Név: Jane Brittany Shelley
Becenév: Jane, Bri, JB
Kor: 21
Születése hely, idő: 1992-Március- 26 / USA- New Jersey
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Jane érzékeny és együtt érző. Valóban elmondhatjuk róla, hogy együtt örül az örülőkkel és együtt sír a sírókkal. Méghozzá minden megerőltetés nélkül, mert ez természetes neki.Jó dolog, ha egy boldog ember vele találkozik. Ő nem zavarja meg a boldogságot kétkedéssel, kritikával vagy azzal, hogy az egészet nevetségessé teszi. Minden ellenvetés nélkül megosztja a pillanatnyi örömöt. Mindannyian értékeljük azokat az embereket, akik nem keserítik meg örömünket, hanem ellenkezőleg: még növelik. Ha valamilyen gondunk van, jólesik egy baráttal találkozni. Talán az, amit mond, nem különösen jelentős. De ki is mondhatna olyan szavakat, amelyek nyomasztó gondok között valóságos segítséget nyújtanának? Ő ezt ösztönösen megérzi. Ezért ő többet ad, mint szavakat: megérezteti másokkal együttérzését. Van-e ennél vigasztalóbb? Ő a szívével ragadja meg azt, amit mások meg sem érthetnek, bármilyen jó szándékúak vagy okosak is. Nyitott szemmel jár; többet lát, hall és észlel, mint mások. Értelme és lelke tele van folyton változó benyomásokkal. Unalomra nincs ideje. A jelenben él, és valami mindig foglalkoztatja. Boldogsága onnan származik, hogy érdeklődését a kis dolgok is lebilincselik, nemcsak a nagyok. És a mindennapi élet túlnyomó részben valóban csekélységekből áll. Kedves, szívélyes, sőt áradozó, ha egy baráttal találkozik. Az ember azt gondolná, hogy nincs is neki másik, ezért önti rá egész szeretetét erre az egyre. A következő utcasarkon azonban egy másik baráttal találkozik, s vele éppoly túláradóan viselkedik. Az előzőt - úgy tűnik - elfelejtette. Ha nem látom: elfelejtem - ez a mondás valóban illik az ő szájába. Barátságaiban általában nem hűséges, nem is kitartó. Ez azonban semmiképp nem jelenti azt, hogy túláradó magatartása színlelés volt. Így érzett ő abban a pillanatban. De ha az elmúlt, ugyanolyan túlzóan érez másvalaki vagy valami iránt. Egy pillanat alatt elfelejti barátját, de a következő találkozáskor ismét a régi szívélyességgel üdvözli. Ugyanilyen állhatatlan a vonzalmaiban is. Érdeklődését gyorsan és erőteljesen irányítja különböző dolgok felé, ezekről általában nagyon közlékeny, és igyekszik másokat is megnyerni az ügy érdekében. Szinte minden újabb találkozáskor valami új dologtól van elragadtatva. Mindig azt gondolja, hogy ezúttal valami igen jelentős dologról van szó.

Külső: Jane babaarcú, mosolygós lány. Harmonikus arcvonásokkal rendelkezik. Bőre makulátlanul tiszta, sima, gyönyörű szép. Tejfehér bőre van, ám nyáron enyhén lebarnul, ami igen jól áll neki. Ilyenkor a csillogós, barna szeme olyan, mintha világítana. A szögletes arcát barna, középre szétválasztott, sima haj keretezi, amit általában kiengedve hord, és így a hajtincsek a lapockájáig érnek. A jól rendezett, egymás mellett sorakozó, sűrű, sötétbarna szempillái alatt szikrázó, nagy, barna színű, mandulavágású szemek rejtőznek, melyek fölött szépen ívelt világosbarna szemöldök helyezkedik. A szemszínétől függetlenül íriszei melegséget és boldogságot árasztanak. Kicsi orra van, ajkai pedig normálisak, nem túl teltek, és túl keskenyek sem, de mind a kettő puha, sötét rózsaszín. Jane testalkata vékony, törékeny hatású, mégis csinos és nőies. Teste formás, de nem rendelkezik túl nagy idomokkal, inkább közepes méretűekkel. Az egyenes gerince és testtartása precizitást és eltökéltséget sugároz, járása mégis könnyű, akár egy őzé. Ruházata mindig kifogástalan. Mivel szép alkattal rendelkezik, ezért szinte bármit felvehet. Öltözéke csinos, nem túl visszafogott, de közönséges sem.

Előtörténet:
Három napon át megállás nélkül esett az eső, így mivel nem volt kedvem kimenni, a padláson kezdtem el keresgélni a család régi holmijai között. A padlás gerendái pókhálókkal voltak tele, látszott, hogy nem sűrűn járunk fel ide és ha most nem esne az eső, akkor én sem lennék itt. Körbe néztem szerencsére pont időben, mert ha nem tettem volna meg akkor nekimegyek egy hatalmas ládának. Különös volt a számomra az a láda, akárcsak a kalózok számára, amiben valamilyen kincset rejtenek el. Gondolom a szüleimnek semmi ehhez hasonló kincsük nem lehetett, de azért felnyitottam a tetejét, hogy megnézzem mit tartalmaz. Meglepő módon az én gyerekkori holmijaim voltak benne, Mary babám, a virágmintás ruháim – anya szerint imádtam a virágmintákat – egy füzet mélyen a láda aljában, ami nem az enyém volt. Hogy is lehet volna az, ha gyerekkoromban még nem tudtam írni? Még három pár kis cipő is volt, de az nem kötötte le annyira a figyelmemet mint az a füzet. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lehet benne így kinyitottam az első oldalra, amin anya neve állt és egy kiolvashatatlan év dátuma. Elmosódott az évek során, gondolom. Előre lapoztam pár oldalt, majd a legszembetűnőbb mondatott elkezdtem olvasni.

'' Szeretem őt és tudom, hogy ő is szeret engem, de sosem lehetünk együtt. Azt mondta nem elég jó hozzám és fél családot alapítani, mert úgy hiszi képtelen boldoggá tenni engem és nem tud velem lenni akkor amikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Pedig ha tudná, hogy nekem az is elég ha mellettem van, mosolyog és azt mondja szeret, biztosan más véleménnyel lenne önmagáról. Bizonyára idő kell neki és nekem is, hogy képes legyek elmondani az igazat. Félek, hogy ezzel végleg magamra hagyna, de … szeret és talán lesz annyi mentségem, hogy későre szóltam. Lilith már az első pillanattól fogva tudta, ez fog történni akkor ha túlontúl közel engedek egy férfit magamhoz. Lysander-t meg mindennél jobban szeretem, így érthető miért hagytam, hogy megtegye, megtegyük.''

Lapoztam egy picit, mert arra már nem igazán voltam kíváncsi, hogy anya miként sopánkodik apa miatt. Vajon szereti őt eléggé és elveszi feleségül ha megtudja mi történt? De hát el kellett vennie feleségül, hiszen én és Oliver is itt vagyunk. Mondjuk azt kinézem apából, hogy képes volt sokáig hezitálni, meg alábecsülte magát, még most picivel idősebb korára ugyanezeket teszi. Ha belelátnék a fejébe, biztosra megtudom mondani, hogy az utcán lévő legutolsó csavargónál is kevesebbre becsüli magát. Szerencséje van velünk, hiszen mi mindig elmondjuk neki milyen kiemelkedő az amit tesz, egyedi és nem mindennap találkozik az ember egy íróval. Igen, az apám író és ezért tartja haszontalannak magát. Az írókról meg tudni kell, hogy nagyon érzékenyek, ezért is alkotják meg maguknak a saját világukat, ahol örök békében lehetnek és nehezen viselik el, azt ha megzavarják őket a gondolataikban. Anya szerint, apa szülei semmire tartották azt amit tesz, balga dolognak nevezték az írásait, holott szerintem igazán gyönyörűen fogalmazott. Számomra tetszenek a tündéres történetei, jó tudom eléggé furcsán hangzik, hogy az apám tündérekről írt, de meg kell hagyni igazán jó lett és ezt nem csak azért mondom, mert ő az apám, hanem mert tényleg így van. Imádom a szó játékait, hogy szinte minden egyes szereplőnek ugyanaz a két magánhangzó adhat nevet. A és E, kapásból csak annak a szereplőnek a neve jut az eszembe, akiről a nevemet is kaptam Jane, de biztos van még, most azonban már nem emlékszem rájuk. Mosolyogva újra megálltam egy résznél és szintén olvasni kezdtem.

''Azt hiszem félrenyeltem, vagy nem ízlett Lysander édesanyjának a főztje, de nem hallottam rendesen mit mondott. Elakar venni feleségül? Tényleg ezt mondta? Nagy kikerekedett szemekkel néztem rá és kértem meg, hogy ismételje meg amit mondott, mert azt hiszem képzelődtem. Enyhe mosoly jelent meg az arcán és újra megismételte a szándékát. Ha belegondolok abba, hogy mennyire féltem magamra hagy és nem lesz a gyerekünknek édesapja, boldog csalódás ért. Kiderült, mégsem olyan haszontalan ember, mint amilyennek hiszi magát és igenis képes felelőseget vállalni, családot alapítani.''

Elégedett mosoly jelent meg az arcomon, mert végre bebizonyosodott az apám nem is olyan hű de semmirevaló ember, ahogyan azt a nagyiék hiszik. Mai napig ugyanez lenne a helyzet, ha apának nem lennénk itt mi. Oliver a focista és a kis szerelmes, anya a kitűnő háziasszony és én. Ha apára gondoltam, mindig Wade arca ugrott be, talán mert hasonlóságot fedeztem fel bennük, nem túl nagyot de egy picikét biztosan. Mindkettejüknek idő kell ahhoz, hogy előre vagy hátra lépjenek, ha egy kapcsolatról van szó. Azt hiszem örülök az apám előrelépésének s, talán egy nap nem csak őt, hanem Wade-t teljes mértékben megfogom érteni.

''Mosolygott amikor meglátta a kicsit és elsőként a karjaiba vette. Azt mondta rám hasonlít, de a szeme, nos azt tőle örökölte. Jane-nek szeretné nevezni, az egyik szereplője után, mert ugyanolyan csodálatosnak tartja a lányát is. Beleegyeztem, hagytam, hogy legyen ennyi öröme az életben azok után amin keresztül mentünk. Így a kicsi neve Jane Brittany Shelley lett, a Brittany nevet az egyik barátnőm után kapta, akinek még a középiskolában annyira tetszett a neve és már akkor elmondtam neki, hogy a lányomat is így fogom nevezni. Jane, milyen szépen csilingel ez a név Lysander hangján. Legszívesebben mindig ezt a nevet hallgatnám az ő hangján.''

Szeretem a Jane nevemet, megértem anyát ha imádta hallani apa hangján, én szintén imádtam hallgatni amikor Wade szólítgatott rajta. Senki sem tudta olyan szépen és hangsúlyosan mondani ahogyan ő tette, talán éppen ezért irritálta a fülemet, ha az öcsém Oliver szólított Jane-nek, nem pedig az akit szeretek. Mai napig félek Rá gondolni, mert megígértem magamnak mindazok ellenére, hogy szakítottunk és még mindig része valamilyen szinten az életemnek, nem szerethetek bele még egyszer, bármennyire legyen csábító a gondolat. Mi már csak barátok vagyunk és azt hiszem jó ez így.

''Örök tanulság marad a számomra, hogy mindig, minden helyzetben van remény. Még az olyan kétségbeejtőben is, amilyen a Lysander-é és az enyém volt. Ha nem tartunk ki egymás mellett és én nem motiválom őt akkor amikor vele vagyok, nem lennénk itt. Nem láthatnám ahogy a kis Jane rosszul húzza fel magára a csöppnyi felsőjét és elém áll mosolyogva, hogy feltudott öltözni egyedül, segítség nélkül. Ő is hitt magában, akárcsak az édesapja és bármilyenek is legyenek, én mindig szeretni fogom őket, mert az életem részét jelentik.''

Hogy anya szavait olvasva valamiféle fájdalom költözött a mellkasomba és jelent meg könnycsepp formájában a szemeimben, az nem kifejezés. Megértette velem, hogy Oliver miért szereti Wade pomponlány húgát olyan irdatlanul kitartóan, hiszen őt a lány látszólag észre sem veszi. Na meg, hogy apa miért nem adja fel sohasem az írást. Úgy tűnt a családban csak én vagyok az egyetlen aki rossz vagy nagyon rossz döntéseket hozz az életben. Az egyetlen dolog ami lenyugtatott az az emlék volt, a Wade arcán megjelenő ritka és halvány mosoly amikor rám nézett s, nehézkesen kimondta, hogy szeret. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen sokáig kellett várnom akkor azért az egyetlen egy őszinte szóért, de azt kell mondjam megérte. Ő sosem fecsegett feleslegesen, nem zúdította rám az egész problémáját és nem is panaszkodott, pedig szerintem rengetegszer lett volna oka rá. Egyszer az iskolában valamelyik különleges órán, már nem tudom melyiken, de az biztos, hogy nem leckével kapcsolatosan beszéltünk az egyik tanárral, aki többek között olyasvalamit is megemlített amit sosem felejtek el. Minden egyes lány olyan férfit választ magának, aki rendelkezik azzal a természettel amilyen az édesapjában is megvan, ha nem kapja meg azt a plusz törődést tőle amire számára szüksége volt és ugyanez a helyzet a férfiakkal is, ha jól emlékszem. Bár ezek a részletek halványak, lehet valami mást mondott és nem teljesen úgy van ahogyan én gondolom. De az tény, hogy apában és Wade-ben van egy csöppnyi hasonlóság. Nem sok, csak éppen annyi amennyi kell.

Jane B. Shelley!
Személy szerint nekem nagyon is tetszett, van benne fantázia és a stílusod is bejött. De nem akarlak halálra dicsérni. Mindent rendben találtam, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Jane innentől már csak annyi dolgod van, hogy elfoglald a játékteret!