Név:Coco Yadira Westwick
Becenév: A Cocot nem szeretem amióta azt az idióta mesét láttam és a madarat is úgy hívták és ezzel csúfoltak az iskolában ezért általában ha bemutatkozom a második nevemet használom, de lényegében mindegy, ha nem csúfolódsz rajta.
Kor: 21
Születése hely, idő: 1992-November- 15 / USA - Montreal  
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Városlakó
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem:
Csupa szépet és jót tudnék mondani magamról, de ezzel mindenkit csak áltatnék mert ugye nincs egy olyan ember sem aki hibátlan. Nekem is megvannak a jellemhibáim, de megtanultam együtt élni. Nem mindenkinek tetszhet a pofám címszó alatt vannak emberek akiknek nem vagyok színpatikus, de azok tehetnek egy szívességet... Ez önzőnek hangzik, de meggyőződésem ha ez ember kicsit nem az akkor nagyon könnyen kihasználhatják. Félreértés ne essék a hozzám közelállókkal teljes mértékig önzetlen vagyok. Emellett bátor vagyok és harcias természettel áldott meg az ég. Mindig kiállok a barátaim mellett és mindig számíthatnak rám.
Nem vagyok egyszerű eset annyi szent, négyen vagyunk lánytestvérek és én vagyok a legidősebb közülük. Nem csoda tehát, hogy keverék vagyok, azt mondják a szerelemgyerekek mind azok. Örököltem anyám meleg barna szemét és töretlen harciasságát és apám aranybarna haját és konok makacsságát. Ebből már lehet következtetni, hogy a magam ura vagyok és senki sem parancsol nekem még a saját szüleim sem. Kissé bizalmatlan vagyok egy bizonyos ügyből kifolyólag, de mindenek megvan a maga helye és ideje... Akikben megbízom azok már sokat tettek értem és régóta ismerem őket, tudom, hogy megbízhatom bennük. Aki egyszer elvesztette a bizalmamat az akár egy életen át teperhet akkor sem szerzi vissza, utána soha többé nem tudnék benne úgy megbízni, mint előtte.
Boldog és önfeledt egyetemista vagyok itt, igaz meg kéne húznom magam, de nem hagyom, hogy az a bizonyos eset beárnyékolja az életemet. Inkább azoknak a bűnözőknek kellene félniük a törvény hosszú karjától. Én nem tettem semmi rosszat csak rossz időben voltam rossz helyen, ez bárkivel előfordulhat, nem félek senkitől. Néha magányos éjszakákon azonban néha engem is elkap a rettegés, akkor jó lenne valakihez hozzábújni, de erős jellem vagyok, erősebb mint azt bárki hinné. Álmomban látom a halott lány üveges tekintetét amivel rám bámult, borzasztó látvány volt látni, hogy valakinek eltűnik az élet minden szikrája a testéből, de lelkileg erős vagyok és  vallani fogok arról amit láttam, mert ha rajtam múlik akkor nem hagyom, hogy azok a mocskok megússzák a dolgot...

Külső:
Megállok előtted, hogy jól megnézhess, szemed neked is van tehát jól látsz engem, de azért elmesélem, hogy miként festek. Arról már meséltem, hogy kitől mit örököltem, viszont azt még nem ecseteltem, hogy miként nézek ki a saját szememben. Eredeti külsőm van, elefántcsont fehér bőröm van ami selymesebb a legdrágább anyagnál is. Kellemes tapintású és ezt kevesen mondhatják el magukról. Büszke vagyok a testemre amit kevés korombeli lány mondhat el magáról. A szépségemet édesanyámtól örököltem és ezért büszke vagyok rá és ezáltal magamra is, nincs még egy olyan teremtés mint ő. A szememben büszke tűz lobog ami élettel teli és ez sosem hunyt még ki belőle, talán nem született még olyan lény aki képes lenne megtörni. Ezen felül mosolyognak és csillognak a szemeim, ha bárki belenéz mást nem is tud megállapítani belőle csak, hogy egyszerűen ragyognak.
Hogy feldobjam a kinézetemet néha szoktam feltűnő sminket készíteni és érdekes ruhákat felvenni. Nem úgy kell elképzelni, hogy ész nélkül hányom magamra hanem merészebb szereléseket is bevállalok azon belül, hogy ügyelek a színösszeállításra és arra, hogy a stílus ne bontsa meg az összhatást. Nem öltözködöm kihívóan inkább szeleburdin, mivel kissé szétszórt jellem vagyok ez a ruháimon is meglátszik. Egy bolondos természetű lány vagyok aki színesen látja a világot és a jókedvem mindenkire átragad.
Beszéltem arról, hogy vannak rossz tulajdonságaim is, hát most csak egyet emelnék ki mégpedig azt, hogy elég szarkasztikus tudok lenni és sötét a humorom, és ez ugyebár nem mindenkinek tetszik, de ez van. Így tudom túlélni az életet és az engem ért borzalmakon felülkerekedni...

Előtörténet:
Emily Penilin Westwick és James Scott Westwick első gyermekeként születtem utánam következett még három húgom. Veszélyes volt ha mi mindannyian az asztalhoz ültünk, zajosak voltunk, mondhatni folyton civakodtunk. Elenor a legkisebb húgom a babáját kereste Maryn én pedig a CD-met kutattam szüntelen tudni akartam melyik kis enyveskezű testvérem vitte el. Anyám próbált rendet tenni köztünk, de sosem sikerült neki apámnak a végére pedig mindig megfájdult a feje. Káosz uralkodott a hatalmas házban ahol laktunk, túl sok nő egy helyen ez már önmagában is veszélyes. Viszont mindezek ellenére boldog család vagyunk úgy ahogy, mindig megvolt mindenünk semmiben sem szenvedtünk hiányt. Egészségben nevelkedett a négy lány és habár a szülök ősz hajszálait szaporítottuk csak azon kívül sosem volt ránk panasz. Az iskolában népszerűek vagyunk és elbűvölünk minden tanárt és nem mellesleg jól tanulunk. Azonban egyszer sikerült elkövetnem egy hibát egyetlen pici hibát és veszélybe sodortam mindenkit. Pedig világ életemben jó kislány voltam adakoztam a szegényeknek és önkéntes munkát is végeztem a hajléktalanszállón. Egyszóval nem tudom mivel érdemeltem ki ezt az egészet. Úgy egy éve, elmentem szórakozni a barátaimmal, első éves egyetemista voltam azt gondoltam ez nem akkora szám egy kis kikapcsolódást én is megérdemlek. Viszont rosszul döntöttünk mivel egy ismert kocsmába mentünk ahol jól tudott, hogy a olasz maffia emberei iszogatnak minden pénteken, azonban mi ezt akkor nem tudtuk. Elmentünk szórakozni és hát... felöntöttünk a garatra, kicsit becsíptünk talán nem volt veszélyes és még is megtörtént a baj. Egy sikátoron keresztül akartam hazamenni és beleütköztem a maffia embereibe. Egy szerencsétlen lányt vertek éppen halálra a szemem láttára. Mint kiderült szerencsétlent elrabolták otthonról, hogy szajhát csináljanak belőle és be akarták törni. Végignéztük ahogyan kihuny a szeméből az élet, pont sikerült meghúznom magunkat a sötétben amikor véletlenül elrúgtam egy sörösüveget. Bekapcsolt a védekező mechanizmusom és megpróbáltam úgy tenni mintha éppen most jöttem volna ki a csehóból és annyira kész lennék, hogy azt sem tudom mi van, de a holttest még mindig ott figyelt. Mielőtt kapcsolni tudtak volna gyorsan leléptem, de másnap a rendőrség kopogtatott a kolesz szobám ajtaján, és ha ők megtaláltak akkor a maffia embereinek fele annyi idejébe telt kiderítenie, hogy ki vagyok valójában. De inkább a rendőrség találjon meg mint a maffia, nem igaz?  
Kikérdeztek én pedig mindent elmondtam amit láttam, ezután arra kértek, hogy tanúskodjak, hogy leültethessék azt a bűnözőt akit már régóta hajkurásztak. Még ebbe is belementem, de arról már szó sem lehet, hogy a tanúvédelmi programban részt vegyek. Nekem ott van az életem és a családom, tudom, hogy rajtam kívül senkire sem számíthatnak, ezért nem mentem bele a dologba. Jelen pillanatban is élem az életemet habár fele annyira sem vadul mint azelőtt, néha még a bokor rezdülésére is odakapom a fejemet, hogy nem-e egy bérgyilkos puskájának csöve szegeződik rám. Elvileg nincs mitől félnem hiszen a rendőrség civilben figyel rám, de bennünk nem bízom, csak saját magamra számíthatok. Meg állítólag egy Finnick nevű fazonra aki léptem-nyomon a sarkamban van, de még őt sem zártam  a szívembe...
Különös az élet, hogy milyen gyorsan fordul az emberrel a szerencse, megtanultam, hogy elég csak egy elhibázott döntés és a megszokott életünk kifordul a helyéről és minden megváltozik. Azt hisszük, hogy az élet egy kis , egy rózsaszín felhőcske melyre pattanva csak az édes vattacukrot kell majszolni és mosolyogni a világra. Hát nem! De nem adom fel, az utolsó leheletemig küzdeni fogok az igazságért.