Aleksander Noel Iwanowski

Tárgy: Aleksander Noel Iwanowski 02.06.13 22:06

Ha van valami, ami állandó ebben a világban, az a zene ereje.

Név: Aleksander Noel Iwanowski
Becenév: Alek, Alex, Noel, „Voice”
Születési hely, idő: 1983. február 27 / Oroszország, Moszkva
Kor: 30 év
Tartózkodási hely: Las Vegas vagy épp Oroszország
Csoport: Művészek
Anyagi háttér: Felső osztály, annak is a legfelsőbb foka
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem. :
Sokan ismerik, és ezen emberek tudják, hogy viszonyuljanak Alekhoz. Annak ellenére, hogy zenéjére való tekintettel nem egy rocker vagy hip-hop stílust művel, egy kifejezetten bohókás, jókedvű és szabad szájú személyről beszélünk. A színpadon sincs ez másképp, viszont itt megoszlik „két személyiségének” a legkisebb lényeges pontja is. Míg dalaiban lírai, és teljes odaadással énekli azokat belemerülve a legmélyebb jelentésekbe is, addig vidám, bolondos, mikor a közönséggel kommunikál.
Egyaránt szót ért a vele egykorú, a nála fiatalabb és idősebb emberekkel is, már ha azok beszélik az általa bírt hat nyelv egyikét. Eltekintve attól, hogy akik jobban ismeri, elsősorban azt mondja, mikor valaki megkérdezi, hogy „na, Alexnek milyen a személyisége?”, azt mondják, hogy bohókás, vicces, ugyan akkor roppant komoly is tud lenni, valamint érzékeny és sértődékeny.
Szorult helyzetekből jó beszélőkéjével, vagy komolyságával tud megmenekülni. Az orosz férfi kimondottan magas intelligenciával rendelkezik, és soha nem vág is fel vele.
Ízig-vérig romantikus fickó, bár az igaz szerelme elhagyta, és azóta csak barátilag próbált közeledni a hölgyek felé, mégis megmaradt ugyanaz a fiatalember, aki azelőtt volt.

Külső. :
T ettekkel bizonyít az ember, de olykor szükség van a külsőre is. Mindazok ellenére, hogy kiskorában szőke és egyenes haja volt, mostanra tincsei sötétbarna göndör fürtökké formálódtak. Száznyolcvanhárom centiméter magas, kimondottan férfias megjelenésű, eltekintve attól, hogy nem a mostani hölgyek kockás hasú, duzzadó bicepszű ideáljaként él. Na nem, mintha bármi gond lenne a kondijával.
Mélybarna szemeit, melyek megfelelnek feketének is van, hogy szemüveg mögé rejti, ha megunja a kontaktlencse bonyolult világát.
A jó megjelenésre különösebb gondot nem fordít, mivel bármi legyen rajta, mindig elegánsan mutat, elég kikapnia azt a szekrényéből. Hol farmer - póló - bőrdzseki párosításban láthatjuk, hol pedig öltönyben, élére vasalt alkalmi nadrágban jelenik meg, nyakkendővel és inggel kiegészítve. Jobbára kedvtől és alkalomtól függ, hogy mit vesz magára. De a lényeg a lényeg: soha nem hanyagolja el magát.

Előtörténet. : And me....
Rá kell jönnünk, hogy az életben számtalan dologról le kell modnania az embernek. Annyiról, hogy lassan harmadik, negyedik, talán még ötödik és hatodik kezet is növesztenie kell ahhoz, hogy összeszámolhassa. Így volt ez és van is Aleksander életében is, ki harminc év alatt annyi mindentől kényszerült elbúcsúzni, mint más több mint öt-hat évtized alatt.
Na de, hogy ne a közepébe vágva kezdjem el mesélni a történetet, nézzük meg az előzményeket, mi hozzásegítette Alekot ahhoz, hogy egyáltalán lélegezhessen.

A kezdet mindig nehéz igaz? Főleg az, mikor két, egymástól teljesen eltérő származású személy találkozik egymással, és egy pillantás is elég ahhoz, hogy egymásba habarodjanak. Véglegesen megmásíthatatlanul.
Ez a kezdet annyit jelöl csak, hogy egy fiatal norvég lány és egy orosz előkelő család legfiatalabb sarja egymásra talált, és onnantól kezdve nem is tudtak szabadulni egymástól. Mintha érezték volna, hogy őket egymásnak teremtette a sors. Viszont eme turbékoló galambpár, nem engedhette meg magának teljes mértékben a boldogságot, és a tündérmese, amit ők ketten már nagyban dédelgettek és nevelgettek a szívükben, hamar semmivé foszlott.
Nagyon nehéz volt rávenni az orosz szülőket a házasságra a lányka „szegénysége” miatt. Oly annyira, hogy ez a frigy nem is tudott bekövetkezni, csak remélhették, hogy mind ennek ellenére együtt élhetnek. Igazából még az se hatotta meg az Iwanowski családot, hogy a fiatal, bohókás természetű, viszont annál gyönyörűbb norvég lány, az ő fiuk gyermekét hordja a szíve alatt. Hosszú, hosszú hetek szorgos bizonygatása és kialakított hite győzte meg a szülőket, és végül győzött az igazság, valamint a hőn állított, megmásíthatatlan, halálos szerelem…
Irodalminak mondható történetünk folytatása egy esős délutáni óránál jár, 1983. február 27-én. Mihail, Jennifer és a csemetéjük Amadei, már a negyedik napjukat töltötték orosz kúriájukban, ami Moszkva szívének egy csücskében ékesíti az orosz lankás területeket. Sok ilyen kúria, palotának nevezhető drágakő épült a környéken, de talán ez volt az egyetlen, ami kimagasodott a legtöbb közül, s fényűző pompájának hála valóságos turistaparadicsommá varázsolta a környéket.
Aleksander ezen a bizonyos negyedik napon döntött úgy, hogy ideje belecsöppenni a nagyvilágba. Ám azzal nem számolt, hogy egy kemény, mi több, kegyetlen világba fog születni, hol a pénz iránti vágy, a hatalom az uralkodó, és lassan de teljesen eltörpül a szeretet, és a becsületesség.
A gyerkőc pici volt és gyenge, de az a hatalmas élni akarás, ami vele született, segítette eme nehéz időszakban, és átvészelte a nehezét. Szülei féltették és óvták mindentől és mindenkitől. A család szokását is eltörölték csak, hogy gyermekük előnyeit szolgálhassák. A jól megszokott babaköszöntőt elhalasztották, hogy Aleksander annyira megerősödhessen, hogy ne okozzon gondot neki az emberek tömkelege, ki körülveszi bölcsőjének apró terét. Három és fél hónap állt a rendelkezésére, hogy megerősödjön a családnak való bemutatás idejére.
Élete első nyolc évét betegesen élte le le. Egyik betegségből a másikba „sietett”, szinte mindig az ágyát kellett bújnia ahhoz, hogy összeszedje magát és felépüljön. Hol tüdőgyulladás, hol mandulagyulladás áldozatává vált. Gyenge láncszem volt, akire a „ragadozók”fenték a fogukat és ejtették őt csapdába. Végül Ő lett az Iwanowski család kis túlélője, harcosa. Minden nehézséget túlélt, ami élete első nyolc évét megkeserítette.
Gyermeki és elki ereje mutatja, hogy bármilyen betegen is feküdt az ágyban, a tanulást soha nem hanyagolta el. Már négy és fél évesen elkezdték a taníttatását, mivel a csöppség rendkívül fogékony volt a tanulásra, és élvezte is. Bár ki ne élvezne bármit, mikor huzamosabb ideig csak a frissen vetett ágyban fekszik egész nap? Talán ennek is köszönhető, hogy tizenhat évesen már folyékonyan beszélt olaszul és angolul. A többi nyelvet csak nehezen tanulta meg, szinte nem is boldogult velük, mígnem felfogadtak mellé egy remek tanárt, aki segítségével olyan szinten sajátította el a francia és a spanyol nyelvet, hogy legalább beszélni tudjon így. Viszont anyjának köszönhetően a norvég nyelvvel is meg kellett küzdenie, ami kimondottan gyatrán ment neki a többihez képest, de idővel kezdett belejönni.
H ittek benne a szülei, hogy van valami ebben a gyerekben, ami a legtöbb vele egykorúban nincs. A legnagyobb fordulópont még jóval a nyelvtanulásban elért sikerek előtt jelent meg. Jennifer, a fia hatodik életévében vette észre a gyerek muzikalitását, és remélte, hogy az egész életében végigkíséri. Énekelgetett, zongorán ütögette a billentyűket, így a következő meglepetés a fiú számára egy zenetanár volt, aki valóságos előadóművészt faragott belőle.
Zongorázik, fuvolázik, - mostanra dobol is - énekel. Kellemes, mi több gyönyörű baritonja többször töri meg az orosz kúria csendjét, az ott élők igaz örömére. Többször vett részt előkelő ünnepségeken, de korántsem azért, hogy szmokingban csellengjen a teremben. A neve miatt hívták meg a családot, az anyja biztatására pedig énekelnie, zongoráznia kellett, hogy elvarázsolja a többi „nagynevű” embert, ezzel is népszerűsítve a családot. Így Alex már nem csak a kis túlélő és a harcos, hanem már művész is. Tizenhét és húsz éves kora közötti időintervallumban kisebb koncertekre, színházi eseményekre volt hivatalos, de nem, mint néző, sokkal inkább, mint „főszereplő”.
Ez azóta megváltozott, és Ő lett az oroszok első számú kedvence. Számtalan dalt írt már az életében, amit a rádiók is játszanak, valamint platinalemezes előadóként is tartják számban, Amerikában. Egész arénás koncertek főszereplője lassan heti szinten.

Tettekkel is bizonyíthatja az Iwanowski család, hogy rendíthetetlen kapcsolatot ápol már hosszú-hosszú évek óta, a szintén orosz Polenov arisztokrata családdal. A történetben az a bökkenő, hogy eme két család leragadt a régmúltban, mikor még az volt a szokás, hogy érdekből házasítják a gyermekeiket a vagyon gyarapítása és megtartása miatt. Kegyetlen sors, de sajnos ezzel kellett megbirkóznia Aleksandernek is. És itt kezdődnek a bajok. Neki a Polenovék lányát, Jelenát szemelték ki, de ő makacsságára és szívére hagyatkozva elszántan mondott nemet nem csak a szüleinek, de ezzel a szokásoknak is. Aleksander nem akar élni ezzel a lehetőséggel, meg is veti érte a szüleit, mivel ő nem szándékozik úgy örök hűséget fogadni egy hölgynek, hogy azt nem szereti. Nem ismerte a lányt, csak egy családi összejövetelen látta az Orosz hölgyet. Egy szót se váltottak még egymással, de a szüleik már elhatározták, hogy ebből pedig házassági ceremónia lesz.
Még fiatalabb korában úgy döntött, hogy szerelem nélkül nem esküszik soha, emellett még fiatalnak érzi magát a házassághoz. Lehet, hogy már a harmadik X-ben jár, de míg a „karrierje” és a hangszálai bírják, nem lép be az íztelen családapák világába. Persze ha addig talál valakit, akit a szívébe zár, esetleg tudja társítani a kettőt.
Két éve volt is szerencséje egy efféle, romantikus, családias életbe való bepillantáshoz, de sajnos nem tartott túl sokáig a szerelmi idill.
Halálosan beleszeretett egy angol származású lányba, akivel szívesen összekötötte volna az életét, de a kegyetlen élet, mit már az elején sikerült bemutatnom, kettejük közé állt, és szerelmük, közös jövőjük apró szilánkokra hullott szét. Azt pedig összeragasztani szinte lehetetlen.

2011. December. 23 reggel 7 óra.

- Tegnap megkértelek rá, hogy csak akkor nyaggass, ha úgy nézek ki, mint aki él! Kérlek, inkább most ne menjünk… hulla vagyok! – sóhajtotta Alek, miközben átfordult a jobb oldalára és magára húzta a paplanját, ezzel elfedve hajának kusza göndörségét, válla kemény, íves vonalát. Wanda mindezek ellenére olyan aktívan és fáradhatatlanul ugrált körülötte, mint egy jól nevelt kiskutya, aki azért könyörög, hogy vigye el őt sétálni.
- Kérlek, kérlek! Nagyon kérlek! Mellesleg mitől fáradtál el ennyire? Egy kis énekelgetéstől? Esetleg a zongorázástól? Vagy az esti hancúrozás miatt? Tunya vagy! Edzened kellene egy kicsit! Futni reggelente… Tunya, tunya, tunya! – bökdöste a férfi hátát, oldalát, miközben próbált még jobban hozzáférni, hogy kicsiklandozhassa az ágyból. Ám ahogy sikerült lerángatnia Aleksanderről a paplant, az úgy kapta el a lány derekát, húzta magához és szorongatta meg annak csöpp kis testét, csókolta meg álla finom vonalát. Orrát egyszer, kétszer majd háromszor végighúzta kecses nyakának vanlán, arcát szőke hajába fúrta, miközben magába szívta kedvese virág illatát. Wanda eleinte tiltakozva viháncolt, nem merte bevallani, hogy ő veszített. Ám amint ellágyultak Alek mozdulatai, érintései simogatók és bizsergetőek lettek, úgy adta be a derekát, és simult hozzá még jobban párja testéhez.
- Jó-jó te nyertél! Pihi van! – suttogta a lány beletúrva sötét fürtjeibe.
- Tudod, mennyire szeretlek, igaz? Elviszlek bárhova, akárhova csak menni szeretnél. Csak egy kis időt kérek tőled, hogy összeszedjem magam, jó? Csak öt percet! – búgta ellenállhatatlanul a lány fülébe, aki biccentett egyet, majd visszadöntötte a férfit az ágyra, és szorosan hozzábújva, lehunyta a szemét, a férfi pedig álomba ringatta őt.
Míg a lány az igazak álmát aludta, Alek le se tudta venni a szemét szépséges barátnőjéről. Úgy érezte, hogy megtalálta az igazit, még ha ennek a szülei nem is örülnek. Ő csak ezt a lányt akarta, nem érdekelte, előkelő-e vagy sem. Megmásíthatatlanul beleszeretett a törékeny lánykába, aki ugyanúgy neki adta szíve összes szeretetét.

2011. December 23. délután 4 óra.

Orkánként robbant be a szobába, majd ki onnan. Wanda már vagy két órája pipiskedett a tükör előtt, és váltogatta a ruháit. Volt már rajta kosztüm, szoknya blúzzal, egyrészes ruha és minden más, amit csak el lehet képzelni. Mindig kikérte Alek véleményét, aki minden egyes alkalommal elámultan válaszolta azt, hogy „gyönyörű vagy”. A férfit teljesen megbabonázta a lány, még soha nem érezte magát ilyen boldognak és szerelmesnek.
A szőkeség végül egy elegáns, fekete koktélruha mellett döntött, melyet aranyozott gyöngykirakások díszítenek. Ahogy elsuhant a férfi előtt, az olyan áhítattal és éhséggel nézett rá, hogy azt szinte nem lehetett nem észrevenni, így Wanda mosolyogva fordult vissza hozzá, és lehelt egy óvatos csókot az ajkára, de a Alek nem tudta észrevételen kívül hagyni azt, hogy kedvese szemei könnyel vannak teli, és úgy csillog a kék szempár, mint a tiszta tengervíz a napfényben.
- Jól érzed magad? – simított végig a karja hófehér bőrén, de a lány csak biccentett, végül elmosolyodott, megsimogatta a férfi arcát, és eltűnt a fürdőszobában.
Aleksander pedig nem is sejtette, hogy milyen baljóslatú volt ez a mosoly, ez az érintés. Nem sejtette, hogy nem foghatja többet kedvese kezét, nem érintheti meg őt. Nem csókolhatja, és nem ölelheti, csak figyelheti búcsúzó, távolodó alakját.
Wanda percekkel később csak halálra vált tekintettel elé lépett, és úgy vett búcsút Alektől, mintha az elmúlt hónapok semmit nem is jelentettek volna számára.
A férfi csak állt előtte értetlenül, és nézett ki bambán a fejéből, mintha fel se tudná fogni a hallottakat.
Egy tünékeny folt lett az életben, egy parányi kis homokszem egy világ történetében, egy senki a világ legtöbb embere szemében. De annál többet jelentett a fiúnak. Epekedett utána, könyörgött, hogy visszakaphassa. Hosszú órákon keresztül csak ült a szobájukban, és a lány hűlt helyét figyelte maga előtt. Tudta, hogy soha többé nem mosolyog már párjára, mint ahogy azt is, hogy a szerelem végleg elhagyta őt.

Yvonne az unokatestvére, mint pszichiáter próbált neki segíteni ezt a hatalmas válságot követően, de nem sikerült neki. Azóta nem adta senki másnak a szívét. Nem mert egy lányba sem beleszeretni, nem mert közeledni feléjük. Még most is fáj neki Wanda elvesztése, mivel fogalma se volt és még most sincs,hogy mit rontott el. Igaz a lány bizonygatta, hogy nem ő a hibás, de ő nem hiszi ezt el. Még mindig nem sikerült talpra állnia.

Odette óta, ki az ezerötszázas évek elején élt, az Iwanowski család, társadalmi elhelyezkedése a ranglétra magaslatán áll.
Van egy harminchárom éves bátyja, akivel minden butaságban benne van kicsi kora óta. Két tizenöt éves húga, akiket egy apa szeretetével félt és óv.

Ukrán származású, távolinak mondható, viszont annál kedvesebb rokonával karöltve, Aleksander az Oroszországban lévő színi tanodába járt, mivel a szülei így mindig maguk mellett tudhatták. Sokáig csak a beteges kisfiút látták benne. Ám ahogy telt és múlt az idő, már korán sem a szeretetük miatt tartották továbbra is maguknál a fiút. Inkább azért, hogy ott helyben tanulhasson, emellett, majd ha betölti a tizennyolcat, feleségül vegyen egy arra „méltó” hölgyet, így még a tanulmányait sem kell befejeznie.
De mivel már bőven betöltötte a húszat, és nem óhajtott senkit sem feleségül venni, a szüleinek muszáj elengedniük őt. Be kell vallaniuk maguknak, még, ha nehéz is, hogy a fiúk már nem kisgyerek, hagyni kell, hogy járja tovább az útját, és a lengyelnél nevesebb iskolába kerüljön. Erre csak két évvel ez előtt szánták el magukat, mikor Alek lelépett otthonról.

Tárgy: Re: Aleksander Noel Iwanowski 03.06.13 21:43

Aleksander Noel Iwanowski!
Szép kis történetet hoztál össze. Kreatív voltál és a karakterlapod is elnyerte a tetszésemet, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Alek irány a játéktér! Wink

» Aloha, baby! Hannah & Noel

Aleksander Noel Iwanowski

Aleksander Noel Iwanowski

Similar topics

Similar topics