Natasha & Skye

Régebben valahogy taszítottak az ilyen „pofamutogatós-benyalós” partik, szánalmasnak találtam a sok kis mitugrászt, akik úgy gondolták, lehetnek valakik, ha megtalálják a legmegfelelőbb fényeznivaló tomport. Néhányan mondjuk kicsit előrébb jutottak, a legtöbben viszont továbbra is csak a kulimunkát tolják. És mindannyian maradtak kis mitugrászok. Ma már nincs bennem szánalom, ha végignézek rajtuk, sőt néhányuk esetében még aranyosnak is találnám az igyekezetet… ha nem pont engem akarnának épp „fényezgetni”. Na persze szeretem én is a bűbájos szavakat, de a túlzott hízelgés csak elrontja a kedvemet. Ha valaki közelíteni akar felém, az hamar rájöhet, hogy nálam a tettek számítanak, nem a nyelvük bársonyossága.
A medence túloldalára nézek, ahol a polgármester legújabb kis üdvöskéjét még mindig körbeudvarolják, akik ettől remélik a boldogulást, és a pasas szemmel láthatóan élvezi is a helyzetet. Végül is érthető. Tekintetem tovább kúszik, kiélvezem a leginkább fürdőruhás felszerelésben bulizó testek látványát. Bár a medencében most kevesebben vannak, ha valaki idejön, érdemes úgy készülnie, hogy bármikor a vízben köthet ki. Részemről én mégis egy türkizkék és fekete hosszú ruha mellett döntöttem. Laza szabású, de tökéletesen kiemeli a testem minden olyan domborulatát, amit szeretnék, hogy valóban vonzza a tekinteteket. Talán épp ennek köszönhetően soha nem vagyok egyedül, most is itt áll mellettem a bárpultnál egy hatvanas éveiben járó ázsiai férfi, aki rendkívüli beleéléssel magyaráz nekem valamit. Sajnos pár perce már elvesztettem a fonalat, mikor a neki már ártó mennyiségű alkoholtól csapongani kezdett az angol és a saját anyanyelve között. Thai, vagy talán vietnámi…? Mindegy is. Nem akarok tőle semmit, így koktélommal a kezemben arrébb is sétálok. Nem sietős a dolgom, minden lépésemmel a stílust és eleganciát akarom közvetíteni; bár ma este nem a csábítás a célom, ez már annyira beleivódott a vérembe, hogy el sem tudnám képzelni magamat „lazáskodva”.
Ezt a bulit nem én szerveztem, tulajdonképp ezen a helyen ez egy szokásos este, csak éppen betévedt valami ismertebb figura is; még ez is szokásosnak számít. Én azonban nem csak a szórakozás kedvéért vagyok itt. Ahogy a jó társra, úgy előfordul, hogy a megfelelő autóra is vadászni kell, utána meg a vevőjére is. Több szem többet lát alapon pedig nem is vagyok egyedül, de társaim természetesen nincsenek mellettem. Nem is lenne értelme, ha csoportosan vizslatnánk a parkoló autók minőségét. A leghatékonyabb munkához mindenkinek megvan a helye. A legjobb vadászterületek ezek, ahol a milliomosok mellett a becsületes munkából élők is helyet kaphatnak. Minél nagyobb a diverzitás, annál könnyebb elvegyülni.
Kis retikülömben rezegve jelzi a telefonom, hogy ismét üzenetet kaptam, én pedig kíváncsi természet lévén elő is veszem a mobilt. Egy újabb fénykép, egy újabb ígéretes négykerekű jelöltről. Bár ez most nem a szokásos luxuskategória: egy ilyen Ford Mustang eredeti alkatrészekkel sokat érhet, a tulajdonosa talán nem is tudja, hogy mennyit. Egyes vevőknek némi tuninggal pedig még többet. De egyelőre még nem döntöttem, kicsit még várok, van ezen kívül még két másik járgány, mérlegelem a lehetőségeket, amíg a koktélt szürcsölgetem. A szórakozóhely kicsit nyugisabb részére sétálok, bár a DJ által játszott zene még itt is elég hangos, a kevesebb ember miatt nem olyan zsúfolt és fullasztó. Kényelmes kerti padok és székek vannak ezen a részen, halovány fényű kis lámpásokkal; egész hangulatos. Látszik, ide azok jönnek, akik beszélgetni szeretnének, vagy kicsit pihegni. Találok is egy üres helyet, egy szélesebb pad egyik végén, a másikat már elfoglalta egy fiatal nő. Villantok rá egy mosolyt és mivel a zene és a távolság miatt valószínűleg úgy sem hallana, kérdő tekintettel az üres helyre mutatok, hogy szólhasson ha esetleg foglalt, mielőtt leteszem a kis hátsóm.