welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Imaszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Imaszoba 30.01.13 2:57


₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 15.04.13 1:07-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 07.02.13 1:02

Egyáltalán nem hiszek Istenben, sőt azt hiszem semmilyen felsőrendű lényben sem. Mert milyen Isten az aki hagyja hogy egy szinte még gyermek lányt bántalmazzanak a saját otthonában, ahol elvileg biztonságban kéne éreznie magát, hogy akármi történik vele a nagyvilágban oda mindig biztonságban lesz. Hol volt isten amikor az a mocskos állat bejött a szobámba. Sehol, nem volt sehol. Nem vagyok egy olyan isten rabszolgája aki nem is létezik.
Ma viszont még is templomba kellett mennem, minden porcikám irtózott ellene, de az egyik kollégám férjhez megy és megkért, hogy legyek a tanúja. Kis esküvőt terveznek csak pár emberrel, ennyi még belefér az életembe, és csak remélni tudom, hogy nem gyulladok ki a szenteltvíztől.
Délután már a templom előtt feszítettem az esküvőre vett rucimban. Egy darabig csak álltam és bámultam a templomot. Eszembe juttatta a gyermekkoromat, amikor még apu is élt még. Minden vasárnap jártunk a helyi templomba, emlékszem az első sorban ültem a többi kis elsőáldozóval együtt. Magam előtt látom a pislákoló gyertyákat amik emelték a hely fényét. Ma már ennek semmi jelentősége. Néha azt kívánom, hogy úgy higgyek valamiben mint akkor.
Napra pontosan tudom mikor veszítettem el a hitemet a káplán azt mondta, hogy az isten útjai kifürkészhetetlenek, meg isten tervez. Nagyon dühös lettem, még hogy tervez, talán az én terveim nem voltak elég jók neki? Rengeteg kérdés merült fel bennem, de senkivel nem mertem ezeket megvitatni. Undorítónak éreztem magamat és csúnyának, úgy éreztem, hogy az én hibám. Ma már tudom, hogy rögtön szólnom kellett volna valakinek, talán megállíthatták volna, ha már az anyám nem tette.
Csak álltam és bámultam, mintha a lábaim kővé dermedtek volna, nem bírtam bemenni oda. Furcsa érzés keringett a gyomromban, azt hiszem egy kis idegesség keveredett némi hányásingerrel. Úgy éreztem, hogy képtelen vagyok megtenni, egyszerűen nem megy. A gyávaságot választottam és sarkon fordultam, de a nagy nyúlfutásban beleütköztem valakibe.
Igazán nagyon sajnálom. Remélem nem esett baja.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 07.02.13 2:26

Öööö.. megint másnaposan ébredtem. Na igen, ismét kirúgtam a hámból rendesen, magad uram ha szolgád nincsen, egyből felcsaptam a boros tankot és méltán szívtam belőle. Csak hogy leellenőrizzem! Újfent. Sok beszédnek sok az alja, ahogy mindig híg az olcsó leve, és mivel a plébánia mindig spórolt a híveken, muszáj voltam feláldozni magam előre.
Sikerült! Mármint az áldozat, mondhatom, hogy minden hívet megmentettem, de akadt még ebből a fajtából bőven, odalenn a pincében, vagyis nem adom fel az elpusztításra szánt kísérletet. Vesszen minden áruló!

Amint kinyitottam a szemem, első pillantásom a vekkerórára tévedt. Először is mert idegesített, tikk-takk.. tikk-takk.. másodszor mert jól tudtam, ha a reggeli mise nem is, de egy esküvő beficcant ma estére. Este.. hm.. - gondolkodtam el - kinek mi, az, ami. - vetítettem tovább a képletet, és most szívesen kértem volna a könyörületet, csak az a vakító napkorong essen le végre, temettessék el a sok homokdűne rejtekébe és szálljon rám a sötétség fejfájásmentes szépsége. Mégsem hallgatta meg a könyörületet. Senki sem, mert az a dög.. még mindig ott trónolt, ott fenn, én meg.. hiába csaptam az újabb párnát a fejemre, egy kintről jövő hang, mégis újra ébresztett.

- Iiigen.. ? - beszéltem bele a párnába, aminek végső kivetülése egyetlen elfojtott nyögés lett. Csessze meg! - Igen, Jacob, mond gyorsan mit akarsz.. - szorítottam össze a szememet, csak arra a röpke néhány percre amíg legalább elmegy. Beszélni kezdett. Már az elején nem tetszettek a szavak, esküvő? Fél óra múlva? Hogy mi baja van!? - kockáztattam meg egy fél szemet, hogy jobb kezemmel a vekkerért nyúlva az orrom elé emeljem, és lássam ahogy az a tetű kis mutató csak együltő helyében ugrálva egy pillanatig sem követi a perceket.

- Hogyrohadnál meg! - dobtam el ugyanabban a pillanatban felugorva, ahogy hallottam a műanyag gellert kap a köveken és próbáltam végre valami értelmet verni nem csak a saját fejembe, de ebbe az egészbe is, hogy a nagy és magasságos.. miért üti ki mindig az órákat körülöttem.

- Azonnal megyek! - kiáltottam ki a fiúnak, a fejem lüktetett, a szemeim talán még keresztben álltak, de nem vettem a merészséget, hogy tükörbe nézzek, inkább gyorsan hideg vizet, odakinn már biztosan gyülekeznek a népek, én meg.. muszáj hogy egyetlen szitokszó se érjen, még az apám egy szemvillanás alatt változtat a végrendeleten, én meg itt maradok hoppon, megvénülve. Se pénz.. se nő!

Nem tartott sok időbe, igazából még soha nem rángattam ilyen gyorsan magamra a szükséges lógó, meg mindenféle hajcihőket, és hónom alá kapva a Bibliát, már vágtattam is ki az előtérbe, csak hogy biztosítsam, hogy minden rendben menjen. Ekkor akaszkodtam össze egy hihetetlen szépséggel. Illetve.. szép is volt, de hűűű... de még mennyire! - guvadt meg egy pillanatra a szemem, de aztán igyekeztem nyelni egyet, és na jah, visszavenni a már arcomra nőtt szentséges atyaúristen szerepemet.

- Hoppááá.. Kisasszony, vigyázzunk, vigyázzunk... - mosolyogtam bele a szemeibe és erős volt az igyekezetem, hogy ne lássa meg a szemeimben, hogy a fejem már azon jár, hogy is mutathatna egy csodás kis bikiniben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 08.02.13 18:05

Miután kitértem az első sokkból jobban megnéztem magamnak azt a személyt akit az előbb majdnem fellöktem. Egész jóképű, szívesen kárpótolnám valahogyan, a cuki fiút. Aztán kicsit jobban szemügyre vettem és észrevettem egy könyvet a kezében, elég nagy és vaskos, meg elég csicsásnak is tűnt, ha emlékezetem nem csal akkor ez nem lehet más mint a biblia. Merész következtetés lenne ezt csak úgy kijelenteni, de észrevettem, hogy ott van a nyakán az a bizonyos stigma. Francba, miért van az, hogy minden valamire való férfi, nős,meleg, vagy pap. Ez annyira nem igazság!
- Elnézést atyám, nem nézetem a lábam elé, remélem azért jól van.- Szöget ütött a fejembe, hogyha talán ő lesz az aki lebonyolítja a mai esküvőt. Most már egész más fényét vet az egészre, talán még a kedvéért még maradik is, hogy aztán jól meggyónjak neki. Fogalmam sincs miből gondoltam, hogy ő mint pap képes lenne velem viszonyt folytatni, egyszerűen csak éreztem valamilyen megmagyarázhatatlan dolgot ami vonzott hozzá, valószínűleg az elérhetetlensége ragadott meg, hogy meg kéne küzdenem érte, ha meg akarom kapni. Régóta egyik nagy vágyam, hogy egy igazi pappal csináljam, és remélem most jött el ez az alkalom, hogy meg is valósulhat. Komolyan nem tudom, miből éreztem, hogy vonzónak találhat, azt hiszem hiányzott a szeméből az elhivatottság és a feltétlen odaadás. Ismerem ezt a tekintetet, és ez nem az a tipikus isten szeret téged nézéssel bámult rám. Életemben először tetszett, hogy egy férfi megbámul, az ajkamba haraptam és szépen mosolyogtam a papbácsira.
- Ha jól sejtem akkor ott van jelenése ahol nekem.- Úgy érzem helyzeti előnyben vagyok mert nekem úgymond szabad pajtán dolgokkal fantáziálnom amíg neki még ez is meg volt tiltva. Hú, de szeretnék az lenni akivel elveszíti a józan eszét.
Egy kicsit megrémített, hogy milyen nagy élvezettel gondolok bele, hogy el akarom csábítom az isten egyik pásztorát, de úgy éreztem, hogy amit művelt velem ennyi kijár nekem is. Viszont ahogy érzem a mi pásztorunk tegnap este kirúgott a hámból, mert csak úgy dőlt belőle az finom piaszag, majdnem én is majdnem berúgtam tőle.
- Nem hittem volna, hogy ilyen jóképű férfiak is elmennek papnak, igazán irigylem az egyházat.- Nem tudom, egy
szerűen nem veszem be, ezt a szent vagyok és nem szexelek maszlagot, szerintem, neki meg különösen nem állt jól, olyan természetellenes az összkép. Habár nem ismerem és talán csak képzelődöm, mert a nemi vágyam teljesen elvette az eszemet. Pedig én általában kiszúrom az emberek gyenge pontjait, de én sem vagyok tévedhetetlen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 08.02.13 21:21

A karomra vetült a szemem, ahol az a kis.. angyal, mert ez tényleg egy olyan földre szállt féle volt, szóval ahol az alkaromra csúszott a keze. Miatyánk.. ki vagy a Mennyekben... - kezdtem bele a hirtelen dalolászásba fejben, de aztán visszapillantva a szemeibe inkább igyekeztem hozni a szokásos formát. Nah.. ma sem egy könnyű napunk lesz!

- Semmiii.. semmi baj kedves.. - igyekeztem a legkevésbé sem láthatóan megköszörülni a torkomat - Isten szeme mindent lát, de ezért is vagyunk mi emberek! - mosolyogtam bele a szemeibe, na neeem, azért azt a szokásos, szentfazék típusú vigyoromat nemigen sikerült hoznom, amit úgy általában egy hatvanas, kétfogú, vigyorgó vénasszony felé küldök. És.. Khm... újjajj, kegyelmezz nekem!! - füttyentettem aztán csak gondolatban ahogy a szavaimra a szájába harapva elmosolyodott nekem!

- Csak nem a kedves.. ara? - ugrott a szemöldököm a homlokomra, enyhén megdőlve a jövőbe vetett tartásom és hitem. Megint csökken Isten báránycsordája és főképp egy ilyen gyönyörűvel! Kééész.. pazarláás! A következő szavak mégis újra reményteljes jövőre késztettek.

- Ööö .. - én meg irigylek bárkit, aki lazán megdöngethet.. - formálódtak is a fejemben egy pillanat alatt a szavak, de hiába a jó bor.. - nos, meglehet, nem is volt olyan rossz, hogy annyira kínlódjanak a hívek - még épp eszemnél voltam annyira, hogy ne engedjem szabadjára őket. - Nos... én pedig áldom Isten jóságát, amiért egy ilyen kedves teremtést az ő házában üdvözölhetek.. - hajoltam meg enyhén próbálván lesütni a szememet, de nem mondom, hogy útközben ne akadt volna bele a dekoltázsában feszítő két duzzadt almába előttem. Az isten verje meg!

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 09.02.13 4:02

Minden női praktikát be fogok vetni, hogy megkísértsem, kezdem azzal, hogy kicsit lejjebb húzom a ruhámat, hogy jobban belásson a melleim köze. Folytatom a hajdobálással és az ártatlan szemrebegtetéssel. Akinek tetkója van az nem lehet olyan elhivatott szent lélek hiszen az egyház elítéli az ilyesmit. Lehetséges, hogy a mi kedves atyuskánk nem mindig volt szentember?
- Szerintem isten szeme sem a régi már, de tény hogy emberek vagyunk akik képesek ... megbotlani.- Sejtelmesen rámosolyogtam és kicsit közelebb húzódtam hozzá. Most totál úgy éreztem magam mint egy csábító succubus aki Ádám életére tőr, meg kell mondjam baromira élvezem ezt a szerepkőrt. Kicsit félelmetes, hogy ennyire tetszik, de majd a szexi papbácsinál meggyónok vagy inkább ő nekem, szerintem azt mind a ketten élveznénk.
- Jaj dehogy, nem hinném, hogy úgy nézek ki mint egy ara én az egyik tanú vagyok.- Sajnos én tipikusan mindig nyoszolyólány vagyok és sose menyasszony, de annyi esküvőt végigcsináltam már, hogy nem érdekelt a dolog. Az esküvő szép dolog, de igen költséges, a válás pedig még drágább mulatság. Főleg a mai időkben amikor a házasságok háromnegyede válással végződik. Ha több eszem lenne biztosan ügyvédnek mentem volna inkább, betegre kereshetném magamat az ilyen idiótákból. Én úgy vagyok vele, hogy inkább csak együtt élek egy férfival mindenféle felesleges papír nélkül, ne kössön bennünket össze más csak a szerelem vagy a szex. Így legalább ha valakinek valami nem tetszik akkor csak elköltözik, kevesebb cécóval jár és a költöztetők olcsóbbak mint egy valóperes ügyvéd.
- Mondja csak atyám egy ilyen jóképű férfi miért megy el papnak?Biztosan sok női szívet összetört a döntésével.- Köztük az enyémet is, de ez mellékes. Most bedobom az elbűvölő 500 wattos hófehér mosolyomat. Próbálok valamiféle jelzést adni, hogy nálam nyugodtan próbálkozhat, én nem ítélek el senkit és isten is megbocsájt hiszen ez a dolga.
- Ehhez az Istennek semmi köze, magamtól jöttem ide a két lábamon mindenféle sugallat nélkül, de ha tudtam volna, hogy ilyen szívdöglesztő papok is vannak akkor előbb elkezdek misére járni.- Nincs az a férfi akiért én korán keljek főleg ha még templomba is kell mennem. Viszont szívesen főzök neki vacsorát vagy valami hasonlót. Elképzelése sincsen mi mindent tudnék vele művelni, a legmerészebb álmait is valóra váltanám és ezt nem mindenkinek tenném meg. Nagyon bejön az álszent mosolya mintha csak egy báránybőrbe bújt farkas lenne, de nem kell hinnie a termékben ahhoz, hogy árulni tudja, ilyen ez a popszakma kérem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 13.02.13 21:37

A szavaira egy kósza vigyor költözik fel a képemen, de még épp idejében kapok észbe annyira, hogy egy pillanat alatt letöröljem és újra felvegyem azt a kötelező szentséges ábrázatot.

- Isten... mindent megbocsát.. - fűztem csak hozzá, csak mert a szakma ezt követelte, és hogy valóban érdekelt e? Hát baromira nem! Csak az az egy, hogy húzza már magához az öregem, ha kell a nyakánál fogva, kötélen, én meg életem végéig pengetve a rám maradt pénzhegyet, kedvemre döngethessen az ilyen.. barnákat.. meg szőkéket, meg... mit számít!? Be kell pótolni a többségében koplalással töltött nehéz éveket! - nyeltem egy nem annyira.. láthatóan nagyot, ahogy közelebb húzódott, hát igen.. ha most egy másik városban lennék, és tudnám, hogy megbízható a kicsike, esetleg ára van.. már rééég kiürítettem volna a perselyemet, itt közvetlenül az ajtó mellett, és vonulnék is vele egy kellemesen csendes helyre, amerre nem járnak kutató szemek, ééés... - próbáltam megállítani a sok, további vonzó gondolatot, na meg rávenni magam, hogy inkább rá figyeljek.
Örömmel is tölt el, hogy nem az ara, még csak az kéne, hogy az egész esküvőn ott álljon előttem, azokkal a gyönyörű.. kihívó szemekkel, isten mentsen, még ha tanúként az eleve jelenléte sem ad túl sok lehetőséget. Mint már mondtam.. nehéz napunk lesz...

Viszont a kislány újabb olajat dob a tűzre, pedig már így is nehéz visszafognom a nyálamat. Helyette inkább csak megköszörülöm a torkomat, és próóóbálok elpillantani a szemembe villanó szemétől, nem kéne, hogy bárki bármit is észre vegyen. Mindig és mindenhol vannak kíváncsi tekintetek.

- Kedvesss... Kisasszony.. - esik nehezemre rátalálni a megfelelő szavakra, de közben a szememnek nem parancsolhatok, igencsak elkutat néha, nem arra amerre éppen most kéne, mégse tudom rendre utasítani. Oookééé! - Hát... Még most sincs késő! - találtam vissza mégis a szemeibe. Nah... ennyit az ellenállásról. Viszlááááát.. milliók(?)

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 18.02.13 16:44

Egyszerűen imádom, hogy zavarban van, egyszerre mulattat és izgat fel. Tudom kicsit perverz, de én legalább megtehetem, nem úgy mint a szerencsétlen papunknak, de hát minek megy papnak valaki ha nem bírja a cölibátust.
- Még szép, hiszen ez a dolga.- Azért kíváncsi lennék rá, hogy azt is megbocsájtaná a nevelőapámnak amit velem tett? Mert ha igen akkor a pokolnak semmi értelme, végül is ha Isten megbocsájt akkor szabad utad van a menyben? Vagy megbocsájt, de azt mondja, hogy a bűneidért el kell kárhoznod, puszi, Isten. Érdekes dolog ez a keresztény vallás, a történelem során rengeteg gyilkosságot elkövettek a zászlaja alatt és sok mindent az evolúció kezdve a rabszolgatartásig. Nagy kurafik az is biztos, a szegénységről beszélnek, de a papok jobb kocsival járnak mint az ügyvédek, cölibátus, majdnem minden pap él nemi életet, és még sorolhatnám tovább. Többek között ezek miatt vagyok ateista, ott csak magamban kell hinnem senki másban. A saját játékszabályaim szerint élek és ez most éppen megfelel. Ha meghalok és még is létezik ez a sok szarság akkor, talán fejet hajtok, de lehet, hogy még akkor is beintek. Minek lennék álszent ha az egész rohadt mennyország plazmatévén végignézte az életemet odafent, pont az ítélőszék előtt kezdenék el hinni, az nem az én stílusom.
- Tudja nem vagyok az a templomba járó fajta, nincs valami más hely ahol prédikál? Mondjuk ahol kettesben lehetünk, lehet, hogy úgy jobb belátásra téríthetne.- Rájöttem, hogy ezt a mocskos kis játékot jobban élveztem mint kellene. Látom, hogy szerencsétlen próbál ellenállni, de mindhiába, csak egy ruhaletépés választja el attól, hogy nekem essen. Jaj, de kis huncut vagyok, ezt talán még sem kéne, vagy még is?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 19.02.13 22:52

A szavaira rövid mosoly fut át a fejemen, tetszik a hirtelen hozzáállása, nem is különbözik olyan sokban tőlem, de van amiért érdemes megszenvedni. Mondjuk pár ócska millióért a háttérben.

- Azt le mertem volna fogadni.. – motyogom csak el az orrom alatt, de csak félhalkan, hogy szinte meg se hallja, mégis erőt vettem magamon, hogy visszavegyem a korábbi beidegződött mosolyomat és úgy néztem csak a szemeibe, ahogy folytatta. – Öööö.. – akadt el a szavam hirtelen, na igen, de még mennyire hogy lenne, ízletes lehet az a selymes bőr.. – kalandozott el a fejem egy köhintéssel leplezve, de aztán sikerült valahogy visszavezetni a figyelmem, és gyorsban végiggondolni az egészet. – Háát.. prédikálni éppenséggel többnyire csak tömegeknek szoktam, deee… - nyeltem útközben egy keserveset, hogyan is kellene kimásznom ebből. De aztán… Már fogalmam se volt róla, hogy ki akarok e mászni egyáltalán! – Éppenséggel… - száguldott még mindig minden gondolatom körbe, a szemeim vadul cikáztak a helyükön a mit-hogyan ígéretében – Lehet, hooogy..- kezdett egyre rázósabbá válni a helyzet, csak szorongattam a mellkasomon az imakönyvet és éreztem, ahogy az izzadságtól egyre inkább a kezemből is kikívánkozik... Aztán döntöttem! – Nos.. nem engedhettem meg, hogy Isten akár egyetlen báránykája is elveszett legyen, vagyis ha úgy érzi beszélnie kell valakivel, tudom ajánlani a gyóntatószéket, vagy esetleg egy megbeszélt időpontot az irodámban. – nyeltem nagyot útközben, bele sem merve gondolni mi lenne belőle. Elég erős lennék? Kötve hiszem. A bennem tomboló sátán vére – ahogy azt apám egykor megjegyezte – az tuti, hogy felül kerekedne, de lehet hogy én ezt egy cseppig se bánom. Viszlát milliók.. viszlát ragyogó élet...

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 20.02.13 2:01

Amikor felajánlotta az irodáját egy gonosz mosoly futott végig az arcomon és ördögi fény gyúlt a szemembe. Enyhén megemeltem a szemöldökömet, remélem tisztában van vele, hogy mi fog történni ha kettesben maradunk, de azt hiszem tisztában van vele, mivel amióta csak velem beszél már legalább egy palack vizet kiizzadott magából, még a rohanás sem viselte meg ennyire.
- Azt hiszem az irodája tökéletesen megfelel. Hol kell időpontot kérni? Vagy esetleg magánál is lehet?- Jobban szeretnék vele egyeztetni, mert ha az lesz amire számíttok akkor jobb ha csak mi ketten tudunk róla. Azt azért nem akarom, hogy miattam kárba vesszen az amit eddig elért a papi hivatásában, ennyire szemét nem vagyok. Mondjuk felmerült bennem a gondolat, hogyha velem megteszi akkor mással is simán lefekszik. Viszont ha válogatás nélkül minden hívét megdöntené akkor most nem küzdene annyira a vágyaival.
Nem vagyok beképzelt, de tisztában vagyok a testi adottságaimmal, és mivel már nem vagyok ártatlan kislány ezért tudom, hogy egy férfi mikor néz rám úgy.
- Nagy szükségem van magára atyám, nagyon rossz kislány vagyok.- Pajkosan végighúztam az ujjamat a karján, egy pap is értheti a célzást. Életemben először lennék együtt egy olyan emberrel akibe egyáltalán nem vagyok szerelmes, de a szerelem egy olyan luxus amit csak kevesen engedhetnek maguknak, és legalább nincs rajtam akkora teher. Nem kell azon izgulnom, hogy vajon jól teljesíttek-e és, hogy a partnerem is élvezi a szexet. Persze egy kalandban az is fontos, hogy a másik is élvezze a dolgot, de mégsem erőlködik rajta az ember annyit, csak szabadon élvezi minden kötöttség nélkül. Eddig valahogy fontos volt, hogy olyannal legyek aki viszont szeret, de egy idő után úgy gondoltam, ha a férfiaknak is megy az érzelem nélküli szexuális kapcsolat akkor nekem is ki kell próbálnom. Úgy fogok szeretkezni mint egy férfi, érzelmek és bűntudat nélkül.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 24.02.13 23:54

Lehet mégsem bennem tanyázik a sátán? – kérdezte hirtelen elmerengve a fejem, mintha tüzek gyúltak volna a szemeiben, de aztán annyiban hagyva a dolgot fejben legyintettem. Biztos csak az én eszem vitt megint félre. Nem lepődnék meg rajta, elég gyakori és sűrű eset.

- Nos… tudja kisasszony.. – köszörültem ismét torkot, mikor hirtelen eszembe ugrott hogyan is kéne ennek zajlania. Hisz Isten nem csak mindennek látója, de mindennek fültanúja! Vagy legalábbis a sok rohadt kis köpönyeges poloska a háttérben… - Azt hiszem, talán a jövő héten… - állok meg az egészben és elgondolkodok. Na igen, azt hiszem a jövő héten kiküldetésre megy az érsek, megnézi a szomszédos érsekséget, de ami a lényeg, hogy messze lesz innen. Jóóó.. messze! De azután mégis csak megakad a gondolatom. Az újabb szavak a fülemben, én azonnal jéggé fagyok, az ereim viszonyt forrnak.. na de még milyen rossz! – vesz hirtelen tamtamot a szívem, és nagyot nyelve küldöm vissza a feltörni akaró vigyoromat. – Na igen.. – nyelem mellé a következőt, de csakis a szemeibe nézek. – Holnap? A holnap megfelel? – kérdem enyhén megemelt egyik oldalra szökő szemöldökkel, miközben csak a Bibliámba kapaszkodhatok. – Azt hiszem.. azt hiszem minél hamarabb szükségem lenne.. khm.. – köszörülök torkot - úgy értem önnek lenne szüksége segítségre… - teszem hozzá csak egy pillanatig megtörve, de aztán veszem is vissza a korábbi mosolyomat. Huhúúúúú, de erős napunk lesz!

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 03.03.13 13:54

Az aranyos papbácsi elég nehezen szedte össze a gondoltait, de végül sikerült összeszednie magát. Annyira imádni való, ahogy próbál ellenállni, de mindhiába, teszek róla, hogy a mindenható nevét kiabálja csak máshol, nem a templomban, mondjuk az ágyban, vagy valami extrém helyen, mindenre kapható vagyok.
- Holnap? Nos, azt hiszem megfelel a holnapi nap. Hányra legyek az irodájában?- Szépen mosolyogtam a papra és átnyújtottam neki az almát, de nem a tudásét hanem a forró vágy almáját, ami számára tiltott, nekem pedig felér egy bűnös élvezettel. De ha a nevelőapámba nem csapott bele a villám akkor talán engem is elkerül. Legalább nagyobb ördög leszek a pokolban mint ő és akkor jól megszurkálom majd a vasvillámmal.
- Szerintem mindkettőnknek jót fog tenni az a kis... khm... beszélgetés.- Biztosan unhatja már a kézimunkát, soha nem is értettem, hogy egy papnak miért nem lehet kapcsolata nőkkel. Értem én, hogy régen miért volt hasznos és ezzel, most mit akarnak megelőzni, de miért kell eleve bukásra ítélni az embert? Egy egészséges felnőtt férfinak vannak vágyai és szükségletei amit bizony ki kell elégíteni, és ki is fog ha rajta múlik. Csak az a bűnös aki lebukik, az első édenkertlakók is azért lettek kidobva a paradicsomból mert nem tudták eltitkolni, hogy ettek a tiltott gyümölcsből, de hát a mi Urunknak is izgalmasabb így a kis külön bejáratú valóságsója. Képzeljük csak el, milyen unalmas lenne az életünk ha még mindig ott élnénk, az egyszarvúakkal szökellnénk a virágos réten amíg a gumimacik szedik a kis bogyójukat. Hajlok arra, hogy azt gondoljam, aki ezeket kitalálta az éppen be volt tépve és a drogos vízióiból csinált egy mesét. Mondjuk a hülye ötletek gyártása anélkül is megy csak nagyon pihentnek kell lennie az embernek.
- Be kéne mennünk a templomba atyám, nemsokára kezdődik az esküvő.- A násznép már kezdett gyülekezni és a vőlegény is megérkezett, már csak a menyasszony hiányzott és mi. Belecsúsztattam a kezemet a papbácsi karjába. Mintha ezer éve ismernénk egymást és évek óta a gyülekezetbe járnék. - Nahát, atyám, hogy milyen izmos, hol szokott kondizni?- Nem tudom elképzelni, hogy a paplakban emelgeti a súlyzókat, habár ideje biztosan van rá. Az izmos férfiak mindig megdobogtatják a szívemet, ez most sincs másként, azt csodálom, hogy nem szakítja ki a reverendát, nem probléma, majd én letépem róla. Most már teljesen biztos, hogy ez az ember nem papnak született.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 19.03.13 14:28

Zene füleimnek! – ez volt az első gondolatom, és erősen kellett koncentrálnom, hogy a vigyor ki ne üljön az arcomon. Csak szentséges pofa! – emlékeztettem magam fejben, és ahogy az állkapcsom már alapból ráállt a fapofa szerepére, a szemem azért még engedett némi örömittas kapaszkodót.

- Legyen.. hatra! – bólintottam a kelleténél jóval nagyobbat csak hogy nyomatékosítsak, és fejben már előre dörzsöltem a két tenyerem, milyen finom is lesz ha a délután a meccset megnézem, egy kis misebor hogy rákapjak az ízére és máris jöhet a sátán vére, hogy meggyőzzem. Vagy éppen ő győzzön le engem.. – nyeltem nagyot a gondolatra, és tisztában voltam vele, hogy mi az amit kéne, de.. Ebből még baj lehet.. – szívtam a fogamat rendesen, de mégsem tudtam nemet mondani a kiscsibének. Hát hogy szolgálhatnám én teljes erőbedobással és hűen az én Istenem, ha képes lennék egy ilyen szépségnek azt mondani, hogy: "nem"? Hisz csak eeelveszett a szerencsétlen, és én csak segítek, hogy mindent megleljen amit egyszer vagy akár többször is megtagadt tőle az élet! A tiszta.. és odaadó.. jótét lelket. Igen. Ezt kell tennem! – győztem meg magam egy szemvillanás alatt fejben, és második körben néztem csak vissza a szemeire.

- Azt le merném fogadni.. – haraptam el a végét egy torokköszörüléssel kíséretében, szentséges ábrázat! – emlékeztettem magam, ahogy felköszönt a már beépített, és valami már ilyen módon fejeztem inkább a dolgot be. – Úgy értem... biztos vagyok benne, hogy csak egy kis.. segítségre van szüksége, egy kis törődés, és máris megleli Isten csodálatos országát…- nyomtam megint a propaganda szöveget, de hogy a Mennyek? Óóóó, igen! Én is hogy imádom az ottlétet amikor csak tehetem, hát nem lehetek annyira irigy, hogy megtagadjam tőle a bejutási lehetőséget. Isten ments! – köszörültem megint torkot ahogy elragadott az odaadó gondolat, és már csak az ő hangjára eszméltem, na meg a keze, ahogy kellemesen hozzám dörgölőzve a karomat súrolja az a puha melle. Óóóó.. Istenem!

- Igen.. az esküvő.. – nyeltem a következőt kapkodva a fejemet, bárhova csak innen el, kapaszkodót keresve, kibúvót, hisz elég kellemetlen lenne, - nagy ám a reverenda, nem hiába, de nem ennyire – ha a holnapi napot beelőzve idejekorán a zászló kiutat keresne!

- Dícsértessék.. – biccentettem inkább nagyot, az orrom előtt elhaladó két fogú nőre, és igyekeztem minden lépéssel az ő képét megtartani a fejemben. Hasztalan. Amig ez a nő itt áll mellettem, és ahogy eddig elnézem, eszében sincs elmenni. TÁVOZNI! – rázom meg kissé a fejem, csak hogy kitisztuljon minden ami épp törvényt bont benne, és továbbra is tartva a mosolyt csak kínkeseredve érzem ahogy egy verejtékcsepp csúszik végig a halántékomon.

- Öööö... – próbálok motyogni, már amennyire ez most úgy alapból megy - Szörfözök! Néha... Amikor megtehetem.. – villantok egy kínmosolyt vissza a lányra de valamiféle fájdalmas grimasznak is beillene, a keze mégsem enged, és én egyre jobban érzem, hogy az a holnap este… túúúl messze van! Hogy fogom én addig kibírni?

- De tudja mit? – jön aztán a hirtelen mentőötlet – Ezt majd a szertartás után. – fejtem le magamról az illetéktelen kezeket, a vérem serceg, mégis meg kell tennem hisz figyelnek, vagy ezernyi szem körülöttem és mind arra vár, hogy én adjam fel a szentséget. Hát akkor.. Game on! Hadd szóljon a menet!

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 26.03.13 2:59

Mindenkiben ott rejtőzik a gonosz, mert az mindenhová be tud férkőzni még a legkisebb résekbe is. Egyedül csak úgy tudunk védekezni ellen, hogy elismerjük a létezését és elfogadjuk a nagyságát, máskülönben felemészt minket. Mindenki megküzd az önmagában lévő sötétséggel, csak valaki feladj, vannak olyanok akik életük végéig küzdenek ellene és valakik pedig szövetkeznek vele mint például most én. Minden tehetségemet latba vetem, hogy elcsábítsam az egyház egyik pásztorát, nem tudom miért teszem ezt, egyszerűen ehhez van kedvem. Megláttam ezt a férfit akarom és meg fogom kapni, mert ehhez van kedvem.
- Legyen, nekem megfelel...
Mondtam mosolyogva és szemtelenül rákacsintok a papra, had lássa csak mindenki, hogy nekem bejön ez a reverendás személy. Azért próbálom magam visszafogni a kedvéért, mert nem szeretném tönkretenni amit eddig elért, habár nem ismerem az okát amiért ezt a hivatást választotta, de nem szeretném neki elszúrni a munkáját, valamilyen szinten biztosan fontos neki ha már egyszer itt kötött ki. Én csak néhány menetre szeretném kölcsönkérni az Úrtól, csak nem haragszik meg érte, mivel a szexet is ő teremtette elvileg ezért rossz már nem lehet, még ha sokat csinálja az ember akkor sem. Elvégre ez természetes dolog és nem bűn, attól, hogy az egyház úgy tartja, kit érdekel az egyházi dogmákat emberek hozták nem maga az Isten. Nem veszem be, ha mondjuk maszturbál az ember akkor az bűn. Sosem kaptam rá normális magyarázatot, hogy a szexualitás miért pont az ördögtől való, csak a házasságon belül nem, na ne má. Ennek nagyon átverés szaga van, de legalább is baromira gyanús.
- Azt hiszem az atyának is csak egy kis törődésre van szüksége és egészen más értelemben fogja értelmezni a paradicsom szó fogalmát. Ezt csak halkan jegyeztem meg, de nem úgy, hogy feltétlenül ne hallja senki. Nem csak azért, mert nem akartam, hogy bárki értse, hogy mire célozgatok éppen, oh... ezt egy hülye is megértné, hanem, habár egoista vagyok, de azt azért nem hiszem, hogy a mi jóravaló szent atyánknak én lennék az első nő az életében, mókás lenne, de nem hiszem, csak az képes ennyire vágyakozni aki már átélte a szex gyönyöreit, csak sz érezhet gyötrő fájdalmat a hiányától aki már tapasztalta a test buja titkait, és én készen állok, hogy újra felelevenítsem a régi emlékeit. Kétlem, hogy nagyon bántaná a dolog.
- Biztosan jól néz ki fürdőgatyában, szívesen megnézném... El tudom képzelni ahogyan szörfözik, vizes lesz a bőre és ahogyan rásüt a nap megcsillannak a vízcseppek az izmos testén, muszáj nyelnem egy nagyot mert ha csak elképzelem a testem beleremeg és a térdeim elgyengülnek, és attól félek, hogy összecsuklana a lábam.
-Nahát, ilyen gyorsan tudna fogadni? Nos legyen, akkor a szertartás után találkozunk...
Igazándiból hivatalos lennék az esküvő utáni ebédre, de talán tudnak nélkülözni pár órán keresztül, most jobb dolgom akadt sajnálom.
Lefejtette a kezemet a karjáról az érintése perzselő volt akartam még belőle a testem többi része sóvárgott utána, alig várom, hogy vége legyen és... Hát sajnos nem vethetem rá magam rögtön, de reményeim szerint nem sokkal utána letéphetem a reverendáját.
Bementünk a templomba és végignéztem ahogyan levezette az esküvőt és megállapítottam, hogy nagyon szexi ahogy feszülnek az izmai abban a hacukában. A misével egybekötött szertartás után az ifjú pár kiment és mindenki aki jelen volt az a maroknyi ember rizzsel szórta telibe őket majd mindenki köszöntötte az ifjú párt, én pedig nem tudtam levenni a szememet az ifjú pap ismerősömről.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 26.03.13 17:01

Elégedetten biccentettem amint ő is megtette, de azok a szemek.. Nem sok jót ígértek, hacsak nem az ééén szempontomat nézem, mert ugyan mi másra is lehetne képes egy ilyen gyönyörű aljas mosoly és szempár? Jajjnekem!

De aztán.. még mindig próbálkoztam vagy csak a szokásos sablon szöveg túúl mélyen van beépítve, a rutin, meg az évek.. de ezt is simán kijátszotta a kicsike. Törődésre? Még soha nem fordította senki a saját szavaim ellenem,de hajjajj! Már most tetszett a temperamentuma a kis csibének, de nehezemre esett visszafogni magam, pláne ahogy ott villogott a sziréna a fejemben: Veszééély! Baromi veszélyes, képes lennél kockára tenni érte a karriered?? Pontosabban azt a pénzt ami már most lehelldesi a zsebemet, hisz az apámnak már csak hónapokra a sííír..- remélem - és még ha nem is sok mindenki lesz aki sír, kár lenne most elpukkantgatni azokat a petárdákat előre.
De aztán.. túúl meggyőző volt a kicsike vagy csak én voltam az aki már régen látogatott - túúúl rééég - messze rejlő kihalt térségeket, és a tálcán kínált paradicsom csalogató ígérete.. túúl édes volt, hogy azt mondjam vigye a fenébe és most értettem csak meg miről is szól Ádám és Éva története! Ádám nem fajankó volt egyszerűen csak FÉRFI! És Éva maga az Ördög! Az az igazi, megtestesült féle csak igen... ínycsiklandó köpenybe rejtve és én ha az eszem hangosan vijjogott is a hátérben, valahogy nem tudtam ellenállni, hogy magával ragadjon ez a bestia ördöge...

Még szerencse, hogy épp akkor arra tévedt egy asszonyság, nem is olyan becsesebbik fajta, vagy csak az ülepe volt akkora mint egész Texas, a foga híjas, és én csak remélhettem hogy a kép emlékezetembe vésése megvéd a további szenvedéstől... Igen, amit Krisztus is érezhetett, csak egészen másképpen, de most tökéletesen átéltem a kereszten eltöltött perceket. Atya.. Úr.. Istenem!- sóhajtottam nagyot amikor belém karolt, és a tökéletes beláthatóság érdeme.. megint csak visszapattintotta az eszem, pont oda, ahová nem kéne, és utolsó mentsvárként, mert jól tudtam, most.. azonnal.. nagy baj is lehet belőle, összeszedtem minden csepp erőmet, és lefejtettem magamról a szorítón ölelő kezeket...

Még hallom a szavait a fülemben, amik megint dobnak egy kört a véremen, de egy torokköszörüléssel és egy szentséges mosollyal megtűzdelt bólintással jeleztem, hogy BÁRMIT!.. csak most engedjen el, és valószínűleg hatott, vagy csak rövid nyugalomra intettem a fortyogó üstöt körülöttem, mert szinte már a lábamban éreztem a Pokol forró susogását. De nem érdekelt! Most.. NEM! Most csak felkészültem az esküvőre, összeszedtem a maradék megmaradt eszemet - már mintha menne - és próbálva felidézni a szükséges szöveget, zavartam le az előkészületeket, majd magát a szertartást is, mindenki örömére.
Amikor vége volt.. a nőt nem kerestem. Menekülési ösztön? Meglehet. Vagy csak igyekeztem megtartani az útközben jéggé hűlt véremet, és nem mondom, még ott piszkálta benn, minden egyes gondolatom, de ott volt még az ösztön is, hogy: Nem lehet.. Talán pont ezért is vettem hátraarcot, és amint eltűnt a szemem elől a menet, vettem öles lépteket, és mint aki fut, vagy menekül a nyomában loholó végzet elől, kétségtelenül megcéloztam a helyemet, a hátsó.. imaszobába ajtaját magamra erőltetve, egy darabig még elgondolkozva a kulccsal, hogy azt is ráfordítsam és lenyeljem, pont mint a rajzfilmekben, hogy nehogy utána menjek. De.. nem kellett.. Vagyis.. arra a következtetésre jutottam, hogy nem ér meg egy székrekedést, vagy azt hogy esetleg besípoljak a börtönben amikor épp elmegyek feladni egy utolsó kenetet. Ezért hát.. maradtam én.. meg az eszem, ami valljuk be nem jó párosítás, pláne ha nő van a képletben de egyébre most nem hagyatkozhatok. Ez van.. ez jutott, és én a lehető legtávolabb húzódva az ajtótól, csak megtámaszkodva a hátam mögött az ablak alatti radiátoron csak az ajtót néztem.

- Óóó, Istenem, mond hogy nem jön utánam...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 29.03.13 3:27

A szertartás szép volt, már ha valaki szépnek tartja az ilyet, a magam részéről felesleges időpazarlásnak tartom, és ráadásul még drága mulatság, az ezt követő válásról már nem is beszélve. Habár tagadhatatlan tény, hogy minden nő arra vágyik, hogy egy egész nap róla szóljon, az mondjuk tényleg jó dolog. Amikor felpróbálja az ember azt a sok szép ruhát, úgy érzi, hogy hercegnő lehet legalább egy napra. Nem hinném, hogy valaha bárki is megkéri a kezemet, igaz kislányként álmodoztam erről, de sajnos nem minden gyerek számára tündérmese a gyermekkora, de én legalább elmenekülhettem a képzeletembe.
Az esküvő után gratuláltam az ifjú házaspárnak ahogyan illik és rögtön a fiatal pap barátomat kerestem, de nem találtam sehol, eltűnt. Csalódottan vettem észre, hogy elmenekült előlem, csak mosolyogni tudtam rajta, hát ennyire fél tőlem, hogy elfutott, micsoda gyerekes viselkedés, nem, hogy férfiasan szembenézne a végzetével, az az velem. Nem baj, el futhat, de el nem menekülhet, a keresésére indultam. Egy ideig kóvályogtam a templomban amíg meg nem találkoztam egy kis ministránssal akitől megkérdezhettem, hogy hol a szent agya. Kérdezte, hogy miért majd gyanúsan végigmért. A kotnyeles mindenit, legszívesebben fültövön vágtam volna, de ehelyett kedvesen rámosolyogtam és közöltem vele, hogy gyónni jöttem. Nahát, nem csak galád csábító vagyok, de még templomban is hazudok, juj, de szégyenlem magamat.
Nem úgy festett mint aki elhitte, szerintem totál örömlánynak nézett, pedig egyáltalán nem úgy néztem ki. Jó lehet, hogy a dekoltázsom kicsit merészebb a ruhám, de csak az esküvő miatt, mindegy azt hisz rólam ez a taknyos amit akar.
Még egyszer végigmért majd megvonta a vállát és elárulta nekem, hogy a hátsó imaszobában van. Egy mosollyal jutalmaztam az információért és elmentem mellette, az imaszoba felé vettem az irányt, gondolom csak az lehet ami a folyosó végén van, mert csak az az egy ajtó van errefelé. Esküdni mernék, hogy a pofátlan kölke utánam fordult és valószínűsítem, hogy nem áldást kért rám hanem a fenekemet fixírozta. Ezek a mai gyerekek...
Odaértem az ajtóhoz és mielőtt bekopogtam volna megigazítottam a hajamat és lejjebb húztam a szoknyámat, csak ezután kopogtam aztán meg sem vártam a választ a kezem már a kilincsen volt. Lenyomtam és befelé toltam az ajtót amerre az ajtó nyílása diktálta és mögötte volt az első számú fődíjam.
- Hát ez nem az iroda, de azt hiszem ez is megteszi.
Széles mosolyt küldtem a meglepődött pap felé és közelebb léptem. A magassarkúm kopogása vízhangozott az ódon épület falai között.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 05.04.13 22:48

Nem nyert! Ez jelent meg elsőként a fejemben amikor hallottam a csak lassan de lefelé húzott kilincset. Hogy szánalmas? Nem érdelkel! A millióim forogtak kockán ezen, ééédes és drága milliók a keblemre öleljelek, de ez a nő.. na igen ez a kis falatnyi nőőő.. több, mint kellemes. Félelmetes? Na igen, többek között ez a szó is felrémlett a fejemben, de végig csak a belibbenő alakján tapadt meg a szemem, és csak némi fáziskéséssel kerültem vissza a szemeibe.

- Na igen... - böktem ki akadozva, ahogy a szemem már megint eltévelyedett, azok a fránya mellek! De aztán.. - Pont ezért, talán menjünk át az irodába, ott le lehet ülni, kényelmesebb.. - sikerült valahogy egyszerre amikor kis híján elslisszoltam a veszélyes távból mellette, de nem volt ekkora szerencsém, elkapott! Istenem a Mennyekben...

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 16.04.13 3:42

Szeretem nézni a vergődését, látom rajta, hogy szenved, és küzd a benne lakó férfival aki viszont kíván engem. Feleslegesen kínozza magát úgy is az enyém lesz ez egészen biztos, már csak az a kérdés, hogy mikor. Általában amit akarok azt megszerzem és ez alól a kedves papbácsi sem kivétel. Érzem én, hogy ő szabadulna tőlem, de annál édesebb lesz az egyesülés amikor végre megkaphatom őt. El akar osonni, hogy újra elfuthasson előlem, de nem hagyom, hogy ismét kicsússzon a kezeim közül, mert akkor talán úgy eltűnik, hogy sosem bukkanok a nyomára. Hát amikor megpróbált elmenni mellettem egész egyszerűen megfogtam a karját ezzel is megakadályozva, hogy elmenjen.
- Ne siessen úgy nekem itt is megfelel a... térítés.
Azt hiszem itt csak ő fog megtérni azt garantálom, tehát visszalöktem az imaszobába és bezártam az ajtót, hogy senki se zavarhasson meg minket.
A következő pillanatban a hátam mögé nyúltam és lehúztam a ruhám cipzárját, az anyag megadta magát a gravitációnak és kéjes nyögéssel a testemet súrolva a földre esett. Szerencsémre azt a fehérneműmet vettem fel ami kiemeli az alakomat. Itt álok előtte teljes harci díszben nincs rajtam más csak egy melltartó egy apró bugyi és a 20 centis magassarkú cipőm.
- Remélem tetszik a látvány. Nos... miről is kellene beszélnünk egész pontosan?
Lazán odasétáltam hozzá a lábaimat egymás után rakva, amikor odaértem hozzá a kezemet végigsimítottam a széles mellkasán. Ennél nem tudom nyíltabban kimutatni, hogy mennyire vonzódom hozzá, remélem a papunknak is annyira tetszik a dolog, hogy pár órácskára elfelejtse ezt az egész katolikus butaságot.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 16.04.13 18:05

Megtehettem volna szégyenszemre.. és meg is kellett volna tennem, hogy a karomon nyugvó keze ellenére elinalok, mégis valamiféle merevség költözött a testembe. Na neeem, még nem az, de ledermedtem akár egy jégcsap, talán éreztem a vesztem? Mééég az is meglehet. A kezére néztem.. ami ott szorít a karomon, majd csak lassan vissza a szemeibe.
Maga az Ördög! Most már egészen biztos voltam benne, ahogy lángcsóvák jelentek meg azokban a szemekben, vagy csak a képzeletem? Az is meglehet, mégis áldozati bárányként tűrtem, ahogy hirtelen rántással taszajt rajtam egyet, én elvesztem az egyensúlyom és már tántorodok is azonnal hátrébb, megkapaszkodva a térdeplő imapad szélébe, hogy ugyan fejre ne essek. Ledermedtem. Immáron másodszor! Nem, nem azért mert egy cselekvőképtelen bolond birka vagyok, vagyis ööö.. de, lehet. Mégis egy pillanat alatt küldte nyugovóra a fejemet, a látvány, amikor csúszott a cipzár, a hang mint megannyi angyali ének a fülemben, én meg csak néztem.. mint valami aggszűz, hogy mi is az ami történni fog. Hogy tudatlan voltam? Deeehogy. Nagyon is jól ismertem a dörgést, hogyan megy ez.. MÁSHOL! De pont itt!?? Épp amikor még itt az érsek is..? A jövő héten.. na igen a jövő héten elutazik.. valamilyen.. ügyben, már nehezemre esik a gondolkodás, a dolog mégis úgy fest, hogy a nő, nem igazán képes kivárni a jövő hetet. Na igen.. - nyelem valahogy a következőt, még én is hallom a saját panaszos nyelésemet, a szemem még mindig kutat, csak már fel és le azon az istentelenül gyönyörű testen.. Uram kegyelmezz nekem! - nyelek még egyszer összeszedve minden utolsó csepp lélekjelenlétemet hogy a szememet a szemeibe vezessem, és próbáljam ráerőszakolni az ajkaimat, hogy valamiféle hanghatással bíró szavakat is formáljanak, ne csak a térdeplő magas faoszlopának díszét szorítsa szinte letörésig a kezem. Na igen... Nem egyszerű a helyzet.

- Ööö.. azt.. azt hiszem.. - nyökögöm kényszeredetten csak ekkor térve vissza a szemeibe - Ott tartottunk hogy.. hoooogy... - veszett a cseppnyi figyelem, és a már egyre közelebb lépkedő alakján vizslat megint a szemem, az a ringó csípő.. jobbra... meg balra.. minden egyes lépése nem mint Kipling, hanem inkább Éva kígyója és már csak arra eszmélek, hogy a korábbi szorított fakupak hirtelen a kezemben marad. - Khm... szóval.. - lepődök meg egy pillanatnyi lélekjelenlétet visszanyerve ahogy a kezembe nézek, aztán reszkető tagokkal teszem inkább félre az egészet, és a reverenda oldalán zavartam letörölgetem a forgácsokat.
Kellett ez a kis pihenő.. Hajjajj, de még mennyire hogy kellett nekem, hogy visszaadta az eszem? Nem, azt nem hiszem, de időt nyertem, még ha csak rövid másodperceket, hogy kordába szabályozzam a véremet, de a következő pillanatban már ott volt előttem, már képtelen voltam elirányítani a figyelmemet, és az érintése a mellkasomon, tönkretéve az előbbi rövid perceket, vagy hússzorosára dobva indította meg a szívemet.

- Ki kéne találjuk hogyan is győzhetnénk meg magácskát.. - szakad ki egyetlen utolsó levegővel, csak suttogás? Még az is meglehet, nemkülönben hogy fogalmam sincs róla mit beszélek, csak a szám mozog, ezt határozottan érzem, de valami más is mozog ott lenn! És nem kifejezetten úgy, ahogy azt én szeretném és ahogy legfőképpen kéne! Ennyit a meditációs légzésekről...


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 18.04.13 1:24

- Milyen aranyos...
Felnevettem a szavain, annyira édes ahogyan az esze próbál küzdeni ellenem, de a teste ki van éhezve egy női érintésre, és legszívesebben rám vetné magát, hogy a gyötrelmes érzékiség megvonás után végre felszabadultan szeretkezhessen egyet, és én késszénállók, hogy megadjam neki ezt a kielégülést. Nekem is jót tenne egy érzelemmentes szeretkezés.
Ott állok előtte és a fehérneműn kívül nincs rajtam semmi, és a kedves atyácska még csak hozzám sem ér, mindössze a szemét képes rajtam legeltetni, szinte felfalt a tekintetével, és mit ne mondjak élveztem, hogy így méreget a szemével.
Pont egy szék előtt állt, hát lenyomta rá, és lovaglópózban az ölébe ültem. Éreztem, hogy odalent a lába között tombol a vére és csak egyvalamire vágyik.
- Azt hiszem így kényelmesen beszélgethetünk.
Nagyon közel vagyok hozzá, most már csak el kell veszítenie a fejét és kezdődhet a játék. Arra számítok, hogy vad lesz és kíméletlen, de ugyanakkor kemény és határozott. Türelmetlenül várom, hogy megtapasztalhassam, hogy milyen egy pappal ágyba bújni, főleg, hogy úgy ragaszkodik a hitéhez, látszólag. Egy igazi hívő nem gondolkodna el egy percig sem azon, hogy mit tegyen velem, rögtön nyíltan elküldött volna, de ő nem, és ebből kifolyólag élvezem a helyzeti előnyömet.
Oh... nekem van pár ötletem, hogy mivel tudna meggyőzni.Nyílt titok kettőnk között, hogy inkább én próbálom őt meggyőzni arról, hogy tegyen magáévá. Szó szerint pár centire van tőle az ajkam, csak arra vártak, hogy lecsapjon rájuk és mohó szenvedéllyel eméssze fel a testemmel együtt. Ebben a pillanatban, másra sem vágyom, csak hogy a kezét a derekamra csúsztassa és egész egyszerűen hagyja, hogy meglovagoljam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 18.04.13 18:18

Kinevet.. Igen, ezt határozottan fogtam és éreztem, mégsem vagyok képes most törődni vele. Sokkal fontosabb, hogy a veszély közeleg, NAGYON(!)... közel.. minden lépéssel egyre inkább őrölve a lélekjelenlétemet ami tanúbizonyságul is szolgál a fennmaradó díszléc a kezemben. Hoppá... - kapok rövid időre észbe, de a következő pillanatban már ott van.. előttem.. és én lélegzetvisszafojtva préselem meg a tüdőmet, hogy mégis.. mégis valamit feleljek. Ahaaaa, újabb lökés, az egyensúlyomnak annyi, még szerencse, hogy nem a padlón végzem, de továbbra is követ a veszedelem, olyaaan.. éédesen kúszik fel az ölemben, hogy minden idegem pattanásig feszülve az biztos, hogy kiguvad a szemem!

- Ig.. igen, meglehet.. - nyelem a következőt, na igen, odalenn már nem csak éledezem, hanem egyenesen.. na majdnem egyenesen... - kényelmesebb.. - tör ki az utolsó levegővel leeresztve, szorult helyzet? Na igen, eléggé.. és főleg be, ahogy két kezem mellettem megemelkedve csak tanácstalanul leng a reverendába bújva a levegőben, vár.. hogy az eszem képes lesz e még visszatartani.. De meddig? - hallom a saját kétségbeesett segélykiáltásomat a fejemben, jééé, ilyen magas a hangom? Minnt akit nyúznak! MINDEGY! Ez a megveszekedett némber már ekkor van, hogy közeleg, én próbálok.. még.. próbálok.. csak lassan dőlni hátra, ahogy közelít vele egyetemben, de.. nem megy! Nincs több hely! - nyilvánul meg a tudat de korántsem ér el a szükséges helyre, arrafelé most egészen más gondolatok járnak. Milllióóók.. milllióóók.. - próbálkozom még utolsó lélegzettel miközben nagyokat nyelek...

- I.. igen? Lenne..? - próbálom még a karóhoz kötni az utolsó kis ebemet, de a sátán kacaja már erősen kezd eltölteni mindent a fejemben: Csinááááld! Ne hagyd magad! Hát nem látod!? A tiéééd! Mikor volt utoljára, hogy legutóbb hagytad magad!? Én mégiserősvagyok! - villan fel az utolsó kétségbeesett gondolat, hogy eltökélt?? Na az már egyre kevésbé, mégis.. mégis.. amíg nem.. amíg nem.. érintem.. - nyeli a következőt a sivataggá aszott nyelvem, ahogy a szemem csak néz a szemeibe majd az ajka.. lenn.. aztán újra a szeme. Már csak olyan.. kevés.. lenne... - hangzik fel az elkeseredett kiáltás a fejemben, de már nem is tudom melyik kiált erősebben. Isten te istentelen ha egyáltalán vagy odafenn MOST jönne jól a segítséged!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 21.04.13 2:31

Látom rajta, hogy nagyon küzd a lelkéért, de én már tudom, hogy mindhiába, engem amúgy is jobban érdekel a teste, mint az állítólagos fejünk felett lobogó kis szellem. Legalább én így képzelem el a kis hangocskát amit akár lelkiismeretnek is lehet nevezni ha úgy tetszik. Biztosan elég erősen kiabált, hogy ne tegyen velem semmit, mivel emennyire csak a szék támlája engedte elhúzódott tőlem, mondjuk nem dobott le magáról és ez ékes bizonyítéka annak, hogy már csak egy nagyon pici hajszál választja el attól, hogy rám vesse magát.
De a nyelve is kezdett botladozni, egyszerűen nem tudta rendesen kiejteni a szavakat. Mosolyogtam és beletúrtam a hajába, mozgatni kezdtem a csípőmet ezzel imitálva azt, hogy mi is lehetne kettőnk között ha végre nem makacskodna annyit és magáévá tenne. Érzem, hogy a mozgásom eléri a hatását és még keményebb mint eddig. Ezen is csak mosolyogni tudok, de már nem akarok tovább játszadozni vele, eleget fárasztottam, most megfogom.
Úgy érzem a kis papom túl van öltözve, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiállok vetkőztetni. Először a nyakán lévő fehér csíkot kihúztam a helyéről és a földre hajítom, ezután a reverendájától kezdem megfosztani, mindig is kíváncsi voltam, hogy mit viselnek alatta.
- Nekem mindig remek ötleteim vannak, azt hiszem nagyon tetszeni fognak...
Nincs kegyelem, nem is ismerem ezt a szót, most lecsapok rá, nem is kímélem, közelebb siklom hozzá és lágy csókot lehelek az ajkára. Nem akarok túlságosan erőszakos lenni, nem mintha most nem lennék az, de hát bármikor elmehetne, még is hagyja, hogy az ölében üljek, ráadásul a lába között domborodó férfiassága sem erről árulkodik.
A nincs kegyelem szellemében eluntam a várakozást és ezért felpörgettem egy picit az eseményeket. Elkezdtem vele szűzként bánni, lehet van benne egy kis bosszú is, de ez most mellékes. Megfogtam a kezét és a mellemre tettem, azt hiszem ezt tenném egy olyan férfival aki még sosem érezte a női test gyönyöreit. Remélem ennyi elég lesz arra, hogy belevágjunk a dologba, nem is hiszem, hogy tudnék jobb helyet a bűn elkövetésére, mivel helyben akár meg is gyónhatnék, és Isten pedig megbocsájtana hiszen ez a dolga. Csak megérti, hogy egy férfinak vannak bizonyos igényei amelyet ki kell elégíteni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 01.05.13 2:24

Hirtelen éreztem meg a hajamba túró kezet, és a dolog egyre elkeseredettebben próbál kitörni, mármint hogy én.. én vagyok az elkeseredett vagy legalábbis az, ahogyan még próbálkozom. Hogy elveszek? Úgy tűnik a dolog egyre elkerülhetetlenebb, én mégis küzdök. De mi ellen!? Ellene!(?) Az élet ellen! Mégis csak elcsügged minden csepp életösztön, ahogy az a formás kis falatnyi idom megmozdul az ölemben, és én érzem hogy a fejemben tomboló vérnyomás majd kilöki a szemem! Aztán minden olyan hirtelen.. történt.
Szemvillanás alatt ugrott a stóla, igen, valahol a háttérbe lett vége, de egyetlen pillanatra sem kötötte le a figyelmemet, csakis őt néztem, meg azokat a tovább kutató kezeket, ahogy egyik gomb a másik után adja meg magát a reverendán.
Hogy mi van alatta? Ing, meg a szokásos fekete gatya..Vagyis hogy annak kéne lennie de én sokkal jobban csípem az egyszerű farmert. Először is mert az olyan James Dean-es, másodszor meg kényelmesebb, és ha valakinek nem tetszik, egyenesen kapja be! Na persze.. az előbbi gondolatok a fejemben újabb nyelésre késztetnek. Mekkora az esélye hogy a kiscsibének ne tetszene!??

- Azt láto.. - próbálkozom a szavaira de a hangom megremeg, amikor a szemem csak követné tovább a fekete gombokat bújtató kezet, de ekkor a szája csattan az enyémen és az én áruló két szemem hirtelen lecsukódva adja át magát az érzésnek. Mmmm.. istenem…

- Ez elég... nyomós... - igyekszem beszélni még egyszer, a szemem még csukva, csak lassan póbálkozom, hogy nyissam fel, talán tartok attól amit látni fogok. De volt ott valami amitől jobban tartok.. vagyis hogy kéne.. ahogy magától emelkedik a kezem és csúszik rá arra a keményre.. puhára.. édesre a kezemben, és nem bírok ellenállni többé, muszáj, hogy finoman meggyötörjem, csak mint a méééz.. odaragadva a szemem, és nem bírván tovább ellenőrzésem alá vonni a kezeimet, a másik lassan csúszik fel a csodás combon, fel arra a finom kis fenékre és könyörületet nem ismerve mar bele. Isteneeem... - könnyebbül meg egy belső hang a fejemben, és már csak a nadrágba bújtatott részem az ami még megkönnyebbülne. Uramatyám, mi lesz ennek a vége!?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 04.05.13 1:17

Megtört! Én győztem! Minden ellenállása megszűnt felém, és végre elkezdett férfiként viselkedni. Visszacsókolt, és engem is elöntött valamiféle forróság, most már minden áron meg kell kapnom őt. Mohón kaptam a reverendája alatti inge után és kezdtem róla lefejteni, szépen egymás után bújtattam ki a gombokat a helyükről, habár már kissé türelmetlen vagyok, de szerencsére egy gomb sem esik le a helyéről. Láthatóvá kezd válni a meztelen bőre, elégedetten mosolygok magam előtt és nem tudok ellenállni a kísértésnek és végighúztam rajta az ujjamat. A meztelen bőrének látványa teljesen megrészegített, egyszerűen még többet akartam. A körmeimet is végigfuttattam a mellkasán, eleinte csak gyengéden majd pedig egyre erősebben. Fájdalmat azért nem akarok neki okozni, csak játszadozom vele egy kicsit.
A reverendát már lehámoztam róla és most a földön hever, pontosan ott van ahol kell lennie. Az ingét is kigomboltam, de az egyenlőre rajta éktelenkedik, túl sok rajta a ruha, hát mindjárt megszabadítom tőle. A kezemet a két vállára teszem és előre dőlve lecsúsztatom a karján az inget, reményeim szerint a földön végzi ez a ruhanemű is. Belecsókolok a nyakába és további lágy ajak lenyomatokkal látom el a kényes területet. Még huncutul bele is harapok, de ügyelek rá, hogy látható nyomot ne hagyjak. Közben a keze vándor útra indul, felcsúsztatja a combomon és a fenekemen megpihen egy kicsit, belemarkol, az én számat pedig kéjes sóhaj hagyja el. Nem hittem volna amikor belekezdtem, hogy ez ennyire jó lesz, alig várom, hogy megtapasztalhassam milyen szerető is válna belőle, ha nem az egyház szolgálatában állna.
A nadrágjának is nekiállok, kibújtatom az övet a csatból majd áttértem a gombra és végül a cipzárja következett, ellenállás nélkül engedelmeskedett az akaratomnak és lecsúszott. Éreztem a lüktető férfiasságát, hogy mennyire kíván, az ajkamba harapok és most kicsit erőszakosabban csókolom meg.
Ezután a mellkasa vonalát követve egyre lejjebb és lejjebb haladva csúszok le az öléből egyenesen a földre. Mielőtt bármi nemű remény is felszikrázhatna benne gyorsan kizökkentem a hitéből ugyan is egyúttal a farmerét is lehúztam róla. Ezután visszahelyezkedem az ölébe és rámosolygok, a hátam mögé nyúlok és nemes egyszerűséggel kikapcsolom a melltartómat, ez is mehet a többi közé. Nincs rajtam más csak egy falatnyi bugyi, remélem tetszik neki amit lát. Arra vágyom, hogy megérintsen és éreztesse velem mennyire kíván.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba 05.06.13 17:54

A kislány.. olyan ütemben esett nekem, hogy már eszembe se jutott ellenkezni. Képtelen voltam.. Teljesen...
Nem figyeltem mikor ugranak a gombok és mikor kezdi lehámozni rólam az inget, csak engedelmeskedtem. Vesztemre. Valahol a háttérben még ütlegelte valami a fejem, hogy: HÉ! Nem kéne! Mi van ha épp valamelyik plébános tenné itt tiszteletét egy imára térdelve, de a nő hamar kiverte a fejemből a mi lesz HA.. irányú kérdéseket. A körmei a bőrömben.. óóó, édes Istenem.. muszáj volt felszisszenjek de nem a kényszeredett fájdalom mondatta ezt velem. Tíz ujjam még intenzívebben vájt a bőrébe, szemem az ajkait kereste, a tüdőm liheg.. egyre inkább gyűri maga alá az elkerülhetetlen mégis megadom neki magam. Tejesen!
Csókjai a nyakamban.. hihetetlen erővel indítják be a véremet, a testem megremeg, a szemem újra csukva, de csak egyetlen percre amíg érzem a fülemben a lélegzetet, aztán harap! Megugrok, de nem esik le, szerencsére, viszont a kezeim már egyre éhesebbek, fel-le száguldanak a combján az ölemben, és alig várom.. már alig várom.. ó, Istenem! – szalad a magasba a szemem, de nem, nem a magasságos az akin jár most minden eszem, sokkal inkább az érzés az ölemben, ahogy megérint a keze! De nem hagyja hogy sokáig elmerengjek, csókja újra az ajkamon, és most már nem áll módomban óvatoskodni vele, na meg szándékomban sem, már sokkal erősebben kapok utána, ahogy megint megtalálja azt a csinos feneket a kezem, csak hogy élvezhesse.. aztán a csípőjén feljebb.. a derakán vonul végig a kezem, hogy végül belemarjak a melleibe, de akkor szökni akar! HÉ! NE! – kiáltja kétségbeesve a szemem, de elég hogy a szemeimbe nézzek és lássam az alattomosságot benne. Nem fog menni innen sehova. Dehoooogy fog! Feszült vigyor az arcomon, a kezeim leesnek ahogy kifűzi magát az ölemben és indul.. egyre lejjebb és nekem már kis híján fennakad a szemem, de akkor újabb változás. RÁNGAT! Hogy mi van? – kerekedik el a szemem, mire rájövök hogy na igen, a gatya! Gyerünk csibém vidd innen messzire! Meg is emelkedem hogy szabaddá tehessen, két kezem már vágyakozva nyúl felé érte, de már jön is magától újra, rávetném magam de önállósosdik a kicsike és nem is bánom ahogy pattan a melltartó. Éééélvezettel marok bele a friss.. puha.. húsos melleibe, és nem bírom tovább, a számhoz húzom, csak hogy kóstolhassam! Érezhessem ahogy kényeztetőn simogatja a nyelvem és muszáj már belefojtani a ziháló lélegzetem. Gyere galambom.. gyere csak! Nem bánt a bácsi… - szajkózik a fejemben és már alig várom, hogy végre! Gyere! – mar bele a tíz ujjam megint a fenekébe és hogy én pap lennék!? Ő meg a szegény éhező lélek!? Hát én is éhezek! Csak éppen rá és nem a szent ígére..

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Imaszoba

Vissza az elejére Go down

Imaszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: St. Emerich Church-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához