Erre mondják, hogy a börtön továbbképzés. Alfet nemrég egy Irene Thornton nevű nő után küldték, aki bolti lopások miatt ült, de feltételesen szabadlábra helyezték. A börtönben jól viselte magát, még szakmát is tanult, szabás-varrást. Viszont mikor idekint volt, elkezdtek róla szállingózni a hírek. Sötét alakokkal látták, de mikor már megvolt a bizonyíték, felszívódott. Drog, persze, mi más? Huszonéves csaj, aki iskolák mellett próbálkozott. A kisdiákok sokszor belementek és csak a jó ég tudja, hány gyerek életét tette tönkre vagy jobb esetben csak belerondított. A zsaruk viszont elfogtak egy másik dílert, akit kétszer láttak a nővel. Ez a Peter Dostoyevsky, aki az orosz író leszármazottjának mondta magát, nem volt valami ügyes alak. Kiderült, hogy elmegyógyintézetből szökött meg és jócskán ráférne a gyógyszeres kezelés. Volt neki még két személyisége, épp ezért bukott le. Az egyik elárulta. Milyen mókás, gondolta Alf. A lényeg, hogy mikor sikerült vele értelmesen beszélni, mondott egy-két dolgot Thorntonról. A címén fölösleges lenne keresni, mindig meghúzza magát valakinél a bandából. A banda, na igen. A főnököt Dostoyevsky meg se tudta nevezni, csak 2 kisebb vezetőt, akik alá maximum 4-5 ember tartozott. Thornton és ő is egy Michael Hopkins nevű pali alá tartoztak és gyakran fordultak meg a Screamben. Ez a zenés szórakozóhely elég ismert volt, de elég sötét is ahhoz, hogy sok durva dolog történjen ott. Alf is járt már bent megbízások miatt. Amúgy esze ágában sem lett volna odamenni. Se táncolni, se iszogatni. Előbbit nem szerette, utóbbira meg voltak kisebb, szolidabb helyek.
Most viszont eljött. A dresscode-ra figyelt és nem adta az úrifiút. Haj hátranyalva, bőrdzseki (alatta a fegyverrel), feszülős fekete póló, karlánc, napszemcsi és cigi a szájban. Így jött és piát is rendelt. Rövidet ivott, egyet, kettőt, aztán még egyet. A harmadik feles után még kért egy sört és azzal leült egy asztalhoz. Kábán nézelődött, de nem volt még olyan kába, mint amilyennek mutatta magát. A nő arca ott volt előtte, ahogy minden más is, amit tudni lehetett. Hopkins-ról nem volt sok infó, csak annyi, hogy harmincas, kopaszodó pali pocakkal. Nem tudta, hogy fog itt Thornton nyomára bukkanni, de üldögélt és figyelt. Néha belekortyolt a sörbe. Ránézett egy-két nőre is, legeltette a szemeit. A válása óta nem pocsékolta az erejét ilyenekre, csak néha játszott be valami egyéjszakás. Ezért is volt olyan rideg és fapofájó, amilyen általában. Most még egy kicsit ködös is volt a tekintete, így nézelődött a diszkóban.

Alfről már sokan mondták, hogy a munkába menekül, igazi workaholic és igazuk is van. Most éppen a Thornton ügyön dolgozik, mármint konkrétan ma este, de emellett van egy másik megbizatása is. Nem hivatalos, nem hatósági ügy, hanem egy kis simli. Toretto, a san francisco-i olasz maffia vezére bérelte fel, hogy találjon meg egy Nevil Turner nevű alakot, aki "tartozik" neki. Ki lett kötve, hogy ne kérdezzen többet, nem kell tudnia többet, csak keresse meg. Ha lehet, ölve, feldarabolva, megégetve, minél brutálisabban tálalja zsákban vagy fényképes bizonyítékkal. Annyi információt tudott még, hogy nagyon sokat lopott a maffiavezértől és hogy erőszaktevő is. Ezek a fejesek nem mindig mondtak igazat és ezt Alf is tudta, de ha bűnöző bűnözőre vadászik, akkor is csak fogy a gazfickók száma, így komolyabb kifogása nem is volt az ügy ellen. A felajánlott csillagászati összeg ellen pedig főleg. Ennek a Nevilnek a bátyja, Gabe is ludas volt valamiben, de rá csak kisebb vérdíjat tűzött ki az olasz. A prioritási lista élén Nevil Turner állt.
A fejvadász sok követ megmozgatott, de nem tudott meg híreket. Ez a testvérpár piszok jó volt a nyomok eltüntetésében. Az ügyet egyelőre jegelte, várta, hogy a forrásai majd szolgáljanak valami kis morzsával és addig ezt a rendőrségi feladatot próbálta teljesíteni. Nem számított a nő felbukkanására, viszont a kisfőnök Hopkins-éra igen. Az a kopaszodó alak se akart előbújni a vackából. Alf nézelődött, lassan kortyolta az italát. Már volt benne bőven, így ezt nem kapkodta el. A napszemüveg a feje tetejére volt tolva, rásimulva az amúgy is lezselézett hajára. A békés nézelődés közben a félhomályban egy ismerős arcot látott meg a pultnál. Jól odaverte az üveget és megfordult körülnézni. A fejvadász nem reagált gyanúsan, meg se állította rajta a tekintetét. Tudta, hogy Nevil nagypályás és ha a sors volt oly kegyes, hogy tök véletlenül idesodorta, okosnak kell lennie. A körözött egyén kiszemelt egy barna elit csajt és belemarkolt a popójába. A koktélozó hölgyemény kétbalkezes lett a felháborodástól és a pohár tartalmát pont Alf ölébe öntötte. Az esernyő pedig beleesett a söröskorsójába. A pofon elcsattant, Alf pedig nézte a nadrágját. Felnézett a szőkére, aki nagyon csúnyán tekintett Nevilre. A fejvadász felállt az asztaltól és odaállt a nő elé. A koktélba áztatott fekete farmerre mutatott és rápirított a csajra érzéketlen hangon:
- Lenyalod vagy kifizeted? A sörömet is...
Direkt nem Nevil ellen lépett fel. Nem is akart lovagot játszani egy ismeretlen nő mellett, nem volt szokása az ilyesmi és ezen felül úgy látta, ez egy jó módszer, hogy váltson pár szót a célszeméllyel. Nem lesz egyszerű menet, de első lépésnek megteszi egy ilyen. Rezzenéstelen arccal nézett a szőkére, hogy erre mit lép.