Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
- Még mindig nem értem kicsim, miért kellett Vegasba költöznöd? És mégis mennyi időre? - Nem tudom mennyi időre anya, tudod milyen ez. Ameddig tart a meló, addig itt vagyok, utána megyek a következő helyre. - Meg kellene már állapodnod valahol kisfiam. Gyere haza hozzánk, apád még mindig abba reménykedik, hogy idővel átveszed majd a műhelyét tőle. Olyan ügyes kezed van és úgy szereted az autókat… - Mondtam, hogy meggondolom, de szeretnék előtte egy kis pénzt gyűjteni, azt pedig most csak így tudok. De ne aggódj, nem vesztem el. - Mi is az, amit csinálsz? Sosem értettem, hiába mondtad el annyiszor. - Pedig egyszerű. Nagyobb építkezéseken dolgozom, amik jól fizetnek. - De… - Most mennem kell, de ígérem, hamarosan hívlak. - De én… - Szeretlek titeket. Puszi - Mi is szeretünk Vaughn. – mikor meghallottam a hangján, hogy mindjárt sírni fog, képtelen voltam tovább hallgatni, muszáj voltam bontani a vonalat. Kevés dologra vagyok igazán érzékeny, de a női sírás… főleg az övé… Sóhajtva dobtam le az utolsó dobozt is a lakás közepén, majd az ajtónak dőlve végig néztem a helyen. Tégla lakás, harmadik emelet, tűzlépcsővel és egy ótvar lifttel, ami beköltözésem óta, azaz két napja, háromszor krepált be és még csak délután négy körül jár, szóval sanszos egy újabb kör. Mindenhol dobozok, amerre csak a szem ellát, többségéből sosem szoktam kipakolni, csak kiveszem belőle, ami épp kell, aztán amikor újra költözöm csak ragasztót cserélek rajta és uccu neki… Talán igaza van, talán tényleg ideje lenne megállnom, de még annyi a tennivalóm és a munka, amire az én szentéletű édesanyám sosem jöhet rá. Biztosan nem dicsérné meg a fiát, hogy a világ egyik legprofibb bérgyilkosa, hiába nagy dolog. Azt sem tudhatja meg, mi hozott engem valójában Vegasba, mert azzal nem csak a munkámat fedném fel, de azt is, hogy megtaláltam az ikertestvéremet, akit a sors különös fintora képpen éppen meg kell, hogy öljek… Fasza mi? Pár hónapja jöttem csak rá, hogy egyáltalán a világon van, erre az a barom máris kihúzza valakinél a gyufát, nekem pedig el kell tennem láb alól… Épp nekem!
- Mi a… - gondolataimból egyszer csak felrázott egy mozgó doboz és valami különös kaparászás. Patkány?! Baszki, tudtam, hogy ez a hely nem épp egy Ritz Carlton, de még be se tettem a lábam, máris valami rágcsálóba kell botoljak? - Rábasztál kishaver… - vettem fel a baseball ütőmet az egyik dobozból és közeledtem a lény felé. Lassan nyitottam ki a fedelet és már épp lesújtottam volna, mikor… - Baszki! – nem patkány… inkább valami elcseszett mosómedve féle vagy… - macska… - nyögtem fel és leeresztettem az ütőt. - Mi a fenét csinálsz te itt? – fogtam meg a grabancánál fogva, hogy alaposabban is szemügyre tudjam venni. - Nem csak rusnya, de még kövér is… - állapítottam meg, majd a tekintetem megakadt a bilétáján, amin ott díszelgett a tulajdonos, azaz A. Moore neve és címe. Az én házamé… Remek. Tehát szomszéd dög… Beletúrtam a hajamba kissé bosszúsan, majd még mindig kezemben a döggel átkopogtam A. Moore lakásába. - Hello. Ez itt magához tartozik? - emeltem fel és csak aztán böktem ki, ki is a titokzatos macskás szomszéd. Egy lány… vagyis A. Moore nőnemű… Nem is olyan rossz ez a ház.
Outfit: Vaughn
do you know who i am?
Alex Moore
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 02.02.23 13:35
Dupla műszakot vállaltam, mert szívességet tettem ezzel az egyik kolléganőmnek és amúgy is a pénz mindig jól jön. Akármennyire is utálom a munkámat mégis el kell ismernem, hogy jól fizet, mármint a borravaló általában több, mint a fizetésem. Sőt, még talán azzal se lenne túlzott bajom, hogy a munkaruhám nem hagy túl sokat a fantáziára, még ezzel valahogy meg is tudnék barátkozni, de azzal már nem, hogy néhány idióta vendég felhatalmazva érzi magát arra, hogy fogdosson. - Pamela látni akar. – Jessica kárörvendő vigyora túl árulkodó, ribancos műkörmös kezével az iroda felé mutatott. Mosolyt erőltettem magamra, letettem a pultra a tálcát és felszegett állal megindultam az iroda felé. Pontosan tudtam, hogy mi vár rám. Le leszek cseszve, már megint. - Essünk túl rajta! – Beléptem a kígyófészekbe. Nem ültem le, nem számítottam túl hosszú beszélgetésre, inkább állva maradtam. Kezeimet ösztönösen összefontam magam előtt. - Annyira gyönyörű vagy Alex, többet kellene mosolyognod. – Nehéz volt megállni, hogy ne nevessem el magam. Pamela már rég túl van a legszebb évein, de nem képes elfogadni, hogy már nem úgy néz ki, mint fiatalon. Mosolyogjak többet? Pam a túl sok botoxtól már lassan pislogni sem tud. - Ha a mosolyom miatt alkalmaztál volna, akkor ennél jóval többet takaró lenne a munkaruhám. – Mutattam magamra, de már csak azért is elővettem a lehető legédesebb mosolyomat, sőt még szempillát is rebegtettem. Az iménti incidens miatt még mindig dühös vagyok, nehezemre esik magamban tartani a véleményemet. Nem győzőm magam emlékeztetni, hogy ez a meló gáz, de csórónak lenni még inkább gáz. - Ez igaz. – Sóhajtott. – De attól még, hogy rengeteg bunkó férfi van a világon… - Esélyt se adtam neki, hogy befejezze a gondolatmenetét. - Attól még nekem mosolyognom kell rájuk és a melleimet az arcukba nyomni? Ennyit nem ér a borravaló! – Pam értetlenül pislogott rám. Igyekeztem titkolni előtte a meglepettségemet, mert egészen addig abban a hitben éltem, hogy a túl sok mű cucctól az arcában még pislogni sem tud, de most rám cáfolt. - Alex! – Csattant fel Pam. Remek még a főnökömet is magamra haragítottam. Őszintén nem tudom bánni. Egyszerűen csak kiálltam magamért. - Te vagy a legjobb pincérnőm! Nem nézz idiótának! Tudom, hogy a múltkori eset se volt véletlen. Meg is érdemelte az a hapsi, hogy „véletlenül” a korsó sör az ölében landoljon, de a mai… - Csalódottan felsóhajtott. - Túlzásnak gondolod? – Próbáltam higgadtan viselkedni, pedig az igazságérzetemet bántotta, hogy Pamela nem az én oldalamon áll. - Igen! Annak gondolom! Mentőt kellett hívni a pasashoz! Nagyon nem akarok botrányt! Nincs arra szükségem, hogy elterjedjen a hír, hogy az itt dolgozó nők ennyire agresszívak. – Na most én pislogtam rá meglepetten. - Tessék?! – Alig akartam hinni a saját fülemnek. – Nem vagyok agresszív! – Kezdtem volna bele a védőbeszédemben, de aztán bedagadt öklömre tévedt a tekintetem és hirtelen elhallgattam. - Akkor véletlenül tört el az orra? – Túl sokáig hallgattam, de nem azért, mert nem akartam válaszolni, inkább csak azért, hogy ne hirtelen felindulásból tegyem meg. - Nem volt véletlen. – Lazán vállat vontam, mintha nem is érdekelne, hogy az egyik fizető vendég orrát eltörtem a saját öklömmel. - Azt várod, hogy mentegetőzzek? Többször is figyelmeztettem, hogy ne érjen hozzám. – A dupla műszaknak hála rettentően fáradt és nyűgős voltam és én tényleg próbálkoztam, de aztán… Hát megtörtént. Ezen nincs is mit szépíteni. - Nem akarlak kirúgni, de ha legközelebb is megtörténik… - Drámaian felsóhajtott. - Értettem. – Semmi kedvem nem volt tovább hallgatni, ezért sarkon fordultam és sietősen elhagytam az irodáját. A műszakom hátralevő részében mosolyt erőltettem magamra és próbáltam nem arra figyelni, hogy mennyire fáj az öklöm. Szerencsére van két fivérem, akik megtanítottak arra, hogy hogyan üssek anélkül, hogy eltörném a saját ujjaimat. Már a nap első sugarai megmutatkoztak mikor végre haza estem. Raiders megvető pillantással vette tudomásul a jelenlétemet. - Én is szeretlek. – Felvettem, hogy magamhoz öleljem. Néha túl bunkó, de vannak gyengébb pillanatai, akkor annyira cuki mikor dorombolva bújik hozzám, hogy nem tudok rá haragudni azért se, ha flegmán viselkedik. - Éhes vagy? – Beszélek a macskámhoz, de esküszöm van mikor azt hiszem, hogy érti is azt, amit mondok neki, mert nyafogva vissza nyávogott. - Hát persze! Te mindig éhes vagy! – Letettem és elővettem egy alutasakos macska kaját. Tálkáját megtömtem, adtam neki friss vizet is, majd fáradtan bevonszoltam magam a fürdőbe, hogy leszedjem a sminkemet és gyors zuhanyozzak mielőtt befekszem az ágyba. Kopogásra ébredtem. Túl kényelmes az ágyam és csábít a maradásra, de mégis erőt vettem magamon és kimásztam az ágyból. Bele bújtam a nyuszis mamuszomba és szó szerint vonszoltam magam a bejárati ajtóig, miközben szemeimet dörzsölgettem. Az öklöm még mindig sajgott, de legalább a büszkeségem megmaradt. - Raiders! – Ajtót nyitottam és egyből kiment az álom a szememből. Kikaptam a macskámat az idegen kezéből, hogy magamhoz öleljem. - Miért volt magánál a macskám?! – Legszívesebben felsikítottam volna és bemenekülök a lakásomba, mert… Basszameg! Ez a pasi tízből tízes! Ekkor tudatosult bennem, hogy a hajam biztosan borzalmasan hasonlít most egy szénakazalhoz… A nyuszis mamusz és a combközépig érő mezem van rajtam… De legalább bugyi viselek, sovány vigasz, de erősen próbálok valamibe kapaszkodni. Ez a pasi amúgy is úgy néz ki, hogy még csak le se kell beszélnie a nőkről a bugyit, mert boldogan és önként megtennék neki. Nagyon hosszú listám lenne nekem is, hogy mit tennék meg a kedvéért, de az életem jelenleg olyan szakaszban van, hogy nincs szükségem bonyodalmakra és főleg nem szívfájdalomra, amit egy ilyen adonisz testű hapsi tudna okozni.
do you know who i am?
Vaughn Spencer
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 02.02.23 15:10
Alex & Vaughn
Őszinte leszek, mindenre fel voltam készülve A. Moore-al kapcsolatban attól kezdve, hogy valami öreg, kopasz, pocakos pasas, azon át, hogy egy őrült idős macskás nő, egészen addig, hogy majd valami kisgyerek nyit ajtót, akinek ki van sírva a szeme a szökött dög miatt, de ez a látvány… na ez sehol sem volt a fantáziámban. Egy dögös csaj, ráadásul hokis mezben… áh, biztosan a pasijáé. Faszom! Mert egy ilyen csajnak miért is ne lenne egy hoki imádó pasija? És az a mamusz… ciki, mégis cuki. Jesszus! Szedd már össze magad Vaughn és ha lehet ne csöppenj a csaj küszöbére, nem hiányzik, hogy kijöjjön a pasas a lakásból és elkenje a szádat, amiért bámulod a nőjét… Csak semmi bonyodalom, ne felejtsd el! - Ez az egymillió dolláros kérdés, mondd meg Te. – észre sem vettem, hogy máris tegező hangnemre váltottam, ahogyan azt sem, mikor kúszott a képemre a már jól megszokott ragadozó mosolyom, amivel a bárokban szoktak hódítani. - Egyébként… Raiders? Nem csoda, hogy meglépett egy ilyen név után… - bukott ki belőlem a nevetés – Mármint ne érts félre, én is fan vagyok, de csóró épp elég rusnya, nem kellene még a nevével is kibabrálni… - dőltem neki az ajtófélfának, miközben összefontam magam előtt a karjaimat. - Most költözöm be, az egyik dobozomban találtam, rám hozta a frászt. Nem tudom, hogy már így hoztam-e fel a lakásba vagy a nyitott ablakon keresztül tört be hozzám és kezdett felfedezésbe… - vontam meg a vállam. - Kishíján agyonütöttem, mert azt hittem, hogy patkány. Igaz nagy a hasonlóság, de mázlija volt, hogy felnyávogott. – közben a jószág elégedett dorombolással bújt hozzá a lányhoz. Mázlista dög, lehet én is így dorombolnék, ha egy ilyen szépség így simogatna. Baszki már megint elkalandoztam. - Egyébként ott lakom szemben… 15C – mutattam az ajtóra, amire résnyire még mindig nyitva van. - Máskor is számítsak rá szerinted? Csak a miheztartás véget kérdezem…
Outfit: Vaughn
do you know who i am?
Alex Moore
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 07.02.23 0:04
Erősen próbálok nem arra koncentrálni, hogy jelenleg úgy nézhetek ki, mint akit a bolondok házából szökött meg. Kicsit se kellene, hogy érdekeljen ennek a férfinak a rólam alkotott véleménye, akkor meg nem mindegy, hogy miben mutatkozok előtte? Áh, a hiúságom nagyon más véleményen van erről a témáról. Mentségemre legyen, hogy most ébredtem és fogalmam sem volt arról, hogy mi, vagy inkább ki fog rám várni az ajtó túlsó oldalán. - Szeret Houdinit játszani. – Nem ez volt az első eset arra, hogy Raiders felfedező útra indult volna, hogy a lakásomon kívüli életet megtapasztalja. Talán ennek az lehet az oka, hogy az előző gazdája nagyobb teret adott neki. Ez csak feltételezés a részemről, hiszen semmit sem tudok a múltjáról és arról, hogy mi történt vele azelőtt, hogy befogadtam volna. - Te mindig ilyen bunkó vagy? Vagy csak nekem tartogattad a sziporkázó megjegyzéseidet? – Raiders túl kedves a szívemnek és nem viselem túl jól, hogy ez az ismeretlen ipse cikizi a nevét. Komolyan képes volt a macskámra azt mondani, hogy rusnya? Van egy olyan sanda gyanúm, hogy bizony nem leszünk jóban ezek után. - Hűha! Már mindent értek! – Felnevettem miután türelmesen végig hallgattam, hogy hogyan talált rá a macskámra. - Te vagy a jóképű, de bunkó új szemközti szomszédom. – A pasas neki volt dőlve az ajtófélfának, így én a másik oldalának dőltem, hogy feltűnően végig nézzek rajta. - Erősíteni akarod a sztereotípiákat? Attól, hogy rossz fiúsan vagy öltözve még nem kell bunkónak is lenned. – Magamra erőltettem a legédesebb mosolyomat, miután igyekeztem kedvesen beszólni neki, közben végig a macskámat simogattam, aki látványosan ásított egyet, ezzel is jelezve, hogy unja a műsort. Már azt terveztem, hogy simán visszavonulok és rácsapom az ajtót, de ekkor meghallottam, hogy… Ne! Csak most ne! Nem bírnám ki. Hirtelen felindulásból megragadtam a kezét és rántottam magammal. Gyorsan becsuktam magunk mögött az ajtót, majd letettem a cicust a padlóra. - Ráérsz később is megköszönni. – Neki dőlve az ajtónak nagyot sóhajtottam. - Mrs. Gallagher elől bujkálok. – Löktem el magam az ajtótól. - Kedves idős asszony, felettünk lakik, de… - Újabb sóhaj szökött ki ajkaim közül. - Levakarhatatlan és most nagyon nincs kedvem hozzá, de te nyugodtan megismerkedhetsz vele, vagy várhatsz itt két percet, míg tiszta nem lesz a terep. – Meg is érdemelné, hogy kilökjem az ajtón Mrs. G. karmai közé, de nem vagyok ennyire kegyetlen. - Na és neved is van? – Mert nem rémlik, hogy a kis csevejünk alkalmával megejtettük volna a bemutatkozást.
do you know who i am?
Vaughn Spencer
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 08.02.23 19:12
Alex & Vaughn
A beszélgetésünk még csak néhány perce tart, de a csaj ez idő alatt már kétszer bunkózott le, közölte, hogy rosszfiúsan öltözködöm, ráadásul még azt is rám húzta, hogy csak erősítem a sztereotípiákat, másszóval egy kurva klisé vagyok… Baszki! Bele se gondolok inkább, hogy mi mindent vágna a fejemhez fél óra-fél nap után, amit velem tölt… Csak álltam ott az ajtónak dőlve, levakarhatatlan vigyorral a képemen, miközben összefontam magam előtt a karjaimat és igyekeztem végig a szemébe nézni és nem elkalandozni a mellei vagy a hosszú, formás combjai irányába, elvégre már így is bunkónak tart, nem kellene tovább rontanom a helyzeten. Másfelől viszont… ha már úgyis bunkónak tart… miért ne engedhetném el teljesen magam? Nem! Most állj le Vaughn! És inkább azon se rugózz, hogy nem mellékesen jóképű bunkónak tart… - Felétek így szokás udvarolni? – vontam fel a szemöldököm kíváncsian és már épp folytattam volna valami stílusossal, mikor a lány egyszer csak megragadott, hogy aztán berántson magával a lakásba és neki dőljön az ajtónak. Ledöbbentem, de persze ez igazán nem állhatott útjába annak, hogy hozzam a szokásos formám. - Minden sablon pornó valahogy így kezdődik… - emeltem fel a kezeimet magam elé megadóan – De hát mégis ki vagyok én, hogy elrontsam a bulit? – kettővel hatásosabb lett volna, ha rögtön el is kezdek vetkőzni, de végül megálltam, hogy csak rákacsintsak. Figyeltem, ahogy arról kezd magyarázni, hogy a szomszéd néni elől bujkál és hogy hálás lehetek, amiért megmentett engem is, majd, amikor ellépett az ajtótól nem bírtam ki, hogy meg ne nézzem magamnak a „veszélyt”, a fenyegető nyugdíjas hölgy személyében. Az ajtóhoz léptem és kilestem a lukon keresztül. - Azta! Kösz az életmentést. – szólaltam meg végül ellökve magam az ajtótól. - Nem vagyok az a kimondott társasági ember, aki leáll csak úgy diskurálgatni mindenkivel… - ismertem be, majd kicsit sem zavartatva magam elkezdtem szétnézni a lakásban, míg elül a helyzet odakint. - Vaughn… - feleltem miközben a képeket vettem szemügyre a falán - Vaughn Spencer – sok minden kiderülhet az emberekről a személyes tárgyaik alapján, én pedig már csak a munkám miatt is egyből az ilyesmiket szoktam keresni, már-már ösztönösen. - Na és a te becses neved Ms. Moore? – pislogtam felé, majd vissza a képre, amin három férfi és egy kedves nő mellett pózol, mind hoki mezben, kivéve az asszonyt. Bizonyára a családja… - Családi hagyomány?
Outfit: Vaughn
do you know who i am?
Alex Moore
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 09.02.23 0:07
- Udvarolni? – Hatalmas őzike szemekkel pislogtam rá, csak mert nem akartam hinni a saját fülemnek. Hűha! Nem is értem, hogy miért lepődtem meg azon, hogy ennyire pimasz. Azért engem sem kell félteni, de ezt majd megtapasztalhatja a saját bőrén. - Ha ez valami poén akart lenni, akkor elég szar a humorérzéked. – Nincs azaz Isten, hogy bármikor is bekövetkezzen az, hogy udvarolnék neki. Már csak azért se, mert ennyire el van szállva magától! Különben is én még az a fajta lány vagyok, aki szereti, ha a férfi teper érte. - Elképesztő! – Hangosan felnevettem, de közben nagyon utáltam magam érte, hiszen pont az előtt vágtam a fejéhez, hogy szerintem szar a homora. Alig akarom elhinni, hogy mindössze néhány perce ismerem, de már képes benyögni ilyen pornós utalást. Hihetetlen ez a pasi, de biztos vagyok abban, hogy lényegében ehhez van szokva. Ilyen külsővel bárkit megdönthet. Tuti, hogy élni is szokott a kínálkozó lehetőségekkel, de én nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Íratlan szabály nálam, hogy nem kezdek ki senkivel, aki ilyen közel lakik hozzám. Nem hiányzik a kínos találkozó szinte napi szinten miután már vége. - Legközelebb akkor akár pizzát is hozhatnál. – Jegyeztem meg csak úgy mellékesen, ha már a pornó utalással jött, akkor miért ne lehetne Ő a pizzafutár szerepében? Mondjuk ettől a gondolattól meg is jött az étvágyam. Minden értelemben. Azzal pedig nem is törődtem, hogy nem játszottam el előtte, hogy fogalmam sincs, hogy miről beszél, mert még életemben nem néztem felnőtteknek szóló filmet. Nem vagyok prűd, de nem is vitatnám meg ezt egy ismeretlennel. - Ó! Akkor érezzem magam különlegesnek? – Amúgy az iróniával szoros barátságban állok. - Alexandria. – Nagyot sóhajtottam, mert utálom, ha így hívnak. - Inkább csak Alex, azt jobban szeretem. – Bemutatkozás közben próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy az új szemközti szomszéd felderítő útra indult a lakásomban. Raiders sincs túlságosan meghatódva ettől, felugrott a kanapéra és összegömbölyödött. - Mégis miből jöttél rá Sherlock? – Lefelé pillantottam és számomra teljesen egyértelmű volt a válasz, már csak attól is, hogy még most is hoki mez van rajtam.
do you know who i am?
Vaughn Spencer
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 09.02.23 21:38
Alex & Vaughn
Egy darabig csak amolyan csendes megfigyelőként bóklásztam a nappaliban, tekintetemet egyik fotóról a másikra járatva, mint ahogyan munka közben szoktam felmérni a terepet. Igyekeztem magamba inni a dolgokat, elmenteni minden egyes parányi információ morzsát, attól kezdve, hogy a három pasi feltehetőleg az apja és a két testvére, azon át, hogy az anyja jó eséllyel nem akkora fan, mint a család többi tagja, egészen addig, hogy az ablak nyitva áll a nappaliban, azaz a macska minden valószínűség szerint így oldhatott kereket. A megjegyzéseit mindössze egy-egy fakó mosolykezdeménnyel nyugtáztam, mintha csak leperegtek volna rólam a szavai, ám ez közel sem volt így, sőt… jegyzeteltem. Elhatároztam, hogy egy szép napon, nem is olyan sokára revansot veszek majd értük a magam „bunkó” módján… - Tudod… nem vagy valami kedves. – pördültem meg egyszer csak épp az Ő irányába, magamra varázsolva a gyámoltalan kisfiú képét, aki csak most költözött a városba, máris ellenséges szomszéddal találja szembe magát. - Bunkó… sztereotip… szar a humorérzékem… na és az irónia a hangodban… - soroltam mindazt, amit az elmúlt néhány percben a fejemhez vágott és a stílust, amivel nemrég is megszólított, miközben tettem felé egy bizonytalannak tűnő lépést, épp ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. - És én még azt hittem, hogy Vegas jó hely… - csúsztattam zsebre a kezeimet. - Itt mindenki olyan mint Te vagy esetleg van még remény? – nagyon nehezemre esett hosszasan szerepbe maradni, de kitartottam, hogy hathassak a lelkiismeretére. Kíváncsi vagyok sikerül-e. - Egyébként bár tudom ez Téged cseppet sem érdekel, de szerintem különleges neved van… Alexandria. – ebben semmi hazugság sincs részemről, tényleg tetszik. - Nos mivel félek attól, hogy vajon még mit vágsz a fejemhez… - színpadias sóhaj – azt hiszem inkább öngyilkos küldetésre vállalkozom és az idős hölgy elé vetem magam, hátha kegyesebb lesz és kevesebb sebet ejt rajtam… - és mint aki épp a kivégző osztag felé készül, megindultam az ajtó felé. - Sajnálom, hogy megzavartalak… - mintha nem épp az ő macskája tört volna be hozzám…. egyébként szívesen, hogy visszahoztam…. - Azért... örültem.
Outfit: Vaughn
do you know who i am?
Alex Moore
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 12.02.23 15:19
Alsó ajkamba kellett harapnom, hogy ne nevessem el magam. Még a kávémon sem vagyok túl, mert felébresztett, de legalább jó okkal tette és ezt még el is tudom nézni neki, de kávé nélkül ne várja el tőlem senki se, hogy kedves legyek. - Kedvesnek kellene lennem? – Értetlenül pislogtam rá zöld szemeimmel. Ez valami játszma a részéről? Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy eddig milyen nőkkel találkozott és persze arra is, hogy gyakran veti-e be ezt a módszerét. Bevált ez neki valaha is? Akárhogy is legyen az biztos, hogy én immunis vagyok rá. Tudok parancsolni magamnak és a vágyaimnak és hatalmas butaság lenne részemről az, ha potenciális esélyesként gondolnék rá. Nagyon erősen próbálom figyelmen kívül hagyni a tagadhatatlan tény, hogy mennyire jóképűnek tartom. - Zavar az őszinteségem? – Angyali mosollyal az arcomon néztem rá, de persze mindezt csak a bosszantásért tettem. Idő közben arra is rájöttem, hogy nem csak Vaughn volt bunkó és tényleg lehettem volna vele sokkal rendesebb és kedvesebb is, de valamiért nem a legszerethetőbb énemet hozta ki belőlem. Nem kellett volna leszólnia a macskámat és akkor talán elgondolkoznék azon, hogy úgy dorombolnék-e neki, ahogy Raiders nekem. - Mire gondolsz pontosan? Előbb tudnom kellene, hogy milyennek gondolsz, hogy erre válaszolni tudjak. – Ösztönösen fontam össze magam előtt karjaimat, de közben erősen igyekeztem nem grimaszolni, mert a kézfejem még mindig rettenetesen fáj a tegnapi után. Mégse tudom bánni. Újból behúznék annak a felfuvalkodott hólyagnak, ha megtehetném. - Ahogy neked is. – Különleges neve van, ahogy nekem is. Legalább van valami közös bennünk. - Egy élmény volt. – Biztosra veszem, hogy még találkozunk egymással, hiszen legnagyobb pechemre Ő lett az új szemközti szomszédom. Úgy tettem, mintha nem is érdekelt volna, hogy ilyen gyorsan távozni akar, ezért hátat fordítottam neki, hogy meginduljak a hűtő felé. - Ez érdekes. Nem gondoltam volna, hogy olyan pasi vagy, aki már ennyitől megfutamodik. – Mellékesen közöltem vele, miközben kivettem a fagyasztóból néhány jégkockát, hogy egy konyharuhába téve a kézfejemre nyomjam. Miért is kell nekem az alvó oroszlán bajuszát húzogatni? Mert szórakoztat és érdekel, hogy mi lesz, ha a vadállat felébred.
do you know who i am?
Vaughn Spencer
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 15.02.23 10:32
Alex & Vaughn
Ennek a kislánynak bizony alaposan felvágták a nyelvét, ezt már egyszer meg kell hagyni, mégis kimondottan szórakoztat, talán ezért sem léptem le azonnal, miután visszahoztam a macskáját. Tény, hogy nem ehhez a fajta bánásmódhoz vagyok szokva, a lányok általában inkább elalélnak, mosolyognak, szempillát rebegtetnek, hajat dobálnak vagy másként törik magukat, hogy a kedvemben járjanak, az ujjuk köré próbáljanak csavarni. De Ő nem. Sőt, látványosan igyekszik a tudtomra hozni, hogy Ő nem az a fajta lány… Vajon tényleg nem? Vagy csak ügyesebben játszik, mint a többiek? Mindenesetre érdekes és valamiféleképpen kihívást is jelent. Még. - Őszintén, az elmúlt néhány perc alapján? Egy mogorva pukkancsnak, aki szeret más lelkivilágába gázolni… - a hatás kedvéért az egyik kezemet a mellkasomra tettem, épp oda, ahol a szívem is van, pontosabban ahol lennie kellene. Persze nem teljesen gondolom így, nyilván én sem indítottam a legjobban, talán azért ilyen mufurc, mert leszóltam a dögöt, de értékelhette volna, hogy vettem a fáradtságot és visszahoztam, ahelyett, hogy szimplán csak kitettem volna a folyosóra vagy épp agyonütöm ijedtemben. - Szóval a kérdés már csak az, hogy Vegasban mindenki ilyen vagy azért számíthatok valamivel kedvesebb fogadtatásra is valahol? – vontam fel kíváncsian a szemöldökömet. - Hihetetlen… de élmény. – már az ajtónál jártam és a kezemet a kilincsre tettem, mikor Ms. Mufurc nem bírta ki, csak utánam kellett szólnia egy csípőset, amivel egyből megállásra késztetett, feltehetőleg szándékosan. Nocsak-nocsak, hát mégsem szeretné, ha csak úgy itthagynám, ezért provokál? Édesem… ezt a játékot ketten játszák, ugye tudod? - Sosem szoktam megfutamodni, de miért időzzek olyan valaki társaságában hosszasan, aki szemlátomást nem bírja a képemet? – fordultam ismét felé, továbbra is az ajtó előtt ácsorogva, közben figyeltem, ahogy némi jéggel ügyeskedik, amit az öklére nyom. Ekkor vettem csak észre a sérülést. - Wow… tartanom kellene Tőled Tyson? – pislogtam, közben megindultam felé. - Te valami bunyós csaj vagy vagy csak a pasid nem hozott virágot a szülinapodra és így honoráltad? – ha már ő húzogatja a fenevad bajuszát, miért is ne viszonozhatnám? Óvatosan a kezembe vettem a kezét, hogy megvizsgáljam, csak a biztonság kedvéért. - Legalább nem tört el… de pár napig pihentetned kellene, mielőtt újra kiütsz valakit.
Outfit: Vaughn
do you know who i am?
Alex Moore
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 15.02.23 13:40
Egyáltalán van fogalma arról, hogy rengeteg támadási felületet biztosít számomra? Túl sok magaslabdát dob fel és esküszöm, hogy szinte már viszket a tenyerem, hogy le is csapjam, de… Miért nem szólok be neki? Erősen indítottam és talán tényleg túlzás volt részemről, hogy így viselkedtem vele. Az elég mentség, hogy azért Ő sem volt túl kedves? Mármint a macskámmal és nem velem, de… Mintha csak próbálkék okot találni arra, hogy kedvesebb legyek hozzá. Az én lelkivilágomat bántaná, ha úgy távozna, hogy haragban vagyunk. Teszem hozzá, hogy jó fej vagyok és kibírtam, hogy ne kérdezzem meg, hogy van-e egyáltalán neki lelke? Vicces lett volna, de inkább alsó ajkamra haraptam, hogy még véletlenül se mondjam ki azt, amire gondolok. - Valahol biztosan. – Annyiban kellett volna hagynom ezt a témát, de egy egészen kicsikét zavart, hogy eddig így viselkedtem vele és hogy elég volt pár perc, hogy rosszul ítéljen meg. - De Vegas nagy város, szóval biztosra veszem, hogy nem én vagyok a legrosszabb személy, akivel itt találkozhatsz. – Sőt, egyébként én sem szoktam ennyire hárpia lenni, de rosszul indítottunk. Nagyon rosszul. - Akkor te sose időzhetsz túl sokáig sehol se. – Hatalmas mosollyal arcomon fordultam felé. Nem akartam megtenni, de nem bírtam ki, hogy ne vágjak hozzá egy cseppet se burkolt célzást arra, hogy szerintem senki se bírja. - Csak akkor, ha a beleegyezésem nélkül akarnál tapizni. – Ennyire egyszerűen számoltam be neki arról, hogy miért van ilyen állapotban a kézfejem. Sose voltam az erőszak híve, de mégis miért kellene eltűrni, ha fogdosnak? Nem bánom, hogy kiálltam magamért. Nagy valószínűséggel újból megtenném. - Nagyon élénk a fantáziád. – Nevettem el magam, de hirtelen elhallgattam mikor megfogta a kezem. Mintha csak szakértő lenne úgy tanulmányozta és én még azt is elfelejtettem, hogy szándékosan, vagy csak feledékenységből nem reagáltam semmi konkrétat arra, hogy van-e pasim vagy sem. Nem nyíltan kérdezett rá, de én jó vagyok abban, hogy mindent túlgondoljak és miért is ne feltételezném azt, hogy érdeklem? Persze Ő amúgy is olyan pasinak tűnik, aki még akkor is simán rám nyomulna, ha lenne valakim. - Tudom, hogy hogyan kell úgy megütnöm egy pasit, hogy ne törjem el. – Mélyen a szemébe néztem, mintha csak azt akartam volna mondani, hogy jobb lesz, ha vigyáz velem. Mindez pár röpke másodperc volt csupán, mert tettem hátra felé néhány lépést, miután elhúztam a kezem, mert még ez az apró kis érintés is jól esett és ezért nagyon utálom most magam. - Azt hiszem, hogy… - Felpattantam a konyhapultra míg hozzá beszéltem. – Nagyon rosszul indítottunk. Talán, ha bocsánatot kérnél azért, amiért ilyen bunkó voltál és cikizted a macskámat, akkor sokkal kedvesebb lennék veled. – Ölembe tettem kezemet, de másikkal ismét rászorítottam a jeget, de egyetlen egy pillanatra se vettem le róla a szemem.
do you know who i am?
Vaughn Spencer
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 15.02.23 14:13
Alex & Vaughn
- Te mindig csak bántasz engem. – szipogtam színpadiasan miközben újra a szívemhez kaptam, mintha csak újabb súlyos lövést kaptam volna Tőle, épp a kellős közepébe. De most komolyan, nem is voltam akkora bunkó, de mióta csak itt vagyok folyamatosan oltogat engem. Ennyire szívére vette volna, amiket a rusnya dögre mondtam? Jesszus… azt hiszem az ilyen lányokból lesznek később az őrült, öreg macskás nők… - Miért is hallgatom én még ezt? – tettem fel a kérdést sokkal inkább magamnak, mintsem Neki, amire szinte egyből meg is kaptam a választ egy parányi hangocskától az elmém egy kis szegletében… „Mert élvezed…” És valóban. Fájdalmas beismernem, de mér rég mulattam ilyen jól. - Komolyan? – kérdeztem vissza és nagyon nehezemre esett megtartanom a komolyságomat, miközben végig a szemébe néztem a következő szavaim alatt. - Esetleg megtaníthatnád nekem is… hátha itt Vegasban szükségem lesz rá, hogy meg tudjam védeni magam… - ha most ezt hallotta volna bármelyik barátom, egészen biztosan könnyesre röhögte volna magát és egy életen át szivatna. De persze Ő mit sem tud a munkámról, a balhés éveimről és a képzettségemről sem, szóval… - Pláne a tapizó pasiktól. – tettem hozzá megvonva a vállam. Félre DiCaprio, az Oscar idén az enyém! Figyeltem, ahogy felhuppan a konyhapultra, amikor pedig a mez feljebb csúszott a combjain, önkéntelenül is követtem az anyag nyomát, közben nyeltem egyet. Baszki… Formás, de még mennyire formás… Na jó állj le Vaughn, de nagyon gyorsan, hiszen sanszos, hogy van pasija! És különben sem azért jöttél ide, hogy az első csajban hasra ess, aki jól néz ki…. - Ó! – pislogtam nagyokat a szavaira, közben hálát magamban Buddhának és Spongyabobnak, amiért mentőövet dobtak számomra, hogy kikecmereghessek a bámulásból. - Tudod mit? Azt hiszem igazad van! Nem is hiszem… biztos vagyok benne! – ezzel határozott léptekkel megindultam felé, hogy aztán hírtelen megkerüljem a pultot és a macska előtt teremhessek, aki kinyúlt a kanapén. Térdre ereszkedtem előtte, miközben végig simítottam rajta. - Kérlek bocsáss meg, hogy bunkó voltam veled és kicikiztelek. Nem tehetsz a nevedről és a külsődről… de a személyiséged biztos mindenért kárpótolja a világot. Ezennel megkövetlek macsek… - biccentettem felé, majd felegyenesedtem és a lányra néztem. - Valahogy így?
Outfit: Vaughn
do you know who i am?
Alex Moore
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 03.03.23 19:27
Két idősebb fiútestvérrel nevelkedtem, szóval minden trükköt láttam már, amit a pasik képesek bevetni és az egyik bátyám pont ennyire színpadiasan szokta megjátszani magát, de neki legalább van mentsége arra, hogy miért viselkedik így. Hm, lehetséges, hogy a lakásomban lévő macsó is inkább a saját neméhez vonzódik? Szeretném magam jó emberismerőnek hinni és hallgatni a megérzéseimre, amik azt súgják, hogy ha hagynám akár már a következő pillanatban gerincre vágna mert heteró. - Ezt a kérdést inkább magadnak kellene feltenned, mert ezt csak te tudhatod. – Nevethetnékem volt, de mégis inkább komolyságot erőltettem magamra. - Ha mégse akkor szívesen segítek. – Eddig bírtam ki, hogy ne mosolyogjam el magam. - Esetleg mazochista vagy, vagy perpillanat most nincs ennél jobb dolgod, de az is lehet, hogy a látványom tetszik annyira, hogy szinte bármit mondhatnék rád, akkor is maradnál, hogy még egy kicsit legeltesd rajtam a szemed. – Nem vagyok magamutogató, de azzal is tisztában vagyok, hogy csak egy bugyi van rajtam és egy hosszú mez, ami nem túl sokat takar belőlem. Ennek ellenére mégse érzem magam zavarban, mert ha egy wellnessben találkozunk, akkor ennél jóval több bőrfelületet láthatna belőlem. - Biztos vagyok abban, hogy nem szorulsz rá arra, hogy egy lány mutassa meg neked, hogy hogyan kell ütni. – De az is biztos, hogy ha sokat pimaszkodik velem, akkor megmutatom neki, hogy egy lány mekkorát tud ütni. Akármennyire is szeretném, attól még nem húzhatok be mindenkinek, aki felbosszant. Ez a hatalmas szerencséje. - Első próbálkozásnak nem is volt olyan szörnyű. – Két dologban biztos vagyok. Az első: Az új szomszédom iszonyúan szexi. A második: Dilis. Még nem a kényszerzubbonyos fajtából, hanem abból, amitől egy szexi pasi még vonzóbb lesz számomra. Ez pedig hatalmas bajt okozhat még nekem, persze csak akkor, ha hagyom, hogy hatással legyen rám. - Talán adok egy újabb esélyt, hogy legközelebb szarkazmus nélkül, őszintén is megtedd és talán akkor én is sokkal kedvesebb leszek veled. – Lehuppantam a pultról, hogy a mosogatóba tegyem a jégtől átnedvesedett konyharuhát, majd a legszebb mosolyomat vettem elő miután ismét felé fordultam. - Talán, de csak talán akkor szívesen látott vendég leszel itt. – Nem is tudtam volna szebben a tudtára hozni, hogy addig nem kívánatos vendég nálam.
do you know who i am?
Vaughn Spencer
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 14.03.23 22:31
Alex & Vaughn
- Csak ezek az opciók léteznek? – nevettem el magam, majd hírtelenjében tűnődő arckifejezést öltöttem magamra, mintha csak valóban mérlegelnem kellene a hallottakat. - Nos, azt hiszem, hogy a legtalálóbb verzió az, hogy mazochista vagyok… - vontam meg a vállam, egyrészt mert valójában bőven lenne dolgom a pakolással és azzal, hogy minél hamarabb belevessem magam a megbízásom kivitelezésébe, másrészt pedig, hogy cukkoljam egy kicsit, mert azt bizony eszem ágában sincs neki elismerni, hogy valóban tetszik a látvány és talán ezért vagyok a szokásosnál sokkal türelmesebb. Már így is épp elég övön aluli ütést tudott bevinni, eszemben sincs adni alá a lovat és még több lehetőséget biztosítani. - És miért vagy ebben olyan biztos? Csak azért mert… hogy is mondtad az előbb... ja igen…rosszfiúsan öltözöm? – pislogtam ártatlanul. - Mert ez eléggé sztereotipizálás lenne, nem gondolod? Mi van akkor, ha azt mondom, hogy én még soha életemben nem emeltem kezet senkire sem? Hogy inkább a csendes pacifisták táborát erősítem, akik egész életükben kerülték a konfliktusos helyzeteket és nem kerültek soha olyan helyzetbe, ahol erőszakra lett volna szükségük? Vagy ha mégis… csúnyán elverték őket? – minden kiejtett szavam közben folyamatosan tartottam vele a szemkontaktust és a komoly arckifejezésemet, amivel bárkit képes voltam eddig megtéveszteni. - Ezzel csökkennék a szemedben? – őszintén elfogott a kíváncsiság, már csak azért is, mert az elmúlt pár percben Alex kialakított rólam egy véleményt magának és szeretném tudni, hogy merre felé hajlik most a mérleg. - Pedig szívből szóltam és úgy tűnt, hogy a macsek megbékélt velem. Nem lehet, hogy Te sokkal szőrösebb szívű vagy, mint ő? Hol igazságos ez? – dugtam zsebre a kezem. - Ráadásul Te nem is kértél bocsánatot tőlem, pedig Te is sok bántó dolgot vágtál a fejemhez… - várakozásteljesen pillantottam felé. - Mi lesz így a jó szomszédi viszonnyal? Főleg, ha ne adj isten a jószág ismét felbukkan a lakásomban… Így hogy lehetne ő szívesen látott vendég én nálam?
Outfit: Vaughn
do you know who i am?
Alex Moore
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 16.03.23 10:20
Alsó ajkamba haraptam, hogy még véletlenül se vigyorogjam el magam bólogatás közben. Hirtelen ezek az opciók jutottak eszembe és szentül hiszek abban, hogy az egyik elméletem helytálló vele kapcsolatban. Milyen meglepő fordulat is lett volna ez a vallomás, de annak fényében, hogy erre számítottam… Előbb vallaná magát mazochistának, mint hogy bevallja azért a látványomnak is van némi közbe ahhoz, hogy még mindig nem lépett le. Nem is kell ezt túlbonyolítani vad elméletekkel, mindössze elég annyival indokolni, hogy Vaughn is férfiból van és tudjuk, hogy a férfiak többségében nem az eszükkel gondolkoznak. - Ha tényleg ezt állítanád magadról, akkor az lenne a véleményem, hogy nem hiszek neked. – Szándékosan akarja romba dönteni az eddigi feltételezéseimet? Annyira vágyromboló lenne, ha kiderülne, hogy nem az a rosszfiú, akinek első pillanattól kezdve gondoltam. Nem azt mondom, hogy annak jobban örülnék, ha agresszív állat lenne és mindenkit gondolkozás nélkül leütne a picsába, de azért egy mimóza lelkű hapsi közel sem annyira vágykeltő. - Igen. – Tudom, hogy az erőszak nem megoldás semmire, de néha olyan jólesik… Csak az elmélet kedvéért… Ha együtt beülnénk egy bárba iszogatni és oda jönne hozzám egy részeg paraszt és beszólogatna, vagy közel se burkoltan közölné velem a szándékait akkor én simán behúznék neki egyet, míg Ő inkább kimaradna a balhéból? Hát ezt még elképzelni se tudom. - Neki elég, ha kaját kap és simogatást, hogy doromboljon neked és mindent megbocsájtson. – Velem persze ennél sokkal nehezebb dolga lesz és azt egyetlen egyszer sem állítottam, hogy igazságos leszek. - Szeretnéd, hogy bocsánatot kérjek tőled? – Simítottam fülem mögé egy kósza hajtincset miközben ártatlanul néztem fel rá. Lassú léptekkel közeledtem felé, szinte centiről centire szűnt meg a köztünk lévő távolság. Annyira közel volt, hogy tisztán láttam, hogy a szeme zöldes-barna árnyalatú, egészen különleges, eddig még sose láttam ilyet. Mielőtt még jobban elvesztem volna a tekintetében hirtelen kopogás hangra lettem figyelmes, sőt inkább dörömbölés volt. - Alex bébi beszéljük meg! – Még csak ez hiányzott a mai napomból egy idegesítő ex. Gondolkozni se volt időm mielőtt ösztönösen cselekedtem volna. Egyik tenyeremet Vaughn szájára tapasztottam, míg másik szabad kezemmel megfogtam a kezét és gyors léptekkel hátrálni kezdtem vele a hálószobámba. Csak akkor engedtem el, mikor már becsuktam magunk mögött az ajtót, de még ekkor is hallatszódott a türelmetlen kopogás a bejárati ajtóm irányából. - Gondolom magyarázatot vársz… - Nagyot sóhajtva ültem le a még be nem vetett ágyamra, hiszen Vaughn volt az, aki felébresztett nem is olyan régen. - Nagyon úgy néz ki, hogy túszul ejtettelek, mert semmi kedvem ajtót nyitni annak az idiótának. – Valójában minden jogom meglenne ahhoz, hogy felháborodjak azon, hogy a pasim megcsalt a legjobb barátnőmmel és ezek után még mindig abban a tudatban él, hogy ezt meg lehet beszélni. Oda a bizalmam, ezt már sehogy se lehet helyrehozni. Sose tudnék megbocsájtani egy ekkora árulást, se neki se a barátnőmnek. Nem akarom, hogy továbbra is az életem részesei legyenek.
do you know who i am?
Vaughn Spencer
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 16.03.23 12:02
Alex & Vaughn
- Tipikus nő… - forgattam meg a szemeimet rosszallóan. Miért is nem vagyok meglepődve? Hiszen a legtöbb nő, akivel eddig összesodort az élet épp azért bukott rám, mert szerintük egy megátalkodott rosszfiú vagyok, valaki, aki veszélyes és éppen ezért érdekes, vérpezsdítő, tudom is én. Ez valami össztársadalmi elcsesződés lehet, amit a halom ponyvaregény és idióta sorozatok meg filmek táplálnak a nőkben. Persze nem kellene panaszkodjak, végtére is nekem csak jól jön, alaposan ki is élvezem a dolog minden előnyét, álszent lennék hát, ha ezek után pampognék, mégis olykor szinte várom, hogy valaki ejtsen végre pofára és bizonyítsa be, hogy van még igény a normális pasikra is. - Hát be kell lássam, elkaptál… - vontam meg végül a vállam beismerően. Soha életemben nem voltam egy nyúlbéla típus, sőt, már az oviban megtanultam, hogy ha nem akarom, hogy lenyúlják a kisautómat, akkor bizony meg kell tudnom védeni azt, ami az enyém. Eleven kölyök voltam, igazi kis bajkeverő, amit később sem sikerült kinőnöm valahogy, sőt rosszabb lett az általánosban és a gimiben. Sokat verekedtem, többnyire mikor valaki bepróbálkozott, de akadt példa arra is, hogy én magam provokáltam ki, amolyan stresszlevezetés gyanánt és az igazat megvallva kurva jól esett. A szüleimnek már persze kevésbé, hiszen többet jártak be az igazgatóhoz miattam, mint én az iskolába, de egy idő után beletörődtek, sőt apám valahol mélyen még büszke is volt rám, hogy a fia nem egy puhapöcs, hanem életre való kölök. Bár anyám is így gondolta volna… sok fejmosást megspórolhattunk volna. Abba inkább bele sem gondolok, hogy mit szólna a valódi foglalkozásomhoz és az életvitelemhez általánosságban. - Nos éppenséggel nem esne rosszul… - feleltem a kérdésére miközben összefontam magam előtt a karjaimat, a tekintetemmel pedig követtem minden egyes mozdulatát. Egészen közel került hozzám, amitől nem mondom, egy pillanatra meg is szaladt a fantáziám, már csak amiatt is, mert bevillant a felcsusszanó mez és az alatta kikandikáló formás combok, ám mielőtt még a gondolataim igazán kibontakozhattak volna, valaki teli erőből verni kezdte a bejárati ajtót és sejtettem, hogy nem az öreglány lesz, aki elől Alex berángatott előbb a folyosóról. - Mi a….? – döbbenten pislogtam, hát még mikor a lány befogta a számat és szabályosan a szobájába tuszkolt. Esküszöm kezd ez az egész helyzet egyre szürreálisabb lenni. Mégis mi a fenébe csöppentem? - Ja, hát nem volna rossz… - válaszoltam, majd gyorsan körbe pillantottam a szobában. Nocsak… hát így még sosem jutottam egyetlen nő hálószobájába se. Más körülmények között kicsit se lenne ellenemre itt túszul esni, de most… - Na és mit vétett az az idióta, hogy nem vagy rá kíváncsi? – fordultam ismét felé. Most mi van? Ha már itt ragadtam legalább érdekelne, hogy miért. Kíváncsian fürkésztem a lány arcát, de az a barom egyre jobban kezdte verni az ajtót, amivel nem mondom, felcseszte az agyam. - Nem úszod meg a sztorit… - sóhajtottam, közben ledobtam a kabátomat és a felsőmet az ágyra, majd kigomboltam a farmeromat, lehúztam a sliccemet, mintha csak most ugrottam volna bele… Faszom, tényleg nem vagyok komplett. Kicsörtettem a nappaliba, majd nem túl kedvesen feltéptem az ajtót. - Mit hangoskodsz öreg? - Te meg ki a fasz vagy??? – pislogott a srác döbbenten – Hol van Alex? - Dolgunk van, szóval jobb lenne, ha lekopnál… - Takarodj a fenébe! Beszélni akarok a csajommal! - A csajoddal? Tesó… szerintem nagyon el vagy tévedve. Na húzd el a beled! - Alex! Gyere ki, most! – kiabált be a vállam felett, közben próbált félre lökni az útból. Ostoba barom… - Én szóltam… - sóhajtottam, majd bemostam neki egyet, amitől elterült a folyosó padlóján. - Kopj le és felejtsd el Alexet, mert ő már velem van, világos? - Rohadj meg… - Hogy mondtad? - Te is meg az a ribanc is… Mindketten. – tápászkodott fel, de egy újabb jobbhorog visszalökte a padlóra. - Soha többet ne merj így beszélni róla. Ne is gyere a közelébe. Ha mégegyszer meglátlak, megdöglesz! Értetted? - Én nem… - Értetted? – rúgtam az oldalába, amitől összegörnyedt. - Értettem. – nyöszörögte. Csak biccentettem és bevágtam az ajtót, mint aki jól végezte dolgát. - Szóval? – pillantottam a lányra, akivel szemközt találtam magam. Sejtelmem sincs mennyit láthatott, mikor jött ki, kissé ugyanis elragadott a hév, a mellkasom pedig még mindig szaporán emelkedik és süllyed az indulattól, amit az a barom váltott ki.
Outfit: Vaughn
do you know who i am?
Alex Moore
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 16.03.23 18:21
Néhány hete még egészen biztosan azt állítottam volna magamról, hogy remek emberismerő vagyok, de aztán pofára estem és azóta nem bízom a saját ítélőképességemben sem, de valamiért mégis úgy érzem, hogy hallgatnom kell az első megérzésemre vele kapcsolatban. Az erős túlzás, hogy csalódtam volna benne, ha kiderül, hogy teljesen vakon voltam vele kapcsolatban, mert nem is ismerem és nem is kellene, hogy érdekeljen, hogy igaz-e vagy sem a róla alkotott első benyomásom. Mégis erősen szerettem volna azt hinni, hogy Vaughn pont olyan ember, akinek első ránézésre gondoltam. Azért közeledtem hozzá, hogy gonosz kis játékba kezdjek vele és felpiszkáljam az érdeklődését miközben megpróbálnám megfejteni, hogy számára milyen a tökéletes bocsánatkérés, de esélyem sem volt rá, mert az a vadbarom dörömbölni kezdett az ajtómon. Ösztönösen húztam magammal a hálószobámba, hátha hamarabb lelép, ha úgy teszünk, mintha nem lennék itthon. Elfuserált terv volt, de inkább bujkálok, mert semmi kedvem újból találkozni vele. Nincs mit mondanom neki, részemről vége mindennek és sose adnék neki egy második esélyt. Szerettem volna a fejéhez vágni, hogy foglalkozzon a saját dolgával, mert neki semmi köze ehhez… De basszameg! Hiszen „túszul” ejtettem ezért némi köze mégis csak van, de én nem vagyok az a fajta, aki megnyílik egy vadidegen előtt és… Leblokkolt az agyam. Még azt is elfelejtettem, hogy hogyan kell gondolkozni csak arra voltam képes, hogy leplezetlenül bámuljam a kis műsort… Az exem már ököllel veri az ajtót, amíg én felizgulok arra, hogy az új szomszédom félmeztelenre vetkőzik a hálószobámban, mégis mi történik itt? Kellett néhány hosszú másodperc mire az agyam felfogta, hogy nem azért vetkőzik, hogy kihasználja, hogy a hálószobámban van és rám mozduljon, hanem azért, hogy a segítségemre legyen. Egy icipicit csalódtam, de mégis annyira aranyosnak találtam ezt a gesztusát, hogy képes ilyet tenni értem miközben még alig ismer. Ösztönösen védelmezően összefontam magam előtt karjaimat miután kimerészkedtem a hálóból. Talán félnem kellene tőle azok után, hogy láttam mire képes, de valamiért kizárólag csak hálát éreztem. Fura érzés lett úrrá rajtam, nem tudom megmondani, hogy miért, de úgy éreztem, hogy mellette biztonságban vagyok, hogy engem sose lenne képes bántani. Kiállt értem és a segítségemre sietett még úgy is, hogy rettentően viselkedtem vele. Ez pedig pontosan elárulja nekem, hogy Vaughn milyen ember valójában. Testem átvette az uralmat a józan eszem felett, gyors léptekkel megindultam felé és szó szerint a nyakába vetettem magam. - Köszönöm! – Suttogtam a fülébe még mindig ölelve őt. Szarrá verte a hűtlen volt pasimat és ezzel annyira boldoggá tett, hogy kedvem lenne megcsókolni, de inkább egy gyors puszit nyomtam az arcára mielőtt véget vetettem volna az ölelésnek mert kezdett túl hosszúra nyúlni, de szinte azonnal hiányzott testének melege. Na és az illata… Csodálom, hogy a bugyim nem csúszott le önként rólam már csak attól, hogy mennyire ínycsiklandónak tűnik. - Semmi kedvem erről a témáról veled beszélni. – Vállat vontam és hátat fordítottam neki, hogy néhány lépéssel átszelve a nappalit a konyhába találjam magam. A kis lakásokban ez az egyetlen pozitívum, minden csupán pár lépés távolságra van. - Sör nélkül biztosan nem. – Vállam fölött néztem vissza rá mosolyogva, majd kinyitottam a hűtőajtót és az alsó polcról kivettem egy hatos csomaggal. Letettem a pultra és szokásosan felpattantam a pultra, mintha nem ismerném a szék fogalmát. - Tudom még korán van a piáláshoz, de ma nem kell melóznom és a történtek után jól esne egy sör, vagy talán több is. – Nem mentegetőzni akartam, hiszen felnőtt nő vagyok azt csinálok amit akarok és akkor amikor akarom. - Elvileg kedvesebb vagyok akkor, ha iszok. – Tettem gyorsan hozzá mosolyogva miközben kezembe vettem egy sört, hogy kibontva felé nyújtsam.
do you know who i am?
Vaughn Spencer
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 16.03.23 19:33
Alex & Vaughn
Nem gondoltam volna, hogy ez a nap ilyen fordulatokat tartogat számomra és a helyzet az, hogy még jócskán van belőle, így elhamarkodott kijelentés volna részemről, hogy az őrület tetőfokát már elértük. Hiszen sosem lehet tudni… - Öhm… szívesen. – kissé esetlenül öleltem vissza a nyakamba zuttyant lányt, miután végre leesett a tantusz, hogy mi is történt. Az a barom annyira felidegesített, hogy elsőre fel sem fogtam, hogy Alex a karjaimba vetette magát, csak némi késedelemmel. Most már tényleg érdekelne, hogy mit tett a pasas, amivel ennyire kiborította Őt és hogy eleget kapott-e tőlem vagy alkalomadtán ütnöm kellene-e még rajta. Az a puszi pedig… hát azon ledöbbentem, főleg az eddigiek után, hiszen nemrég még mindenféle csúnyaságot vágott a fejemhez. Na nem mintha ellenemre lett volna a jutalom… - A sör jól hangzik. – ennyi minden után? Talán csak a whisky lenne jobb, de igazán nem vagyok válogatós, ha feszültséglevezetésről van szó. Csendben figyeltem, ahogy a hűtőhöz sétált, majd azt a szép mély hajlást az alsó polcig, mialatt alaposan szemügyre vehettem azt a vörös csipke csodát, ami a meze alatt bujkált idáig. Basszameg! Önkéntelenül is nagyot nyeltem, majd mielőtt még észre vehette volna a pofátlan bámulásomat gyorsan a falat kezdetem tanulmányozni, mintha valami érdekeset találtam volna rajta. - Valahol a világon már biztosan elmúlt hat óra szóval… - vállat vontam, majd egy biccentéssel átvettem tőle az italt és nagyot húztam belőle. Már igazán rám fért. - Kedvesebb? Na látod, ha ezt tudom, akkor nem csak a macskát hoztam volna, hanem egyből egy karton sört is mellé… - viccelődtem, miközben leültem vele szembe egy székre, hátamat a pultnak támasztva, még mindig félmeztelenül. - Szóval? Elmeséled mit művelt surmókám, amiért a szobádban bujkáltál volna inkább egy idegennel, mintsem, hogy szembe nézz vele és elhajtsd a fenébe? Félre ne érts, elvoltam én a hálószobádban, de hosszútávon nem megoldás a bujkálás, pláne ha ő volt a ludas valamiben… - már ha ő volt. De gondolom ő volt, ha a lány ennyire kiborult tőle.
Outfit: Vaughn
do you know who i am?
Alex Moore
Tárgy: Re: Silly Cat - Alex & Vaughn 25.03.23 10:59
Mégis mennyire lehet kedves gesztusnak titulálni azt, hogy egy vadidegen kiáll értem úgy, hogy megveri a hűtlen férget, akiről valójában még csak azt se tudta, hogy mit követet el ellenem? Nem fogom ezt is túlgondolni, se agyalni a felesleges részleteken. Megelégszem annyival, hogy iszonyúan jól esik, hogy ezt tette értem úgy, hogy még csak kérnem se kellett. - Ha hozol nekem sört, akkor még az se zavar, ha bunkó vagy. – Próbáltam viccelődni vele, de sokak szerint minden viccnek a fele igaz… Hát majd kiderül. Kibontottam a saját sörömet, miután jó nagy kortyokat ittam belőle próbáltam minél halkabbra fogni az elégedett nyögésemet. Ez most nagyon kellett. - Azt mondják, hogy nincs is bosszúszomjasabb egy megcsalt nőnél. – Lazán vállat vonva adtam tudtára ezt a sablon szöveget, amit tuti rengeteg vacakra rányomtattak már. Vagy nem, de nem is ez most a lényeg. Kissé kaotikusak a gondolataim miután felbukkant ismét az a személy, akinek még a nevét sem vagyok hajlandó kiejteni a számon. - Tudom talán neked úgy tűnhet, hogy gyáva módon bujkálok előle, de már nekem nincs mit mondanom neki. Nem ez az első eset, hogy ide jött… - Nagyot sóhajtottam. - Inkább csak azért nem akartam ajtót nyitni neki, mert attól tartottam, hogy előveszem a baseball ütőmet és kárt teszek benne. Jól esne, de nem ér annyit. – Gonosz vigyoromat próbáltam leplezni előtte, mert lelki szemeimmel láttam, hogy magzatpózban görnyed a fölre miközben kíméletlenül püfölőm, hogy jobban érezzem magam. Talán jobb is lenne. Átmenetileg biztosan, de hosszútávon? Egyszerűen el kell engednem a múltat és már rá is léptem arra az ősvényre, de irtó nehéz, ha a múltam nem hagy továbblépni. - Annyira közhelyes, hogy a pasim a legjobb barátnőmmel kefél és úgy kell megtudnom, hogy rajta kapom őket. – Arcom grimaszba rándult mert eléggé élethűen bukkantak elő az emlékképek arról az ominózus esetről. - A megbántott, csalódott énem nagyon hálás neked azért, amit tettél értem. – Halványan rámosolyogtam, de gyorsan megint a számhoz tettem az üveget és ki is ittam annak tartalmát. - Tudom, hogy a bosszú semmire se jó, de néha mégis jól esne, ha képes lennék ugyan akkora fájdalmat okozni neki. Megnéztem volna az arcát, hogy milyen képet vágott volna ahhoz, ha invitálás nélkül csak úgy benyit miközben megdugsz a kanapén. – Nem néztem rá, mert nem akartam látni, hogy milyen reakciót váltok ki azzal, hogy elméletben arról beszélek, hogy mi akar dughatnánk is. Inkább azzal foglaltam le magam, hogy kibontottam még egy sört, mielőtt ismét képes voltam ránézni. - Nem hinném, hogy a bosszúszex bármire is megoldás lenne. – Ismét kitört belőlem egy elgyötört sóhaj. - Amúgy meg sose süllyednék le az Ő szintjére… - Ismét a számhoz emeltem az üveget, de mielőtt ittam volna belőle gyors letettem magam mellé, mert hirtelen rádöbbentem valamire, amit szerettem volna vele is tisztázni. - Ez annyira kínos. – Zavaromban a hajamba túrtam miközben próbáltam magamban rendezni a gondolataimat. - Még csak nem is ismerlek és rád zúdítom az elcseszett életem eddigi legrosszabb élményét és abból amiket mondok talán neked úgy tűnhet, hogy… - Elhallgattam, mert kiszáradt a torkom és úgy éreztem kell néhány korty sör, hogy bátrabban megeredjen a nyelvem. - Szóval sose feküdnék le veled csak bosszúból. Nem is vagyok könnyen kapható és tudom, hogy mindenki ezt mondja, hogy ő nem olyan… - Elnevettem magam. - Oké, befogtam mielőtt még ennél is kínosabban érezném magam a nagy vallomásomtól, vagy még mielőtt tényleg elmondanám eddig mennyi pasival feküdtem le, csak hogy bizonygassam tényleg nem vagyok olyan. Valójában nem is értem, hogy miért számítana a véleményed. – Rendesen belegabalyodtam ebbe a témába, de időközben arra is rájöttem, hogy az is biztos, hogy mi nem is lehetnénk ennél különbözőbbek. Ő biztosan kihasznál minden adódó lehetőséget és valahol meg is értem, de én sose voltam az a fajta, aki csak úgy bárkinek széttenné a lábát. Jaj, Istenem! Remélem ezt nem úgy fogja felfogni, hogy ettől én kihívást jelentenék számára, mert holtbiztos, hogy mi sose fogunk olyan közelségbe kerülni.
Kezdőlap 
Tárgy: Silly Cat - Alex & Vaughn 
02.02.23 13:26
