welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
A Club mögötti sikátor Vote_lcapA Club mögötti sikátor Voting_barA Club mögötti sikátor Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
A Club mögötti sikátor Vote_lcapA Club mögötti sikátor Voting_barA Club mögötti sikátor Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
A Club mögötti sikátor Vote_lcapA Club mögötti sikátor Voting_barA Club mögötti sikátor Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
A Club mögötti sikátor Vote_lcapA Club mögötti sikátor Voting_barA Club mögötti sikátor Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
A Club mögötti sikátor Vote_lcapA Club mögötti sikátor Voting_barA Club mögötti sikátor Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
A Club mögötti sikátor Vote_lcapA Club mögötti sikátor Voting_barA Club mögötti sikátor Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
A Club mögötti sikátor Vote_lcapA Club mögötti sikátor Voting_barA Club mögötti sikátor Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
A Club mögötti sikátor Vote_lcapA Club mögötti sikátor Voting_barA Club mögötti sikátor Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
A Club mögötti sikátor Vote_lcapA Club mögötti sikátor Voting_barA Club mögötti sikátor Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
A Club mögötti sikátor Vote_lcapA Club mögötti sikátor Voting_barA Club mögötti sikátor Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

A Club mögötti sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime22.11.12 15:49

A Club mögötti sikátor
A Club mögötti sikátor Late+Night+Back+Alley
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime13.04.13 18:10

David... Rolling Eyes őőőő kicsit felnőtt tartalom, bár... annyira nem... Rolling Eyes


... I don't even need your love...



~1 órával ezelőtt~

Ameddig ki nem próbáltam, nem gondoltam volna, hogy lehet jó az, ha az ember olyan szinten taccsra vágja magát, hogy azt is csak valami nem létező, földönkívüliek által használt nyelven hallja, amit hozzá pofáznak. Elég volt abból, hogy folyton a köcsög tökéleteset játszom, és meg akarok felelni minden jött-ment baromnak. Nem, ez a mai naptól kezdve megváltozik! Minden megváltozik! A kép néha kitisztul, néha pedig olyan szinten elhomályosodik, hogy az összes seggfejet csak fehér foltoknak látom.
-Egy kib*ott seggfejnek sem fogok megfelelni, és különben is... ba*a meg mindenki! - Egész jó a kedvem ahhoz képest, hogy milyen búval b*ott kis sznob ribancként szoktam viselkedni, erre ezek a tátott szájú birkák most mindent elrontanak.
-Mi van köcsögök? Nem láttatok még nőt ennyire kikészülve? - Nem vagyok benne teljesen biztos, de talán besípolhatott a mikrofon, amiért ennyien a nagy lokátor füleikhez kaptak. De nem baj, ki a f*szt érdekel?! Engem csak elégedettséggel tölt el, hogy ez a sok tetű csoportos fül befogásba kezdett itt lent a tömegben a színpad előtt. Hódoljanak csak be nekem!
-De mégis minek koptatom itt a számat olyan himsoviniszta idiótáknak, mint amilyenek ti is vagytok mind?! - Szemeimben talán harag, bosszú villan, ahogy a lábaim akaratomon kívül is összecsuklanak, én pedig elejtve a mikrofont, négykézláb elkúszok a színpad szélére rakott üvegemig, amiből már a tököm se tudja, hogy mit is ittam utoljára. Szinte vakon tapogatózom az üveg után. A fehér foltok néha furcsa, felismerhetetlen körvonalakat öltenek, de végül aztán csak sikerül rámarkolnom az üveg nyakára.
-Titeket a k*áson kívül semmi más nem érdekel! Csak arra hajtotok! - Mászok ki a színpad szélére, remegő kézzel locsolva szét a közönségre azt, amit még az üvegben hagytam.
-Most mégse tesztek... semmit... itt lenne az alkalom... gyerünk! - Ordítom, teljesen kikelve magamból, mégis imádom! Imádom ezt csinálni! Most végre mindenki megtudhatja, hogy milyenek a mai kanbikák. Csak egy hullarészeg nő kellett ide! Magam mellett -ami éppen kézre akad-, belekapaszkodok valami stabilnak tűnő izébe, így húzva fel magam ismét álló helyzetbe.
-Na, mi lesz már ti kis herélt borjúk, he?! Ilyenkor nincs vér a pucátokban, mi? - Ordítok tovább, ahogy csak a torkomon kifér, közben már rángatom is le magamról ezeket a rongyokat, amiket a maximalista nővérem oly' nagy gonddal megcsinált...

... a fejemben lévő, és szűnni nem akaró zajnál már csak azok a morajló, visszhangosnak, teljesen eltorzultan hangzó hangok hangosabbak. Mintha ketten lennének... igen, talán ketten vannak, de lehet, hogy hárman is. Nem tudom, fogalmam sincs, semmit nem tudok, mégis valamiért édes ez a tompa tudatlanság. A szemeimet már egyszerűen képtelen vagyok nyitva tartani. Néha látok magam előtt egy-egy felvillanó árnyképet, a bőrömön pedig érzem a hideg, kutató, akaratos, durva kezeket. Igen, többen vannak, egyértelműen. Nem tudok ellenkezni, már nem. Gerincem valami keménynek, hidegnek és vizesnek nyomódik, ahogy meztelen, kihűlt testemhez egy felforrósodott, erősebb test hozzányomódik, és nem ereszt. Egy kéz kíméletlenül meztelen combomra markol, én pedig mélyebbre merülök a teljes tudatlanságba. Mint egy báb... pont úgy érzem magam. Egy bábú, akit irányítanak, akit kihasználnak, és akinek a testét mocskos dolgokra használják...


// A hsz legalább olyan botrányos, mint Roxy is O.O :$ Rolling Eyes //
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime14.04.13 12:30

Az egyik létező legjobb érzés, amikor annyira jól érzed magad, hogy az egész világ nem számít. Vagy ha mégis, akkor jól tudod, hogy most te a tetején vagy és senki, de senki nem taszíthat le onnan. Pontosan így érzem magam ma este. A világ az enyém, ahogy a számban lógó cigi és a még bontatlan üveg sör is. Ennyi nekem elég a boldogsághoz. Pár hónapja kénytelen vagyok beérni ezzel. Pont úgy, mint régen. És azt hiszem, ma van az az este, amikor tényleg megbarátkoztam a gondolattal.
Már javában benne járunk az éjszakában, amikor magával ragad a tömeg és a szinte véremben lüktető zene, ami végig dübörög a környező utcákon. Csak haladok, amerre mindenki más. Előre. Valahol a tömegben meglátom a régi bandám pár tagját, de túl elfoglaltak ahhoz, hogy észrevegyenek. Valaki kilöki a kezemből az üveget, de a törés hangját nem hallani. Hangosan káromkodok, mégis mintha meg sem szólaltam volna. Ennyit a "világ ura" posztról. Bent, a tömeg sodrásából szabadulva indulok egyenesen a pulthoz és rendelek egy másik adag sört, az utolsó aprópénzem is elszórva ezzel. Egész élvezetes kis buli lenne ez, ha szeretném az ilyen helyeket, ahol a résztvevők fele alig áll a lábán. Már a bandámat sem látom sehol. Legurítom a sört, elszívom a szálat... elgondolkozok rajta, hogy fel kellene szedni valakit, ha már itt vagyok, de hamar lemondok róla. Ma nincs kedvem hozzá. Azt hisze, csak járni akarom az utcákat, kiszellőztetni a fejem és hazaérve felkészülni a következő napra.
Csakhogy ehhez el kell indulni és főleg kiérni az utcára, ami nem egy sima feladat. Talán tíz percet voltam itt, de a bejárat még mindig tömve. Ott nem jutok ki. Látok egy srácot kisurranni egy oldalsó ajtón. Vészkijárat? Talán. A lényeg, hogy ki vezet innen. Pillanatokon belül átverekszem magam a tömegen, amiből valaki megragadja a karom, de én reflexből rázom le magamról. Ne most... Kezdem magam tényleg rosszul érezni. Mintha a benti levegőből egyre több fogyna és nem lenne utánpótlás. Kész mázi, amikor végre kiérek és bevágom magam mögött az ajtót. A falnak dőlve várok egy kicsit és már indulok is tovább. Csakhogy valami mégis visszatart. Valami miatt a másik irányba indulok meg, ahol páran nagyon... dolgoznak. Nem érdekelne, ha nem lenne baromi rossz előérzetem és nem húzna arra minden porcikám. Ennek viszont nem lehet ellenállni. Tehát arra megyek és egy pillanat múlva döbbenten állok a felismerés előtt, hogy ki a két fickó és kicsoda... a nő.
Meglepő módon a két pasas most nem a barátom. Nem azok, akikkel együtt lógtam párszor, és megmentettek a sittől. Most két ellenség, akiknek másodperceken belül szétverem a képét, ha nem takarodnak el. Nem igazán veszik az adást, amíg el nem rángatom az egyiket és nem beszélek egyenesen az arcába.
- Ő az én nőm! Csak az enyém! - üvöltöm még a kiszűrődő zenét is túlharsogva, de csak vigyorgás a válasz. Aztán lendül az öklöm és azonnal felfogja, hogy nem vagyok vicces kedvemben.
Tudom, hogy ezt még bánni fogom. Hogy megütöttem az egyik bandám tagját, de most nem számít. Semmi nem számít. Nem érdekel a verekedés, nem érdekel a véremben tomboló adrenalin. Csak az érzés, ami most kivételesen nem a düh, hanem a mérhetetlen aggodalom, ami teljesen behálóz. Amint eltakarodnak mind a ketten és már ott is vagyok Roxynál és ölelem magamhoz, csak hogy megtartsam és ne kössön ki a földön.
- Tudom, látni sem akarsz, és még mindig utálsz. Én is magamat... - beszélek csak azért, hogy mondjak valamit. Nem mintha ő valószínűleg bármit is felfogna ebből. Nem számít. Ez sem számít. - Mi a fene van veled? - teszem fel a legelső kérdést, amikor már azt fontolgatom magamban, hogy hogy kellene egyszerre őt is tartanom és levenni a felsőm, hogy ráadjam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime14.04.13 18:38

