welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
EOF - Empire of Fantasy
Vendég
09.12.17 8:27
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (780)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Andres Nathaniel Blake
 
Candice Westmiller
 
Zooey A. Benedict
 
Lyna Hill
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Gimnázium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 18.05.13 21:04

Egy viszonylag könnyű napot hagyhatok ma magam mögött, annak ellenére, hogy a diákok -az év vége és vizsgák közeledtével egyre nehezebben férnek meg a bőrükben-, egyre kezelhetetlenebbek. Mégsem vethetem a kis pajkos viselkedésüket a szemükre. Tudom, hogy milyen ez. Itt a nyár a nyakunkon, évzáró bulik, táborozások, kirándulás a haverokkal. Én is voltam gyerek, és mi is ugyanezeket éltük át, amiket most ők is, és tisztán állíthatom, hogy tényleg a nyári szünet előtti utolsó hetek a legkibírhatatlanabbak mind a tanárok, mind pedig a diákok számára. Ilyenkor már inkább próbálom lazábbra venni én is az óráimat, alkalomadtán hamarabb haza is engedni őket, ha aznapra végeztünk egy anyagrésszel, és már nincs mit csinálni. Ez nálam már csak így működik, de szerintem nem egy kollégám választotta még rajtam kívül ezt az idegkímélő megoldást. Ma úgy volt, hogy találkozunk Chloeval, de valami miatt lemondta, így már egyáltalán nem látom értelmét annak, hogy minél hamarabb haza érjek. Nem, nem vagyok munkamániás, aki az iskola falai között akar megrohadni, de otthon ugyanúgy nem tudnék semmi hasznosat csinálni. Jó, ez így nem teljesen igaz. Lunára már ráférne egy alapos sétáltatás -talán az lenne a legjobb, ha edzőruhát vennék, és kocognék vele egyet-, de egyszerűen nem visz rá a lélek most. Így hát, továbbra is csak szépen ráérősen pakolgatom a táskámba a cuccaimat, egészen addig, ameddig az ütő meg nem áll bennem egy pillanatra, ahogy a tanári ablakán keresztül ki nem nézek a rendezett udvar füvesített részére.
-Olivia... - Még mindig szokatlan -és elbizonytalanító-, hogy Olive itt van, és hogy minden nap egymásba botlunk, de most talán -ha már úgy sincs más, és jobb dolgom-, helyre hozhatnám azt, amit múltkor abban a kávézóban olyan pazarul elszúrtam. Azóta egy komolyabb, hosszadalmasabb beszélgetésünk sem volt azon kívül, hogy "Jó reggelt!". Hát akkor nagyfiú mindent bele! Mutasd meg, hogy szorult még beléd egy csepp kis jó indulat, és hogy nem vagy te olyan érzéketlen bunkó pöcsfej, mint amilyennek múltkor is mutatkoztál előtte. Ráadásul ma van a szülinapja is! Ennyivel jövök neki.
Mielőtt még kereket oldhatna, félbe hagyom a pakolászást, és már rohanok is. Csak a folyosón állok meg, hogy vehessek két jegeskávét -imádja, illetve, régen imádta-, de utána már suhanok is tovább. Odakint szlalomozgatva kikerülök néhány diákot, és mikor Olive közelébe érek, elgondolkozok rajta, hogy talán szülinapja alkalmából rá kellene hozni a gyenge frászt, de inkább felhagyok az ötlettel, és csak megállok mellette.Látom, hogy ír valamit, és sejtem, hogy valami magánügy lehet, ezért inkább a tájat kezdem el fürkészni. Ennyi jól neveltség még szorult belém!
-Khm... Miss. Silverman, a jegeskávéja. - Azért ez már egy fokkal jobb kezdet, mint a múltkor " mit akarsz itt?" is volt, nem?
-Boldog születésnapot! - Nyögöm ki végezetül a lényeget, így huppanva le mellé, és nyújtva át neki a poharat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 18.05.13 21:37





Ameli jelenléte mindig segít egy kicsit összeszedni magam. Az a csaj olyan kiegyensúlyozott és végső de nem utolsó sorba olyan energia és gondtalanság árad belőle, hogy az gyakorlatilag mindent elsöprő, és ösztönző is egyben. Mellette csak egy rút kiskacsának, hátramaradott, sőt, visszamaradott nőszemélynek érzem magam, aki nem tudja túltenni magát se az egyik, se a másik volt férjével történteken. Ameli is ugyan úgy járt ahogy én. Összeveszett a párjával, és szakítás, válás lett belőle. Ő mégis sokkal jobban kezeli. Bár, miért ne tenné, hisz egy kiegyensúlyozott nőről van szó.
Amint elhagyom a mosdót, és egy hideg ásványvíz társaságában elhagyom az épületet, még a szemem sarkában látom, hogy ő is távozik bár sokkal lelkesebben és kivirágzottabban... hála annak a férfinek, aki a jobb oldalán sétál, s együtt lépik át az iskola hatalmas ajtaját. Boldogsága és lelkesedése láttán elégedettség száguld végig rajtam, de innentől kezdve kénytelen vagyok a magam gondjaival foglalkozni. Odafigyelve arra, hogy ne gyűrjem magam alá a ruhám szoknya részét, már le is ereszkedek a földre terített kardigánomra. Lábaimat magam alá húzva, térdeléssel azonos formában ücsörgök a földön, s már fel is csapom a naplómat, melynek friss, még ropogós lapjain már leírásra kerülnek az első gondolatok, melyek lassan de biztosan folytatódnak...

.... tudom nem fogod tudni te megadni nekem a választ arra, hogy mi tévő legyek magammal? Nem menekülhetek egész életemben, de azt se engedhetem, hogy kiszolgáltatott nőként éljek, és hagyjam azt, hogy az a férfi akitől már elváltam verjen, valamint napi szinten erőszakoljon meg...

Amint le írom ezeket a szavakat, egy ismerős, viszont annál kellemesebb hangot hallok meg, kinek tulajdonosa úgy ácsorog felettem, mint egy rakás szerencsétlenség. Magatehetetlensége láttán halványan elmosolyodok, majd becsukva a kis könyvecskét leteszem magam mellé.
A múltkori találkánk nem zajlott túl szépen, s a vége még csúnyább lett, mint amilyenre számítottam. Talán ez vezetett el ahhoz, hogy ne akarjak túl sokat beszélgetni vele. Persze nem éreztem magam se sértettnek, se megbántottnak, de jobbnak láttam azt, ha békét hagyok neki. Akkor talán eltudja fogadni a tényt, hogy itt vagyok a közelében.
- Ohh. Nagyon kedves tőled, köszönöm - fogadom szívélyesen nem csak a kávét, de a felköszöntést is. Bevallom, én magam úgy elfelejtettem a születésnapomat, hogy eszembe se jutott. Amúgy se vagyok híve annak, hogy saját magamat meglepjem, mástól meg úgy se kapok semmit... na itt nem a tárgyi dolgokra értem, hanem a telefonhívásokra. Nem kell nekem senkitől semmi.
- Minden rendben? Jól vagy? - fordulok felé végtelen kíváncsisággal és békességgel a hangomban. Igyekszek nem túl követelőző vagy határozott lenni. Inkább óvatos.



Ma
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 19.05.13 12:22

Lehet, hogy idióta ötlet volt részemről, hogy mindent félbe hagyva elinduljak Olivehoz, és valami beszélgetést kezdeményezzek vele -amibe burkoltan egy bocsánatkérést is belefoglalnék-, de hirtelen ezt éreztem helyesnek, és már nincs semmi, ami megállíthatna. Nem tudom igazából, hogy mire számítsak tőle. Mennyire fog örülni, vagy nem örülni a jelenlétemnek. Ha a jegeskávé a nyakamban végzi, nem probléma. Kocsival vagyok...
Ahogy közelebb visznek hozzá a lábaim, egyre bizonytalanabbá válok. Úgy érzem magam, mint akinek levágták a farkát, és így próbál meg csajozni.
Ahogy mellé érek, eleinte csak egy torok köszörülésre futja, de aztán képzeletben jóóóó erősen megcsavarom a golyóimat, és máris észhez térek. Ez nem az a kor, amikor az volt a normális, hogy a fiúk húzgálták a lányok haját, és így udvaroltak nekik. Felnőttek vagyunk, ideje lenne úgy is viselkedni!
-Ugyan! - Legyintek egyet szabad kezemmel, majd letelepszem mellé. Most kapcsolok! "Ugyan?" Mégis mi a franc volt ez? Kifogytam a szavakból? Ennél találóbbat tényleg nem is mondhattam volna! Ó, te idióta!
Na, de akkor kezdjük is mondjuk egy bájolgó csevegéssel, amiről mind a ketten tudjuk, hogy tök jelentéktelen, és amivel nem fogunk egyről a kettőre jutni. Csak annyit érek el vele, hogy egy kicsivel később fog elküldeni a búsba a megkésett bocsánatkérésemmel együtt. Nem is értem, hogy mi van. Régen sokkal jobban megértettem a nőket... hozzájuk tényleg külön szótár szükségeltetik!
-Őőő... igen. Elvagyok, éldegélek. - Villantok felé egy igen csak idétlen vigyort, és mielőtt megfejelhetném a fát egy párszor, inkább belekortyolok a jegeskávémba.
-Veled minden rendben? Sikerült már hozzászokni az itteni rendszerhez? Rég beszéltünk...khmm... - Na ne mondd!? És mégis ki volt az a megveszekedett barom, aki miatt nem tudtatok normálisan váltani két szónál többet? Na ki? TE! Hogy fulladnál bele a kávédba...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 19.05.13 15:56





Látni lehet szerencsétlen pasason, hogy ha valamit tehetne, akkor elmenne innen. Mintha nem is saját maga akart volna idejönni, hogy beszélgessünk, vagy ki tudja, mit csináljunk legalább csak egy kicsit. Lehet, hogy még mindig a múltkori miatt feszült, amiatt, hogy úgy ott hagyott egyedül, rám pedig rám hárult a fizetés. De talán még mindig benne van a feszültség, hogy a közvetlen közelében vagyok azok után, hogy olyan csúnyán elküldtem a balesetet követően. Tény, hogy jóvá akarom tenni, és a közelében akarok lenni, de nem ez az elsődleges célom. Mármint... ha ő nem engedi, akkor megbékélek vele, és keresek más elfoglaltságot, mint sem szerelmes tinédzserként őt bámulni egész nap és a fülem tövéig pirulni, mikor hozzám szól vagy rám néz. Apropó! Nem is tudnék amiatt elpirulni, mert hozzám szól, elvégre hetek óta nem mondunk egymásnak mást, mint, hogy "jó reggelt" vagy "további szép napot". Ezt is csak abban az esetben, mikor délután elhagyjuk az iskola területét.
Legyintésére és egyszerű hozzászólására csak elvigyorodok, s egy fejrázást követően belekapaszkodok a műanyag pálcikába, ami a kávéhoz járt.
Végül sikerül valamiféle értelemmel teli megjegyzést fűznie ahhoz, hogy tulajdonképpen jól van, éldegél... a kérdés viszont gyanakvó pillantást varázsol a szemeimbe. Legszívesebben elnevetném magam, de betudom ezt annyival, hogy még mindig zavarban van a jelenlétemben a múltunk miatt. Vagy szimplán nem tudja, hogy kérjen bocsánatot? Nem értem. Tudhatja jól, hogy nem is tisztelek jobban mást annál, mint aki bocsánatot tud kérni. Márpedig Logannel ez lehet a gond. Nagyon jól ismerem, és a szemében ott csillog az értetlenség, a visszafojtott, ki nem fejezett bocsánatkérés.
- Amm igen...ő, minden - bólintok, de zavartságomat kimutatva fülem mögé tűrők pár hajtincsemet, melyek menet közben elkószáltak a laza copfból. Végül sikerült határozottan rá néznem, ekkor viszont kiengedem magamból a bent tartott nevetést.
Csilingelő hangon nevetek fel, ahogy azt a kétségbeesett kiskutya tekintetet megpillantom.
- Basszus Logan, mi a baj? Olyan vagy, mint egy mélabús szamár, aki azt se tudja mit kezdjen magával, vagy az abrakkal - fordulok hozzá teljes alakommal, ahogy félre biccentett fejjel figyelem az arcát.
- Mond el! Ne kímélj.. - nem tudom, hogy jó döntés volt-e arra ösztökélnem, hogy mondja el mi bántja, de addig is nem azzal foglalkozok, hogy akarva akaratlanul is a púderhez nyúljak, hogy még többet kenjek belőle a halántékomon villódzó lila foltra. Vagy, ott van még a másik zavaró tényező is. Fogalmam sincs, hogy Jason mikor akar színre lépni, s mikor elégeli meg azt, hogy nem otthon vagyok vele és engedem, hogy molesztáljon, ütlegeljen. Annyi de annyi megoldatlan és még feltalálásra váró probléma van a nyomorúságos életemben, hogy kezdek mind ebbe belefulladni.



Ma
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 19.05.13 16:34

Jól van, oké. Az első lépéseket már megtettem afelé, hogy mindent -na jó, ha nem is mindent, de legalább valamit, egy kis részt-, jóvá tegyek. Nem is értem, hogy a múltkor, hogy viselkedhettem úgy. Többnyire elfogadó vagyok az emberekkel, és ha meglepő, ha nem, de még nyugodt lélek is, erre múltkor mit csinálok? Kis híján átharapom a volt nejem torkát csak azért, mert ide merészelt jönni Vegasba, és mert tök véletlenül ugyanabban az iskolában tanít, ahol én is. Meg kellene tanulnom már végre ténylegesen is tovább lépni. Most már tudom, beismerem, hogy attól, mert még kerülöm, és nem szólok hozzá, úgy teszek, mintha valami idegen nő lenne, nem lesz semmi könnyebb. Attól nekünk még ugyanúgy lesz egy közös múltunk, amit soha nem fogunk elfelejteni, de legalább megpróbálhatjuk egy új jelennel, amiben talán helyre hozhatunk ezt-azt. Hiszen ő is követett el hibákat, és én is.
-Nos, ez nem volt valami meggyőző, Miss. Silverman... - Ráncolom össze gyanakvóan a szemöldökömet, majd a következő percekben már ismét csak mosolygok. Persze, nem azzal a "majd kiesek a saját számon, ezer wattos, szemet bántó" fajtával. Csak szépen szolidan, és lassan, úgy ahogy a bocsánat kérés felé is araszolgatok. Frenetikus vagyok, de komolyan! És még egy jegeskávét is vettem neki a szülinapjára. Hát mindjárt lehidalok! H-i-h-e-t-e-t-l-e-n! És, hogy mire föl ez a magázódás? Nos, ha már újra kezdjük, kezdjünk mindent talán a legeslegelejétől... A Mrs.Smith jobban hangzott.
-Mi? A szamárra szoktak abrakot tenni? Én úgy hittem, hogy az csak a lóra szokás! - Hogyne! Persze, a Pisai ferde tornyot pedig Elvis Presley építtette Dániában Napoleon tervei alapján, nem? Én is a "leglényegesebb" dolgokra tudok ám csak kitérni, de komolyan! Nos, de barom agyam hülye elmélkedéseivel most félre! Inkább azon kellene elgondolkodnom, hogy mit tettem, amivel ilyen könnyen és hamar lebuktattam magam.
-Na jó. Igazából... megláttam a tanári ablakából, hogy egyedül vagy idekint, és gondoltam, jól esne most egy kávé, meg hát... szülinapos ne ücsörögjön már egymagában, úgyhogy... - Ezzel tulajdonképpen félbe is szakítom a mondandómat, és a végén egy idétlen vigyorral a képemen megvonom a vállam.
-Őszinte leszek veled. Még mindig van bennem némi kétely, de azok már nem számítanak! Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért múltkor olyan szemét voltam a kávézóba. Lehet, hogy elváltunk, de igazad van, attól még lehetünk barátok... - Pislogok rá bizonytalanul, miközben szent meggyőződésem, hogy ez most rohadt hülyén hangozhatott.
-Szóval, ha van egy kis időd, akár elmehetnénk az egyik cukrászdába. Van egy jó, és meghívlak. Tekintsd ezt ajándéknak és bocsánatkérésnek is. - Vonok vállat, így kezdve el fürkészni kérdőn az arcát.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 19.05.13 17:41





Őszintén mondom, hogy meglep a kezdeményezése. Már csak az is, hogy ő maga, minden unszolás nélkül kijöjjön hozzám, ráadásul még kávét is vegyen, úgy elegyedve szóba velem. Annak ellenére, hogy mindkettőnk vétett hibákat, úgy érzem tudunk segíteni egymásnak, és nem szabadna hagyni, hogy teljes mértékben elidegenedjünk egymástól. El kell felejtenünk mindent, ami a múltban történt, s előröl kezdeni mindent. Talán kapunk egy második esélyt, ami segíthet, és mindent egyenesbe hozhatunk.
Üde mosolya mindig megérintett bennem valamit, s egyik pillanatról a másikra úgy kaptam lángra, mintha fáklya voltnék. Most sincs ez másként, de inkább csak egy mosollyal válaszolok rá, s igyekszek nem szerelmes kiscsikóként ugrándozni, ficánkolni és még úgy is beszélni. Elfojtom magamban az elégedettséggel keveredő meglepetést és csodálatot, helyette csak egy kis ismerős, rajongó bizsergést engedek feltörni. Az is épp elég ahhoz, hogy láthassa, nincsen ellenvetésem a beszélgetést illetően.
- Most nem szeretném ezzel elrontani a napot jó? Inkább... inkább hagyjuk - sütöm le a szemem, s kezem már nyúlna is az arcom felé, de akarattal megakadályozom. Nem hozhatom fel a figyelmét semmire, úgyhogy kénytelen leszek odafigyelni minden apróbb kis mozdulatomra, a szavaimra. Az abrakkal való tévhite viszont halk kuncogásra késztet.
- Logan?! Az abrak az takarmány - kortyolok egyet a kávéból, mi kellemes, hűsítő borzongást hagy maga után, ahogy lefolyik a torkomon.
- Tényleg kedves tőled - teszem le a fűbe a kávét, hogy gyors mozdulatokkal becsúsztassam a táskámba a naplómat a tollal együtt. Nem hiányzik, hogy itt hagyjam, a végén napokon belül én lennék az iskola legsajnáltabb sztárja. Ahhoz pedig nekem semmi kedvem... nem lenne kellemes azt hallgatni, hogy munkatársaim nyakba főbe ajnároznak, és arra szólítanak fel, hogy jelentsem be a rendőrségnél azt, amit Jason velem tesz. Tényleg megérdemelné, de nincs elég merszem hozzá. Rettegek.
Amint arra ösztönzöm, hogy mondja el, mi is a baj, ami zavarja, és ami miatt úgy viselkedik, mintha évekkel ez előtt járnánk, és úgy kell rávezetni valakit, hogy mondja már el, mégis mi a fene folyik körülötte, mi az, amit titkol.
- Ó - nyögöm értetlenül, ahogy szó szerint leesett állal fürkészem még mindig igen szemre való, de egy kicsit meggyötört arcát.
- Ez őszintén meglep, Logan - pislákolok vadul - de a bocsánatkérés elfogadva, igaz nem voltam rád mérges. Sőt, megértem nem egy kirohanásodat, a semmiből jelentem meg. És tényleg sajnálom, hogy pont ide, de nem tudtam jobb helyet annál, mint amit Vegas adhat. Mondjuk már ez is mindegy, ez is a megtestesült pokol - kezdem el ujjam hegyével letörölgetni a meleg hatására keletkezett vízcseppeket a műanyag pohár pereméről.
Logan következő szavaira felpillantok az iskola falán kattogó órára, s egy gyors fejszámolást követően biccentek.
- Most van két kerek szabad órám. De ha ez nem felel meg, akkor ott van még az órák utáni időpont is - kislányos mosollyal fordulok vissza felé.
- Tetszik ez a határozottság... sokkal jobban áll, és így nem egy szeles kölyöknek tűnsz felnőtt testben, hanem egy érett férfinak - öklözöm vállon vigyorogva.



Ma
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 20.05.13 14:06

Gyanakvóan ráncba fut a homlokom, amint feltűnik, hogy igyekszik terelni magáról és a hogylétéről a témát. Már akkor kiszúrtam azt a minden bizonnyal verés okozta lila foltot a halántékán, amikor idejöttem mellé -és merem feltételezni, hogy a noteszába se munkával kapcsolatos ügyeket körmölt, amikor megzavartam-, de tekintettel arra, hogy éppen születésnapja van, és nem akarom elrontani a hangulatot -megint-, azzal, hogy rákérdezek arra a bizonyos foltra, inkább úgy teszek, mint aki észre se vette. Majd egyszer, ha a pillanat is megfelelő lesz hozzá, talán megemlítem, és ha kell, szétrúgom annak a mocskos gazembernek a seggét és képét is, aki ezt volt képes csinálni egy nővel.
Mindenesetre, ha Olive azt kéri, hogy hagyjuk egyenlőre a témát, csak bólintok egyet, jelezve, hogy tudomásul vettem mindezt.
A következő tény azonban igen rendesen megdöbbent, és miután sikerült egy cifra káromkodást elnyomom az orrom alatt, amiért ilyen tanulatlan senki vagyok, már én is csak mosolygok a saját nyomoromon, és azon, ahogy Olivia reagált. Mindig is imádtam, amikor nevet. Olyan... nem is tudom, jó érzés járja át ilyenkor az embert, a mosolya pedig... nos, az is páratlan, és ezt nem félek még annyi év elteltével, oldalamon egy barátnővel(?) is bevallani.
-Azt hiszem nem fogok vidékre költözni, és mezőgazdasággal foglalkozni nyugdíjas koromban. Ez gáz volt... - Csóválom meg félre biggyesztett szájjal a fejem, de mivel a mai napon nem a lovaké, zsiráfoké, kenguruké és más állatoké a főszerep, inkább át is térek arra a bizonyos bocsánatkérésre, aminek a hosszas taglalása után máris jobban érzem magam. Ez a megkönnyebbülés dolog tényleg olyan, mintha egy hatalmas kő gurulna le az ember szívéről! Mindenesetre, egy percig kiül az egyértelmű, őszinte meglepettség az arcomra, hogy csak ilyen egyszerűen megbocsájtott. Ha nem tudnám, hogy ez a nő egy angyal, biztos, hogy azt hinném, hogy mesterkedik valamiben, és csak a megfelelő alkalomra vár, hogy mindent visszaadhasson.
-Köszönöm. Mármint... azt, hogy ilyen könnyen megbocsájtottál. - Váltok én is komolyabb beszédbe, majd meg se várva a továbbiakat, azonnal felpattanok, és a kezemet nyújtom felé.
-Nagyszerű! Most megyünk! A francia krémesük isteni finom! - Vigyorgok le rá, és most az sem érdekel, hogy a rövid copfomból kihullott előre pár tincs, amik belelógnak a szemembe.
-A kocsim kint van a parkolóban... - Mutogatok hüvelykujjammal, és már indulok is vele az oldalamon a parkoló felé, ahol egy gombnyomással kinyílik a fekete BMW. Megvárom, ameddig ő is beszáll, és már indítok is.
-Mmm... még mindig a nővéredéknél laksz? - Hozok fel végül egy témát, csakhogy ne váljon kínossá a csend.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 25.05.13 19:33

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 23.09.13 10:55

Benjamin M. McCraige

Mondjon bárki bármit arról, hogy a történelem mennyire hasznos és érdekes dolog engem valahogy sosem tudott izgatni ez a téma. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell azzal foglalkozni ami a múltban történt, szerintem jobb a jelenben élni és a jövőre koncentrálni nem arra, ami már régen elmúlt. Ezt a tantárgyat rettentően utáltam a másik iskolámban is, mikor még az a fura fazon tanította nekem. Ezt az utálatomat még mindig nem sikerült legyőznöm. Viszont még sem szeretnék örök életemben gimnazista lenni, de ha nem teljesítek jól ebből a tantárgyból akkor bizony évet kellene ismételnem és nem akarok még egy évet itt elvesztegetni az életemből. Biztosra veszem, hogy tudnánk találni valami megoldást erre a problémámra a tanár úrral, ami mindkettőnk számára előnyös lenne. Ezért is vártam meg azt, hogy minden tanítási órának vége legyen és a tanulok többsége már régen az épületen kívül tartózkodjon, nem hiányzik az, hogy valaki megzavarjon, miközben éppen akcióba lendülök. Mit várok attól, hogy beszélek Bennel? Mondjuk azt, hogy mikor osztályoz akkor egy kicsikét legyen velem elfogult és jobb jegyet kapjak tőle. Csak ennyi lenne az egész, nem is olyan nagy kérés ugye?
- Ugye nem zavarok? - Kopogás nélkül léptem be az ajtón, és mielőtt választ adott volna már indultam is meg az asztala felé. Benjamin az asztalánál ült egy halom papírral maga előtt. Biztosan neki sem ez a kedvenc elfoglaltsága, hogy idióta tanulok még idiótább válaszait olvassa, ezért egy kicsivel kellemesebbé próbálnom tenni a napját. Vakmerő vállalkozásba kezdtem. Felültem az asztalára, persze minden egyes részletet jól átgondoltam, ezért van rajtam most miniszoknya, hogy hosszú combjaim jól láthatóak legyenek számára is.
- Tényleg ennyire rosszul teljesítenék, hogy ilyen rossz jegyeket érdemlek? Vagy csak arról van szó, hogy jövőre is szeretnél a tanárom lenni és ezért teszed ezt velem? - Egyből tegezni kezdtem, miért ne ha már ilyen pofátlan kérdéseket teszek fel neki? Belátom talán egy kicsit erős túlzás azt feltételezni róla, hogy azért kapok tőle ilyen siralmas osztályzatokat, mert jövő évben is szeretne az óráin látni, hogy legyen kiben gyönyörködnie miközben az unalmas múltról tart kiselőadást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2013. Aug. 09.



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 23.09.13 22:44

Miss. Foster részére


Mindannak ellenére, hogy az órákról már jó néhány órával korábban kicsengettek, s csupán a csengő már csak azon diákok és tanárok számára szólt, akik még itt maradtak fakultáción, még most is hallani lehetett az ajtóm előtt elsétáló hangfoszlányokat, akiknek tulajdonosai egyaránt lehettek a tantestületi tagok vagy pedig a folyton tudásszomjra éhes diákok, akiknek a lustábbik fele már réges régen elhúzott az iskola épületéből, mint ahogyan jó pár kollégám is. Szívem szerint én is sokkal inkább ez utóbbiak közé tartoztam volna, elvégre a legtöbb alkalommal én is csak úgy fogom a cókmókomat és a legutolsó órám után igyekszem minél távolabb kerülni ettől a helytől, elvégre nem csak a diákoknak lehet iskolaundora, hanem alkalomadtán a tanároknak is, elvégre egész álló nap a mi idegeinken táncolnak, mert ők ezt poénosnak gondolják, holott nem, de a többi marha követi a fő marhákat, de ez nem csak itt van így, hanem mindenhol máshol is. Mindenesetre szívem szerint én is uk-muk-fuk haza mennék és lustálkodnék késő estéig, majd pedig leugranék valamelyik nem éppen jó hírű éjszakai klubba, ahol szemmel élvezkedhetnék, miután valamennyire ráncba szedtem volna magam – ergo a nyomorult külsőmön ugyan nem javítanék, de egy ócska pacsulit magamra locsolnék azért, csak hogy mégis legyen valami emberi hatásom, nem pedig egy barlanglakóra emlékeztessek, aminek a titulusát a legtöbb alkalommal méltán viselem, elvégre három hét után már nem ártana megborotválkozni...
Unottan görnyedve a dolgozatok fölé, fáradtan támasztottam a fejemet, miközben áthúztam az egész feladatot. Voltaképpen szívem szerint az összessel így tennék, aztán pedig kidobnám az összeset a kukába, hogy aztán ne is foglalkozzak egyik okostojással sem, mert ezekbe nem lehet észt verni, a fejükben szottyadt húsnál és rohadt lénél nem lötyög sokkal több. Olykor már eldönteni sem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek-e azon okosságokon, amelyeket egyesek képesek voltak leírni, talán inkább szörnyülködtem, mialatt azon morfondíroztam, hogy honnan képesek ennyi hülyeséget előásni a könyvekből. Rejtély, hogy egyesek milyen magas szinten művelik a sorok közötti félreolvasást.
Éppen a zsebemben turkáltam, mikor az ajtó egyszer csak kivágódott – és vélhetőleg – az egyik felháborodott diákom lépett be rajta, aki céltudatosan válaszomat meg sem várva indult az asztalom felé.
– Hogy őszinte legyek, de igen, nagyon is zavar, kedves – tagadhatatlan, hogy a legtöbb diákommal nem vagyok tapintatos, nem is volt a kenyerem, egyszerűen így sokkal szórakoztatóbb volt, elvégre a tanároktól nem ezt a fajta hozzáállást szokhatták meg. Nos, én nem voltam hajlandó beleolvadni a megkeseredett tömegben – nem is véletlenül, elvégre már alapjáraton, nem hinném, hogy túl sok tanár másod állása bizonyos dolgok átcsempészése a határon.
Felvont szemöldökkel meredtem rá, amint csinos kis fenekét az asztalomra helyezte és mindenféle szemérmesség nélkül kezdte mutogatni fehér combjait, amit persze már alapból nem volt nehéz észre venni, a szoknya iszonyat rövid volt, én pedig mégis csak abból a fajtából való vagyok, aki még rá is tesz egy lapáttal és különösebb lelki aggályok nélkül megbámulja a kirakatba kihelyezett húst. Most azonban nem voltam különösebben diszkrét, így feljebb emelve a fejemet kíváncsian hallgattam mondandóját, miközben hátra dőltem az ülésemen.
– Nos, Miss. Nem is tudom, hogy hívják az asztalomon ülő hölgyet, minden bizonnyal azért kapja a rossz jegyeket, mert... Hogy is fogalmazzak másként? Nem teljesít éppen a legjobban. – Feltételezem, hogy ez lehet a legfőbb oka, nem pedig én, elvégre jó fej tanár révén, ha valaki könyörög még el is mondom újra vagy esetleg tartok külön órát is, így... Panaszra nincs ok. – Elhiheti, hogy nem áll szándékomban marasztalni, még a formás lábai miatt sem, meglehet, hogy Önnek kellene nagyobb erőfeszítéseket tennie, ahelyett, hogy fiúzgat vagy éppen vásárolgat. – Hangom nyugodt volt, szinte zavartalan, közben pedig arrább pakoltam a dolgozatokat, nem vettem volna a szívemre, hogy ha Miss Csillagos Ötösnek akár csak egy gyűrődés is lenne rajta... – Ja és nem bánnám, ha leszállna az asztalról.
Oké, nem bírtam tovább egy perccel sem, zsebemből előhúztam az öngyújtót, valamint a cigi, majd ott helyben rágyújtottam. Tilos, de eddig egyetlen alkalommal sem gyújtottam volna fel sem az asztalt, sem a papírokat, ha pedig a suli egy véletlen folytán mégis felgyulladt volna... A diákok nem hiszem, hogy nagyon bánták volna.
– Szóval, mit óhajt, kedves?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 24.09.13 2:53

Vége van már a tanításnak, ha bárki rám nézne akiben van némi fantázia, az gondolom sejtheti, hogy mit keresek itt még mindig úgy, hogy a szoknyám eléggé rövidke és nagyon megmutatja hosszú combjaimat. Nem vagyok szégyenlős, ezért az sem tud zavarni ha mások megnéznek. Őszintén direkt Ben véget vettem fel ma miniszoknyát, remélem értékelni tudja ezt a látványt. Jobb mint egész nap a sok papír felett görnyedni. Persze nem akarok én tőle semmi rosszat, mindössze egy kicsit jobb belátásra bírni a jegyeimmel kapcsolatban. Remélem pár kedves szó és mosoly nagyon meggyőző tud majd lenni számára, vagy ha ez sem elengedő akkor elő kell vennem a drasztikus módszereimet. Nem az a fajta nő vagyok aki egyből visszavonulót fúj az első visszautasítás után, ezért is nem törődtem azzal, amit Ben mondott mikor beléptem a terembe.
- Ígérem gyors leszek ha megkapom azt amiért jöttem. - Magabiztos mosollyal arcomon megyek oda hozzá. Még nagyon is mosolygok, remélem úgy fogom elhagyni a termet, hogy még ennél is szélesebb mosoly lesz arcomon, mert elértem azt amit akartam. Nem ismerem eléggé ahhoz, hogy tudjam mi lehet a gyenge pontja, amitől a kis motivációm gyorsabb lehetne, de ha jobban bele gondolok Ben is ízig-vérig férfi és minden férfi ugyan arra vágyik. Egy kis húsvillantás és csábos tekintet és egyből a markomból fog enni, ez már biztos.
- Hívj csak Chloénak. - Tudom nem körülöttem forog a világ, de azért mégis annyira nehéz elhinni, hogy még a nevemet sem tudja. Egy ilyen szépségre, mint amilyen én vagyok mindenki felfigyel. Elképzelem, ahogy haza megy ahol senki sem várja és az unalmas és szánalmas életének az a napjának a fénypontja, ha magához nyúlva arról fantáziál, hogy keményen leteper az íróasztalon és olyan szenvedéllyel tenne magáévá, hogy abba sem tudnám hagyni a sikítást. Akár talán valósággá is válhatna.
- Tudom több időt kellene fordítanom a tanulásra. - Tetetett megbánást próbáltam elhiteti vele, habár nem hiszem, hogy most annyira az arcomra koncentrálna, de azért sosem lehet tudni milyen apró kis részleteken múlik.
- De attól tartok ha egész nap a könyvek felett görnyedek akkor nem élhetem igazán az életemet. Addig szeretnék szórakozni ameddig ilyen fiatal és kívánatos vagyok. - Meglehet, hogy vissza kellene vennem magamból, de valójában engem izgat a jelenlegi helyzet, hogy itt ülök előtte az asztalon és a tanárom és mi egy osztályteremben vagyunk. Habár kissé deja vu érzésem van. Vajon Ben hány olyan pornófilmet nézett végig ahol a főszereplő nő diák lánynak volt öltözve és a tanára alapos korrepetálást végzett rajta?
Engedelmesen leszálltam az asztalról, de még csak most fogok igazán bele lendülni. Pofátlanul kivettem a cigarettát a szájából, bele szívva egy slukkot tettem fel mindent egy lapra. Aki nem mer az nem is nyerhet és én nem vagyok vesztes típus és ha már zavarja, hogy az asztalon ülök, akkor kénytelen vagyok egy másik ülőhelyet nézni magamnak. Meg is találtam. Zavartalanul ülök Ben ölébe, vele szembe fordulva.
- Mindössze annyit szeretnék, hogy valahogy megegyezzünk abban, hogy ezentúl nem kapok tőled rossz jegyeket. Mit gondolsz, megoldható lenne? - Őszintén fogalmam sincs, hogy mire számítsak, talán őrültnek fog nézni és kitessékel az öléből, vagy akár bele megy a kérésembe is, fogalmam sincs, de remélem nem sokára kiderül, hogy Ben mit akar velem kezdeni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2013. Aug. 09.



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 28.09.13 15:54

Megköszörültem a torkomat, mielőtt válaszra nyitottam volna a számat, amelyben szinte a nyál is összefolyt a látványra, elvégre valóban dögös lány volt, aki látszólag tökéletesen tisztában volt adottságaival, valamint azzal is, hogy miként éljen vele –, amivel természetesen engem felettébb bosszantott, ugyanis rohadtul nehezemre esett az, hogy a hangjára úgy figyeljek, hogy nem képzelem el, ahogyan mondjuk alattam nyögdécsel itt az íróasztalon, miközben hátulról keményen döfködöm, ráadásul mindezt anélkül, hogy a délebbi területeken ne történjen végbemenően látványos változás, s bár meglehet, hogy egyelőre ura voltam a helyzetnek e tekintetben, nem tartottam valószínűnek, hogy ha egy kicsit többet villant, mint amennyit jelenleg leplezetlenül és szégyentelenül mutogat, akkor majd kellőképpen le fogom tudni hűteni magamat azzal sem, hogy meleg pasasokat idézzek fel a fejemben, amelyeket többnyire akkor láttam, miközben a pornócsatornák között válogattam. Tökéletes hárítás volt egészen eddig, bár azt mindenképpen be kell hogy lássam, hogy meglehetősen gusztustalan és hányingert keltő, de lássuk be, hogy jelen pillanatban más cél nem is igazán szerepelt a szemeim előtt, csupán az, hogy mindenféle komolyabb következmény nélkül túléljem ezt a remélhetőleg röpke találkozást. Több, mint valószínű, hogy tizenöt percnél többet ilyen kihívás mellett nem bírok többet, mivel hogy, így is komoly erőfeszítést vett igénybe az, hogy ne a testének egyéb részeire fókuszáljak az arca helyett, voltaképpen nem is értem pontosan, hogy honnan merítettem ennyi erőt, ugyanis szívem szerint hagytam volna, hogy a szemeim kiguruljanak a helyéről, hogy kedvemre lelegeltessem rajta őket. Bár meglehet, hogy az a kósza gondolat nyújtott annyi erőt, hogy ellenálljak ennek az ördögi kísértésnek, mert egyebek között nem kívánok találkozni a szüleivel, mert úgy véltem, hogy ez a kis csaj itt képes lenne bármeddig elmenni annak érdekében, hogy jobb jegyeket kapjon, amit természetesen a maga módján oldaná meg, ahogyan a filmekben szokott lenni, ugyanis minden bizonnyal a szüleinek teljesen másként adná elő a történetet, mely szerint én azért adtam neki, olyan jegyeket, amelyeket ő "nem érdemelt", hogy megfektethessem, amit ő nem félne felvenni videóra, hogy megmutassa a rendőrségnek, akiknek már így sem vagyok éppen a szíve csücske, legalább is a helyieknek nem... Mindenesetre, nem különösebben vágyom arra, hogy eképpen kerüljek sittre. Nem, nem – lássuk be, jelen helyzetben – és kivételes alkalommal, amelyet voltaképpen illő volna ünnepelni – én vagyok a jó fiú, ő pedig a rossz kislány. Szóval, nem csoda, ha ezeknek a gondolatoknak az eredményeként, némiképpen lankad a kedvem, bár tény, hogy még így sem éppen eléggé...
– Amennyire én látom, más is képes szinte kitűnően tanulni, de legalább elérni a minimumot vagyis az elégségest, amellett, hogy eljár bulizni és élvezi az életet, ameddig, ahogy Ön is fogalmazott, fiatal és kívánatos. – Hárítottam a szavait, ugyanis egyelőre nem voltam hajlandó belemenni a mocskos kis játékaiba. – Így hát nem értem, hogy magának miért okoz ez gondot? – Igyekeztem végtelenül komoly maradni, olyan "igazi tanáros", aki szinte már megrögzötten arra volt beprogramozva, hogy amíg valaki fiatal addig sokkal inkább a tanuláson van a hangsúly, de persze, ez komoly próbatétel volt számomra, elvégre én sem voltam igazán másmilyen, ott bújtam ki a felelősség alól, ahol tudtam és azt spicliztem el, amit csak tudtam, s ha ezt vagy az ehhez hasonló kérdést feltették nekem, próbáltam valami hülyeséget kitalálni, de akkoriban még rendes és tisztességes voltam – már amennyire egy kókler gyerek az lehet. De sok esetben inkább hallgattam, pláne apám előtt, aki általában jó nagy pofonokkal jutalmazott. A lusta gyereknek járt a pofon, nem a tanárnak. Ma ez sokszor fordítva van.
Az őszinte meglepődés ült ki az arcomra, ahogy engedelmesen – minden megjegyzés vagy egyebek nélkül – leszállt az asztalról, azon viszont nem, hogy csak úgy kikapta az ujjaim közül a cigarettát, amely miatt szívem szerint most itt helyben neki ugrottam volna, merthogy fenemód szükségem volt rá. nagyon. Szinte ki voltam már éhezve rá. Ilyen stressz mellett ráadásul a testem úgy igényli a nikotint, mintha már évtizedek óta nem jutott volna ehhez a mesésen káros anyaghoz – holott, mindennek alig egy órája. Tudatom egyre csak azt harsogta, hogy gyújtsak rá, amilyen hamar csak lehet, hogy gondolataimat minél messzebbre tudjam terelni ettől a kis némbertől, aki minden bizonnyal iszonyatosan jól szórakozik szerencsétlen helyzetemen.
Mielőtt azonban újabb szál után nyúlhattam volna, hirtelen az ölemben találtam. Testem megfeszült, farkam meg úgy rándult görcsbe, mintha egérfogót csíptettek volna rá, közben meg fájón felszisszentem. Szívem szerint hangosan elkáromkodtam volna magam. Talán így is történt. Tökéletesen tisztában voltam a helyzettel, mely szerint nem sokáig vagyok képes alakítani a morcos érzéketlen tanár bácsit – főleg miután jól megbámultam és érezni, hogy ott lent bizony valami nagyon ingerelve van, ami csak még inkább arra késztetett, hogy mihamarabb megszabaduljak ettől az éretlen kis csitritől. Amilyen hamar csak lehet!
– Igen, tökéletesen megoldható lenne – bólintottam, miközben egy abszolút pofátlan vigyor kúszott az arcomra, ujjaimat pedig a combjára csúsztattam, s bár ezzel csak olajat öntöttem a tűzre, de ez jelen pillanatban nem igazán tudta izgatni nyomorult kis lelki világomat. Pimaszul kihasználva a helyzet adta lehetőséget simítottam végig gömbölyű kis fenekén, vékony, derekán, gömbölyű mellein, s csak ez után nyúltam a cigi után és vettem vissza tőle, azt, ami az enyém. Mélyen szívtam bele, s tartottam lent egy kicsit a levegőt, fejemet hátra döntve néztem rá. – amennyiben a tanulás jeleit mutatja, meg is fogja kapni a jobb jegyeit, tündérem. – Morogtam immáron komoly hangon, azonban arcomon továbbra is a derű ült ki, nyilván nem egészen erre a reakcióra számított az előbbi tetteim fényében, azonban az, hogy szórakozhatok vele ilyen módon, jelen pillanatban ezerszer jobban szórakoztatott, mint az a gondolat, hogy megkapja azt, amit akar, illetve, hogy könnyítsek... Pardon, hogy könnyítsen rajtam. Elvégre azért van itt, hogy tegyen valamit, de én ezt nem vagyok hajlandó neki megadni, inkább eljátszadozom vele. Ez sokkal nagyobb öröm. – Tudja, kedves, ha akar valamit ne fedje fel rögtön a lapjait vagy legalább is ne ilyen nyíltan, mint ahogyan Ön tette, mert mint ahogy láthatja, ezt könnyen kijátszhatják maga ellen, és most akármennyire is szar most nekem... ezen felül is remekül szórakozom. – Lassan engedtem ki a füstöt beszéd közben, nyilván nem bánta, különben nem szívott volna bele, hanem inkább elnyomta volna.
– Szóval, van további terve is vagy végre feladja és inkább elmegy tanulni? – A kezemre lévő órára pillantottam, alig vártam, hogy haza mehessek és benyomjak valami jó filmet...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 29.09.13 1:49

Aki szép az nem feltétlenül buta, sőt! Nekem nagyon is megvan a magamnak való eszem, de ott van a bökkenő, hogy mindig rossz dolgokban sántikálok. Szép és okos vagyok. Viszont még sincs meg bennem a kellő motiváció ahhoz, hogy érdekeljen az, amit Ben tanít. Nem vagyok felszínes, csak tényleg a történelem számomra nem abban a kategóriában mozog amire hajlandó lennék akár időt is szánni. Számomra tényleg nincs semmi jelentősége annak, ami a múltban történt. Őszintén nem érdekel, hogy mások mekkora hőstetteket hajtottak végbe és mennyire bátrak, - vagy inkább őrültek - voltak. Ami pedig engem illett azt hiszem bennem is meg van a kellő mennyiségű bátorság. Nem érzem azt, hogy a könnyebbik utat választottam, mert ugye maradhattam volna otthon a formás hátsómon és bemagolhattam volna azt, amit Ben úgy hisz, hogy feltétlenül meg kell tanulnia mindegyik tanítványának. Számomra nem csábító a lehetőség, hogy olyan legyek, mint akármelyik diákja, én ennél jóval többre tartom magam, ezért is van annyi bátorságom. Bízok magamban és főleg abba is, hogy nem fogok benne csalódni. Jobban mondva inkább mégis abban bízok a legjobban, hogy Ben képes lesz egy kicsit háttérbe szorítani a józan eszét, mert egy ilyen helyzetben semmi szükség a gondolkozásra, sokkal inkább a cselekvésre. Nincs is vágyrombolóbb attól, ha egy férfi nem tudja, hogy mit akar, miközben egy nő arra vágyik, hogy a lehető leghatározottabb legyen. Fantáziámmal eljátszadoztam már arról milyen is lehetne, de akkor sokkal vadabb volt és nem ilyen anyuci kicsi fiacskája, aki még csak most fedezi fel, hogy mire is való az a valami a lábai között. Azt hittem Ben tényleg férfi, ne kelljen benne csalódnom. Remélem ez csak egy kis pillanatnyi zavar, hogy nem él már most az általam felkínált lehetőséggel, mikor én igazán ezüst tálcán kínáltam fel magamat.
- Tényleg elvárnád tőlem, hogy fosszam meg a világot a látványomtól csak azért mert jobb lenne ha a fenekemen tudnék maradni és inkább a tanulásra koncentrálnék? - Akinek ilyen teste és kisugárzása van, mint nekem az nem maradhat otthon a könyvek felett görnyedve. Egyébként sem az eszemért szeretnek a férfiak és szerintem jól sejtem ha azt mondom, majd úgyis találok magam mellé egy olyan férfit aki gondomat viselni, nekem pedig semmit sem kell tennem mindössze hálásnak lenni. Ennyi erővel az iskola is felesleges időpazarlás részemről, de azért a gimit be szeretném fejezni, máskülönben tényleg eszetlen cicababának titulálnának.
- Azt hittem, hogy megértesz, de hogy kiderült ebben tévedtem szívesen elmagyarázom, ha szeretnéd. - Annak a bizonyos jégnek még mindig nem sikerült megtörni kettőnk között, még mindig magáz de én ennek ellenére sem zavartatom magam, ezért folytatom a tegezését. Nem annyira vén, hogy tegeznem kellene, sőt! Mindig is az eseteim voltak az ilyen kaliberű férfiak. Jobban mondva inkább a gyengéim, de azt hiszem ez még nem apakomplexus amit produkálok. Arról van csak szó, hogy jobban szeretem a tapasztalt pasasokat, akik tudják mit hogyan kell csinálni és nem önzőek mikor az élvezetekről van szó. Mert a korombeli pasiknak csak az számít, hogy nekik legyen jó, de én egy pár perces kósza menetnél többre vágyom.
Aztán nem a várt reakciót kaptam tőle, de még nem keseredtem el. Még kell egy kicsit puhítani, de mivel szeretnek a férfiak parancsolgatni és el is várják, hogy a nők engedelmeskedjenek nekik ezért leszálltam az asztalról, hogy azt érezze parancsolhat nekem és ezzel valami hatalom érzetet illúzióját ébreszthetem benne. Viszont aztán mégis csak engem lepett meg mikor a cigaretta vége parázslani kezdett a szájában. Ezt nem lenne szabad, de ezek szerint a szabályok nem érdeklik, talán még sincs minden veszve. Nem vagyok nagy dohányos, de ez a slukk iszonyúan jól esett. Szerintem azt lehet Benről elmondani, hogy neki is tetszett az, hogy nagyon is bele másztam a privát zónájába. Még az eddiginél is jobban kivillantak combjaim mikor az ölébe ültem. Nem csak úgy óvatoskodóan csak a combjaira helyeztem magam, áh dehogy, ha már játszunk akkor mindig csak nagyban. Valami pedig alattam is nagyon elkezdett növekedni. Ezt vártam.
- Akkor mégis miért túl gyanús ez nekem? - Nem vagyok se szőke, sem pedig ostoba, valami itt bűzlik nekem és nem a cigarettafüst. Valamiért nem hiszem el, hogy ilyen hirtelen tudtam volna valóztatni az eddigi véleményén. Viszont abból, hogy a keze felfedező utat járt végig rajtam csak arra tudok következtetni, hogy még egy kis játszadozás és megadja magát.
- Ha már annyira szeretnél osztályozni miért ne kaphatnék másra is jegyet? Nem kell mindig csak az itteni teljesítményemet nézni. Szerintem az iskolán kívüli teljesítményemet jobban is díjaznád. - Nem érzem magam olcsónak, sem pedig ribancnak azért mert nyíltan kimerem állítani, hogy sokkal jobban tetszene neki amit vele tudnék művelni, mint az amit az óráján csinálok. Sőt, szerintem értékelhetné is, hogy mennyire vállalkozó szellemű vagyok. Én a helyében azért egy ilyen vissza nem térő lehetőséget nem szalasztanék el.
- Szeretek nyílt lapokkal játszani, más különben hogyan jönnél rá arra, hogy mit szeretnék? - Biztosan nem jött volna oda hozzám órák után, hogy alkut kössön velem, ezért ezt nekem kellett megtennem. Még mindig nem érzem azt, hogy ez veszett ügy lenne és nem is fogom magam meghazudtolni. Ennyi végett még nem fogok meghátrálni. Érzem, oh nagyon is érzem, hogy Ben is akarja.
- Ben, ne legyél ennyire elutasító. - Ha nem tetszene neki, hogy az ölében vagyok akkor már régen kitessékelt volna, de még mindig nem tette meg. Ezért is veszem a bátorságot és kezdek bele ingem kigombolásába. Talán, ha többet látna belőlem akkor neki is kimenne a fejéből a tanulás. Kinek nem tetszene csipkébe bújtatott melleim látványa?
- Azért folytatnám amit elkezdtem. - Eddig sem viselkedtem valami visszafogottan, ezek után sem fogok. Ezért is csúszott kezem Ben meredező férfiasságára. Egyelőre csak nadrágon keresztül érintettem meg, de így is tisztán érezhető mennyire sikerült izgalmi állapotba hoznom.
- Csak azt ne mondd, hogy te nem akarod. - Mert a teste egészen másról árulkodik. Így csak magának okoz szenvedélyest, ahelyett hogy hagyná hogy testét átjára a szenvedély.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2013. Aug. 09.



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 29.09.13 13:26

Kérdése hallatára tekintetem akaratlanul is végigsiklott rajta, pontosabban inkább alaposan megbámultam magamnak minden egyes négyzetcentiméterét, miközben azon morfondíroztam, hogy fajon mit rejthet még a ruhájába bújtatott törékeny teste, s bár annak ellenére, hogy az a miniszoknya sem öltöztette túlságosan, sem pedig a felsőtestére feszülő ing nem bízott túl sokat a képzeletre, még ennek dacára is, úgy gondoltam, hogy túl sok minden fedte kívánatos idomait, ami miatt talán nem is véletlenül képzeltem el, ahogyan minden egyes ruhadarabjától lassan szabadul meg, miközben ujjaival olykor végig simít magán. Mondhatom, hogy eme képzelgés miatt is, igencsak nehezemre esett már csak azt is megállni, hogy fel ne nyögjek. Átkozottul kívánatos volt. Oly annyira, hogy jó néhány órát esetleg estét szíves örömest elidőztem volna vele. Ez nem is volt kérdéses. De a kísértés most pont a legrosszabbkor jött, ugyanis mivel elhatároztam, hogy valamilyen szinten most megpróbálok majd jófiúként viselkedni – mondjuk úgy, mint egy normális ember, aki nincs kiéhezve egy jó kis szexre. Szinte röhögnöm kellett, hogy most az egyszer határozom el magam és erre ez a kis fruska ilyen hanyagul idetolja a bájos kis pofikáját és ha ugyan még szó szerint nem is adta jelét, ez nem is szükségeltetik révén, hogy vulgárisan eléggé a tudomásomra hozta, hogy ha a helyzet úgy alakítja és ha tovább makacskodom, akkor bizony komolyabb lépésre szánja el magát. Röhej! Nyomorultul éreztem magam. Még szép, hogy akkor jön egy ehhez hasonló felkínálkozás, hogy felkínálom magam egy tálcán, ha jobb jegyet adsz a dolgozataimra, akár nem írtam egy betűt sem ajánlat. Ha pár nappal korábban jön, akkor még határozottan el lehetett volna terelni ebből az irányból, legalább is nem kellett volna ennyi időt vesztegetnie, mint ahogy most, de ezt ne nekem köszönje, hanem annak a kislánynak, akinek a szülei legutóbb bejöttek, mondván, hogy megbámultam a lány melleit... Ha előbb jön vagy ha a szülők nem jönnének be, akkor nem próbálnék ilyen, emberien viselkedni, csakhogy ez már megtörtént. A fenébe is, nyomorult halandó vagyok, nem pedig szent... Esendő vagyok és igen, más esetben nem gondolkoznék azon, ha valamit adna cserébe azért, hogy megkapja a jobb jegyet. Időzíthetett volna jobban is.
– Ugyan, dehogy! Ezt nem várnám el tőled, tényleg nagy veszteség lenne a világnak – adtam alá még inkább a lovat, miközben magamat korholtam, hogy valakinek miként is lehet ilyen idióta, elvégre normális ember már régen elzavarta volna, ehelyett azonban én – mert miért is ne – próbálok arra koncentrálni, amit mond és nem úgy felfogni, hogy hová akar fajulni ez a beszélgetés, mert egyelőre egyértelműen abba az irányba sodródott, amibe ő akarta. Voltaképpen nem is értem, mi a francért erőősködöm, hamarabb elhúzna a bús fityfenébe, ha hogyan túl lennénk a beszélgetésen, ilyen vagy olyan úton, az nem különösebben számítana. Ő megkapná, amit akar és én is elégedetten távoznék. Nem lenne egyszerűbb? Igen, de én Benjamin McCraig vagyok és nem szeretem az egyszerűbb utat, így nekem egy mazochista faszkalapnak kell lennem, aki a legszarabb időpontban kezdi meg saját öncsonkítását. Csak gratulálni tudok magamnak. – De egy kis történelem tanulásba még nem halt bele senki, nem olyan sok a tananyag. Egyáltalán szokott írni bármit is, azokra a dolgozatokra? – Kérdőn néztem fel rá, már csak azért is kötöttem az ebet a karóhoz, bár tudtam, hogy ez a fajta ellenállásom hamarosan ripityára törik. Különben sem volt fogalmam arról, hogy melyikek az ő dolgozatai, elvégre nem ő az egyetlen, aki tojik a történelemre, amit olykor meg is tudok érteni, de talán ha már húsz percet ülne a könyv felett és szorgalmasan magolna, már akkor összekaparhatna egy harmatos elégségest és akkor nem kellene ide jönnie és hagyhatna békében és nyugalomban. – Ha más nem, akkor felőlem akár tarthat kiselőadást is – nem jegyeztem meg, hogy miből, pedig már éppen a nyelvem hegyén volt, szerencsére azonban még idejében csomót oldottam rá, ahelyett, hogy kimondtam volna, hogy kámaszutra. Az kellett volna még. Nem hinném, hogy ezek után képes lennék kibírni vele úgy egy órát, hogy ott helyben ne törne rám valami görcsös roham és fektessem le az osztály előtt. Az lenne még az igazán szép! Sok lökött kölök felvenné ahogy a tanci báci az egyik diájával kefél az osztály előtt... Mennyit is kapnák? Néhány hónap? Pár év? Tudtam, hogy szánalmas alak vagyok, de nem gondoltam volna, hogy ennyire és ráadásul még csak szemernyi szégyenérzettel sem töltött el. Mindenesetre nem vágyom arra, hogy sittre vágjanak és pár nálam jóval nagyobb legény farba túrjon. Ez az, amire éppen a legkevésbé vágyom.
– Nos, hadd halljam a magyarázatát – rohadtul nem volt helyes ötlet ez sem, de én már csak ilyen szerencsétlen vagyok, aki örökkön örökké csak kínozza magát és egyelőre remekül haladok, legalább is az elmúlt öt perc során mindenképpen úgy tűnt, hogy a legjobb irányba haladok afféle, hogy vagy levágjam a legértékesebb részem vagy kihajítsam a csajt a teremből vagy pedig egészen egyszerűen azt tegyem, amit hajlandó megtenni a jobb jegyért. Megadnám neki, az fix, de ez ettől függetlenül is egy baromi nehéz kérdés.
Éppen hogy csak fellélegeztem, mikor hirtelen az ölembe termett, s amint pedig alkalmam adódott rá, kényemre-kedvemre fogdostam meg, majd vettem vissza a cigimet, amit hiába szívtam volna agyba főbe, akár egy dobozzal, már a második szívás után világossá vált számomra is, hogy lószart sem ért ez a gyenge kis próbálkozás, hogy eltereljem a gondolatomat róla. Elég nehezemre esett arra koncentrálni, hogy ne az ölemben ülő kislányra fókuszáljak minden egyes idegsejtemmel – nem is ment. Ez alól a növekvő kellemetlen helyzetből pedig még a meleg pornó gondolata sem tudott teljesen kizökkenteni. Szívem szerint itt fojtottam volna meg a kis csajt.
– Ha tanul a jegyei jobbak lesznek az órámon, ebben nincs olyan dolog, aminek sántítania kellene. – Ebben valóban nem volt, de ezek után azt hiszem, hogy megjegyzem a csinos kis pofiját és jobban fogok rá figyelni –, ha akarnám sem tudnám megkerülni és elvonatkoztatni ezektől a jelenetektől. Nem mintha ezek után nagyon megerőltetném magam, de azért az elég csúf lenne, ha az óra közepén egyszerűen csak kidudorodna a gatyám, mert eszembe jut az, hogy az ölemben ült.
– Jelen pillanatban leginkább csak azt tudnám díjazni, hogy ha kiszállna az ölemből – de azt valóban nagyon nagyra értékelném, jegyeztem meg magamban, szabad kezemmel pedig a karfába kapaszkodtam, mintha az életem múlott volna rajta, ugyanis a bajok bizony kezdtek egyre inkább növekedni odalent és ez rám nézve abszolút nem volt jó hír. A helyzet igazán kényelmetlenné kezdett válni, s ha eddig nem is voltak látható jelei, most már az is kezdett kialakulni. Faszomba. Gyerünk Ben, gondolj valami másra, mondjuk az anyádra... Persze, esélytelen próbálkozás volt ez is.
– Arra, hogy jelen pillanatban mit akarsz elérni és hogyan ez még a halottak számára is nyilvánvaló lenne – fejemet oldalra döntöttem, hangom inkább olyan volt, mintha valamilyen veszett kutya morognak. Tudtam én, hogy még az este el kellett volna mennem szerezni valami nőcskét, akkor talán most higgadtabb lennék... Vagy nem. Franc tudja.
Elképzelni sem tudtam volna, hogy melyik vadbarom ne találta volna ki már akkor, amikor belépett, hogy mit akar. Nagyon IQ nindzsának kell lenni ahhoz, hogy erre bárki ne jöjjön rá. Én pusztán csak reménykedni mertem, valahol nagyon mélyen, hogy talán tényleg csak valami miatt érdeklődni akar, de mostanra már rájöttem, hogy ez pusztán csak egy hiú és torz ábrándkép volt, semmi több.
– Bassza meg – szaladt ki a számon, mikor tekintetem úgy esett szétnyíló ingére, mintha ilyet még soha a büdös életben nem láttam volna még.
Ez az, amire a legkevésbé számítottam, én hülye képes voltam úgy gondolni, hogy ha nem éri el azt, amit akar, akkor egy bizonyos után feladja, azonban leginkább úgy tűnt, hogy korábbi megítélésem volt a helyes, mely szerint valóban bármeddig képes lenne elmenni azért, amit akar, "megerőltetés" nélkül. Nem éppen ez a legtisztább út, lássuk be, de némiképpen egyszerűbb és kevésbé körülményes...
Esküszöm, hogy életemben először rohadtul tiltakozni akartam, jó fiú akartam lenni – nagyon jó fiú –, de aztán, amikor keze a hímtagomra csúszott az ég egy adta világon minden gondolat úgy repült ki a fejemből, mintha rakétából lőtték volna ki őket, s mindezen felül elkövettem talán az egyik legnagyobb és legvégzetesebb hibát, fojtottan ugyan, de mégis csak felnyögtem.
– Ezt egyetlen szóval sem említettem – abba pusztultam volna bele.
Elszívtam a csikk még megmaradt részét, majd elnyomtam az asztal szélén, ehhez azonban előbbre kellett hajolnom, így mellei kissé a mellkasomnak feszültek – igen, ilyen suttyó módszereket alkalmazok, mindössze pusztán csak önszórakoztatás és önkínzás céljából.
– Mondd csak, hány alkalommal húztad már ki így a gyufát? – Kérdő tekintettel meredtem rá, volt egy olyasfajta sejtésem, hogy nem én vagyok az első, de különösebben nem tudott lelkileg izgatni.
Azonban nem volt bennem több erő ahhoz, hogy megvárjam a válaszát, sokkal inkább be akartam hódolni a természet – és az ő – akaratának – na meg persze az enyém sem volt utolsó. Kezeimet a feneke alá csúsztattam, majd vele együtt felállva az asztalra ültettem, combjait megragadva húztam egész közel magamhoz, testem az övének feszült, fejemben a gondolat, hogy te mocskos disznó, egyre inkább tompulni kezdett.
– Nem szívesen kezdek kislányokkal, iskolán belül pedig pláne nem, ezt vegyük ezt inkább egyfajta üzletnek... Viszont ez az egy alkalom, csak egy jegy erejéig érvényes – oké, egy büdös görény vagyok tudom ezt nagyon jól, de istenem, valamit valamiért, egy ilyen kis szösszenet nem elég egy fél évig... Ez üzlet. Valamit valamiért én pedig nem vagyok szent, hogy ingyen osztogassak bizonyos dolgokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 30.09.13 4:27

A filmekben minden annyira könnyebbnek látszik. A diáklány felvesz egy sejtelmes öltözéket és a tanárnak már attól összefut a nyál a szájában, mikor meglátja a szoknya hosszát. Nos, szerintem ez a miniszoknya ami rajtam van eléggé sokat mondó, de Ben mégis olyan makacs és még mindig nem képes kellőképpen elcsábulni. De én nem adom fel ennyivel. Nagyon, de nagyon képes vagyok elmenni a végletekig. Azt hittem ekkorra már régen rám veti magát és megúszom a felesleges fecsegést, de mégis kell neki egy kis idő, mire el tudja engedni a benne lévő démont, amit eddig próbál kordában tartani. Vagy éppen rá szeretné beszélni magát, hogy ez mennyire nem lenne helyes, hiszen a diákja vagyok. Vajon ennyi indok elég lesz? Szerintem az mégis csak csábítóbb, hogy itt vagyok előtte és bármire kapható lennék, ha bele megy az alkumba. Nem kérek sokat, egyikünknek sem fog fájni, persze fájhat is ha arra szeret élvezni. Nekem csak pár jó jegyre van szükségem és cserébe olyan élményekkel fogom gazdagítani, hogy év végére biztosan én leszek a kedvenc diákja. Nem kell attól tartani, hogy elszólom magam, dehogy tennék ilyet. Nem ez az első eset, hogy egy kicsit közelebb szeretnék kerülni az egyik tanáromhoz, viszont az előzőt tekinthetjük akár véletlennek is, hiszen még azelőtt össze sikerült azzal a bizonyos személlyel melegednem mielőtt ide költöztem volna. Szép kis nyaralás volt, izgalmas élményekkel, de végül csak akkor esett le az állam mikor kiderül róla, hogy a sors furcsa fintora végett sikerült lefeküdnöm az irodalom tanárommal. Mondjuk tekinthetjük azt enyhítő körülménynek, hogy mikor összemelegedtünk nem tudtam, hogy a tanárom fog lenni, de az már csak a mi hibánk, hogy mikor ez kiderült újra engedtünk a csábításnak. De fenébe is! Mindig is képes voltam összekötni a kellemest a hasznossal. Remélem Ben nem fatökű és élvezni fogom azt, hogy megdolgozom a jobb jegyért hol alatta, hol pedig felette. Lényegében mindegy milyen pózban.
Siralmas, hogy itt vagyok húsz évesen és a tanárommal akarok kígyóbűvölőset játszani. De még mindig jobban megéri, mint tényleg tanulni. Jobban szeretem a szexet, mint a tanulást, hiszen az unalmas dolgokért sosem rajongtam igazán. Esélyes, hogy el sem tudom képzelni, hogy mennyire boldoggá fogom tenni. Ben mondjuk úgy, hogy olyan, mint egy vén - jó inkább csak korosodó és mégis csak jobban hangzik és elvégre csípem az idősebb hímeket - perverz. Biztosan hatalmas élmény lesz az életében, hogy az egyik diákját tényleg megkaphatja úgy, hogy az a bizonyos lány már nem is annyira kislány, mint hinné. Szerintem így húsz évesen biztosan állíthatom magamról, hogy nő vagyok és tudom, hogy nem okoznék neki csalódást.
- Ezt így a te szádból hallva eléggé ironikusnak mondanám. - Ben nem érzi át a helyzet súlyosságát. Előttem még ott áll az egész élet, neki pedig már csak ez jutott. Nem tudom hibáztatni, közel van a negyvenhez - szerintem jól betudtam saccolni az életkorát - ezért is annyira szívás neki. Minden nap bejár és évről évre előadja ugyan azt a tananyagot, amit minden évben pontosan ugyan úgy leszarnak a hozzám hasonlók, akiknek az iskola mit sem ér. Jó messze húztam volna már innen, de azért így vagy úgy, de magamnak is szeretnék bizonyítani, hogy kevés erőfeszítés útján is elérhetem amit akarok. Most pedig a fejembe vettem, hogy javítok a történelem átlagomon. Más ilyenkor elő venné a könyvét és buzgón jegyzetelne, én inkább megszabadítanám magam a ruhaneműimtől és a felesleges gátlásoktól.
- Ezek szerint még nem láttad. - Sejtelmes mosolyra húzódtak ajkaim. Ami azt illeti most nem csak üresen adtam be, de nem is a történelemről írtam neki ahogy kellett volna. Sokkal izgalmasabb témát kezdtem el boncolgatni, mondjuk úgy, hogy tudtam előre mi fog vele, vagyis inkább velünk történni.
- Tudom azt vártad volna, hogy a megadott kérdésekre válaszoljak és tényleg a történelemmel foglalkozzak, de én inkább a jövőt írtam le neked. Nem akarom lelőni a poént, de szerintem nagyon is jó osztályzatot fogok rá kapni. - Már akkor mikor a dolgozatot írtam fejembe vettem, hogy ezt megfogom tenni, amiért most itt vagyok. Elmondhattam volna, hogy mi szerepelt pontosan a dolgozatomban, de szerintem előbb megmutatom neki, aztán pedig ha végeztünk elolvashatja és kérnék is rá osztályzatot. Szerintem még ilyen pikáns dolgozatot sosem adott be senki és én vagyok az egyetlen aki azt írta le neki, hogy hogyan szeretné hogy eljátszadozzon velem. Persze azt is leírtam neki, hogy én mit tennék vele, nagyon részletesen vázolva fel neki minden egyes mocskos kis részletet. Garantáltan mikor a végére ér farka is tisztelegni fog a teljesítményem előtt. Jó persze tényleg írhattam volna arról amit kért, de sajnos nem készültem és ha már az óráját így is úgy is végig kellett ülnöm akkor elszórakoztattam egy kicsit magamat és alkottam valami szépet.
- Mikor azt mondod, hogy kiselőadás valójában sztriptízre gondolsz? - Megpróbálok bele látni a fejébe és ha a sejtéseim beigazolódnak még az is kiderülhet, hogy sokkal mocskosabb a fantáziája, mint valaha is gondolnám. Azért szerintem azt elcsurranó nyállal nézné végig, ahogy minden ruhámtól megválok, csak azért hogy aztán meztelenül táncoljak előtte. Nem vagyok táncosnő aki pénzért vetkőzik, de valljuk be azért az alakom az megvan hozzá és a kellő hatást biztosan elérném a kis privát műsorommal.
- Tényleg magyarázatot vársz? Szerintem a szám nem azért van, hogy magyarázkodjak, szeretném egészen másra használni. - Nincs kedvem mentegetőzni, vagy hazudozni. Egyszerűen nem érdekel amit tanít és inkább szétteszem neki párszor a lábaimat és probléma megoldva. Mindketten jól járunk. Én viszek az életébe némi izgalmat és élvezetet, Ben pedig nem buktat meg. Ezért csak annyit teszek, hogy engem hogy meghúzzon, persze ezalatt nem a bukásra gondolok.
- Nézd Ben, nagyon is értelmes férfinak tűnsz és azt gondoltam képes leszel azt megérteni, hogy semmi kedvem sincsen tanulni. Történelmet biztosan nem, de egy kis anatómiát szívesen bevállalnék. - Miután olyan lelkesen taperolt végig nyilvánvaló, hogy neki sem lenne ellenére pár anatómiai lecke. Aztán a mi kis össze melegedős korszakunk is csak a történelem része fog lenni, ez mennyire mókás. Viszont ezt sehol sem fogják tanítani, ez csak is a mi kis közös titkunk fog maradni.
- Nem hiszek neked! Ha valóban azt szeretnéd, hogy száljak ki az öledből már rég tettél volna ellene. Ne érezd magad zavarban, hiszen jelen pillanatban engem csak a túl sok ruha zavar, ami még rajtunk van. - Mert egészen élvezhető póz ez a szexre, de sajnos még nem vagyunk meztelenek ezért még nem is élvezhetem a tanárom által nyújtott korrepetálást, csak hogy finoman fogalmazzak. Ha tovább fojtatja ezt a nevetséges ellenállást dühös fogok lenni, és akkor nem olyan szép vége fog lenni a mai napunknak, mint ahogy elképzeltem.
- Nos még jó, hogy nem vagy halott és amit érzek az nem a hullamerevséged. - Halkan felnevettem, hiszen Ben igazán nem képes parancsolni magának és hiába akarna a józan eszére hallgatni, nem tud a vonzerőmnek ellenállni. Ezt saját magam érezhetem, de mégis ennél azért behatóbban szeretném érezni. Ráuntam a sok idővesztegetésre, ezért úgy éreztem többet kell mutatnom magamból, hogy neki is feltűnjön végre, hogy tényleg komolyak a szándékaim. Ezért gomboltam ki ingemet, adva egy kis kóstolót neki mire is számíthat, na meg hogy a melleim nem a push up hatás műve, hanem tényleg van mit fogni rajtam. Reakciójából ítélve nagyon is tetszik neki a látvány. Azért mégis jobban szeretek biztosra menni és ott pár centire a szeme előtt élvezettel simítottam végig ujjbegyeimmel mellem azon részein, ami fedetlen terület volt. Mégis miért élvezem én ezt ennyire? Ben végett művelem mindezt, de annyira élvezem amit teszek és azt, hogy látom mennyire küzd saját magával, de végül mindketten tudjuk, hogy mi lesz ebből.
- Tényleg nem mondtad, de azt sem, hogy megkapom azt amire vágyom. - Meddig viaskodik még magával? Nos, nem bánom kivárom, nem bírja már sokáig. Vagy ha mégis akkor még ennél is jobban a kezembe kell vennem az irányítást. Akarom még hallani ahogyan felnyög, sőt már én is szeretnék neki nyögdécselni az élvezettől.
Ameddig pár másodpercig magamban őrlődtem azon, hogy beavassam-e abba, hogy más tanár sokkal könnyebben adja magát, vagy inkább angyalian rámosolyogva hazudjak a szemébe... de nem kellett semmit sem mondanom, mert hirtelen felkapott. Gyorsulni kezdett a szívverésem, ahogy éreztem egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy semmi se legyen közöttünk. Se ruha, se levegő. Éltem a lehetőséggel, abban a pillanatban combjaimat dereka köré fontam, ez a felállás már sokkal jobban tetszett, habár az előző sem volt rossz.
- Tudod ha én kislány vagyok akkor te egy mocskos pedofil, hogy így meredezik rám a farkad. - Csak azért vagyok ilyen goromba mert bántotta egy kicsit az önérzetemet a kislányos megjegyzése. Nem sokára be is bizonyíthatom neki mennyire nem vagyok kislány.  
- Csinálhatnánk máshol is nem kell itt megtennünk, habár a lebukás veszély még izgalmasabbá tenné a dolgot. Na meg te már nagyon is szeretnéd elkezdeni, ahogy érzem. - Már egy jó ideje érezhető a merevedése, remélem ezek után nem fog pár pillanaton belül elmenni, mert ez nekem sehogy sem lenne élvezetes, viszont üzlet az üzlet. Nem abban állapodtunk meg, hogy ötösöket osztogat nekem és még a szex is élvezhető lesz, most lehet önző mert végül is Ben tesz nekem szívességet egy kis ellenszolgáltatás fejében.
- Akkor meg is egyeztünk. - Már nyújtom is felé a kezem, hogy egy kézfogással tegyük hivatalossá a bizniszt. Miután megejtettük a kézfogást egy pillanatig sem tétlenkedek tovább. Van egy kis amolyan rossz szokásnak nevezhető nyavalyám, hogy szeretek én dominálni ha szexről van szó, ez amolyan bennem lappangó irányítási hajlam, ami főleg ilyenkor tör ki belőlem. Ezért ragadtam meg mindkét kezemmel gallérjánál, hogy minél közelebb húzzam magamhoz. Ajkaim érintették nyakát, ahogy bele kezdtem a suttogásba.
- Azt hiszem valamit elfelejtettem közölni veled. Bedughatod bárhová. - Valaki már a gondolattól képes lenne elmenni, hogy bármit megengedek, hogy tegyen velem. Szeretek új dolgokat kipróbálni és miért ne okoznék ezzel neki is egy kis örömöt? Mennyi jegy is szokott lenni egy félévben? Talán jó ha tíz megvan? Ez aggaszt, mert magamat ismerve nem lenne csoda, ha három alkalom után túlhaladnánk ezt a számot. Persze akkor nem ha úgy nézi hogy minden alkalom egynek számít, viszont ha a menetekre gondolt akkor túl gyorsan a megállapodásunk végére fogunk jutni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2013. Aug. 09.



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 30.09.13 22:51

Érzékeny lelkűeknek nem ajánlott.
18+


– Nem éppen sztriptízre gondoltam – jelentettem ki komoly hangon, újra megpróbálva azt, hogy felveszem a morcos tanárbácsi álarcát, mindezt azonban igen nehéz volt fenntartani, ugyanis hangomból szinte egyértelműen ki lehetett venni, hogy ha szóban tiltakoztam is ugyan, de fejemben már vészharangok nélkül engedtem utat képzelgéseimnek, elvégre nem esett nehezemre megeleveníteni a látomást, hogy akár itt ezen a szent helyen – akár itt és most – elkezd nekem tartani egy kisebb privát bemutatót, s ugyan szívem szerint leginkább bólintottam volna erre a kérdésre, még sem tettem, ugyanis továbbra is bíztam valahol még abban, hogy ha tovább ellenállok, akkor feladja és bosszankodva elvonul és keres magának új játszótársat, mert hát mégis csak felháborító volt, hogy egy alig húsz éves kis lányka, akinek még a tojáshéj sem igazán jött le a fenekéről csinál nekem olyan merevedést, mint a beton. Ez nem volt fair, főként, hogy már így is ormótlan módon a szakadék szélébe kapaszkodtam, holott körülöttem, már minden a földdel volt egyenlő én pedig csak fél kézzel tudtam tartani magam. Fos egy érzés volt. Visszatérve a sztriptízre, nem tagadom, hogy igencsak levenne a lábamról, ha inkább a lakásom lágy ölén tartana egy jó kis show keretein belül bemutatott szexi vetkőzést. Nem mondom, hogy nem esett nehezemre elképzelni ahogy a lakásomban van. Őrjítő egy gondolat volt. Milyen szép is lenne... És a legszebb – és egyben a legrosszabb is – az a tudat, hogy ő bizony képes lenne megcsinálni, ráadásul úgy, hogy én mondom, révén, mert neki kell az a bizonyos jobb osztályzat, mindezért cserébe én szíves örömest megadnám neki, nem kimondottan fájna, elvégre megvesztegethető vagyok. Ennek ismeretében a tudat, hogy én jóval idősebb vagyok mint ő, fájóan hasított bele kicsiny szívemben, ugyanis ha vele egykorú lennék, akkor sokkal több ilyen jó kis segget és csöcsöket láthatnék, büntetlenül, de így a negyvenes éveim felé közelítve erre napról napra kevesebb az esélyem, és a nyálamat már csak diszkréten folyathatom. Na persze, ha korabeli lennék, minden bizonnyal nem kerültünk volna ilyen helyzetben, ezért pedig fájna a szívem, szerinte meghasadna.
Elképzeltem, hogy vajon mire is tudná használni azt az édes kis száját a beszéden kívül, a különböző képek szinte ördögi köröket róttak a fejemben, nem engedték, hogy kizárjam őket, minden bizonnyal különösebben nem is akartam. A tudat, hogy a nyelvével a mennyekbe repítene, szinte megőrjített. Leginkább most erre vágytam. Akartam, hogy a száját ne csak fölösleges beszédre használja, hanem annál valami többre, sokkal többre, amivel valóban mindketten sokkal jobban szórakozunk – különösképpen én.
– Kevés izgalmas történelem könyvet fogtál a kezedbe – jelentettem ki természetesen, régebben az emberek talán még mocskosabbak voltak, mint mi, legalább is bizonyos tájakon, területeken, elég csak egy bizonyos keleti könyvre gondolni. Minden bizonnyal, ha a történelemkönyvek ebből állnának, akkor a diákoknál az érdekeltség nagyobb lenne, azonban mégis csak vannak szabályok.
– Elhiheted nekem, szívesebben tennék ellene, mint amennyire képes vagyok rá – tény és való, hogy mást nem igazán törtem magam, hogy kipateroljam az ölemből – nem mintha, úgy amúgy nagyon hadakoztam volna, de mostanra azonban már egyáltalán nem éreztem, azt, hogy el kellene küldenem, ha úgy vesszük, mostanra már úgy gondoltam, hogy itt a legjobb pozícióban van, az pedig már egy teljesen más kérdés, hogy nem éppen a legjobb helyen. – Ha zavarban is lennék, nem éppen amiatt lenne, mert az ölemben ülsz – lusta vigyor ült ki az arcomra, voltaképpen most már nem különösebben zavart, most hogy levedlettem korábbi gátlásaimat, amelyeket csak látszólag igyekeztem fenntartani, sokkal inkább kezdtem élvezni a helyzetet, s mivel már nem vagyok éppen a fiatal kategória, úgy gondolom, hogy szereztem éppen elég tapasztalatot ahhoz, hogy egy kislánytól ne csináljam össze magam. Nem tudom, hogy egy velem egykorú mit csinált volna, de különösebben nem is érdekelt. – Az annál jobban, hogy nem tudom, hogy holnap vagy az után nem látogatnak-e meg a mélyen tisztelt szüleid vagy esetleg a rendőrség – ez egy érthető indok, nem akartam továbbra sem egyikükkel sem találkozni, akármennyire is meg akarom dugni azt a diákomat, aki amolyan díszként koronázta volna meg az amúgy ritka szar napomat.
– Nem éppen ezt akartad elérni? – Innentől kezdve most már határozottan csak valamilyen nagyon komoly közbeavatkozás tudna visszatántorítani az egyre közeledő jövő reményképeitől, valahol meglehet, hogy még reménykedtem ebben, de őszintén szólva mostanra az esélyeim alaposan lecsökkentek, és főleg nem akartam távozásra kényszerülni, minek miután az inge lassan szétnyílt és két mesébe illő domb tárult a szemem elé, ahogy pedig végig simított magán, szinte látni véltem magamat, ahogy végig nyalom azokat a páratlanul formás melleit.
Őszintén belátom, hogy ellenállásom közel sem tartott olyan hosszú ideig, mint ahogyan az egy más férfi esetében tarthatott volna – gondolok itt azon papucsférjekre, akiket az asszony odahaza szeretettel, kölyökkel, illetve sodrófával várja, aki a legkisebb hazugságot is megérzi, bár érthettem volna ez alatt azokat a férfiakat, akik képesek voltak arra adni a fejüket, hogy papi nőtlenségben éljék le egész életüket, ezt mindig is nevetségesnek tartottam, ugyanis hiába az önsanyargató életmód, a teste mégis csak tudja, hogy mit akar, ezt pedig elfojtják magukban –, ezekkel ellentétben azonban én közel sem voltam olyan becsületes, ugyanis ha jobban belegondolok, amint belibbent a terem ajtaján, valahol egy halk hang már akkor azt sutyorogta, hogy ebből bizony kibaszottul nagy baj lesz és ha úgy vesszük a maga módján bizony istentelenül nagy bajok alakultak ki, amiért átkoztam is a mindenható égi nagyhatalmat. Úgy tűnni, hogy szálka voltam a szemében, most pedig megkapom a büntetésemet, amely nem is érkezhetett volna ennél tökéletesebb formában, ugyanis megmaradt ellenállásom hamar porrá zúzódott, így felkaptam és az asztalra ültettem, ahonnan nem is olyan régen le is parancsoltam – aminek persze egyáltalán nem engedelmeskedett, legalább is nem úgy, ahogyan én azt illedelmes tanárként elvártam volna – most viszont a helyzet már éppen annyit változott, hogy eszem ágában sem lenne innét távozásra kényszeríteni. Ó nem. Most már túlságosan kés. Alig egy pillanattal később a lábai a derekam köré fonódtak, nekem pedig fogást kellett találnom az asztalon, hogy ne billenjek ki egyensúlyomból, mellesleg az sem javított a szituáción, hogy úgy éreztem, hogy a nadrág cipzárja bármelyik pillanatban nyugdíjba vonulhat, a helyzet igencsak kényelmetlenné és fájdalmassá vált, mintha az a nadrág satuként szorította volna össze a farkamat, ebben a zárt térségben, már a legkisebb ingerlő mozdulat is kegyetlen fájdalmat tudott okozni – hát még milyen izgalmat.
– Csak nem sértődött meg piciny kis lelkecskéd? – Tudakoltam meg egy drámai sóhaj közepette, azonban mint ahogyan a tanáros kérdésben most sem tudott különösebben érdekelni a válasza, s bár egy kicsit sikerült lecsillapítani a kedélyemet, még sem veszítettem jókedvemből, mert valahol mégis csak átkozottul szórakoztatónak találtam a kialakult helyzetet. – Mondjuk, a mocskos kéjenc sokkal találóbb lenne v gondolkoztam el hangosan, s bár nem tagadom, hogy már akadtam össze nálam jó néhány évvel fiatalabb korú lányokkal, azok azonban már nem részesültek oktatásban, hanem dolgoztak, s bár egyik-másikért jó kis summát kellett fizetni, de akkoriban nem igazán sajnáltam rá a pénzt, persze, mert volt miből, azonban ez a szokásom valahogy idővel kikopott, különben is akkoriban már elkezdtem lefelé indulni a lejtőn, így az, hogy fizessek a szexért, nem igen fért bele az akkori keresetembe, meg aztán az ember egy idő után valahogy rá un arra az unalomra. – Személy szerint nagyon várom, hogy bebizonyítsd, hogy mennyire nem vagy kislány – duruzsoltam a fülébe. De még mennyire hogy vártam, szinte alig bírtam visszafogni magam, ráadásul most, hogy hímtagom ölének feszült még inkább nehezemre esett egyértelmű dolgokra koncentrálni, mint amilyen a beszéd is, meg aztán... Nem igazán akartam lejjebb pillantani, az már túlontúl érzékeny lett volna... Azt hiszem erre mondják azt, hogy túlságosan közel, mégis távol van... Jelen pillanatban ez, hogy még ruhában vagyunk, inkább tűnt baromira távolinak.
– A lebukásé, illetve a kirúgásé, valamint a feljelentésé. Igen, ezek valóban nagyon izgalmassá teszik a helyzetet. – Az utóbbi mondatára pedig már nem is adtam különösebb reakciót, elvégre tökéletesen érezhette, hogy mennyire akartam és ezért kár is lenne pocsékolni a szavakat, a nyilvánvalóra mindig fölösleges, én pedig ennél mélyebbre már különben sem süllyedhetnék, maximum akkor, ha már egy ötéves is beindítana, de lássuk be, hogy azért az ő teste meglehetősen messze van egy ötéves testétől. Kerek, feszes cicik, jó segg, hosszú lábak, vékony alkat és csinos arc. Kell ennél több? Különösebben nem hinném. Erős összeállítás. A rohadt, kurva életbe abba, pont egy ilyennek kellett ide jönnie, ilyenekkel zaklatnia? Hiába morogtam magamra továbbra is, akkor sem lesz semmi másabb.
A kézfogás következtében, szinte azon nyomban közelebb húzott magához, egyik kezemmel kénytelen voltam megtámaszkodnia a háta mögött, addig a másik a mellére tévedt, égett azért a tenyerem, hogy a markomba szorítsam, nem erősen, csak hogy csillapítsam a bensőmben lévő sürgetést, és ez csak egy aprócska öröm volt abból, ami nem sokára be fog következni, legalább is reményeim szerint.
Nadrágom fogságában meredező hímtagomba hirtelen fájdalomhoz hasonló, de negédes érzés hasított végig, hirtelen annyi mindent akartam, hogy ha akartam volna sem tudtam volna eldönteni, hogy hova dugjam először, mert ezt leszámítva nem is volt kérdéses, hogy ahova csak befért.
Nem szarozva azzal, hogy ő mit akart kissé hátrébb léptem, kiszabadulva lábainak öleléséből, majd miután két lábra állítottam megfordítottam, hogy háttal legyen nekem, különösebben nem szaroztam azzal sem, hogy a szoknyája mihamarabb eltűnjön róla, sietősen ráncigáltam le róla, félig guggoltam, így meglehetősen szép kilátás nyílott rá, miközben lassan felemelkedtem, kezemet végig húztam a combján, majd pedig egy kissé rácsaptam a fenekére, nem erősen, de a nyoma bizony ott maradt. Kaján vigyor kúszott az arcomra. Hátulról feszítettem neki testemet, ez egyelőre önmagam kínzása volt, de az övé sem fog elmaradni, ha már eddig ő szórakozott, most rajtam volt a sor. Félresöpörtem a haját, majd lejjebb hajolva haraptam bele a finom bőrbe, ezzel egyidejűleg minkét kezem önállósulni kezdett, bal kezem a melltartóján keresztül nyomkodta, hol az egyiket, hol pedig a másikat, míg jobb kezem –, amelyik határozottabban a merészebb volt – lecsúszott egészen a nőiességéhez, amelyet finoman érintettem, csak hogy felizgassam és bizonyos hangokat olyan gyorsan csaljak elő belőle, amennyire csak képes voltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 09.10.13 18:03

Melyik hormontúltengéses korombéli lány ne álmodozna arról, hogy a tanárja végre mást is hajlandó lesz vele tenni, mint agymosást gyakorolni rajta a túl sok kapott információval? Mert Ben eddig csak untatott a kiselőadásaival, de már akkor is láttam benne némi fantáziát, mert volt elég időm figyelni, ahogy mozog a szája és van amikor elkapja a gépszíj és a nyelve olyankor gyorsan tud pörögni, amit egy egészen más esetben tudnék értékelni. Most is csak a szájára koncentráltam, olyan hívogató volt, persze hallottam amit mondott de nem volt számomra túl nagy jelentősége. Már nem is én vagyok akivel viaskodik, hanem sokkal inkább saját maga. Mert hiába is próbál ellenkezni nekem, saját vágyainak mégsem tud parancsolni! Akarja, de még mennyire! Én pedig itt vagyok előtte, szinte ezüst tálcán kínálva fel magamat neki, túl nagy a kísértés, ugye? Már nem is képes akkora ellenállásra, mint az elején. Egy egészen kicsit puhítanom kell, hogy belássa, hogy mindketten ugyan azt akarjuk és épp annyira tudnánk élvezni azt, hogy egyességünket beteljesítsük.
- Ugyan Ben, mindketten tudjuk, hogy a napod fénypontja az lenne, ha láthatnád lekerülni rólam a feleslegessé vált ruháimat. Vagy esetleg egészen másra gerjednél? - Vágyakozva harapok bele telt alsó ajkamba, közben mindvégig a szemébe nézek, mintha képes lennék pusztán a tekintetemmel megbabonázni. Ki tudja? Talán hatással is vagyok rá, csak még mindig próbálja elhitetni magával, hogy ezt nagyon nem lenne szabad megtennie, hiába is meredezik már mióta értem a farka. Azért egy kicsit szánalmas lenne, ha visszautasít, aztán pedig rám gondolva verné ki saját magának, miközben mégis arra vágyik, hogy az én kezem érjen hozzá, avagy a számmal kényeztetve juttassam el a csúcsra. Mert efféle örömökben részesíteném, sőt még ennél is nagyobbakban, ha végre nem arra tudna csak gondolni, hogy a tanárom. Itt a vissza nem térő lehetőség és garantáltan képes lennék megkeseríteni az életét, ha csalódást okozna nekem. Mert ha kell minden egyes órája alatt annyira provokálnám, hogy biztosan a további előadásait ülve tartaná, mert képtelen lenne felállni a nadrágjában meredező szerszámja végett. Tudom gonosz vagyok, de ezt inkább nevezzük céltudatosságomnak, tudom mit akarok és ha nem kapom meg képes vagyok minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy később Ben ajánlja fel nekem magát.
- Biztosan azért, mert kevés az izgalmas történelem könyv. - Nem érdekel mások hódításai, sokkal jobban foglalkoztatnak a saját kis harcaim, amikben meghódítom az "ellenségemet", most úgy hozta a sors, hogy Ben az aki ellene csatát kell nyernem. Eddig egészen szépen küzdött ellenem, de már éppen itt lenne az ideje annak, hogy meglengettesse előttem azt a bizonyos fehér zászlót és végre behódoljon akaratom felett. Persze a férfiúi büszkesége biztosan más elven van, szívás is lehet mikor az eszed és a vágyaid mást akarnak, de végül akármennyire erősen is küzdesz tudod mi lesz a vége, mert ennek a történetnek már köztudott a forgatókönyve.
- Ígérem nem fog fájni, csak ne küzdj tovább ellenem. - Fájhat is, ha Ben arra gerjed, de nem látom már annak semmi értelmét, hogy tovább ellenkezzen, mikor nagyon is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mennyire meg szeretne kapni. Ben nem azaz árulkodós fajta, de teste képes volt elárulni, hogy mi is az, amit valójában szeretne.
- Cuki a paranoiád. Nem fognak bejönni a szüleim ha ettől tartasz, elég őket ünnepnapokon látni, nem szeretnék velük találkozni és főleg nem hozzájuk fordulnék az effajta vádaskodásaimmal. Ami pedig a rendőrséget illeti, szerintem nem áll nekem jól az áldozat szerepe. Valahogy nem szeretnék ekkora felhajtást magam köré. Szóval én tudom tartani a számat. - Nincs semmi oka arra, hogy megbízzon bennem, de azért remélem mégis hatással volt rá a kis beszédem, habár fogalmam sincs, hogy képes-e még arra figyelni amit mondok, mert az igen már szétnyílva add tökéletes rálátást formás melleimre, amik még mindig a finom csipke takarása alatt vannak. Viszont ezen hamar lehetne változtatni és nem is bánnám, ha végre lekerülne rólam minden, de a helyszín nem éppen a legmegfelelőbb arra, hogy kitárulkozzak előtte.
- De, pont ezt akartam elérni és könnyedén el is értem. - Nagyon melegnek kellene lennie annak a férfinak, akinek a látványomra nem állna ilyen keményen a szerszáma. De Ben ízig-vérig férfi és pontosan úgy reagál rám, ahogy abban a bizonyos nagy könyvben is meg van írva. Nekem az ölében is kényelmes volt, de akkor sem ellenkeztem mikor az asztalra ültetett és olyan közel volt hozzám, hogy ha akart volna sem férkőzhetett volna jobban a lábaim közé. Ekkor már nagyon éreztem, hogy nyert ügyem van és az eddigi játszadozásainkat valami egészen más, komolyabb játék fogja leváltani. Velem pedig bármit kipróbálhat, nem vagyok prűd sem pedig olyan nő, aki visszavonulót fúj, miután egy férfit kellően felhergelt. Nem fogok megijedni mikor Ben nadrágjából előkerül a szerszáma, ami már oly régóta értem meredezik. Sőt! Nagyon is szeretném már közelebbről, jobban megismerni.
- Látod ez veled a baj, még mindig úgy kezelsz, mintha gyerek lennék, pedig szerintem szemmel láthatóan már nem vagyok az. - Az én lelkemnek ehhez azért sokkal több kell, hogy sértve érezzem magam. Nagy kislány vagyok már és nem fogok ennyi végett besértődni. Dehogy! Csak cukkolni szeretne, de mégis aki a másikat jobban húzza, az csak én leszek. Remélem felkészült.
- Szóval Mr. McCraige arra izgul, ha csúnya szavakat suttogok? - Mert ha szeretné, akkor hívhatnám mocskos kéjencnek is, valószínűleg ez még szebben is hangzana, mint az ahogy eddig magamban neveztem. Ahogy pasi annyiféle szokás, és ha netalán úgy alakulna, hogy elvárná tőlem, hogy miközben hangosan nyögdécselek durva, obszcén szavakat ejtsek ki a számon, nekem még ez is belefér. Akár még izgató is lehetne, főleg ha tényleg annyira mocskosak fogunk lenni, mint ahogy gondolom.
- Ezen igazán nem kell idegeskedned, csak élvezned kell. - Nem fogok rendőrségre menni, ahol elsírom, hogy a tanárommal viszonyom volt, mert megzsarolt, vagy bármi. Senkinek sem fogok elmondani, hiszen nem ez lesz az első eset és az előzőnél is jó titoktartónak bizonyultam. Lebukni pedig... nos, talán nem bukunk le egy kis szerencsével, de majd én erről gondoskodok, mert látszólag Ben már annyira csak rá tud koncentrálni, hogy ha az osztály tele lenne tanulókkal még akkor is képes lenne rám vetni magát, csak hogy végre csillapítsa a benne tomboló vágyat, amit én keltettem benne. Ahogy gondoltam, nem is bírta már tovább az önkontroll gyakorlását, eluralkodott rajta is az ösztönös, vadállatias vágy. Átvette az irányítást, ami tetszik, hogy végre tudja mit akar és nem puha pöcs módjára próbál még mindig ellenállni. Hagyom egy kicsit, hagy élvezkedjen bennem, mert csak nem fog sokáig az övé lenni az irányító fél szerepe, akármennyire is szeretné, kettőnk közül én vagyok a főnök és ezt pillanatokon belül a tudtára is fogom adni, de addig is önös érdekekből nem mozdultam, csak hagytam hagy térképezze fel testemet. Fogaimat összeszorítva szisszentem fel, miután rápaskolt a fenekemre, fellélegezni sem volt időm, mert szó szerint elkezdett kóstolgatni. Szóval így játszunk? Benne vagyok. Érintéseire akaratlanul is felnyögtem. Határozott volt, mégsem durva. Markolászó érintésétől mellbimbóm annyira megkeményedett, amennyire csak az lehetséges. De mégis arra koncentráltam, amit a másik kezével művelt velem. Hiába is vágytam arra, hogy keze betévedjen a finom szövet alá, és ujjaival izgassa csiklómat egészen addig még hangosan a nevét nem kiáltom elégedetten, akartam, nagyon is akartam, ahogy azt is, hogy kezét nyelve is leváltsa és újabb és újabb orgazmusokat éljek át, itt mégis túl kockázatos lenne. Sem az idő, sem pedig a hely nem megfelelő, de ezt még behajtom rajta, ha mondjuk végre már a lakásán leszünk, ahol kedvem szerint olyan hangosan nyöghetek, sikíthatok amennyire élvezem a vele való együttlétet. Nem akartam lebukni, viszont Bent sem akartam álló farokkal csak így faképnél hagyni, eddig engedtem neki, hogy kóstolgasson, kapott is egy kis ízelítőt belőlem, de innentől kezdve rajtam van a sor.
- Ben, várj! Azért ennél lehetnénk egy kicsit óvatosabbak is. Nem akarom, hogy a nyögéseimtől visszhangozzon a folyosó. - Magamat ismerve tudom, hogy nem szokásom halkan élvezkedni, ezért egy pillanat alatt csusszantam ki a csapdájából, nem is volt nehéz dolgom, mert még Ben fel sem fogta mi történt pontosan. Láttam rajta, hogy nem érti mire is készülök, talán azt is feltételezheti, hogy meggondoltam magam és csak úgy lelépek. Áh, dehogy! Ellenmondást nem tűrően a székhez irányítottam, majd vállainál kezdve lefelé nyomni arra ösztönöztem, hogy foglaljon helyet. Mikor ez megtörtént nem túl finoman hajába markolva húztam hátra a fejét, hogy végre rátérhessek ajkaira is. Mohón, követelőzően csókoltam ajkaira, majd zárásképp alsó ajkára haraptam játékosan. Ekkor már közben egyik kezemmel a övét ki is csatoltam, majd másik kezemet is bevetve az akcióba gyorsan le is húztam róla a cipzárt, hogy végre szemügyre tudjam venni Ben meredező férfiasságát.
- Ez csak egy kis ízelítő, ha azt szeretnéd, hogy máshol is járjon bennem a farkad, keresnünk kellene egy nyugisabb helyet. - Sejtelmesen mosolyogva közöltem vele a feltételemet, de mielőtt megvártam volna, hogy bármit is mondjon, vagy akár reagáljon már térdeltem is le elé. Kezemmel, ajkaimmal és nyelvemmel kezdtem el kínzó lassúsággal dolgozni rajta. Óvatos voltam, vigyáztam rá, hogy még véletlenül se sértsem meg fogaimmal, de ahogy egyre inkább bele jöttem úgy engedtem magamban beljebb és beljebb, csaknem éreztem már, hogy a mandulámat csiklandozza a vége.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2013. Aug. 09.



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 08.11.13 17:52


Érzékeny lelkűeknek nem ajánlott.
18+


– Kislány, ha ezt korábban mondod, talán még érdekelt volna, most már azonban a legkisebb mértékben sem tudja izgatni a lelki világomat, hogy valaki meghallja-e a nyögéseidet – reagáltam a szavaira éppen annyira épp elméjűen, mint amennyire egy ehhez hasonló esetben egy normálisnak látszó férfitól kitelne – azaz egészen pontosan semennyire, ugyanis az elmémre zúduló vékony ködön át gondolataim már ködösek voltak, s nem éppen azt diktálták, hogy mi az, ami helyes – az természetesen már egy egészen más kérdés, hogy nem csak az utóbbi időben, de valahai is diktálta-e azt, hogy mi a helyes, az én esetemben valószínűleg ez nem volt túlságosan gyakori – így pusztán fátyolos gondolataim között csupán annyit voltam képes felfogni a külvilágból érkező ingerekből, hogy még mindig egy kibaszott tanteremben vagyunk, voltaképpen ettől a ténytől nem esett nehezemre elvonatkoztatni, mint ahogyan az az elmélet sem tudott különösebben józan észhez téríteni, hogy akár bármelyik percben ránk nyithatnak, immáron egyszerűbb volt azt gondolni, hogy az illető beszállna egy harmadiknak vagy esetleg szívrohamot kap, különösebben egyik sem tudott volna izgatni, különösképpen, ha egy ilyen... Hogy is fejezzem ki magam? Kis csitri, olyan merevedést okozott, hogy azt már komolyan nehéz elviselni, na meg persze, annak az ígérete, hogy talán kaphatok egy jó szopást, igaz, hogy valamiért cserébe, de szívesebben osztogatom a négyes-ötösöket, mint ahogyan a pénzt szórnám erre, főként, mert az utóbbi időkben a kis prostik ára meglehetősen felemelkedett, nekem pedig nem futja, ilyen luxusra, így ebből kiindulva egy jó kis DVD vagy egy éjszakai csatorna, illetve az én kezem sokkal olcsóbb. Undorító vagyok, tudom, de ilyen az élet, szar. – Jelenleg csak azt tudom tanácsolni, hogy akkor fogd be az édes kis szád, különben huss a jó jegynek. – Közöltem vele nyugodt hangszínen, mintha csak egy egyszerűen csak arra a kérdésre válaszoltam volna, hogy milyen szép napunk van, részemről ezt persze némi cinizmussal fűszereztem volna, azonban ez jelen pillanatban nem számított, s bár a fenyegetés mocskos egy dolog és nem éppen a legtisztább játék eszköz, nem mondhatnám el róla, hogy ő olyan fair play  módban játszott, elvégre ő jött ide illetlen ajánlattal, nem pedig fordítva – az már még a részemről is elég mély lett volna. Különben sem voltam az a fajta, aki tisztességesen játszik, a hátulról támadás mindig is képezte a repertoáromat, pusztán az elmúlt hónapokban nem volt kin alkalmaznom, most pedig, hogy volt rá alkalmam –, még ha azt egy kislánnyal szemben is – használtam, ettől pedig nem érezzem a híres neves bűntudatot, voltaképpen határozottan nem éreztem semmi ilyesmit meglehetősen rég óta, s bár még mindig ott van a feljelentés lehetősége, már nem tartottam ettől, továbbra sem bíztam meg benne, egy törtető kis cafkában nem lehet, de jelen pillanatban a következmény gondolatai nem éppen jótékony hatással lennének rám, így evégett nem is áll szándékomban tovább morfondírozni rajta, ehelyett inkább hagytam, hogy elvesszek követelőző csókjába, amelyet éhesen viszonoztam, s ahogy elszakadt tőlem úgy kezdte el kibontani nadrágomból szerszámomat, amely már percek óta határozottan bevetésre készen állt, látható és érezhető módon egyaránt.
Mostanra már az összes testrészem csak arra tudott fókuszálni, hogy a farkam a három lehetséges nyílás közül legalább az egyikbe mihamarabb bekerüljön – minden bizonnyal nem szükséges részleteznem, hogy melyek ezek a részek, amelybe csakhamar be is került a szerszámom. Az első érintés olyan volt, mintha villám csapott volna belém, testemen végigszáguldott az érzés, amely most kellemes volt, minden egyes pontom megfeszült, s ha nem mélyesztem fogaimat kézfejembe, akkor hangosan felnyögtem volna puha, játékos nyelvének érintése hatására. Figyeltem, ahogy mozog rajtam, s egyre beljebb és beljebb fogad, egy idő után azonban már a legkisebb mértékben sem bírtam magammal, ugyanis kezemmel, mely eddig a karfát markolta, beletúrtam a hajába, így ösztökélve gyorsabb mozgásra, nem foglalkoztam a tiltakozással, egy dolgot akartam, de azt rohadtul, még pedig mihamarabb csúcsra jutni és elérni egy kibaszott pillanatra ezen az átkozott helyen a mennyországot. Vérem száguldott az ereimben, s egyetlen testrészembe ömlött az összes. Fejemet hátrafeszítettem a székben, ahogy megéreztem a bizsergető érzést, miközben azzal küzdöttem, hogy én magam se adjak ki egyetlen hangos hangot sem, amellyel még azt a kevés ember figyelmét is felkelthettem volna, akik elvétve még itt jártak, keltek a folyosón. Esküszöm, hogy próbáltam tartani magam, de nem bírtam tovább, szájában durrantam el, mint egy petárda, nem kérdeztem, hogy lenyeli-e a cuccot, kénytelen volt, mert fejét még mindig farkamnak szorítottam. Most éreztem magam igazán mocskosnak és gyomorforgatónak. Hányingerem lett magamtól, de az elégedettség érzése miatt, nem igazán óhajtottam ezzel foglalkozni. Kellett volna. De az biztos, hogy a bűntudat még ennek ellenére sem fog felemészteni.
– Tudod kislány – sóhajtottam fel elégedetten, minek miután megköszörültem a torkomat, még mindig éreztem azt a bágyadt zsibbadást, amit ilyen után az ember érezni szokott – a jegyeid határozottan javulni fognak – ehhez kétség sem férhetett hozzá, legalább is, ha másban is ilyen jó, nem csak ebben, akkor még az is megeshet, hogy az év végén színötössel megy át, amivel leginkább a folyton folyvást tanuló kislányokat fogja bosszantani, akik nem hogy bulizni nem járnak el, de még csak a házból sem teszik ki a lábukat, de lássuk be, hogy ők feleannyira kreatívak, mint amennyire itt ez a kis csaj.
Kicsit hátrébb toltam magam a székkel, majd felálltam, éppen elég időt töltöttem most a közelébe, ez pedig sajnos nem elég indok ahhoz, hogy ha egy kicsit ismét bedobja magát, akkor ne lennének ismét komoly következményei – főleg azért, mert nem rég még a bránerem a szájában volt, amitől pedig eléggé nehéz elvonatkoztatni, egyelőre komoly feladatnak tűnt, de ha arra gondoltam, hogy vajon mikor fogok következő dolgozatot kiosztani valamiért lelkesebb lettem – őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy miért – mindezt természetesen mérhetetlen iróniával fűszerezve.
Feltűrtem a kezemen az inget, majd az órámra pillantottam – tekintve, hogy a falon lévő semmikor sem úgy járt, ahogyan azt kellett volna, különösebben nem mintha érdekelne, hogy ki állítja át vagy mi történik vele, de akkor is idegesítő, azonban amikor megláttam a számlapon lévő jelzést, felszisszentem. Késésben voltam, nem is kicsit, de tekintettel arra, hogy mostanság ez jó szokásommá vált – nem csak akkor, amikor baráttal – vagy éppen egy szomszéddal kellett találkoznom –, hanem akkor is, amikor éppen hozzák nekem a cuccot. Felpillantottam, majd a lányt néztem, akit jóformán még úgy kellene kezelnem, mint egy kislányt – elvégre talán még a lányom is lehetne –, de az előbbi akciója miatt ezt meg kell, hogy kérdőjelezzem és még a gondolatra is, hogy ha egy kicsit diszkrétebb helyen lennénk, akkor meddig mehetne ez a dolog, márpedig ez igazán kíváncsivá tett és szívesen vittem volna haza, de ez nem azt jelenti, hogy bármit is az orrára kellene kötnöm –, de lássuk be, hogy jó szexben már olyan régen volt részem, hogy a napját sem tudom.
– Két dolgot tehetsz most – kissé félre tolva őt, kezdtem el összepakolni az asztalon, hogy a még ott heverő dolgokat tisztességesen rakjam be a táskámba –, ami plátói túlzás volt, elvégre inkább csak bedobáltam őket. – Az egyik – kezdtem bele, egy pillanatra felnézve – hogy vagy előttem vagy utánam mész ki és legközelebb csak akkor találkozunk, amikor újra szükséged van egy jó jegyre vagy ha esetleg nem olyan osztályzatot kapnál, amire te számítottál. – Elvégre nem mondtam neki egyetlen szóval sem, hogy ha a kedvem úgy hozza akkor bizony igyekszem megadni neki a rossz jegyet, amit majd aztán feljavíthat, akár négy jeggyel is, az már más kérdés, hogy ezért mit is várnék el. – Vagy pedig velem jössz, megvárod míg elintézek egy két dolgot és ott folytatjuk, ahol itt abbahagytuk. – Határozottan jobban örültem volna ennek, nem is kérdéses, hogy miért. – Mondjuk vehetnénk ezt az üzletünk megpecsételésének. – Vetettem fel az ötletet meglepően jókedvűen, pontosan nem is tudom, hogy hogyan merült fel ez bennem, de konkrétan nem is számított semmit sem. – Szóval? – Néztem rá várakozóan, tudomást sem véve arról, hogy bizony van egy kis dolgom, jelenleg ez most nem számított, főként pedig, mert az illető sem éppen tartozik a pontos személyek közé, elvégre legutóbb majdnem egy fél órát késett, még ahhoz képest is, amennyit én késtem – és hát mi tagadás, az sem éppen két perc volt.
Míg csipkésre koptattam a számít, addig sikerült rendet pakolnom az íróasztalon, most hogy már nyugodt emberi fejjel képes voltam gondolkodni, realizáltam azt a tényt, hogy nem éppen vagyok egy szőke herceg, voltaképpen bárminek lehetett volna nevezni, csak éppen annak nem, de ez, már különösebben nem is zaklatott fel, az oka roppant egyszerű, mert nem érdekelt, elvégre ezek a mesebeli elképzelések nem léteznek, túl szép, hogy igaz legyen alapon, olyan nő sincsen, aki egyszerre tud jól dugni, főzni és még jól is néz ki – túlságosan szép és hihetetlen, maximum csak álmainkban, de ezek a reményvesztett illúziók az őrületbe kergetik az embert. Nem véletlenül.  

//Bocsi, hogy csak most és hogy ennyire f.s lett...//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 19.11.13 17:26

Ben tipikus férfi, ezért meg sem lepődtem azon, ahogyan reagált. De nem hibáztathatom érte, hiszen az agyából a vér már a farkában lüktet, ezért is esik nehezére most józanul gondolkozni. Micsoda szerencséje van azzal, hogy én megteszem helyette, hiszen egyikünknek kell gondolni a következményekre is. Jelen pillanatban most én vagyok azaz önző dög, aki elvonja a figyelmét a helyes dolgokról és bele rántja a rosszba, na nem mintha annyira erőlködnöm kellett volna, sőt azt hittem nehezebb dolgom lesz vele, de végül elgyengül. Nem mondom, hogy bánom, sőt szerintem nagyon jól fogunk szórakozni mi ketten, főleg ha mindketten megkapjuk azt, amire igazán vágyunk. Ha úgy nézzük én jobban járok, hiszen jó jegyeket fogok kapni és kis szerencsével még élvezni is fogom a dolog üzleti részét.
- Szexi mikor fenyegetni próbálsz. - Vetettem oda pofátlanul. Habár bírtam volna neki azt is tanácsolni, hogy fogja be a számat és akkor biztosan csendben fogok maradni, de feltalálom magam, nem sokára Ben is megtapasztalja, hogy mire is gondolok. Most határozottan hidegen tudott hagyni, hogy mennyire tisztességtelenül játszok másokkal szemben. Én legalább fel tudom találni magam és szépen meg is fogok dolgozni a jó jegyeimért mondjuk Ben ágyában. Kötve hiszem, hogy én lennék az első diákja életében aki ilyen tisztességtelen ajánlattal állt elé, biztosan élt már az ilyen lehetőséggel máskor is. Végül is ha úgy nézzük ebben nincs semmi rossz, mert a szexre sok mindent rá lehet fogni, de azt nem hogy rossz lenne. Viszont van benne egy kis csavar, amitől ez az egész még izgalmasabb tud lenni, még pedig az, hogy a tanár-diák viszony nagyon is büntetendő. Mi pedig nagyon is a tűzzel játszunk, de arra oda figyelek, hogy ne égessem meg magam. Nem az első ilyen esetem fog lenni, hogy az egyik tanáromat sikerül levennem a lábáról, de hát mégis jobban megy nekem a csábítás, mint az egész napos magolás a jó jegyek végett. Akinek van olyan vonzó ereje és vele született adottságai mint nekem, annak nem kell az életben semmiért sem igazán megküzdeni, csak tudni kell élni a lehetőségekkel és én pontosan ezt teszem. Biztosan mások ezért elítélnének és csúnya jelzőkkel illetnének, de engem mikor érdekelt mások véleménye? Soha! Biztosan Bennek is van már rólam alkotott képe és az sem lehet túl szép. De Ben sem jobb tőlem, sőt talán még rosszabb is, hogy hagyta magát behálózni ilyen könnyedén. Ennyire nagy úr lenne a szükség? Esetleg a tanúrár ennyire kiéhezett lenne már egy kis friss husikára? Szívesen megadnám neki azt, amire vágyik. Valamit valamiért ugye, de hát azért mégis óvatosnak kell lennünk, ezért is döntöttem úgy, hogy Ben most csak egy kis ízelítőt fog kapni tőlem, hogy még véletlenül se tudja meggondolni magát a mi kis alkunkkal illetően. Eleinte játékosan, kínzó lassúsággal kezdtem el kényeztetni szerszámát, hogy legyen egy kis kínzás is abban az élvezetben, amit nem is olyan sokára át fog élni a jóvoltomból. Aztán hirtelen minden bedurvult mikor hajamnál megragadva kezdte el diktálni a tempót. Akkor nagyon is úgy éreztem magam, mint egy szajha aki csak a farkak kényeztetéséhez ért, de be kell vallanom iszonyúan élveztem. Most valahogy tetszik, hogy Ben irányít, én pedig a kedvére tudok tenni egy kis orális kényeztetéssel.
- Ezt szerettem volna hallani. - Néztem egyenesen bele szemeibe, felvettem vele a szemkontaktust, ekkor nyaltam végig ajkaimon, amik még nem is olyan régen farkán fel és le csúszkáltak leírhatatlan élvezetet okozva neki. Azért így is volt részem némi izgalomban, de azért valljuk be sokkal izgalmasabb lett volna a helyzet, ha valaki ránk ront, miközben Benen dolgozok. Azért nem akarom az ördögöt a falra festeni, még akárki betévedhet ide, én pedig még mindig hiányos öltözékben tetszelgek előtte. Miért is lennék szégyenlős? Szerintem semmi okom sincsen rá, sőt egy ilyen jó testet bárki szájtátva bámulna, Ben pedig nem is olyan sokára még ennél is közelebb kerülhet hozzám, mert még közel sem végeztünk.
- Ben máris elfelejtetted, hogy miben egyeztünk meg? Ha esetleg nem olyan jegyet kapnék amire számítok biztos lehetsz benne, hogy a legközelebbi alkalomkor nagyon harapós kedvemben leszek. - Csak egy apró utalást tettem arra, hogy nehogy olyankor a számban legyen, mert még a végén véletlenül kicsit fogazni fogok és kettőnk közül az biztosan nem nekem fog fájni. A kis alkunk pedig úgy szólt, hogy minden ötösért nagyon hálás fogok lenni, csak hogy mindketten megkapjuk az, amire vágyunk. Közben persze elkezdtem rendbe tenni magam és a szoknyámat is magamra kaptam, mert lassan el kellene hagynunk a termet még valaki úgy nem döntene, hogy ránk rontana, de most már mindegy, nincs látnivaló. Azért az ingemet is nyakig begomboltam, közben mindvégig Benen volt a szemem és megengedtem magamnak annyi szórakozást, hogy elgondolkozó képet vágva simítottam végig nyakamtól egészen mellemig, mintha nagyon bele kellene gondolnom, hogy melyik ajánlatát választom.
- Jobban hangzott volna, ha azt mondanád szeretnéd, hogy veled tartsak mert annyira élvezted a kis ízelítőmet, hogy szeretnél jóval többet kapni ennél. - Szép lassan közel lépkedtem hozzá, egészen közel, csaknem ajkaink újra találkoztak egymással.
- Én megyek ki elsőnek az ajtón, de megvárlak mert még nem végeztem veled. - Természetesen úgy közöltem vele, hogy kezem ismét családi ékszerére tévedt, de csak egy aprócska időre, mert ezután már hátat is fordítottam neki és riszálva elindultam az ajtó felé. Nem kellett ahhoz vissza néznem, hogy tudjam Ben tekintete a hátsómat figyelni és arra gondol mekkora mázlista, hogy még a mai nap folyamán felfedezheti testem minden egyes porcikáját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2013. Aug. 09.



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 29.11.13 13:41

Rohadtul nehezemre esett levenni a tekintetemet a kislány ringó csípőjéről, amelyet ezek után egyáltalán nem esett nehezemre elképzelni, ahogyan a farkam körül táncol, amelynek a puszta gondolata is annyira felhúzott, hogy szinte epekedve vártam a folytatást, meg aztán mi tagadás, egy isten királynak éreztem magam, hogy megdughatok egy ilyen kis libát, az pedig csak hab volt arra a bizonyos tortára, hogy bizony tilos útvonalra tévedtem, mert hát ettől függetlenül is a diákom, de melyik pasi fantáziáját nem mozgatná valami, ami egy kicsit aberráltabb, mint bármi mást, ráadásul az én nyomorult fejembe némileg több ilyen dolog szerepelt, mint amennyit egy normális illető esetében lett volna, de persze emiatt soha sem zavartattam magam, hiszen többnyire tudtam kontrollálni ezeket a beteges vágyakat, ráadásul pedig mindig találtam olyan személyeket, akik hajlandóak voltak velem eljátszani azokat a kényes szituációkat, ezeknél azonban volt egy kulcsszó, mégpedig az, hogy azok pusztán csak játékok voltak, ezzel szemben ami most történik az éppen annyira valóságos, mint ahogyan még mindig bambán és gyügén toporgok egy helyben, holott az ajtó már percek óta becsukódott a kislány mögött. Szívem szerint hangos, véget nem érő káromkodás sorozatba kezdtem volna, hogy még is mi a fene történt itt most korábban, de meglepő módon nehezen tudtam feldolgozni az információkat. Csak annyi jutott el az agyamig, hogy baszottul nem normális sem a helyzet, sem pedig én. Talán még azt is képes voltam felfogni, hogy ez nem tiszta, de őszintén szólva ez érdekelt a legkevésbé, mert nem akartam tisztán látni a dolgokat. Fölöslegesek lettek volna, egészen egyszerűen csak elvonták volna a figyelmemet az életről, én pedig nem akartam még jobban beleragadni a mocsokkal telített fos kis életembe. Nem érdekelt, hogy mi lett volna a helyes, mert ezek a gondolatok unalmasak és egyoldalúak, én pedig éppen eléggé vagyok gyökér ahhoz, hogy ne foglalkozzak ilyenekkel. Mi értelme lett volna? Az életem úgy sem ér egy darab trágyánál többet és nem is most akartam volna helyre hozni, ebből kiindulva pedig teljesen mindegy, hogy mit teszek. Mégis, amikor leültem a székembe úgy éreztem, hogy ezt rohadtul nem így kellene, ugyan a bűntudat nem jelentkezett – nem is hiányzott – főleg, ha visszagondoltam arra, ami itt néhány perccel korábban történt – aminek esetében már gondolkozni is nehezemre esett és arra koncentrálni, hogy a farkam ne álljon úgy a gatyámban, mintha egy sátrat készülnék felállítani, úgyhogy vissza kellett fognom magam, hogy ha itt helyben nem akarom levezetni az újra feléledő feszültségemet... Különben sem lenne szép dolog megerőszakolni az asztalomat, annak fényében, hogy alig egy óra múlva kevésbé egyoldalú és fás dologban lehet részem – meg aztán a szálkát sem lehet egyszerű kihúzni a férfiak legnemesebb testrészéből, így inkább nyugton maradtam és próbáltam higgadt maradni. Reménytelenül. Így hát ültem a helyemen, mint valami bamba hülye gyerek és próbáltam normális emberi cselekedetre ösztökélni magam, aminek abban kellett volna megnyilvánulnia, hogy megmondom a kislánynak, hogy tanuljon, ahelyett, hogy ilyen módszerekhez folyamodik, aztán pedig elküldöm a faszba, de ez... Ez nem ment ilyen egyszerűen. Mindenesetre arra viszonylag hamar rájöttem, hogy így a negyvenfelé közeledve már nem kellene ilyesféléket játszadoznom, egyáltalán nem is kellene belemennem. Mert hát mondhatnám azt, hogy az én koromban az embernek már valamivel le nyugodtabbnak kellene lennie, akinek az életét már látszólag ellepte a sár és csak reménytelenül teszi azt, amit tennie kell. A hozzám hasonló tanároknak szigorúan kellene tanítania és csak úgy ledarálnia az anyagot – mert hát annyi idő után a taknyos kölykök már biztosan megkeserítették volna az embert, csak ehhez nem kellett volna kerülőt tennem és már húsz éve ezen a pályán kellett volna lennem, de hát most tételezzük fel, hogy mindvégig tanár voltam és a feleségemmel éltem monogám kapcsolatot, akinek a kor jóvoltából és az ilyenféle női klimaxok miatt csak a sötétben lenne kedve kefélni, de akkor is minimum egy télikabátban és lehetőleg a leghalkabban, mert mindvégig attól tartana, hogy a gyerekek – merthogy kettő lenne – bejönnének az éjszaka közepén, minek következtében ők csak annyit látnának, hogy a drága apuci bökdösi a nagykabátba bújt anyucit, aki nyögdécsel alatta... Elhúztam a számat a gondolatra, igen ez valahogy nem tartozna az én életemhez, ez már túlságosan is... Merev és egyhangú. De hol is folytatódna a történet? Anyuci szépen lehordaná apucit és szex tilalom lenne – noha addig sem volt éppen egy nagy durranás aztán másnap pedig anyuci megpróbálná elmagyarázni a taknyos kölyköknek, hogy mi csak játszottunk, na már most a gyerek fantázia az határtalan, így hát az óvodában másnap a kiskrapek bemutatót tartana, aminek természetesen az óvó nénik egyáltalán nem örülnének, de mi szülők sem, merthogy elkönyvelnének mindkét rossz szülőknek – persze, ez a részemről határozottan igaz is lenne. Határozottan nem vagyok egy apa típus és nem is különösebben vágyom az ilyesfajta életre, így hát nem is csoda, hogy számomra a hosszú kapcsolat nem tart sokáig, talán egy-két éjszaka esetleg alkalmanként még egy-kettő, ameddig szórakoztat az illető, de amúgy... Nem akarok papás-mamást játszani, ha rajtam múlik és úgy tűnik, hogy egyelőre ez a veszély egy kicsit sem fenyeget. Hála Istennek. Meg aztán még a prostik sem hívtak vissza, hogy fizessem ki a gyerek elvetetését vagy pedig neveljem fel, úgyhogy így abszolút nyugodt vagyok.
Felálltam a székemből, majd mindent gondosan a helyére igazítottam, figyelve arra, hogy semmilyen nyoma ne legyen a korábban történteknek, mert nem lenne túlságosan kellemes, hogy ha a takarítónő legény nyomokat találna... Amint mindent elrendeztem már indultam is a kocsim fel, csakhogy még a lépcső fordulót sem hagytam el, hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja – ez kellett még –, de nem álltam meg, még csak hátra sem fordultam, csak még gyorsabban mentem, de az üldözőm viszonylag hamar utolért, pontosan akkor, amikor kiértem a friss levegőt.
– Azt hittem már nem érlek utol – pihegte a nő, még mindig a karomat fogva, aki ragyogó fogkrémreklámba illő mosolyát villantotta rám – szóval kérdeznék valamit... de igazából nem is tudom, hogy hol kezdjem – egy kissé mintha zavartan nézett volna fel rám, szinte még fülig is vörösödött, de úgy látszott, hogy elhatározta magát, így hát csöndesen vártam, egyik kezemet zsebre téve, hogy vajon mit akar kibökni. – Szóval, lesz majd ez a rendezvény a tanárok között és... nincs olyan, akivel szívesen eljönnék... csak annyit szeretnék, hogy nem lenne kedved... velem... Megértem, ha nem én csak... gondoltam, megkérdezlek.
– Miért ne? Majd még beszélünk erről, de most fontos dolgom van. – Biccentettem, majd amilyen gyorsan csak tudtam, hátat fordítottam neki, hogy mihamarabb a kocsimhoz érjek, elvégre... Még a nap folyamán van két dolgom, ami ennél sokkal fontosabb, annak ellenére is, hogy igazán kedveltem a hölgyet.
A kocsihoz érve többször is az órámra pillantottam, nem hittem el, hogy már megint ilyen késésbe vagyok és amiatt a kis liba miatt...
– Szállj be – utasítottam, az aktatáskát, amit szinte mindenhová magammal cipelek most nem tettem be a csomagtartóba, hanem egészen egyszerűen csak hátra dobtam az ülésre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 23.12.13 3:30

Most annyira mocskosnak érzem magam és le merném fogadni, hogy jelen pillanatban a lexikonban a számító ribanc szó mellett az én képem szerepelhet. Mikor arra gondolok, hogy ez mennyire nem helyes, hogy ezt teszem, mindig észbe kapok, hogy egy jól cél érdekében folyamodtam erre a kis alkunkra és olyankor az is eszembe jut, hogy Ben sem állt ellen a csábításomnak, ezért legalább annyira hibás ebben az egészben, mint ahogyan én is volnék. Persze csak akkor ha kiderülne a dolog, de én tudok hallgatni, elvégre nem az első eset, hogy közöm lenne egy olyan tanárhoz, aki engem is tanít. Hogy miért teszem ezt? Mert semmi kedvem évet ismételni és aki ilyen adottságokkal rendelkezik, mint én is az teljesen idióta lenne ha a gyávasága végett nem használná ki a helyzetét. Amúgy is Ben a korához képest nagyon is jó pasinak számít, és az előtt az is kiderült róla, hogy igen jó adottságokkal rendelkezik odalent, ezért merem remélni, hogy a közös kis alkunk nagyon élvezetes fog lenni mindkettőnk számára. Mert nem hiszek abban, hogy jobb adni, mint kapni. Valójában én kapni mindig is jobban szerettem, főleg ha az élvezetekről van szó. Aztán ha évek múltán vissza tekintek ezekre az évekre, talán mosolyogva fogok emlékezni ezekre az időkre, mert sok vakmerőséget megcsináltam, ami valójában inkább már őrültségnek számít, de addig akarom kiélvezni az életet, ameddig ennyire fiatal és kívánatos vagyok. De ahogy látom Ben is nagyon bukik arra, hogy ilyen fiatal és hamvas vagyok. Mellettem melyik férfi ne érezné úgy, hogy megnyerte a lottó főnyereményét? Mert ameddig a többi férfi csak ábrándozhat arról, hogy megkap addig Ben tényleg a magáénak tudhat egészen addig, ameddig képes az én szabályaim szerint játszani, mert ez nem több puszta üzlettől, minden érzelem kizárva, csak az alku számít. Csak egy egészen kicsit gyötör ez miatt a lelkiismeret, de akkor mindig arra gondolok, hogy ez az egész nem az én hibám, hanem azoké akik nem néznek ki olyan jól, mint én és nem tudnak efféle módszerekhez folyamodni, szerencsétlenek. Amire rájöttem már az évek alatt, hogy előrébb csak saját erőből tudok jutni és ha akarok valamit, akkor bizony a kezembe kell vennem az irányítást, legyen akármennyire is mocskos az amit szeretnék. Sosem féltem bepiszkolni a kezemet és a szex is kellemes időtöltés számomra, legalább ezzel levezetem a bennem felgyülemlő fölösleges energiát, remélem Ben lesz annyira férfi a talpán, hogy minden maradék energiámat képes lesz elhasználni.
- Megvárattál, már azt hittem beijedtél. - Nem túlzottan sietett utánam, én pedig nem vagyok ahhoz hozzá szokva, hogy ennyit kelljen várnom egy férfira. Csak a vak nem vehetett észre, hogy ilyen sokat sejtető szerelésben ácsorgok a parkolóban, de sosem zavartak az elismerő pillantások, de az a helyzet, hogy most csak miatta csíptem ki ennyire magam, tudtam hogy nem tud ellenállni ennek a közhelyes öltözékemnek. Valami ilyesmit viselhetnek a tanár- diák pornó szereplői is, akik galád módon elcsábítsák a semmit sem sejtő ártatlannak mutatkozó tanárjukat, akikből végül előtör az igazi férfiállat és könyörtelenül a magukévá teszik a kis diákjukat. Beismerem, valami ilyesmire számítok én is, élvezni akarom végre!
- Ezek után remélem, hogy a közelben laksz. - Szálltam be mellé az anyósülésre, jó kislányt játszva be is kötöttem magam a biztonsági övvel, még csak az hiányzik, hogy azért szenvedjek valami balesetet, mert a sofőr nem volt képes levenni rólam a tekintetét menet közben és lesodródtunk az útról egyenest belecsapódva az egyik út széli korlátnak. Ilyenre nem is kellene gondolnom és tényleg vissza kellene fognom magamat, de annyira nehéz jól viselkedni. Játékosan térdemtől felfelé végig simítok combomon, amit az a falatnyi miniszoknya fed, ami alá nem sokára teljes betekintést fog nyerni. Hogy ez mire jó? Első sorban magamat szórakoztatom, másodsorban pedig szerintem Ben figyelmét is felkeltette ez a kis manőverem, ezért is bátorodtam fel ennyire, hogy a saját lábamról áttérjek Ben combjára. Nem finomkodtam vele, miután végig csúsztattam kezem combján egyből a lényegre tapintottam.
- Ameddig oda nem érünk, addig gondold ki, hogy a farkadat most hová is szeretnéd bedugni. - Természetesen a hatás kedvéért sokkal közelebb hajoltam hozzá, olyan közel hogy érezze nyakán forró leheletemet, miközben vezetés közben provokálom. Mindössze csak kellően fel szeretném húzni addig, míg oda nem érünk. Nem akarok semmiféle finomkodást, jobban élvezném ha csak úgy leteperne és vad lenne.

//Akkor folyt. köv. nálad! Wink//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 23.12.13 3:41

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2013. Aug. 09.



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 20.04.14 22:13

Miss. Foster részére

Durva nyelvezetet tartalmazhat

Több mint négy szenvedéssel teli nap telt el annak a fiatal kis némbernek a magánakciója óta, azóta pedig minden reggel egyre morcosabb lettem, mert a lábam közötti rúd állandóan úgy meredezett, mint valami világítótorony az istenverte vihar közepén – még egy orkán sem volt képes ledönteni – és ez már az ötödik nap volt és még egyetlen egyszer sem volt órám vele – pontosabban fogalmazva az elmúlt két napban mindegyik osztállyal volt órám, azonban a kis asszony egyáltalán nem volt jelen és abszolút kizártnak tartottam, hogy nem vettem volna észre, így ezeknek a következtében megfogadtam még azt is, hogy minden osztállyal minden egyes órán dolgozatot fogok íratni – igazán tetű módon – vele pedig természetesen duplán bepótoltattam volna, ez nem is volt kérdéses, mert egyelőre csak gyötrődést okozott – nem is keveset, mert még a szombat esti lány sem tudott kellőképpen könnyíteni rajtam, aki pedig természetesen úgy vette, hogy ezt magának köszönhette, így még a telefonszámát is megadta, hogy ha szeretném bármelyik nap felhívhatom – akár ingyen is. Baromi jó formában voltam, most hogy visszatért az életkedvem, de valamiért ennek jelen pillanatában egyáltalán nem tudtam örülni, különösen reggelente, amikor legalább fél óra hidegvizes zuhanyzás után sem hagyott alább a kedvem, hogy megkeféljem az idősödő szomszéd nénit, aki az után a nap után furcsán mosolyog rám – nem áll szándékomban találgatni, hogy mi végett. Ha csak eszembe jutott annak a kislánynak az édes kis szája és a gömbölyű kis feneke az óra kellős közepén, kis híján múlt, hogy el nem durrantam – és ez volt még a jobbik eset, mert baromi kellemetlen volt az órán harminc percen keresztül a mostanság igencsak szorosnak tűnő nadrágban – evégett sem meglepő, hogy szívesen javítottam az órákon a dolgozatot és az istenért sem álltam volna fel, hogy melyik hülye gyerek puskázik, nem mellesleg ezt az egymást követő négy órán megcsinálni komoly kihívást jelentett, nem véletlenül időztem a szünetekben a mosdóban, mert egyáltalán nem volt leányálom az életem jelen pillanatban – baromira kanos voltam, éppen úgy, mint Rob Schneider a Tökállatban, azt a kis dolgot leszámítva, hogy én teljesen józan embernek számítottam. Gyűlöltem ezért azt az átkozott libát, akit úgy meg akartam kefélni, hogy még a szeme is fent akadt volna. De persze, ez sem a terveim szerint alakult, mert a kisasszony nagyon úgy tűnt, hogy úgy döntött, hogy nem képviselteti magát az órán. Így a következő órámra is meglehetősen morcosan vetődtem be – a nap első órája a nap első dolgozatának bejelentése.
– Ma is röpdolgozattal kezdünk, a tegnapi anyagból, amit el kellett olvasniuk az óra utolsó tíz percében.
Hallottam a hőbörgő hangokat magam mögött és azt is, hogy milyen tetűség már ez, utálom ezt a tanárt és az ehhez hasonló jellemzők, de különösebben egyikkel sem törődtem, míg háttal állva az osztálynak kipakoltam.
– Lapokat tépjenek ki a füzeteikből és felezzék el valamelyik társukkal.
Megfordultam. Kár volt. Nesze a hülye fejemnek, első padsor, pontosan velem szemben. Szemöldököm a magasba lendült, mintha azt kérdeztem volna „te mi a fenét keresel itt?”
– Nos, mint ahogyan tudják nem szeretem, ha ellógják az óráimat, különösen a dolgozatokat – nagy fenét, ennek örültem általában a legjobban, kevesebbet kellett javítanom. Aztán elfordultam. Nagyon csúnya dolgok lesznek itt most.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 21.04.14 0:07

Miért művelem mindezt? Mindössze megfontolt taktikai lépésnek indokolnám. Túl könnyű, túl egyszerű lett volna, ha már rögtön másnap repetát követelt volna tőlem. Ezzel nem a nehezen kaphatót akarom játszani, ezek után pláne nem hinné el rólam, hogy meg kell hódítania ahhoz, hogy újra megdughasson, na meg az a bizonyos kis alkunk is ott van még garanciának. Vajon tényleg lesz olyan pöcs, hogy minden adandó alkalomkor röpdolgozatot írasson az osztállyal, csak azért, hogy megbaszhasson? Nos, majd kiderül, ha végre hajlandó leszek beriszálni az osztálytermébe. Szeretem a drámai belépőket, de most inkább csak beosontam a terembe, talán így nagyobb meglepetést tudnék számára okozni. Mindig is szerettem oda figyelni a részletekre, ezért az öltözékem most nagyon is sokat mondó lehet számára. Kockás mini szoknya, gombos felsővel. Ojaj, milyen kis butuska kislány voltam, mikor teljesen véletlenül elfelejtettem ma fehérneműt felvenni. Milyen számító kis ribancnak érzem most magam, mégis annyira izgatottsággal tölt el az, amit majd tenni fogok vele. Vissza térve öltözékemre, nos nagyon is rá szerettem volna játszani azokra a bizonyos pornó filmekre, amikben a kanos tanár kíméletlenül magáévá teszi a cseppet sem ártatlan diáklánykát. Gondolom otthon az ilyen mocskos pornóra veri ki a farkát, miközben a kanapén üldögélve teljes hangerőn hallgassa a csaj nyögdécseléseit. Oh Istenem! De nyögnék ismét miatta, de most mégis kettőnk közül Ben lesz a szenvedő fél, ha rajtam múlik.
Számítottam némi meglepettségre részéről, de mintha túlságosan is meglepődött volna azon, hogy ismét láthat. Showtime!
- Oh! Tanár úr ugye lesz javító írás is? - Burkoltam azt kérdeztem tőle, hogy ezt a dolgozat jegyet is fel tudnám-e tornászni úgy, mint múltkor. Biztos voltam abban, hogy maradt még annyi vér az agyában, hogy felfogja mi is lett volna a valódi kérdésem, habár abban is biztos voltam, hogy pár perccel később vére egészen máshová fog áramlani. Már most élvezem, hogy ezt teszem vele, pedig még nem is kezdtem igazán bele, mindössze csak egy nyalókát vettem elő, amit minél erotikusabban próbáltam nyalni. Hm, finom málna ízű. Amint helyet foglalt sejtelmesen elmosolyodtam. Enyhén szólva is Sharon Stonenak éreztem magam, ahogy elő adtam az Elemi ösztönből azt a bizonyos híres lábemelgetős jelentet. Vajon mit lép erre? Meddig lesz képes provokálásomat elviselni?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2013. Aug. 09.



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium 21.04.14 21:26

Miss. Foster részére

Durva nyelvezetet tartalmazhat

Kérdését hallva szemöldököm rögvest a magasba szaladt, mintha csak azt kérdeztem volna, hogy "te most ugye csak viccelsz, fog a halál javító dolgozatokat készíteni, neked viszont bármikor megengedem, hogy engesztelés képpen leszopj". Igen, határozottan ezt lehetett leolvasni az arcomról, ahogyan az asztalra támaszkodva válaszoltam neki.
– Csak nem a tanulás mintaképévé akar válni az után a csúfos bukás után, Miss. Akárhogy Is Hívják? – Ó, dehogy! A kisasszonynak egyáltalán nem ez állt a szándékában, éppen csak engem szórakoztatott – méghozzá az első sorból, így premier plan-ban láthattam mindent az után a bizonyos lábtárásos jelenetét követően, miután helyet foglaltam a székemben. Ez a kislány igencsak megbolydította a bioritmusomat, mert éppen hogy helyet foglaltam éreztem, hogy a reggeli szenvedésem a jéghideg zuhany alatt nem ért kalap szart sem. Menjen a fenébe ez az átkozott kis némber a csinos kis virgácsaival együtt, küldtem el finoman a pokolba meglehetősen feszült és kényelmetlen helyzetemben. Két dolgot nem tehettem meg jelen pillanatban, márpedig mindkettőre kifejezetten vágytam. Az első, hogy nem kefélhettem meg itt az osztály szeme láttára, pedig a kísértés igen nagy volt, különösen, hogy a nyalóka helyett nem esett nehezemre mást oda képzelni, különösen annak a tudatnak a fényében, hogy mit csinált jó néhány nappal korábban... A második pedig az, hogy nem ránthattam rá itt helyben a brére, mert akármennyire is a dolgozattal foglalkoztak a diákok, de elég lett volna egyetlen pillantás, hogy rájöjjenek a kezem mozgásából, hogy mit művelek én a pad alatt és továbbra sem vágytam a szülők rendkívüli figyelmére, mert nem szívesen magyarázkodtam volna, hogy nem vagyok sem szatír és perverz sem, bár ezt az utóbbit határozottan vitatnám. Mindenesetre nem szomjaztam azt hogy emiatt a kis liba miatt kirúgassam magam, így kénytelen voltam ellenállni – bár néhány korombéli férfi igazán megértette volna milyen kínokat kell most átélnem, bár nem volt valószínű, hogy az ő szimpátiájukat kifogtam volna, elvégre mégis csak itt ül a kicsi lányuk ezek között a diákok között. Ez kegyetlenség volt és ráadásul a szemeimet is alig bírtam levenni a kislányról. Ráadásul még fehérneműt sem vett fel! Elég lett volna felhúznom a felsőjét vagy éppen kiugrasztani egy gombot, hogy mindent tökéletesen láthassak. Mit tehetne ilyen helyzetemben más férfi? Azt amit én. A seggén maradna, mert biz' ám isten a tanúm, hogy én ettől az asztaltól fel nem állok a nap végéig.
Megköszörültem a torkomat és próbáltam erőt venni magamon – a hangsúly a próbálton.
– Ne puskázzanak, ne nézzék ma másikat úgy is hülyeséget ír és különösen ne eszegessenek az órámon. – A kis fruskára tévedt a tekintetem. – Az osztályt és a nevüket írják fel, mondom is a kérdéseket – felsoroltam néhány hülye kérdést a tankönyvből, pontosan azokat, amiken először akadt meg a szemem. Mindegyik kölykön jól látszott, hogy lövésük sincs arról, hogy mik a válaszok – éppen úgy, ahogy nekem.
– Miss. Akárhogy Is Hívják, jöjjön, ide tegye le a nyalókát. – Nem bírtam tovább nézni. – Tudja mit, inkább dobja a kukába.[/color] – Sejtettem, hogy mi lesz, de nem akartam róla tudomást venni, így elhatároztam, hogy amilyen makacsul csak tudom, tekintetemet az előttem heverő papírkupacra fogom kényszeríteni, ha beledöglök is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium

Vissza az elejére Go down

Gimnázium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Egyéb helyszínek-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához