Név: Adriana Middleton
Becenév: Adri, Ana, Ria
Kor: 22
Születése hely, idő: 1991. november 13 / Winchester
Tartózkodási hely: Las Vegas külvárosa
Csoport: Körözött
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Adriana az a személy, akiről aztán napok vagy hetek múlva sem tudod eldönteni biztosan, hogy ő maga a sátán, vagy csak egy kétségbeesett, törékeny lelkű bárány. Ebbe persze a betegsége játszik szerepet. Alapvetően egy aranyos, aktív, vigyorgós lány, de sosem lehet tudni mikor kattan be neki, hogy te az ördög küldötte vagy és esetleg még neked is esik. Ezért aztán bármennyire is jó barát lenne, nem megbízható, veszélyes mindenkire. Sokszor lát vagy hall olyan dolgokat, amik nem léteznek és hiába mondják neki, hogy „Nem, Adri, nincs ott semmi!”, ő görcsösen ragaszkodik az igazához. Hamar elfelejt dolgokat, szóval senki ne próbálja még a bevásárlást se rábízni. Előfordul, hogy értelmes mondatokat sem ért meg, tehát szegény lány egy káosz.

Külső: 168-9 cm magas, vékonyka, de szép nőies testalkatú. Haja hosszú, a háta közepéig érő, sötétbarna, hullámos. Általában kiengedve hordja, de előfordul, hogy összefogja lófarokba. Zöld boci szemei nagyok, ezért is tűnhet olykor ártatlan báránykának.
Ruhái változatosak, szoknya, farmer, minden jöhet. Betegsége ellenére szeret igazán nőiesen öltözködni, bár amikor valami nincs rendben a fejében, akkor képes hatszor nagyobb számú melegítőben is utcára lépni.
Van egy hegyikristály medálja egy ezüst láncon, amihez nagyon kötődik, még bátyjától kapta.

Előtörténet:

A pszichológusnál, Nr100. Na jó, túloztam, ez még csak a 25., de már nagyon unom. Ugyanaz az unalmas szoba, ugyanazok a hülye mondatok, ráadásul nem is értem mit keresek itt! Semmi bajom sincs, nem hiszem el, hogy nem értik meg végre…
Ráadásul ezt az új fószert sem bírom. Nem bízok benne. Ahogy bejön az ajtón a papírjaival a kezében, ahogy leül és ahogy motyog az orra alatt. Szörnyű.
-Adriana. Tudja maga miért van újra itt?
-Azért, mert láttam az ördögöt kijönni az állatkertből, láttam amint megtámad egy kislányt és én megpróbáltam megállítani?
-Adriana. Az a kislány szülőatyja volt és szó sem volt támadásról.
Na látjátok, erről beszélek. Én próbálom megváltani a világot, de valahogy mindig itt kötök ki. Nem bírom már tovább, megszökök. Tuti, hogy megszökök innen.
-Adriana, kérem meséljen az életéről.
-Jaaaj, nincs benne a mappájában? Már annyiszor elmondtam….
-De, benne van, de magától szeretném hallani, és hogy mi az ön meglátása a cselekedeteiről.
Húú, végre egy pszichomókus, akit érdekel a véleményem. – Hát jó. Szóval Las Vegas mellett születtem, Winchesterben. Van egy bátyám, Blake, akit imádok, ő mindig megértett és vigyázott rám, még akkor is amikor a szüleim elfordultak tőlem. –elég idegesítő, hogy folyton jegyzetelnek ezek a mókusok, pedig még nem is mondtam semmi érdekfeszítőt. A java csak ezután jön. – Jött az ovi, majd a suli. Ott voltam először szerelmes, de kudarcba fulladt. Azt hiszem ez a káosz körülöttem az autóbalesetünk után kezdődött. 17 lehettem akkor. Apám vitt suliba egyik reggel és már nem is emlékszem mi történt pontosan, de összementünk egy másik autóval. Apám meghalt, én valami agybajt kaptam állítólag, pedig szerintem semmi bajom.
Amikor kikerültem a kórházból, végre újra mehettem suliba, hogy találkozzak a barátaimmal. Hát nem megláttam egy szőke ribancot a volt fiúmmal összekapaszkodva? Jó, végül is szakítottunk már, de akkor is. Idegesítő volt. Hát én jó csúnya dolgokat kezdtem el kiabálni és még be is mutattam neki. Később azt mondták nem volt ott senki. Pedig ez hülyeség, én láttam őket. Na mindegy, régen volt. Még volt egy-két ilyen órák közben is, aztán a tanárok úgy döntöttek megbeszélik a szüleimmel, hogy magán tanárhoz járjak, mert megzavarom az órákat a viselkedésemmel. Hiányoztak az osztálytársaim, barátaim, de nem tudtam mit tenni. Talán egy évig bírtam a külön tanítást. Minden tanárnak volt valami furcsasága, de egy nap jött egy tanár… úgy emlékszem történelem tanár, aki bizonyos időközönként állathangokon kezdett el beszélni. Először csak furán néztem, de aztán annyira felidegesített a gúnyolódásával, hogy pofon vágtam. Abba hagyta. Ott is hagyott. Aztán viszont nem emlékszem mi történt.
-Maga a tanár után vitte a táskáját és értelmetlen mondatokat üvöltözve hozzávágta, majd elrohant, aztán a szobájában találták meg. Aztán egyre sűrűsödtek az ehhez hasonló tevékenységei, ezért is került a klinikára, nem igaz?
-Hát ezt mondják. Na de én mesélek, nem? Szóval 19 évesen bekerültem a klinikára, LasVegasban. Elég gáz kaját kaptunk minden nap és állandóan orvosok kerestek meg értelmetlen dolgokkal. El sem tudja képzelni mennyire szörnyű volt az eddigi két és fél év ott. Iszonyú volt. Remélem most már kiengednek végre…

Még valamit magyarázott a csávó, hogy szerinte ilyen-meg olyan agysérülésem van és még egy ideig biztos bent kell, hogy maradjak. Aztán elindultunk visszafelé a szobámhoz. Azonban ő nem tudhatta, hogy az évek alatt mindent kifigyeltem ezen a klinikán, így –bár nem volt gyerekjáték- de megszöktem előlük. Marha nagy szerencsém volt, hogy a klinika előtt állt egy taxi. Ugyan nem fizettem szerencsétlennek, de amit az úton végig műveltem, örült, hogy végre kiszállok. Egy-két éjszakát az utcán kellett töltenem. Végül sikerült eljutnom a bátyám lakására, aki időközben ide költözött Las Vegasba. Most vele élek. Azt mondta, hogy nincs bejelentve, hogy itt él, mert ez a haverja lakása, így nyugodtan megbújhatok nála, ha viselkedek. Anyám nem tud rólunk semmit, az első év után már nem is látogatott, szóval nem is érdekel, hogy mi van vele. Én most boldogan élek, csak el kell kerülnöm a rendőröket és a klinikásokat… Meg persze kerülnöm kell a feltűnést….

Adriana Middleton!
Felülmúltad a várakozásaimat te lány! Nagyon is tetszett a történeted és igazán kíváncsi vagyok a további fejleményekre, egyszer téged is kézre kerítenek. Mivel mindent rendben találtam a karakterlapodban, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Ria ha ezzel végeztél már csak annyi dolgod maradt, hogy meghódítsd a játékteret!