Név: Natalia Viktorija Dmitrijevna Bolkonsky
Becenév: Nat, Nati, Lia, Vik, Viki
Kor: 25
Születése hely, idő: 1988. Április 14. Moszkva, Oroszország
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Orvos
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Biszexuális
Jellem: Ahhoz képest, hogy milyen ártatlan, szende külsővel áldottak meg a szüleim és az Isten, egészen mást rejt a belsőm.
Jellemileg, azt vallom, hogy rólam mintázták a tökéletesség szobrát. De persze még a tökéletesben is van hiba, az enyém az, hogy egy kissé arrogáns vagyok. Tudom, hogy magabiztos félmosolyom. Dallamos a nevetésem, és erősen erotikus a kisugárzásom. De mit tegyünk? Ez ellen nem tudok tenni, és ami azt illeti nem is akarok. Tudok bánni a férfiakkal, szeretek csábítani, flörtölni, szórakozni. Csak néhány embernek adatik meg az a lehetőség, hogy behatóbban ismerjem meg őket. Jobb a játék úgy, hogy nem kötünk hozzá érzelmeket, nem?
Egy határozott, céltudatos nő vagyok akit sok mindenre megtanított az élet. Tudom, ez nagyon furán hangzik a huszonöt évemmel, de ez van. Sokkal jobb ha hozzászoksz ahhoz ami vagyok, mert menekülési lehetőséget nem kínálok.
Viszont amint belépek a kórház területére, megváltozik minden. Empátia, tolerancia kerül előtérbe, mert a legkülönfélébb emberekkel hoz össze a szakmám. Nem válogatok a között kit kezeljek, mindenkivel egyformán bánok. Még az elítéltek is megkapják tőle azt, hogy ember számba veszik őket.
Amit még meg kell említenem, hogy egy enyhébb fajtájú vásárlás mániában szenvedek ami egy cseppet sem tesz jót az amúgy se valami vastag pénztárcámnak. Na meg a nimfománia amiről lentebb olvashatsz és úgy tűnik a véremben van...
Külső:Egész átlagosnak tűnhetek a magam 165 centiméterével, amit néha magassarkúval szoktam kompenzálni. Fél hosszú barna hajjal rendelkezem, ami valahol az egyenes és a göndör között ingadozik. Illetve néha napján megerőltetem magam, választok a kettő között, göndör vagy egyenes lesz. Zöld íriszeimre elég sokan felfigyelnek, csodálják is, mert ebben az árnyalatban nagyon kevésszer fordul elő. Általában nem viszem túlzásba a smink témát, az alapoknál maradok. Inkább a hivatalos eseményeken szoktam tündökölni, már ha van ki mellett. Szemüveget hordok mióta lediplomáztam, életem legtöbb területén. Illetve szoktam lencséket is, mikor valami kis baleset éri a szemüveget.
Előtörténet: Gondolkodott már valaki azon, hogy milyen sors vár arra a gyerekre amelyik egy kuplerájban születik? Hát, elmondhatom, nem valami jó. De inkább kezdjük az elején, látom furdal a kíváncsiság.
Az anyám, Tatyjana a moszkvai társaság fénye volt. Egészen addig amíg nagyapám, Dmitrij el nem kártyázta egész vagyonukat egy éjszaka alatt. Onnantól egyenes út vezetett lefelé, az öreg haláláig, anyám elkeveredéséig a mocsokban. Fura dolog volt számomra az, hogy csak úgy kimentett egy férfi ebből az alja világból. Utólag kiderült ő volt a lányok, nők futtatója. Anyám bekerült az orosz hálózatba, gondolhatjátok mennyire repesett az örömtől.
Aztán csak jöttek és jöttek a kliensek, a jobbnál jobb öreg rókák akik pár perc alatt képesek voltak elmenni. Aztán jöttem én, egy rosszul sikerült éjszaka után. Az egész onnan indult ki, hogy a kliens nem volt hajlandó óvszert használni ami azokon a piros betűs napokon erősen ajánlott.
9 hónap múlva kopogtatott a gólya. Jöttem én, mindenki legnagyobb örömére. Az első két keresztnevem anyám két legjobb barátnőjétől származik, a harmadik, a Dmitrijevna pedig az oroszoknál szokásos apától örökölt név. Esetemben még azt se tudták ki az apa, ezért vették kölcsön a nagyapám nevét. Nem szemét dolog volt részükről? A végén kiderülne, hogy az apám és a nagyapám egy és ugyan az a személy.
Gyerekkoromat a prostituáltak között töltöttem, a kuplerájban. Egyetlen gyerek voltam az egész moszkvai hálózatban, így mindenki csak abajgatott, babusgatott. Ám én közben serényen tanultam. Na nehogy a legfrissebb főzési praktikákra tessenek itt gondolni. Hanem arra amit egy férfi kérhet, kívánhat, követelhet. Élesben, valahol a 15 születésnapom környékén, maga a főnök próbált ki. Az alapján amit anyámnak mondott el és amit én kihallgattam, egészen meg volt elégedve velem.
Természetesen mindeközben én iskolába jártam. Ott úgy voltam feltüntetve, mint Marja Pavlova, Pavlov gróf törvénytelen lánya. Fenéket voltam én a főnök törvénytelen lánya, egyszerűen többet látott bennem, mint amit csak úgy el lehetett pocsékolni a moszkvai mocsokban. Azt hiszem hálával tartozok neki érte, meg köszönettel, de már nem él szegény pára.
Érettségi után csatlakozni akartam volna a lányokhoz. De a felsőbb hatalom, mint mindig tudjátok, bele szól. Anyám kijárta a főnöknél, hogy egyetemre küldjön. Svájc, Genf, bentlakás, orvosi kar. Ez minden szép és jó, én elmentem Genfbe világot látni, tanulni. Ők pedig maradtak élvezni az életet, már ha nekik volt még élvezni valamit.
Államvizsgám előtt két évvel az öreg behunyta a szemét. A híresen hírhedt pénzéből senki se látott semmit, én még kevesebbet. Anyám ekkor búcsúzott el e siralomvölgytől, számára már semmi jót se tartogatott a nagy betűs élet. Nekem pedig elő kellett teremtenem a tandíjamat. Komolyan, először próbálkoztam én rendes dolgokkal is. Például pincérnő voltam, postás, alkalmi modell, takarítónő... Ám valahogy belekeveredtem abba ahova születtem. Az alvilágba, a prostitúcióhoz. Konzumhölgyként kezdtem pályafutásomat, több idősebb minisztert elégítettem ki orálisan, mint ők engem. Szépen lassan pedig tovább kellett haladnom, mert az esti partik sehogy sem hozták meg a pénzt a tanulmányaimra. Ekkor éjjeli bárokban nyomtam az ipart, mint rúd táncos. Elég közel álltam az Éva kosztüm felvételéhez.
Szokványos indult az este, készülődtem a fellépéshez, vendégek is gyűlni kezdtek. Valamikor úgy éjfél felé tudatosult bennem, hogy mit csinálok. A rúd már rég hátra volt hagyva, árválkodott szegény egyedül. Én pedig valami idegen férfin lovagoltam előszeretettel. Aztán se kép, se hang, semmi emlékem se maradt. Elmesélésből tudom, hogy telhetetlenségem mutatkozott meg mikor úgy a fél társaság végig ment rajtam. Aznap a félévi tandíjamat szedtem össze. Pár nappal később hívatott magához a főnök, látta mit hoztam létre a színpadon. Akart még ilyet, sokat, mert hozta a pénzt. Különböző módon hirdetett engem, sőt egy barátnőmmel együtt. Mert nem jobb ha egyszerre hárman csinálják? A pénz, a végzettség, a diploma taszított biszexualitásom felé. Visszagondolva nem bánom ezt a tényt, mert így az esti randira az esélyeim mindig megduplázódnak.
Mintha a kis ujjamból ráztam volna ki a tandíjat az államvizsgáig, a kis szócskáig a nevem elé. Az egyetemen úgy tudták, hogy titkárnő vagyok aki a pénzért cserébe plusz órákat vállal. Eközben én a csillapíthatatlan vágyamat éltem ki, faltam a férfiakat az előadások alatt. Persze egy két csoporttárs is bekerült a hálómba, akik visszatérő vendéggé avanzsáltak.
Mi szél hozott Las Vegasba? Hát, először a szakmám. Itt az orvosokat megbecsülik, fizetik és talán végre ki tudom magam szedni a munkásosztály kategóriából. Másodszor pedig az egyik ágyból ki, másikba be tökéletesen művelhető itt. Ennél több kell nekem? Most nem, később talán igen. Egyelőre jó ez így ahogy van, köszönöm szépen.
Sokáig gondolkodtam ki miatt jutottam oda ahova. Anyámat sosem hibáztattam. Ő a jót akarta és tudta nélkül adta át nekem a tudást vagy a ki tudja mit a nimfómánsághoz. A főnök, az állítólagos Pavlov gróf került ki bűnbakként. Amennyiben nem hal meg, vígan elvégzem az egyetemet, beállok egy jól fizető állásba majd vissza kapja az utolsó rubelig azt amit rám költött. Nem történt meg, így lett a vége. Semmi bánat nincs bennem a történtek miatt, elvégre nem lehet mindenki mindig fent vagy lent. Meg kell dolgozni érte, én már csak tudom.
Kezdőlap 
Tárgy: Natalia V. Bolkonsky 
03.05.13 18:20
