Egyáltalán nem hiszek Istenben, sőt azt hiszem semmilyen felsőrendű lényben sem. Mert milyen Isten az aki hagyja hogy egy szinte még gyermek lányt bántalmazzanak a saját otthonában, ahol elvileg biztonságban kéne éreznie magát, hogy akármi történik vele a nagyvilágban oda mindig biztonságban lesz. Hol volt isten amikor az a mocskos állat bejött a szobámba. Sehol, nem volt sehol. Nem vagyok egy olyan isten rabszolgája aki nem is létezik.
Ma viszont még is templomba kellett mennem, minden porcikám irtózott ellene, de az egyik kollégám férjhez megy és megkért, hogy legyek a tanúja. Kis esküvőt terveznek csak pár emberrel, ennyi még belefér az életembe, és csak remélni tudom, hogy nem gyulladok ki a szenteltvíztől.
Délután már a templom előtt feszítettem az esküvőre vett rucimban. Egy darabig csak álltam és bámultam a templomot. Eszembe juttatta a gyermekkoromat, amikor még apu is élt még. Minden vasárnap jártunk a helyi templomba, emlékszem az első sorban ültem a többi kis elsőáldozóval együtt. Magam előtt látom a pislákoló gyertyákat amik emelték a hely fényét. Ma már ennek semmi jelentősége. Néha azt kívánom, hogy úgy higgyek valamiben mint akkor.
Napra pontosan tudom mikor veszítettem el a hitemet a káplán azt mondta, hogy az isten útjai kifürkészhetetlenek, meg isten tervez. Nagyon dühös lettem, még hogy tervez, talán az én terveim nem voltak elég jók neki? Rengeteg kérdés merült fel bennem, de senkivel nem mertem ezeket megvitatni. Undorítónak éreztem magamat és csúnyának, úgy éreztem, hogy az én hibám. Ma már tudom, hogy rögtön szólnom kellett volna valakinek, talán megállíthatták volna, ha már az anyám nem tette.
Csak álltam és bámultam, mintha a lábaim kővé dermedtek volna, nem bírtam bemenni oda. Furcsa érzés keringett a gyomromban, azt hiszem egy kis idegesség keveredett némi hányásingerrel. Úgy éreztem, hogy képtelen vagyok megtenni, egyszerűen nem megy. A gyávaságot választottam és sarkon fordultam, de a nagy nyúlfutásban beleütköztem valakibe.
Igazán nagyon sajnálom. Remélem nem esett baja.

Miután kitértem az első sokkból jobban megnéztem magamnak azt a személyt akit az előbb majdnem fellöktem. Egész jóképű, szívesen kárpótolnám valahogyan, a cuki fiút. Aztán kicsit jobban szemügyre vettem és észrevettem egy könyvet a kezében, elég nagy és vaskos, meg elég csicsásnak is tűnt, ha emlékezetem nem csal akkor ez nem lehet más mint a biblia. Merész következtetés lenne ezt csak úgy kijelenteni, de észrevettem, hogy ott van a nyakán az a bizonyos stigma. Francba, miért van az, hogy minden valamire való férfi, nős,meleg, vagy pap. Ez annyira nem igazság!
- Elnézést atyám, nem nézetem a lábam elé, remélem azért jól van.- Szöget ütött a fejembe, hogyha talán ő lesz az aki lebonyolítja a mai esküvőt. Most már egész más fényét vet az egészre, talán még a kedvéért még maradik is, hogy aztán jól meggyónjak neki. Fogalmam sincs miből gondoltam, hogy ő mint pap képes lenne velem viszonyt folytatni, egyszerűen csak éreztem valamilyen megmagyarázhatatlan dolgot ami vonzott hozzá, valószínűleg az elérhetetlensége ragadott meg, hogy meg kéne küzdenem érte, ha meg akarom kapni. Régóta egyik nagy vágyam, hogy egy igazi pappal csináljam, és remélem most jött el ez az alkalom, hogy meg is valósulhat. Komolyan nem tudom, miből éreztem, hogy vonzónak találhat, azt hiszem hiányzott a szeméből az elhivatottság és a feltétlen odaadás. Ismerem ezt a tekintetet, és ez nem az a tipikus isten szeret téged nézéssel bámult rám. Életemben először tetszett, hogy egy férfi megbámul, az ajkamba haraptam és szépen mosolyogtam a papbácsira.
- Ha jól sejtem akkor ott van jelenése ahol nekem.- Úgy érzem helyzeti előnyben vagyok mert nekem úgymond szabad pajtán dolgokkal fantáziálnom amíg neki még ez is meg volt tiltva. Hú, de szeretnék az lenni akivel elveszíti a józan eszét.
Egy kicsit megrémített, hogy milyen nagy élvezettel gondolok bele, hogy el akarom csábítom az isten egyik pásztorát, de úgy éreztem, hogy amit művelt velem ennyi kijár nekem is. Viszont ahogy érzem a mi pásztorunk tegnap este kirúgott a hámból, mert csak úgy dőlt belőle az finom piaszag, majdnem én is majdnem berúgtam tőle.
- Nem hittem volna, hogy ilyen jóképű férfiak is elmennek papnak, igazán irigylem az egyházat.- Nem tudom, egy
szerűen nem veszem be, ezt a szent vagyok és nem szexelek maszlagot, szerintem, neki meg különösen nem állt jól, olyan természetellenes az összkép. Habár nem ismerem és talán csak képzelődöm, mert a nemi vágyam teljesen elvette az eszemet. Pedig én általában kiszúrom az emberek gyenge pontjait, de én sem vagyok tévedhetetlen.

Minden női praktikát be fogok vetni, hogy megkísértsem, kezdem azzal, hogy kicsit lejjebb húzom a ruhámat, hogy jobban belásson a melleim köze. Folytatom a hajdobálással és az ártatlan szemrebegtetéssel. Akinek tetkója van az nem lehet olyan elhivatott szent lélek hiszen az egyház elítéli az ilyesmit. Lehetséges, hogy a mi kedves atyuskánk nem mindig volt szentember?
- Szerintem isten szeme sem a régi már, de tény hogy emberek vagyunk akik képesek ... megbotlani.- Sejtelmesen rámosolyogtam és kicsit közelebb húzódtam hozzá. Most totál úgy éreztem magam mint egy csábító succubus aki Ádám életére tőr, meg kell mondjam baromira élvezem ezt a szerepkőrt. Kicsit félelmetes, hogy ennyire tetszik, de majd a szexi papbácsinál meggyónok vagy inkább ő nekem, szerintem azt mind a ketten élveznénk.
- Jaj dehogy, nem hinném, hogy úgy nézek ki mint egy ara én az egyik tanú vagyok.- Sajnos én tipikusan mindig nyoszolyólány vagyok és sose menyasszony, de annyi esküvőt végigcsináltam már, hogy nem érdekelt a dolog. Az esküvő szép dolog, de igen költséges, a válás pedig még drágább mulatság. Főleg a mai időkben amikor a házasságok háromnegyede válással végződik. Ha több eszem lenne biztosan ügyvédnek mentem volna inkább, betegre kereshetném magamat az ilyen idiótákból. Én úgy vagyok vele, hogy inkább csak együtt élek egy férfival mindenféle felesleges papír nélkül, ne kössön bennünket össze más csak a szerelem vagy a szex. Így legalább ha valakinek valami nem tetszik akkor csak elköltözik, kevesebb cécóval jár és a költöztetők olcsóbbak mint egy valóperes ügyvéd.
- Mondja csak atyám egy ilyen jóképű férfi miért megy el papnak?Biztosan sok női szívet összetört a döntésével.- Köztük az enyémet is, de ez mellékes. Most bedobom az elbűvölő 500 wattos hófehér mosolyomat. Próbálok valamiféle jelzést adni, hogy nálam nyugodtan próbálkozhat, én nem ítélek el senkit és isten is megbocsájt hiszen ez a dolga.
