Név: Keith Crosseria
Becenév: Keith
Kor: 23 éves
Születése hely, idő: 1990. április 6. Los Angeles
Tartózkodási hely: Las Vegas, Glenn lakás
Csoport: Szenvedélybeteg
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Homoszexuális
Jellem: A kinézete ellenére, nem agresszív és nem is bunkó, kifejezetten figyelmes tud lenni, és vidám, ha kellő mennyiségű hangulatjavító tombol az ereiben. Általában megvan a véleménye a dolgokról, és a világról, de könnyen ki lehet billenteni a maga igazából, és meggyőzni valami teljesen másról, nem a legerősebb jellemek közül való, így érthető módon hajlamos a depresszióra is. A kihívó külseje ellenére, inkább a magányt preferálja, ritkán áll szóba idegenekkel, igazából nincs mit mondania másoknak, és úgyis folyton csak piszkálnák a kinézete miatt, és ő valamilyen szinten fél az emberektől, túl sok rosszat tapasztalt már. Ha teheti szívesen olvas, mert szeret művelődni, senki se nézné ki belőle, de a korához képest elég tájékozott a világ dolgaiban. Leginkább szeret meghúzódni valahol, és szereti ha van valaki, aki erősebb nála, ez valamiféle biztonságérzetet ad neki, ami neki fontos.
Külső: Tarka-barka. Igazán színes a megjelenése. A testalkata nem túl izmos, inkább csak formás, és éppen csak nem csontos. Haja rövid, és mindig más színben és szögben meredezik az ég felé. Szereti mindig más színre melíroztatni, és a sok szín egyszerre még jobb. Szemei világosbarnák, de szívesen visel élénkzöld kontaktlencsét, amitől különlegesnek hat a szeme. Több piercinget is magán visel, a szemöldöke alatt az orra tetején, és még az állában is kettőt, na meg egyet a nyelvében. Szereti a fiatalos, kényelmes holmikat, a farmert és a sportcipőt, a kényelmes trikókat és pólókat, az ingekért nem rajong túlságosan. Gyakran látható gördeszkával, hobbi szinten űzi csak, és inkább ennek köszönheti az izmait, mintsem a rendes munkának.
Előtörténet: Keith nem volt mindig ilyen. Ilyen színes külsejű, tetovált, piercinges fiú, ennek is megvan a története hogy miért lett ilyen. A boldog gyerekkor, és örömteli születés igen távol áll tőle, mint valami mesevilág. Másodmagával jött a világra, amiből természetesen botrány lett, az apja nem akart két gyereket, főleg nem két fiút, így szinte minden adandó alkalommal elmondta hogy ez mekkora szerencsétlenség, és hogy miért verte meg a sors két bőgőmasinával. Persze ennek akkor nem voltak tudatában, sem ő sem Kyle. Annak ellenére, hogy középosztálybeliek voltak, Andrew és Monica is, nem éltek túlságosan jól, de megtartották mindkét fiút. Ahogy nőttek és fejlődtek, úgy kezdtek egyre többet felfogni a világból, és az apai kifakadásokból, és nem egyszer járt el Andrew keze, amikor fiai valami olyasmit tettek/kérdeztek ami szerinte nem volt helyénvaló. A folyamatos szitkozódásról, és mocskolódásról nem is beszélve, amivel mindig a fiúkat illette. Monica szinte sosem volt otthon, nem volt valami felelősségtudatos anya, és kezdte unni agresszív iszákos férjét, így egyre inkább kimaradozott, ezzel is csak szítva a férfi haragját, aki jobb híján a gyerekeken verte le mindezt.
Az iskola és a gimnázium ennek jegyében telt, és a fiúk is kezdtek elzülleni, iskola utáni kimaradozások, cigi, pia… rossz társaság. Amit soha nem kaptak meg otthon, azt máshol keresték, és nem számított az ár, a vágy hajtotta őket, hogy valaki foglalkozzon velük, és valakinek hiányozzanak. Ahogy elérték a 16 éves kort, az élet ezen szakasza is megszakadt, mivel abban az évben szörnyű skarlát járvány tombolt a városban, és Kyle el is kapta. Orvostól orvosig mentek, és mindenféle gyógyszert kipróbáltak, de úgy tűnt a fiú szervezete és immun rendszere túlságosan gyenge és még a gyógyszer is méreg volt a testének. Két héten belül el is veszítették, és Keitht sosem ismert magány és letargia sújtotta, volt hogy napokig csak kószált össze vissza, azt sem tudta sokszor merre jár, és egyre többet kötött ki testvére sírjánál. De visszahozni nem tudta őt soha, így lassan kezdett benne tudatosulni, hogy 16, lassan 17 éves fejjel egyedül maradt a világban. Az iskolát sem erőltette már, bár mindenki részvéttel fordult felé, nem bírt megmaradni ott, és az érettségit is kínlódva tette le.
Aztán elkezdődött az ámokfutás. Az ámokfutás az idővel, a társasággal, a depresszióval. Belecsöppent az alvilágba, és rászokott a cigire, a fűre, később jöttek keményebben is a dolgok, rush, és speed… és még ki tudja mi minden. Szárnyalva teltek az éjszakák, és álmodva a nappalok, de tudta jól, ez sem állapot, mégsem bírt kiszakadni. Aztán jött egy új dolog. Egy díler, egy fiatal férfi, aki alig lehetett idősebb nála, és tőle kezdte kapni a cuccot, és lenyűgözte az ereje, ahogyan képes volt bánni mindenkivel, legyen az pénzes seggfej, vagy koldus. Ez idő tájban kezdődtek nála a piercingek és tetoválások is, mivel nem szedett be mindent, amit kapott, hanem némi mennyiséget eladott, és a pénzből varratta ki magát. Egyre színesebb és telítettebb lett a teste, de ő nem bánta, neki tetszettek a tetoválások, és jelentést is társított melléjük, nem csak amolyan kósza hóbortból csináltatta őket. Erre Brandon is felfigyelt, mivel ő volt az új fiú, aki berobbant a dílerkedéssel a piacra és nagy sikere is volt az anyagainak, mert tiszták voltak, és még mindig alacsonyabb áron adta mint a legtöbben. A kis hal, nagy hallá vált az éjszaka világában.
Egyszer azonban Keithnek szüksége volt egy újabb adagra, de nem volt nála elegendő pénz, és ugye ebben a szakmában nincs hitel, megegyeztek úgy, hogy amennyit tud annyit fizet, és a többit ledolgozza természetben, mert ugye ezekben a körökben nyíltan vállalta hogy más a szexuális beállítottsága, és ilyesformán Bran is minimun biszexuális volt. A ledolgozás meg is történt, és úgy döntöttek megismétlik a dolgot csak úgy is, és elkezdtek néha így összejárni, és aztán egyre gyakrabban, mert Keith még mindig elbűvölte a másikból áradó magabiztosság és határozott fellépés, furcsa biztonságot érzett mellette, annak ellenére, hogy bármelyik akciója közben elkaphatták volna a zsaruk, vagy más alvilági tényező. Érdekes kapcsolat az övék, mondhatni kicsit kisajátító, bár hogy ki sajátít ki kit, az egyértelmű….