welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 
Jennifer Ariadne Lively
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Alapszint, küzdőterek és helyszínek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 24.03.13 3:09

KÜZDŐTEREK HELYSZÍNE:
A gyárépület alsó részlegében, a régi raktározási szakaszon kiépített küzdőtérhelyszínek, az illegális boksz, K1 és MMA mérkőzésekhez, amik belépődíj fejében látogathatók és tétek tehetők a küzdő felekre. A mérkőzések titkosak, a gyárépületen kívülről semmiféle jelzés nem látható, a meccsek minden hónapban egy alkalommal kerülnek megrendezésre, információ bizonyos /saját magad által megemlített/ emberektől szerezhető be.


A bokszmeccsek helyszíne a szinten:


A K1 és MMA mérkőzések helyszíne a szinten:
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 29.03.13 19:28

Vinnie, Raina

Szombat, és a szombat harcot jelent, ezt Jamil is nagyon jól tudja, és a szokásnak megfelelően már órákkal a kezdés előtt itt dekkol, ezen a régi, elhagyatott gyártelepen, ahová nem léphet be akárki, neki is saját belépője van ide. A meghívottak és résztvevők mások, ők jöhetnek, de idegenek nem, ők sosem. A gyártelep mögé parkolt be, ahol nem látszik a kocsija ha valaki előlről jön be, és bezárta a sötétzöld land rovert. Egy igazán kényelmes kocsi, szeret vele furikázni, márpedig elég sokat kell mennie Vincente mellett. Már a gyár épületében mászkál, és minden zugba benéz kb, eléggé alapos, de nem bánja mivel így biztos hogy nem érhetik meglepetések, és sokszor mentette meg az életét ez a fajta különös paranoia.

Az alapszinten császkál, és gondosan ellenőrzi a a boksz, és a K1 versenyek helyszínét, minden rendben van-e. Lezseren van öltözve, egy farmert vett fel, egy fekete izompólóval, amire széldzsekit húzott, lábán szokás szerint katonai bakancsok. Alkarján a két fegyvertartó tok, és benne a két kés, valamint fegyvertartóban egy beretta. Nem esik túlzásokba, ő ennyi fegyverrel is halálos tud lenni, nem kell ahhoz golyó vagy kés. Nem tudja biztosan jön-e ma Vincente, de így sem múlaszt el semmit, nagyon alapos, nem hiába bízták rá ennek az illegális tevékenységnek a felügyeletét. Amikor mindent rendben talál, letelepedik a K1-es ketrec mellé az egyik székre, és várakozik. Rasztás haját egy dísztelen fekete fejpánttal próbálja kordában tartani, de így is előrejön néha, bár már megszokta. Előhúzza az egyik jó egyensúly elosztású kését, és amíg várakozik, azzal szórakozik hogy fel dobja, elkapja. Egyszer véti el.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 01.04.13 0:22

Nyolc tetves éve voltam mellette és azt hitte, nem tudom, mire ment ki a játék? Még az utolsó pillanatban lenyeltem inkább a mondandómat, mielőtt még az én kezem tépte volna ki a helyéről. A legszarabb az volt az egészben, hogy az alaptól eltérően még kiszámíthatatlanabbá vált attól a szukától, de inkább nem foglalkoztam többet ezzel a témával, semmi kedvem nm volt összeveretni magam vele ellentétben.

Mégsem tudtam megállni a pofázást, és nem is magam miatt tettem volna. A kurva életbe, hogy ott van az a baszott fal néha körülötte! De ha már ő pöcsfej volt velem, csak egy vállrántással válaszoltam. Én innentől kezdve leszartam, csak segíteni akartam, és mit kaptam cserébe.. ha kell, és arra van szüksége, akkor akár mindenkit rászedtem volna arra, hogy próbálkozzon Vinnie leküzdésével. Kíváncsi voltam, hányadik fickónál fog lefáradni és hányat fog kurvára összeverni. Bassza meg!

A sértettség és a felesleges baszakodás helyett kiszedtem egy szálat a dobozból, kutatva az öngyújtó után a zsebeimben, és amikor megtaláltam, valamennyire megnyugodtam. Ha nem voltam még láncdohányos, akkor ez a nap tökéletes volt arra, hogy nikotindrogossá váljak. De aztán inkább csak a főnökre és a mogyorófogdosóra néztem, majd minden további szó nélkül kimásztam az autóból azonnal rágyújtva, bent tartva hosszan a füstöt, miközben a tenyeremmel végigdörzsöltem a homlokom. És még azt hittem, az én napom lett elbaszva Gabe miatt..! Hallottam az ajtócsapódásokat, a mozgolódást, de nem mozdultam, helyette csak megvártam, ameddig el nem érték az épületet, és csak akkor siettem utánuk intve pár ismerős tagnak. Volt, aki bokszzsák volt minden egyes szombaton, voltak fejesek, és a az egyik széken megpillantottam Jamilt is, de egyelőre más dolgom volt.

- Maradj egyben, ha lehet - néztem fel Vinnie-re szenvtelen arccal, és a hangom már semmit sem tükrözött. Egyszerű jó tanácsként hangzott ez, és azt hiszem, meg is érdemelte tőlem ezt. Én sem kaptam tőle mást, a jelenlétemre Heinz pedig eltűzött a főnöke mellől de csak annyira eltávolodva, ahonnan még a fél szemét Vinnie-n tarthatta, na meg rajtam. Mindig is rühelltem, ha bébiszitterkedtek felettem. Viszont nem én voltam ma az, akinek a feszültséget le kellett vezetnie, így inkább valamennyire elmásztam én is, csak hogy körberajonghassák a főnököt, vagy éppen tapogatózhassanak nála. Egy egészen rövid perccel később már a dobozt nyújtottam Jamil felé, hogyha kért bagót, nem vettem volna el tőle. - Ma itt még vér fog folyni - morogtam nem túl boldogan, várva, hogy Vincent is megjelenjen az alkalmazottjánál.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 03.04.13 18:37

Heinz hirtelen taposott a fékbe. Már azon voltam, hogy épp leszedem a tíz körmét, akár élesben is, mikor megjelent előttem egy vigyor, valaki aki segg részegen integetett az üvegen keresztül a képembe.

- Remek.. - motyogtam az orrom alatt, holott nem volt ismeretlen a fogalom, mindig volt egy-két barom, aki már rendesen bepiált vagy szívott érkezésre és úgy járt-kelt az út közepén mint akinek a lába előtt a világ. De igazából nem érdekelt. Ha egy balfasz is, a többsége pénzt hozott, és én pont ezért szarok bele. Úgy általában. Most viszont nem az a nap volt amikor jó kedvem lenne...

Amint a kocsi megállt, Rain tüntetőlegesen vágta ki az ajtót és én egy darabig csak csendben néztem utána. Nem akartam megsérteni. Sose akartam, valahol mélyen tiszteltem én, különben nem lennénk ott ahol, de volt hogy ennek ellenére mégis összejött a dolog. Most viszont.. rohadtul nem voltam abban a helyzetben hogy bocsánatokat kéregessek. Pláne nem szokásom.. nem is mások előtt, ezért nem kattogva ezen többet egyszerűen én is csak kilöktem az ajtót és rendben megcélozva a terepet - miután Heinz is csatlakozott a hátam mögé - megindultam a belső részlegek felé. De feltűnt, hogy Rain nincs mellettem. Megtorpantam és hátrafordulva kerestem a szemeimmel.

- Nem jössz be? - kérdeztem csak semlegesen a szemeibe nézve, de jól tudhatta miért is kérem. Csak valahogy jól esett ha ott van mellettem, bűntudat? Nem érdekelt most ez, nem.. AKARTAM.. hogy érdekeljen, most csak egy dolgot akartam, laposra verni bárkit, aki a közelembe kerül.
Amint elindult... minket követve egy percig se figyeltem a néha a vállamat megcsapkodó kezeket, csak a belső volt ami húzott, a ring értem kiáltó szele, és én nem is haboztam most engedelmeskedni neki.
Jamil.. ő is itt volt. Fél szemmel láttam a háttérben, egy kóbor biccentés felé, bírtam a gyereket, ha egyszer megmondtam valamit neki, az úgy is volt. Jó ember. Készséges. És én jól tudtam, hogy bármit rábízhatok.

Ledobva a körülöttem legyeskedő tömeget, pontosabban Heinzre bízva a dolog lényegét, csak megcéloztam a fal mellett figyelő kölyköt és Raint aki még mindig ugyanazt a fancsali képet vágta. Jól ismertem. De most egészen más dolgok forogtak a fejemben.

- Minden rendben ment? Nem volt semmi fennakadás?- kérdeztem oda Jamilnak, csak enyhén félvállról, de a szemem már a ring kéken-vörösen izzó kecsegtető hívogatásával szemezett.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 12.04.13 13:14

Raina, Vinnie

Várakozik türelmesen az egyik késéval játszadozva, de mindenki aki arra jár, tudhatja mennyire halálos kis játékszer, volt már rá példa hogy mindkettő egymástól egy centiméterre állt bele valakinek a mellkasába, és az illető ott halt szörnyet. Be kellett illeszkednie, hát megtette, igaz a lelkiismereti kérdést nehezebb volt leküzdenie, de kellő mennyiségű alkohol, és a lakása magánya segített ezen is. Előbb utóbb úgyis rács mögé fogja dugni ezt az egész rohadt bandát, mindenestül. Feldobja, és újra elkapja az egyik kést, mikor az emberek gyülekezni kezdenek, és biccent az ismerős tagoknak, szinte mindenkit ismer de szinte sosem beszélget senkivel ha csak nem muszáj. Ma nem harcol, ne is fog, így kényelmesen figyel mindent, hogy minden okés legyen, mikor lassacskán befut a főnöke, és Raina is. Ismeri mindkettejüket, de valahogy sehogy sincs ínyére a dolog, de megerőlteti magát, jól kell teljesítenie ha nem akar feltűnést ezek után sem. Felkel a székről, de ekkor mellé ér a nő, így inkább egy kis időre visszahuppan, és megrázza a tincseit, nem kér.
- Nem, köszi - utasítja el a cigit, majd a következő kijelentésre is csak vállat von.
- Szinte mindig folyik a vér, miért más a mai nap? - kérdezi, és a csinos nőre pillant. Tetszik neki az igaz, de sosem nyomulna rá, túlságosan a sűrűjében van a nő, ahhoz hogy olyan szempontból érdekelje.

Semmit mondó kis beszélgetés alakul ki, amolyan udvariassági körök, bár azért egy halvány mosolyra futja Jamiltől is. Kósza biccentés Vincente felé, és nem sokkal később már ott is dekkol mellettük. Jamil nem kel fel, a székről válaszol.
- Abszolút rendben, semmi gond. Harcolsz ma? - érdeklődik, mert nem kerüli el éles figyelmét hogy mennyire vágyakozva nézi a férfi a ringet. Ő ma nem fog küzdeni, ő felügyel, és csak annak húz be egyet-kettőt aki nem tartja be a szabályokat, márpedig senki nem szívesen kötne közelebbi ismeretséget a kemény öklökkel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 17.04.13 0:09

Biccentve néztem csak vissza a rasta hajúra, miközben még egy hosszú levegővétellel juttattam le égető érzéssel a tüdőmbe a füstöt, amit nem is akartam addig kifújni jó darabig. Egykedvűen néztem az összegyűlt tömeget, mintha valami vér-borította temetésre volnánk hivatalosak, és elmosolyodtam ezen a morbid hasonlaton. Vinnie-re visszanézve el is tudtam képzelni róla, hogy ma nem fog megállni egy két egyenesnél és horgoknál, a minimum pár borda és csonttörés.

- Enyhén szólva feszültebb a szokásosnál - osztottam meg a fickóval a főnök érzelmi állapotát figyelembe véve, de ahogy az említett is otthagyva a talpnyaló kutyáit odalépett hozzánk, valamivel már csökkent az ellenkezésem, ezért is néztem végig őt, ahogy beszélt, alá is támasztotta a szavaimat azzal, hogy a ringen csüngött a tekintete, amitől felfordult a gyomrom. Ma én képtelen lennék rá! Ma más kellett nekem, egészen más!

Azonnal elszakítottam róla a szemeimet, megkeresve egy ismerős arcot, de még nem volt itt az ideje, legalábbis úgy nem, hogy ő mosolyogva odaadja. Ma le akartam vezetni a feszültségem, több úton is, ezért sem figyeltem oda kevésbé a munkatársaimra, lassan, lenyugtatva magam szívtam el a cigit.

- Majd jövök. Tudom a járást, nem fogok eltévedni - néztem mindkettejükre, azonnal helyesbítve is... - Heinz sem kell. Utálom a bébiszittereket - kötöttem az ebet a karóhoz, és a padlóra dobva a csikket elnyomtam azt a talpammal, mégsem akartam volna felgyújtani a kócerájt, ezzel együtt pedig megindultam, hogy előkerítsem a fickót, akitől kellett valami, ha csak pár órára is, mielőtt még olyat tettem volna, amit nem akartam. Amit kurvára megbántam volna. A picsába is már! A gondolataim valahol megint visszazúgtak oda, a motelbe, és ott buktam el a józanságom. Egy pillanat alatt szedtem ki a tőrt a bőrtokból, a penge pedig a combomnak simult kemény lépteimnél, elkapva a terjesztő nyakát pedig elrángattam az aktuális vevőitől. Ezek a mocskok mindig ott voltak mindenhol! De hogy kurvára érdekel-t? Cseszettül nem.

- Raina! Baszd meg! - szitkozódott Tucker, én pedig megjutalmaztam a dögölj meg seggfej mosollyal. Számos volt, ez az egyik kedvencem. - Mi a pöcs van már megint? - egészen addig a felháborodást fröcsögte, ameddig a tőr pengéje a gatyájába nem nyomódott a farkánál.

- Tartozol - suttogtam neki, ujjaim még jobban rámarkolva a nyakára, és a picsába is! Csak most ne jöjjön ide senki! Nem akartam vért, ma kurvára nem, és főleg nem olyanokét, akik a seggemért voltak felelősek! De le kellett vezetnem a feszültséget, és jobb volt így, mint hogy összeveressem magam. Nem voltam annyira elborulva.. még.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 17.04.13 17:02

- Bemegyek. - válaszoltam egykedvűen egy kimért biccentéssel is megtűzve, nem feltétlenül kell tudnia mindenkinek mennyire forr a vérem. Ez a szakma nem a dühről szól. Ha dühös vagy.. hibázol. És én nem az vagyok aki valaha is hibázott! De valaki ma nagyon rosszul fog járni.. - Rommá verek egy-két seggfejet. - mégse sikerült.. Megesik. A tüdőm füstre szomjazik, de már rég letettem a cigarettaféléket, a szivar viszont teljesen más. Az kikapcsolódás. Most viszont egészen más volt ami megnyugtatott.. volna. Ha végre hallom a fülemben a gong-ot a szívem hangosan dobog és szemem előtt az ellenfél.

Elmélyedve a gondolataimban hallom meg Rain szavait. Felé fordulok de csak biccentek. Hadd menjen. Adja ki a füstöt, az én eszem most egészen másfelé kavarog.

- Jamil, keríts nekem néhány ellenfelet! Legyen kitartó... kemény.. és főként eltökélt... - beszéltem hozzá, de még mindig a ringet figyeltem, fejben már előre lejátszva néhány menetet. - Ígérhetsz bármilyen szorzót, nem érdekel. Ma nem veszítek... - nyílt és zárult már előre magam mellett az öklöm. Bemelegítés? Még az se kell. Most.. NEM! - És ha akarsz keresni egy kis pénzt, ma rám teszel! - fordítottam felé a fejem, csak egy pillanatra megakadva a szemem azon a késen. Szép darab. Becsültem is érte. Én tartottam kézben mindent de ehhez a legjobb emberek kellenek. És ő az egyik legjobb volt. Hűséges... És ezért is bíztam benne. Még ha meg is fizettem neki az árát rendesen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 20.04.13 18:59

Figyel mindent még most is, hiába van itt Vincente és Raina, ő szeret mindig biztosra menni, és különösebben semmi baja sincs a nővel, még talán kedveli is egy kicsit. De tényleg csak egy kicsit. Elnézi ahogy az emberek jönnek mennek, és nem szól semmit a cigire, attól hogy ő nem dohányzik, még nem szól érte, mondhatni passzív dohányos. Felszalad az egyik szemöldöke, mikot a főnöke lelkiállapota kerül szóba, de nem kérdezi meg miért, nem szokása.
- Jah, hát akkor kemény esténk lesz - kommentálja és levonja a tanulságot is, ma nagyon oda kell figyelni, esélyes hogy ő lesz a küzdelmeken a döntő bíró, hogyha kritikusra fordulna a helyzet, közbeléphessen. Vincentenek nem eshet maradandó baja, még ilyenkor sem, ha ennyire vágyik a küzdelem után. Azután nem sokára megjelenik az emlegetett szamár, vagyis a főnök, és Raina meg lécelni készül. Jamil csak biccent neki, őt nem érdekli merre megy a nő, ő minden csak nem bébiszitter, és azokat a melókat vissza is dobja, próbára téve vele a férfi türelmét, de eddig mindig jól döntött.


- Azért bajod ne essen - szól oda Rainának mikor éppen elmenni készül, aztán figyelmét a férfire irányítja, és tovább játszik a késével, amit már nem dobál, csak lazán forgat az ujjai között. amennyit várnia kellett az elmúlt években már tökéletes az ilyen kis pótcselekvések kialakításában és mesteri szintre fejlesztésében. Az más dolog ha célba kell hajítani a késsel, az mindig száz pontos mutatvány. Biccent a férfi szavaira, úgy is néz ki, mint aki ma nem kegyelmez, és nem áll meg a finom köröknél, de hát néha kell ez is. Néha maga Jamil is bemászik egy-egy alaposan verésre, egyrészt hogy formában tudja magát tartani, másfelől hogy levezesse a stresszt és a feszültséget ami a kettős életével jár.
- Ahogy akarod, Főnök. Három-öt elég lesz vagy tovább keresgéljek? - kérdez rá rögvest a lényegre, nem kérdez miérteket, és nem szörnyülködik, hogy most komolyan harcolni akar-e a férfi. Talán ezért jönnek ki ők ketten olyan jól, és emiatt már-már kedveli is a férfit.
- Jól van, akkor magas szorzóval játszunk ma, csak meg ne bánd - jegyzi meg, és lassan felkel a székről, és elsüllyeszti a kését a tartójában, most talán nem lesz rá szüksége. Megvárja a válaszokat, amiket kapni fog a kérdésre és csak elvigyorodik, a rendes fizetésén kívül nem kis summát szedett már össze a fogadásokból, de néha előfordult hogy nem vinnie-re tett és bejött, de ma nem tart ettől. Látott már indulatos embert, és tudja hogy Főnöke ma addig fog verni mindenkit, amíg az állni tud.

A kapott válaszokkal eltűnik a sokaságban, csak hogy fél óra múlva kerüljön elő egy kis listával amivel be is célozza főnökét, aki épp beszélget valakikkel. Jamil nem ismeri őket, de ahogy ránéznek nem is tartja őket sokra, mivel félős tekintettel mérik őt végig.
- Itt van az öt ellenfeled mára, a sorrend mindegy és azzal küzdessz akivel szeretnél, már mind itt vannak - foglalja össze az elmúlt fél óráját két mondatban. Pedig sokkal több történt, és az egyik esélyes versenyzőnek kellett némi rábeszélés, de végül belement a dologba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 20.04.13 20:30

Ja, az egy dolog, hogy Vinnie-ről tájékoztattam a nagyközönséget, de én sem volt épp nyugodt kedvemben. Pontosabbna a legszívesebben apró darabokra szaggattam volna bárkit, és mielőtt még a feszültséget valamelyik egyébként normálisabb pacákon vezettem volna le, másra, máshol kellett kamatoztatni a dühöm, és mindent, ami szar akkor kavargott a fejemben.

Az sem segített, hogy a csóka mennydörögve lapult a falnak. Akkor talán hatásos is lett volna, ha mondjuk nem remeg a keze, na meg a farka a tőröm alatt. A rohadt életbe! Nem hiszem el! Egyik seggfej sem akkora faszfej, hogy végre visszaüssön? Vagy az a minimum, hogy leteperjenek! De ez.... Mint egy kibaszott ovis, úgy nézett ki a késemnek feszülve!

- Kölcsönt adtam már három hónapja, te pedig basztál nekem visszaadni - elfojtott indulattal néztem a szemeibe egészen közelről, még jobban hozzá nyomva a kést, a másik kezem pedig lecsúszott a mellkasáról a hasára, majd az egyik zsebébe a farka mellett kutatón, míg ki nem tapintottam a kis zacskót, az egészet kivonva onnan a farzsebembe tuszkoltam az ecstasyt rejtő műanyagot, és még a tiltakozása sem érdekelt, egészen addig, ameddig fel nem bátorodva az egyik keze a nyakamra készült lendülni. Hogy ezek sosem tanulnak a hibáikból!? Csak egy mozdulat, az ujjaim kíméletlenül csavaró érintése az ágyékán és a kappanhang felvinnyogott a fülembe, mire elégedetten ránéztem.

- Ha megpróbálod még egyszer, egyesével fosztalak meg az ujjperceidtől! Utána pedig Vinnie kezébe adlak, hogy faszkalap módra az ő területén terjesztesz! - a vér tombolt az ereimben, a türelmetlen haragom pedig valahol a baszdmegolások és a kurva gyorsan pattanjon le mindenki között lavírozott, ami szétcseszte az egész önuralmam, de mielőtt komolyabban is nekimentem volna ész nélkül a reteknek, inkább elengedve őt elléptem onnan a zsebemből kiszedve a kis csomagot, sietős koppanásokkal a padlón kerültem ki mindenkit, rá sem hederítve a csodálkozó pillantásokra. El kell tűnnöm innen a picsába! Nem kell, hogy ezt a szart végignézzem! Mielőtt még kiléptem volna az épületről, csak egyszer engedtem meg, hogy visszanézzek Jamilre, majd egy pillantás a főnökre, és ha szarba is véve őt egy szó nélkül elpucolok innen, akkor sem érdekelt a dühe. Úgyis leveri máson.

- Bassza meg! - suttogtam csak úgy bele a semmibe, ujjam már kotort az egyik tablettáért, de sarkon fordulva már gyors léptekkel a parkoló felé vettem az utam, ahol rájöttem, hogy kurvára nem volt itt a motorom! A picsába! Azt hiszem, sikerült ki is mondanom, és ahogy egy autó motorja felpörgött a közelben, egy pillanat alatt teremve ott feltéptem az ajtaját, kirántottam a csirkének kinéző szőke ribancot a volán mögül, és egy baszódj meg mosollyal néztem végig a cseszett dugj-meg felirattal villogó miniszoknyájára.

- Vinnie-t keresd. Majd kárpótol! Cseszett nagy ürge és baszottul pipa. Nem nehéz megtalálni, édes - hogy érdekelt-e a ribanc sipákolása, miután lekaptam őt csak hogy ne mondja azt, tőlem nem kap semmit? A szart! Tennem kellett valamit! El kellett innen tűznöm, de kurva gyorsan!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 01.05.13 2:01

- Amennyit csak találsz! - vetem oda nem bizalmatlanul, pusztán próbálva felmérni a dühömet. Gyűlöltem dühösnek lenni. Gyűlöltem ha elveszítem az irányítást önmagam felett, és gyűlöltem, ha közben pont ezen okok miatt hibázom vagy valamit veszítek! Csak ez az egy módja volt! Ez az egyetlen. Hogy valakin leverjem a dühömet, és minél előbb.. minél több.. annál jobb lesz!

- Ne dumálj, Jamil, MENJ! - nézek szigorúan a szemeibe összehúzott szemekkel, de nem ő az akire pipa vagyok, mégis ő az aki most ellent mond nekem.
Amint elmegy.. egyre inkább forr a vérem. Talán a harc ígérete.. talán az hogy már jóval előrébb járok fejben, csak megközelítem a ringet és lassan húzom végig az alsó kötélen a kezemet. Szinte már minden porcikámban érzem.. A vibrálást.. A feszültséget! Azt ahogy éget, és ahogy kiszabadulna itt benn! Mégsem engedem. Forgatom.. rágom.. visszakényszerítem.., de senkihez sem beszélek. Páran szólnak a háttérben, vagy épp sunyin benyalnának alig messze mögöttem, de nem érdekel. Most.. nem. Észre se veszem, hogy ki az aki a nyomomban liheg, hogy félni? Egy pillanatig se félek, tudom hogy Heinz ott van, nem messze és az én fülemben most semmi sincsen. Csak ahogy hevesen dobol a saját vérem...

Bizalmaskodó kezekre leszek figyelmes. Hátba vereget, és nem tetszik. Megfordulok, szorosra húzott szemekkel, de aztán tisztában vagyok vele, hogy ez az ember túúúl fontos! Se meg nem üthetem és még lerázni is kockázatos lenne, ezért lassan enged is a szemem, már nincs az a "megöllek" tekintet, és lassú sóhajt eresztve meg veszem fel a szokásos műmosoly féleséget. Ez itt most üzlet... És az üzlettel soha nem viccelek...

Már tele volt a tököm, amikor a szemem sarkából láttam, ahogy Jamil betör a képbe. Ne felejtsem el megdobni majd némi jattal a műveletért!

- Rendben... Kösz! - nyúlok csak óvatos mozdulattal a papírokért, nem mert félnék, pusztán muszáj fenntartanom a látszatot és az irányítást, és félő, hogy ez a kis féreg itt szemben, ha megneszelné, hogy gyenge vagyok, azonnal futna is a forródrót körbe és alig pár nap múlva érkeznének az újabb támadások. Drága... minden egyes csepp terület Vegasban. Pénz múlik rajta és életek! Számtalanszor folyik a vér... ha a mocskos kis feltörekvők bármit is megneszelnek. Nem engedhettem meg magamnak ezt a lehetőséget.

Csak gyorsban futok végig a neveken, bár nem jelentenek semmit. Egyik sem. Mégis csak rövid mustra után tolom vissza a papírt Jamil képébe és nézek fel a szemeibe.

- Hívd az elsőt! Én beöltözöm! - nyomom a listát a kezébe, és egy tiszteletteljes és hamis biccentés után a szemben lévőnek elindulok a hátsó berkekbe.
Ott már van segítségem. Elég egyetlen pillantás, és az a néhány ember akit pont az előkészületek miatt fizetek, már ugranak is hogy mindent beszerezzenek, - fentről az emeletről - és alig percekkel később már tekerik is a bandázst a kezeimen. Ha lehet most mééég jobban szükségem lenne egy kis füstre! Mégsem engedek. Csak végzem a heves légzéseket és felkészítem a tüdőmet. Ma valaki biztosan veszni fog!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 07.07.13 15:44

A fél órás hatásszünet elteltével ismét előkerül, és a kis listát Vincente orra alá tolja, de látja az idegességet. Mások talán nem vennék észre, de Jamil tudja mire figyeljen, elengedhetetlen a túléléshez, hogy olyasmiket is észrevegyen, amiket más nem, és ebben már mesteri szintre fejlődött. Hiába, az egyik legjobb rendőr még mindig, még akkor is ha most éppen az alvilágnak dolgozik, és néha komolyan meggondolta hogy feladja az egészet, és itt marad ahol van. Gyengébb napjain komolyan fontolóra is vette a helyzetet, de olyankor mindig történt valami, ami nem engedte hogy elgyengülésében másként döntsön.
- Nincs mit - vonja meg a vállát, ez a dolga is tulajdonképpen, a egyik a sokból, de neki nem olyan nagy dolog. Aztán a főnöke kerül legyeskedő alakokra siklik sötét pillantása, és úgy néz rájuk, mintha azt fontolgatná, hogy mennyi vér ömlene ki ha megölné őket, mire a vendégek sürgős elfoglaltságokra hivatkozva el is tűnnek. Pár méteren együtt sétál Vinni-vel, és elhúzza a száját.

- Ch, erről ennyit - jelenti ki szűkszavúan, és csak biccent ahogy a férfi az öltöző felé indul. Ő a ring felé megy, és a sarokból egy mikrofont emel fel, amit kis buherálás után működésre is bír. Erős telt hangja tölti be a teret, közölve, hogy aki ma harcolni vágyik, az öltözzön át, mert húsz perc múlva az első meccs kezdetét veszi. És nincs finomkodás. Az általános szabályokat ismerteti, mint mindig, aztán a mikrofont letéve, elindul hogy ellenőrizze, valóban megtörténnek-e a dolgok, amiket második emberként parancsolt, sosem bíz semmit a véletlenre, talán ezért is olyan fontos a személye Vincente-nek.

Percekkel később, már lent áll ismét a küzdőtéren, és várja a jelentkezőket, közben pedig mindenkit arra biztat, hogy tegyék meg tétjeiket. Aztán megpillantja Vincentet.
- Kezdhetünk is. A szorzó magas, és mindenki megtette a tétjét. Az ellenfeled ott vár rád - int a ring sarkában álldogáló nem túl lelkes, de annál idegesebb és ingerültebb izomkolosszusra. Nem beszél többet a kelleténél, most is a lényegre szorítkozik.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 15.07.13 16:24

Csak figyelem. Gilermo-t ahogy a bandázst tekeri a kezemen és egy szót se szólok. Ilyenkor nem beszélek. Felkészülök, amúgy se veszem jó néven ha bárki, bármiféle zagyvasággal piszkál ha épp rossz a kedvem, na meg amúgy sem. Minden tökéletes.. - nyitom és feszítem meg az ujjaimat, kesztyű.. összecsapom a kettőt magam előtt, egy-két nyakroppantás és ugrálás hogy formában legyek, kiadós sóhaj és...

Jamil hangja tölti be a fülemet, de csak egyetlen biccentés, semmi mást nem szólok, egy pillantás az ellenfélre, remek.. majd egy intés fejjel Gilermonak, mire az széthúzza a gumiköteleket én meg bekúszok köztük a ringbe. Fogvédő.. Gilermo nyújtja felém, de én fejjel intek, hogy nem, ma nincs rá szükségem. Bízok magamban! Biztos vagyok benne! És már alig várom a kezdetet.
És GONG!!!

Nem tartott sokáig az első menet. A kisfiú erősen küzdött, vagy legalábbis kitartóan ugrált előttem, egy két próbálkozás, az ökleim az arcom előtt, elhajolok.. újra és újra és megint.. de nagyon jól tudtam mire menjek. Egy sorozat! Jobb horog-bal egyenes-jobb gyomros és bal felütés villám sebességgel és a fickó nagyot nyekkenve terült el a padlón, hatalmas üdvrivalgással terítve be a teret.

- KÖVETKEZŐ! - üvöltöttem fel nem is foglalkozva azzal hogy a pöcsöt hogy kaparják fel és vonszolják ki a ring mellett vagy egyáltalán él e még, sérült e, ÜTNI AKARTAM! Bárkit és laposra, beletöltve minden felszabaduló dühömet, mindent amit az elmúlt nyolc év miatt éreztem, amit az irodában és amit utána. KURVÁRA ELEGEM VOLT! Mindenből és végérvényesen! És most tudtam, hogy ez.. az én esélyem! Amikor végre szabadon engedhetek mindent! Nincsenek tudatos döntések, nincs meghunyászkodás, vagy óvatoskodó figyelem, most csak én vagyok! És a veszettül tomboló düh a véremben belesűrítve egyetlen.. kiadós.. ütésbe. Pillanatba.. Bárkibe aki ide áll elém és én üthetem!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 16.07.13 12:34

Vincente

Amíg a jelentkezők és főnöke az öltözőkben készülődnek, addig ő még egyszer végigfutja a jelentkezők listáját, és kerít még hozzá két embert, akik ígéretesnek tűnnek olyan szempontból, hogy öt percnél tovább képesek állva maradni Vincente-el szemben. Bár Jamil tudja, valószínűleg ő lenne az egyetlen aki kibírná addig, hogy vezére elfáradjon, de éppen ilyen megfontolásból sosem állt még ki vele, és nem is fog. Ez egyszerűen nem járható út. A fogadások rendben mennek, magas szorzóra, ő maga is megtette a tétjét, hiszen biztosra megy mint mindig, és a férfit elnézve itt ma vérengzés lesz. Nem mintha annyira zavarná, ő ma is a döntőbíró szerepében tetszeleg.

Aztán megjelenik a két küzdőfél, és körülbelül egy perc után, mikor mindketten a ringben vannak, máris felcsendül a fülsértő gong, és kezdetét veszi a küzdelem. Bár túlzás lenne annak nevezni, hiszen ez egyoldalú verés, de a látszat megvan, és az ellenfél is próbálkozik azért. Jamil fél szemmel figyel csak, a másik fél szeme a következő küzdőt keresi, hogy itt legyen, mikor a vesztest kidobják a ringből, amire nem is kell sokat várni. Intézkedik is azonnal, és mire az előző vesztes feje is kikerül a ringből, a következő jelölt addigra egyenesedik ki a ringben, és a raszta hajú férfi, megütögeti főnöke vállát, és a sarok felé int, ahol várják már.
- És gyerünk! - üvölt fel, és ráhúz a gong-ra hogy kezdődhet a következő meccs is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 16.07.13 18:12

Ziháltam. Kis híján. Nem mert elfáradtam hanem mert a feszültség egyre vadabbul tombol a fejemben. Folytatni akarom! Minél tovább és egyre hamarabb. Csak remélni tudom hogy a következő nem lesz ilyen nyápic, valami küzdőszellem is szorul bele és nem adja fel már elsőre amikor még csak megpöccintem.
A közönség hangos, mindenki üvölt, de csak tompa zsongásként tölti be a fejemet. Koncentrálok. Nem nyerni akarok, nyerni.. FOGOK! Ez most mégse érdekel. Nem érdekel a győzelem vagy a pénz csak hogy üthessem! Laposra és véresre. Jamil hangja a következő ami beférkőzik, egyetlen biccentés de nem engedem a feszültséget. A másik már jobban néz ki. Elvetemültebbnek, legalábbis a szeme.. Ez már jobban tetszik és hallom is a gongot, amikor nem várok tovább, nekimegyek. Jó ideig kergetjük egymást ketten. Ügyes! Nem technikás de védekezik minden egyes percben. Vagy már inkább fut!? Talán. Ugyan már, csak nem félsz tőlem!? - beszél helyettem a fejem de a szemeimben még mindig az a fékezhetetlen düh tombol, és nem várok tovább! Nekimegyek!
Itt már kiegyensúlyozottabb a küzdelem, de ez a fickó se bírta sokkal tovább. Az első menetben kiesett! Még a ringből is, nem csak a játékból.
De már jött is a következő! És a következő! A  fejem véres, érzem hogy felszakadt a jobb szemöldököm, kaptam ütéseket rendesen, de nem érdekelt! Gilermo-t lazán löktem félre a két menet közti szünetben amikor csökkenteni próbálta a vérzést, de ez KELL NEKEM!
A következő ellenféllel már nem szarakodtam! Első ízben nekimentem, hogy sportszerűtlen? Ééén írom a szabályokat! És míg megint csak meglépni akart mikor rájött hogy velem szemben nem nyerhet, beszorítva a sarokba addig ütöttem míg csak éreztem belőle az utolsó lélegzetet, és amíg Jamil le nem szedett róla hogy hagyjam már a fenébe már szinte nincs is benne szusz!

- Hagyjál már! - löktem le magamról félresétálva, de ő is nagyon jól tudta, hogy ő volt az egyetlen aki megtehette. És aki képes is volt leállítani. Mert bíztam benne. Mint a tulajdon fiamban tenném. Vagy Rain, aki meg az isten tudja hova ment, de már több sebből vérzek és az állkapcsom is sajog amikor vissza a sarokba rendelnek. Várok. Semmi kedvem, de idő kell amíg kiszedik a sarokból azt a szemetet, víz landol a számban, a padlóra köpök, és most hagyom magam. Gilermo-nak hogy rendbe tegye a fejemet, de a lábam közben még mindig veszettül jár. Menni akarok!

- Hívd a következőt.. - lököm oda Jamil-nek csak félfogról, mellékesen és egy félig elnyelt sóhajjal próbálom elnyelni a még mindig tomboló feszültséget, de a következő percben már ott is állok újra. Talpon. Szemben az új ellenfél, hasonlóképpen eltökélt én meg várom a következő gong szavát..


A hozzászólást Vincent Morris Belvedere összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 11.08.13 18:57-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 11.08.13 16:05

Ééééééés KIÜTÉSSEL GYŐZŐTT!!! - emeltem a magasba a Jamil kezébe zárt öklömet és egy orbitális oroszlánüvöltéssel megdobva adtam a tudtára a világnak, hogy mééég MINDIIIG én vagyok a legjobb! Még mindig beledöglik aki kiáll velem, de legalábbis kinn végzi az orvosiban vagy az intenzíven ha egy percig is azt hiszi hogy beverheti a képemet!
A nyálam folyt, pedig nem volt a számban a fogvédő, a vérem is, de ez most egy percig se érdekelt. Nyugodt voltam! Végre! Nem zakatolt a fejem, kiadott magából MINDENT! Minden szart ami benne kavargott az elmúlt időszakban, a napokban, a héten, és most olyan üresnek éreztem magam mint egy kibaszott kancsó, mégis energiával telítődve. Féktelen energiával!

Kitépve a kezem Jamil kezeiből, a környező üdvrivalgásra egy szemernyit sem figyelve indultam csak meg a kötelek felé, széthúzva átbújtam rajtuk és még az se érdekelt, hogy Ted, az orvos, folyamatosan rohangál utánam és dumál a fülembe, hogy vérzek, le kell csillapítani, le kell fertőtleníteni, CSESSZE MEG! - löktem félre a filigrán kis alakját, de nem vadbarom módjára, nem élesen, csak hogy tudja hogy a harci düh még tombol bennem, és perpill nem tartok igényt a szolgálataira.
Kilépve a ringből Gilermo is előkerült végre, ő.. tudta mi a szitu, vagyis nem beszélt, csak felé nyújtottam az öklömet még mindig lihegve és csinálta azt ami a dolga. Leszedte a kesztyűt, a bandázsokat, én meg megmozgattam az itt-ott véresre dörzsölődött kezeimet, de még mindig nem hatott meg. Ez még belefér! Még bőőőven a mai, nyakkendős és öltönyös, műbuzeráns alvilági életbe, néha nekem is ki kellett eresztenem a gőzt. Úgy igazán, és úgy.. igazi, régimódi mértékkel.

Nem figyeltem az időt, én vagyok a főnök nem is érdekelt. Félúton valamelyik beleduruzsolta a fülembe hogy senki nem halt meg, ami azért nem árt a jó híremnek ahogy arra is csak egy fél pillantást vetettem ahogy Jamil beszedi a pénzeket. Bíztam benne. Teljes mértékben, ezért nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, ahogy annak se hogy mennyit kaszált, bőven megérdemli amilyen hűséges, és egy könnyed fejbiccentéssel köszönve tőle, - miután Ted is csak elkapott legalább egy fehér törölközővel megdörzsölve a fejemet hogy legalább a pofámba a vér ne száradjon bele, de miután megtöröltem már dobtam is félre a fenébe. Szóval Jamil intézte amit kell, mindenki intézte amit kell, haladt a gépezet, a ketrecharcok még hátra voltak, de ez már engem egy percig se érdekelt, ahogy semmi más ami még itt volt mögöttem. Csak intenem kellett Heinznek, előállt a kocsi, és mivel Rainnek hűlt helye - már megint meglépett az a liba! - így beraktam magam a hátsó ülésre és egy kellemes szivar előtt lobbanva fel a láng, csak halkan és csendben, némi klasszikus zenével karöltve figyeltem az ablakon túl nyüzsgő várost és a vakítónak ható fényeket. Egészen míg meg nem pillantottam a klubbot.


(Helyszínvált: Vinnie's Night; szolgálati terek )
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 11.08.13 19:58


Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 18.09.13 10:26

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy mást tartunk unalmasnak. Eléggé pörgős életet élek, nem vagyok sokat otthon, gyakran vagyok az utcán, barátokkal, melózni, vagy egyszerűen csak ellenni. Csak annyi a tény, hogy ez az élet nem mondható annyira vadnak és veszélyesnek, mi ami számára a normális és ezért már egyből unalmasnak is gondolja. Pedig szimplán csak más az értékítéletünk, más az amire vágyunk. Nem hiszem, hogy meg tudná szerettetni velem azt az életet, amit ő él, a fenyegetettséget, a felületes kapcsolatokat. Én ennél többre vágyom és ott van az anyám is, akire igenis tekintettel kell lennem, segíteni neki, főleg most hogy beteg. Egyszerűen csak van bennem kötelesség tudat és a magam módján képes voltam felnőni.
- Ha nem is folyamatosan, de azért igyekeztél, hogy minél többször előforduljon. De nem számít. - rántom meg a vállam. Igazából nem tud a lelkembe gázolni, nem vagyok az az anyámasszony katonája, aki egy-két sértéstől falnak megy és nem bírja elviselni az élet nehézségeit. Bár azt hiszem ő ilyennek lát.
- Nem tudom miért gondolják sokan azt, hogy aki bokszol csak valami vadállat lehet. Ez is csak egy sport. - azt sem gondolom, hogy minden sakkozó otthonülő nyugodt típus. Attól, hogy szeretünk valamit csinálni, még nem fektetjük le vele a jellemünk alappilléreit. A motorosokat is valamiféle vad fickókkal társítják, de rám ez sem igaz, pedig szeretem a száguldást. Azért tényleg meglep kicsit, amikor velem akar jönni, főleg hogy olyan hirtelen bökte ki. Bár, ha a másik végéről fogjuk meg a kérdést, minden bizonnyal szimplán csak szívesen nézi végig, ahogy mások ütik egymást. Kétlem, hogy a sportot látja benne, vagy a szabályokat.
- A bokszot szereted, vagy a vért és az izzadtságot? - mosolyodom el finoman. Valahogy én inkább a másodikra szavaznék őszintén szólva. Nehéz elvinnem, hogy kimondottan magáért a sportért lenne oda, úgy igazán mélységeiben. A megjegyzésére már csak megrázom a fejem. Nem szeretném, hogy betörje az orrom, és nem is hiszem, hogy menne neki, ha csak nem hagynám. Elég gyors vagyok, és bár nem ütnék meg nőt, akkor még el tudom kapni, hogy ő ne tehesse meg. Ebben teljesen biztos vagyok. Azt hiszem a legjobban akkor lepődne csak meg, ha azt is tudná, hogy mi a másod, vagy inkább a harmad állásom. De nem fogom az orrára kötni, nem az a cél, hogy kiharcoljam az elismerését, minek?
- Én mindig mindent bele adok, attól ne félj. - rántom meg a vállam. Soha semmit sem csinálok fél gőzzel és ez egyszerűen tény, most sem lesz ez másképp. Felszállok hát a motorra, megvágom, amíg ő is ezt teszi és csak utána izzítom be a járgányt. Eszem ágában sincs lassan menni, szeretem a gyorsaságot, akármennyire is jó fiú vagyok, attól még ez így van. Amúgy is a külvárosba megyünk, késő is van, ilyenkor már a túlzott forgalomtól sem kell tartani nem igaz? Nem szólok hátra, hogy kapaszkodjon, azt hiszem erre nincs szükség, főleg mert hamarosan megérzem a kezeit a derekamon. Akkor hát irány a cél. Megyünk vagy kétszázzal, szóval kb. negyed óra alatt el is érjük a célt, talán még annyi szint. Elhagyatott gyárterület, ha csak úgy erre jár valaki nem hinné, hogy itt tényleg akad bármi, de én tisztában vagyok. És hogy az illegális boksz nem passzol a jellememhez? Az a helyzet, hogy ott kell küzdeni, ahol lehetőség van rá és a legális meccsekre gyakran túl nagy a nevezési díj, így muszáj ezeket is bevállalnom. Leállítom a motort, amikor elérjük az elzártabb részt, ahol már lézeng pár ember. Megvárom amíg leszáll, majd én is követem a példát és lezárom a gépet.
- Gyere, beviszlek, aztán még beszélnem kell az edzőmmel, átöltözni, felkészülni, addig vegyülj el... nem hiszem, hogy ez gondot jelent majd. - pillantok rá a bejáratnál. Én oldalra mennék, ahol látom már Bobby-t. Aztán persze, ha nagyon szeretne velem jöhet, bár szerintem unalmas lenne neki végigvárni a kezdeti procedúrát, a nézőtéren pedig ihat, vagy dumálhat. Elég sok itt a zűrös alak, lehet, hogy még ismerősbe is botlik.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
171
Join date :
2013. May. 27.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 19.09.13 20:01

Fogalmam sincs ki mondta azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de az biztosan nem gondolta ezt jól át. Mert Liam nagyon is különbözik tőlem és mégsem érzem azt a bizonyos vonzást, szerintem ez fordítva is igaz. Nem vagyunk mi mágnesek, hogy vonzzuk az ellentétes pólusokat magunkhoz. Vicces is lenne ha legalább öt Istenhívő szent ember legyeskedne körülöttem ebben a pillanatban azon az elven mert vonzom őket. Ch.
- Oh, fel sem tűnt. Ez is csak egy berögződött rossz szokás. - Miért ne sértegethetnék másokat mikor tényleg örömömet lelem benne? Hű, most mekkora szánalmas nőszemély lehetek ha attól érzem magam boldogabbnak, ha másokhoz csúnya, sértő dolgokat vágok. Egyébként is bántóan őszinte szoktam lenni, mikor lehetek őszinte. Az én világomban sokszor kell egy kis füllentést is bevetni, de szerencsémre nagyon is profin tudok hazudni, ehhez is hozzá lehet szokni.
- Mert ha kiejted a boksz szócskát mindenki izmos vadállatokra asszociál, te pedig nem nézel ki vadállatnak. - Izom pedig biztosan akad rajta valahol csak éppen a ruha alatt rejtegeti előlem. Rajtam is található egy kis izom, nem vagyok ám puhány. Valamiért sosem tartottam attól, hogy letörik a körmöm ha használni merem a kezemet.
- Hm, fogós kérdés. Szerintem egy igazi bokszmeccs nincs vér nélkül. Inkább a bokszot szeretem, de nem leszek rosszul mikor egy szép jobb horog után valakinek felszakad a szemöldöke. - Nincs vérundorom, sőt szerintem azaz egyik legjobb rész mikor annyira megütik egymást, hogy a fogvédő iszonyat mennyiségű vérrel együtt repül szépen kifelé. Na meg ne valami ócska pontozással legyen meg a végeredmény abban nincs semmi izgalom. Jobb azt nézni ameddig eszméletvesztésig ütik egymást és aki állva marad meg is érdemli a közönség elismerését.
- Biztosan az ellenfeled is ugyan ezt mondja. -Hát igen mindig is jó voltam mikor biztatásról volt szó. De ha az ellenfele is fele ennyire motivált lesz és még tőle is harciasabb akkor lesz félnivalója, hacsak a technikájával meg nem tudja lepni. Erre viszont tényleg kíváncsi vagyok. Liam meglepően gyorsan száguldozott, de ez piszkosul tetszett. Ki nem szereti a gyorsaságot? Ez most egy kis adrenalin löketet adott.
- Vicces vagy! Tudod egy ilyen helyen egy szőke nőnek nagyon nehéz elvegyülnie, főleg ha túlnyomó részt férfiak vannak jelen, akaratlanul is magamra vonom mindenki figyelmét. - Feltűnő látvány lehetek a kigyúrt izomagyúak között, na és? Nekem tán nem szabadna itt lennem? Nekem is kijár ennyi szórakozás és talán szemtanúja lehetek annak, hogy Liam orrát végre valaki szépen betöri.
- De nyugi nem lesz gond, menjél csak. Kapd meg a neked kijáró lelkifröccsöt. - Végül is neki nem sokára jelenése lesz, addig megpróbálok jó kislány módjára viselkedni és nem bajba keveredni. Nem ígérhetem hogy sikerülni is fog, de erősen próbálkozok majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 20.09.13 12:51

Ebben legalább egyetértünk, soha sem gondoltam, hogy valami vad és zabolátlan csaj illene hozzám, csak mert én nem ilyen vagyok. Valamilyen rendese lányt keresek, vagyis hát nem keresem szó szerint, hanem remélem, hogy egyszer majd egymásba botlunk. Persze ez ebben a városban határozottan nehéz és nagy kihívás, de én is itt vagyok, tehát más is lehet még olyan, mint én igaz? Nem mindenki züllött és rossz arc Vegasban sem, maximum az emberek 80%-a, de ott a maradék 20, akik között akadnak rendesek is.
- Érdekes szokásaid vannak akkor, a többi azt hiszem nem érdekel. - mosolyodom el kicsit. Szó se róla, tényleg érdekes szokás az, hogy sérteget másokat, vagyis jelen esetben engem. Nem biztos, hogy mindenkivel ezt csinálja, csak akiben talál olyat, amit piszkálhat, és úgy fest bennem határozottan sok ilyet talál.
- De ez egyszerűen hülyeség, ennyi erővel a külsőd és a szőke hajad alapján valami plázacicának kéne lenned nem? És ha jól sejtem attól rendkívül távol állsz. - nem szeretem a skatulyákat, soha sem szeretem őket. A skatulyám szerint nem bokszolhatnék, nem motorozhatnék, vagy ezek mellett nem lehetnék rendes pasi. Sokkal jobb kilógni a sorból, eltérni a megszokottól, mint alkalmazkodni a világhoz, ahhoz amit mások mondanak és kitalálnak. Részben ezért is hátráltam meg akkor este az ominózus kocsilopásnál. Az is csak egy ilyen eset volt, menj a többi birkával. Nem akartam.
- Akkor én vagyok az a bizonyos kivétel. - rántom meg végül a vállam. Vannak szikár bokszolók, akik inkább a technikájukkal tűnnek ki, de azért rajtam is van izom, mégha nem is tűnök egy batár kétajtós szekrénynek. A válasza azért egy kicsit meglep, azt hittem, hogy inkább a vér és verejték érdekli, mint maga a boksz. De erre már nem mondok semmit, sejtem én, hogy attól még imádja a vért és a küzdelmet.
- Van rá esély, de az nem érdekel. - nem állhatok ki úgy senki ellen, hogy nincs meg bennem egy egészséges önbizalom, miszerint én fogok nyerni. E nélkül simán laposra vernének, az pedig nem valami jó üzlet, még akkor sem, ha a vesztes is bezsebel egy kisebb összeget, csak mert szórakozást nyújtott a vérre éhezőknek. Mindenesetre irány a cél, és persze, hogy tövig nyomom a gázt, szóval elég hamar megérkezünk. A válasza hallatán már csak elmosolyodom.
- Sejtettem, de gondolom meg tudod védeni magad, ha egyszerre többen is rád mozdulnak. - kétlem, hogy ne sózna oda, ha valaki olyasmit tesz, ami nincs ínyére. Tuti, hogy meg tudja védeni magát. Én pedig akkor balra el Bobby felé veszem az irányt. Kell egy kis idő, fél óra van még a meccsig, addig átbeszéljük a technikát és persze be is kell melegíteni a sérülések elkerülése végett. Átöltözni sem árt, szóval a szokásos menet, a magam kis babonáival, mint hogy a kezemre csak az utolsó percben kerül fel a kötés és társai. Minden sportolónak vannak ilyen kis heppjei, én is ragaszkodom hozzájuk. Odakint a tömeg egyre hangosabbá válik, ahogy közeledik az óra mutatója a célhoz.
- Minden rendben lesz, csak azt tedd, amit megbeszéltünk. - ad még egy utolsó löketet az edzőm, amit csak egy mosollyal és bólintással reagálok le. Fejben már ott vagyok, ilyenkor már nem kell a beszéd. Aztán felhangzik a bevonuló zene, először az övé, majd pár perc, mély levegő és én jövök. Sokan vannak nem csoda, hogy ilyen nagy pénz jár a győzelemért, gondolom, hogy a szervező elég szép summákat szakít minden egyes meccsért. Tekintetemmel Mayát keresem a tömegben, hogy nem lépett-e le vajon, vagy nem mászott-e rá valaki, vagy pont fordítva ő valakire. Csak szimpla kíváncsiság, semmi több. Aztán be a ringbe. A bírót végighallgatjuk, én pedig felmérem az ellenfelem. Minimum egy fejjel magasabb nálam és legalább egy húszassal nehezebb, ha nem többel. Viszont tényleg lomhának tűnik... A fogvédő a számba kerül és felcsendül a gong. Tudom, mit kell tennem, gyorsnak lenni, fürgének és minél inkább lefárasztani a fickót, az elején csak kisebb ütésekkel, szórakozni vele és felhúzni. Védekezem, amikor kell, de így is betalál néhányszor. Az ütései szó szerint zsibbasztják az arcomat és a testemet, brutális erőben van, ez nem kérdés, de én sem vagyok gyenge, úgyhogy eszem ágában sincs meghátrálni, vagy kidőlni. Minden egyes menet egyre durvább, de Bobby a már jól ismert biztató szövegekkel tartja bennem a lelket. Maya örülhet, vér az van bőven.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
171
Join date :
2013. May. 27.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 23.09.13 13:02

Már csak megszokásból is, de kezem zsebemhez téved, hogy megbizonyosodjak arról, hogy még mindig ott van a noteszom ahová tettem. Ez az ellenőrizgetés nálam már egy berögződött rossz szokásnak számít. De ez a többihez képest egészen tűrhető. Ami pedig a noteszomat illeti, arra nagyon vigyázok, mert minden lényeges információ abban szerepel, ami a kis magánakcióimhoz szükséges. Habár szőke vagyok, de nem ostoba, mégis jobb ha nem mindent észben kell tartanom.
- Nem is állt szándékomban mindet megismertetni veled. - Talán leülhetnénk egyik délután egy-egy bögre forró tea mellett, hogy megvitassuk az életem főbb eseményeit és a rossz szokásaimra is különös odafigyeléssel áradozzak. Ez még viccnek is rossz lenne! Különben sem vagyok az a lelkizős fajta és nem fogok magamról és a furcsa szokásaimról kis beszámolót tartani. Gondolom Liamot sem érdekelné a dolog.
- Nagyon is jól sejted. - Hogy én plázacica? Ez lenne az év egyik legjobb poénja. Persze tudok úgy viselkedni és ha a helyzet megkívánja akkor magamra vagyok hajlandó venni olyan ruhákat is, de azt csak végszükség esetén.
- Pont ez a jó abban, hogy az emberek ránézésre ítélnek. Mert belőlem sosem néznék ki, hogy milyen is vagyok valójában. - Megtévesztő a külsőm, de pont ezt fordítom előnyömre. Persze azok akik tudják milyen vagyok azokat már nem csapom be, de az ismeretlen embereket simán átverem. Elég egy kis szempilla rebegtetés és már is nyert ügyem van.
- Talán neked is pont ez az előnyöd. Mert akik még nem álltak veled szemben a ringben azok könnyen alábecsülhetnek. Aztán derül csak ki, hogy nem kellett volna. - Nem akarom megjátszani a "hű de okos szőke nő szerepét", de ebből tényleg tud magának előnyt kovácsolni és úgy meglepni az ellenfelét, hogy mire felfogja mi is történik körülötte rég bekapott már annyi ütést, hogy már nem csak csillagokat, hanem bolygókat is lát.
- Még szép, hogy meg, de aztán te is védd magad. - Most kellene biztatnom és azt mondogatnom neki, hogy nyeri fog és szurkolok neki? Hoppá, ez elmaradt. Amint megindult, hogy léptem beljebb én is. Érdekes helynek tűnik, egy csomó rossz fiúval megfűszerezve. Már majdnem otthonosan érzem magam, mert valahogy mindig ilyen alakok vesznek körül, nevezzük szakmai ártalomnak. Azt hiszem túl nagy feltűnést keltek, mert mindenki tekintetét magamon érzem, ahogy egyenest a ring felé vettem az irányt. Aztán hirtelen mégis csak megtorpanok. Nem tetszett, hogy az egyik idióta rácsapott a hátsómra. Felé fordultam, de csak vigyorgott rám, mintha azt várná tőlem, hogy ugornak a nyakába és veregessem meg a vállát, hogy milyen ügyes volt.
- Szóval ennyire tökösnek hiszed magad? - Esélye sem volt válaszolni, egyből megszorongattam azt a testrészét, amire feltehetőleg a legbüszkébb, mindezt pofátlan vigyorral a képemen. Szinte élveztem, ahogy jajgatni hallottam.
- Nem vagy annyira az, amennyire hiszed magadról, de ha még egyszer rám vágsz akkor garantálom, hogy ennél sokkal jobban elfogok veled játszadozni, de te nem fogod annyira élvezni amennyire én. - Végig rajta volt a kezem a lényegen, de remélem ettől még tudott szavaimra figyelni. Aztán csak elengedtem és mentem tovább, mintha semmi sem történt volna. Azért hallottam, hogy páran akik közelebb álltak hozzá milyen jól szórakoztak ezen az apró kis incidensen. Már majdnem unatkozni kezdtem mire Liam bevonult. Még szép, hogy az első sorban állva néztem a meccset. Nem is hittem volna, hogy ennyire jó a technikája. Sokkal kevesebb ütést kapott be, mint amire számítottam volna. Sőt, nagyon is jól bírja, mert az ellenfelén látszik, hogy nem viccel és nem csupán simogassa, hanem tényleg mindent bele adva üti meg. Nem tagadom tetszik, hogy a küzdelem egyre véresebb, de azért mégis csak jobban érdekel az, hogy végül kinek az edzője dobja be a törölközőt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 23.09.13 15:30

Még jó, tényleg nem szívesen vettem volna sorra, hogy milyen szokásai vannak még, bőven elég az, amit eddig láttam. Na nem az, nincs úgy bajom Mayával, csak hát tény és való, hogy tűz és víz vagyunk mi ketten, nem csoda, ha eléggé beindul a tényre, hogy elviszem a meccsre és láthatja, ahogy szétverik a képem. Mármint ő azt reméli, hogy ezt fogja majd látni, és azért nem ilyesmit várok a mai estétől. A külsőmet illetően pedig finoman rávilágítok neki, hogy azért ha őt is a külseje alapján ítélnék meg, akkor tuti, hogy nem néznék ki belőle azt, amilyen igazából. Bár ezt még én sem tudom pontosan, hiszen eddig csak a beszólogatós oldalát láttam, úgy igazán a komolyabb vadmacskát még nem, de azt hiszem jobb is így. Vannak azért halvány sejtéseim, hogy milyen lehet, ha bekeményít.
- Na látod, akkor meg nem érdemes a külső alapján ítélni. Valahol tényleg így is van, nem feltétlenül tartanak tőlem, mert se magas, se túl nagydarab nem vagyok. - rántom meg a vállam. Ellenben épp ezek miatt technikás és gyors. Nem vagyok azért egy elveszett gyerek a ringben. Mondjuk talán nem is a külsőm, hanem a viselkedésem az, ami miatt sokan nem hiszik, hogy tényleg ilyen körökben mozgok. Igazából tényleg nem vagyok egy vehemens állat, de ez olyan, mint amikor egy szégyenlős, csendes valaki a színpadon éneklés közben igazi vadóccá válik. Mondhatni nekem is két énem van, az egyik a ringen kívül, a másik pedig azon belül létezik, de attól még mindkettő én vagyok. Újabb hatalmas biztatás, amire már csak elmosolyodom, aztán szépen el is lépdelek a célom felé. Nem is vártam, hogy majd nagy erőkkel drukkolni fog velem, a vér miatt van itt igaz? Az pedig, hogy az kiből származik már olyan mindegy, sőt valahol sejtem, hogy simán örülne is neki, ha tőlem származna. Elérek végül is az edzőig, és lefutjuk a jól megszokott köröket, mint ahogy én is lépésről-lépésre úgy teszek mindent, mint máskor is. Kifelé menet azért megkeresem Mayát, kíváncsi vagyok, hogy bajba keveredett-e, vagy egyáltalán itt van-e még, és hát sikerül kiszúrnom az első sorban. Őszintén szólva eddig is nyerni akartam, még ha a vesztes is jól fizet, de most még erősebben ez a vágyam, meg akarom mutatni neki, hogy egyáltalán nem vagyok olyan kis anyámasszony katonája, mint aminek elképzelt. Egyébiránt most azt is láthatja rajtam, hogy nem kevés tetoválás díszíti a felsőtestemet és a karomat, amiket eddig a ruhám elég szépen elrejtett. Lehet, hogy a jellemem első ránézésre nem mutat húde nagy valakinek, de attól még nem vagyok egy nyápic.
A meccs pedig kezdetét veszi. A fickó tényleg nagy és brutális ütései vannak, így hát tényleg azt teszem, amit megbeszéltünk, gyors vagyok, lefárasztom és minél kevesebb ütést engedek be. Ettől függetlenül persze már az ötödik menet körül is konkrétan ömlik a vér a szemöldökömből, de azért az ellenfelem sem néz ki olyan jól, izzad és zihál, tényleg kezd kifáradni. Ez a cél igaz? A fájdalom pedig ilyenkor nem számít, furcsa de azt hihetné az ember, hogy nagy akaraterő kell ahhoz, hogy ezt kibírd, de néhány ütés után az adrenalin egyszerűen elnyomja a fájdalom érzését és ténylegesen nem fáj semmi. Én is így vagyok ezzel, nem érzem, hogy zavaró lenne bármi, maximum a fáradtságot. A meccs viszont nem áll meg, újabb ütések, és az utolsó előtti menetben kerülök először úgy igazán a földre. Azért eddigre én is fáradok és tisztában voltam vele, hogy ha egy ütésébe úgy igazán belemegyek az brutális lesz. Így is történt, csillagokat látok és konkrétan forog a világ. Azt sem hallom, ahogy a bíró számolni kezd, csak rázom a fejem és próbálok visszazökkenni abba az állapotba, amikor a lábam engedelmeskedik a felállási szándéknak. Lassan jut csak el hozzám Bobby hangja, a kiabálók tömegén át inkább csak valami tompa zajnak hat.
- Gyerünk kölyök, fel tudsz állni! - 5...6... hallom a számokat is. Lassan kezd tisztulni a kép és bár még mindig kóválygok, de végül sikerül felhúznom magam a kötél segítségével. Az a nagy szerencsém, hogy ekkor csendül fel a gong, hogy az utolsó menet előtt rövid szünetet kapjunk. Kell most a víz, kell most ez a pár másodperc, amíg kitisztul a fejem és ténylegesen újra lábra tudok állni.
- Ő is fárad, alig áll már a lábán, nem szabad eltalálnia. Ha nem talál el, te viszont néhányat beviszel neki, el fog dőlni... gyerünk Liam! - nagy levegő és már újra talpon vagyok. A szemöldökömből szivárog a vér, a szemem is elég csúnya, holnapra olyan kék lesz, mint még soha az életben, a bordáim is rémesen sajognak, de igyekszem mindent kizárni. Tovább kell menni. Egyszerű a feladat, ne hagyj, hogy megüssön, de te találd el. Így elmondva nem hangzik bonyolultnak igaz? Én is lassulok, de még így is jobban mozgok mint ő, és végül sikerül bevinnem pár ütést, aztán újra eltalál. Megtántorodom, de épp jó helyen van a kötél, így nem kerülök újra a földre. Közelebb jön és fordulatból ütök minden erőmet belevíve. Vér és izzadtság keveréke fröccsen a nézőtérre, a nagydarab pedig konkrétan úgy dől el, mint egy krumplis zsák. El sem hiszem! Vége... tényleg vége!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
171
Join date :
2013. May. 27.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 27.09.13 6:46

Ez itt a huszonegyedik század, itt mindenki előítéletekkel születik. Mintha csak belénk lenne táplálva gyerekkorunk óta. Valamennyire mind előítéletesek vagyunk, ezért szinte mindenkinek ugyan az jut eszébe mikor meg lát egy szőke hajú nőt, vagy egy kigyúrt férfit. Persze azok a legálszentebbek akik tagadják, hogy mire gondolnak, mert szerintem nincs olyan ember akiben nem lenne az előítélet felfedezhető. Engem pedig nem tud izgatni, ha egy üresfejű szőke libának tartanak, hiszen annál nagyobb meglepetést okozok azzal, ha pont ennek az ellenkezőjének felelek meg. Néha viszont nem árt rádolgozni a butácska szerepre, elképesztő mennyire naivak az emberek, főleg a férfiak. A hímnemű egyedek pedig imádják azt hinni, hogy okosabbak a nőknél, ezért is kell fenntartani ezt a látszatot, nehogy csorba essen a fene nagy önbizalmukon.
- Kíváncsi vagyok mekkora lehet az ellenfeled, mert talán rád fogadnék, de csak talán.- Tény, hogy Liam nem az a nagydarab fajta, ezért szerintem nem is sejtem annyira rosszul, hogy tőle nagyobb fog lenni a másik pacák aki beszáll a ringbe. Régen volt már időm megnézni egy igazi bokszmeccset, de végre tudtam erre is időt szánni és remélem nem fog nekem csalódást okozni. Egy kisebb kellemetlen incidens részese lehettem miután elváltunk, de nem nekem volt kellemetlen. Ezt bírom a férfiakban, mikor ilyen taplómód viselkednek és az eszük helyett a farkukkal gondolkoznak. Mégis mit gondolt mi fog azután következni miután a fenekemre csapott? Biztosan nem fogom megdicsérni, hogy mennyire ügyes volt. Inkább egy kicsit megszorongattam és ezzel be is biztosítottam magam a további nyomulós egyedek ellen. Aztán az első sorból meglepetten néztem, hogy Liam nem is úgy néz ki félmeztelenül, mint amire számítottam. Nem annyira vézna és azok a tetoválások, na azokat sosem néztem volna ki belőle. Bumm, túl előítéletes vagyok én is, áh francokat! Egészen jól bírta az ütéseket és meglepően sokat betalált. Nem akarom eljátszani a nagyon bokszhoz értő nő szerepét, de azért látszik, hogy Liam inkább a technikájára fekteti a hangsúlyt, míg az ellenfele inkább abban bízik, hogy nem fárad ki idő előtt és végül erővel tud nyerni. Aztán úgy látszik, hogy az erő legyőzi a technikát. Azért egy egészen picit csalódtam benne, mikor padlót fogott. Pedig már majdnem elkezdtem szurkolni neki, talán ha felkel akkor még pontozással nyerhet, esetleg.
- Szedd össze magad, vagy felmegyek és eltöröm az orrodat, ha még nem tört el. - Az első sorból ordibálok rá, habár biztosan csengnek a fülei a bevitt ütések után és fogalmam sincs, hogy az egészből mennyit hallhatott. Komolyan mondom, én vagyok már attól teljesen ideges, hogy olyan közel a győzelem Liam pedig lepihizett a ringben. Aztán mégis felkel, iszonyú szerencséje volt, hogy kapott pár pillanatnyi fellegélgézi időt mielőtt a pasas klopfoló kezei közé visszakerülne. Persze azért titkon mindvégig neki szurkoltam és jó is látni, hogy a nagydarab csávó kiterült és teljes a boldogságom mivel Liam is nagyon szépen néz ki. Komolyan, öröm volt végig nézni.
- Azt hittem jobb vagy ennél. - Mentem oda hozzá miután kellőképpen megünnepelték diadalát, hogy amolyan Mayás gratulációban részesítsem. Lehetett volna jobb is, de most nem akarom piszkálni, hagy nyalogassa csak a sebeit, úgy látom valaki szépen fog kinézni a napokban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 27.09.13 14:14

Nem igazán vagyok oda az előítéletekért, azokkal csak megpróbálnak beszorítani keretek közé, aminek totálisan semmi értelme. Én szeretek én lenni, nem pedig egy meghatározás, vagy egy elvárás mások részéről. E téren mondhatjuk, hogy a magam módján lázadó vagyok, még ha ez nem is olyasmiben nyilvánul meg, hogy csúnya dolgokat csinálok. De akkor sem vagyok hajlandó csak úgy alkalmazkodni ahhoz, amit mások mondanak meg nekem. Sőt igazából, ahogy Maya is mondja ez még előnyömre is válhat, elkönyvelnek valami kis gyermeteg nyominak, miközben nem vagyok az, így kihasználhatom a lankadó figyelmet, vagy a felkészületlenséget. Ettől függetlenül tartok azért kissé a mai meccstől, tuti, hogy nem lesz könnyű.
- Igazán megtisztelő, de elég nagy az fickó. Nem haragszom meg, ha neki drukkolsz. - rántom meg a vállam. Végülis nem azért van itt, hogy a rajongóim táborát erősítse igaz? Ezt egy pillanatig sem gondoltam, sőt biztos vagyok benne, hogy elsősorban a meccs izgalma, a vér miatt jött el, és igazán nem sokat számít neki, hogy ki nyer. Vagyis... talán még örülne is, ha jól elvernének. Furcsa egy hozzáállás, meg kell hagyni. Mindenesetre elválnak útjaink, én az edzőmmel egyeztetek, őt pedig megtalálja a baj odakint, ami egyáltalán nem lepne meg, ha tudnék róla. Tény, hogy kifejezetten feltűnő jelenség, ezt senki sem vitatná. A meccs kezdetét veszi, én pedig bírom elég sokáig. Brutális ütéseket kapok be, de az orrom még mindig ép. A felszakadt szemöldök pedig már mondhatnánk, hogy együtt jár a boksszal, kár lenne úgy tenni, mintha nem történt volna már meg elégszer. Aztán végül csak padlót fogok. Túl erős a fickó, és egy idő után akármennyire is erős az akaratod a tested nem bírja az ütéseket. Csillagokat látok és forog a világ, de végül a kötélnek hála sikerül felhúznom magam, és jön a gong. Ez valami életmentő most, hogy ki tudjam fújni magam. A hangok és a kiabálás ilyenkor nem nagyon jut el hozzám, örülök neki, ha Bobby hangját sikerül kiszűrnöm a tömegből. A meccs vége felé már mindig nagyon be vannak zsongva a népek. A lényeg az, hogy az én kezem emelkedik a magasba, a fickót pedig úgy kanalazza össze az edzője, mégis belefér egy kézrázás. Van, amikor az ellen annyira kiakad, hogy tőlem kapott ki, hogy ezt is kihagyja, de úgy fest ez a Zúzó gyerek legalább valamennyi tiszteletet mutat irányomba és nem azzal jön, hogy mázlim volt. Bobbytól bezsebelem a megszokott dicséretet, aztán meglátom Mayát is közeledni. Nem vagyok csúcsformában, és a szavai sem mutatnak kitörő lelkesedést.
- Elég vért láttál nem? És láttad mekkora volt a pasi, csak nem üthettem ki egy kör után, azt egyébként se értékelte volna a közönség. Ne akarj mindig többet. - rázom meg a fejem, de mégis mosoly bujkál a szám szegletében. A győzelem mégis csak mindig elég mámoros hatást ér el, szóval még a negatív felhang se tudja most elvenni a kedvem, amit ő produkál. Az ő dolga, ha képtelen egy kicsit is pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Muszáj engednem Bobby unszolásának, mégis csak ki kell tisztítani a sebeimet, és megnéznie a dokinak, hogy nincs-e olyan sérülésem, ami nem látszik kívülről. Előfordul, egy kis agyrázkódás és társai. Csak ilyenkor az emberben valahogy kikapcsol a fájdalom érzet, és nem nagyon tűnik fel neki, hogy mi nincs rendben. Azért még egyszer a szöszkére pillantok.
- Ha találtál már fuvart, akkor... jó volt látni, de ha nem, akkor megvárhatsz a motornál. - innentől az ő döntése. Nem haragszom meg, ha lelép, mert dolga van, vagy talált magának valami menő szemétládát a tömegben. Nekem még el fog tartani egy ideig, amíg helyrepofoznak nagyjából és felöltözöm. Amúgy se vágyom ezek után túl sok mindenre, felpattanok a motorra, hazahúzok és jöhet egy nagy kiadós alvás. Jót fog tenni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
171
Join date :
2013. May. 27.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 28.09.13 8:08

Fel kellene végre nőni és valami felelősséget vállalni az életben, de annyira nehéz megváltozni, mikor ennyire szórakoztató és kifizetődő rossznak lenni. Végül is ugye nézőpont kérdése az is, hogy mennyire vagyok rossz. Annak ellenére, hogy volt gyerekszobám mégsem látszik meg a viselkedésemen. Csodálom, hogy Liamnak van annyi türelme hozzám, hogy még mindig nem fordított nekem hátat, hanem velem szemben állva képes eltűrni minden egyes gonosz megjegyzésemet. Nem direkt cseszegetem, de tény, hogy nem nézem ki belőle a bokszos csávót, aki a ringben bárkit is legyőzhetne. Most viszont remélem, hogy tévedek. Akármennyire is szeretném megnézni, hogy jól elverik mégis több esélyt látok arra, hogy titkon neki szurkolok.
- Ha neked drukkolnék még a végén elbíznád magad. - Még szép, hogy nem fogom neki ezt nyíltan elmondani, ha neki szurkolnék. Mondjuk úgy, hogy inkább elvárnám tőle, hogy nyerjen ha már képes voltam erre a lepukkant helyre vele jönni és ami a legfontosabb, hogy szántam rá időt is, pedig az idő az bizony pénz. De néha nekem is kijár egy kis szórakozás, nem szólhat minden nap csak az üzletkötésről. Végül annyi fegyvert eladok, hogy az egész város tele lesz illegálisan importált gépfegyverekkel. Imádom a fegyvereket, ezért nem is csoda, hogy bele keveredtem a fegyverbizniszbe. Nem kell annyit tökölni vele, mint az autólopással, sokkal egyszerűbb, viszont van hogy veszélyesebb, mikor hírhedt maffiózókkal üzletelek. Legalább így az a bizonyos kapcsolat listám is növekszik, ami idővel még jól is lehet, ha valakitől kellene egy-két apró szívesség. Most is felfedeztem a tömegben néhány olyan fazont akihez már volt közöm üzlet szempontból. Miért nem tudok ezen meglepődni? Az ilyen emberek mindenhol ott vannak. De tudomást sem veszek a jelenlétükről, még akkor sem ha ők akár észre is vettek volna. Most csak Liamot figyelem, akit jelen pillanatban olyan, mint egy darab hús, akit a vágódeszkára tettek és alaposan kiklopfoltak. Mikor padlót fogott akkor tényleg azt hittem, hogy onnantól vége, de erősebb, mint hittem volna, mert képes volt felállni. Az egész annyira drámai és bravúros volt. Úgy kell rá számolni, majd végül Liam az aki nyert. Akik ellene fogadtak - szerintem a többség - most azok piszkosul dühösek lesznek.
- Ha nem tűnt volna fel éppen most gratuláltam neked. Remélem nem várod el a nagy ölelkezős jelenetet tőlem és az ilyenkor szokásos közhelyeket. - Nem vagyok azaz érzelgős fajta, ezért nem borulok egyből a nyakába és veregetem meg a vállat, miközben mint egy idióta sikongatva fejezem ki, hogy mennyire oda voltam érte. Az teljesen nem én lennék. Amúgy is amilyen állapotban van most talán egy ártalmatlan ölelés is fájdalmas tudna neki lenni, egy ilyen mérkőzés után nem hinném, hogy olyan szerencsés lenne, hogy megúszta volna úgy, hogy egyetlen egy bordája se repedjen meg a bekapott ütésektől.
- Egy ilyen estét meg kell ünnepelni. Ne kéresd magad, majd a vendégem leszel mert megérdemled. Na Liam, képes vagy vissza utasítani egy ilyen csábító ajánlatot? - A régi idők emlékére, na meg a mai este örömére igazán megihatnánk pár pohárkával együtt. Viszont semmit sem erőltetek rá, ha azt mondja köszöni szépen, de nem kér a további társaságomból, akkor majd biztosan találok magam mellé valaki mást, aki szívesen töltené velem az idejét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek 30.09.13 15:23

Nem vagyok az a típus, aki egy könnyen hátat fordít bárkinek is, ahhoz ennél jobban ki kellene húznia a gyufát nálam. És végülis nem fog zavarni a jelenléte sem, tehát nincs okom rá, hogy elzavarjam. Számítok rá, hogy nem fog ujjongva tapsolni majd az első sorban, és tuti, hogy nem gratulál majd a végén, ha győzök, netán vigasztal, ha mégsem. Nem ringatom magam efféle illúziókba még véletlenül sem. A szavaira már csak elmosolyodom. Elbíznám magam, ha nekem drukkolna? Nem tudom, ezt valahogy nehezen hiszem, de tudom, hogy miért mondja. Talán a valahol mélyen még drukkol is nekem, csak nem vallja be egy könnyen. Nem kárhoztatom érte, látszik hogy a jelleme ilyen. Valami tuti, hogy kiváltotta ezt belőle, de nem az én posztom megváltoztatni igaz? A meccs viszont hamarosan kezdetét veszi, azért remélem, hogy nem kerül nagy bajba addig sem, amíg én felkészülök. A helyzet persze nem alakul jól, amikor padlóra kerülök, de sikerül feltornásznom magam és szerencsére épp jókor jön a gong, mert szusszanhatok egy kicsit. Azt hiszem már sokan számolgatták a pénzüket, hogy mennyit fognak nyerni vajon, de mégis az ellenfelem kerül padlóra a legnagyobb bánatukra. Hát ez van... néha veszíteni is kell valakinek és ez most nem én lettem. A gratulációk után eléggé szétcsúszva de kiszúrom a közeledő Mayát is.
- Oh, elnézést, rájöhettem volna, hogy ez nálad gratulációnak számít. - mosolyodom el, amitől automatikusan felszisszenek. Most a legtöbb mozdulat az arcomnak elég kellemetlen élménynek minősül. Abban mondjuk igaza van, hogy jelenleg nem értékelnék semmiféle ölelést. Bobby-é is csak azért félt el, mert tőle megszoktam már, és az az egy mér nem nyír ki teljesen, de többet nehezen viselnék. Kívülről is látszik, hogy elég szépen lestrapált az ellenfél, és a belső állapotom sem lehet ennél sokkal jobb. A következő szavak viszont határozottan meglepnek, de komolyan. Azt hittem, hogy miután látta, hogy vernek véresre lelép valami ürgével, vagy intézni a dolgát.
- Komolyan velem akarsz ünnepelni? Biztos találsz olyat, akinek jóval szebb az ábrázata. De, ha nem... Azt viszont meg kell várnod, amíg legalább nagyjából összefoltoznak. - visszakozom először persze, de aztán mégis belemegyek. Nem is tudom miért, talán annyira meglepett a felajánlás, hogy sokkolta az agyam. Pedig sokkal jobban esne lefeküdni és egy állati nagyot aludni, nem pedig még elücsörögni valahol, és hallgatni a sértéseit. Bár hátha legalább egy kicsit visszavesz belőlük, ha már győztem. Fene tudja. Mindenesetre, azért hagyok neki lehetőséget, hogy visszakozzon még, aztán ha nem e mellett dönt, akkor jobb talán, ha velem tart. Mármint innen lassan kiürülnek a népek, megvárhat az öltözőben, amíg átveszem a ruhámat és kicsit lekezelik a sebeimet, no meg a doki megnézi van-e valami rosszabb, mint amik látványosak. Aztán utána akár fel is pattanhatunk a motorra... vagyis én azt hiszem inkább csak felkászálódom ma. Mára érdemes lesz hanyagolni a heves mozgást.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Alapszint, küzdőterek és helyszínek

Vissza az elejére Go down

Alapszint, küzdőterek és helyszínek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Akadémiai edzőterek
» Utcák és terek
» Utcák és terek
» Kiképzőterek
» Utcák/terek

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Magánterület: Elhagyott gyárépület-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához