Név: Marco Dennis Freeze
Becenév: Fizz; Mark; Marco;
Kor: 23
Születése hely, idő: 1989-12-12 / USA - Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: vandál
Anyagi háttér:Középosztály
Szexualitás: Homoszexuális

Jellem: Ismersz, nem ismersz - lényegtelen. Nem akarom, hogy elfogadjanak, főleg nem azok a homofób majmok, akik olyan szakszavakkal dobálóznak, amiknek a jelentésükről halvány lila fingjuk sincs. Szóval tessék: leszarom a közvéleményt. Ha már sikerült túltennem magam azon, hogy a saját apám kitagad a családomból azért mert más vagyok, hát túlélem azt is, hogy Te, vagy az ott a hátad mögött kiröhög vagy hülye buzinak hív. Kár a gőzért, nehezen lehet felhúzni.
Apropó, annak ellenére, hogy nem vagyok hirtelen haragú, könnyen keveredek bajba. Miután ott hagytam a fősulit - főként magánéleti dolgok miatt -, rákényszerültem, hogy lopjak. Nem nagy összegek, pitiáner bűnök. Bolti cuccokat csentem el, meg néha kaját, mikor nem volt rá pénzem. Most már persze elég jól kijövök a fizetésemből, amit a modellkedéssel termelek, de a bajt még mindig vonzom. Hiába, adrenalinfüggő vagyok és ha nem a zsernyákokkal a nyomomban, hát akkor sehogy nem tudok elegendő izgalomhoz jutni.
Közismert személyiség vagyok - már ami az éjszakai klubokat illeti biztosan. Szeretem az estéimet szórakozással tölteni, nem pedig otthon gubbasztva. Nem kell rögtön éjjel-nappali meleg bárokra gondolni. Olyan helyekre járok, akárcsak te vagy a haverod. Már amennyiben te menő helyekre jársz, mert én a pangó üzletsorokat kerülöm.
Az életet poénra veszem, nem féltek és nem sajnálok semmit senkitől. Osztozkodó típus vagyok, kivéve, ha a kajámról van szó, mert abban nem ismerek tréfát. Még az aktuális párommal se szívesen osztom meg a szendvicsemet, nemhogy egy jött-ment alakkal. Ch, mégis minek nézel te?
Rengeteg hülye szokásom van, mint például, hogy szeretem, ha a hálóm ajtaja nyitva van, mikor alszok, szexnél lámpát kapcsolok, megeszem a narancs héját, csokit eszek, ha ideges vagyok - ja, nem kell féltenem görög istenekéhez hasonló testemet - és reggelente nem kávét, hanem egy bögre meleg tejet iszok. Mindezek mellett pedig azt vallom, hogy vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Külső: Egyszerű, de nagyszerű stílus - mondja Tish, a húgom, akinek hozzám hasonlóan remek ízlése van. Kár, hogy nem ugyanarra a nemre bukik, amelyikre én, bár ennek muszáj örülnöm, elvégre apám feje már a háromszorosára dagadt, mikor meghallotta, hogy az édes pici lánya sem fog unokákat termelni neki. Legalábbis nem úgy, ahogy elvárt lenne. No mindegy.
Tehát, magasságom súrolja a százkilencven centit, széles vállaim, hatalmas bicepszeim és gyönyörű, kackiás hasam van. Megdolgoztam testem minden négyzetcentiméteréért, amire naná, hogy büszke vagyok. Aranybarna tincseim hónapokkal ezelőtt még félhosszúak voltak, most azonban rövidre vágattam őket, mert zavartak egyes dolgokban, meg persze kellett már ez az enyhe stílusváltás. Szemeim mogyoró színűek, mandula vágásúak és teljesen normális méretűek. El sem tudnátok képzelni, hány olyan emberrel találkoztam, akiknek orbitálisan nagy vagy épp zavaróan aprócska volt! Államat vékony borosta fedi, ezzel tudok néhány évet felszedni magamra és bizony örülök, hogy nincs kölyökábrázatom. Nem úgy, mint Tish-nek, aki három évet simán letagadhatna.
