welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

A Club mögötti sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor 02.09.13 22:37

Ezt jól sejti, most nem igazán lennék képes dühöngeni, még felállni sem tudok, pedig mennyire akarok. Lelépni innen, valahogy visszajutni a motelbe, és aludni egy baromi nagyot, miután bevettem minimum egy altatót, hogy ne álmodjak az ég világon semmit sem. Azért tényleg erősen meglep, hogy úgy elakad a szava, amikor rájön, hogy én vagyok. Kétlem, hogy hirtelen lelkiismeret furdalása lenne, vagy ilyesmi és azért fagyott be ennyire.
- Kár, igazán nagy kár. - húzom el a szám. Tök jó lenne szellemnek lenni, riogatni másokat és nem érezni semmilyen fizikai fájdalmat. Vajon szellemként meg lehet oldani, hogy lelkit se érezz? Mondjuk úgy szellemnek lenni, hogy elfelejts mindent, az előtte lévő életedet, aztán megszállni valaki mást és teljesen új életet kezdeni, a régi árnyékát is elfelejteni végleg. De ez nem megoldható, úgyhogy inkább megpróbálok megint felállni, hogy ne zavarjam a gazdag ficsúr köreit, de persze nem sikerül. Visszazuhanok a földre, és mostmár a kezem is csupa vér. Vajon mennyi idő kell, hogy a szervezetem bekapcsolja a vészcsengőt a vérveszteség miatt.
- Semmit... vagyis semmit, aminek ez a hatása. Te ismersz olyan szert, amitől ez történik? - egyszerűen felé tartom a véres tenyeremet. Egy pillanatra elhomályosul minden, de aztán megrázom a fejem és sikerül nem elájulni. Azt hiszem egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy teljesen elsötétüljön a világ, és a helyett, hogy kórház közelébe kerülnék, itt ülök a földön és egy olyan valakivel beszélek, akit aztán végképp teljesen hidegen hagy, hogy élek, vagy halok.
- Van azt hiszem, valahol a táskám... - nézek körbe, és itt esik le a tény, hogy amikor kirángattak bentről, akkor konkrétan bent maradt minden cuccom. Hát lássuk be, amikor két két méteres állat kezd el rángatni, akkor pont nem azon jár az eszed, hogy jajj bent hagytad a táskádat a padon és most mi lesz. Az a mázli, hogy annyi eszem általában van, hogy a fontosabb iratokat soha nem tartom magamnál, csak ugye a női rucikon általában nincs zseb, úgyhogy kell a táska az alapvető piperecuccoknak, meg a telefonnak, ilyesmi. Aztán a következő kérdésén még inkább meglepődöm, és értetlenkedve ráncolom a homlokom, ahogy oldalra pillantok, de igazából csak a lábát látom innen, amit felpakolt a műszerfalra.
- Micsoda? Te ismered őt? Honnan tudsz róla? Ugye nem ő küldött téged is... nem Tim? - és láthatóan mostmár nem csak kába, hanem kifejezetten ijedt is vagyok. Honnan tud róla, mikor ismerte meg, és... zakatolnak a kérdések a fejemben. Újra megpróbálok felállni valahogy, de ez már végképp sok azt hiszem a vérveszteséggel és a most rajtam eluralkodni készülő pánikkal együtt és egyszerűen végleg összecsúszok a kocsi mellett. Mostmár nem ülve, hanem eldőlve, lecsukott szemmel és leszáll a régen várt homály.


A hozzászólást Josephine Hamingway összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 04.09.13 10:27-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor 02.09.13 23:23

Tudomást sem veszek arról a nagy életkedvről, amit produkál. Nem az én bajom és főleg nem akarok itt elkezdeni lelkizni. Keressen fel egy dokit vagy mit tudom én! Kezdjen, amit akar. Nem akarom, hogy nekem bármi közöm legyen hozzá. Nekem az a legnagyobb bajom, hogy a tekintetével olyan emlékeket idéz fel benne, amit el akarok felejteni. Meg nem történtté akarom tenni. Bármi! De még akkor sem igazán akar megtörténni, amikor már ég a számban a szál cigi. Hogy miért kezdek végül kérdezősködni? Nem tudom. Talán mert rossz nézni, ahogy itt szenved a kocsim mellett. Bárcsak másik betonplaccot választott volna.
- Nem vagyok drogos, nem ismerem az ilyen szereket - közlöm vele, de akaratlanul is megáll a tekintetem a véres tenyere láttán.
Nem mondanám, hogy csak azt a tompaságot érzem most is, de azt sem, hogy akkor most megesett rajta a szívem. Saját hülyesége, saját baja.
- Ezek szerint mégsem vagyok én akkor barom állat, mint te állítottad - jegyzem meg és szánt szándékkal a másik irányba fordítom a fejem, hogy ne lássam a vért.
Látok én enélkül is elég vért. Ahányszor csak becsukom a szemem az utóbbi időben. Az is kész csoda, hogy nem vette át több napra a világ a vörös színt azok után. De bármennyire is próbálok nem törődni a kocsim mellett szenvedő Josieról, újra és újra kérdéseket teszek fel neki. Nem tudok nem tudomást venni róla és teljesen kizárni.
- Akkor kapard elő azt a táskát - jegyzem meg, továbbra sem túl nagy figyelmet fordítva neki, ami egyre nehezebb.
Akkor pedig meg már szinte lehetetlenné változik, amikor a nővére említésére szinte félelemmel telve néz rám. Akkor nem nézett így, amikor a földre löktem és arra készültem, hogy megüssem, azért az őrült tettéért. Bár ne tettem volna. De most már mindegy.
- Ki küldött engem? Milyen Will? - veszem le a lábam és fordulok felé.
Kezd érdekelni a dolog. Egyre jobban. Láthatóan retteg ettől a pasastól. Könyörgöm valakinek - annak a nem létező istennek -, bárkinek, hogy az az elmebeteg ribanc is úgy féljen attól az embertől, mint Josie! Akkor vissza tudok vágni! Csak pár részletet kell kihúznom a kis vadócból.
De úgy tűnik, hogy ő nem most ad a kérdéseimre választ. A rohadt életbe! Tényleg csak ez hiányzott nekem mára! Itt egy jó lehetőség arra, hogy visszavágja, erre tessék! Elájul. Egy percet hezitálok, mielőtt bármit is tennék. Villámgyorsan mérlegelek, majd eldobva a félig elszívott cigit kiszállok a kocsiból, egyenesen mellé guggolva. Felültetem és a kocsimnak döntöm. Így nemhogy azt vérezi össze, de az én kezem is, amitől elönt a hányinger. Máskor nem, de most félek, hogy mi lesz az egésznek a hatása. Mindent beleadok, hogy ne uralkodjon el rajtam a múlt és a jelenre tudjak figyelni. Csak a bosszút engedem a szemem előtt lebegni és nem engedek a vérnek.
- Josie! Mi lenne, ha kinyitnád azokat a sötét szemeidet? - kérdezem és újra megkockáztatok pár pofont.
Persze most nem a düh irányít. Más a célom és ez sokkal kevésbé tünékeny, mint a harag. Csak ébredne fel. Ha nem teszi, kénytelen leszek betenni a kocsimba és kórházba fuvarozni. Fenének se hiányzik ez mára!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor 03.09.13 8:37

Bárcsak tényleg egy másik kocsit találtam volna, bárcsak ne ez lett volna a legközelebb. Akkor lehet, hogy nem talál meg senki és végre vége lenne mindennek. Szeretném, ha vége lenne, nem véletlen, hogy alapból még csak nem is kiabáltam, hogy valaki segítsen, pedig hülye nem vagyok, tudom, hogy az nem valami jó jel, ha nem állt el a vérzés. Az újabb válaszra csak megrázom a fejem. Tudom, hogy nem drogos, azt legutóbb is sikerült tapasztalnom, hiszen neki végig tiszta volt a feje, mint ahogy most is.
- Tisztában vagyok vele, én viszont igen, és annak nincs ilyen hatása. - mutatom meg ugye a tenyerem, és legalább erre reagál valamit, még ha csak szinte alig is, de mégis egy pillanatra elvonom a figyelmét a cigiről. És, hogy a saját hülyeségem lenne? Ez most kivételesen nem az, semmi közöm hozzá, vagy legalábbis nem tehetek róla, hogy belekeveredtem. Ha rajtam múlna, akkor nem lennék itt, ha nem vágják gallyra az életem, akkor most otthon lennék a barátaimmal, a pasimmal, a húgommal és minden szép és jó lenne. De gallyra vágták és egyre jobban kezd minden szétesni. A megjegyzésére szinte már nevethetnékem támad, de tudom, hogy az most csak még több szédüléssel járna, úgyhogy hanyagolom a dolgot. Tény, hogy tőle csak egy pofont kaptam, és ha jól sejtem azt hiszi, hogy ezt is olyan valaki tette, akit megpróbáltam kizsebelni. Hogy mekkorát téved!
- Attól még az vagy... egy érzéketlen bunkó, szar lehet neked. - jegyzem azért meg, mert ezt akkor is muszáj kimondanom. Lássuk be most is legszívesebben elhajtana, nem is értem, hogy miért nem tette még meg. Mit számít neki, ha aztán másnap egy esetleges újságolvasásnál az én nevem tűnik fel a halálhírek között. Igazából nekem sem számítana, úgyhogy nem is várhatom el, hogy másnak igen.
- Nem tudom hol van, talán bent hagytam. Nem sok időm volt magamhoz venni, amikor kirángattak onnan. Egyébként se tudnék felhívni senkit. - teszem még hozzá cseppnyi keserű felhanggal. Mégis mit hisz? Úgy tűnök, mint akit rengeteg féltő barát vesz körül, akik egy pocsékabb helyzetben azonnal ugranak, hogy kihúzzanak a bajból? A francokat. Igazából a telefonom majdhogynem dísz, a kutya se hív, ha véletlenül megadom a számom valami pasinak, akkor meg nem veszem fel, mert totál nincs rá szükségem, hogy valaki megpróbáljon rám akaszkodni. Úgy tűnik, hogy nem érti, miről beszélek, de ez már nem nagyon jut el az agyamig. Olyan gyorsan száll meg a pánik, hogy a szavai már ködbe vesznek. Csak az lebeg a szemem előtt, hogy nem akarok több fájdalmat és muszáj valahogy elmennem innen. De bármit is akar az agyam, a testem már képtelen engedelmeskedni neki. A félelem, a lestrapáltság, a vérveszteség nem engedi, hogy felálljak és, amikor megpróbálom végleg elsötétül minden. Talán így a jobb, talán így nem fogok tudni arról, ha esetleg hozzá visz. Csak ne térjek magamhoz, kérlek ne térjek magamhoz! Nem akarom újra, nem akarom látni azt a kést! És Jonah még azt mondta, hogy találni kell valamit az életben, amibe kapaszkodni lehet, és hogy nem érdemes feladni. Mibe kapaszkodhatnék? Kétféle ismeretségi köröm van, azok a futó kalandok, és egy éjszakás "barátok", akikkel addig bulizom, amíg ájultan az ágyba nem kerülök. A másik véglet pedig Tim, Danny, Jas, akik csak azért foglalkoznak velem, csak azért néznek rám, mert akarnak tőlem valamit. Nevetséges, hogy miért nem egymás között rendezik le az ügyeiket és miért mindegyik azt akarja, hogy majd én mondom el, amit tudni akar, hogy majd belőlem szedheti ki, ha kell kínzással az információkat. Van ebből kiút? Van még számomra felfelé? Kétlem. Nem csoda, ha már rég feladtam és nem számít az ég világon semmi.
Amikor pofozgatni kezd talán pár pillanatra kinyitom a szemem, de nincs már erőm magamhoz térni és azt hiszem nem is akarok. Ha tudnék most gondolkodni, akkor arra kérném, hogy hagyjon itt és kész. Nem az a legjobb, ha úgy szakad el az életed fonala, hogy még csak nem is tudsz róla? Akkor nem fáj semmi, csak csendben vége lesz. Úgyse hiányoznék senkinek. Halkan nyöszörgök, ahogy próbál életet lehelni belém, de nem sok sikerrel.
- Hagyj anya... ma nincs iskola, nem akarok még felkelni... - motyogom, mintha csak nem is itt lennék. Talán most a fejemben nem is itt vagyok, hanem otthon hetekkel ezelőtt a kényelmes ágyamban egy békés és nyugodt hétvégi napon, amikor még minden rendben volt. Hát ezért kellenek nekem azok a szerek, hogy olyankor visszautazzam a múltba legalább egy kis időre.


A hozzászólást Josephine Hamingway összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 04.09.13 10:27-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor 03.09.13 15:17

Nem hatnak meg a szavai. Hihet rólam azt, amit akar. Felidegesíteni nem fog, az biztos. Annál többet kaptam én a drága nővérétől ahhoz, hogy akár csak egy kis dühöt megengedjek magamnak Joseival szemben. Egy idő után mégsem tudom semmibe venni a szavait és a szenvedését. Bármennyire is szeretném és azt kívánom, más baja lenne, nem az enyém, attól még itt van és láthatóan szenved. A számban lógó meggyújtott szál is csak egy-egy röpke pillanatra képes elvonni róla a figyelmem. A többi időben kérdezgetem és próbálom nála elérni, hogy szóljon valakinek, aki érte jön. Érzéketlen vagyok, igen. A saját döntésem, igen. De annyira nem vagyok kegyetlen, hogyha itt meghal nekem, az hidegen hagyjon. Pedig úgy sokkal egyszerűbb lenne. Nem kellene azzal foglalkoznom, hogy nincs nála a telefonja és nincs kit felhívnia. Az előbbit könnyedén orvosolhatnánk, képes lennék odaadni neki a sajátom, ha cserébe megszabadulok tőle, de az utóbbi...
Akkor kezd igazán érdekessé válni a dolog, amikor egyértelműen félelem csillan a szemében. Elég gyorsan vág ahhoz az agyam, hogy tudjam, ez akár nekem még jól is jöhet. Csak tudnám kicsoda az a Will?! Hiába kérdezek rá és nézek értetlenül rá és fogja magát is elájul! Nem lehet igaz! Egy percig habozok csak, majd feladva a kényelmemet, kiszállok a kocsiból és próbálom észhez téríteni. Nem sok sikerrel járok, az biztos.
- Úgy nézek ki, mint az anyád?! - kérdezem felháborodottan és lassan feladom, hogy magához térítsem.
Nem fogom észhez téríteni. Ahhoz túl sok vért vesztett én pedig nem vagyok semmiféle csodatevő. Kihívhatnám a mentőket. Az lenne a legkényelmesebb megoldás. Onnantól nem az én dolgom lenne, mégsem ezt teszem.
- Remélem tudod, hogy ezért jössz nekem a válaszokkal - motyogom az orrom alatt, ahogy felkapom a könnyű testét és beteszem a kocsimba.
Megfordul a fejemben, hogy még ezért is szorulni fogok - nem kicsit néz ki félreérthetően a helyzet, ahogy egy testet pakolok a kocsimba -, de a válaszokért bármit. Ha nekem is lenne a kezemben valamit az a nő ellen, máris jobban érezném magam. A kórház felé padlóig nyomom a gázt, miközben az agyam azon jár, hogy vajon ki lehet-e majd szedni a vért az ülésből, vagy az egészet át kell húzatni?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor 03.09.13 18:55

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: A Club mögötti sikátor

Vissza az elejére Go down

A Club mögötti sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

-
» Transzvesztita Club
» Mystic Falls sikátorai
» Twister Biliárd és Póker Club
» Reflections - night club [21+]
» Shine Party Club

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Vinnie's Night-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához