welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 18:51
Városháza
Grace Kendra Handrick
Yesterday at 12:11
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

A hátsó, sikátori részek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 06.01.14 15:54

Ha ő folyton bajba keveredik, akkor én mégis mit mondhatnék? Komolyan... nem normális dolog, hogy még akkor is ez lesz a vége egy bulinak, ha egy baráttal jövök ki beszélgetni. Mert én tényleg csak ennyit akartam és kész, és még ilyenkor sem mehetnek a dolgok csak úgy... egyszerűen? Hogy a fenébe rühellhet annyira a sors, hogy mostanában semmit sem úszok meg sérülés nélkül? Lassan elkezdhetek félni, hogy mikor nyiffanok ki, mert minél többször kerülök bajba, annál nagyobb az esély, hogy az egyik majd durvább lesz. Azért volt már ott olyan késelés is, hogy ihaj... vagy mi van, ha más hal meg a környezetemben, mint Link, aki majdnem... Lehet, hogy van valami átok rajtam, ha hinnék az ilyesmiben, akkor simán ráfognám, hiszen ez egyszerűen már nem normális. Annak azért valahol halványan örülök, hogy a megmentő épp Dave, bár szó se róla... akármennyire is arról volt szó, hogy azért majd találkozunk egyszer sem hívott. Persze tudom, nem olyan világban élünk, ahol mindig a pasinak kell kezdeményezni, de hát basszus ő volt az, aki majdnem fel sem ismert, nem? Akkor ne hogy én szaladgáljak még utána! Az viszont tény, hogy a helyzetet nagyon jól levágta, tényleg nem volt ínyemre az, amit Jack művelt, vagy amit akart művelni velem. Néha azért rohadtul idegesítő, ha nem tudod rendesen megvédeni magad. Lehetséges, hogy el kéne kezdenem izomra erősíteni, vagy eljárni valami önvédelmi oktatásra. Bár azért a tökön rúgás még mindig ott volt talonban, de az sem mindig működik rendesen, és mi van, ha elvéted, vagy lefognak, vagy... nem, azt hiszem nem azt kell átgondolnom, amíg ők próbálnak dűlőre jutni egymással, hogy hogyan szívhatom meg még, mert a végén a szemét Sors ötletet merít belőle.
Azért az viszont egy kissé mégis letaglóz, hogy Jack orra talán még el is tört, de hogy a vér elég drasztikusan el kezdett ömleni az tuti. Mi a francért van mostanában majdnem minden napomban főszerepben a vér? Lassan megutálom vörös színt, pedig eddig határozottan szerettem. Persze én próbálom őket leállítani, aztán még Jack orrát is megnézném, de semmi esély rá. Úgy ellök, mint annak a rendje. Rohadtul utálom, hogy a pasiknál sokszor két véglet van, vagy a rámászós , vagy ez a bekattant állapot, amikor sokat ittak, vagy csak... rossz napjuk van. Vagy csak én fogok ki mindig olyanokat, akik nem képesek az átlagosat hozni? Arra ösztönösen húzom el a szám, amikor ezek után még Dave is kap egy gyomrost és hát... visszaköszön az ebédje is, ha volt benne olyasmi.
- Amúgy... nagyon fáj? Soha nem ütöttem még meg senkit, de a filmekben olyan egyszerűnek tűnik, közben pedig már máskor is láttam, hogy valaki fájlalja a kezét, miután behúzott valakinek. - lehet hogy nem ide való a kérdés, de így legalább rá figyelek és nem pedig arra, hogy felszisszenjek, amikor a zsepi a sebemhez ér. Nem olyan vészes, de akkor is késleltetve csak meg jön az a fájlaló reakció. Nem kellemes, és azt hiszem ezt nem fogom megmutatni a bátyámnak. A végén kitalálná, hogy jobb lenne bezárni valami torony legmagasabb szobájába, mert folyton bajba kerülök. Pedig most még csak nem is csináltam semmit.
- Én is kérdezhetném, hogy mért jelensz meg folyton ott, ahol bajba kerülök. - szökik fel kissé a szemöldököm, de a szám sarkában mosoly bujkál addig a pillanatig, amíg a zsepit épp távol tartom a karomtól, de amikor megint hozzáérintem csak képtelen vagyok elnyomni egy fájdalmas fintort. Nem kellemes, de az se lenne jó, ha össze véreznék itt dolgokat, főleg nem a ruhámat. Amikor feláll én is feltápászkodom szépen, és csak megrázom a fejem a kérdésre.
- Nem, nem a pasim, csak egy barát, és nem tapló igazából, csak... kicsit sokat ivott ma, és meg kavarodtak bent a dolgok. - biztos, ami biztos mutatom is neki, hogy mire gondolok a sérült karom mutatóujjával rajzolva le pár apró kört a halántékomnál. Az más tészta, hogy elvileg azért kattant meg, mert hogy tisztára belém van zúgva, csak ez eddig nem tűnt fel neki... hülyeség! Meg akkor miért kell így letámadni, ha látja, hogy nem akarom? Az már csak az alkohol miatt volt ugye?
- És te? Kimozdultál szórakozni kicsit? - eléggé ki van nyalva szó se róla. Ha eddig úgy voltam vele a sima utcai öltözetét látva, hogy határozottan helyes és bejön, akkor most meg aztán főleg. Nem tudom, hogy vannak-e vele mások, barátok, vagy bárki, simán lehet, hogy igen, vagy hogy csajjal jött, csak kiugrott elszívni egy cigit. Hát komolyan miért van az, hogy minden jó pasi dohányzik? Vagy az a baj, hogy sok esetben azokat nézem igazán jó pasinak, akik egy kicsit rossz fiúk is? Hozzájuk meg passzol a dohányzás. Az baj, hogy talán tényleg én vagyok kifacsarodva kissé és azért vonzom a bajt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 06.01.14 18:10

Nem mondanám, hogy igazán átgondolom, mit teszek. Egyszerűen csak cselekszek, amíg tehetem. Gondolkodni ráérek később. De ugye akkor meg már nem éri meg. Semmin nem változtat, bármire is jövök rá. Hamar meglesz az eredménye annak, hogy ész nélkül szóltam bele a dolgokba. Az a legkevesebb, hogy az öklöm úgy fáj, mint régen. Akkoriban élveztem ezt, de most el nem tudom képzelni, hogy volt ez olyan jó és megnyugtató. Az viszont, amit a gyomros után produkálok, soha nem volt jó és most sem az. Mégis túl kell esni rajta. A drága Whisky ki és máris jobban érzem magam valamivel. A kezem az egyetlen, ami még most is ég és zsibbad, de túlélem. Inkább Jennával foglalkozok. El sem hiszem, hogy ez a kérdés csúszik ki a száján.
- Pont ezért nevezik őket filmeknek. Ha igazán mindent beleadsz, akkor piszkosul tud fájni - magyarázom és akaratlanul is megmozgatom az ujjaimat. Fogalmam sincs, hogy régen is fájt-e ez ennyire, vagy túl erőset ütöttem. Az biztos, hogy holnapra meglesz az eredménye. Valószínűleg olyan vörösek lesznek a kezemen a bütykök, hogy le sem tagadhatom, hogy verekedtem. Egyáltalán egy orrtörős verekedésnek számít egyáltalán? A fene sem tudja. De nem is lényeg.
Hamar a zsebemből elővarázsolok egy papírzsebkendőt és odanyomom a sérüléséhez. Ez most kivételesen semmi komoly vagy életveszélyes. Talán percek kellenek csak ahhoz, hogy elálljon a vérzés. Szimpla horzsolás, hamar helyrejön majd.
- Jogos - rázom a fejem mosolyogva. - Azt hiszem, a vérem vezérel. Minél inkább megpróbálok változni és átlagos apa lenni, annál kevésbé megy - vonok vállat, mintha semmiség lenne, de azért valamilyen szinten zavar a dolog. De amíg semmi nagy baj nem történik, addig minek aggódni, igaz? Az viszont nem árthat meg, ha el lépést hátrálok. Nem kell nekem azt a zsebkendőt ott tartanom. Tudja ő fogni.
- Nem tapló igazából... majd igyekszem megjegyezni, ha következőleg összefutok vele - jegyzem meg és alig láthatóan elhúzom a szám. Az ital. Könnyű arra ráfogni. Na meg ugye ki vagyok én, hogy értelmes gondolkodás nyomait keressem a fickó tetteiben? Alig láthatóan vállat vonok és valahogy akaratlanul is a távolba nézek, amerre ő eltűnt. Nem tudom miért gondolom, hogy még visszajöhet. Az viszont biztos, hogy nincs kedvem itt várni rá, ha lesz olyan őrült és mondjuk pár nagymenő haverral megjelenjen.
- Valami olyasmi. Már nagyon rám fért. Kezdem úgy érezni, ha még egy estét otthon kell töltenem az üres házban, becsavarodok - magyarázom és egy pillanatig elég egyértelmű, hogy még jött volna itt folytatás. De nem árt észben tartani, hogy talán mégsem kell minden részletet elmondani, bármilyen könnyen jönne.
- Nincs kedved bejönni? Fájdalomcsillapítónak fizetek neked valamit - ajánlom fel, miközben a fejemmel a bejárat felé intek. A cigimnek már úgyis annyi. Valahogy arrébb hever eltaposva, szóval felesleges felkaparni.
- Vagy már indulni is akarsz ilyen kis kavarodás után? - nézek még egyszer vissza rá az első pár lépés után, egy apró mosollyal a szám szélén.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 06.01.14 20:24

Nem mondom, hogy nem örülök neki nagyon, hogy pont most és pont itt van. Nem tudom, hogy meddig ment volna el Jack, mire rájön, hogy abba kéne hagyni és hogy én ezt rohadtul nem élvezem. Vagy inkább az a kérdés, mikor jutottunk volna el oda, hogy kénytelen vagyok tényleg megvédeni magam. Így azért talán jobb, nem is tudom könnyebb másra áthárítani a felelősséget, hiszen Dave nem ismeri őt, szóval neki nem gond ez, de nekem rossz érzés lett volna bármit is tenni Jack ellen, hiszen tudom, hogy rendes srác, csak most... csak most tényleg nem volt igazán önmaga az ital miatt. Vagy csak megint túl naiv vagyok, hogy ezzel nyugtatom magam? Csak egyszerűen megint jól félreismertem valakit és kész? Nem akarok erre gondolni, mert ez túl gyakran megesik és akkor egy idő után már senkiben sem mernék megbízni. Aztán kicsúszik a számon ez a... buta kérdés, mert hát az, de attól még nem tudtam megállj parancsolni neki.
- De tudod van azért, amikor igyekeznek valósághűek lenni, akkor ezzel gondolom nem. - mosolyodom el kicsit, szinte elnézést kérve, amiért megkérdeztem, no meg hogy fáj a keze. Tényleg pocsék lehet, ha csak logikusan nézem, ha erővel beleütsz egy kemény felületbe, hiszen a csont nagyon is kemény és bárhogyan nézzük ő azt üti ilyenkor. Jó, tényleg hülye kérdés volt, most már be kell ismernem. Nem is foglalkozom ezzel tovább, inkább a zsepivel ügyködöm. Kell egy kis idő, de el fog ez múlni, no meg lehet hogy hasznos lenne legalább lemosni, mert így alig látom, és simán mehetett bele egy nagy adag kosz, ami azért nem túl remek.
- De ez most mondjuk nem olyan, mármint... segítettél csak és nem valami nagy balhéba keveredtél, de akkor ezek szerint elég balhés vagy ugye, vagy voltál? - ezt igazából még nem kérdeztem meg tőle, bár elég sok minden utal arra, hogy a válasz igen. Egyrészt az, ahogy első alkalommal rodeózott, meg ahogy megszerezte a kulcsot, meg ahogy elkötötte azt a másik kocsit, meg most is határozottan gyakorlottnak tűnt, nem olyannak, aki azt se tudja mit csinál, csak hadonászik. Bár ez se számít, nem fogom azért faképnél hagyni, mert esetleg balhés pasi, ez mondjuk sosem tántorított el, bár lehet hogy ez a legnagyobb hibám.
- De tényleg nem az... - ezt már csak halkan teszem hozzá. Már azt sem tudom, hogy őt akarom meggyőzni, vagy inkább saját magamat. Rendes srác ez a Jack, vagy mégsem? Őszintén szólva egy kissé már sikerült elbizonytalanodnom az alapján, amit előzőleg sikerült bemutatnia. Azért mégiscsak igaz lehet, hogy az alkohol nem feltétlenül fordít ki magadból, csak megteszel olyat is, amit máskor nem mernél... és ha innen közelítem meg a kérdést, akkor Jack tényleg nem egy rendes pasi. Azt viszont érzem, mintha elharapná a mondatot, de nem akarok belekérdezni. Néha tudni kell, hogy mikor jobb hallgatni.
- Kell is a kikapcsolódás mindenkinek. - mosolyodom el újra kicsit, aztán a kérdésére jöhet ám egy szélesebb mosoly. Nem azt mondom, hogy minden áron azt vártam, hogy behívjon, de őszintén szólva azért örülök neki. Ahhoz képest, hogy legutóbb még a nevemet se nagyon tudta, ez most mindenképpen nagy fejlődés.
- Szívesen, csak szerintem kimosom előbb a sebet. Mondjuk rendelsz nekem valamit... lepj meg, csak ne túl erőset, aztán mire megkapod már ott leszek a pultnál rendben? Ha addig nem szed fel valaki. - kacsintok egy aprót, de persze csak viccelek, bár ki tudja. Szerintem határozottan jó pasi, kész csoda, hogy még nem mozdult rá valaki, amikor előzőleg bent volt. Szóval a meggyőzés már nem is kell igazán, nem vagyok én olyan, akit nagyon húzni kell, hogy szórakozni menjen, egyébként is alig voltam bent, talán egy fél órát, aztán kellett egy kis levegő, és hát... amúgy is imádok táncolni.
- Nem adom én olyan könnyen fel. - pillantok még rá, aztán miután beléptünk én el is tűnök a tömegben. Tényleg jó lenne kicsit kimosni a sebet a mosdóban. Ha nem is teljesen, meg nem kell fertőtleníteni, annyira nem esem túlzásba, de azért egy kis víz nem árt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 06.01.14 21:42

Elég egyértelmű, hogy a filmekben a verekedés mindig kamu. Ha igazán behúzol valakinek, az rohadtul tud fájni. Persze, hozzá lehet szokni, de attól még fáj, ha tetszik, ha nem. Belátom persze, hogy minden teljes hazugság, ami a filmekben van, de a verekedésről biztosan állítom, hogy nagyon túloznak és csak trükk az egész. A valóságban viszont elég nagy balhénak számít, bárhogy is próbálom tagadni. Lehet, hogy nem én kerestem a bajt, de ha gondolkozok, kimaradhattam volna belőle. De ha újra meg kellene tennem, gondolkodás nélkül ütnék megint. Igaz, ez segítség volt, nem balhé. A lényege viszont egy és ezen semmi nem változtat igazán.
- Én sem tudom, hogy vagyok vagy csak voltam - mondom mosolyogva, de inkább csak azért így, hogy ne tűnjek túl komolynak. - Két hónapja nem keveredtem nagyobb zűrbe, de... fene se tudja, ez meddig fog tartani. Te viszont egyértelműen vonzod a bajt és hiába nem kellene, tetszik a dolog. Nem unatkozok melletted - válik valóssá a nagy mosoly az arcomon. Lehet, hogy nem kellene ilyesmit mondani. Lehet, hogy ez túl sok, de akkor is így érzem. Nagy rá az esély, hogy azért húzok annyira felé és ezért kalandoznak néha a gondolataim, mert mellette a régi énemet hozhatom. Azt, aki bármilyen furcsa is, de imádtam lenni. Minden nehézség ellenére, megvolt a maga szépsége annak az életnek is. És nem csak az, hogy annyit bunyóztam, hogy már nem érzetem a fájdalmat, ami az ütések után következett.
Arra viszont most inkább nem mondok semmit, hogy nem rossz srác, aki nem a pasija, de elég egyértelműen az akart lenni egy éjszakára. Amúgy sem hiszem, hogy engem akar meggyőzni erről. Abba pedig nem szólhatok bele, hogy mit beszél be magának.
- Azért barátkozz a gondolattal, hogy talán meg kell ütnöd a jófiút. Tudom én, hogy képes vagy kezelni a balhés helyzeteket - vágok fájdalmas képet, ahogy visszagondolok arra, hogy szerelte le a pasit, aki a csomagtartóba tette nyaralni. Lehet, hogy valami szemét állat volt az a fickó, de attól még csúnyán megkapta. Minden sérülés begyógyul és sokat túl lehet élni, de annál... nyüszíteni lehet a fájdalomtól.
Most viszont nem kellene ilyesmire gondolni. Inkább készségesen válaszolok a feltett kérdésére, majd elmosolyodok, amikor elég egyértelműen kedvezően alakulnak a dolgok. Valamiért nem voltam biztos benne, hogy bejön majd velem és nem veszi hazafelé az irányt. Egyre jobban tetszik a hozzáállása.
- Mi számít túl erősnek? - kérdezek vissza nagy vigyorral az arcomon, majd egyértelműen próbálom elhitetni vele, hogy csak vigyázzon, képes vagyok leitatni.
- Ó, szóval ma este csak veled lehetek? Ez ugye tudod, hogy azt jelenti, te sem nézhetsz másra - mondom jelentőségteljesen egy kicsit megváltoztatva a szavait, de ha nem tiltakozik, egyértelmű győzelemittas mosoly kúszik fel az arcomra. Egy kis kézfájás bőven felér azért, hogy ilyen könnyen menjenek a dolgok.
Ezután már csak el kell jutnia a mosdóig, nekem pedig a bárpultig. Le is rendelek szinte azonnal neki valami spéci koktélt, de a fene se tud túl sokáig várni rá. Lehet hogy igazából nem húzza bent percekig, de én akkor is fogom a koktélját meg a saját sörömet, amit teljesen lazán a zsebembe csúsztatok és ott várok rá a női mosdó mellett támaszkodva a falnál. Amint nyílik az ajtó és megbizonyosodok róla, hogy ő az, már ragadom is meg a karját, húzom magam elé - azért nem túlzottan szorosan - és adom a kezébe a koktélt.
- A legfinomabb. Legalább ezt állítja a pultos - fűzök hozzá egy kis magyarázatot és a zsebemhez nyúlok a sörömért.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 07.01.14 12:54

De a fene se tudja, én még nem ütöttem meg senkit, valahogy egyszerűbb kérdezni olyantól, aki ért hozzá és akkor innentől legalább már tudni fogom. Végülis így volt logikus, de akkor is az a tuti, ha megerősítést is kapsz igaz? Szóval most már biztosra tudom, hogy nem fogok senkinek sem behúzni ököllel, marad a jól bevált térdelős technika, az azért az esetek nagy részében hatásos tud lenni, ha pedig mégsem... hát akkor még mindig kitalálhatok valami mást igaz? Éljen a pozitív életszemlélet!
- Mintha csak arról beszélnél, hogy két hónapja tiszta vagy. - mosolyodom el és rázom meg kicsit a fejem. Tényleg úgy hangzott, mint aki leszokóban van, bár nem tudom, hogy mennyire értékeli ezt, gondolom főként a fia miatt teszi. Mondjuk tény és való, hogy ha látni akarja, ahogy felnő, akkor kénytelen odafigyelni magára, mert hát ebben a városban még a jó fiúk sem élnek sokáig, a rosszak pedig még annyira sem, ha direkt keresik a bajt. Nézzünk csak rám, én nem keresem direkt, és így is sikerült már pár halálközeli élményt begyűjteni. - Szóval azt értékeled bennem, hogy folyton valaki ki akar csinálni? Nem tudom, hogy ennek örüljek-e. - mégis elmosolyodom a végén, látszik, hogy nem mondom komolyan. Valahogy ez mindig így jön ki, ha beszélünk, ez a kölcsönös egymás húzása, vicces flörtölgetés, ilyesmi. Csak igazán nehéz eldönteni, hogy ez pontosan mit is jelent, főleg ha egyszer nem ismerem annyira, hogy mindenki mással is pont így viselkedik-e. Mindegy... most csak a fő, hogy kicsit összekapjam magam aztán... még nem tudom, de eszem ágában sincs haza szaladni.
- Majd máskor nem engedem ital közelébe, vagy én mérem az adagjait és akkor nem lesz baj. De látom te azért határozottan félsz tőlem. - nem tudok elnyomni a végén egy vigyort. Annyira megmaradt benne az a jó erős rúgás, hogy még most is felemlegeti. De hát annak, aki tizenhat évesen elszökött otthonról és a tetejében még lány is, plusz nem túl magas és erős tényleg tudnia kell, hogyan védje meg magát. Én pedig megtanultam, persze a saját káromon, és persze tudom, hogy sok helyzetben ez nem ér semmit, mert ha a másik félnek fegyvere van... de ez most szerencsére nem állt fenn. És ami még biztos, hogy holnap el fogok én beszélgetni Jackkel, mert ezt akkor is tisztázni kell valahogy, hogy a büdös életben ne akarjon ilyesmit művelni még egyszer. Az viszont nem kérdés, hogy megyek vele, fiatal még az este, és én szórakozni jöttem, egy megkattant pasi nem fogja elvenni a kedvem.
- Azért ne hidd, hogy nem tudom, mik a határaim, gyakorlott ivó vagyok. - voltam már pár buliban és persze voltam már párszor elég rendesen elázva is. Egy dolog áll távol tőlem, az pedig a drog, mindig a saját italomat iszom, szóval abba még semmit se csempésztek, ennyire vagyok talpra esett és nem is vállalom önként, hogy valamilyen szer kábítson el. Egy estére kiütni magam időnként az nem ügy, de függővé válni... na azt soha! Arról nem is beszélve, hogy sose vert fel annyira a pénz, hogy ilyesmire költsek.
- Még csak nem is nézhetek másra? Ez már kisajátításnak minősül és talán még nem ismersz eléggé, de amit a legkevésbé viselek el, az az... ha korlátozni akarnak. Túl önálló vagyok én ahhoz. - játékosan még meg is fenyegetem a mutatóujjammal, miközben a másik kezemet csípőre vágom, hogy igazán nagy fenyegetésnek minősüljek. Persze a mosolyt nem tudom eltüntetni az arcomról, tudom, hogy csak játszunk, és biztos vagyok benne, hogy ő is. Mindenesetre irány a mosdó, legalább kb. helyretenni a karomat, meg ha már ott van az ember, akkor nem árt egy kicsit saját magát se rendbe szedni. Smink és társai, szóval simán jobban jár, hogy nem a pultnál vár meg, mert sikerül kicsit elszöszmötölnöm. Aztán már indulnék a cél felé, kissé meg is lep, amikor elkapja a karomat.
- Hát ennyire hiányoztam? Jó, hogy nem jöttél be, hogy kirángass. - nevetem el magam és át is veszem a koktélt, hogy a szívószálat a számba véve kóstoljam meg. Úgy az igazi, úgy üt rendesen és szó se róla finom, és azért erős is, de még bírni fogom. - Tényleg határozottan jó! No és mivel akartad tölteni a kimenődet? Csak pásztázni a tömeget és felszedni egy csajt? Vagy táncolni is tudsz? - azért ez a pasiknál lényeges kérdés, no meg az is számít, hogy hogyan. Sokuk jár ilyen helyre, de inkább a pultot támasztani, vagy dumálni, vagy megpróbálni valami tánccal, de azért keveseknek megy az igazán jól.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 07.01.14 15:52

Feltett szándékom, hogy végleg felhagyok a balhékkal és a verekedéssel, de ez láthatóan ide kevés. Túl hamar és túl könnyedén cselekszek ahelyett, hogy gondolkodnék. Mint most is. Ezért fáj a kezem most és émelyeg még kicsit a gyomrom. De legalább újra én lehetek a hős, aki megmentette őt a - nem is annyira - rossz fiútól. Az egyetlen baj csak ezzel az, hogy így megtörtem a két hónapos balhémentes életem.
- Valami hasonló az érzés - vallom be és egy hosszú pillanatra elgondolkozok, hogy mennyire is kellene itt most magyaráznom. Végül amellett döntök, hogy nincs túlzottan szükség ilyesmire, úgyhogy csak röviden, pár szót teszek hozzá. - Évekig, minden egyes este az utcákat jártam és... heccből verekedtem. Ez segített. Úgyhogy tényleg nehéz átlagos életet élni és kimaradni mindenből - magyarázom végül, de hamar elhallgatok. Nem csak azért, mert ez már kimeríti a rövid magyarázkodás fogalmát, hanem azért is, mert most, hogy beszéltem róla, az is felrémlik, milyen jó is volt az. Bármilyen veszélyes is volt... bármilyen bajokkal járt... élveztem.
- A nem-pasid nem hiszem, hogy kicsinálni akart - javítom k egy angyali mosollyal, de aztán komolyabbra veszem a figurát. - Az igazi okom nem mondhatom meg. Nekem is lehet titkom - húzom nagy vigyorra a szám, de elég egyértelmű, hogy nem csak azért szeretek a közelében lenni, mert vonzza a bajt. Abba viszont most tényleg nem fogok belemenni, hogy mi is a valóság. Tudja ő nagyon jól, hogy hogy néz ki és a viselkedése sem utolsó. Nagyon is... csábító tud lenni. Úgy, ahogy pár hirtelen felajánlott lehetőség is.
- Az is egy megoldás, ha mellé reménykedsz, hogy tényleg a pia volt a hibás - mondom és minden elhangzott szó ellenére nem azt akarom én elérni, hogy soha többet nem találkozzon a sráccal. Inkább csak jobb, mindenre felkészülni. Arra is, hogyha én mondok esetleg valami olyat, hogy rajtam akarja tesztelni a legújabb cipőjét.
- Nem félek, csak az, hogy van egy fiam, még nem jelenti, hogy bármilyen módon kasztráltatni akarom magam - húzom mosolyra a szám, de valahogy nem jön szívből. Az a jelenet óta tényleg jobbnak látom vigyázni vele. Akkor viszont biztos nem fogok vigyázni, amikor majd kikérem neki az italt. Tényleg nem leitatni akarom, de mire megy egy kis semmivel? Biztos nem üdítőt fogok rendelni. De előtte még muszáj tisztáznunk valamit. Csak egy egészen apró dolog.
- Jó, akkor nézni szabad. Megegyeztünk? - vigyorgok. Ennyi engedményt még igazán tehettem. Nézhet másra, de mellettem lesz egész este. Én pedig miért is akarnék ma bárki mást, mint őt? Tökéletes lesz ez így.
De mielőtt elkezdődne a tökéletes este, ő eltűnik a női mosdóban, majd egy perc várakozás után is elindulok arra. Nem tudom, mi tart eddig, de abból nem lehet baj, ha a neki rendelt koktéllal együtt az ajtó mellett várom meg. Amint megjelenik, megragadom a karját, hogy még véletlen se menjen tovább és adom a kezébe az italt. Nem túl erős - a pultos szerint - de azért tud ütni.
- Ennyire. De letagadhatom, ha szeretnéd - villantok nagy mosolyt, majd szinte azonnal folytatom. - Lehet megérte volna. Amúgy is mindig kíváncsi voltam, mi folyik ott bent, amihez hosszú percek kellenek - veszem le róla a tekintetem és fordulok a mosdóajtó felé. Ami mintha tudná, hogy most kell kinyílnia, meg is teszi. Jó, persze nem magától, hanem egy nő lép ki rajta, de így kapok egy pillanatnyi betekintést.
- Tánc? Nem, ahhoz még nem ittam eleget, hogy az jól menjen - válaszolom felcserélve a válaszadás sorrendjét. Úgyis kell egy kis idő, amíg átgondolom, hogy a többire mit is kellene felelnem. Végül a színtiszta igazság mellett döntök. - Felszedni valakit, de mivel most már melletted kell maradnom... - hagyom félbe a mondatot és vonok vállat megadóan. Nincs nekem annyira ellenemre, hogy itt kötöttem ki vele.
- Remélem nem bánod. Annyira csak nem vagyok rossz társaság - teszem még hozzá kérdő tekintettel, ahogy az időközben előkerült sörömből kortyolok. - De csak egy szavadba kerül és már itt sem vagyok - fogom szinte azonnal távozóra és pár lépést teszek az ellenkező irányba. Csak azért is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 07.01.14 20:43

Fene tudja, azért nem jó érzés, hogy pont én rángatom bele az újabb balhéba. Nem akartam őszintén, nem akartam, hogy miattam legyen ennek a két hónapnak vége, főleg ha igazán szerette volna megtartani. Mintha csak adtam volna egy borospoharat egy alkoholista kezébe, na persze nem üresen gondolom. A tekintetem egy pillanatra nem is csoda, ha afféle elnézést kérő mosolyt vesz fel, majd figyelek arra, amit mesél, mert persze, hogy érdekel, bár szó se róla, hogy jól sejtettem. Nem egy egyszerű pasi, határozottan balhés alaknak tűnt és tényleg az is.
- Értem én, de... min segített? - feltűnt ám az a mondat is. Rendben van, ha azt mondja, hogy szeret verekedni, vagy a vér ízét a szájában, vagy nem is tudom, de hogy min segített neki az, hogy verekedett? Az azért fáj, pont most mondta el, hogy az is ha te adod másnak az ütést, és tuti, hogy az se kellemes, ha te kapod. És ezt önként vállalni, sőt direkt jó kedvvel az azért nekem fura. De úgy tűnik, hogy valami miatt csinálta, valami elől... így menekült? Fogalmam sincs, és még így is megteheti, hogy nem válaszol inkább.
- Akkor úgy fogalmazok, hogy meg tudom védeni magam, ha valaki olyat akar tőlem, amit én nem akarok. - szegem fel kicsit az állam, ha már folyton kiforgatja a szavaimat. Nem akart kicsinálni ez tény, de olyasmit akart, amit én nagyon nem, és akkor is működik a tökön rúgás igaz? Aztán kissé oldalra döntöm a fejem és karba fonom a karomat magam előtt. - Szóval máris titkaid vannak előttem? Ezt megjegyeztem! - húzom fel kicsit a szemöldököm, de ez sem komoly. Ma este egyáltalán mi az, ami komoly? Magam sem tudom, talán Jack volt a legkomolyabb, csak az meg nagyon nem tetszett. Aki tényleg nem volt tapló, csak... végül csak megrántom a vállam, nem érdekel. Nem ezen fogok most agyalni, hogy vajon mennyire kellene átgondolnom, hogy ő milyen is. Egyszerűbb, ha úgy veszem, hogy az ital volt a hibás és nem eleve egy ilyen alak a barátom.
- Jól van, akkor megígérem, hogy nem foglak bántani, rendben? - igen azt hiszem, ha ezt más hallaná, akkor most furán nézne. Hogy én, egy nem erős és nem magas lány mondom azt egy balhés, profi utcai verekedőnek, hogy nem fogom bántani... egyértelműen vicces kijelentés, de amúgy se akarnék ártani neki. Na persze, ha nagyon muszáj lenne... mert hát kit tudja, hogy ki milyen? Simán lehet, hogy mondjuk valakiről azt gondolod rendes, aztán meg kiderül, hogy baromira nagy szemétláda... én legalábbis már sokszor jártam így, túl sokszor!
- Megegyeztünk! - bólintok egyet széles mosollyal, aztán mehetünk is be, azaz én a mosdó felé, hiszen egy kicsit rendbe kéne hoznom magam lehetőség szerint. Szóval eltűnök, amíg italt rendel és hamarosan vissza is térek. Bár tudom, hogy lehettem volna gyorsabb, de mégis csak van pár női dolog, amit az embernek rendbe kell szedni magán. Az picit meglep, amikor megragadja a karom, hát ennyire sokáig voltam bent? Megrázom a fejem egy mosollyal, nem kell letagadnia, a hiúságomat mindig jó, ha legyezgeti valaki, egyáltalán nincs ellenemre.
- Tudod ahhoz, hogy egy nő így nézzen ki... kell pár perc a tükör előtt. - egy apró kört is leírok az arcom előtt a mutatóujjammal. Na nem azt mondom, hogy az a típus vagyok, aki mindig órákat tölt a tükör előtt, de azért pár perc nekem is kell, főleg, hogy most estem el, vagyis löktek el, mert hát Jack is egy kissé kárt tett a sminkemben, amin mégis csak kellett javítani. Azért azt mosolyogva nézem végig, ahogy próbál belesni a női mosdóba. Azért ennyiből nem fog sokat leszűrni, de próbálkozni azt szabad.
- Akkor előbb nekem kell leitatnom téged... kéred a koktélomat is? - mosolyodom el. Én túlságosan szeretek táncolni, de akkor maradunk egyelőre, az se olyan vészes, aztán ha eleget iszik, akkor úgyis elrángatom majd táncolni, mert én nagyon is szeretnék, és gyakran van olyan, hogy valaki azon nyafog, hogy nem megy neki jó, közben meg kiderül utólag, hogy mégis. Ki tudja lehet, hogy nála is így van. Az viszont tényleg érdekel, hogy miért jött, és legalább őszinte, vagy olyasmi.
- Hát ha ennyire kötelességnek érzed, kereshetsz valami unalmas bombázót. - rántom meg a vállam. Sosem volt gond az önbizalmammal, de na, akkor se mondjon ilyet, hogy kell. Ennek ellenére mégis elindul, de azért ezt csak nem hagyhatom. Mégis csak segített... kétszer! Plusz helyes is... túl helyes! - Na Dave! Szívesen vagyok veled, szóval mesélj nekem Hunterről, hogy van? - cuki volt a kölyök, attól eltekintve, hogy le akarta nyúlni a felsőmet. Vagyis inkább csak ki akart hámozni belőle, de attól még tényleg cuki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 08.01.14 18:47

Nem igazán tudom, miért magyarázkodok neki. Nem célom, hogy mindent megtudjon és úgy fogadjon el. Ez csak egy este! Fogalmam sincs, hogy ezzel ő tisztában van-e, de... a lényeg az, hogy nem kell minden kis titkomat tudnia. Nem szükséges, hogy a fejembe lásson. Én mégis magyarázok, arra viszont már nem válaszolok, amikor visszakérdez. Legalábbis ez a terv. Semmi okom rá, hogy megpróbáljam megértetni vele, mi van néha az én fejemben. Megtehetném, hogy hallgatok és témát váltok. De nem.
- Feszültséglevezetés - mondom végül ki és ezzel még nem is hazudok. Valamilyen szinten ilyesmiről volt szó. Az egész örökség és démonok dologba nincs értelme belemenni.
- Én pedig ne kötekedjek, igaz? - kérdezem mosolyogva, miután átfogalmazza az előző szavait, amibe már végképp nem tudok belekötni. Nem mintha akarnék. A titkaimat viszont szeretném megtartani magamnak. Persze, hogy nem csak azért jó, ha mellette lehetek, mert vonzza a bajt. De nem hiszem, hogy tudni akarja minden okom. Elég ha egy ártatlan mosolyt villantok rá, mintha ez már csak természetes lenne, hogy elhallgatok előle pár dolgot és máris válthatunk.
Nem mintha túl kellemes téma lenne az, hogy hogyan is tudja megvédeni magát, ha nagyon muszáj. Már a tudat is kissé sok, de legalább mindent beleadhatok, hogy a következő órák, napok, hetek folyamán véletlen se ismerkedjek meg a térdével, amivel elég hamar bármilyen férfit földre küldene. Fogalmam sincs, hogy képes lennék-e megütni egy nőt, de nem is akarom megtudni. Az viszont biztos, hogy egy jól célzott rúgása után örülnék, ha levegőt kapnék, nemhogy bármi értelmes gondolat keringjen a fejemben.
- Nem hangzik rosszul - bólintok egészen komolyan az ígéretére. Aztán egy pillanatnyi csend és már képtelen vagyok nem nevetni. Elég érdekes helyzet és érdekes beszélgetés. Nem félek én tőle, de nem rossz bebiztosítani magam. Persze mindez akkor már nem számít, amikor elindulok befelé. Én a pulthoz ő a mosdóba. Azt tervezem, hogy nyugton megvárom, de a sokadig perc után a koktéljával és a sörömmel együtt a mosdó bejárata mellett várakozok. Végül csak megjelenik én pedig még véletlen sem hagyom, hogy elsétáljon a másik irányba, engem keresve.
- Szóval a szépség a női mosdók türkének köszönhető. Mi van, ha valaki olyan megy be, mint te? Akin már nincs szükség javításra? Ez olyan varázslat, amit én nem érhetek? - motyogom sorban a kérdéseket, miközben belesek az éppen kinyíló ajtón. Igaz, sokat nem sikerül megállapítanom. - Nem, nem a mosdótükör miatt van - teszem hozzá, ahogy jobban megnézem magamnak a kisétáló nőt, aki nem úgy néz ki, hogy jó formában van. Valószínűleg egy nagy sírás után van. De nem én vagyok az, aki meg fogja ma vigasztalni. Inkább Jennára függesztem a tekintetem és tovább mosolygok.
- Csak táncra kellek neked? - kérdezek vissza sértetten és tudom, hogy megint azt csinálom. Kiforgatom a szavait, mindenbe belekötök. Sajnálom. Áh, egy frászt sajnálom! Élvezem és ha jól sejtem, ő is. A koktéljára viszont megrázom a fejem és kiürítem a már amúgy is átmelegedett sör maradékát. Az üveget viszont tovább szorongatom a kezemben, miközben újra beszélni kezdek.
- Valami unalmas bombázót. Mondjuk olyat, mint ő? - intek a fejemmel a háta mögé, ahol egy szőkeség épp most sétál a bárpult felé. Kár, hogy nagyon látszik rajta, mennyire nem volt még a lábán magassarkú. Rossz nézni, ahogy egyik lábát teszi a másik után és minden egyes alkalommal megbicsaklik a bokája. De amúgy... egy rossz szavam sem lehetne, ha őt kapnám meg.
Persze most végül alig láthatóan megrázom a fejem és újra Jennára figyelek. Az arcomon angyali mosoly játszik, mégis távolodni kezdek tőle. Csak pár lépés, amíg elérem a pultot és miután letettem a pultra az üres üveget, már fordulok is vissza felé, mintha csak annyi lett volna a célom, hogy megszabaduljak az üvegtől.
- Egyre makacsabb - kezdek bele nagyon röviden összefoglalva, de aztán mosoly jelenik meg az arcomon. - Látnod kellett volna pár napja. Mentem érte és csak annyit láttam, hogy az anyjára borítja az egész tál kaját. Elég egyértelmű, hogy nem akart enni. És még én voltam a rossz, amiért nevettem! - szélesedik ki a mosolyom, majd újra megrázom a fejem. Nem biztos, hogy bele akarok menni ebbe a témába. Nem Hunter miatt, róla szívesen beszélek... de túl sok az emlék, amikor Roxy is szóba kerül. Ez pedig nem tesz jót a hangulatomnak hosszútávon. Nem mintha a romantikus, nyálas zene, ami felhangzik a hangfalakból, túl sokat segítene. Nem szeretem az ilyesmi. Azt sem értem, hogy játszhatnak le erre ilyet! Fogadok, valami fülig szerelmes fickó kérte a nőjének.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 09.01.14 19:10

Igazából nem is várom el tőle, hogy mindenről részletesen beszámoljon, amit gondol, vagy ami a fejében van. Minden bizonnyal vannak, akikkel meg tudja beszélni az életét, én még alig ismerem és ő is alig ismer engem. Változhat ez még, de egy közösen eltöltött estétől még nem leszünk hirtelen legjobb barátok igaz? Vagy a fene se tudja igazából, hogy pontosan mi is van itt, hiszen legutóbb is eljátszottunk egymással, és most is elég szépen sikerül húzni a másikat, de ha egyszer jó a partner, akkor ez könnyen megy. A válaszára tehát már csak bólintok, nem kérdezek bele mélyebben, nem hiszem, hogy szükség lenne rá, ha akarta volna, kifejti jobban és kész.
- Nagyon jól látod, ne kötekedj. - mosolyodom el. Tényleg meg tudom védeni magam, de csak akkor ha szükség van rá, neki nem fogok ártani, de az akkor is érdekelt volna milyen kis titka van, de ez nem fog kiderülni, legalábbis egyelőre tuti. Az viszont tényleg megígérhetem neki, hogy nem fogom bántani, főleg ha nem ad rá okot, de nem gondolnám, hogy bármi ilyesmi megfordult a fejében, vagy az este további részében halvány esély lenne rá. De nincs is ezen mit tovább fejtegetni, irány be, ahol mindenki intézheti azt, amit akar, ő az italt, én pedig hogy rendbe szedjem magam, és tényleg nagyon hiányozhattam neki, ha máris ott áll az ajtóban.
- Honnan tudod, hogy ez nem eleve a javított verzió? Sejtelmed sincs róla milyen nyúzott és fáradt tudok lenni reggel az első kávé előtt. - mosolyodom el, de azért nem titkolom, jól esnek a szavai, de attól még én is szoktam egy kicsit turbózni a külsőmön. Számítanak a ruhák is egyrészt, másrészt azért sminkem is van, bár nem szoktam nagyon túlzásba esni, mint ahogyan most sem. Vannak nők, akik olyan vastag mázréteget kennek az arcukra, hogy anélkül már majdnem meg se lehet őket ismerni. Viszont igenis nekem is szokott határozottan nyúzott lenni a külsőm, főleg reggelente, főleg ha annyira mélyen alszom, hogy a párna redői is belenyomódnak az arcomba. Olyankor néha még én is megijedek saját magamtól a fürdőszoba tükörbe nézve.
- Ez egy táncos hely, de ha más nem, akkor beszélgetésre is megelégedek veled, amíg nem ittál eleget. - tudom én, hogy direkt csinálja, hogy csak játszunk, ide-oda pattog az a bizonyos képzeletbeli labda, és igazából itt még csak nem is győzhet senki. Kimondottan az a jó, ha nem győz senki, mert annál tovább tart a játék része, és annál tovább húzhatjuk egymás agyát. A tekintetét persze követem a szőke felé, aki épp a pult felé halad, vagyis... próbál haladni és komolyan nem sok kell hozzá, hogy ne nevessem el magam, így csak el elfojtott kuncogás marad.
- Azt hiszem őt bárki könnyen levenné a lábáról, csak a bokája ki ne törjön. - meg hát, amilyen a rucija, úgy kitette, amilyen van, hogy szinte süt róla, hogy az első jóképű pasinak, aki fizet neki egy-két italt simán szétteszi a lábát. Ebben szerintem mondjuk nincs semmilyen kihívás, de vannak olyanok, akiknek nem is az kell. Maximum majd a csaj szív a végén, amikor rájön, hogy csak arra kellett, hogy valaki jól megkefélje, aztán ott hagyja a fenébe, de hát könyörgöm ilyen kinézettel mi mást vár? Az viszont igazán nem szép Davetől, hogy majdnem faképnél hagy, még annak ellenére is megy tovább, hogy utána szólok, hogy maradjon. Azért ez igazán nem szép tőle! Már szinte morcos is vagyok, amikor végre mégis visszafordul, miután letette az üveget. Én is iszogatom a koktélomat szépen, már bőven a felénél tartok, de azért szívószállal ez lassabb, mint neki a sör volt.
- Szörnyű vagy! - rázom meg a fejem, amikor végül visszatér, de azért csak ott játszik az arcomon a mosoly. - Tudod vannak dolgok, amik csak külső szemlélőként viccesek. - nem mondom, hogy én nem nevetnék hasonló esetben, de végülis az is érthető, hogy a volt nőjének ez nem jött be. Lehet, hogy neki is ugyanúgy kellemetlen lenne, ha etetné Huntert, a ruháján végezni a kaja, aztán valaki jót szórakozna rajta. De azt érzem, hogy ez olyan téma, amit nem érdemes feszegetni, gondolom a gyereke anyja, akivel már nincs együtt nem a szíve csücske. A lassú szám engem nem zavar, azért itt is ugyanúgy vannak szerelmes párok, nem csak olyanok, akik a vadabb táncokat kedvelik.
- Na lassú számra se rángathatlak el táncolni? Az nem bonyolult. - vetem fel az ötletet, miközben az utolsó kortyokat is elpusztítom a koktélból. A vége valahogy ha ez létezik még erősebb volt, sejtelmem sincs, hogy nem fog-e majd utólag ütni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 10.01.14 13:55

Nem vitázok vele. Tényleg nem teszem ezután. Vagy legalábbis nem teljesen szándékosan. Van, ami csak úgy kicsúszik a számon anélkül, hogy átgondolnám. Lehet, hogy nem ismerjük évek óta egymást, de az a kevés idő is elég volt arra, hogy megtudjam, előtte nem kell figyelnem a szavaimra. Így lehet az is, hogy gondolkodás nélkül beszélek, majd vonok le következtetéseket arról, hogy mi is történhet egy női mosdó falain belül. Először azt mondanám, hogy varázslatot rejt minden ottani tükör, de rá kell jönnöm, hogy ez nem igaz.
- Hiszem, ha látom - ül ki egy hatalmas vigyor az arcomra. Tény, hogy jobban belegondolva, most valamilyen szinten az ágyamba hívtam, de biztos vagyok benne, hogy ezen ő nem fog kiakadni. Sőt, talán még ez lesz az a mondat, ami többször visszaköszön a későbbiekben. Lehet, hogy holnap reggel, ha nálam ébred fel? Nem mintha egy vele töltött este után bármi esélyt látnék arra, hogy bármi bántót mondjak!
- Szóval nem muszáj tánc címén bénáznom a tömegben ahhoz, hogy veled tölthessem az estét - vonom le a következtetés pillanatnyi gondolkodás után, továbbra is hatalmas mosollyal az arcomon. Viszont bármilyen jól is szórakozok és bármennyire is élvezem a mi kis... beszélgetésünket, kapok az alkalmon és megnézek egy, a pult felé igyekvő szőkeséget. Nem mondom, van mint nézni rajta, csak ne járna úgy, mint aki a következő lépésnél elhasal. Bármennyire is rá irányul a figyelmem, egy perc múlva meghallom Jenna szavait és kitör belőlem a nevetés. Lehet, hogy a sör ártott meg valamilyen szinten, de... nem, ez akkor is poén volt, amit mondott. Hamar próbálok komoly arcot varázsolni magamra és rosszallóan rázom a fejem, mintha az előbb nem nevettem volna.
Ezután viszont a pult felé indulok én is. Na nem a szőkeséghez, sokkal inkább Jenna agyát húzom tovább. Csak hallani akarom, hogy ne menjek, maradjak, mert élvezi a társaságom. Amint megkapom, máris úgy teszek, mint aki csak a kezében szorongatott üres üveget tervezte odavinni és készségesen mesélek Hunterről.
- Igen, tudom - vágok elégedett mosolyt, ahogy gondolkodás nélkül elismerem, szörnyű vagyok. - De te kedvelsz... élvezed a társaságom... elviselsz? - sorolom a választható lehetőségeket és csak remélni tudom, hogy kapok is valami támpontot. Persze ha nem, akkor sem tűnök el mellőle és játszom a sértett kisfiút. Az nem az én szokásom.
- Tudom, pont ezért szórakoztam olyan jól - ismerem el szinte azonnal és eszemben sincs szégyellni, hogy akkor nevettem. Ha így lenne, nem hoztam volna most fel a dolgot. Persze attól még nem lenne titok, de nem voltam köteles közölni. Azt viszont, ha akarnám sem tudnám megjátszani, hogy mennyire ellenemre van az a nyálas zene, amire váltanak.
- Legyen. Legalább meglátod, mennyire nem az én asztalom a tánc - adom meg magam és egy pillanat alatt veszek ki a kezéből az üres poharat és ha már itt vagyok, én fogom meg a kezét. Ha akarja, könnyedén elhúzhatja, de... a tánchoz úgyis kell majd valami hasonló. Minél közelebb, annál jobb. Csak ne lennék ténylegesen béna táncos! A lábaim soha nem úgy mozognak, ahogy én szeretném. Amikor csak viccből kell valamit produkálni, az megy. Akkor nem lehet rontani, de ilyenkor csak abban vagyok biztos, hogy mi a cél az egésszel. A kezem tudja, hova kell csússzon. A lépések viszont...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 10.01.14 16:14

Nem zavar, hogy mi csúszik ki a száján, amúgy sem vagyok túl sértődős, legalábbis az esetek nagy részében, ha viszont igen... akkor mindenki retteghet a haragomtól. De egyelőre ez az esély még nem áll fenn, tudom kezelni a kis tréfás civódásokat, amik köztünk zajlanak, sőt határozottan élvezem is. Még a mosdótükör rejtelmeibe is megpróbálom beavatni mintha ez tényleg olyan hatalmas titok lenne, amit sok pasi nem érthet, bár tény, hogy az nem egy mágikus szerkezet és mindent nem javít fel. Én is jöttem már ki úgy mosdóból, hogy majdnem rosszabbul néztem ki, mint előtte, előfordul, főleg, ha az ember egy kiadós bőgés miatt vonul be a wc-be.
- Ha eléggé lefárasztalak... a tánccal, akkor korábban kelek, mint te és már előre visszavarázsolhatom magamra a tökéletes külsőt. - igen, az apró célzások beleférnek, mint mindig, és persze a széles mosoly most is sokat mondóan ül az arcomon. Nem mondom ki nyíltan, hogy mivel fáraszthatom még le a táncon kívül, de azt hiszem, ha az ember így nyíltan kijelenti, hogy előbb ébred, mint a másik, az nem esélyes, hogy azt jelenti két fiatal között, hogy csak együtt alszanak. Bár nekem azt kéne, hiszen... ott van Link, de Dave olyan helyes!
- Végülis nem muszáj, de lehet, hogy ne is bénáznál, csak eddig még nem voltak elég jó táncpartnereid. - kacsintok egyet, mert végülis ki tudja. Nem kell minden tánchoz nagyon bonyolult mozgás sor, sőt sok esetben elég, ha a lány mozog intenzívebben, vagy ha eléggé elvonom a figyelmét arról, hogy arra koncentráljon, mit csinál, akkor lehet hogy sokkal jobban fog menni neki. Nem lesz benne frusztráció, hogy féljen tőle, mit is csinál. A nőt viszont megnézem magamnak, akit mutat és nem bírom ki, hogy ne cikizzem ki a járását, hiszen látványosan ciki. Széles mosollyal konstatálom, hogy még nevetést is sikerül okoznom ezzel. Naná, hogy élvezem az estét, még jól is alakult, ha úgy vesszük, akkor Jack szívességet tett ezzel a hülyeségével, de azért remélem, hogy nincs semmi baja... Ez motoszkál a fejemben, amikor Dave faképnél hagy. Igazán szerencséje, hogy csak pár pillanatra, mert tényleg ki tudok ám akadni, ha arról van szó, és nem kéne ilyesmit kockáztatnia, ha nem elég bátor. Egy kérdés azért kellene, hogy ne álljunk itt kukán, amíg én is megiszom a koktélomat és tényleg érdekel, hogy mi van a fiával, mert hát cuki egy kiskölyök, még úgy is, hogy megpróbált levetkőztetni, vagy pont azért.
- Hát igen, a szörnyűséged ellenére is elvisellek, mert olyan jó fej vagyok! - bólogatok magamhoz képes nagyon komoly arccal, de kb. két másodpercig sikerül ezt tartani, aztán kitör belőlem a nevetés, és a közben a szívószállal felszívott koktél is majdnem az orromon jön ki. Jó, nem megy nekem a komolyság, sosem ment, úgy meg főleg, hogy már azért sikerült annyit innom, hogy még az átlagos lazaságomhoz képest is elengedjem magam, pedig én aztán ital nélkül is nagyon jól tudok szórakozni. Az orrom elé kapom a kezem, de ettől persze csak még jobban nevetek, és kell vagy fél perc mire végre értelmes állapotba sikerül hozni magam.
- Na majd, ha egyszer Hunter rád önti a kaját és én nevetlek ki, akkor meglátjuk. - mondom még mindig jót mosolyogva, már csak a lehetőségen is. Jó legutóbb is volt azért rendesen babakaja a ruháján, de nem volt az annyira durva katasztrófa. Azt hiszem akármennyire is nem szép dolog, de én is nagyon nevetnék, ha tényleg valami hasonlónak lennék a tanúja. Bár azt hiszem ez nem arra tanítja majd a fiát, hogy ilyesmit nem illik csinálni, de hát nem kell minden pillanatban tökéletesen nevelni egy gyereket. A zene mondjuk engem nem igazán zavar, és erre még csak nem is kell sokat mozogni, szerintem még neki is menne.
- Tudod, ha a ritmus meg van, akkor elég csak jobbra-balra lépkedni, a többit meg bízd rám. - mosolyodom el határozottan biztatóan. Hagyom persze, hogy letegye a kiürült poharat, és eszemben sincs elhúzni tőle a kezem. Azonnal fel is veszem a ritmust, amikor már bejutottunk valahova a tömegbe, miközben a karjaim a nyaka köré fonódnak. Végülis, ha lassú szám, akkor nem kell túl messze lenni egymástól, bár szerintem amúgy sem, de így meg főleg bátran hozzá simulhatok úgy igazán most először. Nem mondom, hogy nem kapcsol egy magasabb fokozatra a szívverésem, miközben finoman mozogni kezdek. Neki tényleg nem muszáj, megoldom én, bőven elég, ha a keze a csípőmre fonódik és... ezt a részt azért úgyis tudja.
- Remélem azért túléled még úgy is, hogy nem ittál eleget. - mosolyodom el, és nem tehetek róla, hogy a tekintem időnként a szeméről az ajkaira cikázik, de nem látványosan, csak hát... pár perce még mindenféle reggeli gyűrött állapotról volt szó.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 10.01.14 21:27

Valamilyen szinten tényleg érdekel, hogy mi történhet egy női mosdó falai között. Azt azért hamar sikerül megállapítani, hogy nem mágikus tükrökről van szó. Mégis van ott valamiféle varázslat, amit lehet, hogy nem éri meg leleplezni.
- Ha nálam alszunk majd, akkor előre szólok, nincs semmi különleges a tükörben. Szóval ha mégis ott van a trükk... a miénk, izé az enyém teljesen átlagos - magyarázom szorgalmasan, de egyre szélesebb és elégedettebb mosoly ül az arcomon. Nem hiába. Bárki könnyedén észrevenné, hogy ez már messze túlment az ártatlan beszélgetésen. Volt egyáltalán valaha az? Nem számít. Tetszik, ahogy alakul a helyzet.
- Lehet, hogy igazad van. De most itt vagy te és megszakítod a rossz partnerek sorát - beszélek és mostanra már tényleg azt fontolgatom, hogy józanul is bevállalok vele egy táncot. Annyira azért csak nem bénázom el. De még ha ez az eset állna is fenn, nem hiszem, hogy ne tudnék végül jól kijönni belőle. Ha legalább egy részét jól csinálom, nem veszíthetek.
Talán ezen az egészen felbátorodva távolodok el tőle végül megadva neki a lehetőséget, hogy marasztaljon. Kis híja, hogy nem kúszik túl nagy vigyor az arcomra, amikor meghallom a hangját. Tényleg csak egy kevesen múlik. Ettől függetlenül pár perccel később mégis azt a választ kapom, hogy csak elvisel. Látványosan meglepődött, majd sértett arcot vágok. Kár, hogy ott bujkál az a mosoly is közben. Pedig amúgy egész hihető lenne, hogy bánt, amiért ezt a választ adta. Végül csak bólogatok, de ekkor már tényleg látványos a mosoly az arcomon, így semmi értelme nem lenne leplezni.
- Ehhez viszont pár hétvégét nálam kell töltened, hogy ilyesmit láthass - ragadom meg az alkalmat, majd egy pillanatnyi szünet után azonnal másik lehetőséget is adok. - Vagy nekem kell elmennem vele hozzád - húzódik mosolyra a szám és tényleg kész vagyok ezt tenni, hogyha ő is rábólint. Hunternek biztos nem fog megártani, ha magammal viszem. Talán arra van valami játszótér vagy tudok is én. De ezt biztos nem most akarom megbeszélni. Ráérünk még ezzel. Igaz, szinte mindig szívesen beszélek a fiamról, de ma este nem őt akarom témának. Túl nagy rá az esély, hogy akkor Roxy is eszembe jut és ma nagyon nem kellene. Úgyhogy csak pár mondat aztán jöhet az a tánc, amit eddig nem igazán akartam józanul bevállalni, de... most mégsem mondhatok nemet.
- Jobbra-balra és nem a lábadra - vágok vigyort, de csak egy pillanat az egész, utána már a ringatózó tömegen van a tekintetem. Legyen. Tényleg elhatározom magam, hogy most nem fogok bénázni. Vagy ha mégis, igyekszem úgy tenni, hogy jól jöjjek ki belőle. Egyelőre úgy tűnik, hogy sikerül. Legalábbis az első pár lépést, amíg a táncparkettig eljutunk, nem ronthatom el igazán. Aztán már valahogy el is felejtem, hogy miért idegeskedtem. A kezei a nyakam körül, ráadásnak érzem a testemhez simulni az övét, én pedig úgy vigyorgok, mint aki most nyerte meg a lottó ötöst. Persze ezután már nem tétovázok. Csúszik a kezem a derekára. Nem tagadom, száguldozni kezd a vér az ereimben.
- Azt hiszem, túl fogom. De ha mégsem, azért remélem elsősegélyben és újraélesztésben otthon vagy - motyogom, miközben a tekintetem az ajkaira vándorol és a kezeimnek is valahogy lejjebb tűnik kényelmesnek, mint a dereka. Nem mintha túl sokat engedélyeznék magamnak. Egy rövid csókot viszont könnyedén lopok tőle, ha nem tagadja meg tőlem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 11.01.14 8:06

Furcsa, pedig ha van egy gyereke, akinek van egy anyja, akivel együtt élt, akkor csak látott már nőt fürdőszobában, és a női mosdó se sokban tér el attól, maximum lehet hogy valami misztikus tévhit övezi, csak mert... hát a fene tudja, hogy miért, de én most még direkt rá is játszom erre.
- Hm... akkor lehet, hogy reggel halálra fogsz rémülni tőlem, előre is elnézést kérek. - azt hiszem itt már szinte esély sincs rá, hogy külön menjünk haza, na nem mintha akarnék. Legalább már a terep is kb. ismerős, és ez még mindig sokkal jobb, mintha egy vadidegennel találtam volna meg a közös hangot pár ital után, bár így is sikerült már kortyolgatni, de nem olyan vészesen sokat legalábbis egyelőre. Azért persze reggel se nézek ki annyira vészesen, csak mint mindenkin akkor rajtam sincs smink és persze elég gyűrött tudok lenni, ha nem alszom eleget, de ezzel egy olyan pasi tuti, hogy tisztában van, aki együtt élt valakivel igaz?
- És becs' szó, nem fogok nagyon kiabálni, ha a lábamra lépsz. - bólogatok nagyon komolyan, bár ez még mindig nem megy, mármint a komolyság. Eddig se sikerült egyszer se tartani és most sem, ahhoz sokkal jobban kéne koncentrálni és nekem folyton visszakúszik az arcomra a mosoly. Nem hiába no, jól érzem magam és határozottan tetszik ez a beszélgetés, mint ahogy legutóbb is így volt, attól az apró kis sértődős bökkenőtől eltekintve, de most remélhetőleg nem lesz ilyesmi. Azt pedig tényleg remélem, hogy nem lép a lábamra, mert hát... tuti, hogy rohadtul fájna, nem vagyok én ahhoz elég kemény legény... lány, hogy meg se kottyanjon, ha egy nálam nagyobb valaki letapossa az ujjaimat.
Azt viszont nagyon is megérdemli, hogy ugrassam egy kicsit, miután eltávolodik és megpróbál lelécelni a közelemből. Igazán nem szép tőle, főleg hogy valahol sejtem, hogy csak játszik, de azért utána szólok, mert mi van, ha tényleg képes itt hagyni? Naná, hogy visszavágok azzal, hogy elviselem, de hát neki se megy igazán az a sértődött arc, nem tudom ám elhinni, hogy igazából van, főleg mert láthatja, hogy amúgy se gondolom komolyan, túl jó a kedvem és túl sokat nevettem már ahhoz, hogy ne tudhassa, hogy jól érzem magam vele.
- Bármelyik rendben van, kérdés, hogy a bátyám, hogy viszonyul a gyerekekhez, de... ehhez meg kell beszélned a fiaddal, hogy ne nyúlkáljon a felsőm alám. Nem beszélgettem még vele eleget ahhoz, hogy ilyen bátor lehessen, ehhez nekem jobban kell ismernem egy pasit. - próbálok... én tényleg próbálok komolyan beszélni, de csak elnevetem magam megint a végére. Bár szó se róla, tényleg határozottan zavarba tudott hozni Hunter azzal, hogy le akarta fejteni rólam a felsőt. Viszont mégis csak elcsábítom táncolni, mert... miért ne? Csak nem lesz az annyira vészes.
- Igen, nagyjából így. - bólogatok, és hamarosan már tényleg ott is vagyunk a többiek között. Élvezem, hát naná! Imádok táncolni, még ha lassú zenére nem is adhatok bele úgy igazán apait-anyait, de így is jó lesz, sőt talán még jobb is, hiszen így igazán közel kerülhetek hozzá, amire eddig még ebben a formában nem volt téma. Átkarolhatom a nyakát, és persze, hogy időnként az ajkaira téved a tekintetem, de mégis csak próbálom folytatni a beszélgetést, vagy inkább egymás nyúzását, abban már olyan profik vagyunk.
- Persze, mindenben profi vagyok, vagy kapsz egy csókot, mint Csipkerózsika. - mosolyodom el de végül a csókot nem én adom neki, hanem fordítva, bár egyáltalán nincs ellenemre és naná, hogy viszonozom is. Az cseppet sem zavar, hogy a keze lejjebb vándorol, végülis, ha egyszer nem rég arról volt szó, hogy nála ébredek, akkor ebben nincs semmi különös, arról nem is beszélve, hogy térdelt már a lábam között is és fogdosta a meztelen combomat, még ha csak varrás és varratszedés céljából is.
- No és mik a trükkjeid? Van valami tuti módszer, amivel fel lehet szedni egy csajt? Vagy... csak jól kell választani? - erre mindig is kíváncsi voltam és őszintén szólva eddig még nem nagyon sikerült senkit sem megkérdeznem erről. A legtöbb pasi, akikhez eddig közöm volt valahogy nem volt jó beszélgetőpartner, maximum másban voltak jók, aki pedig barát szinten dumálni is alkalmas, mint Jack, na azt sose kérdeztem a csajozós technikáiról, Dave esetén viszont valahogy úgy érzem semmi sem tabu, maximum nem válaszol, ha titkos a tudása.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 11.01.14 18:18

Tény, hogy ez mind csak átlagos, ártalmatlan beszélgetés részünkről, mégis sokkal többet jelent. Hiszen bármilyen vicces formában is, de lefixáltuk, hogy innen hozzánk megyünk és kipróbáljuk az ágyat. Nem fog érdekelni, hogy az nem csak az enyém volt. Nem. Érdekel! Most már csak az enyém és ma este vele leszek.
- Nem vagyok ijedős és nem hiszem, hogy bármikor egyáltalán megközelítenéd a rémisztő szintet - mondom magabiztosan, mosolyogva. El nem tudom képzelni, hogy neki bármikor is igazán szükséges lenne varázstükörre. Igaz nálam a házban úgysincs ilyesmi.
- Nem fogsz nagyon kiabálni? Azt hiszem, ez megnyugtató. Azért igyekszem nem letesztelni, milyen az a "nem nagyon" - vágok nagy mosolyt és van egy olyan érzésem, hogy nem lesz az olyan rossz dolog, ha végül mégis táncolunk. De mégsem mondom, még ezek után sem, hogy akkor most azonnal irány a parkett. Ráérünk még azzal. Van még mit megbeszélni. Pontosabban kipróbálni, mit szól ahhoz, hogyha megpróbálok lelépni tőle. Persze igazából eszemben sincs, de megérte, hogy halljam, ahogy marasztalni próbál. Elvisel? Hogy csak elvisel és nem is bántja annyira, hogyha megpróbálok lelépni? Megjegyeztem, az biztos és még hihető is lenne, hogy megsértett, ha nem bujkálna mosoly a szám szélén. De nem tehetek róla, képtelen vagyok komoly lenni mellette. Túl jól érzem magam.
- Megpróbálok beszélni vele, de említettem, hogy mostanság elég makacs tud lenni. Nem tudom, mennyire fog rám hallgatni - mondom teljesen ártatlanul, mintha semmi beleszólásom nem lenne, mit csinál a fiam. Ami részben igaz is, de a vetkőztetés... túlzottan élveztem akkor is, amikor nálunk állt neki a felső alatt kutakodni. Nem hiszem, hogy egy másik alkalommal hamar megállítanám és segítenék. De ez majd még kiderül.
- Idővel viszont muszáj lesz választanod, hogy neki engedsz vagy nekem. Az rendben van, hogy a fiam és mindent megosztok vele, de... - húzom mosolyra a szám annak ellenére, hogy eszembe jut, amit még kint mondott. Hogy mennyire nem viseli jól, ha birtokolják és megszabják, mit tehet. De ez most más, igaz? Most nagyon is az enyém lehet. Még ha nem is felcímkézve, a homlokára írva, hogy az én tulajdonom, ma este akkor is az enyém. Nagyon ezt bizonyítja, hogy én szorongatom a kezét, ahogy végül csak táncolni megyünk, az én kezem simít rajta végig és végül én csókolom.
Bevallom, volt egy pillanat, amíg azt hittem, valahogy kicsúszik a kezeim közül. Hogy csak azért is tovább húzza az agyam és játszadozik egy kicsit. Nem mondom, még jobban forrt volna a vérem, de nem baj, hogy nem így történt. Így legalább biztosan bírok majd magammal és tényleg eljutunk az ágyig.
- Komolyan erről akarsz most beszélni? - kérdezem elcsodálkozva, de egy pillanat múlva mosolygok. - Nem hiszem, hogy részleteznem kell, téged hogy hálóztalak be röpke pár óra alatt - jelenik meg egy nagy, büszke vigyor az arcomon és már egyáltalán nem érdekel a tánc. Annyira sem, mint eddig. Teljesen jól érzem magam, hogy csak állunk itt a tömeg közepén és rajta nyugtatom a kezem. Ha akar talán elengedem, de amúgy szóban sem jöhet.
- Még egy koktél? - teszem fel a következő kérdésem szinte az ajkaiba suttogva. Az sem érdekel különösképpen, hogy a lassú zene a végéhez ér és valami gépesített hangzik fel - Vagy anélkül is eljössz innen velem?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 11.01.14 20:31

Szerintem ebből a beszélgetésből már rég eltűnt az ártalmatlan szinte, sőt szerintem már legutóbb is így volt ez, szóval akármennyire is viccelünk már egyáltalán nem mondható, hogy ebben bármi is van, ami csak egy könnyed csevejre haja. Végülis tényleg lefixáltuk, hogy innen ma már egy irányba fogunk távozni, ami nem más, mint az ő háza és egyáltalán nem érzem magam furcsán e miatt. Lehet, hogy volt ott valaki, akivel együtt élt, aki a fia anyja, de... már nincs ott és vélhetően tovább lépett, igaz?
- Nagyon biztos vagy magadban, de ezt mindenképpen bóknak veszem. - mosolyodom el. Tényleg nem tudok igazán pocsék külsőt abszolválni magamnak, akkor sem ha nagyon korán van, az alapvető gyűröttség pedig mindenkinek megengedett még hajnalban is. De persze majd kiderül, hogy reggel mi lesz a véleménye, bár simán el tudom róla képzelni, hogy majd direkt vág valami megrökönyödött arcot, csak azért is.
- Ha elég hangos a zene, akkor a legtöbb dolgot alig lehet hallani. - őszintén szólva egy ilyen helyen még az se biztos, hogy feltűnne mindenkinek, ha valakit leszúrnak a sarokban és e miatt ordít, mint a sakál. Bár én már olyat is láttam, hogy valaki mellett simán elmentek az utcán, mikor egy sikátorban épp rommá verték... szóval őszintén szóval az embereket ma már annyira hidegen hagyja a környezetük, hogy ha rá is lépne a lábamra, az se tűnne fel senkinek, ha kiabálni kezdenék miatta. Azt viszont tényleg nem hagyom, hogy ezek után magamra hagyjon. Visszacsapódhatnék a barátaimhoz, de most már nagyon nem akarok, most már jó így, viszont egy cseppnyi bosszú ezek után nekem is jár. Persze tudom én, hogy nem sértődik meg igazán, amúgy sem tűnik olyan nagyon sértődős típusnak.
- Miért érzem azt, hogy azért olyan nagyon nem fogod erőltetni ezt a nagy ráhatást? - rázom meg mosolyogva a fejem. Tudom én, hogy legutóbb milyen jól szórakozott az én kellemetlen helyzetemen. Láttam! Megállt és direkt nem jött tovább, csak azért, hogy végignézhesse, ahogy a fia a felsőm alatt nyúlkál. Ezt úgysem tudná letagadni, egyértelműen mosolygott is mellé. A következő szavaira viszont tényleg próbálok komoly arcot magamra varázsolni. Nagyon-nagyon igyekszem, hogy hiteles legyen! Ráncolom kissé a homlokom, még a szemeimet is összehúzom kicsit, hogy látszódjon mennyire gondolkodom.
- Ez nagyon nehéz döntés, kapok időt, hogy átgondoljam? - képtelen vagyok fél percnél tovább tartani a komoly tekintetet, csak egy mosoly veszi át végül a helyét, főleg akkor, amikor a keze a derekamra siklik és nem tudnám letagadni, hogy baromira tetszik az érintése és a csók... nem azt mondom, hogy az első pillanattól erre vártam, amikor még a csomagtartóból próbált meg kihámozni, de azóta azért megfordult a fejemben, hogy nem lenne rossz. Utána mégis tovább fecsegek, még akkor is, ha ennek most nincs itt a helye, de igazán nem vagyok jó a hallgatásban. Sok minden megy, de hallgatni azt sosem tudtam.
- Miért ne? - rántom meg a vállam, de csak nem kapok választ. Szóval ez tuti, hogy valami férfi titok, olyan, mint a női mosdó? - És mi van, ha én hálóztalak be téged? - vigyorodom el. Nem nézhetem csak úgy végig, hogy mennyire büszke magára. Arról már nem is beszélve, hogy azért értelme annyira nem kellett megdolgoznia, és ha nagyon akarnám, akkor megmakacsolhatnám magam, hogy tényleg meg kelljen dolgoznia a kegyeimért, de hát akarok én ilyet? Az a baj, hogy nem nagyon, pedig néha tényleg lehetnék egy kicsit távolságtartóbb, de egyszerűen nem megy.
- Arról volt szó, hogy nem akarsz leitatni. - ha már amúgy is olyan közel van, akkor egy újabb csók nagyon is belefér, akkor is, ha mi állunk, míg körülöttünk mindenki mozogni kezd az erősebb ütemre. A kérdésére viszont nem válaszolok, vagy legalábbis nem szóban, csak elengedem a nyakát és a kezébe csúsztatom az enyémet, hogy a kijáratot célozzuk meg most már. Azt hiszem ez teljesen egyértelmű válasz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 11.01.14 23:45

Bóknak. Hát persze, hogy valamilyen szinten annak szántam, így csak elégedetten mosolygok rá, de nem mondok többet. Nem hiszem, hogy holnap reggel mellette ébredve bármire is panaszkodni fogok. Legalábbis ha minden úgy alakul, ahogy a fejemben lévő kisfilm levetítette az összefoglalót pár pillanat alatt. Az persze nem szerepelt benne, hogy a táncparketten mit fogok majd én alakítani. Lehet, hogy nem vagyok igazán nagyon béna, de azért biztos arra figyelek majd, hogy még véletlen se lépjek a lábára. Akkor sem, ha senki nem hallaná meg - vagy csak senkit nem érdekelne - ha kiabálni kezd. Igyekszem majd jól viselkedni és az ilyen bénázásokat elkerülni.
Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy Hunter nem fog rám hallgatni, bármennyire is szeretném. Na nem mintha most az a helyzet állna fent, hogy én mindent bele fogok adni, hogy meggyőzzem, nem szabad nők felsője alatt turkálni. Hadd csinálja csak. Később már úgysem fogják csak úgy teljesen ismeretlenül eltűrni neki, hanem ütnek, rúgnak, karmolnak, harapnak. De ilyenkor még lehet úgyhogy jobb, ha kiélvezi.
- Mert rossz fiúnak gondolsz és hiába ígérek én neked bármit, semmit nem ér a szavam? - felelek egy szimpla kérdéssel de közben még csak meg sem próbálom eltüntetni az arcomról a mosolyom. Azért azt nem mondom ki nyíltan, hogy nem beszélek majd Hunterrel. Lehet, hogy végül tényleg megteszem majd. Amolyan igazi apa és fia beszélgetés lesz az. Egyszer úgyis bele kell fogni az ilyesmi és soha nem lehet elég korán kezdeni.
- Időt kérsz? - kérdezek vissza leplezetlen csodálkozással, majd egy pillanatnyi hümmögés után újra megszólalok. - Kapsz. De vedd figyelemben, hogy amíg őt etetni és pelenkázni kell, velem ilyen baj nincs és... nagyon sokáig még nem is lesz - segítem meg kicsit a döntését egy hatalmas vigyorral és ha csak egy kis kételyt is látok a tekintetében, könnyedén sorolok még jó pár okot, amiért nekem kell engednie és hagynia, hogy én vigyem ágyba.
Nagyon úgy tűnik, hogy ezt a kört most én nyerem meg. Már akkor sejtem, amikor végül kézen fogva megyünk a tömeg felé, akkor pedig egészen biztossá válik, amikor a kezem a derekán pihen és kisebb távolságokban mást is felfedez, majd megcsókolom. Igen! Úgy vigyorgok rá, mintha tényleg a főnyeremény lenne az enyém. Hiszen tényleg így érzem.
- Te engem? Nem, nem - rázom meg a fejem határozottan, majd egy pillanattal később szinte alig hallhatóan szólalok meg a füle mellett. - Ne rontsd el az örömöm és egyezz bele, hogy én csábítottalak el téged! - fogom valamiféle megjátszott könyörgésre. Csak az a fránya mosoly nem ülne ott állandóan az arcomon! Esküszöm, mintha valaki kényszerítene rá, hogy folyamatosan mosolyogjak. Képtelenség akár egy mondatot is komolyan végigmondani.
- Nem is akarlak, csak lehetőséget adtam - beszélek jófiú módjára magyarázva ki a helyzetet, de a szavak a csók után azonnal jelentőségüket vesztik, én pedig szó nélkül megyek után. Szigorúan utána, ahányszor csak előre kell engednem, hogy végigfuttathassam rajta a tekintetem.
- A jó hír az, hogy nem a város másik végén vagyunk. A rossz viszont, hogy nincs kocsim és esik - mondom egy pillanatra megállva a kijáratban, ahogy végigjáratom a tekintetem a környéken és az esernyővel járó párosokon.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 12.01.14 10:39

Naná, hogy jól esik, ha valaki legyezgeti a hiúságodat, szóval határozottan jól érzem magam, egyre jobban a mai este folyamán. Igazából már el is felejtettem, hogy Jack mekkora barom volt, mintha meg se történt volna, vagy egyszerűen csak olyan régnek tűnik, amikor történt, órákkal ezelőtt, pedig még nem telt el túl sok idő. A tánc pedig egyáltalán nem gáz, persze nem örülnék, ha letaposná a lábamat, főleg mert még csak nem rég sikerült belelépnem valami rozsdás izébe, és még nem száz százalékos a talpam, de remélhetőleg úgyis figyelni fog és nem akarja, hogy itt nyüszítsek, és próbáljak jó képet vágni hozzá. Az pedig csak hab a tortán, amikor a fiáról van szó, nem mondom, hogy nem élvezem a beszélgetésünk minden pillanatát, vicces és határozottan szórakoztató ez a pasas, no meg én is, de hát nem fényezhetem magam folyton igaz?
- Nem mondom, hogy rossz fiú vagy, de... tudom, hogy határozottan élvezted, hogy a fiad keze hol járt. Csak még időben meg kell tanítanod neki, hogy egy bizonyos kor felett ezt már kevésbé tolerálják a nők. - vagy legalábbis nagyon számít, hogy mindez milyen helyzetben történik. Az tuti, hogy nem nyilvánosan, vagy legalábbis akkor nem ilyen látványosan, ahogy Hunter próbálkozott. De egyébként tényleg nem hiszem, hogy beszélni fog vele, ha pedig mégis, hát nem lenne túl sok haszna. A legegyszerűbb, ha a kiskölyök mindig kap enni, ha éhes és akkor nem próbálkozik efféle támadásokkal.
- Hm... azt hiszem ebben van ráció és még miért válasszalak téged? Várom a hatásos kampány beszédet! - vigyorodom el. Persze amúgy sem kérdés, hogy nekem sokkal jobban tetszik Hunter apukája, bár szó se róla, nagyon cuki az a kiskölyök, de hát azért egész más az, ami kettejükhöz köt, ez nem is kérdés, de attól még ez újfent egy jó kis játék, és igenis érdekel, hogy mivel fényezi még saját magát, ami miatt érdemes lenne őt választanom. - Gondolom te jobban is táncolsz. - bólogatok, hogy ezt is hozzácsapjam a felsoroláshoz, bár továbbra sem megy, hogy igazán komoly képet vágjak. Pedig én igazán nagyon igyekszem, de ez nem megy, amikor a keze épp a testemet fedezi fel néhány helyen és csókot is követel, bár nagyon nem kell kérlelnie, nekem is ez járt a fejemben.
- Hát jó, nem tagadhatom, levettél a lábamról azzal a lehengerlő mosolyoddal. - mosolyodom el, és arról sem tehetek, hogy halványan még a nyakam is libabőrös lesz, amikor olyan közel szólal meg a fülemhez. Akárhogy is, de le se tagadhatnám, hogy vonzódom hozzá és hogy mennyire bejön, szerintem akkor se lett volna nehéz dolga, hogy levegyen a lábamról, ha nem ment meg előtte valami szadista állattól. Egyszerűen csak laza és jó fej, ami nagyon is tetszik. Nem is kérdés, hogy nem kell nagyon győzködnie, hogy elmenjek vele innen. Egyébként is már tényszerűen megbeszéltük, hogy megnézzük majd az ágyát. Amúgy se láttam még a hálót nála, ismerem a konyhát, meg az előszobát, meg persze a gyerekszobát is, de mást még nem. Az ajtóban viszont megtorpanok. Nem arról van szó, hogy nem bírom az esőt, de... azért az elég nagy erővel rontja az ember külső megjelenését, ha bőrig ázik, bár már látott csurom vizesen, szóval...
- Akkor nincs más, mint a futás, vagy egyszerűen csak kit érdekel az eső? Legalább máris láthatsz nem annyira tökéletes külsővel, bár valahogy minden második alkalommal, amikor veled találkozom teljesen elázom. - az legalább már biztos, hogy a ruháinktól tuti, hogy gyorsan meg akarunk majd szabadulni, ha megérkezünk, már ha ez egyébként véletlenül nem így lenne. Elmosolyodom hát és ki is lépek gond nélkül az esőbe, és persze őt is simán magam után vonom, hiszen eddig se eresztettem el a kezét. Egy pillanatra még a fejemet is hátradöntöm, hogy érezzem az eső kellemes kopogtatását az arcomon. Ez csak víz, majd megszáradunk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 12.01.14 16:48

Hiába is tagadnám, tényleg élveztem a helyzetet, amikor Hunter kutatni kezdett a felsője alatt. Lehet, hogy ő kevésbé, de én mindenképp, úgyhogy felesleges hazudoznom és tagadnom. Az viszont nem hazugság, hogy talán majd beszélek a fiammal. Tudom én jól, hogy egy idő után nem fogják ilyen könnyedén venni a nők, hogyha ilyesmit csinál. Jobb megelőzni a bajokat és beszélgetni kicsit. Aztán majd meglátjuk, mennyire hallgat rám. Az viszont biztos, hogy olyan beszéd nem lesz, amiben azt döntjük el, hogy Jenna kié. Egyértelműen én kérem és én kapom majd meg. Hogy kampánybeszéd kell ehhez? Legyen.
- Nem hittem, hogy ezeken kívül kell még neked bármiféle ok. A végén még azt mondom, hogy nem érsz meg ennyi macerát - villantok egy teljesen ártatlan, angyali vigyort, de ettől függetlenül folytatom a sort pár dologgal. - Ha nem hagylak aludni, azt nem sírással teszem, hanem egészen máshogy - kezdek bele egész komolyan, de nem tudom folytatni a sort. Ez a beszélgetés így kezd egyre furcsábbá válni.
- Igen, táncolni is jobban tudok, mint ő. Annak ellenére, hogy béna vagyok. De ő biztosan rálépne a lábadra - magyarázom hosszan, egy apró mosollyal, ami kiszélesedik, amikor egyértelművé válik, hogy nyert ügyem van. A csókkal pedig megpecsételem az egészet egy pillanat alatt. Ő az enyém.
Azért persze igyekszem, hogy ezt ne mondjam ki hangosan. Nem biztos, hogy jól venné ki magát. Elég, ha ezzel én tisztában vagyok és növeli a büszkeségem, hogy egész könnyen ment.
- Tudtam - vigyorgok és újabb csókra vetemedek, de még utána sem fagy le a mosoly az arcomról. Akkor meg pláne nem, amikor a kijárat felé indulunk kézen fogva. Minden egyes ajtónál előreengedem, így büntetlenül bámulhatom meg, hogy újra és újra megállapítsam, mekkora barom vagyok, amiért nem hajtottam rá már hamarabb! Sebaj, annál jobb lesz a ma este.
Azt persze nem bántam volna, ha nem rondít bele az időjárás a hazaútba. Nem örülök annak, hogy bármilyen közel is lakok, bőrig fogunk ázni, ha nem kapkodjuk a lábainkat. Bár, jobban belegondolva legalább egy okkal több, hogy hamar szabaduljunk meg a ruháinktól.
- Szóval a... hatodik különleges randinkra már külön készülnöm kell valamivel, hogy elázzunk és ne szakítsam meg ezt a jó hagyományt. Hm... - nézek rá angyali vigyorral, majd amint rászánja magát én is vele együtt lépek ki az esőbe. Megvárom, amíg kiélvezi a pillanatot, addig én próbálom felmérni, vajon hány perc, másodperc kell ahhoz, hogy a felsője teljesen átázzon. Utána már indulhatunk is, félig futva a házamhoz. Az utolsó sarkon már ott tartok, hogy a kezemben szorongatom a kulcsot, hogy ezzel se kelljen feleslegesen időt pazarolni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 12.01.14 21:19

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
152
Join date :
2014. Mar. 01.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 26.03.14 16:08

Camille

Nem szoktam azon agyalni, hogy mikor hozok jó döntést vagy rosszat, ezért most sem teszem. Csak ülök a sötétben, remegek mint a seggbe rakott antilop, és bámulom a semmit. Sok volt nekem ez az elmúlt pár nap. Tudtam előre, hogy az idejövetelem miatt lesznek változások, de ez akkor is sok volt. A legsokabb az, hogy Colinék házában nincsen drogozás. Vagyis ez nem is sok, csak emiatt le kellett lépnem egy időre. Nem örökre, csupán addig, amíg beállok teljesen és valamennyire kitisztulok. Utána meg megyek vissza. Mondjuk jó itt ülni, szóval kérdéses, hogy mikor találok el a házukig. Merre is van...merre is van..jó kérdés. Igazából azt se tudom, hogy most hol vagyok, de a zenéből ítélve egy diszkó, vagy pub mellett lehetek. Vannak itt mások is, de mivel semmit se látok, és minden olyan...furcsa, ezért nemtudom, hogy kik azok. De ha már fel kell sorolni azokat a dolgokat, amiket nem tudok, az idő is ide tartozik. Este van. Igen. Határozottan este. Ez az LSD üt, ebből pedig arra a következtetésre jutok, hogy minimum két órája ülök itt. Nem, hanem az üléssel és sétálással együtt két óra. Vagy másfél. Colin nem tűnt aggódósnak, Abigail meg pláne nem, így kétlem, hogy keresnének, vagy várnának vissza nehogy bajom essen. Tökéletesen jól vagyok, de unatkozom. Heroin mellett nem lennének ilyen problémáim, de ma csak ezt tudtam beszerezni. Drága ez a város, rohadt drága. Miamiban valahogy nem volt ennyi, mondjuk akkor mindent Anthony vett meg. Ahogy ezután is ő fog helyettem vásárolni. Megígérte, meg amúgy is. Az már egy másik történet, hogy egy zsaruhoz képtelenség lenne bejuttatni, de valahogy megoldom.
Bonyolult dolgok ezek már megint.
Colinék körül forgok mostanság, kaptam új ruhákat, amik már nem néznek ki újnak, de sebaj. Ezekben a szép percekben van rajtam egy fehér póló, fekete kabát, amit valahol elhagytam, mert melegem van, vagy el se hoztam...aztán kék farmer, és egy edző cipő.
Így nem is néznek csövesnek.
A bambulásból egy guszta és fröccös hányás hang szakított ki, amit pont mellettem hajtott végre valaki. Pár szép szót elmeregve felkeltem a földről, és elindultam a fény felé. Nincs kedvem balhézni, legalábbis nem itt. Sétálni akarok, túl sokat ültem. Alig vittek a lábaim, a világ úgy mozgott, mintha egy óriáskeréken ülnék, de én csak mentem tovább. Még mindig sötét volt, de valahol csak véget ér a sikátor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 26.03.14 17:20

Nem mondhatnám, hogy túlzottan sok hangulatom volt kimozdulni ma este, de megígértem az egyik barátnőmnek, hogy eljövünk erre az általunk távolról sem ismert helyre. Természetesen valami fiú volt a dologban, aki nem túl meglepő módon nem valami gazdag kaszinótulajdonosnak volt a kicsi fia, hiszen azok még véletlenül sem fordulnának meg egy efféle helyen. Nekem meg volt az a rossz szokásom, hogy általában megtartottam, amit ígértem. Kár, hogy erre már mások is rájöttek, mert így sajnos elég sokszor visszaéltek a jellemem eme kis hibájával, de mondhatni már megszoktam.
Gondolataim csak úgy kavarogtak, miközben odabent ültem az embertömeg kellős közepén és megpróbáltam távolról is figyelemmel kísérni, hogy Chloe merre mozgott. Egyik pillanatban mellettem volt, a következőben meg már ki tudja, hogy merre lófrált azzal a fiúval, akinek én még csak a nevét sem értettem. Ugyan egész este áradozott nekem róla, miközben készülődtünk, de valahogy nem figyeltem oda eléggé, mert azon járt az eszem, hogy mennyire nincs nekem kedvem ehhez az egészhez. Talán izgalmas is lehetett volna, hogy új helyet fedezhetünk fel, vagy esetleg az, hogy mind a ketten tilosban járunk, amiért betesszük a lábunkat arra a nem túlzottan színvonalas szórakozóhelyre, de mégsem igazán hozott lázba. Maximum azért mondhattam talán igent, mert borsot akartam törni az apám orra alá. Már csak azzal is, hogy terveim szerint a lehető leghamarabb le akartam rázni a testőrt. Mostanában ez volt az egyetlen szórakozásom.
Már csak arra eszméltem fel isten tudja, hogy hány perc elteltével, hogy semerre nem találtam az általam már oly jól ismert szőke hajkoronát. Tekintetem először csak kutatóan siklott végig a szórakozó fiatalokon, ám amikor sehol nem sikerült felfedeznem a hölgyeményt, már kezdtem kicsit kétségbeesni. Még fel is álltam a székről, hogy úgy nézhessek körül jobban. Mivel egy afféle magasított helyen trónoltam egészen eddig a pillanatig, így viszonylag jól beláttam a teret. Nem is kellett sok idő, hogy rájöjjek, valami történt. Szó nélkül még Chloe sem hagyott volna itt egy ilyen helyen, hiába nem arról híres, hogy olyan megbízható lenne.
Amint ez tudatosult bennem és megfogant bennem az aggodalom kis csírája, már fel is álltam, és magamra kaptam a dzsekimet. Olyan gyors tempóban masíroztam ki, amennyire az emberek engedték. Nem is nagyon figyeltem arra, hogy kinek mentem éppen neki, hiszen a szívem már így is a torkomban dobogott, ennél jobban aligha válhattam volna megrettentebbé és idegesebbé.
A szél egyből belekapott a hajamba, amint kiértem. Nem tudtam, hogy merre keressem, ráadásul a telefonját sem vette fel, ami még inkább fokozta bennem a rossz előérzetet. Vagy valami baja történt, és esetleg rosszul lett, vagy csupán jól érzi magát a sráccal valahol. Jobb ötlet híján a sikátor felé indultam meg, mert az ilyen helyeknél mindig akad egy sötét kis sarok. Akár bent, akár kint, a lényeg az, hogy ne legyen olyan feltűnő. Nem sok kedvem volt egyébként hozzá, de a faltól végül bátortalan léptekkel el is indultam, aminek alig pár másodpercre rá már vége is szakadt, a lábam ugyanis beleütközött valami puhába. Nem, ez még nem egy részeg fiatal teste volt, csupán egy kabát. A homlokom egyből ráncba szaladt a tanácstalanságtól. Nem tűnt elnyűttnek, így lehajoltam és a kezembe fogva azt, tovább indultam. Alig fordultam be a sarkon, máris beleütköztem egy újabb dologba, csakhogy ez már sokkal nagyobb és sokkal masszívabb volt. Ahogy automatikusan hátrálni akartam egyet, a lendület még tovább vitt, és csak annak köszönhettem a szerencsémet, hogy fél kézzel belekapaszkodtam a falba.
- Hogy az a… - a káromkodásom azonban még az előtt elhalt, hogy kimondtam volna valami egészen megbotránkoztatót. Nem állt azért annyira távol tőlem, de tekintetem idő közben az akadályon futott végig, ami nem túl meglepő módon egy újabb srác volt. Nem lehetett nálam idősebb, mégis úgy rám ijesztett, hogy még mindig levegő után kapkodtam. – Ne haragudj, én nem láttalak… - kezdtem szabadkozni, mintha az én hibám lett volna, de fogjuk csak rá arra, hogy kicsit megilletődtem. Szerencsére viszonylag hamar össze is szedtem magam, és alig pár másodperc múlva már kihúzott háttal álltam a fiú előtt. Mivel nem volt rajta kabát, az idő meg annyira azért nem volt jó, így bepróbálkoztam nála. – Öhm… ezt a fal mellett találtam. A tiéd? – nyújtottam felé a dzsekit, mintha valami békejobb akarna lenni. – Nem mondták még, hogy nézz a lábat elé? – kérdeztem immár teljesen összeszedve magam, hosszú hajamat pedig a vállam mögé dobtam. Nem tűnt éppen beszámítható állapotúnak, de annyi baj legyen, legalább végre akadt nekem is társaságom, még ha csupán pár pillanat erejéig is.
- Egyéként nem láttál erre egy ilyen magas – körülbelül fél fejjel mutattam magasabbat nálam -, szőke hajú lányt? Lehet, hogy kissé bizonytalanul jár… - újabb homlokráncolás következett. – Mint te! – néztem végig rajta ismételten, ezúttal jóval alaposabban.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
152
Join date :
2014. Mar. 01.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 26.03.14 18:46

A falak támasztó funkciójának köszönhetően tudok menni, de nélkülük már régen kidőltem volna oldalra. Nemtudom, hogy hova akarok eljutni, de messze el innen, az biztos. Valami pia jöhetne, vagy másfajta cucc, bármi, csak történjen már valami. Sikeresen nem estem hanyatt és orra sem, de még mielőtt folytathattam volna a határozott menetelést, valamelyik szerencsétlen nekem jött. Gyorsan nekidőltem a falnak, hogy megakadályozzak egy béna elesést, és közben figyeltem a nőt..mármint lányt. Egy szót se szóltam, csak bámultam őt tátott szájjal.
- Ezzel szerintem itt elég sokan így vannak. -
Egy sötét sikátorban nem olyan meglepő, ha valaki nem vesz észre valakit.
- Nem haragszok. -
A pár másodperces fal taperolás és egyensúly visszaszerzés után már nem is kellett a támaszték, megálltam a lábaimon. Haragudni meg nem haragszok, ahhoz most túl jó kedvem van.
- Őőő. -
A kabátot néztem, aztán a lányt, aztán megint a kabátot. Végülis mindegy, hogy az enyém-e, mert minden kabát kabát.
- Az enyém. -
Elvettem a kabátomat a lánytól, talán hevesebben, mint ami normálisnak mondható, dehát ez van. Még a végén ellopja. Jön a karma, és elkap.
- Hogy mivan? -
Felvontam mindkét szemöldökömet, és a szokásos "nem beszélek csak tátogok" műveletbe kezdtem. Még hogy én nézzek a lábam elé. Én! Ő jött nekem, előbb mondta. Persze mindent fogjuk Axelre, az k*rva menő.
- Te jöttél nekem kicsilány, neked kéne figyelned. Amúgy mondták már, de nem ismerlek annyira, hogy ilyen személyes kérdésekre válaszoljak. -
Minden egyes szavam komolysággal volt tele, de legbelül tudtam, hogy ezek hülyeségek.
- Nem láttam erre egy lányt se. De ha mégis itt van, akkor vagy most erőszakolják, vagy késelik. Esetleg mindkettő. -
Elmosolyodtam, és a kabátot egyik kezemből a másikba pakoltam át, már harmadszorra. Olyan meleg van, megsülök, grilles leszek és elporladok.
- Legalább én tudok valahogyan járni, és nem megyek neki másoknak. -
Beszélni még tudok, csak a világ extra szép, most sincs semmi baj. Legközelebb kombinálnom kéne, mert ahogy hallom magamat, ez teljes mértékben alulmúlása önmagamnak. Bár még messze van az este vége.
- Várjunk egy kicsit.. -
Közelebb léptem a csinos akadályomhoz, és gyanúsan méregettem.
- Nem hánysz. Nem látok nálad semmit. Normálisnak nézel ki. Rendőr vagy? Azért keresed azt a csajt...de csalódást kell okoznom neked, én nem raboltam el senkit. -
Lehet, hogy pont Colin kollégája. Összetömörülnek egy helyre, és szervezkednek. Ez a lány meg pont itt van, pont ott, ahol én.
- Mi a neved? -
Ha rendőr nem árulja el szerintem, ha meg nem az, akkor se muszáj neki. Egy próbát megér, valahogyan hívnom kell. Innen meg nem megy el addig, amíg el nem mondja, hogy ki után kémkedik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 26.03.14 20:09

Amint beleakadtam a tántorgó srácba, máris kezdtem magam kellemetlenül érezni. Alapvetően hozzászoktam, hogy meg szoktak nézni, már csak azért is, mert felsőbb körökben tisztában voltak azzal, hogy mit jelent a Harper név. Az azonban még nekem is új volt, hogy így bámuljon rám valaki, ahogyan ő nézett. Még át is álltam egyik lábamról a másikra, miután sikerült visszanyerni az egyensúlyomat, és vele együtt a magabiztosságot is. Talán ennek volt köszönhető, hogy idejében kapcsoltam, és tértem át a szabadkozásról a támadásra. Mintha az mindig jó megoldás lenne, álcának azonban kiválóan megfelelt. Nem kellett neki tudnia, hogy esetleg potenciális veszélyforrásnak fogtam fel, a felháborodás a legjobb módszer a félelem elrejtésére.
- Látom annyira nem hiányoltad – jegyeztem meg, ahogyan felváltva nézett rám, meg a ruhadarabra. Csak akkor szaladt fel meglepettségemben a szemöldököm, amikor úgy rántotta ki a kezemből, mintha az élete múlna rajta, holott azelőtt azt sem tudta, hogy mi fán terem. Tanácstalanságom valószínűleg kiült az arcomra, is, végül azonban csak a két kezemet emeltem fel megadóan. – Hé, nyugi már! Nem akarom megtartani… - mondtam gyorsan védekezően, és még egy lépést is hátráltam előle, nehogy itt támadásnak vélje a viselkedésemet. – Tényleg a tiéd? – kérdeztem vissza végül. Először nem akartam, de nem bírtam befogni a számat, ráadásul annyira meg sem nézte, úgyhogy nem voltam teljesen meggyőződve arról, hogy megtaláltam a tulajdonost. Azt meg nem akartam, hogy valaki miattam ne találja meg a holmiját. Lehet, hogy tényleg elloptam valakitől? Az elég ciki lenne…
- Attól függ, honnan nézzük! – mondtam ellent kapásból, miközben dacosan felszegtem a fejemet. Szerintem akkor is ő jött nekem, vagy legalábbis próbáltam erről meggyőzni magam, mert ez így nekem sokkal jobban megfelelt. A második mondatára meg inkább nem reagáltam, mert valószínűleg pont olyan ostobának éreztem volna magam, mint amilyennek őt néztem most. Egészen biztos, hogy volt valami a szervezetében, ami eltompította a gondolkodását.
- Gondolod? – kérdeztem először ijedten, aztán el is hessegettem magamtól a borús és igencsak ijesztő képeket. – Remélem, hogy nincs igazad! – jelentettem ki máris, mert gondolni sem akartam arra, hogy Chloe esetleg ilyen szörnyűség áldozata lett. Azt már sokkalta valószínűbbnek tartottam, hogy önszántából engedte a fiút a lábai közé, már ha ilyesmi történt valahol hátul a sötétben. Annak meg inkább nem akartam a tanúja lenni, jobb nekem így. Jó, valahol egészen mélyen ott maradt bennem az aggodalom ugyanígy, de már korántsem annyira, mint az elején. Próbáltam meggyőzni magam arról, hogy minden rendben van a barátnőmmel, és van egy jó estéje, még ha nem is támogattam az efféle viselkedést.
- Maradjunk annyiban, hogy kettőnk közül még mindig az én járásom a biztosabb! – úgy emeltem fel a fél kezemet, mintha én lennék a királynő, aki csendre inti a népet. Hiába, ez nálam megszokás, ráadásul apám hasonló mozdulattal szokta elhallgattatni az alkalmazottait, akik magyarázkodnak neki. Azt hiszem, hogy a hosszú évek során egyszerűen átvette tőle, mert ez egészen biztos, hogy nem öröklődik. Utáltam, hogy hasonlítok rá, jobban szerettem úgy gondolni, hogy kiköpött anyám vagyok, de igazából le sem tagadhattam volna az idősebb Harpert.
- Most meg miért nézel így rám?! – a hangomból talán kicsendült némi felháborodás, és egy cseppnyi türelmetlenség. Épphogy nem toppantottam egyet, mint valami elkényeztetett fruska. A késztetésnek azonban sikeresen ellenálltam, és nem hátráltam előle egy lépést sem, amikor közelebb jött hozzám. – Nagyszerű észrevétel! – bólintottam arra, hogy nem hányok. Valóban nem, szerencsére ennyi alkohol azért nem volt a szervezetemben, csak annyira minimálisan, hogy épp egy picit érezzem a hatását. Még ahhoz is kevés volt, hogy teljesen elengedjem magam odabent, mégis zsongott a fejem. – Nem tudom, hogy bóknak vegyem-e ezt… - utaltam arra, hogy szerinte normálisnak nézek ki, ám alighogy kimondtam, máris kibuggyant belőlem a nevetés. A sikátor komor, kopott téglafalai vissza is verték egy kicsit a hangomat, és ezen az estén most először volt egy jó pillanatom.
- Hogy én rendőr? Ezzel sem vádoltak még… - ráztam meg a fejemet, ajkaimon elbűvölő mosoly ült továbbra is. – Szerintem ahhoz is fiatal lennék, hogy egyáltalán jelvényt kapjak – fűztem még hozzá, aztán néhány gyanakvó pillantást követően úgy voltam vele, hogy a nevemet azért még elárulhatom neki, mert úgysem veszélyes a srác. – Cam vagyok! – mutatkoztam be, de kezet nem nyújtottam, ennyire nem adtam jelen helyzetben a formaságokra. – És a tiéd? – kérdeztem vissza kíváncsian. – Vagy hívjalak Mr. Titokzatosnak? Esetleg Mr. „Nézz lábad elé!”? – viccelődtem tovább, ám tekintetem időnként mégiscsak a háta mögötti sötét területre kalandozott. Az ilyen helyek mindig idegessé tesznek egy picit, ezért kerülöm őket, amikor tudom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
152
Join date :
2014. Mar. 01.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 28.03.14 14:10

- De hiányoltam. Csak nehezen ismertem föl. -
Még most sem tudom, hogy ez tényleg az enyém-e, de maximum majd eladom. Vagy azt mondom Colniéknak, hogy ráesett egy festékes ecset. Esetleg egy vödör. Az nagyobb területen lepné el.
- Nyugodt vagyok! Ne hátrálgass, rendőrke. -
Tudom, vagyis gondolom, hogy nem akarja megtartani. Nagy lenne rá, és nem is állna jól neki. Biztosan valami gazdag kislány, nem is tetszene neki. Az ilyeneknek amúgy is valami más szokott ágaskodni egyfolytában, és nem a kabátokra célzok.
- Nem mindegy, hogy kié? Ez csak egy kabát. De igen, az enyém. -
Magamhoz szorítottam az említett kabátot, mintha tényleg nagyon hiányzott volna. Nem adtam rá okot, hogy ne higgyen nekem, de mégis visszakérdez. Kezdem azt hinni, hogy a homlokomra van írva, "Ne hidd el azt amit mondok".
- Ha a reális oldaláról nézzük, akkor te jöttél nekem. A kabátomat is elloptad, szóval a legkevesebb az, hogy valamivel jóvá teszed bűneidet. -
Adhatna pénzt, piát, vagy mindkettőt. De ennek az esélye nem túl nagy, főleg nem egy ilyen sikátoros környezetben.
- Amikor valaki csak úgy eltűnik, általában ez szokott lenni de..a remélés nem segít neki a megfojtása pillanatában. -
Azt se tudom, hogy kiről van szó, de ha itt van keresve, akkor nem lehet túl bíztató a dolog.
- Mások hogy szoktak téged kibírni? -
Akkor sem adok neki igazat. Hiába lány, nem érdekel. Ő nem tud egyenesen menni, pedig nincsen semmilyen szer hatása alatt. Hátránnyal indult, hátránnyal érkezett.
A kéz felemelős jelenetet nem értettem, nem is tudtam hova tenni, ezért elkaptam a vékony mancsot és tettem egy lépést a lány felé. Mostmár csak a kabátom áll közénk, az este főgonosza.
- Tudod..ha ilyen vagy, akkor annak a sorsára juthatsz, akit keresel. Vigyázz a kezedre. -
Nem akartam sokáig fogni, nehogy valami rosszat feltételezzen, ezért hamarosan el is engedtem. De az igaz, hogy nem túl jó ötlet egyedül keringenie itt.
- Mert van jogom hozzá? Vagy a hercegnő elporlad attól, ha valaki ránéz? -
Megint vigyorogni kezdtem, miközben a fejemet csóváltam. Vicces lány. Vagy csak a drog miatt tűnik annak. Most mindenki viccesnek tűnik.
- Ne vedd annak. - A nevetése meglepett, de olyannyira, hogy hátráltam is egy kicsit. Őrült? Belefutottam egy elmebetegbe! De nem, nem lehet őrült.
- Miért, hány éves vagy? -
Akkor nem rendőr, de ezt bárki hazudhatja. Majd kiderül úgyis. Ha meg nem, az se baj.
- Én meg Axel vagyok. Hívhatsz bármelyiknek, de elég hosszú nevek..el fognak fáradni a szép kis ajkaid. -
Mondhattam volna valami álnevet, de mostmár úgy hiszem, hogy nem rendőr.
Láttam, hogy néha nem is engem néz, hanem a semmit a hátam mögött. Ilyenkor kéne udvariasan megkérdezni, hogy meghívhatom-e egy italra, vagy kuka guberálásra, de az udvariasság távol áll tőlem.
- Most akkor keresed tovább azt a csajt, vagy álljunk itt egész este? -
Annak a vége az lenne, hogy kifordulnának a lábaim alólam és egyenesen ráborulnék. Így is nagy erőfeszítésekbe kerül, hogy egy helyben álljak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek 28.03.14 19:40

Még mindig nem voltam teljesen meggyőződve arról, hogy az ő tulajdona a kabát vagy sem, de egy idő után már úgy voltam vele, hogy úgyis mindegy. Az illetőnek bizonyára nem hiányzott, ha már eddig hagyta ott heverni a fal tövében. Ha ennek a srácnak szüksége volt rá, hát nem akartam én lenni az, aki ezen fennakad. Különben is, ráfért még egy réteg, azért ennyire nem volt jó idő, hogy egy szál pólóban flangáljon idekint.
- Oké-oké! – mondtam végül csupán ennyit, hogy ne kötekedjek vele tovább feleslegesen. Legszívesebben én magam adtam volna rá, mert rossz volt így ránézni. Csoda, hogy nem volt teljesen libabőrös a karja, bár ebből a távolságból ezt nem tudtam volna biztosan megmondani egyébként sem. – A kabátodat pedig nem elloptam, hanem épphogy megtaláltam! – javítottam ki gyorsan, de azzal már nem szálltam vitába, hogy ki ment neki kinek. Úgy látszott ugyanis, hogy ez már veszett ügy, nem fogunk zöld ágra vergődni ezzel kapcsolatban. – Úgyhogy nem hinném, hogy bármilyen bűnöm is lenne, amit jóvá kéne tennem – tettem még hozzá ártatlanul, vonogatva a vállaimat a tanácstalanság miatt.
- Inkább ne beszéljünk erről, jó? Biztos minden rendben van! – a hangom lehet, hogy kicsit ingerült volt, de így is aggódtam. Nem hiányzott, hogy még rám hozza a frászt puszta szórakozásból. Próbáltam inkább bizakodó lenni, és saját magamat is megnyugtatni egyúttal, mert abban bíztam, hogy ezzel majd elérek egy kis pozitív változást saját magamnál. Annyira nem jött be a módszer, de legalább ez az ismeretlen srác elterelte a figyelmemet valamelyest. Máris hálás voltam neki ezért, még ha sértett is a feltett kérdése.
- Ezt most inkább meg sem hallottam! – vágtam oda kissé sértetten. Szerintem egészen kibírható személyiség voltam, nem is értettem, hogy ezt most mire fel vágta hozzám. Valószínűleg az értetlenség az arcomról is lerítt, mert nem rejtettem különösebben véka alá. A helyét azonban alig egy másodperc múlva átvette a meglepettség, amikor megragadta a csuklómat. Előbb arra, aztán az arcára néztem. A szívem ugyan a torkomban dobogott az izgalomtól, mégis próbáltam higgadtnak tűnni. – Rendben, majd odafigyelek… de most lennél szíves elengedni? – udvariasan kértem, pedig megijedtem a lehetőségtől, hogy nem kerülne neki sokba berántani a sikátorba. Engem ki keresne meg? Mert, hogy Chloe nem, az is biztos!
- Nem vagyok hercegnő! – fűztem hozzá csupán ennyit, méghozzá elég durcásan. Sosem szerettem, ha ilyen véleménnyel voltak rólam, mert úgy gondoltam, hogy a gazdagok között én még kivételesen normálisnak számítok. Úgy látszik, hogy tévedtem, de nem érdekelt. – Nem illik ilyet kérdezni egy nőtől! – ajkaimon még mindig ott pihent a mosoly, hiába próbáltam komolyságot erőltetni magamra. Helyette incselkedő fény csillant a szemeimben, miközben vártam a választ. Hamarosan meg is kaptam, mire egy biccentéssel nyugtáztam. – Akkor maradjunk az Axelnél, az kényelmesebb lesz! – határoztam elégedetten, az ajkaimra tett megjegyzést pedig igyekeztem figyelmen kívül hagyni, mielőtt zavarba jönnék.
- Miért, segítenél megkeresni? – kérdeztem kíváncsian, de már csak annak is örültem volna, ha áll itt velem valaki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: A hátsó, sikátori részek

Vissza az elejére Go down

A hátsó, sikátori részek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Kenshiro Mirubi
» Báb alkatrészek
» Mystic Falls sikátorai
» [Küldetés] Csibészek
» Eldugott, belső részek

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Scream Music Club-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához