welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

A hátsó, sikátori részek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: A hátsó, sikátori részek 22.11.12 16:40

A hátsó, sikátori részek

Csendes zaj.. kiszűrődő tomboló zene... sötétség és reflektorok keveréke.. bűz, kosz és fertő... eldobott fecskendők és részeg drogosok hányásai...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 23.12.12 21:59

Aldric


Sweet dreams are made of this
Who am I to disagree
Travel the world and the seven seas
Everybody is looking for something...

Kamera után kutatva körülpillantok, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy sehol semmi, még mindig elővigyázatosan az árnyékba bújva lehúzom magamról az álarcom. Újabb halott, a gyilkos pedig büntetlenül marad. Milyen kár!
Elégedett mosoly kúszik az arcomra - újfent -, majd folytatva a dúdolgatást a táskámba süllyesztem az árulkodó jeleket. Kesztyű bent, álarc bent, a kapucnimat mindjárt lehúzom, a hajam kihúzom a pulcsimból... alighanem meg is volnánk. Ezzel már tisztáztam is magam. Pedig most tényleg kár, így korlátoznom kell majd az itt elejtett hullák számát. Mondjuk elővigyázatosabbnak is kellene lennem, én pedig szeretek nyugodt lenni. Akkor viszont vissza se jöhetek. Ejh, Alice, mit csináltál megint? De hát nem tehetek róla, ő mászott rám. Túlságosan adta magát a lehetőség, egyértelmű volt, hogy én leszek az utolsó, akit megcsókol. Gyönyörű megfogalmazás. Nem, én nem vagyok pszichopata, csak egyénien romantikus. Még a szívem is összetört, be se bírok menni a látványtól. Ez a sok vér... mindig is imádtam. Azt jelentette, győzök.
Könnyedén elővarázsolok a zsebemből egy öngyújtót és a cigijeimet, majd rágyújtok. Épp megfordul a fejemben, hogy mi lenne, ha egyszerűen felégetném az áldozatomat, mikor hirtelen nyílik az ajtó és valaki kilép rajta. Kihasználva, hogy még mindig sötétbe vagyok burkolózva, kierőltetek pár könnycseppet a szememből és szipogva az ismeretlen felé pillantok. Még egy kis remegés, és már garantált, hogy hisz nekem. Ha jót akar.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 23.12.12 22:22

Felicity

Az órámra pillantva megállapítom, hogy a mai napra már be is fejeztem a munkámat. Miután az óra legkisebbik mutatója is eléri a 10-est, rögtön felpattanok a székemből, összegombolom a zakómat, majd felkapom a szövetkabátomat, a fejemre a kalapot, majd egy kicsit rendbe rakom az asztalomat, és végül elhagyom a termet. Amint a folyosóra érek, zsebre vágom a kezemet, és minden egyes irodába bepillantok, hátha akad még az alkalmazottaim közül néhány, de nem így történik, szóval a zárást nekem kell intéznem. Lassan lebaktatok a lépcsőkön, ezzel a bejárati ajtó előtt találva magamat, majd átlépem annak küszöbét, és minden egyes zárat gondosan bezárok rajta, hogy, még csak véletlen se lehessen egy hamar kinyitni. Amint elintézem a zárást, megfordulok, lejjebb hajtom a kalap karimáját, majd tekintetemmel a saját, fekete bmw-met kutatom. Hát igen, az ember elfelejti hol is parkolt 16 óra dolgozás után. Végül, ahogy meglátom a kocsit, enyhe mosoly költözik az arcomra, majd megközelítem a járművet, és beülök. Lepakolom minden egyes kellékemet az anyós ülésre, majd beindítom a motort, ami halk búgással adja jelét annak, hogy már használható állapotban van. Rögtön kiállok a jelenlegi helyemről, majd egy szórakozó hely felé indulok, hogy megihassak egy pohár whiskeyt. Igaz, hogy ezt otthon nyugodtabb állapotban meg tudnám csinálni, és még csak ittas állapotban se kéne hazavezetnem, de, jelen pillanatban ez kézre esőbb megoldásnak tűnik.
Nem telik bele kis időbe, de máris egy eléggé elismert klubba érek. Nem mondhatnám, hogy sokszor megfordulok erre, de a főnöknek is kell néha egy kis lazítás, nem de? Rögtön keresek magamnak egy tetszetős parkoló helyet, majd levetem a kabátomat, és kiszállok a kocsiból. Megigazítom a zakómat, ingemet és a nyakkendőmet, a kalapot ismét a fejemre helyezem, majd bezárom magam mögött a kocsit, és zsebre tett kézzel haladok a bejárat felé. Átlépem a nyugodt terület, és a zene határát, és, ahogy beérek, rögtön a bárpult felé haladok, már amennyire át tudom magamat verekedni a tömegen. Kikérem a pohár whiskeymet, amit abban a szent pillanatban kifizetek, és tekintetemmel egy hátsó ajtót kutatok, ahonnan egy viszonylag nyugodtabb területre tévedhetek. És, ezt meg is találom. Átverekszem magam a táncoló tömegen, majd körbepillantok, és kinyitom az ajtót, és kilépek a levegőre. Csak, nagy meglepetésemre nem vagyok egyedül. Egy női alakot vélek felfedezni nem messze tőlem, majd egy… egy vértócsában fekvő hullát. Ezek a képek rögtön csúf emlékeket idéznek föl, ezért el is irányítom róla a tekintetemet, és megközelítem a nőt.

- Mégis mi történt itt? –kezdek bele a kihallgatásba. Végigpillantok az előttem álló személyen, hátha találok nála valamiféle fegyvert, amivel el tudta intézni a férfit.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 01.05.13 19:28


Kienan & Kristine

Éppen szólásra nyitottam volna a számat, mikor a barátnőm –, aki egyben a munkatársam is és aki rám erőszakolta ezt az egész bulizzunk egy jót – leintett, mert nagy valószínűséggel nem akarta újra végig hallgatni a nyafogásomat, amelyet ő személy szerint unalmasnak gondolt, ehelyett inkább karon ragadott és a főbejáraton keresztül beráncigált a helyre, ahol mint minden más szórakozóhelyen az emberek jókedvűen buliztak, valamint táncoltak, ahogy pedig nekem megjött – pedig még csak el sem kezdődött teljesen az éjszaka – néhányan már most az ital mámorától vadultak, szerencsére ezek azonban nagy kisebbségben voltak, csak néhány ledér ruhába öltözött csaj nézett így ki, akik szinte tálcán kínálták fel magukat a pasiknak. Komoly tekintettel meredtem a barátnőmre, aki jókedvűen ecsetelte, hogy mit merre találok, azonban én egyedül csak a hátsókijáratot hallottam meg, ugyanis komoly szándékomban állt negyed órán belül elegánsan távozni, mert nem igazán volt kedvem egy olyan helyen tölteni az éjszakát, ahol a drogok melegágya lelhető fel, pisztoly és jelvény nélkül, egy csinos kis magassarkúban, amit megint csak a barátnőm erőszakolt rám ezzel a meglehetősen kevés ruhával egyetemben.
Körbenéztem, de a barátnőmet már sehol sem láttam, ezen egy cseppet sem lepődtem meg ugyanis tudtam, hogy imád táncolni, így tisztában voltam azzal, hogy alig pár perc és elragadja őt a hév, ez által nekem pedig pillanatok alatt megvan a tökéletes alkalom, hogy a lehető leghamarabb eltűnjek innen, azonban ahelyett, hogy rögtön a hátsó kijárat felé vettem volna az irányt, úgy döntöttem, hogy egy kellemes koktél nekem sem fog megártani, így minek miután átverekedtem magam a tömegen és a pulthoz jutottam megrendeltem magamnak az első koktélt, ami valamilyen szimpatikusnak tűnt, közben pedig a kolléganőmet kezdtem el keresni, akit mintha a föld nyelt volna el. Komolyan nem értettem, hogy mi a fenének rángat el engem ide, ha nem is foglalkozik velem, éppen visszafordultam volna, hogy átvegyem az italt, mikor szemem sarkából megláttam, hogy tőlem nem messze két férfi között valami susmus megy, az egyik minden bizonnyal megérezhette, hogy valaki figyeli – vagy éppen csak felnézett – a tekintetünk pont akkor akadt össze –, rögvest közelebb hajolt a másikhoz, miközben szorosan megszorította a felkarját és a hátsókijárati folyosó felé noszogatta, miközben ő a másik irányba indult.
Nem, nem mész utánuk ez az ő dolguk.
Pontosan az ilyen dolgok miatt nem akartam én ide jönni, mert ezek a helyek részben erről szólnak, én pedig most elvileg nem vagyok munkaidőben, akármennyire is nem akartam, de végül visszafordultam a koktélom felé, gyorsan lehúztam, majd kifizettem és a hátsó bejárat felé vettem az irányt – amerre amúgy is mentem volna, ha nem veszem észre őket, de így legalább tudom mire számítsak, ha kilépek az ajtón.
Cipőm kopogása rettenetesen irritált, még annak ellenére is, hogy a zenét még itt is elég hangosan lehetett hallani, a kijárati ajtót pedig szinte feltéptem, mintha egészen véletlenül én is erre jöttem volna.
– Elnézést, csak nem megzavartam valamit? – kérdezem szinte ártatlan hangon, bár nem túlságosan hitelesen.
Úgy tűnt, hogy jóval később jöttem, ugyanis a másik már valóban távozóban volt...
A fene vinné el!


viselem
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 03.05.13 4:21

A buli az életem a mennyországot is úgy képzelem el mint egy nagy táncparkettet ahol a party sosem ér véget. Ez a hely nem éppen az álmaim netovábbja, de a haverom Nola ide akart jönni, mondván itt jó csajok vannak, de ezek a lányok hírből sem ismernek minket, így nehezebb lesz őket felszedni, bár ahogy elnézem az öltözködésük alapján még sem akkora kihívás a megszerzésük mint első pillantásra gondoltam volna. Tévedni emberi dolog, ha még is gátlásosak lennének pár ital és már csúszik is a bugyi és ha még ez sem használ akkor a tudok gitározni és van egy bandám még mindig beválhat. Felviszem őket a lakásomra mutatok néhány akkordot és a melltartó már is az arcomban végzi.
Ehhez nem kell diploma csak ismerni kell a nők metodikáját, egyáltalán nem bonyolult főleg ha csak egy éjszakára kellenek.
Azonban ma nem csak Nola kedvéért vagyok itt, a tulajdonostól kaptam egy szép kis summát, ha elterjesztem hogy ide járok néha bulizni és mindössze egyszer kell csak megjelennem. Ez neki kitűnő reklám, mert ettől kezdve több vendég fog oda seregleni, abban a reményben, hogy talán megpillantanak. Azt mondtam miért is ne vállalnám el, hiszen ennél könnyebben megszerzett pénzem sosem lesz az életben, így belementem a játékba.
Felhívtam néhány újságíró barátomat akik szívesen kijöttek a bulira párfénylépet elkattintani. Legalább nekik sem kell törniük nagyon a fejüket, hogy mit tegyenek holnap a címlapra és nekem is jót tesz, mert legalább lesz rólam pár vállalható fénykép még mielőtt kegyetlenül leiszom magamat.
Soron kívül beengedtek és a VIP szobában szórakoztunk egy darabig, volt minden ami szem szájnak ingere. A fényképészek közben tették a dolgukat és fényképezték, közben a helységről is csináltak néhány kockát, ők is tudták, hogy ez az egész nem szól másról csak, hogy a helyet népszerűsítik az arcommal, rendes gyerekek ezek a fotósok, de hát ezért is hívtam őket.
Minden jól ment addig amíg a haverom be nem tépett, de valami kegyetlen módon és mindenfélét hallucinált tőle. Tudtam, hogy nem a legjobb időben csinálja ezt amikor pont fényképeznek bennünket. Gyorsan kellett cselekednem, fogtam Nolát és hívtam neki egy taxit, betettem a kocsiba és megadtam a címet a pasinak. Mondtam neki máshová nem viheti csak a megadott címre, bármit is mond a srác. Ismertem a dílert ezért megkerestem. heves vitába keveredtünk arról, hogy miért adott el neki árut pont most, habár értettem, hogy nem ő kereste fel Nolát, de tudja nagyon jól, hogy a nyilvánosság előtt nem mutatkozhat velünk. A vita során megragadtam a karját és kivezettem a hátsó kijáraton, hogy elbeszélgessek vele a mi kis egyességünkről. Pont amikor felfrissítettem volna az emlékezetét utánunk jött valaki, egy nő, nem ismerem és, remélem a díler sem, minden esetre mielőtt rátérhettem volna a beszélgetésre a díler elhúzta a csíkot.

- Ami azt illeti, de éppen megzavartál valamit, nézeteltérésünk akadt és szerettük volna elrendezni.
Kissé dühösen néztem a lányra, hogy jön ahhoz, hogy beleüsse az orrát az én dolgaimba. Hiába dögös akkor is beleszólt a férfiak ügyébe, remélem tudja hogy hol a határ, mert ha nem akkor megmutatom neki, jól elfenekelem a kis feszes popsiját.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 03.05.13 20:25



Kienan & Kristine

Az egyetlen egy életemre esküszöm, hogy nem vágytam másra csak arra, hogy megigyam a koktélomat, amit nem olyan régen még elém tettek és utána hazamehessek a kényelmesnek nem feltétlenül mondható kemény ágyamba, hogy öt óráig húzhassam a lóbőrt, hogy másnak frissen és üdén mehessek egy jót kocogni, azonban mégis szinte egyik pillanatról a másikra jöttem rá, hogy nem azért megyek a hátsó kijárat felé, mert esetleg arra vezet az utam – jó, arra vezetett volna amúgy is, mert mire a publikus kijárathoz jutottam volna, addigra már feljött volna a reggel, mire átverekedhettem volna magam a részegedő tömegen –, de úgy gondoltam – mivel egyrészt a hátsó bejárt közelebb volt mint a másik ajtó – jobb ötletnek tűnt volna amúgy is, hogy arra induljak, de hamar rájöttem, hogy végül mégis csak azért mentem arra, hogy megtudjam miről folyik az értekezés, persze, amint kiléptem az ajtón az egyik pacák – vélhetőleg a szarosabbik –, amint meglátott hamar eliszkolt, sajnos annyira nem tudtam szemügyre venni, hogy feltudjam ismerni, viszont talán ő megismert.
– Ó, ezer bocsánat – jelentettem ki minden különösebb sajnálkozás nélkül. – gondolom nem áll szándékodban bele avatni – jegyzem meg kezeimet rögtön össze is fonom magam előtt, miközben nyugodt léptekkel sétálok el mellette, nem hinném, hogy lenne benne elég bátorsága, hogy megragadjon – szép lenne, ha hatalmasat tévednék és megragadna, majd egy mozdulattal belém eresztené a kést, de ahogy eddig észrevettem ő túlságosan is szépfiú ahhoz, hogy bármire is képes legyen, mert hát én rövid életem során még egyetlen jóképű gyilkost sem láttam, bűnözőt már annál inkább, de abból azért látványosan sokkal több is van. – Tudod, általában három dolgot jelenthet az, hogy ha két férfi egy bulihelyszín mögé megy sutyorogni. Az egyik, hogy valamelyik meg akarja ölni a másikat ilyen meg olyan esetben – egy hangos sóhaj hagyja el ajkaimat, ezt a felvetést valójában már elég rég kizártam, de végtére is számba kellett vennem azt is, hogy nem ismerem és hogy nem éppen vagyok jó emberismerő, ennek ellenére is kizártam, a szépfiúk mással intéztetik el a piszkos kis ügyeiket, nem saját maguk. – A második – felemelem két ujjamat, így is jelezve, hogy hol tartunk –, hogy valami rossz biznisz megy a háttérben és tudod, a rendőrség szeret ilyenkor inkognitóban nyomulni, akkor is szolgálatban vannak, ha éppen nem melóznak – hát ja, elég megnézni engem, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen, erről nem tehetek, talán túlságosan is munka orientált vagyok vagy csak ez az egyetlen dolog, ami összekapcsol a külvilággal, ha nem dolgoznék, nem lennének úgynevezett ismerőseim, barátaim. Mindegy, különösebben ez nem is számít. – A harmadik, egyben utolsó lehetőség, és személy szerint úgy gondolom, hogy ez lenne a legszórakoztatóbb, hogy meleg vagy és itt akartatok rosszalkodni a pároddal – magamban elnyomok egy csalódott sóhajt, ugyanis ezt az opciót is hamar ki kellett lőnöm, tekintve, hogy nem nézett ki egyáltalán melegnek – mondjuk tanulva a múltkori meleg báros esetből semmiben sem lehetek biztos, különben sem vagyok jó az ötven-ötven százalékos választásokban, mert mindig a rosszat szoktam választani – ilyen esetekben sajnos soha nem voltam szerencsés, nem véletlenül nem játszok se kaszinóba, és nem játszom lottón sem, ezekben abszolút vesztes vagyok.
– Szóval a második verzió a leginkább lehetséges... – zárom le végül, amúgy sem tudom tovább húzni a beszélgetés ezen részét, különben is mihamarabb le kellene lépnem mégis itt húzom a saját magam idejét, ahelyett, hogy tényleg haza mennék vagy vissza a bárba, hogy megkeressem a barátnőmet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 07.05.13 1:49

Az egész média beleláthat az életembe ezáltal az emberek is, épp elég baj nekem, hogy nincs magánéletem erre jön ez a nő és azt hiszi, hogy van joga itt bármihez is csak azért mert ő otthon felejtette a jelvényét. Zsaru vagy sem jelen helyzetben szolgálaton kívül van, tehát a hatásköre nem ér el hozzám. Ráadásul nem kapott rajta semmin, csak annyit látott, hogy kijöttem egy férfival a sikátorban, ez még nem jelent semmit, nagy ügy pereljen be érte. Különben is addig ártatlannak bizonyulok amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik. Tehát túllépte a hatáskörét, akár rendőri túlkapással is megvádolhatom, vagy amivel csak akarom, a lemezkiadómnak nagyon jó ügyvédei vannak. Ha úgy akarom a nadrágot is leperelik róla és egy kartondobozban fog lakni a híd a alatt. Elég bosszúálló jellem vagyok, jobb nem újat húzni velem, általában nőkel nem szokásom kitolni, de a melyik megérdemli azt kegyetlenül megszívatom, és neki már nagyon érik egy kiadós leckéztetés. Ahogy elnézem túlságosan nagyra van magával, pedig mindenki rendőrnek születik csak valaki tovább tanul.
- Ha hazudsz legalább úgy csináld, hogy hihető is legyen különben nagyon szánalmasan hat.
Karba tettkézzel közeledett felém a magatartásában nem volt semmi ami arra utalt volna, hogy fél tőlem, de a szemében láttam, hogy mindenre fel van készülve. Nőt nem bántanék, kivéve abban az egy esetben amire szinte alig emlékszem, csak a másnap reggel maradt meg amikor a hotelszobában felébredtem és vérben ázva ébredtem. Akkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy nem maradt bennem semmilyen emberinek mondható érzés és azóta is azon ügyködöm, hogy még annyi se maradjon.
- Tudod általában a jelvény nélküli rendőrök rosszul végzik, főleg ezen a környéken, mondjuk ha itt lenne az a kis vacak az sem védhetne meg, hiába is bújnál mögé, mondjuk egy gyenge nő nem is tehetne mást. Nem állt szándékomban fenyegetőzni, ez mindössze csak egy jó tanács, amit érdemes lenne megfogadnia, ha szeretne még sokáig életben maradni. Én általában nem a testi erőmet szoktam bevetni hanem az eszemet vagy az ügyvédeimet, de alapjáraton nem vagyok az a verekedős típus. Szeretkezz ne háborúzz elvet vallom. Azzal nem megy az ember semmire ha valakinek bemos egy hatalmasat habár kétség kívül jó érzés és megnyugtatja az idegeit.
- Mint már említettem, nincs nálad a jelvényed hacsak nem a melleid közé dugtad, ebben az esetben semmi közöd sincsen hozzá, hogy mi milyen bűnös üzelmeket folytatunk idekint, javíts ki ha tévednék, de elégszer volt dolgom a törvénnyel, hogy tudjak ezt azt.
Rock sztár vagyok, méghozzá elég híres, ha O. J. Simpson megúszta a börtönt akkor nekem is van rá némi esélyem, hogy elkerüljem. Majdnem olyan mintha érinthetetlen lennék vagy valami ilyesmi. Mászóval nyugodtan bevihet a fogdába ha akar, de holnapra kint leszek, ráadásul az őrsön is van néhány rajongóm, még jósorom is lenne ott, majdnem mint egy hotelben.
- Nem vagyok meleg, habár tény, hogy néha a férfiakat sem vetem meg, de ennél a szerencsétlennél akkor is találnék jobbat ha még is cső buzi lennék.
Mindenhol felvállalom ha kérdezik, hogy én a férfiakat sem vetem meg, nem vagyok éppen válogatós. Ahogy esik úgy puffan, ha nincs lány a közelben beérem egy férfival is, persze a nőket nagyobb előnyben részesítem, mivel a férfiaknak nem hódolok be, csak egyszerűen keményen elveszem ami kell. Nem túl sok esetben volt szerencsém férfival érzéki kapcsolatba kerülni, azt hiszem egy kezemen meg tudnám számolni hányszor. Egyáltalán nem volt olyan vészes nem tudom mit vinnyognak miatta, habár minden esetben én voltam a férfi, úgymond, vagy a fene se tudja, hogy működik ez náluk, annyira nem merültem bele a világukba.
- Sajnálom, de nem nyerted meg a hangszórót, azért köszönjük, hogy velünk játszott legközelebb talán több szerencséje lesz. Nem tudom, hogy ezek után mi lesz, tovább fog kérdezősködni esetleg nekem esik és kefélünk, vagy csak csendben vissza megyünk és úgy teszünk mintha semmi sem történt volna, nekem édes mindegy, de gyorsan találja ki mert kezdek szomjas lenni és lassan tíz óra és még mindig józan vagyok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 07.05.13 23:51


Kienan & Kristine

– Igazából... nem különösebben akartam, hogy hihető legyen – rántom meg egy könnyed mozdulattal a vállamat, végtére is tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy nem éppen vagyok egy színész tehetség, így egy jó ideje már nem is erőlködöm, hogy mennyire hihetőnek hangozzanak a kisebb-nagyobb hazugságaim, ami olykor – pláne a munkában – igencsak nagy hátránynak bizonyult, ami miatt nem csak én nem voltam elragadtatva, hanem néha napján a kollégáim is, de persze, megtanultam ezzel élni, valamint dolgozni is, régebben sokkal rizikósabb volt, nem is igazán részletezem, hogy miért, de arról nem tehetek, hogy többnyire szeretek őszinte lenni és nehezen tűröm a hazugságokat, főleg részemről, másoktól már megszoktam, végtére is mindenki hazudik, néha még én is, de ezek általában hamar ki is derülnek, szóval a lényeg a lényeg, ezzel együtt kell élni, merthogy rajtam még a színészkurzus sem sokat segített az biztos, mert a testbeszédem is elég árulkodó, alaposan megszívtam ezekkel a "nemes" tulajdonságokkal.
Nem különösebben tartottam attól, hogy esetleg letámad, végtére is magassarkú ide vagy oda, elég jól megtanultam bunyózni, gyanítom, hogy neki lövése sincsen, hogy miként védhetné meg magát egy esetleges támadástól – legalább is nem úgy néz ki, mint aki meg tudná védeni magát, de ettől függetlenül persze érhetnek meglepetések, de nem tartom valószínűnek – az pedig már más kérdés, ha esetleg egy kést vagy egy pisztolyt ránt elő valahonnan – az előbbivel, ha időben észreveszem még csak-csak tudnék kezdeni valamivel, viszont az utóbbival már nehezebb, végtére is egy rossz mozdulat és nekem annyi, jövőhéttől már alulról szagolhatnám az ibolyát, amihez még most sincsen különösebb kedvem.
– Igazán meghat az aggodalmad – jegyeztem meg kissé gúnyosan, szemeimet forgatva, persze, nyilván erről szó sincs, de néha jó érzés elsütni ezeket a hollywoodi kliséket, amiket a filmekben lehet látni – tudod, ezt igazából fenyegetésnek is felfoghatnám, de mivel tudom, hogy csak "jót" akarsz, nem teszem, különben sem szoktam túl gyakran a mögé a "vacak" mögé bújni, a pisztoly általában hatásosabb. Viszont, ha a gyenge nőt célzásnak értetted, szívesen megmutatom, hogy mennyire nem igaz – igazából, nagyon szívesen bepancsolnék neki egyet, csak hogy egy kicsit helyre rakjam, mert amennyit én látok belőle, szerintem igenis megérdemelné –, bár ki tudja, lehet ő hasonló véleményen van, mondjuk ez nem mintha különösebben izgatna, szabad világban élünk. – Most viszont a részemről is jó tanács: a drog meg az alkohol elég mélyre viszi az embert, akár a gyilkolásig, én mondom nem szép dolog megtalálni úgy a halottakat, hogy a saját hányásukban fetrengenek.
– Micsoda fordulat lenne, ha esetleg mégis előhúznám – akaratlanul is elmosolyodom a gondolatra, de persze a valóságban meg sem fordulna ilyen a fejemben, különben sem lenne kellemes érzés, szúrna, meg minden... – Amúgy is erre jöttem volna ki, maximum egy két perccel később, tudod a hátsó kijáraton általában könnyebb kijutni – és persze, általában a hátsó bejáratnál üzletelnek a legtöbben feketén, lássuk be, hogy jogosan, végtére is a kidobók azért szoktak figyelni – már amennyire figyelnek, mert ez olykor erős túlzás, itt voltak ilyen személyek, sok helyen viszont nincsen, sok helyen hiába vannak, nem érnek el vele sok mindent.
– Wow, ez igazán őszinte volt – ez pedig őszintén ült ki az arcomra, voltaképpen egy kicsit le is nyűgözött, ugyanis az emberek többségére általában nem jellemző, hogy ilyen nyíltan vállalják ezt, ha egy kicsit is őszinte akarok lenni legalább magamhoz, ez még tetszett is – egy egészen kicsit, mindenesetre ettől nem vágódnék el, viszont ezt az egyetlen eddigi pozitív dolgot meglehetősen hamar lerombolta a következő megnyilvánulásával, amire csak fintorogva forgattam meg a szemeimet.
– Ez elég szar duma volt, remélem tudod – annyira, hogy ettől inkább padlót fogtam, szinte lerítt róla, hogy valami mai sztárocska, akinek fényesre nyalják a menedzserei – és a rajongói – a popsiját. Így elég könnyű élni, legalább is egy bizonyos nézőpontból. – Remélem azért a csajok... pasik felszedésénél jobbat használsz – bár gyanítom, hogy emiatt sem igazán szükséges törnie magát, végtére is ha ilyen sztárocska, akkor a legtöbben elalélnak tőle, már úgy alapjáraton, ezt a fajta rajongást én szerencsére soha nem fogom sem megérteni, sem pedig átélni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 10.08.13 20:30

Az élet szép. Legalábbis ettől a cucctól egészen annak érzem. Pedig egyébként cseszettül nem az. Elegem van a jó pofizásokból, ami otthon megy. Ezért is léptem meg ma elég hamar otthonról, hogy inkább itt múlassam az időmet. Kocsiba pattanva hajtottam el a Scream Music Clubig. Egyáltalán nem érdekelt az persze, hogy mi megy ma itt műsoron, csak azt hallottam, hogy valami nagyon jó szert lehet kapni itt valami Jimnél. Én pedig most vágyok a repülésre, a drog feloldó erejére, a pusztításra és valami pasira. Ezek közül talán mind össze jön ma még. Majd kiderül. Semmit sem kell elsietni. Inkább ide azzal a szerrel, amit sikerült beszereznem attól a hapitól. Még garanciát is vállalt rá. Bár ez egy cseppet sem érdekel. Ugyan! A detoxban még úgysem jártam, egyszer mindent el kell kezdeni, nem igaz? Na meg, ami nem öl meg, az megerősít!
Szóval immáron kitágult pupillákkal, teljesen felpörögve esek ki szinte a Scream hátsó ajtaján, ami a sikátorba vezet. Egész csendes most itt az élet, csak egy-két hányót lehet látni, akik módszeres öklendezéssel juttatják ki a bevitt alkoholt. Apropó, már abból bennem is van, nem is olyan kevés. Ezek együttese pedig adja a hatást, amitől az arcomon vigyor van, járásom pedig nem éppen a legegyenesebb. Összegezve a hangulat bennem adott, már csak kívülről kell ezt mutatni is, úgy igazán.
El is indulok a sikátorban beljebb, a sötétebb rész felé néhány haverral a nyomomban. Egy gondolat zakatol közben a fejemben: Rombolni akarok! MOST!
Ennek az életérzésnek pedig több oka is van. Az egyik az, hogy anyámnak újabb szeretője van, és továbbra is le se tojja azt, hogy én a világon vagyok. De legalább adtak pénzt, amiből futotta arra a cuccra, ami most feloldott. A másik oka pedig olyan egyszerű, hogy engem most ez éltet. A pusztítás. Fel is borítom az első, elém kerülő kisebb szemetest. Ettől a cucctól most valahogy több erőm is van. Ez persze csak az adrenalin hatása, amit felszabadít a helyzet és a szer is.
A tűsarkú bokacsizmám vízhangos koppanásai a sikátorban vigyort csal az arcomra. Ha ezt látná az a némber, tuti, hogy kiverné a víz. De inkább nem is gondolok az anyámra, inkább keresek magamnak valakit, akivel elmúlathatom az estét.
Az ujjaimat az apró sortom övtartóiba akasztom, megállok, körülnézek. Mint bagoly lesi az áldozatát úgy pásztázom végig a gyéren megvilágított sikátort, hátha találok valaki olyat, akit esetleg tovább kínozhatok a magam módján...
Tudom, hogy régen azért nem voltam még ilyen elvetemült és nem is mindig jellemez most sem az agresszivitás, de most eluralkodott rajtam a düh és a pusztítás vágya, amit kétféleképpen lehet levezetni. Rongálással, mások esetleges kínzásával vagy pasival. Az utóbbi sajnos nem adott jelenleg, szóval marad az előbbi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 10.08.13 21:24

Szükségem van egy kis kikapcsolódásra. Napok, sőt hetek óta nem jártam az ismerős utcákon, nem lógtam a bandával. Semmi. Önként vonultam a saját börtönöm rácsai mögé. De most itt vagyok. A széles utca kellő közepén, ahol egy percig hallgatom a kiszűrődő zenét. Ezen a helyen volt részem életem legnagyobb bulijában. Most valahogy még sincs kedvem bemenni és szétcsapni magam. Talán tényleg kezdek megkomolyodni? Fene se tudja.
Az viszont biztos, hogy nem ma lesz az az este, amikor ezen elgondolkodok. Tekintve, hogy az egyik rég nem látott haverom épp az ajtóból, a sor elejéről integet nekem. Nem hagyhatok ki egy ilyen lehetőséget. Nincs sorban állás és még társaságot is kapok? Még szép, hogy nem hezitálok egy perccel sem tovább. Szinte pillanatok alatt bejutunk és én már lépek is a pulthoz, ahol az én drága barátom már rendeli is le az italainkat. Hm, oké. Akkor mégis iszok ma este.
Valami névtelen borzadályt kapok készhez, amiről csak azt tudom megállapítani, hogy k*rva erős. Épphogy az utolsó korty lecsúszik a torkomon, érzem, hogy kell egy kis friss levegő. Na meg nem adok havernak még több esélyt, hogy egy ilyet fizessen nekem. Egy apró intés neki, hogy tudja, merre mentem és már kint is vagyok. Nagy vigyorogva szívok bele a tiszta levegőbe. Már amennyire tisztának mondható egy sikátor, ahol minden második méteren valaki kiadja magából a sok piát. Ezért nem is nagyon nézek körül. Mégis felkapom a fejem, amikor hallom, hogy egy kuka hangos csattanással adja meg magát valaki erejének.
Ismerem. Őt ismerem. Meg sem kell fordulnia, hogy biztos legyen benne, Jo áll ott a halvány fényben. Azzal járnék a legjobban, ha sarkon fordulnék és visszamennék. De nem. Úgy tűnik, annyira mégsem komolyodtam meg. Elég nagy rá az esély, hogy köszönés helyett egy pofonnal vár, amikor megismer. Ha(!) megismer.
- Szia, Csillagom! - lépek oda hozzá egy mosollyal. Mintha semmi nem történt volna. Mintha ősidőkkel ezelőtt nem kapott volna rajta, ahogy épp a saját anyjával feküdtem össze.
- Kit keresel ennyire? - érdeklődök és már készenlétben van a kezem. Egy pillanat alatt el tudom kapni, hogyha kifogna rajta a gravitáció. Remélhetőleg akkor is azonnal tudok lépni, ha pofonra lendülne a keze.
Talán van benne annyi szer, hogy elfelejtse ezt az apró ballépést, ami történt és hagyja, hogy segítsek neki átvészelni az éjszakát. Épségben. Persze nem olyan módon, mint régen, de azt hiszem, így is hasznomat veheti, ha nem küld el a jó fenébe.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 10.08.13 22:14

Úgy néz ki ez a napom sem éppen úgy zárul, ahogy szerettem volna. Az elképzelés egy hotelszoba volt, valami no name csávóval. Erre fel meg megcsendül mögöttem az a régen hallott hang, ami megdermeszt. A becézéstől düh jön elő belőlem.
Amikor megáll előttem megvető pillantással mérem végig. Változott valamennyit, de ahhoz nem eleget, hogy ne ismerjem meg, még úgy is, hogy totál be vagyok tépve. Ez a szer csak felpörget és kiszabadítja az adrenalint, ami némileg a dühkontrollomba kerül. A kezeimet magam előtt összekulcsolom, mert még a végén az arcán talál csattani valamelyik.
- Nem vagyok a csillagod... Minek vagy itt? Nincs már rád szükségem! Nagy lány vagyok már, nem látod? Attól, hogy összefekszel az anyámmal, még nem leszel az apám! -
Gúnyosan vetem oda neki fennhangon a szavakat. A szememben a drog látható jele mellett a düh szikrája csillog. Szívesen nekiesnék Davenek, mert még mindig kib*szott dühös vagyok rá azért, amit két évvel ezelőtt tett. Úgy érzem, hogy elárult, és azt nem viselem valami jól.
A dühnek némi teret engedve, ezzel teljesen elnyomva a bennem lévő vágyakat, amiket maga a férfi látványa okoz közelebb lépek hozzá, mélyen a szemeibe nézek.
- Takarodj vissza oda, ahonnan jöttél, te gennyláda. Az angyalok városában nem kívánatos személy vagy. -
Minden egyes szót megnyomva, halkan sziszegem a fogaim között a szavakat. A kezemmel egyet lökök rajta, majd sarkon fordulok és elindulok egyenesen előre, ami nem is tudom, hogy hova vezet, de őszintén, nem is érdekel. Mivel úgyis tudom, hogy utánam fog jönni, ismerem már őt annyira... a bátyámat, vagy az apámat, vagy tudom is én kimet akarja pótolni azzal, hogy vigyázni próbál rám. De nekem nincs rá szükségem. Miért is volna? Tökéletesen rendben vagyok. Igaz, totál be vagyok tépve, és még részeg is vagy kissé, éppen ezért az egyenes járás továbbra sem megy jól nekem, a fejem kissé kótyagos is, de inkább esek össze egy sikátorban, minthogy Dave őrző karjai közé hulljak. Nem az apám, ne is akarjon az lenni!
Amikor már olyan 10 lépés távolságnyira érek az iménti állomásomtól megállok, felveszek egy eldobott sörösüveget és a falnak vágom, ami hangosan csattan, és hull csilingelő darabjaira. Most persze még dühösebb vagyok, mint eddig, amit sürgősen le is akarok vezetni. Ezért is kerül a következő célpontomba egy másik szemetes, amit szintén felborítok, az amellett ülő csövesnek pedig nagy vagányad odavágom.
- Na, mi van, mit nézel? -
Még a kezeimet is kitárom a kérdés mellé, majd felnevetek, harsányan, az egész sikátort megtöltve a nevetésemmel. Amikor összefut bennem a pia és a drog szélsőségesen viselkedem. Nem meglepő, mert egyébként is elég végletes tudok lenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 10.08.13 23:18

Csodálom, hogy tud magán uralkodni. Legalábbis, ami a tetteket illeti. A szavai viszont élesen hasítanak az éjszakába. Még az én füleimet is bántja a hangja, mégis megvárom, amíg végigmondja.
- Rendben, akkor nem vagy az - egyezek bele. Nem akarom, hogy most valami nagy hisztibe kezdjen egyetlen szó miatt.
- De, szükséged van rám. Vagy lesz - jegyzem meg, teljesen nyugodt hangon. Egész jól viselem a kirohanását.
Régen egész jól sikerült megbarátkoznom az ilyen kiabálásaival. Maximum egy óra és lenyugszik. Mindig így volt, és nem hiszem, hogy bármi változott volna, mióta nem láttam. Tekintve, hogy úgy tűnik, most is pont ugyanúgy éli az életét, mint régen.
- Mabel, ő... - kezdek bele. Kis híja, hogy az a folytatás csúszik ki a számon, hogy "nem a te dolgod". De az részemről is nagy bunkóság lenne.
- Csak tudnám, miért próbálok neked magyarázkodni...?! - nézek az ég felé egy pillanatra, mintha onnan várnám a választ. De senki nem felel, csak újra felhangzik az a dühös hang.
Már nem szállok vele vitába, nem próbálok a lelkére beszélni. Szótlanul tűröm a kis kísérletét arra, hogy ellökjön, majd nézem, ahogy rohadt nagy távot megtesz, hogy messzebb kerüljön tőlem. Csak a fejemet rázom. Szeretnék rá hallgatni és lelépni, de jól tudom, hogy nélkülem elég rossz kilátásai vannak mára. Ő nem így látja, de én tudom. Régen is sokszor mentettem ki azokból a hülye helyzetekből, amikbe magát sodorta. Fogadok, hogy felére sem emlékszik.
Úgyhogy utána indulok és két kézzel megfogom a vállainál, majd magam felé fordítom. Csak most az egyszer figyelne rám és meghallgatná, amit mondok neki! Olyan rohadt nagy kérés ez?
- Mi lenne, ha inkább hazavinnélek? Hm? - teszem fel a nagy kérdést, amire azt hiszem, már most tudom a választ. - Elkötünk egy kocsit, pont, mint régen és hazafuvarozlak. Vagy felőlem vezethetsz te - teszem hozzá, de van egy olyan érzésem, hogy ezzel sem fogom meggyőzni. Bár tudnám, hogy mivel hathatnék rá!
- Eléggé szétcsaptad már magam ahhoz, hogy otthon is tudj repkedni - jegyzem meg, majd az ideges hajléktalanra nézek, aki még most is ott kuporog a lábunknál. Úgy tűnik, hogy lenyugodott. De azért nem árt vigyázni vele. Pont ezért ragadom karon az én Csillagom és vonszolom pár lépéssel arrébb. Ha tetszik neki, ha nem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 11.08.13 2:48

Már élet olyan régóta a szerekkel, hogy ismerjem magam ilyenkor. Bár persze idővel egyre nagyobb a drog irányító szerepe fölöttem, még azért próbálom a kezemben tartani az irányítást. Éppen ezért szoktam változatosan megválogatni a szereket, hogy ne szokjak rá egyikre sem. A pörgő érzés persze hiányzik, de azt hiszem kibírnám akár egy hétig is, ha nem tépnék be. Azt hiszem... De lehet, hogy rég csak áltatom magam ezzel a maszlaggal... Nem teszteltem még le sosem, hogyan is állok a függőség témakörrel, csak sodródom az árral. Jelenleg pedig a vérem lüktetésével, ami most dühös iramra vált a hirtelen megjelent "Apuci" folytán.
Felciccenek az állításán, és egy apró ha-ha is elhangzik, de igazi szóra csak ez után nyitom ismét ajkaim.
- Valaki nagyon okosnak hiszi magát... -
Ingatom meg a fejemet gúnyolódva a szavain. Még hogy szükségem! Előbb fagy be a pokol!
Magamban puffogok, kívülről meg dühöngök, megzavarva ezzel az eddigi csendes hányásokat és félholtan való szunyókálást. De senkit sem zavar igazán az, hogy én most borítok, török, zúzok. Ha lenne itt egy kirakat biztosan betörném azt. Hallani akarom, ahogyan robban az üveg, csörög a vas, ahogy találkozik a kővel! Ezt a mennyei szimfóniát, aminek a nagyja már csak az én fülemben cseng Dave határozott kezei törik meg, amelyekkel maga felé fordít, de lassan, ahogy egyre jobban hat a szer, a tudatom egyre inkább elhalványul. De a dühöm nem. Éppen ezért kitépem magam a kezeiből és kezeimmel erősen gesztikulálva adom meg válaszomat az idióta feltevésére.
- Haza? Mégis mi a f*szomért mennék én máris haza? He? Hogy minél hamarabb enyeleghess anyámmal? Vagy most talán édes hármast akarsz? Menj a p*csába Dave. Nélkülem! -
Ismét elküldöm a fenébe, persze most már egyáltalán nem modoros szóválasztékkal, fennhangon. Nem érdekel, hogy az egész sikátor minket bámul, én nyugodtan ordítom le a fejét és küldöm el távoli vidékekre.
A következő próbálkozása pedig csak annyira jó, hogy ismét felnevessek harsányan, mélyről jövő nevetéssel.
- Repkedni tudok, de törni-zúzni nem, és otthon nem vár egy pasi sem az ágyba. D*gni akarok ma még, b*zd meg! És te csak engem ne rángass, ki a francot érdekel az a szaros? -
Mutatok rá a közben szép lassan elaraszoló csövesre a végén. A hangom persze még mindig cinikus, az arcomon merő gúny és megvetés trónol.
- Tegyél meg egy szívességet, kopj le! -
Az elején egy bűbájos arckifejezést próbálok meg magamra erőltetni, de az átfordul az eddigi undorodó tekintetre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 11.08.13 15:08

Fogalmam sincs, miért próbálok rá hatni. Miért próbálom meggyőzni arról, hogy itt vagyok mellette? Sőt, ha már itt tartunk, azt sem tudom, miért foglalkozok vele egyáltalán. Az tény, hogy néha napján bűntudatom van, amiért így kihasználtam, de ez még nem ok arra, hogy akarata ellenére próbáljak rá vigyázni. Értenem kellene a "szép" szavaiból, de túl makacs vagyok én ahhoz.
Hagyom, hadd viharozzon el, de mégis utána megyek. Nem adom fel, hogy meggyőzzem arról, hogyha már sikeresen így szétcsapta magát, induljon haza. Valahogy mégsem lep meg, hogy a szokásos szöveget mondja és kiabál velem.
- Hidd el, még régen nem találkozgatok Mabellel - közlöm vele egész nyugodt hangon. - ... és nem megyek sehova - teszem hozzá.
Nem várom én el tőle, hogy most a karjaim közé boruljon és elnézzen minden baromságot, amit elkövettem, de az nem lenne rossz, ha nem gyűlölne. Mindent megteszek, hogy hallgasson rám és higgye el, nem vagyok akkora szemét alak, hogy mindig rosszat akarjak neki. Pont ezért rángatom pár lépéssel arrébb a hajléktalantól, aki nekem valahogy túl gyanús. Lehet, hogy bennem van a hiba, de nagyon nem tetszik nekem a fickó.
- Mi lenne, ha megnyugodnál? - kérdezem, de tudom, hogy rohadtul nem fogok válasz kapni tőle. Vagy ha mégis, akkor semmi olyat, amivel megyek is valamire.
Végül feladom. Elkattan valami az agyamban, és egy pillanat alatt szorítom a falhoz, miközben az öklöm a feje mellett csattan a téglafalban.
- Azt akarod hallani, hogy elb*sztam, és mennyire sajnálom? Az kell ahhoz, hogy legalább meghallgass? - kezdek bele most már én is kiabálva. Nem terveztem, hogy üvölteni fogok vele. Ahogy igazából az sem szerepelt a mai esti programok között, hogy rá fogok vigyázni ahelyett, hogy kicsit szórakoznék.
- Te is tudod, hogy nem foglak itt hagyni. Ismersz már annyira - teszem hozzá valamivel halkabban, de cseppet sem nyugodtan. - Milliószor szedtelek össze ilyen helyekről, pedig elmehettem volna melletted és egyel kevesebb bajom lett volna.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 13.08.13 2:03

A dühkontrollom most amúgy is kuka és egyre jobban felhúz a szócsépéssel, ahogy folyamatosan próbál győzködni a hülyeségeivel. Ki a francot érdekel az, amit ő mond? Engem nem! Leírta magát egy életre előttem és ezen nehezen fog tudni változtatni.
- Jah... már biztos rájött ő is, hogy attól még, hogy jó vagy az ágyban egy rohadék vagy. -
Vetem oda neki az újabb sértést, újra undorodva és lesújtón végigpillantva rajta. A pillantásomból az jöhetne le, hogy kb. egy csótány szintjén van nálam, vagy még az alatt is valahol. Nincs hozzá egy jó szavam sem, a kérdésére pedig már nem is válaszolok, mert úgyis tudja, hogy mi lenne a válasz: egy újabb húzz a fenébe, csak másképp megfogalmazva. Makacs vagyok és tényleg azt akarom, hogy elmenjen és hagyjon engem végre békén. Csak dühít a puszta látványa is. Az érintése pedig végképp... Régen imádtam, ha előjött belőle a vadállat, most gyűlölöm ezért és egyáltalán nem tetszik az, ahogy a falnak nyom és a fejem mellett a beleüt miközben ordítozni kezd velem.
- Nem vagyok kíváncsi egy újabb hazugságodra, te f*sz. Hagy békén és eressz el! Ne akard, hogy csak keresztapát csináljak belőled! Nekem már úgy sincs szükségem rá... -
Fenyegetem meg és tudja jól, hogy nem alaptalanul, hiszen még józanon is képes lennék most őt tökön rúgni szerintem, így meg pláne tudnék nagyobb kárt okozni nála. Így hát jobban jár, ha hagyja egy a falhoz nyomós dolgot, mert ez csók közben izgató, így meg dühítő és frusztráló.
- Itt a remek alkalom, hogy eggyel kevesebb bajod legyen és hagyj menni arra, amerre látok. Az én bajom lesz, bármi történik is, nem a tiéd! -
Dühösen válaszolok még mindig neki, hiába enyhít ő a hangnemen, én nem tágítok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 14.08.13 23:18

- Szóval szerinted jó vagyok az ágyban? - ragadom ki azt az egyetlen dolgot, amivel tudom, hogy még jobban fel fogom húzni. De nem érdekel. Ennyi sértés után, már miért nem húzzam egy kicsit az idegeit?
Pedig annyival egyszerűbb lenne feladni. Itt hagyni őt a fenébe. Semmi okom rá, hogy hallgassam a nyavalygását, vagy csak szimplán egyetlen szó nélkül tűrjem a sértéseit. Mégis itt vagyok. Akkor is, amikor valami elpattan bennem és a falhoz szorítom. Aztán újra kattan az agyam. Kis híja, hogy nem ütöm meg. Kezd tényleg kihozni a sodromból. A szavaira pedig gondolkodás nélkül felelek.
- Amúgy is apa leszek hamarosan - vágom a fejéhez. Mintha dicsekedni szeretnék az egésszel. Abba viszont nem gondolok bele, hogyha most erre egy rossz szót is szól... akkor tényleg nem fogom majd vissza magam. Úgyhogy az ő érdekében remélem, hogy inkább meglepődik és most az egyszer befogja a száját.
Ettől függetlenül észbe kapok annyira, hogy ellépjek tőle. Értem én a fenyegetést, és nagyon is féltem én ahhoz a "kis főnököt", hogy kockáztassak. Tud őrült lenni Jo, és nem szeretném, ha bármivel próbálkozna. Nem hagyhatok neki lehetőséget ilyesmire.
- Tudod, mit? Legyen! Csak, hogy örülj! - emelem meg újra a hangom és ezúttal tényleg feladom. Nem érdekel, hogy mi történik vele most, vagy egy óra múlva.
- Sajnálom, hogy találkoztunk - vetem még oda neki, egy amolyan két ujjas "a soha viszont nem látásra" szalutálás után és elindulok vissza, hogy belevessem magam a bent zajló buliba. Bármit, csakhogy kiverjem ezt az egész kis közjátékot a fejemből.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 15.08.13 16:14

Megint megtalálja a lényeget, amitől kicsapódik a biztosíték újfent. Hogy lehet ennyire a farka által vezérelt valaki? Hihetetlen. Semmit sem változott, sőt még talán rosszabb is lett.
Ekkor azonban egy hatalmas sokk jön. Apa lesz? Ő? Sosem gondoltam volna éppen Daveről, hogy lesz olyan hülye, hogy felcsinál egy csajt. De úgy tűnik egy este nagyon görbére sikeredett nála. Milyen furcsa is, éppen őbelőle lesz apa... Ismerve őt, és azt, hogy mennyi felé jár az egyszemű kígyója, nem jósolok jó jövőt annak a gyereknek. Már fogalmazódik is a fejemben valami sértés ennek kapcsán, amit a fejéhez vághatnék, de inkább csak egy egyszerű kérdés hagyja el a számat.
   - Szereted? -
A kérdést nem is tudom, hogy miért teszem fel, nem vagyok benne biztos, hogy akarom rá hallani a választ. De mégis felteszem, mégis elhangzik ez a kérdés, szóval válasz is fog érkezni.
Ám ezután fogja magát és elmegy végre, ami persze szintén nem tetszik nekem. Most hisztis vagyok és dühös, ilyenkor igazából bármit is tenne bárki is, nem tudna rám hatni.
   - Na, mi az, már ilyen gyorsan feladod? De tudod mit. Én nem engedem, hogy ilyen könnyedén feladd. Na, ha még mindig annyira haza akarsz vinni tudod mit? Vigyél. Vagy elfutsz? Mindig elfutsz. Képtelen vagy vállalni a felelősséget a tetteidért. -
Megyek utána. Engem csak úgy nem hagyhat itt. Én vagyok a királynő és nem ő a király. Ezt pedig neki kellene a legjobban tudnia még ennyi idő után is. Hiszen ismer.
Amikor beértem megragadom a karját, megállok. Tudom, hogy ő is meg fog állni. Gunyoros tekintettel nézek rá. Nem, nem tudok már rá kedvesen nézni, csak így, utálkozva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 15.08.13 21:22

Csak tudnám, hogy miért nem tudom befogni. Fogalmam sincs, mi késztet arra, hogy akár csak egy őszinte szavaim is legyen hozzá. Lehetséges, hogy tartozok neki és jóvá kellene tennem pár dolgot, de ő láthatóan nem kér belőlem. Úgyhogy erre sem foghatom rá, amiért elújságolom neki a "nagy hírt".
- Azt ne mondd, hogy hirtelen érdekel! - vetem oda neki kissé dühösen, de már nem olyan vagyok, mint egy dühöngő barom.
Tény, hogy először erre a kérdésre is válaszolni akartam neki. Könnyedén rávágtam volna, hogy igen, csak azért, hogy láthassam, milyen arcot vág majd. El nem tudom képzelni, hogy akár egy percig szerettet volna, amíg együtt voltunk. Nem volt az igazi kapcsolat, ami kettőnk között volt, csak pár őrült éjszaka... pár hónap.
Mégis ennek fényében leszek vele most olyan rendes, hogy nem makacskodok, hanem eleget teszek a kérésének. Itt hagyom a jó büdös francba! Kezdjen magával, amit akar. Én innentől fogva leveszem róla a kezem. Ő akarta ezt, úgyhogy még bűntudatom sem lehet miatta.
De mégis utánam szól. Éppen meghallom a hangját. Csak a fejem rázom. Hátra sem nézek. A lában mégsem mozdul. Pedig egy lépés kellene, egy apró mozdulat és már bent is lennék a lüktető zene középpontjában. De valamiért akkor is megállok.
- Nem bírod ki, hogy ne te irányíts, igaz? - fordulok felé egy pillanatra és hagyom, hogy tényleg azt higgye, a kezében tart mindent. De közben ott forog a fejemben az utolsó két mondata, miszerint képtelen vagyok felelősséget vállalni. Van benne igazság, ettől függetlenül nem fogom neki elismerni. Nem adom meg azt az örömöt.
- Elárulok neked egy titkot. Nem tartozok neked, nem fogok úgy ugrálni, ahogy te szeretnéd. Már nem él az ajánlat arra, hogy hazavigyelek - húzódik vigyorra a szám és lefejtem az ujjait a karomról.
Annyira szeretnék egy szemét rohadék lenni vele, de tudom, hogy úgysem fog menni. Ahhoz túl sokat változtam az utóbbi időben. Nem tudnám bűntudat nélkül itt hagyni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2013. Aug. 10.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 18.08.13 12:44

Nem is tudom, hogy érdekel-e a kérdésemre a válasz, de ha már feltettem, akkor meg akarom rá kapni a választ. De ő csak kitér. Mi a francért nem képes válaszolni igennel vagy nemmel? Minek kell túlbonyolítani a dolgokat?
   - Szóval igen, mi? Ch... te meg a szerelem, nem arról vagy te híres... -
Hangom gúnnyal teli, nem érdekel, hogy ezzel csak hergelem és még a végén én járok pórul. Most nem tudok ilyenekre gondolni, most csak a fejemben dübörgő düh mozgat, az adja a szavakat, a tetteket. De azért a sértettség is megjelenik amikor utána szólok. Engem nem hagyhat csak így itt most már. Nem, nem.
Amikor megáll elvigyorodok. Mindig is a markomban tartottam az embereket és imádom azt, hogy mindenki azt csinálja, amit én akarok. Legalábbis többségében. Persze vannak alkalmak, amikor pofára esek.
   - Mert én irányítok, nem igaz? Most is megálltál. Most sem vagy képes elmenni. Kötődsz hozzám. Valaha engem is szerettél nem igaz? Azért bújtál ágyba anyámmal, hogy ezt megtörd, nem bírod a kötöttségeket. És te akarsz apa lenni? Ch... Szegény gyerek. Olyan lesz az élete, mint nekem, csak neki nem jut ki az anyagi jóllét... -
Tudom, hogy ezek a szavak bántani fogják, talán ennél nagyobbat nem is rúghatnék bele. De őszintén szólva nem érdekelnek az érzései, nem érdekel, hogy fáj neki, sőt talán még akarom is, hogy fájjon. Megérdemli. Ő is fájdalmat okozott nekem. Elárult, akárcsak a családom és ezért gyűlölöm őt.
   - Gyűlöllek Dave, és remélem téged is hátba támad majd valaki úgy, ahogy azt te tetted velem. -
Undorral telt hangon válaszom még neki ezeket, majd belépek a szórakozóhelyre én magam. Nem akarom látni őt, csak bosszút állni rajta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 18.08.13 16:45

Már rohadtul bánom, hogy akár egy szót is szóltam. Oda sem kellett volna mennem hozzá! Mégis igaz, amit sokat rólam mondanak. Magamnak keresem a bajt. Mintha nem találna meg az magától is.
- Igen, szeretem. Jobban, mint eddig bárkit. Ezt akartad hallani? - szólalok meg újra. Utálom magam, amiért nem bírom befogni. Mégis úgy érzem, hogy válaszolnom kell neki. Meg kell értetnem vele minden tettem. Pedig jobban tenném, ha belátnám, hogy ezek után soha nem fog meghallgatni. Soha, soha, soha!
- Soha nem szerettelek! De jó üzlet voltál - vágom a fejéhez. Hiába érzem, hogy van igazság a szavaiban. Fogalmam sincs, honnan szedi a tényeket, amiket felsorol, mégis igaza van.
Persze hülye lennék elismerni, hogy tényleg törődtem vele. A látszat ellenére, tényleg kedveltem. De az élet mást diktált. Az ösztöneim azt súgták, hogy nem az a fontos, hogy kedvelem-e vagy sem. Az sokkal inkább, hogy jól járok azzal, ha vele lógok. Ha pár éjszakát átmulatunk kettesben. Ha leveszem a lábáról az anyját. Dupla haszon. De elcsesztem és most szépen megkapom érte a magamét.
Fogalmam sincs, végül hogy sikerül visszafogni magam. Hiszen a kezem már régen ökölbe szorult és olyan feszült testtel állok előtte, mint amikor egy jó utcai verekedésre készülök. Elviselem, hogy engem szid. Hogy gyűlöl? Nem számít. Megérdemlem. De az, hogy akár egy rossz szót is mondjon a meg sem született gyerekemre? Na azt már nem tűröm. Mégis hagyom eltűnni a szemem elől. Hogy miért? Mert ha én most engedek a dühömnek, annak nem lesz jó vége. Nagyon nem, és most b*szottul nem kellene sittre kerülni.
Úgyhogy csak nézem, ahol csukódik az ajtó és azonnal a falat kezdem csépelni előttem. Azt hiszem, sikeresen törtem szilánkosra néhány csontot az öklömben. Szuper!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 18.08.13 19:13

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 04.01.14 13:48

Miért érzem magam rosszul azért, mert eljöttem szórakozni egy kicsit? Nem kéne... nem normális dolog, hogy e miatt lelkiismeret-furdalásom legyen. Ez nem egy olyan hely, ahol Link jól érezné magát, és ez egyszerűen tény, de... mégis olyan hülyeség motoszkál a fejemben, hogy nem kéne itt lennem nélküle, mert... mert... mert miért? Áh, túl bonyolult ez az egész! Nem vagyunk összekötve igaz? Attól még, hogy kiállt értem nagyjából és, hogy nagyon is látom a tekintetében, hogy fontos vagyok neki... valahogy már úgy megszoktam, hogy mindig megszívom a pasikkal, hogy nehéz elfogadni, ha esetleg egyszer nem így lenne. Arról már nem is beszélve, hogy mi van, ha megint ez lesz? Azért akárhogy is nézzük, de ez a srác túl kedves még, és miért ne változhatna meg, ha rájön, hogy a világ sokkal érdekesebb, mint ahogy eddig gondolta? És ha elhozom ide... simán rájön, hogy vannak bőven szép lányok még rajtam kívül, és hogy olyanok is, akik epekedve várják, hogy egy kedves srác levegye őket a lábukról, vagy akik ha már eleget ittak válogatás nélkül rámozdulnak bárkire. Egyszerűen be kell vallani, de egy kicsit félek ettől az egésztől. Hiába volt olyan pocsék, amikor Dick eltűnt az életemből, az a helyzet, hogy azóta nem voltam szerelmes, mert nem akartam az lenni. Csak gyerekes ragaszkodással akaszkodtam rá időnként egy-egy pasira, de azok nem jelentettek igazán semmit, csak csapongás volt, buli és kész. Ez viszont akárhogy is, de egész más, Link egész más, mint az eddigi fickók.
De akkor is itt vagyok, és egyszerűen csak próbálom a második pohár martinit is leönteni a torkomon, hogy tényleg képes legyek egy kicsit oldódni. Attól még vannak barátaim, ismerősök, akikkel lehet bulizni és nem szabad teljesen leépíteni őket egy srác miatt igaz? Ez a legrosszabb döntés, mert ha aztán mégis pofára esel, akkor meg ott maradsz tök egyedül és nem tudsz mit kezdeni magaddal. Szóval... buli van! Egyébként is imádok táncolni és ilyenkor nyugodtan énekelhetsz hangosan a zenére a többiekkel együtt, és nem utolsó sorban egy igazán jó party még egy edzést is helyettesít, na nem mintha gondom lenne a kilókra, ahhoz mindig is túl intenzív életet éltem, hogy fenyegethessen az elhízás esélye.
Viszont idővel azért csak kellene egy kis levegő is. Pár perc, és persze egy kis beszélgetés, amikor épp nem kell kiabálni, mert hátul nem olyan hangos a zene. Úgyhogy az első körök és tánc után ki is lépek az ajtón még csak nem is egyedül, egy ismerős sráccal. Jack, ő az a tipikus jó haver típus, ismerem már vagy két éve, és azon ritka pasik közé tartozik az életemben, akikkel soha semmi nem volt köztünk. Most is csak a tánc és kész, no meg majd egy kis beszélgetés végre a friss levegőn. Azt szeretem benne, hogy akármennyire is népszerű party arc lehet vele dumálni és... nem cigizik! Szóval nem azért jövünk ki, hogy rám fújja a füstöt, hanem azért, hogy tényleg beszélgethessünk egy kicsit, amíg a kinti hűvös levegő felfrissít. Csak épp... komolyan, mintha egy idő után minden pasi bekattanna, vagy csak túl sok volt neki az a harmadik üveg sör? Nem is tudom, nem szokott olyan sokat inni, de nem figyelem én annyira. Mégis pár mondat és a jól megszokott csipkelődések után egyszerűen csak azt veszem észre, hogy a hátam a falnak nyomódik, ő pedig az ajkaimon csüng. Mi a jó élet van már basszus? Ha találsz egy normális fickót, akkor már egyből tömegek loholnak a nyomodban, előtte meg senki?
- Hagyj... hagyj már békén! - nem vagyok magas és erős sem, de akkor is próbálom eltolni magamtól. Nem megy, valami olyasmit magyaráz nekem, hogy mindig is belém volt zúgva, meg hogy nem akarja, hogy más valakivel legyek együtt, meg... francot se érdekel! Akkor is próbálom eltolni magamtól, még ha nem is nagyon akar sikerülni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 04.01.14 22:00

Több hete, hogy nem ittam semmit és talán már második hónapja, hogy semmi bajba nem keveredtem. Igaz, nehéz is lett volna otthon ülve, melózás közben, vagy épp jó apát játszva. Ma este viszont mindent kockára teszek. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy begolyózok, ha még egy napot otthon ülve kell töltenem. Az még nem züllés, hogyha eljövök meginni egy sört és kicsit szórakozok, nem? Na meg, hiába tagadom, kell egy csaj. Nagyon, de nagyon kell. Visszagondolva, azt sem, hogy bírtam eddig! De ma ez megváltozik. Felszedek valakit. Csak egyetlen estére. Ez a nagy terv, úgyhogy kezdetnek előveszem a régi fekete ingem és a farmerem, ami még egész használható állapotban van. Persze lehet, nem árt meg, ha veszek egy újat, de az az apró lyuk nem túl feltűnő. Hamar felveszek mindent, egy utolsó ellenőrzés, majd kigombolom a két legfelső gombot. Így máris jobb. Fene sem akar úgy kinézni, mint valami cseszett üzletember, aki másról sem tud beszélni, csak a pénzéről és a sikereiről.
Meg sem kell várnom, amíg sötétedik, hiszen már javában benne vagyunk az estében, úgyhogy kulcsra zárom az ajtót és indulás. Nem mondom, hogy később, a bárpultnál ülve nem lesz abból a sörből Whisky... és kettő, de nagyon is józan vagyok. Éppen csak, hogy jól érzem magam tőle és máris nem a pultos fickóval merülök beszélgetésbe - pedig esküszöm, ő sem olyan rossz! -, hanem a tömeget. Egy perc sem kell és szemet szúr egy szőke. De nem. Oda sem megyek hozzá. Főleg azért, mert megjelenik mellette egy kigyúrt barom, aki már a tekintetével meg tudna ölni, amiért a nőjét bámulok.
- Rendben nagyfiú. Nincs nekem kedvem verekedni - motyogom az orrom alatt és máris úgy döntök, jobb visszafordulni a pulthoz és az italomhoz, majd kis idővel később inkább egy cigihez kapok kedvet. Bár ne kellene hozzá talpra állni és kimenni hátra! De ez a szabály én nem őrök által akarom itt hagyni a helyet. Szóval tényleg jobb mozdulni is menni. Igaz, már az ajtóhoz érve már ott lóg a számban a szál, de ennyi belefér.
Kint már kényelmesen dőlök neki a téglafalnak és már ég is a szál vége. Nem tudom, mikor esett ennyire jól az első slukk, mint most! De nem sokáig tudom kiélvezni, bármennyire is szeretném. Az első pár szóra, ami eljut a fülemig, még nem mozdulok. Nem az én dolgom, hogy ki mit csinál itt kint. De aztán feldereng, hogy ismerem a hang gazdáját. A csomagtartós lány. Jenna. Amint ez tudatosul bennem, már fordulok is arra. Nem terveztem, hogy beleszólok és továbbra sem akarok bajt. Olyan szép az a balhémentes két hónap! Úgyhogy csak finoman megköszörülöm a torkom, mikor már ott állok és a srác vállát kopogtatom. Ha nem vágna arcon úgy, hogy rám sem néz, nem tenném azt, amit.
De így? Még szép, hogy egyetlen mozdulattal rántom arrébb Jennáról. Nem olyan nagymenő fickó és én elég egyértelműen jobban benne voltam az utcai harcokban, mint ő valaha is.
- Nem baj, hogy megzavartalak titeket? - fordítom oldalra a fejem Jenna felé. Biztos, ami biztos, csak rákérdezek, de nagyon úgy tűnt, hogy ő nem igazán élvezi ezt a kis... légyottot.
Elég csak egy apró fejrázás vagy akármi, máris fordulok vissza a fickó felé, vigyorgok rá és egyetlen szó nélkül tudtára adom, hogy igazán elhúzhatna. Nem mintha Jenna az enyém lenne vagy bármi. Egyszerűen csak az volt a jó lépés, hogy elhúztam onnan. Akkor is így látom, ha egy pillanat múlva már ütnöm kell. Kapásból sikerül betörni az orrát, de én is elkáromkodom magam, miközben az öklöm rázom. De el szoktam attól, hogy ilyesmire használjam a kezem!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 05.01.14 21:44

Furcsa, hogy sikerül pont ugyanazt a helyet választani, hogy kicsit kiengedjük a fáradt gőzt, de az a durva, hogy Vegasban simán élhetsz úgy, hogy egy emberrel soha az életben nem találkozol többet, még akkor se, ha épp egy helyen vagytok, mert hát itt, amikor a táncra koncentrálsz és azokra, akikkel épp vagy, nem pásztázod annyira a terepet, hogy kiszúrj valakit, akit amúgy ismersz. Így voltam vele én is, szóval gond nélkül mentem ki Jackkel hátul, hogy szívjunk egy kis friss levegőt. Persze ide sokan cigizni járnak ki, de azért meg lehet találni azt a kellő távolságot, ahova már nem ér el a füst és nyugisan lehet a hangos zenétől mentesen is dumálni egy kicsit. Az már más kérdés, hogy ő nem dumálni akar, amit képtelen vagyok hova tenni. Annyira jóban voltunk mindig is, és ezt én nem akarom eljátszani valami értelmetlen flörttel, vagy bármi többel. Bírom én őt, de... nem úgy és nem annyira, és... mi a francért kell ezt elrontani. Már-már tényleg mondhatnám igazi barátnak is, erre az egészet elcseszi azzal, hogy sokat iszik és túlságosan... kanos? Mert nekem nem magyarázza, hogy annyira oda van értem és ez akkor jutott csak eszébe, amikor most úgy néz ki, hogy van valamim, még ha én magam sem vagyok teljesen tisztában az egésszel, meg valahogy nem is érzem magamat alkalmasnak egy normális kapcsolatra. De basszus, ha Kelly nem mesél neki ma Linkről, akkor szerintem fel sem merül benne ez az egész, akkor nem iszik többet a jól megszokott másfél-két üveg sörnél és most nem kéne folyamatosan azon küzdenem, hogy eltoljam magamtól, ami persze nem nagyon sikerül. De visszacsókolni eszem ágában sincs, csak még nem vagyok annyira kiakadva, hogy netán a térdemet is megemeljem úgy rendesen lendületből. Mégis csak jóban vagyunk... voltunk, vagy valami ilyesmi.
- Jack... térj már észhez a rohadt életbe! - ezt is csak kb. szűrni sikerül a fogaim között, mert képes rá, és amikor a nevénél kinyitom a számat megint lecsap az ajkaimra, és olyasmit művel, ami nekem rohadtul nem tetszik. A nyelve maradjon csak a saját szájában, mert a végén még rá találok harapni! El is fordítom a fejem, így csak annyit ér el, hogy végignyalja az arcomat, igazán fantasztikus... kösz Jack, ez egy életre szóló élmény marad, bár nem jó értelemben... És kb. ekkor történik meg a kopogtatás, amit én nem veszek észre, csak azt, amikor az én italtól felbátorodott haverom fordulatból talál el valakit, vagy csak próbálja? És nem is valakit, akkor ismerem fel, hogy Dave az, aki remekül manővereik, amikor oldalra néz. Azt azért el kell ismernem, hogy ügyes, de azt hiszem ha erősebb lennék, akkor jelenleg még én is elgyepálnám Jacket, elég sokat ivott magához képest.
- Nem volt épp ínyemre a helyet. - rázom meg a fejem, hogy nagyon is sokat segített - megint - azzal, hogy kihúz a slamasztikából. Azért arra viszont már határozottan meglepődök, hogy Jack még mindig nem áll le, sőt még úgy is támad, hogy egyértelműen vert helyzetből próbál talpra állni, aztán a következő pillanatban már jön is a sok vér, meg a törött orr és én automatikusan ugrok oda mellé. Azért ez... durva!
- Elég már, hagyjátok abba! - megpróbálom megnézni az orrát, de persze, hogy csak annyit kapok rá, hogy úgy izomból félrelök a falhoz. Igazán remek! Sikerül a karommal tompítani az esést, aminek hála a bőr a könyökömről és az alkaromról is inkább úgy dönt, hogy a betonnal marad, mint velem... hát nem szép tőle, hiszen hozzám tartozott, de most nem sok beleszólásom van sajnos. Ennyit arról, hogy a filmekben a nők szét tudják választani a verekedő pasikat, a filmekben a dolgok nagy része úgy, ahogy van baromság! Felszisszenek persze, aztán inkább ülve maradok a fal mellett a földön, de végre Jack is feltápászkodik és azt hiszem... feladja?
- Jack... a rohadt életbe Jack! - persze, hogy hátat fordít és egyszerűen csak eltámolyog. Szar állapotban van és igazán nem akarom, hogy még nagyobb baja legyen, és nem vágom, hogy mi a francért kellett egyáltalán ezt az egészet művelnie. Összeszorítom a számat és megtörlöm a szemem, ami kissé ég, de így sikerül mindenféle kitódulni akaró nedvességet visszaszorítani és inkább Davere pillantok. Eléggé rázta az előbb a kezét, nem lehetett kellemes az az ütés neki sem.
- Jól vagy? - valahogy mindig egyszerűbb azt kérdezni más hogy van és nem azzal foglalkozni, hogy én hogy vagyok. Még egy elnézést kérő mosolyfélét is megpróbálok az arcomra varázsolni, de inkább csak egy keserű fintor lesz belőle, hiszen a karom is vérzik, és baromira nem így terveztem az estét sem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 05.01.14 23:03

Egész szép kis terveim voltak mára. Előszedtem a legjobb cuccaimat, még a hajam is belőttem valamilyen szinten. Tényleg tökéletes estének néztem elébe. És mi lett belőle? Balhé. Esküszöm, hogy a baj üldöz engem! Jó, igaz, megtehettem volna, hogy nem szólok bele más dolgába. Ha ismerős az illető, ha nem. Csak elszívom a cigim és visszamegyek, hogy megnézzem, hány újonc került a tömegbe. Talán akadt volna pár szépség. De nem, nekem játszani kell a hős megmentőt. Meg sem próbálom tagadni, hogy valamilyen szinten élvezem. Nagyon is jó az érzés, amikor minden kiélesedik arra a pillanatra, amikor valami pofonszerűséget produkál a fickó, amiért meg merem zavarni.
- Akkor nem a szememmel van a baj és nem értettem mindent félre - bólintok aprót, amint nyugtázom magamban a helyzetet. Szóval tényleg az folyt itt, amit én látni véltem. Most pedig, hogy a kissé elázott fickó dühös tekintetével találom magam szemben, a kezem megszokásból szorul ökölbe. Könnyedén célba is találok és még a reccsenést is hallani vélem. De ha ez csak a képzeletem műve akkor is látom, hogy elered az orra vére. Na meg az egész kezem lezsibbad, jelezvén, hogy nagyon is keményen sikerült neki behúzni egyet. Válogatott szitkok hagyják el a szám, és úgy rázom a kezem. Nem tervezem laposra verni a fickó képét. Még szerencse, mert úgy tűnik Jenna sem díjazná túlzottan. Nem öntötte el az agyam a köd, szóval könnyedén leállnék. Annak ellenére is, hogy Jenna úgy áll közénk, mintha menthetetlen lenne a helyzet és késsel akarnánk egymásnak esni. Már éppen mondanám neki, hogy én nem tervezek vért ontani, amikor is egy pillanat alatt a falnál köt ki. A baj ott kezdődik, hogy a kis közjáték elvonja a figyelmem és kapok valami ütésfélét a gyomromba. Nem túl fájdalmas, de a kezem azért odaszorítom egy pillanatra. Mire ütni tudnék viszont, a fickó már hátat fordít én pedig hagyom. Hagyom, mert nem akarok balhét.
Egy másodperccel később viszont a fal felé fordulva kiadom magamból a két whiskyt. Oké, lehet, hogy mégis kicsit erősebb volt a gyomros, amit kaptam, mint akkor hittem. De jól vagyok. Úgyhogy csak megtörlöm a szám, vágok egy fintort és már fordulok is meg.
- Soha jobban. Csak elszoktam attól, hogy ilyen keményfejű barmokat üssek - festek fel egy mosolyt az arcomra, ami hamar eltűnik és egy perccel később már homlok ráncolva nézem a karját. Ahogy látom, semmi komoly, de attól még kellemetlen tud lenni. Néha egy ilyen rosszabb, mint bármilyen súlyos ütés. Az olyasmi másnap fáj, ez viszont azonnal égni kezd.
- Ennyire a nyomodban jár a baj, vagy élvezed, hogyha sérüléseket szedsz össze? - kérdezem meg tőle és gondolkodás nélkül nyúlok a karja után, hogy jobban megnézzem magamnak, majd a zsebembe túrok. Cigi, apró... papírzsebkendő. Ez utóbbit veszek ki egy kisebb csomaggal majd egyet ebből kihámozva nyomom rá arra a részre, ami vérzik is és nem csak piszok csúnyán néz ki első ránézésre.
- Ki volt ez a tapló? Remélem nem a pasid - beszélek és rájövök, hogy ő is oda tudja fogni a zsebkendőt így átadom neki a terepet. Sőt, még egy lépést is hátrálok és amíg várok a válaszára, gyorsan megvizsgálom az öklöm. Elég egyértelmű, hogy holnap látszódni fog rajta, ma este mit csináltam. De ennyi belefér.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek

Vissza az elejére Go down

A hátsó, sikátori részek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Kenshiro Mirubi
» Báb alkatrészek
» Mystic Falls sikátorai
» [Küldetés] Csibészek
» Eldugott, belső részek

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Scream Music Club-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához