welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

A bár és a pult környéke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: A bár és a pult környéke 22.11.12 15:53

A bár és a pult környéke...



A hozzászólást Vincent Morris Belvedere összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 22.01.13 3:20-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 23.12.12 22:15

AIDAN
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙

Fogalmam sincs, mit keresek itt. Épphogy csak lejárt a munkaidőm, már ide is jöttem, ennek ellenére semmi kedvem hozzá, hogy a sok idióta ember kiabálását hallgassam. Vagy csak nekem tűnnek ilyen hangosnak? Minden esetre legalább szemmel tartom a helybélieket, az sosem árt. Amilyen kis piszkok tudnak lenni errefelé, bőven rájuk fér. Csak tudnám, miért jó folytonosan megszegni a törvényeket. Talán... talán egyszer majd megkérdezem Cindytől. Jóllehet, azt sem tudom, jelenleg hogy hívják. Valami Jas... Jasmine. Tényleg! Hahh, nem gondoltam volna, hogy még a Disney meséket is szereti. Biztos hófehérke tükre volt a kedvence: buzdítsuk a dilis embereket még dilisebb dolgokra. Hogy lehettem egyáltalán a barátja? Már akkor is csak a baj van vele, mikor még itt sincs. Aki pedig nem érti, hogy lehetséges ez, csak ismerje meg alaposan. Rögtön világos lesz. Igaz, már abban se vagyok biztos, hogy én ismerem -e. Cindyt még talán, de Jasmine-t?
Sóhajtozva a pulthoz sétálok és kérek egy Brandyt. Ez már jól megszokott, semmi sem ronthatja el. Hátha jobb kedvem lesz tőle.
Miután kikaptam az italt, már el is helyezkedem a kedvenc boxomban és iszogatni kezdek. Egy fiatal rendőr, aki szabadidejében piával tömi a... máját. Pompás.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 23.12.12 22:33

Lissa

Verseny futás az idővel.
Újonnan ez a jelző az, ami a leginkább illeti a szabadnapjaimat. Leginkább, csak akkor vagyok biztonságban, mikor vagy a CIA-nál, vagy az FBI-nál kell töltenem az időt, és foglalkoznom a logisztikával. Na persze nem a számítógépes berendezésekre kell gondolni, sokkal inkább egy-egy terv logikai részére. Valamint a mesterlövészi pozícióra, mire mindig szükség van. Nem biztos, hogy pont közelről tudjuk a legjobb módon leszedni a támadót. Annak idején, mikor a S.W.A.T egy kanadai kirendeltségénél jártam, akkor sikerült kapnom egy beszámolót a mesterlövészek ott betöltött szerepéről. Én magam is ilyen szeretnék lenni. És bár lehet, hogy elérem az ő szintjüket, sőt, biztos, hisz a franciák annó egy harci gépezetet faragtak belőlem, sok helyen nem igen van szükség rá. Az FBI és a CIA is jobban szereti a szemtől szembeni, barbár birkózást, mint sem a távolból való likvidálást. Persze megértem, hisz ennek az lehet az oka, hogy lövészként hamarabb küldünk valakit a túlvilágra, mint ahogy az adott személy megmozdulhatna.
Tompa fejjel kászálódok ki az ágyamból, s adhatok hálát a véleményem szerint nem létező Istennek, hogy megéltem a mai éjszakát. Igen, éjszakát, újonnan átmentem bagoly életmódba. Szerencsére két napja nem sikerült katonákba bukkannom, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a környéken vannak s csak arra várnak, hogy valamiféle galibát okozzak, vagy szimplán nyilvános helyen mutatkozzak.
Egy jó viszont van a dologban. Csak a belvárosban keresnek, valamint Paradise területén, mióta Jasmine-vel olyan szépen likvidáltunk egy nagyobb csapatot. Azóta bekötött és összevarrt vállal közlekedek, de ez legyen a legkisebb gondom.
Bő egy óra elteltével, már a külváros egy bárjában ücsörgök, annak is a pultjánál, hogy liter számba döntöm magamba az italok hadát. Vadul csillogó kékjeimmel végigpásztázva a szórakozóhelyen akad meg a tekintetem egy ismerős arcon, kihez egy pohár whisky-vel társulok.
- Csak így egyedül ücsörög egy egyenruhás kisasszony? - állok meg mellette tettetett jókedvvel.
- Szabad a hely, Lissa? - ütök meg végül egy sokkal nyugodtabb, viszont annál zaklatottabb hangnemet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 24.12.12 11:20

Igen, a Brandy tényleg mindig jó. Csak szánalmas kissé, hogy ezzel vigasztalódom, mikor Sean is valószínűleg otthon vár rám. Ezeregy másik lehetőségem lenne, mint a piálás. Na persze Sean faggatózásához sincs túl sok kedvem, viszont csak úgy nem engedne el. Nem, nem mehetek haza. Nincs kedvem beszélgetni, a Jasmines témáról végképp.
Csakhogy a beszélgetés sosem egy emberen múlik, jelen helyzetben nem csak rajtam, haneeem - dobpergés - Aidanon is. Most komolyan, Cindy mágnessel van ellátva, hogy mindenkit idevonzz? Vagy Aidan nem is tud róla, hogy ő is Las Vegasba jött? Az is könnyen lehet, hogy pont bűnöstársak. Lehet, hogy rám küldte, hogy... Ó, nem, Lis. Nem körülötted forog a világ. Valószínűleg nem is tud semmit, csak az a fránya túlaggodalmaskodó fejecském már megint csinálja a bajt.
- Persze, ülj csak le - pillantok rá mosolyogva. - Hogy vagy, Aidan? Rég láttalak, kíváncsi lennék, hogy kerülsz ide.
Avagy Lissából már elő is tör a rendőri, kérdezősködős éne. Jól kezdem a kérdezősködést, most már fix, hogy nem fogok semmit kihúzni belőle. Előtte rá kellett volna gyúrni, csak finoman tapogatózni, de mindig is a körítés nélküli egyenes beszéd híve voltam. Aztán hátha barátként jegyzett meg, és megint hiába aggodalmaskodok. De van egy olyan érzésem, hogy nagyobb szarban van, mint sejtem. Nem tetszett ez a hangnem, nagyon nem.
- Nem tűnsz valami nyugodtnak.
Ha ő is valami rosszba keveredett, azonnal ki fogják szagolni tíz méterről is. Lehet, hogy mosolyogni még mindig tud, de minden mozdulata feszült. Hjaj, szegénykém. Pedig őt becsületes, rendes embernek ismertem meg.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 24.12.12 11:46



A bár láttán valamelyest sikerül lehiggadnom. Már nem csak azon forognak az agyamban a fogaskerekek, hogy mi lenne, ha...
Mi lenne, ha tényleg elkapnának a franciák?
Mi lenne, ha elkapnának és visszavinnének a légióra? Mit csinálnának velem? Bezárnának mint egy majmot? Cirkuszi látványosság lennék, azzal a nagy megjegyzéssel a ketrecemen, hogy "a srác, aki megpróbált elszökni, de mi elkaptuk"? Minden esetre nem szeretném megtudni, sőt! Jobbnak látom, ha elmenekülök. Ha kell elmegyek a déli vagy az északi sarkra, ahol a jegesmedvékkel és fókákkal kell megküzdenem az életben maradásért. Talán még az is sokkal kézenfekvőbb lenne, mint a franciák kínzóeszközévé válni.
Ez már a túlélés magasiskolája.
Csak akkor sikerül végleg elszakítani a gondolataimat a gondomról, mikor megpillantom egy boxban Lissát, kivel már bő egy hónapja nem találkoztam.
Mosolyát egy mosollyal viszonozom, majd leülök vele szembe, szorosan tartva a poharamat, mintha attól félnék, bárki elvehetné tőlem.
Kérdésére ismét elmosolyodok, a továbbiakra viszont inkább nem reagálok. Nem tudom mennyit mondhatok el neki, nem akarom belemártani. Ennek ellenére talán a segítségemre lehet valamilyen szinten.
- Jól vagyok kösz... kicsit összecsaptak a viharfelhők felettem, de meg vagyok - válaszolok végül kérdésére, de a folytatáson még mindig rágódok egy kicsit.
- Hogy kerülök ide? - ezzel felmutatom a whisky-t - inkább iszok itt, mint, hogy elfogyasszam azt, ami otthon van. A végén talán mégis otthon tudom tölteni a karácsonyt meg az újévet, majd akkorra jó lesz a saját tartalék készletem is - húzom el a szám egy korty kíséretében. Megállapítása viszont célba talál.
- Hát nem is vagyok az... - könyökölök az asztalra, ujjaimmal folytonosan lökdösve az üvegpoharat, mi halkan karistolva a fa anyagú asztalt csúszkál ide-oda.
- Az a helyzet, hogy nagy sz*rban vagyok... de nem akarlak bele keverni, így jobbnak látom, ha nem is beszélek róla, viszont tekintettel arra, hogy a hatóságiaknál vagy, talán tudnál egy kicsit segíteni - emelem rá tekintetemet. Hogy titokzatos vagyok? Nem... inkább ideges és kiszolgáltatott.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 26.02.13 2:44

Vincent Morris Belvedere

Mennyire tudom magam ilyenkor gyűlölni, képtelen vagyok hallgatni a józan eszemre, csak hagyom hogy az érzéseim irányítsanak, még akkor is ha a vesztembe rohanok. Nem kellene itt maradnom, még is megteszem, felhasználva indoknak az olasz pasast.
- Akkor megosztanád velem, hogy még is miről van szó? - Mert eddig nekem úgy tűnik, hogy még mindig azt hiszi, hogy közöttünk minden olyan, mint régen és kedve szerint játszadozhatna velem. Ha nem így lenne, akkor még is miért kellett megcsókolnia? Alig akarom elhinni, hogy minden gondolatom még mindig azon a csókon jár. Nem kellene, hogy foglalkozzak vele, ahogy nem kellene ennyire nagy jelentőséget fordítanom rá, az csak egy csók volt semmi több. Igen, ezt szerettem volna nagyon is elhitetni magammal, de jól tudom, hogy bárki mást át bírok verni, csak magamat nem.
- Csak legyél gyors, mert a mi kis csevejünket nem iktattam be a mai teendőim közé. - Végül csak bele mentem, elindulva a pult felé néztem vissza rá. Ekkor tűnt fel az ökle és azt azt borító vér? Az ott vér? Értetlenkedtem magamban, mert mikor elhagytam az irodáját nem volt semmi baja. Felé fordulva ismét megálltam.
- Mi lenne, ha inkább helyettem a kezeddel foglalkoznál? - Ijesztő, hogy ezt kérdeztem tőle, de még mindig úgy féltem, mint régen, próbálom is leplezni nehogy túl feltűnő legyen. Erről az egészről újra eszembe jut, hogy mennyire tudtam félteni, egy-egy akciónál, mindig rettegtem hogy az egyik alkalom balul sül el és nélküle kell tovább élnem. Félelmeim valóra is váltak, még ha még mindig mindketten élünk, ezt már igazán nem nevezném életnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 27.02.13 2:08

A pökhendi stílus nem riasztott el. Meg volt bántva.. és én ezt tökéletesen értettem. Azért mert hosszú évek teltek el, még sok minden nem változott. Érezhetően benne.. és ezek szerint bennem sem.

Talán ezért is volt, hogy következőre már óvatosabban kérdeztem, és már amennyire képes voltam ezt belátni, hatott is a leengedett hangnem.
Csak egyszerűen biccentettem a szavaira összehúzott szemekkel, és ahogy előre intve megindult előttem, én minden további szó vagy beszéd nélkül követtem. Csak az orra előtt álltam meg ahogy megállt előttem, és ahogy a kezemre pillantott ami mostanra már eléggé úszott a vérben én is akkor pillantottam csak oda, magam elé emelve.

- Csak egy kis... baleset.. - nyitottam meg az ujjaimat magam előtt felemelve majd zártam újra össze, mire a háttérben Günter csak engem figyelve azonnal mozdult is a fal mellől. Az ép kezemet megemelve késztettem megállásra! Nem kellenek ide testőrök, semmi baj sem lesz. - De ezzel nem lesz gond. - engedtem is le vissza magam mellé és elnézve Clementine feje mellett, intettem is Carl-nak a csaposnak szemmel, hogy intézzen nekünk egy kis helyet. Alig telt egy fél percbe, mire a bárpult szélső sarka máris üresen állt.

- Ott van is szabad hely. Fáradj csak előre... - intettem újra, várva arra, hogy meginduljon előttem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 03.03.13 9:00

Már rég felhagytam a reménykedéssel, hogy valaha is újra látni fogom, most pedig itt van előttem, én pedig annyira elveszettnek érzem magam. Megannyi emlék felidőződik bennem, amiket már rég szerettem volna elfelejteni, de mindeddig képtelen voltam rá. Még soha senkit sem voltam képes annyira szeretni, mint Morrist, ezekért a felé táplált gyenge érzelmekért pedig hatalmas árat fizettem. Bárcsak rá bírnám fogni arra, hogy fiatal és meggondolatlan voltam, mikor sikerült belehabarodnom, hogy csak a körülötte lévő veszély és a rossz fiús külseje vonzott annyira. De akkor most még is miért nem hagy hidegen a jelenléte?
- Na és ez a kis baleset miattam történt? - Ívelt szemöldökömet felvonva kezdtem bele a faggatásba. Mikor még kettesben voltunk az irodájában semmi baja sem volt a kezének, ebből csak arra tudok következtetni, hogy miután kiléptem az ajtón, akkor sérülhetett meg. Meg sem kellene lepődnöm, mindig is heves természetű volt. Felsóhajtottam, megfordulva újra elindultam a pult felé, leülve egy szabad székre megvártam még Morris is elhelyezkedik, felé fordulva vettem elő a lehető legkomolyabb arcomat.
- Felhagytál a közös kis hobbinkkal és tisztességes üzletembert próbálsz alakítani? - Még mindig nem állt össze a kép bennem, hogy egy ilyen férfi még is miért foglalkozik ilyennel. Azt hittem, hogy ezt túl unalmasnak tartaná, azt a Morrist akit évekkel ezelőtt ismertem azt a veszély hajtotta és az adrenalin. Sosem fogom elfelejteni, hogy milyen boldogok voltunk egy-egy sikeres bankrablás után, mindig megadtuk a módját az ünneplésnek. Talán el is mosolyodok magamban, ahogy felidézem azokat a pillanatokat, mikor azt hittük az egész világ a miénk lehet és azt tehetünk, amit csak szeretnénk, mert minket senki sem képes elkapni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 05.03.13 22:38

- Nem. Miattam.. - feleltem tisztán és egyszerűen és ez igaz is volt. Még mindig belenéztem a szemeibe, mélyen, de nem is tudom miért tettem. Talán csak ezzel akartam bizonyítani hogy igazat beszélek, majd hirtelen fordulva el, a csapossal intéztetem helyet és előre intve kértem, hogy induljon el.
Megtette. Én meg továbbra is szótlanul követtem ahogy elhelyezkedett a pultnál, én meg mellette ülve le azonnal intettem is Carl-nak egy tiszta és fehér kendőért, amit megkapva azonnal a kezem közé is csavartam. nem kéne sokkolni a vendégsereget.
Aztán amikor újra kérdezett.. csak akkor engedtem felé a tekintetem. A számat gyengén húztam el, de nem is mert ne akartam volna beszélni, pusztán csak rendben összeszedtem a gondolataimat mielőtt beszélni kezdek.

- Alig fél évvel.. utánad.. - biccentettem egyet könnyedén a szemeibe - volt egy kis incidens. Egy újabb meló, de.. nagyon rosszul sült el. Sokan meghaltak... – húztam el a számat – akkor jöttem rá, hogy ez már nem nekem való. Kiöregedtem belőle.- vallottam be az igazat, legalábbis azt az igazat amit annak éreztem, még ha ebben az esetben a legkevésbé sem a kor volt a meghatározó. – Máár.. nem viselem olyan jól az "apró" malőröket. – vallottam be egyöntetűen, végülis így volt. – És most.. itt vagyok. – emeltem fel a jobb kezem, majd ejtettem újra vissza ezzel egyben utalva a klubbra is körülöttem. Na és hogy tisztességes e!? Na igen… az alakítani talán egy egész jó meghatározó szó, habár a mélyben rejlő ezernyi buktató napi szinten megnehezíti az életemet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 06.03.13 11:03

Még egyszer kezére tévedt tekintetem, de jobb ebbe a témába nem bele kezdeni, mert még a végén ennél jóval több vér fog folyni, talán nem csak Morrisból. Pár másodpercig néztem, hogy a fehér kendő milyen hirtelen válik vörösre. Ettől a látványtól eszembe jutott, mikor hasonló állapotba került a kezem, még évekkel ezelőtt. Sosem értettem túlságosan a főzéshez, de egyik alkalomkor el akartam kápráztatni, aminek a végeredményeként szépen megvágtam magam. Ez is csak egy apró elfeledtek hitt emlék.
- Így legalább több bank jut nekem, most hogy te visszavonultál. - Hangom halk, nem szeretném ha bárki is megtudná, hogy valójában mivel foglalkozok. Az eltelt évek alatt sok minden történt velem, de még mindig megmaradtam ennél az aprócska kis rossz szokásomnál. Bár az évek alatt a biztonsági rendszerek sokat fejlődtek, de nincs feltörhetetlen. Egyedül dolgozni nehezebb, mint csapatban, de senkiben sem bízok annyira, hogy bevegyem társnak, mert még csak az hiányozna, hogy a történelem megismételje önmagát.
- Szóval te is egyike lettél az unalmas klubtulajdonosoknak, csak gratulálni tudok hozzá. - Eddig nem tudtam róla elképzelni azt, hogy tényleg felhagy a bankrablással, mert azok személye egyike volt, akitől tényleg sokat tanultam arról, hogy hogyan kell egyszerűen sok pénzre szert tenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 14.03.13 12:59

Nem reagált. Pontosabban nem az volt az első reakció, hogy leszedi a fejemet, hogy ha egyszer újabb munka volt miért nem értesítettem.. miért nem kerestem meg és hívtam be. És ennek örültem. Azt hiszem… Annak viszont már kevésbé, hogy ő újra a tűzzel játszadozik, és még ha hosszú éveken keresztül is ez volt a mi közös játékszerünk, az utolsó alkalom felnyitottta a szememet. Veszélyes! És még ha az ember azt is hiszi végig ural mindent, elég egyetlen buktató.. elég egyetlen elmerengő tekintet, egyetlen nem beszámított cselekvés vagy külső tényező és máris emberek halnak meg. Nem vállaltam ezt a kockázatot. Többé már nem. És az sem tetszett éppen, hogy ő a mai napig benn utazik ebben a világban.
Valahogy nem válaszoltam. Talán túlzottan elvesztem a gondolataim között, talán csak kattogott a fejem, hogy hogy is lehetne.. Hogy mostantól hogyan tovább… De aztán az újabb szavai már véglegesen gyökeret vertek a fülemben és én hirtelen…

- Gyere hozzám! – vágtam rá még magamat is meglepő hirtelenséggel, még ha mindez a fejemben keringő gondolatok kusza szövedékeként is hatott, és eltartott néhány rövid pillanatig míg felfogtam, hogy az egész hogyan is hangozhatott.

- Úgy értem… dolgozz nekem… - helyesbítettem egy kóbor nyelés kíséretében tekintettel az egész.. nem kicsit kétértelmű voltára és hát ugye a múlt… sosem gondolkodtunk ilyen kicsinyességekben mint papírok, de mégis.. tudtam hogy ez, neki talán sokat jelentene. Nem árt.. NEM.. játszadozni vele. – Ha akarod… Dolgozhatnál nekem és akkor… - voltam nem kevéssé határozatlan, jól tudtam hogy mit akarok, csak éppen azt nem hogy hogyan adjam elő az ő füleinek – Akkor nem kéne vásárra vinned a bőrödet… - sikerült aztán úgy, ahogy az egész.. volt. Amit akartam. Ha egyszer megtaláltam.. nem akartam újra elveszíteni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 14.03.13 23:50

Másnak mindig sokkal könnyebb tanácsot adni, szeretném ha lenne mellettem valaki, aki segítene ebben, mert tényleg tanácstalan vagyok, de jól tudom, hogy senkire sem számíthatok és magamnak kell meghoznom a döntéseimet, még ha néha nem is az eszemre hagyatkozok, de most nem engedhetem meg magamnak, hogy az érzelmeim vegyék át felettem az irányítást. Most is csak kifogásokat keresek arra, hogy még miért vagyok itt mindig, mondjuk az már nekem elég ok, hogy az olaszra várok, aki még mindig bent élvezkedik, remélem már nem sokáig. Most a munkámra kellene koncentrálnom és nem engedhetem meg magamnak, hogy Morris elterelje a figyelmemet. Akaratlanul is felkaptam a fejemet, nagyon is kétértelmű volt, de pontosan tudtam, hogy hogyan értette. Ő nem az a fajta, aki képes lenne elkötelezni magát, már akkor sem reménykedtem abban, hogy valaha is a felesége lehetek, mikor tényleg együtt voltunk és most sem fogom magam ilyen illúziókkal álltatni.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, különben is nem ugrálnak már elegen körbe? - Őszintén nem akartam neki dolgozni, már semmit sem akarok tőle, nem engedhetem meg magamnak, hogy nap mint nap lássam és a múlton rágódjak. Sokkal könnyebb lesz ismét elválni egymástól, mert azt már megtapasztaltam, hogy semmi jó nem származik abból, ha egymás közelében vagyunk.
- Nem hiszem, hogy hasznomat tudnád venni, még is hogy képzelted, hogy neked dolgozzak? Ha jól emlékszek mi két dologban voltunk nagyon is jók, de az egyikkel már leálltál, gondolom a másik dologra már találtál valaki mást. - Végig cinikus mosollyal világosítom fel, ha már elfeledkezett volna erről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 15.03.13 1:06

Cinikus volt. Mint mindig... Legalábbis mióta belépett azon az ajtón és én először felismertem. Tényleg ennyire haragudott volna még mindig? Kétség sem férhet hozzá hogy nem voltam épp a szíve csücske és egy részről ezt teljesen megértem. Egy másikról viszont...

- Ugyan már Clementine, mégis mi a fenét akarsz!? Hogy csússzak-másszak előtted!? - ugrott el egy pillanatra a cérna, de aztán visszafordulva a tükörre, na meg Carl engem figyelő pofáját meglátva egy szemöldökemeléssel jeleztem, hogy kurva gyorsan takarodjon a dolgára, mielőtt nem csak hogy kivágom a fenébe, de egyenesen lelövetem! Rühelltem magamból kiengedni az állatot! A múlt egy szelete mégis valahogy önkéntelenül tette meg, és részben utáltam érte. Nem, nem őt.. a múltat.. A tehetetlenséget.. Ezt az EGÉSZET! Mégis kellett pár perc amíg összeszedtem az eszemet és már némileg higgadtabban forduljak vissza feléje.

- Csak azt ne mondd, hogy megint el akarsz tűnni.. Örökre.. - tettem hozzá a hangom talán kissé meginogva a végkifejletben, de ha egyszer így állt a dolog fekvése. Hogy élvezi, hogy szenvedek? Meg voltam róla győződve! De nem volna jobb mindkettőnknek elfeledni ezt az egészet és menni a világ két végébe? Na ez volt az, amit nem tudtam eldönteni. Még.. nem. Az egész túl friss volt még.. túl hirtelen, és én rohadtul nem tudtam mihez kezdjek. Engedjem el.. vagy tartsam akármilyen eszközzel, de magam mellett. Örökre...

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 15.03.13 2:57

- Mondjuk nem is annyira rossz az ötlet, kezdésnek biztosan megtenné! - Még ha tényleg képes lenne előttem csúszni, mászni még akkor sem biztos, hogy képes lennék megbocsájtani neki. Azt pedig végképp nevetségesnek találom, hogy azt hinné, hogy dolgoznék neki. Nem akarok senkitől sem függeni, főleg tőle nem. Szeretek veszélyes élni, Morris pedig már mindent feladott, amiben régen hittünk. Semmi keresnivalóm sincs már a közelében, hacsak nem tudom ismét rávenni, hogy hódoljon a közös kis hobbinknak. Nem felejtettem el, hogy régen milyen jó csapatot alkottunk, de most ha csak ketten lennénk, nem hiszem hogy bármi zűr lenne, mindketten profik vagyunk benne és ugye a profik nem hibáznak. De őszintén nincs szükségem a segítségére, az elmúlt nyolc évben is tökéletesen megvoltam nélküle.
- Miért ne mondanám? Ez az igazság. Ha az olasz úgy dönt, hogy ideje menni, akkor vele együtt kilépek az ajtón és soha többet nem fogok vissza jönni! Remélem azért nem fogod tele sírni miattam a kispárnádat. - Fogalmam sincs, hogy miért viselkedtem vele így, talán csak sokkal könnyebb bántani, mint szeretni. Azt akartam, hogy megutáljon hogy gyűlölettel gondoljon rám, mert nem engedhetem meg, hogy újból lángra kapjon kettőnk között a szikra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 17.03.13 4:28

Ott folytatta, ahol az előbb abbahagyta. Kezdett ez az egész már egy rossz filmre hasonlítani és nekem nem volt kedvem felidézni a régi időket. Úgy.. nem, hogy megint elkapjon az a rohadt bűntudat, az a fojtogató érzés; mégis mi a szart tehettem volna mikor az én seggemben is még hónapokig ott lihegtek a zsaruk!?? Bármennyire is igyekezett eljátszani az áldozati bárány szerepet, nem hatott meg! Így döntöttem, mert így volt.. helyes! Az ő érdekében.. És akárhogy is nézzük mindkettőnkében is, hisz így, igyekeztem elterelni róla a figyelmet, amíg eljut valami biztonságos helyre. Hogy úgy hittem.. hittük.. nem fog sokáig tartani? Igen! De aztán jött Dave.. Rain... a maffia, és én...

Nem volt kedvem beszámolni arról, hogy ugyan még kik is üldöznek, mert ahogy most állt a dolog fekvése, még képes lenne simán bármelyiküket a nyakamra hozni. Nem bíztam benne. Vagyis... nem tudtam hogy bízhatok e még benne, már... és akármi is volt régen, akárhogyan, annyira hülye nem vagyok, hogy mindent elveszítsek csak egy vélhető lehetőségért amit... Amit talán csak a bűntudat diktált még mindig bennem. Talán más, nem tudtam eldönteni, de már rég megtanultam hogy mikor jöhet el az az idő, amikor érzelmeskedhetek. SOHA!
A következő szavai mégis rosszabbul estek mint szerettem volna, de talán csak pont ez kellett. Egy pont a múltra. Egy vonás.. Egy vonal, egy határvonal, ami magával hordozza a vége főcímet és erőre emelheti az "Ami volt, elmúlt, fátylat rá." közhelyet, hogy végre újult erővel éjem az életem. Igen, talán pont hogy köszönetet mondhatok neki érte. Azt kéne... Mégis csak egy torokköszörüléssel végeztem egyre kihűlő szemekkel az övéibe, és végül megfeszült arcizmokkal húztam ki magam a székemen.

- Rendben. Legyen ahogy akarod. - biccentettem hidegen, a hófehér rongy a kezemen már erőteljesen átvérzett, de ez volt az ami most a legkevésbé érdekelt. Lassan álltam fel, de egy tapodtat sem mozdulva intettem Carlnak fejjel.

- A hölgy azt iszik amit akar, és annyit amennyit akar.. - adtam ki az utasítást, amire egy bólintás a válasz és én elintézettnek véltem. Ahogy az egész múltamat.

- A vendégem vagy... - biccentettem a következőt, szemeimben már megjelenve az indulás fénye - És.. azért örülök neki, hogy láttalak. Hogy egyben vagy... - tettem még hozzá, nem csak mert így helyes, hanem mert így is volt. Újabb bólintás, afféle köszönetképp, és elfordulva indultam meg vissza az irodám felé. De egyetlen lépés. Ennyi ami sikerült elsőre.

- És tudod hol találsz. Ha meggondolnád magad. - beszéltem még mindig hidegen visszafordulva, azzal ezzel elintézettnek tekintve a dolgot, elnyomva egy feltörni kívánó sóhajt visszanyomtam le, a mélybe. Itt.. vége. És ezt el akartam fogadni, ezért is fordultam újra irányba és kezdtem meg újra a lépteimet.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 17.03.13 6:37

Mikor lett minden ennyire nehéz? Különös, de szerettem volna újra gyerek lenni, mikor még olyan ártatlan voltam, nem köröztek emberölésért, sem pedig bankrablásért és még halvány fogalmam sem volt arról, hogy mit is jelent valakit igazán szeretni. Senki sem számolt be arról, hogy milyen nehéz lesz a felnőtt lét, és én még tettem rá egy lapáttal és megnehezítem az amúgy sem habos torta életemet. Ha lenne választásom, hogy mindent újra tudjak kezdeni talán még akkor is erre az útra tévednék. Egyszerűen vonz a veszély, ahogyan Morris is. Abban pedig egyáltalán nem reménykedek, hogy minden olyan lehetne, mint régen. Ami volt elmúlt. Még mindig képtelen voltam magam túltenni rajta és most újra szemtől szemben kellett vele lennem. Újra érezni ajkai ízét hatalmas hiba volt. Vajon képes leszek valaha is elfelejteni? Nem hiszem! Szabadságra vágytam, még is érzelmeim csapdájába kerültem.
Szó szerint megdöbbentem, mikor már nem ellenkezett velem, de próbáltam nem kimutatni. Talán jobb is fog így lenni, végre mindkettőnknek le kell zárnunk a múltat és ahogy nézem Morrisnak jobban sikerült, mint nekem, új életet kezdett nélkülem. Persze tisztában voltam azzal, hogy örökké nem várhatott rám, és nem is tette meg.
- Ez igazán nagyvonalú tőled. - De nem hiszem, hogy bármit is fogyasztanék, már csak azért is mert meg kell őriznem a józan gondolkodásomat és nem csak azért, mert most is jelenleg dolgozok, hanem azért mert nem akarok semmi olyat művelni, amit később nagyon is megbánnék.
- Bárcsak én is ezt tudnám mondani. - Nem fogok hazudni, egyáltalán nem örülök ennek a találkozásnak! Annyi évig sikeresen el tudtuk kerülni egymás, nem kellett volna újból egymásra lelnünk.
- Nem fogom meggondolni magam. - Minden egyes szót komolyan ejtettem ki. Miért is gondolnám meg magam? Mi változna ha újra vissza jönnék? Ezeket sosem fogom megtudni, ezért csak végig néztem ahogy egyre inkább távoldóik tőlem, talán tényleg ez volt az utolsó alkalom, hogy láttuk egymást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 17.03.13 14:46

Nehéz volt. Nehezebb mint hittem, mint eddig bármi is volt az életben, de volt rá elég időm hogy megtanuljam kezelni a nehézségeket. Már megértettem Rain-t. Talán most értettem meg először, milyen is az farkasszemet nézni a múlttal, valakivel aki egykor sokat jelentett, aki szemvillanás alatt tépi fel az évek alatt forrasztgatott sebeket, és bár igen, kintről megtanultam annak lenni akinek lennem kellett, de odabenn... Soha nem engedtem, hogy bárki bármit is megfejtsen.

Talán így volt ez most is. Talán hülye voltam, egy fékevesztett vadbarom, talán győzött az évek alatt felépített büszkeségem, de talán csak egy marha. Aki elé az élet odadobott egy második lehetőséget, és aki nem élt vele. Aki talán félt.. túlságosan is félt az lenni aki régen volt, aki feláldozna mindent egyetlen emberért ha kell, talán gyáva voltam elé dobni az életem, de talán ennek így kellett lennie. Mert ahogy régen az.. talán most ez volt helyes.

Egyetlen bólintással jeleztem a szavaira, hogy megértettem. Felfogtam azt, hogy dühös.. hogy elkeseredett, hogy nem tud túllépni a múlton és talán nekem kell megtennem. Egyikünknek lépni kell, és én voltam az aki az első lépést megtettem.
Vége... Még mindig ez a szó kavargott a fejemben, és a kezem csak most kezdett egyre jobban lüktetni, ahogy a fejemben a vér emelkedésével a dühöm is emelkedett, de jól tudtam, ezt le kell nyelnem. És már nagyon is jól tudtam hogy szabaduljak meg tőle...

Úgy vágva ki az iroda ajtaját, hogy kis híján a fal szakadt bele, még mindig minden egyes lépésemet a megfeszült feldúltság irányította. Még akkor is amikor belépve az irodához tartozó mosdóba a földre ejtve az egykor hófehér kendőt, tompult zaklatottsággal mostam a véráztatta kezeimet. Csak a tükörképemet bámultam. Az egyik felem.. képes lett volna szembeköpni magát, amiért nem adtam meg magam. Amiért nem kértem, hogy ne csinálja ezt.. hogy maradjon még velem, hogy beszéljük meg.. felnőtt emberek módján mi lesz kettőnkkel, hogy tegyük félre a sérelmeket, de az új... a büszke és kegyetlen gyilkos.. aki képes volt bárkit felkoncolni akár puszta kézzel csak egyetlen információért, nem hagyta, hogy gyenge legyek. Többé már nem. Elég volt.. az az egyetlen.. perc. Vagy több, nem számoltam teljesen, de minden egyes megjelenő újabb perccel az egész egyre inkább a feledés homályába veszett. NEM... TEHETED.. MEG! - mondogattam a saját tükörképemnek, és ha valahol hátul.. a legmélyen tisztában is voltam vele, hogy talán életem egyik legnagyobb hibáját követem el, hisz ott ül kinn az a nő.. az az egyetlen akit eddigi életem során valaha is úgy igazán szerettem, én mégis csak álltam ott, két kezem már észrevétlenül feszülve rá a mosdó szélére, az ereim lüktettek, és én csak néztem a tükörben azt a képet, aki képes mindent eldobni egyetlen ideáért...
Hisz ebből állt az életem....



(Folyt. ITT.. )




(Ha végeztünk akkor végeztünk!??? Sad Akkor köszönöm a játékot, és remélem legközelebb... Sad )


A hozzászólást Vincent Morris Belvedere összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 18.03.13 0:44-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 18.03.13 0:38

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 15.05.13 1:22

Morris

Remélem nem játszottam el minden esélyemet nála, mert most tényleg szükségem lenne rá. Ésszerű döntést kellett hoznom, félre tettem a makacsságomat és elhatároztam az a legkisebb áldozat, ha újból felkeresem. Persze most is a hátsószándékaim vezérelnek, rohadtul nem akarok sittre kerülni, pedig megindult ellenem a hajtóvadászat. Most jobban résen kellene lennem, mint valaha de ebben az állapotban képtelen vagyok vigyázni magamra. Siralmas, hogy még mindig Morrisban tudok annyira megbízni a történtek után is, hogy egy kis szívességet kérjek tőle. Ramatyul érzem magam és úgy is nézek ki. Legutóbb mikor találkoztunk dögös koktélruhában feszítettem, most meg annak is örülök hogy képes voltam felvenni egy cipzáros felsőt, ami alatt sérüléseimet rejtegetem. Pár bordatörés na meg varrat nem a világ vége, de a vele járó fájdalomtól falra tudnék mászni. Nehézkesen ugyan, de eljutottam a kitűzött úti célomhoz. Határozott léptekkel indultam meg a bár felé, habár körülöttem minden mozgott, bizonyára a vérgesztevésem miatt.
- Hálás lennék, ha szólnál a főnöködnek, hogy valaki nagyon szeretné látni. Sürgős! - Próbáltam nem túl lekezelően bánni a hapsival, aki bólintott egyet és már meg is indult az iroda felé. Táskámat letettem a székre, könyökeimre támaszkodtam meg a pultnál. Ülni nehézkesen megy mert akkor még jobban feszülnek a varrataim, de állni sem egy leányálom. Egyre inkább kerített uralma alá a szédülés ami egy kis émelygéssel párosult. Lábaim egy pillanatra elgyengültek, bele kellett kapaszkodnom a pultba, hogy tartani tudjam magam. Micsoda szemet gyönyörködtető látvány fogok így lenni, már bánom hogy ide jöttem, de nem volt nagyon más választásom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 15.05.13 4:42


Naomi

&

Morris

Zűrös hét maradt a hátam mögött. És akkor még azt hiszem finom voltam, ha ilyen óvatosan fogalmazok. Pénzhez még nem jutottam, kp.. de bíztam Grace-ben. Könnyelműség... szólna be Rain ha megkérdezem, de éppen ezért is volt, hogy a részletekbe nem avattam be. A kis.. "lovagja" ki van már fizetve innen meg azt tesz vele amit csak akar. Csak ha vége, szépen és csendben tegye föld alá...
Valami mégis azt súgta itt nekem, hogy nem lesz temetés. Se vérre menő küzdelem, elég volt csak a szemébe néznem, és azt láttam ami én vagyok. Ami voltam...
De ennek már vége! - köszörültem meg a torkomat, csak úgy hogy ellenőrizzem a számításokat és felvéstem a könyvbe - persze nem a fiktívbe - az ehavi bevételeket. Most is szépen tejelt az üzlet, és oké hogy könyvelő, de szerettem én magam intézni a fontosabb összegeket, nem kell egy újabb fül, egy újabb szem aki valahol megcsúszhat, és még mielőtt porba hullanának a belek, valamelyik ellenségem kezébe kerülhet kikotyogva a bevételeket. Nem. Teljesen más volt itt a rendszer. Nem voltam lusta, erre sosem, és ahogy egy percre felidéztem, hogy Ward ehavi jussa után mennyi lesz, még mindig nem vitt falnak a kétségbeesés. Minden a legnagyobb rendben.

Összecsaptam a valós könyvelésemet, és kinyitva az asztal szekrényének ajtaját, felpörgettem a számokat és a kis - többtonnás - kézi széfbe rejtettem. Pont ekkor hangzott fel a kopogás az ajtómon.

- Kinn maradsz! Most fontos dolgom van! - egy percig sem zavartattam magam, tovább folytattam a műveletet, de az.. akárki még mindig nem tágított, egyszerűen újrapróbálkozott. - A büdös kurva életbe, azt mondtam takarodj! - erősítettem meg a korábbi véleményemet, mire halkan felhangzó félig suttogó hangok törtek át a vastag ajtó repedésein : Fontos lenne...

- Azt a leborult.. - kezdtem el szitkozódni az orrom alatt, a széf kerekét gyorsban megpörgettem és feltolva magam a székről az ajtó irányába indultam. - Mi nem tiszta azon, hogy dolgom van!? - vágtam ki az ajtót, de el nem engedtem, az a reszketeg kis féreg, azt hiszem új ember, csak kis híja volt hogy oda nem fosta magát. Más se hiányozna nekem.

- Egy.. szőke nő.. Önt keresi... És.. és.. elég.. rosszul fest.. - hallottam a torkából feltörő féleszű hangokat, és vagy két percig elgondolkoztam azon, hogy ezt az idiótát mégis ki vette fel.

- Mi vagyok én!? Szeretetszolgálat? Nincs a homlokomon vöröskereszt stempli vagy NEM IGAZ!? - hajoltam közel a nyomorulthoz, de az mást se tudott csak makogott és mielőtt tényleg kidobná itt a taccsot, vagy lehugyozná a cipőmet, inkább elküldtem a fenébe, mindegy, csak a szemem elől tűnjön el.
Gondosan csuktam az ajtót magam mögött, odabenn a bevételek, egyetlen biccentés Heinznek és ő már tisztában volt vele, hogy ha amíg én jótét lelket játszom bármi is eltűnik odabenn, minimum a fél fülével felel érte.
Inkább én nézek utána a történetnek, mint hogy még egy seggfejet küldjek raporta és annak a beszámolójával legyek elfoglalva, inkább dobjuk ki azt a szőke bigét két kézzel. Amikor azonban kiértem, egy pillanat alatt gyökerezett a földbe a lábam. Megtorpantam.. Valahogy így mondják ezt úri körökben, de elég volt egyetlen lélegzet, hogy aztán csak úgy mint szokásosan a bárhoz lépkedjek és megtudjam mi is a mai probléma. Kísérteties a hasonlóság.

- Mi a gond, Carl!? - léptem oda a csaposhoz, mire ő az előbbi szőke felé biccentett és amikor én felé fordulva a nő a szemeimbe nézett, a hasonlóság már nem.. csak kísérteties... Csak éppen fordult a világ egy egész kört velem.

- Clementine... - szakadt ki csak halkan a fogaim között, de a szemeim már feszült tartással görcsösen fürkészték azt az összeomlott testet, ami csak széttört árnyéka volt az alig egy héttel ezelőttinek, és éreztem ahogy a szívem vadul ütlegel. - Mi.. mi történt veled..? - tettem fel az első kézenfekvő kérdést, de egyszerűen nem tudtam szabadulni a látványtól. Valamit tennem kell! Valamit egész biztosan tennem!


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 15.05.13 17:23

Büszkeségemet felváltotta az élni akarás és hamar rájöttem, ha nem kérnék tőle segítséget azzal a saját síromat ásnám meg. Eddig macskákat megszégyenítő teljesítménnyel mindig sikerült a talpamra esnem, de nekem nincsen kilenc életem, pedig jó is lenne most nem aggódnék azért hogy itt rogyok össze ebben a bárban és egy olyan sírba dobnak ahol végleg felfalnak a férgek. Azt hiszem a lázam kihatással van az elmémre, na meg a józan ítélőképességemre is. Minden annyira fakó, mintha csak egy rossz lázálomba csöppentem volna bele. Keservesen lassan telt a várakozással töltött idő, még vártam hogy Morris kibújjon a barlangjából. Innentől kétesélyes a dolog, vagy szépen lapátra tesz, ami meg is érdemelnék azok után, hogy az előző találkozásunk alkalmával csúnyán bántam vele, vagy tényleg a segítségemre lesz, de ezt nem várhatom el tőle. Nem tartózik nekem semmivel, hogy ekkora szívességet tudjak tőle kérni. Már csak abban reménykedhetek, hogy még mindig jelentek neki annyit, hogy nem tudna most magamra hagyni mikor tényleg szükségem lenne rá.
- Meglepetés. - Felé fordulva erőltettem magamra egy vérszegény mosolyt. Szó szerint minden gondolata rá volt írva az arcára. Nem akartam, hogy így lásson, ahogy azt sem ha a napokban megdöglenék így emlékezzen rám. Azt szeretném ha az eleven, makacs és határozott nő lebegne előtte, ha vissza emlékezne, nem pedig ez a megviselt énem.
- Egy kis baleset, szereztem pár karcolást. - Próbáltam tartani a látszatot, hogy minden a legnagyobb rendben, de ha úgy lenne most nem lennék itt. De eddig Morris csak a sápadt arcomat és karikás szemeimet láthatja, ruhám alatt rejtegetem igazi sérüléseimet, amik jóval többek, mint pár karcolás. Mindig is színes egyéniség voltam, most pedig bordáimnál bőrömön látszik mennyire is, zöld, kék és lila foltok díszelegnek rajtam.
- Esetleg kaphatnék valami fájdalomcsillapítót? - Kifogytam mindenből, mostanában úgy kapkodtam be a tablettákat, mintha csak cukorkák lettek volna. Piszkosul sajog már mindenem, még a fejemben tomboló fájdalmat el is tudnám viselni, de a többit már képtelen lennék.
- Nézd Morris nem azért jöttem ide, hogy nosztalgiázzunk és felidézzük a régi szép időket, ezért térek rögtön a lényegre. Amint láthatod eléggé ramaty állapotban vagyok és szükségem lenne egy helyre, ahol addig meghúzhatom magam, még jobban nem leszek. Így semmi esélyem és nem akarom, hogy a nyomomban lihegő rendőrök elkapjanak. Szóval elmenjek vagy rábólintasz? - Egy hét leforgása alatt az életem romokban hever, az eddigi lakásomat fel kellett gyújtanom az életünkre törő fejvadász végett, ezt is Jasminenak köszönhem, aztán ha ez nem lenne elég jött a balesetem és újból kezdődik minden elölről. Jackpot!
- A kurva életbe! - Nyögve szólalok meg, egyre inkább elviselhetetlenné válik a fájdalmam. Életemben egyszer éreztem ehhez hasonló fájdalmat, de az nem fizikai volt, sokkal inkább a csalódással és az elválással való fájdalom generálta. Kezemet hasamon található sebemhez kapom. Már megint túl sokat ficánkoltam, így már meg sem lepődök azon, hogy újból felszakadtak varrataim. Ujjaimat nedvesség fogadta, kötésemmel együtt a felsőm is átázott a vértől.
- Ha bele döglenék a vérveszteségbe csak dobj ki a sivatagba hogy a keselyűk felfaljanak. - Komolyabban gondoltam, mint ahogy hangozhatott. Nem akarok temetést, felesleges is lenne, ha már egyszer meghalok mindennek vége, amúgy sem tűnne fel senkinek sem, hogy már nem létezek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 15.05.13 18:44

Lassan tapogatta le a szemem, de piszkosul nehéz volt nyugodtságot erőltetni magamra. A szívem még mindig ütlegelt, hogy féltem!? Valami olyasmi ami görcsösen szorítgatta a torkomat, ahogy számomra is észrevétlenül szorult ökölbe a bárpulton támaszkodó kezem, de a szemeim még mindig csak őt fürkészték.

- Rosszul nézel ki.. - jöttek ellenőrizetlenül a szavak, hiába beszélt, hallottam a kérését, de régi motoros vagyok már a szakmában és itt valami nagyon sántított. Pokolian aggódtam. Még magam se hinném mennyire, de az erős tartás egy pillanatig sem habozott, csak a szám görcsösszerű összepréselése volt ami sokmindent elárulhatott. - Biztos hogy az elég lesz..? - volt a hangom rekedt, önmagamhoz képest halk és óvatoskodó, és bár mindig, minden időben az életem múlott azon hogy fenntartsam a látszatot, a testtartás mégis sokszor árulkodó.
Egy darabig nem szólt.. csak a szemeimbe nézett, én meg értve a néma csöndből azonnal intettem is Carlnak, hogy valamit intézkedjen és dobjon elénk két szem fájdalomcsillapítót. Csak ezután kezdett újra beszédbe.

Meghallgattam. Végig. Hogy lefagytam? Talán. Mert gondolkodnom nemigen kellett, egyértelmű a válasz, amikor hirtelen torzulás futott végig az arcán ahogy a hasához kap, és második fagyásként ugrik oda a szemem. Bassza meg!

- Carl! Hívd a dokit! AZONNAL! - vágtam oda hirtelen, én meg mielőtt elterül itt nekem, szarok az öltönyre, ugrottam hozzá hogy a háta mögé csússzon a kezem, a másik valahogy óvatosan a térdei alá és az ölembe emelve lassan, meginduljak az iroda felé.

- És most hallgatsz! - beszéltem nem is egészen a szemeibe de jól tudtam hogy megint ellenkezni fog - Nem érdekel! Érted!? Most az egyszer befogod és azt csinálod amit mondok! - adtam a tudtára a döntésemet, és mielőtt megmukkanhatott volna már böktem is az ajtónállónak hogy tárja ki szélesre, majd az irodához érve Heinznek hogy azonnal lépjen, és belépve, óvatosan a benn terpesztő bőrkanapéra fektessem. Most kurvára nem hagytam hogy pattogjon! Ha később le is tépi a fejemet, LESZAROM! Most igenis megmentem az életét! Akármilyen áron!


( Ha nincs ellenkezés folyt. iroda ? Wink )
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 16.05.13 3:04

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 20.05.13 22:14


Az édes nyomozónőmnek, Miss. Williams-nek


Határozott, ámde hanyag könnyedséggel indultam el a bárpult felé, miután megpillantottam a számomra annyira ismerős testalkatot, ezer közül is megismertem volna, akár csukott szemmel is, ugyanis a kihallgatások során –, ami alatt – legalább is szerény személyemet –, halálra untatták, ha a rendőrség, így akarta megállítani a feltételezett gyilkosokat –, akik közé én magam is tartozom –, akkor szerintem remek úton haladnak, ugyanis az utóbbi két alkalommal, amely során már annyira nem tudtam mit kezdeni magammal a faggatózás ideje alatt, hogy önszórakoztatás gyanánt alaposabban is szemügyre vettem Miss Williams testének minden egyes porcikáját, eddig sem igazán tagadtam, hogy kedvemre való a látvány, azonban most az utóbbi alkalmak során sokkal több pimasz és ehhez kapcsolódó nyílt megjegyzést tettem, amellyel jócskán eltértem a tárgytól, ami miatt újra és újra elölről kezdte azt az unalmas monológot – egy idő után már az is nagyon szórakoztatott, amikor felidegesítette magát –, így hát nem csoda, ha felvetettem magamban, ha feladom a gyilkolászós életmódomat és inkább elmegyek birkapásztornak, mert ha már választanom kellene halál és halál között valószínű, hogy szórakoztatóbb lenne vegetáriánus birkák között elpatkolni –, amik nagy valószínűséggel agyon taposnának –, mintsem megpusztulni az unalomtól.
– Nocsak, Miss. Williams – szólítottam meg kedélyesen, a bárpulthoz érve szinte kedvem lett volna végig simítani a derekán, azonban sejtettem, hogy most is –, mint ahogyan mindig – van nála pisztoly vagy esetleg egy bilincs, márpedig nem örültem volna, ha a székhez kilincselve kellene töltenem az este többi részét, így ellenállva a késztetésnek, inkább kényelmesen megtámaszkodtam és intettem a csaposnak, aki szaporán meg is jelent előttem, én pedig a szokásomtól eltérően bor helyett, inkább whisky-t kértem, nem gyakran öntöttem fel a garatra, most sem állt szándékomban, de az erősebbet most hatásosabbnak éreztem. S míg az italra vártam türelmesen dobolni kezdtem az ujjaimmal.
– Nem is gondoltam volna, hogy pont itt futunk össze – morfondíroztam hangosan, ugyanis lássuk be, hogy a nő nem tűnik annak a fajtának, aki ilyen helyen múlatja az időt, szerencsére azonban a meglepődésemen már abban a pillanatban túl voltam, amint alaposabban megnéztem magamnak –, mert hát lássuk be, hogy férfi vagyok, ráadásul az a fajta, aki megválogatja magának a "portékáit", az pedig már csak hab a tortára, hogy a mocskosul pimaszabb fajta vagyok, amit ez a nő speciel nem is különösebben díjaz. – Talán szórakozni jött? Esetleg valamelyik gyilkost hajkurássza jelen pillanatban is? Esetleg engem? – Kihívó tekintettel nézek rá, szám sarkában félig meddig mosoly bujkál, nem tagadom, kifejezetten tetszik, hogy a nyomomban van, olyan rettenetesen közel, hiszen ő tudja azt, amit a kollégáinak többsége még nem igazán ismert be hangosan, ő viszont ezzel szemben, már engem is megfenyegetett, hogy rajtam tartja a szemét – mi ez, ha nem szerelem?
Ahogy a pultos fiú lerakja elém az italt, rögtön fel is húzom, nem mondanám, hogy jól bírom az alkoholt, de valamivel mégis le kellett nyugtatnom magam, ugyanis egyszerre nehezedett teherként vállamra a cég gondjai, valamint az, hogy az elmúlt pár napban, nem találtam egyetlen olyan nőt sem, akivel az este szívesen eljátszadoznék – és itt egyáltalán nem szexuális célzatra kell gondolni, emiatt szokatlanul feszült és gondterhelt voltam a mai napon, csak remélni merem, hogy ez a nő nem fog annyira felidegesíteni, hogy esetleg rossz lépésre szánjam el magam, ugyanis az lehetséges, hogy neki sem tenne jót.
– Visszamenőleg is, kellemes estét, remélem társaságom most is fényt visz az életébe – hangomból kiérezni az elégedettséget, tudom, hogy nyomasztja a jelenlétem vagy inkább bosszantja, ez azonban engem mégis jó kedvvel tölt el, mondhatni most aranyozta be a napomat.
Időközben próbálom meglazítani a nyakkendőmet, azonban ha a szobalányom nem lenne, most nem függne ez a szar a nyakamba, mert már valószínűleg inkább felakasztottam volna vele, szinte fojtogatott már így este felé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke 21.05.13 19:31

Pokolfajzatnak

- Egy gin tonikot kérek... -
sóhajtottam, majd rákönyököltem a bárpult lapjára. Felteszem magamnak a kérdést: Mégis mi francot keresek én itt? Azon felül, hogy elakarok bújni a drogozó öcsém és az apám levelének emléke elől? Bár szerintem ez a kettő is igen nyomós ok, csak nem rám vall. Még egyszer sem futamodtam meg az elől, hogy a drága öcsikémet felszedjem a padlóról miközben tág pupillákkal pislog rám nagy ártatlanul, vihog bele alkoholgőzös mámorban a pofámba, enyhén benyomva és ahogy ő mondja ,,vicces cigit'' kínálva. Nem. Erre a nyomorult éjszakára a hálószobámban lévő aprócska kis kártyalap tette fel az i-re a pontot, ami a párnámon feküdt. Csak percekig pislogtam nagy bőszen az aprócska, dühös sorokra. ,, Drága kislányom! Hamarosan találkozunk. " Csak ennyi állt benne semmi más s bennem mégis meghűlt a vér és lám most itt ülök hátha eszméletlenségig tudom inni magam, bár eléggé érdekes lesz így hazajutnom. Talán jobban tettem volna, ha otthon maradok és ott iszom kábára magam. De ha már így puccba vágtam magam akkor késő visszakozni, de ha a mellettem lévő alak még egyszer csak a combomra meri tenni a kezét biztos, hogy eltöröm. Nem értem mégis mit vannak úgy oda. Felvettem egy magas sarkút, van rajtam egy fekete szoknya és egy ing és kész. A hajam egyszerűen leengedve, kevés smink. És emiatt vannak úgy oda? Ezek most vagy vakok vagy egyszerűen csak túl sokat ittak már....
Megérkezik az italom s vele együtt egy kellemetlen vendég. Az égnek emelem a szemem. Mégis mit vétettem Istenem?!
- A kénköves pokolba Roux! Ne settenkedjen a hátam mögött mint valami perverz. Már így is sok van a rovásán, nem gondolja?! - morogtam, majd belekortyoltam az italomba és tagadólag az előttem lévő poharat kezdtem el nézni, mint ha itt sem lenne. De gondterhelten sóhajtottam egyet mikor még mindig itt volt mellettem és elkezdett kérdezősködni. Hát ez remek.
- Mégis mi maga? Egy egyszemélyes vallató bizottság?! - néztem rá most már s csalódottan konstatáltam, hogy még mindig nem lehet egy tekintettel ölni. Pedig mit nem adtam volna most egy ilyen képességért. - Úgy nézek én ki, mint aki bevetésen van?! - mutattam végig nem épp nyomozáshoz alkalmas ruhámon - A másik kérdésére meg csak annyit, hogy nem maga körül forog a világ Roux. Vannak más aberrált barmok is akik után futkoshatok nem gondolja? - hajtottam le az italomat, majd intettem a pultosnak, hogy hozzon még egyet. Gondolatban jól lekevertem magamnak egyet. Kevesebb beszéd, kevesebb kontaktus és talán békén hagy... vagy nem. A fene sem tud kiigazodni ezen a fickón. Hullák bukkannak fel a nyomában ahol csak jár és egyet sem lehet rábizonyítani. Komolyan mondom, ha kevesebb lenne az önbizalmam már kételkednék a zsaru és női ösztöneimben is, hogy valamit biztosan rosszul csinálok, de hál'isten ilyesfajta problémám még nincsen és remélem, hogy nem is lesz. Annyira hiányzik ez nekem mint púp a hátamra, mint ahogy ez a fickó is és ha továbbra is dobolni fog az ujjaival esküszöm hogy nyakon öntöm az italommal. Nem inkább mégsem. Kárba veszne a gin tonikom és ugyebár azt nem akarjuk.
- Jah, lidércfényt. - motyogom az orrom alatt, majd rápillantok és bosszantani kezd, hogy itt szerencsétlenkedik itt nekem. - Jé, a nagy Belizaire Roux nem bír el egy nyakkendővel? Hogy mik vannak. - vigyorodom el, majd figyelmemet az épp megérkező italomnak szentelem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: A bár és a pult környéke

Vissza az elejére Go down

A bár és a pult környéke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Tisztások és környékük
» Árnyékfogadó és környéke
» Határmenti falu
» Asgard - Barakk és környéke × Hakon & Lady Sif
» Mosdók és fülledt folyosók környéke...

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Vinnie's Night-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához