Lorcan & Barbi

Tárgy: Lorcan & Barbi 05.03.13 22:25

- Burkoltan arra szeretnél célozni, hogy az ágyban megjátszom-e az orgazmust? Ha elég jó leszel akkor nem fogom. - Szakmámból kifolyólag elég sokszor kellett már rájátszanom még az orgazmusra is, mikor úgy tettünk, mintha egy heves szexjelenetet adnánk elő. Nem hiszem, hogy valaha is bevállalom még a film kedvéért sem a szexet, mert annyi erővel akár pornószínésznőnek is felcsaphatnék.
- De gondolom túl kíváncsi vagy rá, hogy mit rejtegethetek előled. - Ruhám eléggé mini, sok mindent engedek így látszódni magamból, de még is arra kíváncsi, amit nem láthat belőlem. Azt pedig majd én fogom eldönteni, hogy mit szeretnék megmutatni magamból neki.
- Minden felszedett nővel eljátszód ugyanezt? - Eleinte azt hittem, hogy csak pofátlanul magabiztos, most pedig arra is rá kell jönnöm, hogy mohó is. De legalább tudja, hogy mit akar és úgy látszik nagyon is velem akarja átszórakozni az egész éjszakáját a lakása összes szegletében.
- Hidd el mindkettőknek jobb lesz, ha most fogom vissza magam és a lakásodban szemléltetem veled, hogy miről maradtál le. - Sejtelmesen elmosolyodtam, kezem ismét vissza talált combjára, óvatosan játszadoztam vele egészen addig míg már a liftben nem találtam magam. Szorult helyzetbe kerültem, abból ahogy hozzám simulva csókolt már azt hittem, hogy a liftben letépi rólam a ruhámat, de elképesztő önuralma van maga felett. Tekintetemet végig futtatom a lakáson, mindig is kíváncsian nézek körbe, ha egy idegen helyre tévedek. Valójában nem ezt vártam volna el tőle, nem hittem hogy ennyire kifinomult ízlése van. Meglepetten nézek rá, de egy szót sem szólok, tekintetem amúgy is sokat mondó lehet.
- Tudod mi a dolgod. - Suttogom ajkaira, kezeim sem tétlenkednek rátalálva az övére már ki is kapcsoltam, csak mert nem szeretném húzni az időt, már így is túlságosan sokat várt rám.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 06.03.13 10:28

Végre a megfelelő helyen vagyok, méghozzá a megfelelő emberrel. Egyébként is türelmetlen alak vagyok, ha valamit akarok, akkor most azonnal, de ha szexről van szó, főleg nem a türelmemről vagyok híres. Eléggé büszke vagyok magamra, hogy ennek ellenére tényleg nem az első félreeső parkolóban vetettem magam a lányra. Vagy mondjuk… Az sem érdekel, ha nem félreeső, volt már nem egy példa rá, hogy másokat megbotránkoztattam a viselkedésemmel. A legjobb, hogy még élveztem is. Nem túl illendő dolog egy nőt a kelleténél egy kicsit erőszakosabban rávenni arra, hogy tartson velem, szóval úgy döntöttem, mára egyetlen szabály megszegése éppen elég. Úgy fogjuk csinálni, ahogy az átlagemberek. A hálóban. Legalábbis kezdetnek.
- Nem célzok én burkoltan semmire, ami érdekel, arra rákérdezek. Most úgysem lesz szükséged arra, hogy színészkedj az ágyban – magabiztosan jelentem ki és tényleg így is gondolom, ha valamihez, akkor ehhez nagyon értek. Nem volt még rám panasz és nem hinném, hogy pont ő lenne az első, aki találna valami kivetnivalót a technikában. Hosszú munka eredményeként fejlesztettem ki, mondhatni tökélyre és ez még csak nem is beképzelt gondolat tőlem.
- Nem, minden csaj más, mindenkinek másra van igénye, ugyanezt senkivel sem játszom el – vonom meg a vállam, ha úgy gondolja, hogy játszok, hát legyen. Pedig inkább úgy nevezném, hogy úgy viselkedek, hogy az előnyös legyen. Mindkettőnknek. Keze visszatalál a combomra, én meg hagyom, semmi jónak nem vagyok az elrontója. Amúgy is tudom, amit ő talán csak sejthet, hogy már nem kell sokat várni arra, hogy tovább lépjünk. Rövid időn belül már a lakásomban vagyunk. Nem hagyok túl sok időt a nézelődésre, arra majd ráér később is vagy máskor, ha annyira jók vagyunk együtt, úgysem áll meg itt a dolog. Még véletlenül sem kapcsolatra gondolok, de a jó szexet bűn meg nem ismételni. Csókban forrunk össze, közben a kezem sem tétlenkedikt. Minél előbb meg akarom szabadítani a lányt ettől a ruhától. Ő sem várat magára sokáig, ujjai rátalálnak az övemre és ki is nyitja, elég gyakorlottnak tűnik ebben a mozdulatban, de különösebben nem zavar. Az csak előny, ha egy csaj tapasztalt.
- Nagyon is tudom, hogy mi a dolgom – nyögöm a csókba, kezeim meg rátalálnak a formás fenekére és egyszerűen csak felkapom. Meg sem állok vele a hálóig. Minél előbbi kielégülésre vágyok, szórakozni ráérünk utána is, amikor már nem ilyen hatalmas erővel hajt a vágy. Az első megálló a hálóban a fal, annak préselem a lányt, miközben igen nagy szenvedéllyel csókolom. Kicsit sem vagyok visszafogott. Mindenhol érinteni akarom. Kezem már felgyűri az amúgy is mini ruhát a combján.
- Mutasd meg mit tudsz cica – suttogom érzékien valahova a nyakába, majd végig is nyalok rajta a nyelvem hegyével. Eddig bírtam. Kisebb reccsenéssel szabadítom meg a ruhájától, talán nem téptem el, de nem vagyok éppen finom úriember. Magunkat elnézve azt is el tudom képzelni, hogy holnap új ágyat kell vennem. Már emelem ismét a lányt, hogy nem éppen durván, de azért érezhetően az ágyra dobjam és rávessem magam a formás idomokra. Már mióta erre vágyok.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 06.03.13 11:52

Eddig csak kedven szerint játszadoztam vele, de amint elértünk a lakására rá kellett döbbennem, hogy innentől az ő térfelén vagyunk és itt a saját szabályai szerint kellene játszanom. Ezzel csak annyi baj van, hogy sosem szerettem a szabályokat, és ha alkalmam nyílik rá mindig megszegtem őket, ahogy az most is lenni fog. Van ebben a férfiban valami veszélyesen vonzó, talán csak a rossz fiús külseje miatt, vagy a túlzott önbizalma az, ami ennyire felkeltette az érdeklődésemet. Akárhogy is legyen, minden erőmmel azon fogok lenni, hogy legyőzzem az iránta érzett vonzalmamat, még ha cselhez is kell folyamodnom.
- Majd meglássuk, hogy mire lesz, vagy nem lesz szükség az ágyban. - Az egyik felem veszettül vágyik arra, hogy megtapasztalja azt amiről áradozik és tényleg érdekel, hogy valójában annyira jó-e amennyire állítsa. De ekkor lép be a képbe a másik makacsabb felem, ami arra ösztönöz, hogy már csak azért se adjam neki oda magam, csak mert tudom, hogy mennyire szeretne már megkapni.
- Ez is csak egy újabb duma, amit minden naiv nőnek beadsz, hogy ettől különlegesnek érezzék magukat? - Talán tényleg vannak olyan nők, akik ezt beveszik, de a csajozós dumája után eléggé nagy a gyanúm. Lényegtelen, akárhogy is legyen. Ha úgy is döntenék, hogy a mai napon megkaphat és a trófea gyűjteménye velem bővülne akkor sem hiszem, hogy újra látnánk egymást. Vannak dolgok amiket csak egyszer tanácsos megtenni, mert arra rá lehet fogni, hogy hiba volt, de másodjára már ezt nem mondhatnám. Azt hiszem az is hiba, hogy bele mentem és hagytam, hogy felszedjen, de már a lakásában állva csókolózás közben nem kellene ilyenen gondolkoznom, ezzel már elkéstem. Amint felkapott lábaimat dereka körén fontam, kezeimmel pedig vállába kapaszkodtam. Túl gyorsan bent találtam magam a hálóban, falnak nyomott, így érezhettem azt, hogy mennyire vágyik rám. Ez a szenvedély, ahogy csókolt nagyon is izgató volt, legalább annyira, hogy egy kicsi bűntudatot ébresztett bennem azért, amit tenni fogok vele. Hangosan sóhajtva élvezem amit velem művel. Ruhám recsegve adta meg magát a férfi erőnek, én pedig hirtelen az ágyában találtam magam.
- Ahhoz amit mutatni akarok erre nem lesz szükség. - Nyúlok derekához, hogy meg tudjam szabadítani a felsőjétől. Könnyedén szedem le róla, és egyszerűen a földre hajítom. Kezeim rásiklanak hátára, úgy vonzom még közelebb magamhoz. Érzem teste melegét, túlságosan is felhevült. Játékosan harapok bele alsó ajkába, ezt követve türelmetlenkedve csókolni kezdem.
- Ez így túl egyszerű lenne. - Sóhajtva lököm el magamtól. Sejtelmes mosoly kúszik ki képemre, amint az éjjeliszekrényen megpillantok egy bilincset. Nem tétlenkedek, egyből nyúlok is érte.
- Szívesen kipróbálnám rajtad. - Lebegtetem meg előtte a fémkarpercetet. Szememmel már meg is találtam az ágynak azon pontját, ahová ki tudnám bilincselni, még csak arra várok, hogy rábólintson az ötletemre. Meggyőzésképpen ölébe simulok kacéran adva a tudtára, hogy nem igen lesz más választása, ha meg akar kapni.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 08.03.13 21:28

Nálam vagyunk végre és ettől még nagyobb az önbizalmam. Nem csak azért, mert ez az én területem, hanem mert idáig csaltam a mai partnerem. Sőt, végülis egy kis rábeszélés után magától jött velem, innentől már nyert ügyem van. Legalábbis ezt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy jó kis éjszakánk lesz. Aztán meg mindenki megy a maga dolgára, de addig is bőven van még időnk, amit kihasználhatunk. Fogalmam sincs, mivel vettem rá, talán csak nem tudott ellenállni, de a lényeg, hogy itt van, pedig nehéz esetnek tűnt.
- Én aztán nem adok be senkinek semmit... Nem szavakkal akarlak téged sem meggyőzni, de valamit tudok, ha már idáig eljutottunk – húzom magabiztos mosolyra a számat. Fogalmam sincs mennyi ideig csókolózunk a nappaliban, de amikor észbekapok, felemelem a lányt és meg sem állok vele a hálóig. Lábait a derekam köré fonja, élvezem a helyzetet. A falnak nyomva folytatom, amit elkezdtem. Megőrülök érte. Türelmetlen vagyok és nem is akarok olyannak tűnni, mint aki tud várni. Én nem tudok. Falom ajkait, de még ennél is többet akarok, így megszabadítom a ruhájától, ami amúgy sem takart sokat, de többet, mint amit látni és érezni akarok. Kissé talán heves vagyok, reccsen az anyag, de nem hiszem, hogy elszakítottam. Egyből az ágyon talája magát, úgy érzem ő is felveszi a tempót, amit diktálok. Megszabadít a felsőmtől, nem ellenkezek, sőt segítek neki.
- Csak erre nem lesz szükség? – kérdezek rá és úgy nézem, mintha a szemeimmel is felfalnám. Végigcsókolgatom a nyakát, majd áttérek a vállára is. Kissé útban van a melltartópánt, félrehúzom, hogy egy kis terület se maradjon ki.
- Ez is nagyon útban van... Felesleges – suttogom érzékeny bőrére, csak attól kapok észbe, amikor ellök magától mosolyogva. Kicsit leszidom magam, amiért ott hagytam azt a bilincset, amit persze észre is vesz. Gondolhattam volna, hogy nem hagyja figyelmen kívül, de a fenébe is, nem terveztem, hogy ma pont itt kötök ki és pont ezzel a lánnyal. A legtöbben tuti kiakadnának, azt hiszik, hogy ők az egyetlenek és se előttük, se utánuk nem leszek más nővel. Nem értem miért, de nem egyszer volt már hiszti emiatt. Ő viszont más, egyáltalán nem akad ki, inkább látom, ahogy megcsillan a szeme, de nem is kell gondolkodnom, hogy mi járhat a fejében, mert megosztja velem. Nem sokáig habozok, ahogy meglengeti előttem a karperecet.
- Nem vagyok oda érte, ha korlátozni akarnak cica. Fordítva jobban szeretem, de neked nem tudok nemet mondani – előrehajolok egy csókért és legördülök a lányról, egyenesen mellé. Nagyon jól tudom, hogy hova lehet itt a legjobban kikötni valakit, úgy is helyezkedek, megkönnyítve a dolgát. Így legalább kiegyenlítettünk. Ő volt annyira merész és feljött hozzám, én meg hagyom, hogy az ágyhoz bilincseljen. Gondolom megbízik bennem, ha itt van, szóval akkor én is benne vagy valami olyasmi. Gond úgysem lehet belőle, ez csak egy játék. Egy olyan játék, ami nagyon élvezetes. Talán nem vagyok elég körültekintő, de ugyan melyik férfi lenne az a helyemben? Nem gonolkodok, legalábbis nem úgy, ahogy kéne. Még mindig csak az foglal le, hogy ezt a csajt megszerzem végre és másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy alattam vagy rajtam nyögjön a kéjtől.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 09.03.13 1:07

Túl magabiztos ahhoz, hogy bármit is észleljen az ellene készülő merényletből. Na meg arról sem kellene megfeledkezni, hogy túl jól játszom a szerepemet, ezért szép, hogy semmit sem sejt abból, amit ellene tervezek. Hadd higgye csak azt, hogy nyert ügye van nálam. Eleinte attól tartottam, hogy túl feltűnő lesz neki, hogy eleinte még ellene voltam, most pedig alig bírok magammal, de persze hogy nem veszi észre, ezt is betudja a vonzerejének, hogy képtelen vagyok már magam türtőztetni a közelében.
- Azért jutottunk el idáig mert felkeltetted a kíváncsiságomat, túl sokszor hangoztattad, hogy mennyire jó lenne nekem, ha végre nem kéretném magam és beadnám a derekamat. - Emlékeztetem, mert úgy látszik az agyából egészen máshová kezdett már is áramlani a vér. Úgy tapadok ajkaira, mintha az életem múlna rajta, minden bennem lévő szenvedélyességet bele adok. Nagyon nem is tudtam behatárolni, hogy a lakás melyik pontján lehetünk, mert menet közben sem hagyta abba ajkai ízelgetését, csak akkor mikor már hátammal éreztem a hideg falat. Ha már volt olyan szíves, hogy levette rólam a ruhámat és ágyba parancsolt az a minimum hogy megszabadítom attól a feleslegessé vált felsőjétől.
- A nadrágodra sem lesz szükség. - Közénk csúsztatva egyik kezemet kezdem el kiszabadítani nadrágjából. Amennyire tudtam, leszedtem róla, az utolsó simítások, csak rá várnak, ahová már nem ér el a kezem. Csókjai után felnyögtem, mert kezdtem élvezni, de ráeszméltem hogy nem kellene, ezért is löktem el magamtól olyan hevesen. Kész szerencse, hogy szemem a bilincsre tévedt, legalább így már össze állt a kép a fejemben, hogy mit is szeretnék csinálni vele.
- Megígérem, hogy olyan élményben fog részed lenni, amit sosem fogsz elfelejteni. - Sejtelmesen mosolygok rá, sőt nem bírom ki még a csókot is végig mosolygom. Fölé mászva kattintom is csuklóira a bilincset, úgy hogy a rácsos ágytámlához rögzítve esélye se legyen a szabadulásra. Öntelt mosolyom kúszik ki képemre, már csak a kibilincselt látványától is. Újra ajkaira tapadva szenvedélyesen csókolni kezdem, ez a búcsú csókom, amit nem sokára meg is fog tudni.
- Van egy rossz hírem számodra, ez nem a te napod. - Suttogtam fülébe, és már szálltam is le róla. Őszintén lenne szívem itt hagyni ebben a kiszolgáltatott állapotban, de egy-két óra múlva, ha nem érkezne senki sem a megmentésére felhívom az egyik riporter ismerősömet, gondolom holnapra ő lenne az újságok címlapján az ágyhoz bilincselt képével együtt, talán még a hírnevének is jót tennék.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 10.03.13 23:26

Kicsit sem érdekel, minek tudható be ez a változás. Azért nem, mert biztosra veszem, hogy csak nekem köszönhető, hogy kellő ideig és módon ostromoltam a hölgyet, így aztán végképp nem tud ellenállni. Pont annyira vágyik rám, mint én rá, ha nem jobban. Az meg sem fordul a fejemben, hogy másképp is elsülhet ez az egész. Túl magabiztos vagyok? Talán, de okom is van rá. Eddig még nem fordult elő sem az, hogy valaki nemet mondott, sem az, hogy meggondolta magát. Előbb vagy utóbb, de akit kinéztem, megkaptam. Az, hogy ez nekem tudható be vagy csak jó helyen próbálkoztam, nem tudom, de nem is lényeges. Az számít, hogy jó szerető vagyok és ez nem az én véleményem, hanem egy közvéleménykutatás eredménye, amit persze az ágyamban gyűjtöttem. Vagy mások ágyban. Vagy akár házon kívül. Nem a hely számít, csak az élvezet. Egyre kevesebb ruha volt rajtunk. A csaj már csak fehérneműben feküdt az ágyon alattam, rajtam nem volt már felső, de sokáig nadrág sem, mert benyúlt közénk, kigombolta és amennyire tudta, le is húzta rólam. Aztán észrevette a bilincset. Nem úgy reagált rá, ahogy a legtöbben szoktak.
- Kimondottan tetszik, használd csak – kissé felcsillant a szemem, annak ellenére, hogy fordítva jobban szeretem. Nem vagyok én semmi jónak az elrontója. Szeretek minden újat kipróbálni és ez még bőven a határon belül van. Azért mindenre én sem vagyok kapható, de ezt izgatónak tartom. Megfordulunk, én kerülök alulra és tudom, mit kell tennem. Nem egy csajt bilincseltem már az ágyamhoz, de én még nem próbáltam a másik fél szerepét. Hát egyszer ezt is kell. Megkönnyítem a dolgát, elveszek a szemeiben, elvarázsonak a csókjai. Hagyom magam. Kattan a fém karperec a kezemen, kicsit zavar, hogy nem tudom simogatni, felfedezni a testét, de hagyom magam. Megcsókol, olyan szenvedéllyel, hogy egyből elönt a forróság. Minden önuralmamra szükségem van, főleg így, de ez nem meglepő. Ki tudna ellenállni egy ilyen csajnak? Kicsit hülye voltam, hogy belementem, de ez van. Várom, hogy kényeztessen, elképesztően kívánom. Mit mondjak, férfi vagyok. Mindenki ezt akarná a helyemben, hogy ennek a vad csajnak a nyelve felfedezze a testem, egy részére különös figyelmet fordítva. Aztán vigyorogva elhúzódik.
- Hogy mi van? Ne csináld... Értem én a viccet, de ez nem az a helyzet – vigyorgok, nem hiszem el még ekkor sem, hogy tényleg megteszi, amit megtett. Lehervad rólam a mosoly, amikor látom rajta, hogy komolyan gondolja.
- Jó oké, ne hülyülj – megrántom a kezem, de persze hiába, a fém nem enged. A fene egye meg, hogy elöl hagytam. Ha meg elöl hagytam, minek vette észre.
- Oldozz el és elmehetsz, így jó? – próbálkozok, amikor látom, hogy nagyon is jól szórakozik a helyzeten. Nem is értem, hogy nem gondoltam erre. Olyan szenvedélyes volt, eszembe sem jutott, hogy gonosz terven töri a fejét. Nők. Alulbecsültem, nem kicsit.
- Engedj már el – mondom kicsit sem kedvesen. Egyébként sem vagyok türelmes alak, de ilyenben főleg nem. Ki nem állhatom, ha korlátoznak valamiben. Jól rászedett. Ezt még visszakapja, abban biztos lehet. Rángatom a kezem, de csak nem akar engedni. A szemeim villámokat szórnak. Örülhet, hogy nem tudok kiszabadulni, mert amit kapna, nem köszönné meg. Mindenesetre megvan a tervem, mivel köszönöm meg a csajnak ezt a kedvességet majd.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 11.03.13 4:02

Azt hittem, hogy attól az öntelt mosolyától nem lehet rosszabb látvány, amivel a mai nap során szembesülnöm kellett, de tévedtem. Elégedett mosolyra húzódtak ajkai, annyira biztos volt magában. Kis naiv azt hiszi, hogy meg is kaphat, csak azért mert engedem hogy megcsókoljon. Mondhatni, hogy feláldozom magam a cél érdekében a célom pedig nem más, mint megmutatni neki, hogy bízom nem minden nő vágyik arra, hogy az első találkozáskor valaki így rájuk nyomuljon, sőt egyből a lakására hozni valamit is óriási taplóság. Persze nem azt mondom, hogy én bármiben is jobb lennék tőle, mert már nekem is voltak zűrös ügyeim, de azért még is valahogy faképné fogom hagyni, már csak azért is mert már nagyon kíváncsi vagyok, hogy az elégedett mosolya hogyan fog eltűnni arcáról, mikor rádöbben, hogy ma bizony nem fog megkapni.
- Elképzelni sem tudod, hogy nekem mennyire tetszik. - Sokat sejtető vigyor kúszik ki képemre, de ekkor már kattan a bilincs, már túl késő, nem gondolhatja meg magát, bele esett a csapdámba. Most hogy ennyire magatehetetlen bármit tudnék vele csinálni, de vagyok olyan kegyes, hogy nem bántom, elég lesz neki az a büntetés is, hogy magára hagyom kielégítetlenül. De előtte még egy szenvedélyes csókban részesítem, hogy legalább észben tudja tartani, hogy milyen is ajkam íze, mert több csókban nem lesz része általam. Gondolom majd legközelebb óvatosabb lesz, ha a segédeszközök használatát másra bízza. Csak vigyorogni tudok, mikor végre rádöbbent, hogy mennyire is komolyan gondolom, hogy megfosztom attól amire annyira vágyna.
- Szerintem nem kell kiszabadítanom, és úgy is elmehetek, elvégre nem nekem van megkötve a kezem. - Elmondhatatlanul élvezem, mint a látványt, mint a tudatot is, hogy ezt tehettem vele. Szívesen maradnék még egy ideig és élvezkednék művemben, de úgy nem lenne meg a kívánt hatás, ha most befeküdnék mellé és figyelném miféle módszerekkel próbálna kiszabadulni. Ráérősen veszem előtte vissza ruhámat, legalább még egy kicsit élvezkedjen testem látványában, ha már nem kaphatott meg.
- Legalább most megtanulsz türelmes lenni. - Pofátlanul mosolygok rá, utána pedig ki nem bírtam volna, hagyni hogy ne küldjek egy puszit felé, ez volt egyben a búcsúintésem is, és már fordítottam neki hátat és nyugodt szívvel elhagytam az épületet.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 11.03.13 21:11

Ezt elképzelni sem tudtam. Teljesen úgy tűnt, hogy ő is akarja, nekem meg teljesen elvette az eszem. Jól bedőltem a formás testének, meg az édes csókjainak. Igazából még akkor sem esett le, csak nehezen, amikor elhúzódott, hogy itt fog hagyni így, az ágyhoz kötözve. Ordítani tudtam volna dühömben, ilyen még egyszer sem fordult elő. Nem is fog többet, azt biztos. Mégegyszer nem engedem meg senkinek, hogy rám kattintsa ezt a sz.rt. Ilyen nincs.
- Nem vagy vicces, szedd le rólam és mehetsz – vágtam dühösen a képébe, tudtam volna ennél szebbet is mondani, de még ahhoz sem volt kedvem, hogy rendesen kiadjam a dühömet.
- Mégis mit képzelsz magadról? Az egész club látta, ahogy kézenfogva távozunk, a hírednek úgyis annyi. Nem áll jól, hogy megjátszod magad, ha meg úgy tartja kedved, ágyba bújsz bárkivel – ezzel lehet, hogy kicsit messzire mentem, de nem tudtam gondolkodni és úgy döntöttem nem finomkodok, ha már így elbánt velem. Nem elég, hogy itthagy anélkül, hogy kielégítene, még ide is kötöz. Amint kiszabadulok, kidobom ezt a hülyeséget. Valahogy nagyon nem tartom már izgatónak, ha bevetem akció közben, innentől úgyis csak az fog eszembe jutni róla, hogy ez a csaj mit művelt velem. Túl azon, hogy kellemetlen, elég gáz is. Másra sem tudok gondolni, csak arra, hogyan szabadulok ki ebből és hogyan köszönöm meg neki a kedvességet. Abban biztos lehet, hogy nem hagyom büntetlenül. Ebben ne is reménykedjen. A kölcsönösség elvét szeretem, szóval viszonozni fogom. Lassan kezd öltözni, mintha direkt csinálná, hogy húzzon még egy kicsit, de már nem érdekel, túl dühös vagyok ahhoz, hogy bármilyen hatással legyen rám a formás teste. Kár érte, de ha ezt előre tudom, hogy ennyire akaratos és csak nem hagyja, hogy ne az legyen, amit ő akar, biztosan nem fektettem volna bele energiát. Ha már olyan sok nőm volt, miért pont most kellett egy ilyenbe belefutnom. Dühös pillantással nézek rá.
- Boszorkány – sziszegem, de csak vigyorog, dob egy puszit és lelép. Na szép. Megállás nélkül gondolkodok, mit tehetnék, fogalmam sincs, hogyan tudnék kiszabadulni innen. Egyedül sehogy, az majdnem biztos, de nem várok vendéget az éjszaka közepén, meg nem is nagyon örülnék neki, ha valaki meglátna így. Egy valakiben bízom csak annyira, hogy segítséget kérnék tőle. Tudom, hogy ő nem fog kiröhögni, legalábbis nem nagyon, ő az egyetlen haverom, akit nem az érdek hajt, benne tényleg megbízom. Már csak fel kéne hívnom valahogy Jamilt. Kész szerencse, hogy csak az egyik kezem bilincselte az ágyhoz ez a csaj, így aztán a félig letolt nadrágom zsebéből előhalászom a telefonom. Viszonylag könnyen megoldom, de nem tudom értékelni az ügyességem, túl mérges voltam.
- Helló haver, akadt egy kis gond, át tudnál ugrani hozzám? Mondjuk most, mert elég nagy sz.rban vagyok - hadarom el neki gyorsan és várom a választ.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 11.03.13 22:54

Hosszú munkás napon van túl, és már elszabadult Vincente mellől is, mint éppen a kedvenc testőre vagy mije, és a lakásában végre magány és egyedüllét várja. Fáradtan dől neki a bezárt ajtónak, és felsóhajt, aztán erőt vesz magán, és ledobálja a ruháit, tipikusan agglegényekre jellemző módon, mindenhová jut valami, a kanapéra, a székre, a szekrény elé... A fürdőbe lépve már csak alsó van rajta, de azt is leveszi, és a tükör elött ügyeskedve összeköti a haját, hogy az ne legyen csurom vizes, tegnap mosott hajat, ma nem akar vele több mint két órát szarakodni. A meleg víz kellemesen hat rá, ellazítja, fáradt és feszült izmait, és kicsit fel is frissíti, éppen annyira, hogy meghallja a telefonja csörgését. Csendes szitkozódással lép ki a zuhanykabinból, és teker maga köré egy nagy törülközőt, a vízcseppek még lassú folyamként törnek utat lefelé az izmos felsőtesten. Kis kotorászás után meg is találja a csörgő eszközt, és már unottan pillant a kijelzőre ezúttal ki akar tőle, és mit, de az első pillantás után, felvonja a szemöldökét. Erre nem számított, de azért felveszi a telefont és beleszól, de a másik szinte meg sem várja mit mond, máris hadarni kezd, amiből Jamil két dolgot von le azonnal. Rohadt mód ideges, és dühös. Nem érzi a hangján hogy veszélyben is lenne, inkább csak tömény indulatot, így végül felsóhajt.

- Baromi sokkal fogsz ezért tartozni... Negyed óra és ott vagyok - teszi le végül a telefont, és tiszta ruhába bújik. Ugyanúgy farmerbe és izompólóba, alkarjaira fűzi a bőr védőket a két késsel, amik nélkül sehová nem hajlandó menni. A tokok és a markoltok porcelánréteggel vannak behúzva, így a fémérzékelő detektorok sem szúrják ki őket. Felkapja a dzsekijét az iratait, tárcáját, kocsikulcsot, és az előszobába már csak cipőt húzni áll meg, katonai surranót húz, az jó stabil, és minden helyzetben megállja a helyét. Nem kell útbaigazítást kérnie, pontosan tudja hol lakik Lorcan, hiszen volt olyan hogy ő vitte haza öntudatlanul, mert ugye VIP vendég volt a klubban ahol egy ideig Belvedere megbízásából dolgozott.

Negyed órával később, kiszáll a sötétzöld Land Roveréből, és a lakás felé veszi az irányt, és meglepve tapasztalja hogy az ajtó nyitva van. Az ajtó mellé lapulva löki be az ajtót, és vár egy kicsit, majd beljebb óvakodik, kezei minden pillanatban előránthatják a fegyvereit, ha kellene. De mikor beljebb jut a hálóban, megáll az ajtóban és kissé döbbenten nézi az elé táruló jelenséget. Egy igencsak felbőszült zenészt félig az ágyhoz bilincselve.
- Ne mondd hogy ennyire balfasz voltál... ki intézett el ilyen rondán? És hol a kulcs? - kérdezi, de hangjába némi gúny vegyül, és persze remekül szórakozik a helyzeten, de beljebb sétál, és kész segíteni kiszabadulni, de... be kell vallania, erre nem számított.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 12.03.13 11:40

Ezt nem hiszem el, ennyire nem szivathat meg. Pedig mégis, dob egy puszit és már ott sincs. Kizárt, hogy ez velem történik meg. Eddig még egyszer sem fordult elő, nehogy már egy kis színésznőcske intézzen el. Ennél cikibb helyzetet el sem tudnék képzelni. Illetve de, ha ez az egész kiderül. Na azt nem… Ez nem derülhet ki. Nem gondolkodok sokáig, hogy mi legyen. Kész szerencse, hogy nem jártunk még ott, hogy nadrág sincs rajtam, így, hogy félig meddig van lehúzva, még pont elérem a telefonom, tiszta jó, hogy mindig a zsebemben tartom. Egyből tudom, hogy kit fogok hívni. Tuti nem a menedzserem, biztosan kioktatna és most a fejmosás az, ami a legkevésbé hiányzik. Így aztán a választásom az egyetlen olyan emberre esik, aki már így is sokat tett értem és tudom, hogy most sem kell sokáig kérlelnem. Ahogy felveszi a telefont, nagyjából szóhoz sem hagyom jutni, eldarálom a mondandómat, túl ideges vagyok és amúgy sem telefonon akarom magyarázni, szerintem el sem hinné. Hát őszintén én sem hinném el, ha nem velem történt volna, de még így is az jár a fejemben, hogy csak álmodok. Fogalmam sincs mennyi idő alatt ért ide Jamil, a telefonom szerint olyan sok idő nem telt el, de az ágyhoz bilincselve nem tűnt túl rövidnek. Legalábbis nagyon remélem, hogy Jamil jött meg, ugyanis lépéseket hallok. Kétlem, hogy a csaj bezárta volna maga után az ajtót, az lenne még valami.
- A hálóban vagyok – osztom meg az egyelőre ismeretlen vendéggel a tényt, végülis, ha éppen ki akar rabolni valaki, azt is nyugodtan megteheti. Legfeljebb végignézem, mást nem nagyon tudok tenni. Aztán megjelenik Jamil az ajtóban, én meg felsóhajtok. Végre megmenekültem.
- Neked is szia – morgok egy sort, persze nem rá haragszok, sőt, kimondottan hálás vagyok neki, amiért eljött, de jelenleg jó, ha a nevemet tudom. Abban sem vagyok biztos.
- Egy színésznőcske volt olyan kedves és felültetett, mint látod elég durván – fújtatok, mint egy felbőszült bika. Nem tudja ez a nő, hogy kivel szórakozott.
- Elhiheted, ha tudtam volna, hogy egy boszorkány, nem fektetek bele energiát. A filmvásznon gondolkodás nélkül ledobja a textilt, itt meg játssza az erkölcsös nőt, akit nem lehet megkapni egy éjszakára – magamhoz képest még visszafogott vagyok, tudnám ennél szebb jelzőkkel is illetni a hölgyet. Látom, hogy Jamil is jól szórakozik a helyzeten, valószínűleg én sem tennék másképp az ő helyében.
- Szánalmas látvány vagyok, tudom, de hidd el hálás lennék, ha megoldanád a problémámat. A kulcs, hát… a kulcs az éjjeliszekrény fiókjában van… remélem – kicsit bizonytalan a hangom, igazából azt hiszem oda tettem, de ki tudja, amikor használom, általában nem a kulcsra szoktam figyelni.
- Nagyon remélem, hogy a sajtó nem fogja ezt kiszimatolni… Vagyis, hogy a csaj nem dumál… Az biztos, hogy hatással lenne a hírnevemre, de nem hinném, hogy jó irányban – morgok tovább, de mit csináljak, elképesztően utálom, ha korlátozva vagyok, hát még, ha ilyen szépen átejtenek.
- Jamil… kössz, hogy ilyen gyors voltál – veszem halkabbra a hangom, ha ő nem jön, nem tudom mit tennék.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 12.03.13 17:36

Az ajtóban állva valóban remekül mulat a helyzeten, és azonmód fel is méri a helyet. Rossz megszokás, mindenhol fenyegetést érez, így mindig mindent pontosan felmér, és most is csak ezután merészkedik beljebb, soha nem lehet elég óvatosnak lenni, és ő amúgy is pengeélen táncol. Kétszeresen is ami azt illeti. Lorcan sem tudja kicsoda ő, és amennyire csak lehet elkerüli a magánéleti témákat, de tény hogy sokkal megfontoltabb mint a legtöbb ember. Az utóbbi években a munkája miatt nem riadt vissza semmitől, és többszörösen is bizonyított, mindkét oldal felé, de nem lankadhat a figyelme. Lorcan csak amolyan futó ismerős nála, nem sok vizet zavar, de néhány szívességgel megkönnyítheti néha a dolgát, így fenntartja a kapcsolatot. Nem is kell a hangot hallania, hogy egyből megtalálja a férfit, hiszen egyértelmű honnan jön a motoszkálás, de a látvány... nos még neki is megfizethetetlen.
- Jah, beléd is - válaszol nem túl udvariasan a köszönésre, mivel elég hosszú és pocsék napja volt, már nagyon szívesen aludna, istentelen időpont van. Éjfélen is túl.

- Akkor valamit nagyon tudhat az a nő, ha ennyire simén képes volt átejteni, Téged, a nagy nőfalót - nem bírja ki hogy egy kcisit ne kárörvendjen, és gonoszkodjon a helyzeten, de a szája szegletében rejtőző mosoly elárulja, hogy igazából csak a hasát fogva röhögne, ha nem lenne benne némi, hm, szolidaritás a másik iránt. Csak jót vigyorog azon, hogy haverja mint valami felbőszült bika fújtat kivörösödött képpel, és mindenre ami szent és szentségtelen, meg merne esküdni hogy a 200 at veri a vérnyomása.
- Ch, kellett neked. Minden szembejövő nőnek udvarolsz hát most ráfáztál, legközelebb nézd meg jobban kit akarsz megdugni - kuncog, mert a dühös Lorcan igazán vicces, és a helyzethez mérten sem tud komoly lenni, annyira abszurd a helyzet.
- Ezt jól mondod, az vagy, de nyugi, ha ennyire tombolsz a végén még agyvérzést kapsz itt nekem. Minden vagyok de orvos nem, nem tudnék veled mit kezdeni... - húzza el a száját, és a válasz után az éjjeli szekrénykéhez sétál, ami nincs messze ugyan az ágytól, de onnan mégsem lehet elérni, főleg nem odabilincselve. Kihúzza a fiókot, és talál benne mindenfélét, de a kulcsot egyenlőre nem. Kicsit mélyebben is belekotorászik, és végül megtalálja a keresett tárgyat, és odaballag az ágyhoz, de előbb megvárja mit magyaráz a másik.

- Ugyan, kit érdekelne a jóhíred, különben meg ki tudja, lehet hogy ragadnának a nők ha megtudnák hogy mit szeretsz, és ha mázlid lenne, akkor erre a tyúkra lennének mérgesek hogy mit merészelt. De tőlem szokás szerint nem tudja meg senki - von vállat, és előrehajol, így a haja kicsit belelóghat Lorcan képébe, de ha ki akar szabadulni el kell viselnie a szantálfa illatú tincseit, amiket mindig gondosan kezel, a raszta hajjal több a baj mint a sima frizurával. Két kattanás, és a bilincs már Jamil kezében van a kicsike kulcsokkal együtt.
- Még pont alvás előtt kaptál el, még tíz perc és esélyed sincs hogy megmozduljak otthonról - rázza meg a fejét, mert ennek tényleg nem sok esélye lenne. Keveset alszik, de olyankor mélyen.
- A gyors és hatékony segítségemet meghálálhatod ha bezárod az ajtót végre, és elfoglalhatom reggel hatig a kanapédat - jegyzi meg, de szine biztos benne hogy hálás lesz a segítségért, és hagy neki pár órát, amikor aludhat.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 12.03.13 23:08

Azt mondjuk megértem, hogy nem annyira lelkes. Én sem lennék az, ha a balf.sz haveromat az éjszaka közepén kéne egy kínos, nevetséges szituációból kimentenem. Viszont eljött, itt van és ez a lényeg. Na meg, hogy kiszabadít. Ettől már el is szállt a dühöm fele.
- Nem tud semmit, egyszerűen csak én voltam a h.lye, túlságosan bejött és azt hittem megéri ez a kis fáradság... honnan tudhattam volna, hogy megjátssza magát? – teszem fel az inkább költői kérdést. Nem tudom a választ, szerintem senki sem tudja a csajt kivéve, hogy ez az egész mire volt jó.
- Ilyen még egyszer sem fordult elő. Ki gondolta volna azokután, hogy olyan szenvedélyesen csókolt? Nem tudhatta, hogy ezt tartom az ágyam mellett – rántom meg a kezem, de a bilincs csak nem enged.
- Szóval fogalmam sincs miért csinálta, de túljárt az eszemen, az biztos. Elég merész a csaj, kíváncsi lettem volna, ha nincs ez a bilincs, mit talál ki – gondolkodok hangosan, igazából nem lényeg, mert a fém karperec itt volt, ő meg jól kihasználta a helyzetet. Látom, hogy Jamil majdnem elröhögi magát, csak a tapintatossága miatt nem teszi. Egy kis piszkálódás belefér, igazából még azért sem haragudnék, ha kinevetne. Ennyire ciki helyzetben az lenne a legkevesebb, hogy nem sértődök meg rajta.
- Tombolok? Szerinted mégis miért lennék nyugodt? – morgok egy sort és még mindig azt várom, hátha csak egy álom és felébredek. Jamil keresgélni kezd a fiókban, őszintén fogalmam sincs, legutóbb hova tettem, de ott szokott lenni. Már kezd leverni a víz, szerintem túl sokáig keresgél, de végül megtalálja és fölém hajol. A képembe lóg a haja, de mit bánom én, csak az érdekel, hogy végre meghallom a kattanást és kiszabadul a kezem. Különben is, tök jó illata van, de semmi pénzért nem osztanám meg vele a véleményem, egy kikötözött zenész éppen a haverja illatát dicsérgeti, na az még jó lenne. Mondhatni félreérthetetlen, így inkább csendben tűröm, ahogy kiszabadít. Másik kezemmel fájdalmas arcot vágva tapogatom végig a csuklómat, nem volt túl kellemes, főleg, hogy ez nem a szőrös fajtából való bilincs és azért elég rendesen rángattam, meg is érzem. Ahogy észbe kapok, felugrok és felrángatom magamra a nadrágot is. Pólót nem veszek fel, túlzottan azért nem vagyok szégyenlős, meg szerintem Jamil látott már ennél érdekesebbet is.
- Kössz, tényleg. Megmentettél – nem mintha nehezemre esne megköszönni, csak nagyon ég a pofám. Kisétálok a konyhába, majd két dobozos sörrel a kezemben térek vissza, az egyiket felkínálom neki, ha elfogadja, egy laza mozdulattal odadobom.
- Mivel tudnám meghálálni? – teszem fel a kérdést és egyből meg is kapom a választ. Igazából fogalmam sem volt, mit szeretne, de azt hiszem ez bőven belefér. Egyből rá is bólintok.
- Rendben, ez nem is kérdés, de aludhatsz az ágyban is. Én még úgysem tudok, majd én elleszek a kanapén – tényleg túl feldúlt vagyok ahhoz, hogy aludjak, na meg nem volt éppen kedves dolog tőlem, hogy ilyenkor iderángattam. Kinyitom a sört, jólesően beleiszok, közben meg elvonszolom magam az ajtóig és bezárom. Kizárok minden boszorkányt. Visszasétálok és a hálószoba ajtajának dőlve várom a választ. Ha feltétlen ragaszkodik a kanapéhoz, legyen, az övé, de én felajánlottam az ágyat.
- Esetleg velem szeretnél aludni? Félsz a sötétben? – már nem vagyok kiszolgáltatott helyzetben, így visszatér a nagy pofám is. Persze tudja ő is, hogy csak viccelek. Szeretem húzni. Ezzel a mai esettel úgyis ő van helyzeti előnyben kettőnk közül. Sokkal jövök neki, nem ez volt az első eset, hogy kihúzott a szorult helyzetből.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 13.03.13 19:20

Hallgatja, hogy mit mereng a másik, de nem szól bele, ismeri annyira a férfit, hogy tudja, ha valakire rápörög, hát nem válogat. Kelletlenül jött ugyan, de utólag belegondolva, talán jobb is, hiszen egyrészt ő nem pofázza el a dolgot, másrészt legalább röhögött egy igazán jót, mióta beépítve dolgozik. Csak a fejét csóválja, Lorcannak igazán nagy problémái vannak a nők terén, mármint mindenkit megkaphat, viszont abba sosem gondolt bele, hogy neki mi is a dolga, és ki küzd nagy problémákkal. Gyereknek tartja magához képest a zenészt, noha majdnem azonos korúak.
- Édes istenem, ember te aztán sosem nézed meg magadnak közelebbről kit akarsz felszedni mi? - csóválja a fejét rosszallóan, de inkább csak szórakozik a helyzeten, ennyi igazán kijár neki egy pocsék nap után. Letelepedik az ágy végére, miután kiszabadította a pórul járt zenészt.

- Nagyon remélem nem is fog még egyszer, hanem lesz annyi eszed hogy vagy elrejted a bilincsedet és egyéb perverz holmidat, vagy jobban megnézed kit hozol fel... de isten ments hogy belepofázzak az életedbe - emeli fel a kezeit, tényleg nem akar beleszólni, csak a fáradtság mondatja vele ezeket a dolgokat. Kezébe temeti az arcát egy pillanatra, amíg a másik ide-oda mászkál, és dühöng magában merengve amit végül fennhangon is kimond, de azt nem kommentálja.
- Mondjuk mert itt vagyok, és kiszabadultál a roppant kínos helyzetedből? Mellesleg én a helyedben bőszen imádkoznék hogy a csaj csak kicsit cseszett ki veled, és nem fogja szétkürtölni a hírt - jegyzi meg, mert ki tudja mire lehet képes a nőcske, azok után hogy ilyen szépen itt hagyta Lorcant. Később akár még kellemetlenséget is okozhat, bár lehet hogy ő járatja túl az agyát, de nem tud leállni, az életben maradása függ tőle, hogy mikor mennyire látja át a helyzetet és tudja a maga javára fordítani azt.

Erőt vesz magán, és nem alszik el ülve az ágy szélén, megvárja míg Lorcan bezárja az ajtót, és két sörrel tér vissza. Elfogadja az egyiket, és gyakorlott mozdulattal nyitja ki, és iszik bele. A dobozos sör előnyei... Jólesik neki a hideg ital, és könyökét a térdére támasztva hallgatja mit morog még össze-vissza a másik.
- Túlságosan felzaklatott, ami történt? Nocsak, mik nincsenek - vigyorodik el, de nem utasítja el az ajánlatot, és mivel ma közelében sincs a finomkodásnak kibújik a cipőből és zoknikból, és hanyatt is dől az ágyon. Semmi ereje nincs további vetkezésre. A telefonjára még beállít egy hat órai ébresztőt, és mikor a másik megjegyzi az egyedül alvást, csak bemutat neki, és megszólal.
- Én még valahogy megküzdök a rémálmaimmal, de lehet hogy melléd nem ártana valaki, aki megvéd a színésznőcskéktől... Nem ciki, aludhatsz velem ha gondolod, de ha a takaró alatt egy centivel is közelebb jössz véged.... - jegyzi meg, és elhelyezkedik. Nem kell sok hozzá hogy azonnal elaludjon.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 17.03.13 1:00

Ezt még mindig nem hiszem el. Morgok még, de szerintem nem csoda, nem tudom, más mit szólna ehhez. Ja semmit, rajtam kívül lehet, hogy nincs is olyan, akivel ezt meg lehet csinálni. Mindenesetre tényleg nem tudom, hogy Jamil nélkül mire mentem volna. Itt maradok ki tudja meddig, rosszabb esetben még a sajtó is rám talál. Most viszont, hogy már kiszabadultam és bezártam az ajtót, ennek semmi esélye. Jamil persze a maga sajátos módján kioktat, de nem veszem magamra, inkább szórakoztatónak találom a helyzetet. Legalábbis most már. Eddig nem voltam annyira oda érte, hogy mozdulni sem tudtam az ágyról. Végighallgatom amit mond, de persze egyből megvan a válaszom is.
- Képzeld el, nagyon is jól megnéztem, hogy kit akarok felszedni. Vékony volt, szép volt az arca és nem mellesleg mellben is ott volt – háborodok fel, persze csak megjátszom.
- Mégis mit kéne néznem egy csajon? Normálisnak tűnt, azt a kérdést meg mégsem tehettem fel, hogy szia, odabilincselsz az ágyhoz és otthagysz? Már csak azért sem, mert eszembe sem jutott – folytatom tovább és én is kinyitom a sört. Már nem zavartatom magam, kiszabadultam a kellemetlen helyzetből, már nagy a szám. Látom rajta, hogy nagyon fáradt, de azért szóval tartom, különben is, éppen a sört issza, szóval annyira nem lehet sietős az az alvás. Újabb megjegyzésére felkapom a fejem.
- Ha szét is kürtöli, akkor majd én is kitalálok róla valamit – vonom meg a vállam, mintha ez csak így menne.
- Úgysincs bizonyítéka, ha az is volt a célja, hogy rámküld egy újságírót, már elkésett, mert ide nem jut be, az biztos. Ha ő így, akkor én is úgy... Nem fogok finomkodni, ha kitálal az esetről, akkor majd én is megszellőztetek valamit róla. Teljesen mindegy, hogy igaz vagy nem, a saját fegyverével vágok vissza – ezt el is döntöm magamban. Felajánlom neki, hogy aludjon az ágyamban, ha már iderángattam, ez a legkevesebb, én úgysem tudok aludni, ahhoz túl ideges vagyok, na meg az sem tett jót, hogy kellően felizgatva hagyott itt az a csaj.
- Ne mondd, hogy téged hidegen hagyna, ha ilyen történne veled. Jó, ne is kezdj bele, tudom, veled ilyen nem fordulhat elő – emelem fel védekezően a kezeimet, már szinte előre tudom, mit válaszolna, így aztán megelőzök még egy kioktatást. Azzal, hogy vele alszok, csak viccelek, érti ő is, de azért belemegy, bizonyos szabályok között. Lerúgja a cipőjét és a zokniját, aztán már el is terül az ágyon. Ha már felvetette a dolgot, hogy nem zavarná, akkor végülis miért ne.
- Ha esetleg mégis rámküldi az újságírókat a csaj, akkor elég kellemetlen lesz, ha veled találnak egy ágyban. Mondjuk kizárt, hogy ide bejusson bárki is – vonom meg a vállam, beleiszok a sörbe, aztán leteszem az éjjeliszekrényre és elhelyezkedek.
- Majd nagyon figyelek, hogy ne lépjem át a határt. Kielégületlenül nehéz lesz – nevetek és a hosszú hajam rendezgetem kicsit, nem szeretek ráfeküdni. A plafont bámulom, tényleg nem vagyok álmos. Egy ágyban egy pasival, ilyen sem volt még. Igyekszem nem elnevetni magam a helyzeten.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 17.03.13 2:13

Nyugodt kifejezéssel figyeli a még mindig hőzöngő zenészt, és komolyan csodálkozik hogy még minden egybe van a szobában, vagy a lakásban. Persze, nem múlasztja el hogy körülnézzen, hiszen ennyire közelről még sosem látta a férfi szobáját, akkor sem igazán amikor neki kellett bedobni a részegség mintaképét az ágyába. Bár szerencsáre Lorcan csendes részeg, egy idő után beájul, és legalább nem kell vele hadakozni folyton, a hazaúton. Ez az emlék apró mosolyt csal az arcára.
- Nos, úgy tűnik mégsem elég jól. Na mindegy, legközelebb több eszed lesz, és elpakolsz mindenfélét, mielőtt nőt hozol fel a lakásodra - kárörvend még egy picit, és beleiszik a sörbe. Jól esik neki ami azt illeti, hosszú fárasztó nap, és a haverja hülyesége, ez már sok neki. Még neki is, pedig ő aztán túlélt már pár extrém helyzetet a rendőrség kötelékében is, meg Vincente mellett is. Nem véletlenül lett a jobb kéz.

- Akár meg is kérdezhetted volna, hogy szeret-e vadulni, de igaz, elég nehéz felmérni hogy milyen is egy nő. Bár ki hogyan szereti - von vállat, és megint beleiszik a sörbe. Nem ilyet szokott inni, de ez is megteszi, ma minden ami hideg és hűsít. Annak ellenére hogy elég rosszkedvűen indult el, mostanra jót derül a helyzeten, végül is nem mindennapi eset.
- Nem kell messzire menned. Színésznő, kezdő sok mindenre hajlandó a sikerért. Elég lezavarnod pár kört valamelyik barátnőjével, vagy csak megmozgatnod a zenész ismerettségeidet és máris képben vagy. Én legalábbis ezt tenném - tanácsolja a maga kedves módján, mivel ő azonnal utána nézne a nőnek, még véletlenül se érje kellemetlen meglepetés, és ha Lorcannak lesz egy csepp esze, ő is megteszi. Jobb a biztonság alapon. Eljátszadozik egy kicsit a sörösdobozzal, de már eléggé csukódnak le a szemei, így nem sok időt jósol magának hogy elaludjon. A zenész következő szavaira már nyitná a száját, de végül mégsem mond semmit, vagyis semmi olyat, amit gondol.

- Pontosan. Nagyon kényes vagyok a nőkre, és az egyszerű gyors köröket szeretem, mindenféle "extrától" mentesen - mutatja fel a bilincset, aztán vissza teszi a hozzá legközelebb eső helyre, egy kis könyvespolc tetejére. Majd a gazdája holnap elpakolja. Vagy nem. A következő felvetésre felnevet.
- Szerintem az újságírók annyi meg lennének lepődve hogy nem is tudnának mit írni hirtelen. Egy zenész meg egy kidobóember egy ágyban... tuti az év sztorija lennél ezzel - morog egy kicsit, és elhelyezkedik rendesen, és kiissza a maradék sört, amiért kifejezetten hálás. Magára húzza a takarót, és egy picit meglepődik hogy Lorcan végül a viccet félretéve melléfekszik. De nem bánja, aludt már rosszabb alakokkal is együtt. Az utolsó megjegyzésére azért az első keze ügyébe akadó dolgot - ami egy kispárna - hozzávágja Lorcanhoz.
- Nem érdekel a kielégületlenséged. Ott maradsz, vagy kirugdoslak a világból - jegyzi meg kedvesen, de tudja hogy a másik is éppenolyan heteró mint ő, és így esély sincs erre. Hátat fordít neki, és eltűri az arcából a haját, és percek múlva már csak az egyenletes szuszogását lehet hallani.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi 17.03.13 21:15

Ez a sör jó ötletnek tűnt, látszólag Jamil sem volt ellene, jólesően kortyolt bele és nekem is kellett valami, ami lehűt. Látszott rajta, hogy fáradt, de azért még dumáltunk, amúgy is ritkán találkozunk, főleg mostanában, pedig jó arc. Ki tudja hányszor hozott már haza, szóval nem véletlen őt hívtam, tudtam, hogy útba sem kell igazítani és ha valakinél, akkor nála biztonságban van a kis titkom a mai pofáraesésemről. Látott már ennél rosszabb állapotban is és azokat sem tette szóvá, pedig tényleg nem tudom, némelyik alkalommal, amikor hazahozott, mi történt pontosan.
- Majd legközelebb körültekintőbb leszek, csak azt ne mondd, hogy te mindenre figyelsz, amikor felszedsz egy csajt. Ha ráállok a dologra, akkor a célra figyelek, az pedig az, hogy minél előbb alattam nyögjön. Ilyen lényegtelen dolgok, hogy ő valójában hogyan szereti, miért érdekelnének? Eddig még nem volt rám panasz, pedig a saját kedvemre használtam őket és még csak nem szívtam meg. Hát egyszer mindent el kell kezdeni – tárom szét a kezeimet, olyan hevesen magyarázok, hogy majdnem kilöttyen a sör. Iszok is belőle, hogy minél kevesebb legyen a dobozban, aztán folytatom a mondandómat, mielőtt bealszik.
- Jó, igazad van, majd jobban figyelek, de nehéz ilyenkor a fejemmel gondolkodni. Az a bilincs meg tök véletlen volt ott, ahol megtalálta. Ennyi erővel ki is akadhatott volna és elrohanhatott volna, de nem tette, mocskosul szépen kihasználta a helyzetet. Csak azt nem értem, akkor mit tett volna, ha nincs ott ez a cucc – elmélkedek, igazából mindegy is, már megtörtént, kikötözött, itthagyott, Jamil meg kiszabadított ebből a kényes szituációból. Nem bánnám, ha nem szerepelnék ezzel az újságokban, bár nem látok rá sok lehetőséget, legfeljebb pletyka lehetne, bizonyítékok nélkül. Úgy meg nem sokat ér, főleg, hogy akkor szépen visszavágok neki.
- Ugyan haver, nem gondolod, hogy ez már üldözési mánia? Alkalomadtán körbekérdezek, de nem hiszem, hogy egy ilyen csaj ártani tudna nekem, semmi kézzelfogható dolog nincs a birtokában az estéről. Láttak páran minket együtt eljönni, ennyi, nem nagy ügy. Előtte meg a wc-ben dekkoltunk, ennyi erővel azt is hihetik, hogy már ott meghúztam, pedig nem – húzom el a számat, nagyon gáz a mai estém, de ez van, Jamil már úgyis kiröhögte magát rajtam.
- Egészen mást tervezek. Még nem tudom pontosan, hogy mit, de az biztos, hogy nem újságon keresztül akarom kínos helyzetbe hozni. Sokkal jobb, ha ismerősök és ismeretlenek, vagyis nagyközönség előtt teszem és láthatom az arcát közben. Akkor lenne igazán édes a bosszú – jelentem ki elgondolkodva, közben az arcom is megváltozik, élvezettel beszélek róla, már nagyon viszket a tenyerem, meg akarom leckéztetni a csajt, hogy máskor eszébe se jusson ilyen. Tudja, hogy velem nem játszhat. Végül úgy döntök, én sem alszok a kanapén, elférünk itt ketten is és amilyen fáradt, szerintem nem bánja. Így aztán elhelyezkedek mellette, de a beszólásomra kapok egy párnát a képembe.
- Majd igyekszem visszafogni magam bébi – nevetek, de úgyis tudja, hogy viccelek. Kis túlzással nincs még egy pasi, aki ennyi csajt fektetett már meg, mint én. Szóval emiatt nyugodt lehet, nem fogok átpártolni a pasikhoz, nincs az a pénz. Elhelyezkedek mellette, háttal neki, ahogy ő is, ez így pont jó.
- Nem pont erre gondoltam, hogy egy pasival töltöm az éjszakát – sóhajtok fel nevetve, de aztán nem kell sok, hallom, hogy mélyen szuszog. Én bárhogy is próbálkozok, nem tudok aludni, így előhúzom a telefonom a zsebemből, nem szoktam így aludni, de most így alakult, nyomogatni kezdem és megiszom a maradék sört, elfoglalom magam, amíg Jamil mellettem alszik. Mintha azt mondta volna, hogy hatkor kel. De az nem reggel, az hajnal. Addig le sem szoktam feküdni, nem hogy akkor keljek. Nincs az a pénz. Valamikor félálomban leteszem a telefont az éjjeliszekrényre. Nem gondoltam, hogy a pofára ejtés ennyire fárasztó. Hamarosan én is elalszok, álmomban pedig Jamil felé fordulok és kicsit közelebb is húzódok, szokatlan a helyzet, még csak csajjal aludtam együtt, de álmomban ez teljesen mindegy, csak érzem, hogy van ott valaki.

Tárgy: Re: Lorcan & Barbi