- Ehhez az Istennek semmi köze, magamtól jöttem ide a két lábamon mindenféle sugallat nélkül, de ha tudtam volna, hogy ilyen szívdöglesztő papok is vannak akkor előbb elkezdek misére járni.- Nincs az a férfi akiért én korán keljek főleg ha még templomba is kell mennem. Viszont szívesen főzök neki vacsorát vagy valami hasonlót. Elképzelése sincsen mi mindent tudnék vele művelni, a legmerészebb álmait is valóra váltanám és ezt nem mindenkinek tenném meg. Nagyon bejön az álszent mosolya mintha csak egy báránybőrbe bújt farkas lenne, de nem kell hinnie a termékben ahhoz, hogy árulni tudja, ilyen ez a popszakma kérem.

Egyszerűen imádom, hogy zavarban van, egyszerre mulattat és izgat fel. Tudom kicsit perverz, de én legalább megtehetem, nem úgy mint a szerencsétlen papunknak, de hát minek megy papnak valaki ha nem bírja a cölibátust.
- Még szép, hiszen ez a dolga.- Azért kíváncsi lennék rá, hogy azt is megbocsájtaná a nevelőapámnak amit velem tett? Mert ha igen akkor a pokolnak semmi értelme, végül is ha Isten megbocsájt akkor szabad utad van a menyben? Vagy megbocsájt, de azt mondja, hogy a bűneidért el kell kárhoznod, puszi, Isten. Érdekes dolog ez a keresztény vallás, a történelem során rengeteg gyilkosságot elkövettek a zászlaja alatt és sok mindent az evolúció kezdve a rabszolgatartásig. Nagy kurafik az is biztos, a szegénységről beszélnek, de a papok jobb kocsival járnak mint az ügyvédek, cölibátus, majdnem minden pap él nemi életet, és még sorolhatnám tovább. Többek között ezek miatt vagyok ateista, ott csak magamban kell hinnem senki másban. A saját játékszabályaim szerint élek és ez most éppen megfelel. Ha meghalok és még is létezik ez a sok szarság akkor, talán fejet hajtok, de lehet, hogy még akkor is beintek. Minek lennék álszent ha az egész rohadt mennyország plazmatévén végignézte az életemet odafent, pont az ítélőszék előtt kezdenék el hinni, az nem az én stílusom.
- Tudja nem vagyok az a templomba járó fajta, nincs valami más hely ahol prédikál? Mondjuk ahol kettesben lehetünk, lehet, hogy úgy jobb belátásra téríthetne.- Rájöttem, hogy ezt a mocskos kis játékot jobban élveztem mint kellene. Látom, hogy szerencsétlen próbál ellenállni, de mindhiába, csak egy ruhaletépés választja el attól, hogy nekem essen. Jaj, de kis huncut vagyok, ezt talán még sem kéne, vagy még is?

Amikor felajánlotta az irodáját egy gonosz mosoly futott végig az arcomon és ördögi fény gyúlt a szemembe. Enyhén megemeltem a szemöldökömet, remélem tisztában van vele, hogy mi fog történni ha kettesben maradunk, de azt hiszem tisztában van vele, mivel amióta csak velem beszél már legalább egy palack vizet kiizzadott magából, még a rohanás sem viselte meg ennyire.
- Azt hiszem az irodája tökéletesen megfelel. Hol kell időpontot kérni? Vagy esetleg magánál is lehet?- Jobban szeretnék vele egyeztetni, mert ha az lesz amire számíttok akkor jobb ha csak mi ketten tudunk róla. Azt azért nem akarom, hogy miattam kárba vesszen az amit eddig elért a papi hivatásában, ennyire szemét nem vagyok. Mondjuk felmerült bennem a gondolat, hogyha velem megteszi akkor mással is simán lefekszik. Viszont ha válogatás nélkül minden hívét megdöntené akkor most nem küzdene annyira a vágyaival.
Nem vagyok beképzelt, de tisztában vagyok a testi adottságaimmal, és mivel már nem vagyok ártatlan kislány ezért tudom, hogy egy férfi mikor néz rám úgy.
- Nagy szükségem van magára atyám, nagyon rossz kislány vagyok.- Pajkosan végighúztam az ujjamat a karján, egy pap is értheti a célzást. Életemben először lennék együtt egy olyan emberrel akibe egyáltalán nem vagyok szerelmes, de a szerelem egy olyan luxus amit csak kevesen engedhetnek maguknak, és legalább nincs rajtam akkora teher. Nem kell azon izgulnom, hogy vajon jól teljesíttek-e és, hogy a partnerem is élvezi a szexet. Persze egy kalandban az is fontos, hogy a másik is élvezze a dolgot, de mégsem erőlködik rajta az ember annyit, csak szabadon élvezi minden kötöttség nélkül. Eddig valahogy fontos volt, hogy olyannal legyek aki viszont szeret, de egy idő után úgy gondoltam, ha a férfiaknak is megy az érzelem nélküli szexuális kapcsolat akkor nekem is ki kell próbálnom. Úgy fogok szeretkezni mint egy férfi, érzelmek és bűntudat nélkül.

Az aranyos papbácsi elég nehezen szedte össze a gondoltait, de végül sikerült összeszednie magát. Annyira imádni való, ahogy próbál ellenállni, de mindhiába, teszek róla, hogy a mindenható nevét kiabálja csak máshol, nem a templomban, mondjuk az ágyban, vagy valami extrém helyen, mindenre kapható vagyok.
- Holnap? Nos, azt hiszem megfelel a holnapi nap. Hányra legyek az irodájában?- Szépen mosolyogtam a papra és átnyújtottam neki az almát, de nem a tudásét hanem a forró vágy almáját, ami számára tiltott, nekem pedig felér egy bűnös élvezettel. De ha a nevelőapámba nem csapott bele a villám akkor talán engem is elkerül. Legalább nagyobb ördög leszek a pokolban mint ő és akkor jól megszurkálom majd a vasvillámmal.
- Szerintem mindkettőnknek jót fog tenni az a kis... khm... beszélgetés.- Biztosan unhatja már a kézimunkát, soha nem is értettem, hogy egy papnak miért nem lehet kapcsolata nőkkel. Értem én, hogy régen miért volt hasznos és ezzel, most mit akarnak megelőzni, de miért kell eleve bukásra ítélni az embert? Egy egészséges felnőtt férfinak vannak vágyai és szükségletei amit bizony ki kell elégíteni, és ki is fog ha rajta múlik. Csak az a bűnös aki lebukik, az első édenkertlakók is azért lettek kidobva a paradicsomból mert nem tudták eltitkolni, hogy ettek a tiltott gyümölcsből, de hát a mi Urunknak is izgalmasabb így a kis külön bejáratú valóságsója. Képzeljük csak el, milyen unalmas lenne az életünk ha még mindig ott élnénk, az egyszarvúakkal szökellnénk a virágos réten amíg a gumimacik szedik a kis bogyójukat. Hajlok arra, hogy azt gondoljam, aki ezeket kitalálta az éppen be volt tépve és a drogos vízióiból csinált egy mesét. Mondjuk a hülye ötletek gyártása anélkül is megy csak nagyon pihentnek kell lennie az embernek.
- Be kéne mennünk a templomba atyám, nemsokára kezdődik az esküvő.- A násznép már kezdett gyülekezni és a vőlegény is megérkezett, már csak a menyasszony hiányzott és mi. Belecsúsztattam a kezemet a papbácsi karjába. Mintha ezer éve ismernénk egymást és évek óta a gyülekezetbe járnék. - Nahát, atyám, hogy milyen izmos, hol szokott kondizni?- Nem tudom elképzelni, hogy a paplakban emelgeti a súlyzókat, habár ideje biztosan van rá. Az izmos férfiak mindig megdobogtatják a szívemet, ez most sincs másként, azt csodálom, hogy nem szakítja ki a reverendát, nem probléma, majd én letépem róla. Most már teljesen biztos, hogy ez az ember nem papnak született.

Mindenkiben ott rejtőzik a gonosz, mert az mindenhová be tud férkőzni még a legkisebb résekbe is. Egyedül csak úgy tudunk védekezni ellen, hogy elismerjük a létezését és elfogadjuk a nagyságát, máskülönben felemészt minket. Mindenki megküzd az önmagában lévő sötétséggel, csak valaki feladj, vannak olyanok akik életük végéig küzdenek ellene és valakik pedig szövetkeznek vele mint például most én. Minden tehetségemet latba vetem, hogy elcsábítsam az egyház egyik pásztorát, nem tudom miért teszem ezt, egyszerűen ehhez van kedvem. Megláttam ezt a férfit akarom és meg fogom kapni, mert ehhez van kedvem.
- Legyen, nekem megfelel...
Mondtam mosolyogva és szemtelenül rákacsintok a papra, had lássa csak mindenki, hogy nekem bejön ez a reverendás személy. Azért próbálom magam visszafogni a kedvéért, mert nem szeretném tönkretenni amit eddig elért, habár nem ismerem az okát amiért ezt a hivatást választotta, de nem szeretném neki elszúrni a munkáját, valamilyen szinten biztosan fontos neki ha már egyszer itt kötött ki. Én csak néhány menetre szeretném kölcsönkérni az Úrtól, csak nem haragszik meg érte, mivel a szexet is ő teremtette elvileg ezért rossz már nem lehet, még ha sokat csinálja az ember akkor sem. Elvégre ez természetes dolog és nem bűn, attól, hogy az egyház úgy tartja, kit érdekel az egyházi dogmákat emberek hozták nem maga az Isten. Nem veszem be, ha mondjuk maszturbál az ember akkor az bűn. Sosem kaptam rá normális magyarázatot, hogy a szexualitás miért pont az ördögtől való, csak a házasságon belül nem, na ne má. Ennek nagyon átverés szaga van, de legalább is baromira gyanús.
- Azt hiszem az atyának is csak egy kis törődésre van szüksége és egészen más értelemben fogja értelmezni a paradicsom szó fogalmát. Ezt csak halkan jegyeztem meg, de nem úgy, hogy feltétlenül ne hallja senki. Nem csak azért, mert nem akartam, hogy bárki értse, hogy mire célozgatok éppen, oh... ezt egy hülye is megértné, hanem, habár egoista vagyok, de azt azért nem hiszem, hogy a mi jóravaló szent atyánknak én lennék az első nő az életében, mókás lenne, de nem hiszem, csak az képes ennyire vágyakozni aki már átélte a szex gyönyöreit, csak sz érezhet gyötrő fájdalmat a hiányától aki már tapasztalta a test buja titkait, és én készen állok, hogy újra felelevenítsem a régi emlékeit. Kétlem, hogy nagyon bántaná a dolog.
- Biztosan jól néz ki fürdőgatyában, szívesen megnézném... El tudom képzelni ahogyan szörfözik, vizes lesz a bőre és ahogyan rásüt a nap megcsillannak a vízcseppek az izmos testén, muszáj nyelnem egy nagyot mert ha csak elképzelem a testem beleremeg és a térdeim elgyengülnek, és attól félek, hogy összecsuklana a lábam.
-Nahát, ilyen gyorsan tudna fogadni? Nos legyen, akkor a szertartás után találkozunk...
Igazándiból hivatalos lennék az esküvő utáni ebédre, de talán tudnak nélkülözni pár órán keresztül, most jobb dolgom akadt sajnálom.
Lefejtette a kezemet a karjáról az érintése perzselő volt akartam még belőle a testem többi része sóvárgott utána, alig várom, hogy vége legyen és... Hát sajnos nem vethetem rá magam rögtön, de reményeim szerint nem sokkal utána letéphetem a reverendáját.
Bementünk a templomba és végignéztem ahogyan levezette az esküvőt és megállapítottam, hogy nagyon szexi ahogy feszülnek az izmai abban a hacukában. A misével egybekötött szertartás után az ifjú pár kiment és mindenki aki jelen volt az a maroknyi ember rizzsel szórta telibe őket majd mindenki köszöntötte az ifjú párt, én pedig nem tudtam levenni a szememet az ifjú pap ismerősömről.

A szertartás szép volt, már ha valaki szépnek tartja az ilyet, a magam részéről felesleges időpazarlásnak tartom, és ráadásul még drága mulatság, az ezt követő válásról már nem is beszélve. Habár tagadhatatlan tény, hogy minden nő arra vágyik, hogy egy egész nap róla szóljon, az mondjuk tényleg jó dolog. Amikor felpróbálja az ember azt a sok szép ruhát, úgy érzi, hogy hercegnő lehet legalább egy napra. Nem hinném, hogy valaha bárki is megkéri a kezemet, igaz kislányként álmodoztam erről, de sajnos nem minden gyerek számára tündérmese a gyermekkora, de én legalább elmenekülhettem a képzeletembe.
Az esküvő után gratuláltam az ifjú házaspárnak ahogyan illik és rögtön a fiatal pap barátomat kerestem, de nem találtam sehol, eltűnt. Csalódottan vettem észre, hogy elmenekült előlem, csak mosolyogni tudtam rajta, hát ennyire fél tőlem, hogy elfutott, micsoda gyerekes viselkedés, nem, hogy férfiasan szembenézne a végzetével, az az velem. Nem baj, el futhat, de el nem menekülhet, a keresésére indultam. Egy ideig kóvályogtam a templomban amíg meg nem találkoztam egy kis ministránssal akitől megkérdezhettem, hogy hol a szent agya. Kérdezte, hogy miért majd gyanúsan végigmért. A kotnyeles mindenit, legszívesebben fültövön vágtam volna, de ehelyett kedvesen rámosolyogtam és közöltem vele, hogy gyónni jöttem. Nahát, nem csak galád csábító vagyok, de még templomban is hazudok, juj, de szégyenlem magamat.
Nem úgy festett mint aki elhitte, szerintem totál örömlánynak nézett, pedig egyáltalán nem úgy néztem ki. Jó lehet, hogy a dekoltázsom kicsit merészebb a ruhám, de csak az esküvő miatt, mindegy azt hisz rólam ez a taknyos amit akar.
Még egyszer végigmért majd megvonta a vállát és elárulta nekem, hogy a hátsó imaszobában van. Egy mosollyal jutalmaztam az információért és elmentem mellette, az imaszoba felé vettem az irányt, gondolom csak az lehet ami a folyosó végén van, mert csak az az egy ajtó van errefelé. Esküdni mernék, hogy a pofátlan kölke utánam fordult és valószínűsítem, hogy nem áldást kért rám hanem a fenekemet fixírozta. Ezek a mai gyerekek...
Odaértem az ajtóhoz és mielőtt bekopogtam volna megigazítottam a hajamat és lejjebb húztam a szoknyámat, csak ezután kopogtam aztán meg sem vártam a választ a kezem már a kilincsen volt. Lenyomtam és befelé toltam az ajtót amerre az ajtó nyílása diktálta és mögötte volt az első számú fődíjam.
- Hát ez nem az iroda, de azt hiszem ez is megteszi.
Széles mosolyt küldtem a meglepődött pap felé és közelebb léptem. A magassarkúm kopogása vízhangozott az ódon épület falai között.

Szeretem nézni a vergődését, látom rajta, hogy szenved, és küzd a benne lakó férfival aki viszont kíván engem. Feleslegesen kínozza magát úgy is az enyém lesz ez egészen biztos, már csak az a kérdés, hogy mikor. Általában amit akarok azt megszerzem és ez alól a kedves papbácsi sem kivétel. Érzem én, hogy ő szabadulna tőlem, de annál édesebb lesz az egyesülés amikor végre megkaphatom őt. El akar osonni, hogy újra elfuthasson előlem, de nem hagyom, hogy ismét kicsússzon a kezeim közül, mert akkor talán úgy eltűnik, hogy sosem bukkanok a nyomára. Hát amikor megpróbált elmenni mellettem egész egyszerűen megfogtam a karját ezzel is megakadályozva, hogy elmenjen.
- Ne siessen úgy nekem itt is megfelel a... térítés.
Azt hiszem itt csak ő fog megtérni azt garantálom, tehát visszalöktem az imaszobába és bezártam az ajtót, hogy senki se zavarhasson meg minket.
A következő pillanatban a hátam mögé nyúltam és lehúztam a ruhám cipzárját, az anyag megadta magát a gravitációnak és kéjes nyögéssel a testemet súrolva a földre esett. Szerencsémre azt a fehérneműmet vettem fel ami kiemeli az alakomat. Itt álok előtte teljes harci díszben nincs rajtam más csak egy melltartó egy apró bugyi és a 20 centis magassarkú cipőm.
- Remélem tetszik a látvány. Nos... miről is kellene beszélnünk egész pontosan?
Lazán odasétáltam hozzá a lábaimat egymás után rakva, amikor odaértem hozzá a kezemet végigsimítottam a széles mellkasán. Ennél nem tudom nyíltabban kimutatni, hogy mennyire vonzódom hozzá, remélem a papunknak is annyira tetszik a dolog, hogy pár órácskára elfelejtse ezt az egész katolikus butaságot.

- Milyen aranyos...
Felnevettem a szavain, annyira édes ahogyan az esze próbál küzdeni ellenem, de a teste ki van éhezve egy női érintésre, és legszívesebben rám vetné magát, hogy a gyötrelmes érzékiség megvonás után végre felszabadultan szeretkezhessen egyet, és én késszénállók, hogy megadjam neki ezt a kielégülést. Nekem is jót tenne egy érzelemmentes szeretkezés.
Ott állok előtte és a fehérneműn kívül nincs rajtam semmi, és a kedves atyácska még csak hozzám sem ér, mindössze a szemét képes rajtam legeltetni, szinte felfalt a tekintetével, és mit ne mondjak élveztem, hogy így méreget a szemével.
Pont egy szék előtt állt, hát lenyomta rá, és lovaglópózban az ölébe ültem. Éreztem, hogy odalent a lába között tombol a vére és csak egyvalamire vágyik.
- Azt hiszem így kényelmesen beszélgethetünk.
Nagyon közel vagyok hozzá, most már csak el kell veszítenie a fejét és kezdődhet a játék. Arra számítok, hogy vad lesz és kíméletlen, de ugyanakkor kemény és határozott. Türelmetlenül várom, hogy megtapasztalhassam, hogy milyen egy pappal ágyba bújni, főleg, hogy úgy ragaszkodik a hitéhez, látszólag. Egy igazi hívő nem gondolkodna el egy percig sem azon, hogy mit tegyen velem, rögtön nyíltan elküldött volna, de ő nem, és ebből kifolyólag élvezem a helyzeti előnyömet.
Oh... nekem van pár ötletem, hogy mivel tudna meggyőzni.Nyílt titok kettőnk között, hogy inkább én próbálom őt meggyőzni arról, hogy tegyen magáévá. Szó szerint pár centire van tőle az ajkam, csak arra vártak, hogy lecsapjon rájuk és mohó szenvedéllyel eméssze fel a testemmel együtt. Ebben a pillanatban, másra sem vágyom, csak hogy a kezét a derekamra csúsztassa és egész egyszerűen hagyja, hogy meglovagoljam.

Látom rajta, hogy nagyon küzd a lelkéért, de én már tudom, hogy mindhiába, engem amúgy is jobban érdekel a teste, mint az állítólagos fejünk felett lobogó kis szellem. Legalább én így képzelem el a kis hangocskát amit akár lelkiismeretnek is lehet nevezni ha úgy tetszik. Biztosan elég erősen kiabált, hogy ne tegyen velem semmit, mivel emennyire csak a szék támlája engedte elhúzódott tőlem, mondjuk nem dobott le magáról és ez ékes bizonyítéka annak, hogy már csak egy nagyon pici hajszál választja el attól, hogy rám vesse magát.
De a nyelve is kezdett botladozni, egyszerűen nem tudta rendesen kiejteni a szavakat. Mosolyogtam és beletúrtam a hajába, mozgatni kezdtem a csípőmet ezzel imitálva azt, hogy mi is lehetne kettőnk között ha végre nem makacskodna annyit és magáévá tenne. Érzem, hogy a mozgásom eléri a hatását és még keményebb mint eddig. Ezen is csak mosolyogni tudok, de már nem akarok tovább játszadozni vele, eleget fárasztottam, most megfogom.
Úgy érzem a kis papom túl van öltözve, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiállok vetkőztetni. Először a nyakán lévő fehér csíkot kihúztam a helyéről és a földre hajítom, ezután a reverendájától kezdem megfosztani, mindig is kíváncsi voltam, hogy mit viselnek alatta.
- Nekem mindig remek ötleteim vannak, azt hiszem nagyon tetszeni fognak...
Nincs kegyelem, nem is ismerem ezt a szót, most lecsapok rá, nem is kímélem, közelebb siklom hozzá és lágy csókot lehelek az ajkára. Nem akarok túlságosan erőszakos lenni, nem mintha most nem lennék az, de hát bármikor elmehetne, még is hagyja, hogy az ölében üljek, ráadásul a lába között domborodó férfiassága sem erről árulkodik.
A nincs kegyelem szellemében eluntam a várakozást és ezért felpörgettem egy picit az eseményeket. Elkezdtem vele szűzként bánni, lehet van benne egy kis bosszú is, de ez most mellékes. Megfogtam a kezét és a mellemre tettem, azt hiszem ezt tenném egy olyan férfival aki még sosem érezte a női test gyönyöreit. Remélem ennyi elég lesz arra, hogy belevágjunk a dologba, nem is hiszem, hogy tudnék jobb helyet a bűn elkövetésére, mivel helyben akár meg is gyónhatnék, és Isten pedig megbocsájtana hiszen ez a dolga. Csak megérti, hogy egy férfinak vannak bizonyos igényei amelyet ki kell elégíteni.

Megtört! Én győztem! Minden ellenállása megszűnt felém, és végre elkezdett férfiként viselkedni. Visszacsókolt, és engem is elöntött valamiféle forróság, most már minden áron meg kell kapnom őt. Mohón kaptam a reverendája alatti inge után és kezdtem róla lefejteni, szépen egymás után bújtattam ki a gombokat a helyükről, habár már kissé türelmetlen vagyok, de szerencsére egy gomb sem esik le a helyéről. Láthatóvá kezd válni a meztelen bőre, elégedetten mosolygok magam előtt és nem tudok ellenállni a kísértésnek és végighúztam rajta az ujjamat. A meztelen bőrének látványa teljesen megrészegített, egyszerűen még többet akartam. A körmeimet is végigfuttattam a mellkasán, eleinte csak gyengéden majd pedig egyre erősebben. Fájdalmat azért nem akarok neki okozni, csak játszadozom vele egy kicsit.
A reverendát már lehámoztam róla és most a földön hever, pontosan ott van ahol kell lennie. Az ingét is kigomboltam, de az egyenlőre rajta éktelenkedik, túl sok rajta a ruha, hát mindjárt megszabadítom tőle. A kezemet a két vállára teszem és előre dőlve lecsúsztatom a karján az inget, reményeim szerint a földön végzi ez a ruhanemű is. Belecsókolok a nyakába és további lágy ajak lenyomatokkal látom el a kényes területet. Még huncutul bele is harapok, de ügyelek rá, hogy látható nyomot ne hagyjak. Közben a keze vándor útra indul, felcsúsztatja a combomon és a fenekemen megpihen egy kicsit, belemarkol, az én számat pedig kéjes sóhaj hagyja el. Nem hittem volna amikor belekezdtem, hogy ez ennyire jó lesz, alig várom, hogy megtapasztalhassam milyen szerető is válna belőle, ha nem az egyház szolgálatában állna.
A nadrágjának is nekiállok, kibújtatom az övet a csatból majd áttértem a gombra és végül a cipzárja következett, ellenállás nélkül engedelmeskedett az akaratomnak és lecsúszott. Éreztem a lüktető férfiasságát, hogy mennyire kíván, az ajkamba harapok és most kicsit erőszakosabban csókolom meg.
Ezután a mellkasa vonalát követve egyre lejjebb és lejjebb haladva csúszok le az öléből egyenesen a földre. Mielőtt bármi nemű remény is felszikrázhatna benne gyorsan kizökkentem a hitéből ugyan is egyúttal a farmerét is lehúztam róla. Ezután visszahelyezkedem az ölébe és rámosolygok, a hátam mögé nyúlok és nemes egyszerűséggel kikapcsolom a melltartómat, ez is mehet a többi közé. Nincs rajtam más csak egy falatnyi bugyi, remélem tetszik neki amit lát. Arra vágyom, hogy megérintsen és éreztesse velem mennyire kíván.