Torz, nagyon messzinek tűnő hangok, néha felvillanó színes, vagy éppen fehér összemosódott foltok, és kemény, erős, határozott érintések, mégis valamiért most roppantul meg vagyok elégedve ezzel a mocskos bánásmóddal. Hátam minden egyes lökésnél valami hidegnek, keménynek és vizesnek nyomódik, a testem pedig egyszerre akar szétrobbanni és darabjaira hullani, de ugyanakkor újult erővel feltöltődni. Úgy érzem magam, mint egy telefon, aminek az aksija már túlmelegedett, és folyamatosan töltőn van, akkor is, amikor már nem kellene. Hallom, hogy a fülem mellett valaki megszólal, de az egészből csak valami morajlást értek. Talán nem is voltak igazi szavak csak valami nyögés foszlányok. Aztán hirtelen mindennek vége. Mint amikor elmegy az áram, és hirtelen kizökkensz az addig nézett film hatása alól és minden visszatér a régi kerékvágásba.
Szemeim előtt lassacskán kitisztul a kép, a fejem az eddigieknél is jobban kóvályogni kezd, kezeimmel pedig azonnal tapogatózni kezdek a környezetembe valami után. Valami olyan dolog után, amivel megtarthatom meztelen testemet, ami csak most kezdi el igazán érezni, hogy mennyire nem buli ilyenkor kint anyaszült meztelenül ténykedni. A fájdalomérzet fokozatosan kezd el visszatérni minden porcikámba, minta hirtelen egy egész vödörnyit zúdított volna rám valaki bosszúból.
-Mi a f*sz van? - Dadogom. Hangomat túlharsogja az az ismerős csattogó hang, ami a fogaim egymáshoz koccanását jelzi. Fázom? Lehetséges lenne? Ujjaim belevájnak a mögöttem tornyosuló falba, ahogy a kép ugrálva, de kitisztul előttem, és látom elrohanni azt a két idegen alakot, akik az előbb még oly' lelkesen elszórakoztattak.
-Mi... a franc... van? Jön a váltás? - Kérdezem, ahogy szemeim összeszűkülve, de átvándorolnak lassan az előttem állóra, aki furcsamód... olyan, mintha... egyre közelebb és közelebb érne...
-Mi van? - Vonom fel szemöldökeimet, és próbálom megfejteni, hogy mégis mi a büdös francról beszél, és hogy miért akar minden áron rám aggatni valami... rongyot...
-Szexet akarsz? - Pillantok fel rá végül, testemmel még szorosabban az övének feszülve, miközben tenyeremet mellkasára simítom, onnan pedig remegve lejjebb és lejjebb, szemeimmel vágyakozóan nézve végig a mozdulatot, miközben kóválygó fejemben újabb és újabb izgató gondolatok jelennek meg. A fejemben képkockánként bevillanó képek arra ösztönöznek, hogy lejjebb is felfedezzem a terepet, így markolva rá nadrágon keresztül is férfiasságára.
-Nem tudom... ki vagy, de... tudom, hogy mit akarsz... - Suttogom a füléhez hajolva, megküzdve közben a cipzárral, és ugyanakkor minden csepp oxigénért is, majd dorombolva végignyalok fülkagylóján, kezemmel utat törve magamnak, nem is foglalkozva azzal, hogy lábaim már képtelenek maguktól megtartani. Csak élvezni akarom, folytatni az egész estét!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime14.04.13 19:23

Elég hamar leesik, hogy nem érti, amit mondok. Sőt, mivel nem lendül a keze és, valljuk be a ködös tekintete sem arról árulkodik, hogy felismert volna. Lehetne ennél elcseszettebb ez az este?! Próbálom magamhoz ölelve tartani, de amilyen könnyűnek tűnik, most ez olyan bonyolult feladat.
- Váltás? - ráncolom össze a homlokomat, majd megállok a mozdulat közben. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé, vagy, hogy mit szedett be, de azt tudom, hogy már nem tetszik nekem a dolog. Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi volt, mielőtt én megérkeztem.
Nagy nehézségek arán maradok a jelenben és fojtom el az egyre erősödő dühömet. Nagyon nem tesz jót, ha azon agyalok, hogy mi lehetett itt. Mi történhetett vele...? Inkább lekapom a felsőm és próbálom ráadni, vagy legalább ráteríteni, de az hamarosan csak ott lóg a kezemben, miközben ő... most tényleg... arra indul a keze, amerre érzem? És tényleg azt mondja, amit? Ennyire még valószínűleg én sem vagyok őrült, hogy ilyesmit beképzeljek, szóval csak a valóság lehet. Egy pillanatra ledermedek. Túlzottan is jól esik érezni a kezeit a csupasz mellkasomon. Esküszöm, tudnám élvezni, ha tovább csinálni. Csak pár pillanatra lenne szükségem, hogy az egész testemmel a falnak nyomjam és úgy csókoljam, hogy érezze, mennyire hiányzott... és mennyire sajnálok mindent, ami történt. De egy részem, amelyik nem csak a testét kívánja, hanem fülig bele van zúgva, nem enged. Nem engedi, hogy maradéktalanul élvezzem az érintését. Még akkor sem, amikor már a nadrágomnál jár.
Képtelen vagyok szóhoz jutni. Tudja, hogy mit akarok. Persze, hogy tudja. Őt. De nem most. Nem így. Minden erőmre szükségem van, hogy kinyissam az időközben lecsukódott szemeimet és nem élvezzem, amit csinál. Hogy el tudjam tolni a kezét? Szinte lehetetlen feladat. Mégis megmarkolom a csuklóját és mind a kettőt a feje fölé emelem, csak azért, hogy irányíthassak és ne tudja elvenni teljesen az eszem, ahogy mindig teszi.
- Igen. Szexet. Téged - nézek a szemeibe és abban reménykedek, hogy felfedezek valamit, ami tényleg ő. - De most csak az, hogy ezt vedd fel végre - tartom felé a pulóverem, de már választ sem várva kezdem el ráadni. Vagy legalábbis próbálom. A vetkőztetésbe profi vagyok, de az öltöztetés... Főleg úgy, hogy ha nem tartom elég erősen, meg nem bírna állni a saját lábaim.
Hamar be kell ismernem, hogy a lehetetlennel próbálkozok, amikor rá akarom adni a pulóvert. Mégsem adom fel. Akkor sem, amikor nagy robajjal nyílik ki újra a hátsó ajtó és jön ki egy kisebb banda. Vagy inkább két kölyök, akik kiszöktek otthonról és ezzel megszegték a takarodót. Eszemben sincs velük foglalkozni, amíg nem kezdenek nagy hangon felénk közeledni - tuti, hogy ezek is megtalálták a helyi dílert.
Egy pillanatra becsukom a szemem, majd feléjük fordulok, de ennyi. Újra Roxyé minden figyelmem. Máskor jó kis lehetőség lenne egy kis feszültséglevezetésre, de most nem. Most csak el kellene innen húzni. Ezért is nem ütök reflexből, amikor az egyik kölyök üvege a hátamat találja el és ott robban darabokra. Nem engedhetem el Roxyt.
Nem tudom, hogy pontosan, hogy teszem szabaddá az egyik kezem, de úgy érzem, hogy itt az ideje felavatni az újonnan szerzett késem. Eszemben sincs ténylegesen használni, de remélhetőleg elég felmutatni és hagyni, hogy a penge megcsillanjon az éjszakába, hogy a két kölyök elhúzzon a jó fenébe! Ha nem teszik, itt még bajok lesznek... ha akarom, ha nem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime14.04.13 20:13

Kinn cigarettáztam Jeanne-vel. Bírtam a kis búráját, szinte ismertem az egész élettörténetét, hogy hogy jutott ide, miért van most itt, és miért riszálja már évek óta Vinnie bárjában, na és azt is hogy mik a tervei a jövőre nézve; a félretett kis pénzek, és komolyan megmosolyogtatott. Sokszor repült át a fejemen, hogy talán segíteni kéne, egy kislánya is van, Sofia, alig 3 éves, valamelyik vendég csinálta fel, de annál jobban szerette. Mégsem tartottam jó ötletnek beleköpni Vinnie levesébe. Jóban voltunk.. jóban voltunk, mint alkalmazott és mester de sosem voltam hülye, több van benne mint amit látni enged, és ezért is kötöttem ki én itt. A kapcsolatok.. Hol máshol lehetne jobb lehetőségem arra, hogy megfelelő embereket ismerjek meg, és zsírozzak el egy két szükséges - ha kell - bejövő üzletet? Hát pont itt...

Most is mint mindig Jeanne volt aki magával hívott. Gas, kinn maradt az ajtóban figyelte a rendet, én meg jól tudtam megint egy hallgató fül kell akivel le tudja adni az egész munkanapot. És én szívesen hallgattam meg... Egészen addig míg odabentről valami felfordulás hangjaira figyeltem fel.

- Bocs, Jeanne, mennem kell! - köptem ki a cigarettát a számból a következő lépéssel a földbe gyűrve és már rohantam is be, de mire beértem, már minden a legnagyobb rendben volt. Pontosabban.. fél szemmel lekövettem Günter felé, a nagykutya kedvenc német kétajtós szekrénye és egy biccentéssel léptem oda elé.

- Üdv, Günter.. mi volt ez a hajcihő?

- Semmi, csak valami olcsó ringyó hitte azt hogy ez itt a Hollywood Boulevard, és felcipelte a csontos seggét a színpadra. - adta elő rezzenéstelen arccal. - De Kevin hamar intézkedett. - lökött állal a hátsó kijárat felé, és én tisztában voltam vele, hogy ez mit is jelent. Lerángatták és kihajították a mocskos sikátorba, hogy majd észhez térve valahogy hazamásszon reggel. Nem tetszettek a módszerek. De nem én voltam az akit megkérdeztek, ezért csak egy köszönő biccentéssel jeleztem hogy kösz az infót mielőtt elindulok, de az ő képén már ugyanaz a jeges, fapofa tartás virított. Németek...

Végigfuttattam a szemem a tömegen, minden csendes volt, a szokásoshoz képest, az én fejemben viszont még mindig ott kattogott a dolog. Nem szerettem az ilyen befejezéseket és a Főnök se örülne ha valakit másnap darabokban szednének össze a zsaruk, pláne a klubja mellett. Senkinek nem kellenek a meglepetések. Talán ezért is vettem az utamat a hátsó ajtó felé, és félretologatva a tömeget le is nyomtam a nehéz vasajtó még mindig szoruló kilincsét. Az egész megremegett, hangosan nyikordult fel előttem és nemkülönben a kép ami körüllökve a tekintetem fogadott. Két taknyos suhanc, nevetgélnek, na de a másik sokkal veszélyesebb. Pont az aki egy félig csupasz, loncsos nő mellett görnyed, az Isten tudja milyen szándékkal.

- Megtudhatnám, hogy mi folyik itt!? - kérdezek még nyugodt hangon ahogy elengedve a kilincset lelépem azt a párat, csak hogy hagyva az ajtót nyitva a hátam mögött, ha netán segítség kéne, rendesebben felmérjem a terepet. Ez is kölyök. Suhanc. Kése van, de ideges. Két könnyebb szorítás és a földön, a másik kettő meg segg részeg. Vagy valami hasonló.. Mégis előbb azokra pillantottam.

- Errefelé nem lőtték még fel a pizsamát? - kérdeztem a szemeikbe pillantva erélyesen, de a másik fél szemem mindvégig a késesen volt. Ha elszabadulna a dolog.. pillanatok alatt kell reagálnom. És ahogy elnézem, elég feldúlt mert megzavarták abban amit művel. Ahogy persze a lecsúszott cipzár se kerülte el a figyelmemet....


A hozzászólást Vincent"Riddick"Rodriguez összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb 15.04.13 1:43-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime14.04.13 21:40

Egyáltalán nincs ínyemre, hogy az a test, ami eddig forróságot sugárzott felém, és kíméletlenül birtokolt, most hirtelen eltűnik, mintha megszűnt volna létezni egyik pillanatról a másikra. Vagy talán tényleg nem is létezett, csak egyszerűen beképzeltem magamnak az egészet, hogy ne érezzem magam ennyire nyomorultul elhagyottnak, kisemmizettnek és ócska ringyónak, aki kavargó fejjel és gyomorral, remegő végtagokkal, teljesen meztelenül áll valami ismeretlen, bűzlő lepraterepen, arra várva, hogy valaki végre felmelegítse? Úgy érzem, mintha a szemeimre ólom nehézségű kis súlyokat pakoltak volna. Már az is nehezemre esik, hogy nyitva tartsam őket. Na, meg mégis mi az anyámért tenném, amikor úgyis csak idegesítő foltokat látok mindenhol, és néha egy-egy elsuhanó árnyat? A hangok sem olyan tiszták és jól kivehetőek, mint kellene lenniük, de az érzékelésemmel azért még nincs gond. Máris kitapintom, hogy valaki újra itt van, közel hozzám, és csak is arra vár, hogy a magáévá tegyen.
-Ne legyél... ilyen szerény! Legyél olyan... belevaló, és... kemény, mint a... társaid is voltak... - Ejtek meg még egy vigyort is, amiből talán csak valami félre sikeredett, egyáltalán nem szexi, és izgató grimasz születhetett. De itt most nem is ez a lényeg! Sokkal inkább hivatkozom a remegő, kihűlt kezemre, és a nyelvemre, ami élvezettel telve nyal végig a fülkagylóján, miközben kezem beszabadul a cipzár mögé.
-Élvezed igaz? - Lehelem a fülébe, miközben szabad kezemmel remegve kitapogatom az ő egyik kezét, amit ügyetlenül irányítani kezdek belsőcombom felé. Vagy csak én képzelem az egészet?
-Szeretem, ha fáj! - Nyögöm bele az éjszakába, mikor a következő percekben arra észlelek, hogy kezeimet a fejem fölé feszíti, így nyomva hozzá a nedves falnak. Hátam ívben megfeszül, ezzel felkínálva magam neki, mindenkinek.
-Akkor meg miért nem d*gsz már meg?! - Nyöszörgöm hisztérikusan, és már egyáltalán nem tetszik, hogy így bánik velem. Idejön, hogy bezavarjon, elküldje a partnereimet akikkel nagyon is jól megértettük egymást, most meg még arra sem képes, hogy jól kielégítsen, ahogy azt elvárnám?!
-Te is... te is csak ugyanolyan vagy, mint a többi! - Kezdek erőtlenül rángatózni, ekkor pillantva csak meg válla mögött az ismeretlen alakokat, akik talán befejezhetnék azt, amit már mások elkezdtek, de ahelyett, hogy átengedne nekik, akaratom ellenére csak rám kerül valami pulóver -aminek az illata hirtelen nagyon hasonlítani kezd valamire-, a lábaim pedig már nem bírnak tovább parancsolni maguknak, és egyszerűen csak összecsuklanak a súlyom alatt, így borulva magatehetetlenül bele a karjaiba, összeráncolt homlokkal, zihálva próbálva leküzdeni azt a kavargást, ami a gyomromban egyre elsöprőbbnek tűnik. A hangok néha fülsüketítően élessé válnak, vagy szinte teljesen megszűnnek, és már csak arra van időm, és erőm, hogy oldalra hajolva az egész gyomortartalmamat szabadjára engedhessem, már egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy mi folyik körülöttem. Csak azt tudom, hogy már semmi sem tűnik olyan jónak, mint ahogy azt a legelején is gondoltam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime14.04.13 22:19

Annyival egyszerűbb lenne azt tenni, amit kér. Szívesen adnám meg neki, mégis tudom, hogy nem kellene. Most nem, mert ez... egyszerűen nem ő. Igen, szokott ilyet csinálni, nagyon is jól emlékszek, de ez most akkor sem ő. A ködös pillantás és ez a beszéd nem része az olyan alkalmaknak. És nem most lesz az, amikor ezt felvesszük a listára. Szerencsére, bármilyen lehetetlen feladatnak is bizonyult, végül csak sikerül leállítanom, annak ellenére, hogy csak még rosszabb lesz minden. Kezdek nagyrészt ideges lenni, amiért így viselkedik. Nem őt vádolom, hanem... hanem... fogalmam sincs kit, vagy éppen mit. Talán magamat. Talán azt, akitől drogot szerzett. Talán a clubot. Talán azt a két s*ggfejet, akik a barátaim voltak ezelőtt.
- Azért, mert szeretlek! Tudod jól, hogy szeretlek... - csúszik ki a számom szinte kiabálva, majd a vége már suttogva. Tudom, hogy nem érti, hogy egyetlen szót sem fog fel, de nem is ez a lényeg. Csak muszáj volt kimondanom, valamit reagálnom rá. Megmagyaráznom - nagyrészt magamnak is -, hogy miért nem eshetek neki itt és most.
Ezek után már csak azzal vagyok hajlandó foglalkozni, hogy ráhúzzam azt a nyavalyás pulóvert és ne teljesen meztelenül álljon ott előttem. Nem akarom, hogy bárki is lássa. Nem akarok bajt, csak ráadni a ruhát és eltűnni. De persze, hogy ez túl nagy kérdés! Miért is menni mindig "könnyedén"? Az nem is az én életem lenne, ha csak úgy simán sikerülne. A két kölyök megjelenik és akkor érzik csak igazán nagynak magukat, amikor nekem vághatják az üvegüket. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Legalábbis ezt ismételgetem magamban, de a következő pillanatban már nem tudom magam visszafogni és a szabad kezemben megcsillan az új késem. Eszemben sincs megtámadni őket, de remélem, hogy ebből felfogják, hogy el kellene tűnniük. Lesz*rom, hogy merre mennek, csak menjenek. Na meg nekem is indulni kellene... valamerre... Roxyval együtt, aki már szerencsére nem próbálkozik, csak belém kapaszkodva, akaratlanul is megkönnyíti a dolgom. Fél kézzel magamhoz ölelem és tarom, a másikkal pedig a kést szorongatom, amikor egy újabb alak jelenik meg. Éljen! Csoporttalálkozó!
Csakhogy ő nem éppen az a fajta, aki a balhét kezdi. Inkább az, aki befejezi. Nem találkoztam vele eddig, de valahogy nem is bánom, hogy nem futottunk össze. Azt hiszem, ott lett volna végem.
- Nem - vágom rá a kérdésére kapásból, ezzel a lehető legrosszabb választ adva. Nem érdekel. Nem pontosítok, nem változtatom meg a szavaimat... és a kést sem engedem le még egy kis ideig.
Talán most lenne itt a pillanat, amikor megunnám ezt az egészet és nekiugranék a két kölyöknek, ha nem lenne Roxy még mindig a karjaim között. De ott van és én csak vele foglalkozok. Látom rajta, hogy rosszul van, de bárhogy is szeretnék, nem tudom, hogy segítsek. Végül megoldja ő, és kiad mindent magából, ami után nekem csak egy cifra káromkodásra futja és arra, hogy eldobjam a kést.
- Mi a jó f*szt szedtél te be? - kérdezem, már választ sem várva, csak próbálom úgy tartani, hogy a lehető legjobb legyen neki. Arra már nem jut időm, hogy közben oldalra nézzek és megtudjam, hogy mi a helyzet. Igazából nem számít. Az sem, ha a két kölyök elpucolt és most a gorilla akarja éppen kiszorítani a szuszt is belőlem. Vagy leszúrni a saját késemmel amiért rossz választ adtam a kérdésére.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime14.04.13 23:33

A kiscsaj kiadja a taccsot. Egyértelmű, hogy nincs magánál a drága, de amilyen csapzottan kinéz azon se kell sokat kattognom, hogy egyáltalán saját akaratából van e itt. Azonnal megszólal egy hang a fejemben: Mi vagy te!? Erkölcsrendészet? Minden koszos kis szajhának megvan a joga, hogy megdolgozzon a pénzéért és élje azt az életet amit választott magának! Mégis van itt valami ami zavar engem. Ez most valahogy más.. Legalábbis ezt súgja minden sejtésem.
És nem is tévedek sokat, amikor egy pillanat alatt a földön a penge és az egész kép hirtelen változik meg.

- Na húzzatok haza játszani a kisautókkal amíg szépen mondom.. - bököm oda a két eszehagyott kölyöknek, szemmel átfutva rajtuk egyik sincs veszélyben és a sűrűjét majd otthon kifekszik szépen. A másik viszont.. sokkal nagyobb fejfájást okoz nekem.

- Kell valami segítség? - kérdezem aztán visszafordulva az előző közjátékhoz a fal mellett, alig 4 méterre állnak tőlem mégis összezavarnak a képek. Az előbb még azt hittem a kis görcs rá akar mászni az eszetlen szerencsétlen nőre. Aztán úgy tűnt az csak egy ringyó aki épp a betevőért dolgozgat kissé keményre véve, de miután a szavai is visszacsengtek a fülemben.. na akkor lettem teljesen tanácstalan.

- Ismered a csajt!? - lépek egyet közelebb mert a dolog már arra játszik, hogy itt valami több van mint amit az egész láttatni enged, amikor a nő felcsapja a fejét, és akkor villan csak az az arc a képembe, és azok a szemek. Az Isten verje meg!

- Rox!? - kérdezem először hitetlenül mintha nem hinnék a szememnek, de nem nyomtam semmit, sőt még a piából is egy sör ami összvissz lecsúszott, vagyis semmi sincs amitől képzelegjek. - Mi a fenét műveltél vele!? - feledem minden eddigi visszatartó erőmet és nem érdekel a kissrác közelebb lépkedek és elkapom a lány felkarját, csak hogy vissza a falhoz szegezzem és másik kézzel az állát kapva el felemeljem a fejét hogy a szemeibe nézhessek - B.ssza meg... - csúszik ki ennyi aztán megint vissza a kölyökre. - Te.. Ki a fene vagy!?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime15.04.13 20:18

Ahogy lassan, és igen csak nehézkesen -megküzdve minden egyes, az agyamba belopózó szóval-, sikerül értelmeznem a körülöttem elhangzottakat, és felfognom az eseményeket, már egyáltalán nem tudom, hogy mit is akarok igazából. Kezem egyik pillanatban még vakon, nagyon is akaratosan tapogatózik a srác nadrágja környékén, de a következő pillanatban már -mintha csak éles váltás történt volna-, a falhoz szegezve találom magam, és legszívesebben felrobbannék a harag és kielégületlenség okozta hatalmas, mindent elsöprő erőtől.
-Mi? Lóf*szt se tudsz rólam! Nem vagyok én neked senki! - Szűröm fogaim között nem kevés haragot belevíve az egészbe, továbbra sem adva fel a szabadulás lehetőségét. Ugyanúgy vonaglok szorításában még akkor is, amikor ködös, kóválygó, félájult elmém már rég felfogta, hogy innen nem szabadulhatok egykönnyen. Akárhányszor csak sikerül a halvány, vibráló foltokon kívül mást is látnom az alakjából, az arcából, újabb részeg köd telepszik az egész elmémre, mintha csak valami lenne bennem, ami meggátol abban, hogy emlékezzek, és rájöjjek, hogy miért tűnik annyira rohadtul ismerősnek az a kéknek tűnő szempár, amiből egyáltalán nem tudom kiolvasni a benne kavargó érzelmeket. Túl kába ahhoz a fejem... azt hiszem... Valahol mélyen belül tudom, hogy jól fog jönni ez a rongy, amit annyira megszállottan rám akar erőszakolni, mégis az utolsó leheletemig küzdök az akarata ellen. Azt akarom, hogy megkívánjon! Azt akarom, hogy bemocskoljon, ha már az összes kan csak ennyire képes egy valamirevaló, akárcsak egy kicsit is jól kinéző nővel. A pulcsi végül csak-csak rám kerül, és csak a rajta érzett kellemes férfi illat az, ami meggátol a további ellenkezésekben, na meg az egyértelmű tény, hogy minden erőm elfogyott. Eddig erősnek, legyűrhetetlennek éreztem magam, most pedig hirtelen mintha megnyomtak volna rajtam egy gombot. Már sehol nincs... Talán nem is volt igazi. Talán csak beképzeltem az egészet. Talán nyugodtabb lennék, ha az egész este csak egy rémálom lenne, amiből perceken belül felriadok. De nem... ahhoz a gyomrom háborgása túlságosan is valós, mint ahogy minden más is. A körülöttem sürgő két alak, és a keserű epe íze is, ami lassan betölti az egész számat, majd előidézi a gyomortartalmamat, ami egyenesen mellénk dobok ki a betonra. Alighogy sikerül annyi erőt összegyűjtenem, hogy kézfejemmel megtörölhessem a számat, újabb rántást érzek magamon, a kép pedig homályosulni kezd, mint amikor egy béna segg próbálja beállítani egy kamera élességét...
-R.. Rid? - Szűkítem össze egy vékony vonallá szemeimet, ahogy a mély férfi bariton mellé hirtelen egy név, és egy arc is beugrik. Mintha csak az agyam megválogatná, hogy kire emlékezhetek, és kire nem. Mintha csak... szelektálást végezne... Először felé pillantok kótyagos, bágyadt szemekkel, majd az ismerős idegenre.
-F... fá... fázom... - Dadogom végezetül az utolsó dolgot, ami eszembe jut, ahogy lenézek magamra, és próbálok kezembe annyi erőt juttatni, hogy lejjebb húzhassam a combom közepéig érő pulcsinak az alját... Már egyáltalán nem akarok itt lenni, és kiszolgáltatva készen állni minden jött-mentnek. Csak annyit akarok, hogy ez a mindennél szarabb érzés végre megszűnjön, és ez a rémálom véget érjen! Fogaim egymáshoz koccanása töri meg a sikátor csendjét, és az a furcsa sós csepp a szám szélén, ami a szememből indult, és most arra készül, hogy tovább folyva, lecsöppenhessen az államról. Megalázó!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime15.04.13 21:10

Segítség. Kell-e nekem segítség. Az agyam egy része felfogja, de nem a tudatos. Ezért is vágom rá magamban a szokásos, jól betanult szöveget. Megoldom. Mindent megoldok. Egyedül. Azt hiszem, hangosan ki is mondom, de nem mernék rá megesküdni. Talán csak az orrom alatt morgom a szavakat. A következő kérdésre viszont már egyértelműen válaszolok.
- Ismerem. Vagyis ismertem. Ő az enyém. A csajom. A barátnőm - sorolom megállás nélkül, hogy kicsoda ő, de csak egy pillanatra fordulok félre. Igazából eszemben sincs magyarázkodni neki. Még mindig csak az jár a fejemben, hogy eltűnjünk innen. De mivel ez nagyon nem akar összejönni, egyre nagyobb figyelmet fordítok a gorillának, akinek eszében sincs eltűnni.
Ezután viszont minden túl gyorsan történik. Az egyik pillanatban még Roxyt tartom és próbálom úgy tartani, hogy könnyedén kiadjon magából mindent a másikban pedig már ott áll a helyemen a gorilla és úgy néz rám, mintha én lennék a rossz fiú. Mintha én lennék az, aki felelős az egészért. Talán tényleg én vagyok. Talán minden miattam van, de... a nekem szegezett kérdés minden más gondolatot kiűz a fejemből.
- Próbálom megmenteni saját magától! De nem én voltam, aki... aki miatt így szétcsúszott - mondom, de a végén nagyot nyelek. Nem vagyok benne biztos, hogy az utolsó kijelentés nem hazugság. Egyszerűen csak nem lehetek benne biztos.
Javában ezen jár az agyam, amikor már kapom is a következő kérdést. Meggondolnám a választ. Sőt, bármikor máskor, az idegesség és feszültség vezérelne és valami velőset válaszolnék. De most nem. Most csak szimplán az őszinteségre futja, semmi másra.
- A pasija. Vagy éppen az az ember, akit mostanság a legjobban utál - beszélek, de le nem venném Roxyről a tekintetem. - David - nyögöm ki végül a teljesen lényegtelen infót.
A következő pillanatban már lépnék is közelebb. Jó lenne, ha nem álldogálnék ott, mint egy rakás szerencsétlenség. Mégis újra megállok és még a szó is belém fagy, amikor hallom az ismeretlen nevet a szájából. Szóval csak engem nem ismer meg? Engem nem akar...? Máskor ez fájna a legjobban, de sokkal rosszabb látni az apró cseppet, ahogy végigfut az arcán. Nem, nem, nem, nem!
- Majd én hazaviszlek! - lépek oda azonnal és nem érdekel, hogy a gorilla - Rid? - mit akar. - Csak hadd vigyem haza... - fordulok Rid felé egy pillanatra, de hiába türtőztetem magam, kezdek ideges lenni. Én akarom gondját viselni! Én akarom hazavinni! Én akarok ott lenni mellette!
- Tudom, mi a jó neki... - beszélek tovább, de már szinte csak suttogva, ahogy egy pillanatra újra Roxyra téved a tekintetem. Szeretném lecsókolni az arcáról a könnyeket és magamhoz ölelve felmelegíteni, de ezt nem tehetem, amíg Rid tartja. Ha megpróbálnám lefejteni a kezeit és átvenni a helyét, nem mennék vele sokra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime15.04.13 23:47

Valamit gagyarászik a kölyök, de most vagy nekem ment víz a fülembe, vagy tényleg csak elnyelte a felét útközben mert egyetlen szót sem értek. De aztán a dolog megváltozik. Minden megváltozik. Amikor a lány úgy tűnik végzett, és a félhomályban meglátom azokat a szétesett szemeket, egy pillanat alatt kapok észbe! Csessze meg!

Gyorsabban visznek közelebb a lábaim minthogy eleve azt hittem járni képes vagyok és első körben bele kell nézzek a szemeibe. Mi a francért nem tévedek én sosem!? A kölyökre nézek, érdekel ki a fene, még ha azt már rendre is bizonygatta hogy nem ő a vétkes, mégis tudnom kell hogy veszélyt jelent e.
"A pasija.." visszhangzik a fejemben és csendben elfintorodom. Próbálok visszaemlékezni, de nem rémlik hogy a csaj bármi ilyesmit említett e még a múlt héten, de hát.. én sem vagyok mindenható. David.. Oké!
Mégis kizökkent amikor a lány mocorogni kezd, felismer? Tudja a nevem!

- Oké! - vágom rá egy pillanat alatt, gyorsban realizálom a helyzetet és azt is hogy mi jön most. Hátrafordulok.. pillanatok alatt mérem fel a terepet a nyitott ajtó és a jelen helyzetünk között, de nem jó ötlet. Sem Heinz, sem a Főnök nem a jóindulatáról híres, ezért más terv kell. Ekkor hallom csak meg a fiú szavait a fülemben.

- Idefigyelj! - nézek bele aztán a szemeibe - Fogalmad sincs róla mit vett be, én tudom! Nem tudod hogy mennyit, nekem erről is van némi sejtésem. Ahogy arról is, hogy mi a teendő hogy mihamarabb jobban legyen. Most válassz! Kell a segítségem vagy nem! - erősödött meg a hangom, eszemben se volt ráijeszteni a gyerekre, Rox meg.. nem is ismertem annyira a csajt, hisz azon az egy éjszakán kívül amikor kis híján felmostam és végigszáguldottuk az éjszakát fogalmam sincs róla ki, de rohadtul nem akaródzott egy tudatlan kölyökkel otthagyni. Megint valami zaj a klub felől én meg azonnal odakapom a fejem.

- Itt.. várj! - engedem el a lányt csak mikor látom biztosan tartja, és visszasietve be a klubba kapom is el első körben Kevint.

- Hé, Kev! Vedd le a zakód! - szólok oda neki.
- Hogy mi van? - jön vissza a válasz.
- Kell a zakód! Kifizetem! - erősködök neki, mire az nagy fintorogva fogja magát és leveszi.
- Ez egy rohadt Calvin Klein! Jó mélyen nyúlj a zsebedbe!
- Leszarom Kev, add már ide! Tudod hogy úgyis kipengetem! - nyüstölöm már a seggfejet és ahogy felém nyújtja egy "kössz"-el egyetemben kapom el és sietek is vissza a pároshoz bevágva magam mögött az ajtót.

- Ezt add rá! - vágom oda a fiúnak - És akkor döntsd el, velem jössz.. vagy megoldod egyedül! - fintorgom a következőt, mert egyáltalán nem tetszene itthagyni Roxy-t a zöldfülűvel, de ha ellenkezik még van rá módom hogy meggyőzzem. Viszont útközben, biztos ami biztos, már túrom is ki a zsebemből a kocsi kulcsait.


A hozzászólást Vincent"Riddick"Rodriguez összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 16.04.13 20:42-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime16.04.13 14:08

Azt már nem tudnám megmondani, hogy mi, de tudom, és érzem a fejemben, hogy valami nagyon megváltozott ez alatt a pár perc, vagy talán óra leforgása alatt. Már egyáltalán nem akarom azt, amiért ezelőtt pár órával még talán szánalmas, olcsó k*va módjára a szerveimet is képes lettem volna odaadni. Már nem érzem azt a túlfűtött, mindent elsöprő szexuális vágyat, éhséget. Inkább csak újra és újra kavarogni kezd a gyomrom -mintha csak ezzel akarna büntetni-, amikor eszembe jut a szex, és az hogy nem is olyan rég mikre lettem volna képes azért, hogy valaki a magáévá tegyen. Csak azt akartam, hogy kelljek valakinek, ennyi az egész. Arra még emlékszem tisztán, hogy miért jöttem ide, még arra is, hogy mennyi martinit ittam, de az biztos, hogy ezt a szánalmas viselkedésemet nem a martini idézte elő. Igen, talán... talán valami drogos kis senkiházi tett valamit a poharamba, amikor nem figyeltem, vagy mosdóba mentem. Igen, biztos hogy valami ilyesmi lehet a dolgok hátterében! Szeretném nekik ezt elmondani, szeretném meggyőzni őket arról, hogy én nem vagyok ilyen, és hogy soha nem járattam volna le magam józan, de még részeg fejjel se ennyire! Mégis, ha most megpróbálnék beszélni, biztos hogy nem sikerülne elmondanom nekik azt, amit most a fejemben olyan jól megfogalmaztam. Valószínűleg azt gondolnák, hogy még mindig csak félre beszélek, ez pedig rendkívül dühít, akárcsak az, hogy mind a kettő idióta úgy bánik velem, mint a hímes tojással, és az a legfőbb problémájuk, hogy nincs rajtam semmi. Ki akarok állni magam mellett, meg akarom mutatni nekik, hogy nem egy értelmi fogyatékos, vagy egy csecsemő vagyok, aki állandó pesztrálásra szorul, csak egy nő, aki élete legnagyobb hibáját követte el, és most nem akar mást, csak végre teljesen észhez térni, megtisztulni, és bezárkózni egy olyan helyre ahol senki nem zargathatja. Talán örökre... És mégis, mintha még mindig lenne valami gátló kis szerkentyű az agyamban, és a hangszálaimon is, nem jönnek a szavak, pedig minden, amit mondani akarok, itt van a fejemben. Hallom, ahogy vitába keverednek egymással, és egyszerűen siralmas, hogy nem tudok semmit sem hozzászólni. Szeretnék mind a kettőnek lekeverni egyet egyet, vagy legalább csak kiabálni, hogy vegyék észre, hogy én is itt vagyok, és hogy mivel -ha jól hallom-, rólam van szó, talán nekem is lehetne némi beleszólásom a dolgokba. Amikor legközelebb kinyitom a szemeimet, és felemelem a súlyosnak érzett fejem, már csak azt látom, hogy egyedül maradtam Vele, Rid pedig sehol. Csak nézek rá, és ahogy újra és újra eszembe ötlik, hogy talán ismerem, éles fájdalom hasít a fejembe, amitől legszívesebben ordítani tudnék, ezért inkább csak újra összeszorítom a szemeimet, és "leejtem" a fejem a föld felé.
-Nem kell semmit! - Ordítom erőtlenül, most az egyszer határozottabban is fellépve magamért, az érdekeimért, mint ahogy eddig is tettem.
-Csak... haza akarok innen... menni... - Közlöm velük, némileg már lejeb véve a hangerőt, meg is rázva a fejem, hogy az a kósza nyomorult könnycsepp minél hamarabb eltűnjön az arcomról, egyik kezemmel közben meg is szorítva az engem a falnak szegező kart, ami... fogalmam sincs, hogy melyikőjüké. Hogy szavaimnak nyomatékot adhassak, kérdőn -és egyáltalán nem valami meggyőzően, pedig mindent beleadok, hogy olyannak hasson-, kezdem el közöttük járatni tekintetemet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime16.04.13 19:15

Nem hiszek neki. Persze, hogy nem hiszek neki. Nem ismerem, azt viszont jól tudom, hogy nem teremnek jó emberek csak úgy, mint sarkon. Már jól megtanultam. Mégsem tudom kapásból elutasítani a segítségét. Ha arról lenne szó, hogy összeveressem magam vele csak azért, hogy behúzhassak neki és megnyugodjak... nem tétováznék. De most nem saját magamról döntök. Pont ezért nehéz hinnem neki, vagy éppen elküldenem a jó fenébe. Mert nagyobb a tét, mint máskor. Mire nagy vizsgálódás után végre eldönteném, hogy most bízok-e benne, vagy sem, már el is tűnik. Ahogy Roxy újra a kezeim közé kerül, és törődhetek vele, az összes eddigi gondolatom törlődik, azt az egyet kivéve, hogy talán jobb lenne megbízni a fickóban és hagyni, hogy segítsen. Ha tetszik, ha nem.
Sokat nem tehetek. Csak percek töredéke telik el és máris visszajön Rid egy zakót hozva magával. Nyújtom is arra a kezem, mielőtt megszólalna. Tudom, hogy miért hozta. Egy apró bólintás részemről a "köszönöm". Talán ki is mondanám, miközben feladom Roxyra, csakhogy ő tiltakozni kezd.
- De kell... kérlek! - beszélek, de ahelyett, hogy mégis ráerőltetném azonnal az újabb réteg ruhát, inkább csak kisebb nehézségek árán a hátára terítem. Nem marad időm, hogy többet tegyek. Hiába a mozgolódás, a nagy fejrázás, meglátom az újabb könnycseppet. Fél kézzel tartom őt, a másik kezemet viszont az arcára teszem és elmosolyodok. Nem boldogságból, ez amolyan "minden rendben lesz", "minden úgy lesz, ahogy szeretnéd". Közben a hüvelykujjammal letörlöm az újabb elszabadult könnycseppet.
- Nem oldom meg egyedül. Most nem - vallom be, most először nézve komolyan oldalra Ridre. - Kell a segítséged. De hazavisszük... - kezdek bele, hogy soroljam a feltételeket, csakhogy félúton elhallgatok. Haza. Hozzám? Nem, azzal nem mennénk semmire. Haza, hozzá? Nem hiszem, hogy jó ötlet. Rid? Nem tudom, ki ő. Annyira azért nem bízok benne. Mégis ez az egyetlen elfogadható lehetőség.
Értékes másodperceket veszítek, miközben hol Roxyra, hol a gorillára nézek. Próbálom magam meggyőzni, hogy ő tud segíteni. Hogy jó lesz, ha rá hallgatok. Talán így el is tűnhetek, miután meggyőződök róla, hogy jól lesz és megúszok egy fájdalmas szembesítést, amikor eszünkbe jut, hogy hogy váltunk el utoljára. Akkor sem hagyom egyedül. Talán addigra már eléggé bízok majd a fickóban, hogy tudjam, lesz olyan, aki vigyáz rá. Úgy, ahogy én nem tudtam, bármennyire is igyekeztem.
- Remélem valami luxusjárgányod van, nem valami "lepukkant csoda" - nézek még egyszer oldalra és az előkerült kulcsra, majd nem várva tovább, óvatosan, lassan, az ölembe kapom Roxyt. Úgy ölelve közben magamhoz, hogy a ruhák és én együttesen elérjük azt, hogy ne remegjen a hidegtől.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime16.04.13 21:18

Meglep a lány hirtelen üvöltése. Talán még meg is torpanok a meglepődöttségtől, de ez jó jel. Kevesebb van benne mint hittem. Mégsem árt az óvatosság. Fel is teszem a nagy kérdést inkább a kölyöknek, még ha fogom is hogy valahol Rox ép esze is ott kapizsgál a háttérben, de azért biztosabb talaj a tiszta fej és ezért a felelősség is inkább a kölyöké. Kell.. nem kell.. én csak szívességet teszek. Nem mert olyan jó fej vagyok, hanem mert ismerem Roxanne-t. Ahogy arról is van némi sejtésem hogy hogy került ebbe a szarba ilyen mélyen.

- A tiéd a döntés.. - nézek vissza a srácra az előbbi kitörés után, lazán megrántva a vállamat. Én nem dönthetek helyette ezért is csak nézek az arcába, és várom hogy valamit is lépjen. És végül meg is teszi.

- Oké! Mondd az utat! - indulok el előre, csak fél szemmel figyelve oda, hogy boldogul e a lányal és már pittyegtetem is a tragacsot, hogy tudja merre kell hoznia, de aztán megtorpan. - Most mi van!?- fordulok vissza hátra értetlenül ő meg csak áll ott, a lánnyal az ölében, és fogalmam sincs róla min agyal. De tegyük inkább helyre a dolgokat..

- Pakold be, aztán majd odabenn végiggondolod mit akarsz! - bökök állal a kocsi felé, és ha bólint már lépek is a hátsó ajtó felé hogy megnyitva neki bemászhasson a nővel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime17.04.13 20:53

Teljesen összezavarodottan igyekszem valahogy lépést tartani velük -legalábbis azzal, amit most négyszemközt tárgyalnak, és amibe nem ártana, ha engem is belevonnának, ha már én állok a téma középpontjában-, de semmi erőm arra, hogy közbeszóljak, és mind a kettőnek leordítsam a haját a fejéről -oké, valljuk be, Ridét fizikai képtelenség lenne, neki majd maximum a szemöldökét végzem ki az előbb említett módszerrel-, így csak fejben gondolatban küldöm el mind a kettő egyenlőre a jó büdös francba, amiért nem hagynak engem is érvényesülni, és dönteni a saját sorsomról. Nem érdekel, hogy jogos a részükről, és hogy teljesen döntésképtelennek, elesettnek nézek ki, akkor is van beleszólási jogom, és kész! Mennyivel könnyebb lenne, ha gondolatolvasók lennének. Vagyis... nem... mégsem...
Mintha az agyam, és a testem külön működnének, egyszerűen képtelen vagyok a testemmel engedelmeskedni az akaratomnak. A testem továbbra is megállíthatatlanul remeg, a fogaim összekoccannak a hidegtől, és egyáltalán nem úgy nézek ki -gondolom-, mint aki képes lenne akárcsak egy lépést is megtenni előre magától anélkül, hogy felnyalná az egész sikátort.. Fogalmam sincs róla, hogy ki ez a srác -illetve, a belsőhangom azt súgja, hogy nagyon is tudom, csak egyszerűen nem jut eszembe-, de az biztos, hogy... nagyon is fontos lehetek neki, ami megrémiszt. Valahogy mégis feladom a küzdelmet, és már csak hagyom, hogy ráterítse a vállamra az újonnan beszerzett göncöt, aminek koránt sem olyan kellemes az illata, mint a pulcsijának. Ahogy egy váratlan fordulat következtében felemel, újra elönt a már olyan ismerős pánik, a gyomrom ismét kavarogni kezd, én pedig megállíthatatlanul kapálózni kezdek Rid felé, ameddig a testem fel nem adja a küzdelmet, és be nem kerülök egy kocsi hátsóülésére. Én itt voltam már. Azonnal odahúzódóm az ablakhoz, szorosan rátapadva az ajtóra, lábaimat felhúzva az ülésre, így fogva össze magamon jobban a zakót, és fordulva egész testemmel az ablak felé, fejemet a hideg üvegnek döntve.
-Hova megyünk? És... ba*a meg! Azt sem tudom, hogy... mi a címem... - Kapok észhez hirtelen, idegesen túrva bele a hajamba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime18.04.13 18:47

Annyira futja csak, hogy bólintsak egyet az újabb kérdésre. Nem számít, hogy hova visszük haza. Teljesen jogos, majd még eldöntöm a kocsiban, hogy mi lenne a jobb. Csak menjünk végre. Egész végig, amíg Roxy-t tartom az ölemben és megyek, motyogok neki. Fogalmam sincs mit, de biztos, hogy valami megnyugtatót. Elég hamar, nekem mégis túl sok időnek tűnik, amíg odaérünk a kocsihoz és nyílik az ajtó. Azt sem tudom, hogy tényleg valami luxuskocsi, vagy valami csodatragacs. A lényeg, hogy bent vagyunk és nagyon úgy tűnik, hogy el is indulunk majd. A lehető legóvatosabban teszem le az ölemből Roxyt és amíg én becsapom - talán a kelleténél erőteljesebben az ajtót -, ő már arrébb is húzódik. Reflexből csúsznék utána és ölelném magamhoz, de inkább csak aggódva nézek rá és figyelem, hogy mikor van szüksége rám... vagyis a segítségemre.
Csak amikor úgy tűnik, hogy teljesen jól megvan egyedül, akkor engedélyezem magamnak, hogy Ridre nézzek. Legalábbis fél szemmel. Még mindig nem tudom, hogy eldönteni, hogy bízhatok-e benne, de egyre jobban az igen felé húz a mérleg. Úgyhogy kezd eltűnni a gyanakvás, de a feszültség megmarad, ami kezd egyre jobban szétfeszíteni. Hiába zárom és nyitom az öklömet, nem sokat segít.
- Mit szedett be? Mikor lesz rendben? Még ma kiheveri? Egy alvás és fürdő? Ugye nem komoly az egész? Olyan lesz holnapra, mint egy nagy másnaposság? - zúdítom rá egy levegővel, gondolkodás nélkül a kérdéseket. Ez az egyetlen, amit tehetek azon kívül, hogy legszívesebben az előttem lévő ülés támláját verném. Csak azért nem teszem, mert akkor nem lehetne fél szemem Roxyn és nem tudnék a legapróbb jelre ugrani és segíteni.
Aztán elhallgatok és kényszerítem magam, hogy vegyek levegőt, amennyire lehet nyugodjak meg és megpróbáljak Roxyra figyelni. Csak rá. Próbálom eldönteni, hogy mennyire viselné jól, ha magamhoz húznám. Segítene, vagy rontana mindenen? Nem tudok dönteni, mégis a kezéért nyúlok... végül a vállánál kötök ki és hogy ne legyen túl egyértelmű, hogy tétovázok, csak kiseprem a haját az arcából és valami mosolyféleséget produkálok. Hátha ér valamit.
- Hozzám haza - szólok meg újra, mikor végre eldöntöm, hogy melyik is lenne a legjobb hely most. Na nem mintha ebből Ridnek tudnia kellene, hogy merre. Hadarva elmondom a hotel címét és csak remélem, hogy tudja az utat. - És ha lehet... maradj... segíteni - teszem hozzá már sokkal jobban vonakodva. Nem tetszik, hogy ez lesz az egészből, de Roxynak az lesz a legjobb. Ha valaki olyan van ott, aki tudja, hogy mi van benne és mit kell csinálni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime18.04.13 21:30

Csak szemmel követem minden rendben megy e. Hogy ne bírna a nővel? Nem, nem hiszem, de jobb a békesség elvén inkább ott vagyok ha valami felmerülne. Csak akkor kerülöm meg a kocsit amikor a lány már benn van és nyitva az ajtót én is berakom magam. Kulcs a gyújtáskapcsolóban, a kölyök is benn ül végre, indítanék, de ekkor újabb szöveg csap a fülembe. Leteszek róla. Egyelőre.

- Most azt akarod hogy erre mind egyszerre válaszoljak!? - kérdezem résnyire húzott szemekkel egy olyan "te eszednél vagy?" pillantással a tükörbe. Feszült, oké, fogom. De akkor is jobb lenne ha mennénk végre. - Most az a lényeg, hogy minél előbb melegbe kerüljön, aztán minden kérdésedre válaszolok. - teszem hozzá egy kóbor sóhajjal is megtűzve és rövid morgás után újra kérdezek - Inkább azt mond meg hova lesz a menet.. - hívom fel a figyelmét valami lényegesebbre, amikor nyöszörgés jön a háttérből, és csak újra a visszapillantóba nézve figyelem a lány minden reakcióját. Egyre jobban fest. Egyre biztosabb hogy nem lesz baj. Már az anyázás is megy neki... - mosolyodom el csak röviden, de aztán újra a szemem az úton, a kezem a kulcson és indítok. A motor feldübörög, én meg várok. Valami szóra, útbaigazításra, vagy bármi másra, mire végre meg is érkezik a válasz. Csak bólintok, még egyetlen pillantás a lányra, meg egy újabb "rendben" egy biccentéssel, és már farolok is ki kissé hangosabban is mint kéne.
Remélem nem fogja összehányni a hátsó részleget.. – vetül fel a fejemben, de aztán kapásból pofán is csapom magam, az most a legkevesebb, még az is jobb lenne, ha magától jönne ki az, amit ki kell rángatni. Hát akkor.. hadd szóljon! – és már váltva is egyesbe, felcsikorduló kerekekkel lépek neki a gáznak.


(Folyt. Dave lakása )


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Admin
Admin

Admin


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime01.08.13 13:32

Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down
https://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime02.09.13 14:53

Egész jól alakult a mai este eddig a pillanatig. Talán még csak egy üveg sört ittam meg, amire egy egész kedves pasas hívott meg, vagy legalábbis kedvesnek mutatta magát és igazából még helyes is, szóval szavam se lehet. Otthon már kezdésképpen elszívtam egy füves cigit, úgyhogy a kedvem tökéletes, nem törődök semmi mással, csak a fickóval dumálok az egyik asztalnál. Már épp fel akarnék tápászkodni, hogy a parkettre húzzam magammal, hogy egy kicsit felpörgessük végre az estét, amikor egyszerűen csak egy lépés után erős mellkasnak ütközöm neki. Mérgesen fordulok meg, és már épp le akarnám szúrni az illetőt, hogy mi a francért nem néz körül, amikor sikeresen ráeszmélek, hogy majdnem két fejjel magasabb nálam. Jó, azért annyit még nem ittam, hogy ennyi józan ítélőképességem ne legyen, szóval a már kinyitott számat szó nélkül csukom be és egyszerűen megpróbálom kikerülni, úgy húzva el mellette a fickót is, akivel vagyok. És ekkor ütközöm neki a következő széles mellkasnak. Mi a franc?
- Elnézést, de arrébb mennének? - emelem újra feljebb a tekintetem. Hogy nőhet valaki ilyen rohadt magasra, mégis? A fickó viszont egyszerűen csak megrázza a fejét, a másik pedig ráfog a szabadon lévő karomra.
- Beszélgessünk...
Őszintén szólva nem valami bizalom gerjesztő a hangja és az sem, ahogy ezt az egy szót kimondja. A mögöttem ácsorgó pasas már épp szóra akarná nyitni a száját, amikor azt hiszem a nagydarabok egyikének elfogy a türelme. Azt hiszem nincs kedvük vitázni, ezért egy olyan jó irányzott ütéssel töri be szerencsétlen orrát, hogy ájultak zuhan vissza a padra, ahol előzőleg ült. Jó, erre azért már én is nyelek egy nagyot és mire nagyjából sikerül feleszmélnem már két oldalról a karom alá nyúlva húznak kifelé a club mögötti sikátorba, hogy onnan a parkoló felé vegyék az irányt.
- Mégis mi a fenét akarnak tőlem? - igen mostmár azért elkezdek ficánkolni, ami kb. semmit sem ér. Basszus egy ilyen fickó is elég lenne ellenem, de ezek ketten vannak! Lehet, hogy valami pénzes pasi emberei, akinél bepróbálkoztam? Pedig még olyan sok eset nem volt, akinek lenyúltam a tárcáját, egyelőre még azért kitart az örökség, maximum csak gyakoroltam könnyebb prédákon. Ahogy egyre közelebb érünk egy nagy fekete kocsihoz, én egyre erősebben kezdek el ficánkolni. Kezd nagyon nem tetszeni ez az egész. Persze bentről olyan hangosan szűrődik ki a zene, hogy semmit sem ér, hogy megpróbálok sikítani. Már csak azért sem, mert fél pillanat múlva már a szám előtt van az egyik fickó keze, aztán olyan erővel lök neki a kocsinak, hogy konkrétan lábra állni is alig tudok. Zúg a fejem, és azt hiszem halványan érzem, hogy a halántékomon apró vércsík indul meg lefelé.
- Valaki üzenetet küldött neked kislány... arról volt szó, hogy megtalálod a nővéredet igaz? Ha jól tudjuk sikerült, de még egy épkézláb címmel sem tudsz előállni, ha jól sejtem. A főnök ennek nagyon nem örül.
A főnök... a főnök? Akkor hát ő küldte őket? Itt van a városban és tényleg azt várja, hogy majd én adok neki infokat Jas-ről? De hogy tudnék? Csak jól kiosztott, megkínzott és kész. Lehet, hogy a két négert már eltette láb alól és most azért szálltak rám? Egész testemben remegni kezdek, amikor tudatosul bennem, hogy nem úsztam meg annyival, amit otthon művelt velem, tényleg azt akarja, hogy kerítsem elő a nővéremet.
- Én... én nem tudom, hogy hol van. Nem mondott nekem semmit. Nem számítok neki érti? Mondja meg a főnökének is, hogy így van! - a végén már szinte kiabálok és megpróbálok lábra állni, de simán visszanyom a pasi a földre, miközben a másik az autó mellett áll és a környéket figyeli.
- Mondd meg neki te, én nem szeretek rossz híreket vinni...
Erre már megáll bennem az ütő. Nem akarok azzal az emberrel találkozni, nem akarom újra látni. Csak vadul rázni kezdem a fejem és még magamat is meglepem, hogy milyen hirtelen pattanok fel és török csusszanok el a pasi mellett. Mégis jó, hogy alacsony vagyok? De persze nem tart sokáig a dolog, mert a másik, aki az őr szerepét kapta egyszerűen csak kiteszi elém a kezét, amit már nem tudok lereagálni és simán beleszaladok. Pár perc múlva kezd csak újra eltűnni a fejemből a sötétség, de már megint a rohadt földön ülök.
- Kérem... ne vigyenek hozzá... kérem! Megtalálom rendben? Valahogy... valahogy megtudom, hol lakik. - a hangom az utolsó pár szónál kb. úgy hangzik, hogy csak a kutyák értik meg, de a pasi arca mégis mosolyra húzódik és megsimogatja a fejem. Kiráz a hideg tőle...
- Jó kislány! Akkor gyerünk szépen, ne vesztegesd az időt... - azzal egyszerűen feláll, beszállnak a kocsiba, és ott hagynak. Képtelen vagyok felállni. Hogyan találjam meg Jast és egyáltalán mit csináljak? Mégsem mondhatom meg nekik, hogy hol van a nővérem igaz? A hátamat már nem támasztja semmi, úgyhogy arrébb kúszok és egy random kocsinak döntöm a hátam. A lábaimat felhúzom magam elé és szorosan átölelve őket hagyom, hogy a vállamat rázza a hangtalan sírás. Miért nincs már vége ennek az egésznek?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime02.09.13 16:29

Ha bárki megkérdezné, meg nem tudnám mondani neki, hogy mit keresek itt. Inkább megszokásból jöttem szórakozni, mintsem azért, mert kedvem volt hozzá. Mostanság jobban szeretem eltölti az időmet az irodában, a bevételt számolgatva, vagy épp az embereimet ellenőrizve. Az utóbbi sajnálatos eset után rászántam magam, hogy mindenkinek, aki a kezem alá dolgozik, beletúrjak a múltjába. Mit ne mondjak, vannak érdekes tények, de semmi olyan, ami arra utalna, hogy újabb embertől szabaduljak meg. Ez pedig így van rendben. Nagyon is reméltem - az ő érdekükben -, hogy nem húznak velem újat. Mindenki jobban jár így. Nekik egy csontjuk sem fog eltörni és megmarad, amiért eddig gürcöltek, ráadásul nekem sem kell bosszúval bajlódnom. Mindenki jól jár, nem igaz?
Viszont a sokadik nap után be kellett látnom, hogy bármennyire is kényelmes, nem ülhetek bent egész nap és este. Nem csak azért, mert a végén egy antiszociális embernek néznének, hanem azért mert, mert rohadtul hiányzik már egy nő. De komolyan! Igaz, hogy eddig egész jól bírtam. Egy teljes hét is eltelt úgy, hogy senki nem szórakoztatott. Mostanra viszont tényleg érzem a hiányt. Úgyhogy valamikor este tíz körül ledobtam minden papírt a kezemből, beültem a kocsimba és padlógázzal hajtottam a legközelebbi szórakozóhelyre.
Most pedig itt ülök és csendben, oldalról figyelem az embereket. Furcsa, de nem kapok kedved egy nőcskéhez sem. Pedig igazán jó a felhozatal. Egészen addig nem változik a helyzet, amíg meg nem látok egy kacér vöröset, aki hívogatóan int felém. Félmosolyra húzódik a szám, de megrázom a fejem és nem mozdulok. Tíz perc múlva ott áll előttem a mosdóban és olyan táncot lejt, hogy azt egy profi is megirigyelhetné. Aztán keményen a csempének nyomom és újabb tíz perc múlva már csak az emlék él halványan a fejemben. Nézem, ahogy elriszál én pedig a ruhámat igazítva indulok útnak, hogy a kocsimból megszerezzem a bontatlan doboz cigimet. Igazán jól esne egy szál. Már épp a megtépázott nyakkendőm kötöm meg újra, amikor odaérek a kocsimhoz és meglátok mellette kuporogni valakit.
- Mi lenne, ha más kocsit keresnél és ott sajnáltatnád magad? - kiabálok rá az ismeretlenre és mit sem törődve vele oldom fel a zárat és nyitom ki az ajtót, hogy bemásszak a dobozért.
- Jobban jársz, ha elhúzol, ameddig jó a kedvem. Nem fogok pénzt adni, se sajnálatból megkefélni - folytatom, amikor már a szál meggyújtásával bajlódok.
Hát persze, hogy most döntött úgy a gyújtóm, hogy megadja magát. Miért is ne? A legjobbkor. Pedig igazán jól éreztem magam eddig. A kis vörös csodás volt, az egy hét kihagyás pedig még édesebbé tette a gyönyört. Talán váltani kellene és kiéheztetni a testem?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime02.09.13 17:47

Egyszerűen képtelen vagyok felállni, pedig tényleg nagyon erősen próbálom rávenni magam. Egy kicsit szédülök, de az talán a legkevesebb, a lábam nem akar engedelmeskedni annak, amit akarok. Még mindig a fejemben visszhangzanak a fickó szavai, és fogalmam sincs, hogy mi a fenét csináljak. Még ha akarnám, akkor se tudnám Jast a kezükre adni, hiszen én se tudom, hol van és kétlem, hogy megtenné a kedvemért, hogy elmeséli, hol szokott tartózkodni, vagy jelenleg milyen néven, hogy kikotyoghassam annak az állatnak. Észre sem veszem, hogy valaki közeledik és pont annál a kocsinál állapodik meg, ahol jelenleg én szenvedek. Nem nézek fel, csak lassan jutnak el az agyamig a szavai és még annyira zúg bent minden, hogy fel sem fogom, hogy a hang ismerős. Az arrogáns szóhasználat viszont valahogy ismerős, úgyhogy felnézek, hogy ki franc piszkál, és még azt se hagyja, hogy kibőgjem magam.
- Menj a francba! - suttogom szinte csak úgy magam elé, miközben felemelem a fejem. Halkan felszisszenek, ahogy a mozdulat miatt érzem a fájdalmat, ami a tarkómba nyilall. A hajam jó eséllyel össze van állva hátul a vértől, és a szemem alatt is szép nap kék folt lesz holnapra. Erre még ha akarnám se tudnám ráfogni, hogy egyszerűen elestem. No meg, ha csak elestem volna, akkor nem bőgnék már itt tíz perce és nem remegnék mint a nyárfalevél, akin látszik, hogy konkrétan halálra rémisztették. Viszont végül felfogom, hogy kit is látok meg küzdeni az öngyújtójával, ami láthatóan nem akar működni.
- Kösz már meg volt és annyira nem volt nagy szám. - tudatosul mostmár végképp bennem, hogy kiről is van szó, ki az, akinek pont sikerült megtalálni az autóját. Komolyan, ennyire nem lehetek peches igaz? - Ha annyira zavar, hogy itt vagyok, akkor menj vissza és keress magadnak egy jó menetet. - bökök az állammal a club felé. Bár, ha most épp cigit halászgat elő, és eleve bentről jött, akkor ezen már lehet, hogy túl van. Nem tudom, nem érdekel, most csak az számít, hogy valahogy visszajussak a motelbe és kiüssem magam annyira, hogy elmúljon végre a remegés és képes legyek abbahagyni a sírást.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime02.09.13 18:53

Különösen élvezem az este egy részét. Napokon át, amíg a papírokba temetkeztem, fel sem tűnt, hogy mennyire hiányoztak ezek az esték. De most, a kis vörös mellett éreztem csak igazán, hogy élek. Már csak annyi kellene a tökéletes estéhez, hogy elszívjak egy cigit és mindennel elégedett leszek. Akár még az is lehet, hogy nem az irodában töltöm majd az estét, hanem otthon az ágyban. De nem akarnak ilyen könnyedén menni a dolgok. Az képbe belerondít egy alak, aki pont a kocsimat találta meg, hogy annak dőlve szenvedjen. Még jó, hogy nem ma mosattam le és fényesíttettem ki. Akkor aztán dühös lennék. Örülni viszont így sem örülök ennek a kis zavaró tényezőnek. Meg is mondom a lánynak, hogy jobb, ha eltűnik. Tőlem hiába vár bármiféle segítséget vagy sajnálatot, nem fogja megkapni.
- Hogyan? Miről beszélsz? - kérdezek vissza, de egy pillanatra sem emelem rá a tekintetem.
Ha együtt is voltam vele valamikor, mit érdekel már engem? Az meg még úgy sem hat meg, hogy nincs elragadtatva. Elég ha én jól éreztem magam vele.
- Vagy mivel ennyi zavar, hogy itt vagy, akár el is hajthatok a kocsimmal. Fogadok, hogy ugranál, ha beindítanám... - kezdek bele nem épp kedves és türelmes hangon, de a mondat közepén felé emelem a pillantásom.
Azonnal eláll a szavam és alig látható módon nagyot nyelek. Felismerem a pillantást. Hogy a fenébe ne tenném? Ha akarom, se tudom elfelejteni azt a sötét tekintetet. Még ha nem is miatta sikerült ilyen mélyen az emlékezetembe vésni. Legszívesebben persze most tovább folytatnám a kiabálást vagy szavak helyett tényleg felbőgetném a motort. De nem akarnak engedelmeskedni a végtagjaim. Úgyhogy maradok, ahol vagyok és jobb híján elhajítom az öngyújtót, aminek már semmi hasznát nem veszem. A cigi továbbra is ott lóg a számban. Mintha lenne bármi értelme!
- Tudod mit? Maradj, ha akarsz - mondom neki még véletlen se nézve rá még egyszer.
Pedig nagyon is észrevettem, hogy milyen állapotban van. Ha akarnám, se tudnám eltéveszteni a vértől lucskos haját. De nem törődök én vele. Már így is túl sok bajom lett miatta. Egyetlen szó nélkül ülök be a kocsiba, de nem indítok. Csak ülök, majd egy másik öngyújtó után kezdek kutatni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime02.09.13 19:29

Igazából nem lep meg, hogy a fickót teljesen hidegen hagyom, pedig ha csak egy kicsit jobban megnézne, akkor látná, hogy milyen állapotban vagyok. De ez a város... hiába találkoztam már elég sok emberrel, olyannal, aki igazán törődik másokkal, nem sikerült. Nem tudom, mintha csak mindenki baromi sekélyes lenne. De nem szólhatok egy szót sem, hiszen azok elől elmenekültem, akik törődni akartak velem, mert őket meg képtelen voltam nézni, hiszen arra emlékeztettek, ami történt, a szemükben minden áldott nap láttam a családomat, a testvéremet, akik nincsenek többé. Ezt pedig képtelen voltam elviselni, szóval akárhogy is nézzük, én választottam azt, hogy mindenki nagy ívben tesz rám. Persze neki sincs fogalma, hogy miről beszélek, meg sem ismer, amit tényleg nehéz úgy, hogy nem néz rám.
- Nehogy idenézz... még a végén kisülne a szemed. - rázom meg a fejem, amitől csak még erősebben kezd el hasogatni. Jó, tehát a hirtelen mozdulatokat érdemes lenne hanyagolni igaz? Legalábbis egyelőre. Próbálom a fejembe vésni az infot, nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni.
- Hidd el, nem tudnék sehova ugrani. - jegyzem meg, félig a szavába vágva, de aztán észreveszem a tekintetét, amiből valahogy az jön át, hogy nem én szakítottam félbe, hanem konkrétan ő harapta el a mondatot és határozottan furcsán néz rám. Miért? Értetlenkedve nézek rá, mert tényleg furcsa. Ahhoz a nagy magabiztossághoz képest legalábbis, amit legutóbb mutatott ez most... hát nagyon más.
- Mi van? Miért nézel így? Mintha minimum szellemet látnál, és arról még legnagyobb sajnálatomra nem tudok, hogy meghaltam. - pedig jobb lenne... tényleg jobb lenne! Szeretném, ha vége lenne ennek az egész szarságnak. Nem akarok sem emlékezni, sem attól a szeméttől rettegni, mert tudom, hogy még nem fejezete be, tudna mit kezdeni velem és nem csak azt, hogy eltesz láb alól, annál sokkal durvább dolgokat, csak hogy elmondjam neki, amit akar, amit még csak nem is tudok!
- Ez igazán rendes tőled. - sóhajtok egyet, amikor engedélyt ad, hogy maradjak a kocsi mellett. Aztán lehunyom a szemem egy pillanatra és megint megpróbálok felállni. Majdnem sikerül! Szinte teljesen kiegyenesítem a lábam, aztán az egész rendszer újra összeomlik, jön az eszméletlen erős szédülés és én akaratlanul is a tarkómhoz kapok, amitől persze kellőképpen véres lesz a kezem is. Létezik, hogy még most is szivárog? Eltelt vagy negyed óra, azóta hogy elmentek... akkor ez nem valami jó hír igaz? Engedek a lábamban és újra lecsúszok a kocsi mellett. Na majd azt is megkapom, hogy esetleg összekenem pirosra a drága kis kocsikáját mi? Őszintén, jelenleg nem érdekel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime02.09.13 22:21

Úgy teszek, mint aki meg sem hallja a megjegyzéseit. Felőlem dühönghet, de akkor sem fog különösképpen érdekelni. Amíg nem a kocsimon vezeti le a dühét. Bár közel sem úgy néz ki, mint aki olyan állapotban van, hogy bármit is csináljon. De nem érdekel. Nem fordítok rá nagy figyelmet, csak annyit akarok elérni, hogy eltűnjön a kocsimtól és máshol sajnáltassa magát, ne itt szenvedjen. Képes lennék addig veszekedni vele, amíg tényleg le nem húz innen, de aztán csak rá emelem a tekintetem és hiába fogok bele egy elég csípős mondatba, végül elakad a szavam. Sőt, talán még egy pillanatra levegőt sem veszek. Nagyot nyelek és nem szólok többet. Arra is csak megkésve sikerül választ adnom, amikor látható módon meglepődve néz rám. Csak ne lenne pont olyan tekintete, mint a ribanc nővérének!
- Nem haltál meg. Nem vagy szellem - mondom nemtörődöm módon, de a kérdését nem válaszolom meg.
Eszemben sincs kinyögni, hogy mit csinált a drága rokona. Inkább elengedem a fülem mellett azt a kérdést és már vitatkozni sincs kedvem vele. Maradjon csak a kocsinak dőlve. Mit érdekel engem? Nem éri meg elküldeni és kockáztatni, hogy esetleg saját kezűleg rángassam el innen. Úgyhogy mintha ott sem lenne, beülök a kocsiba és pár perc múlva egy másik öngyújtót keresek. Amit persze nem találok meg. Kezd a szerencsés, csodás estém pechessé válni.
- Mi a fenét szedtél be éppen? - kérdezem egy cseppnyi érdeklődéssel a hangomban, ahogy újra a földön köt ki.
Távol álljon tőlem, hogy igazán aggódni kezdjek érte vagy éppen segítsek neki. Nem vagyok egy szent és erről már ő is meggyőződhetett. Arról nem szólt a fenyegetés, hogy ha meglátom, legyek kedves hozzá és segítsek neki, ha bajban van. Magamtól, kényszer nélkül pedig eszemben sincs ilyet tenni.
- Van telefonod? - bökök ki végül egy újabb kérdést, ahogy csodával határos módon egy doboz gyufa akad a kezembe.
Nagy vigyorogva gyújtok lángra egy szálat, majd végre a nikotint is érezhetem. Ez hiányzott nekem! Az első pár slukk után fordítok csak arra figyelmet, hogy még mindig ott szenved-e a betonon.
- Miért nem értesíted a drága nővérkédet? - teszem fel idővel a következő kérdést egy gyűlölködő grimasz kíséretében, majd mintha lényegtelen lenne minden, feldobom a lábam a műszerfalra.
Nem lényeg, hogy ezzel összekoszolom. Majd holnap úgyis lemosatom és kitisztíttatom. Első szóra ugrik a banda, ha meglátnak. Hiszen tudják, hogy jól megfizetem őket, ha jól végzik a dolgukat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor A Club mögötti sikátor I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

A Club mögötti sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Egy sötét sikátor
» Daph & Lucas --- a sikátor után
» Club Lux
» Club Allure
» Club N.Y.C - Welcome to the party

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Vinnie's Night-