Szeretem a szűk farmereket, a testhezálló pólókat, az ingeket pedig gyűlölöm. A szmokingot elviselem, egy-egy jeles esemény adtán elviselem, de semmi több. A kiegészítők jöhetnek, bár inkább csak az órák és karperecek, gyűrűt legfeljebb majd a házasságkor felhúzandó karikagyűrűt láthatod ujjamon, mert egyébként ki nem állhatom őket.

Előtörténet: 1989 decembere... Milyen gyönyörű időszak volt ez a szüleim számára! Két csodás évig meg sem szólaltam és addig még nem igazán volt problémájuk velem. Egyedüli gyerek voltam, ezért mindent megkaptam, ami csak szememnek-számnak ingere volt. Aztán négy éves koromban érkezett Tish és minden romokba dőlt - először legalábbis így hittem.
Később kiderült, hogy Tish a legjobb dolog, ami valaha történhetett velem. Elvégre, ha valami rossz fát teszel a tűzre, kire másra foghatnád rá, ha nem arra a személyre, aki még nem tud beszélni, de már kalimpálni meg bajt keverni igen? Tish tökéletes volt erre a célra, majd mire hét éves koromra benőtt a fejem lágya, már a tenyeremen hordoztam és imádtam őt minden porcikámmal. Tish édes kishúg volt, így utólag örülök, hogy nem egy öccsel áldott meg a jó Isten, aki szintén savazhatna amiatt, amilyen vagyok.
Ja igen, hogy ejtsek erről is néhány szót: tizenöt voltam, mikor elkezdtem sejteni, hogy a srácok érdekelnek. Fociztam, nagyon régóta és egy idő után azon kaptam magam, hogy nem tudom levenni a szemem férfitársaim testéről az öltözőben. Hamar rám talált a szerelem is, bár ez csak plátói volt, elvégre mennyi az esélye annak, hogy találsz még egy titokban meleg fiúcskát a sulidban? Nagyjából semmi. Így hát csendben szenvedtem meg próbáltam felszedni egy lányt, hogy elnyomjam magamban az érzést... Az érzést, hogy nekem pasi kell. Másfél év múlva ismertem meg Milo-t, aki amolyan hűűű-ez-ám-férfi típus volt és aki azonnal elvarázsolt. Szerelmes lettem és minő meglepő, életemben először viszonozták a dolgot. Fél évig voltunk együtt, természetesen a publikum háta mögött, majd fél után vallottam. Először a szüleimnek, utána a társadalom nagy részének. Az már más tészta, hogy újabb két hónap múlva szakítottunk és elváltak útjaink.
Miután kiderült ez az aprócska "titkom", apám kitette a szűrömet hazulról. Tizennyolc voltam, tehát már munkába állhattam és egyben sittre is vághattak bármikor. Bolti lopásokra vetemedtem, lusta voltam állást keresni. Nem egyszer végeztem a rendőrkapitányságon és mondanom sem kell, minden alkalommal Tish hozott ki. A harmadik ilyen eseten voltam túl, mikor leültünk egy igazi kistesó-nagytesó beszélgetésre. És ő színt vallott, miszerint ő sem igazán érdeklődik az ellenkező nem iránt, viszont kifejezetten felkeltik érdeklődését a lányok. Újabb családi vita követte beszélgetésünket és kizárólag anya jóvoltából maradhatott húgom a háznál. Bátran kijelenthetjük: APÁM EGY HOMOFÓB DÖG. Nem csoda, hogy még egyszer sem mentem haza, mióta elküldött.
Tehát priuszom volt. És van is. Ezáltal azt hittem, sosem jövök már egyenesbe és hogy soha nem lesz pénzem, normális állásom meg lakásom, később pedig egy szerető férjem, aztán gyerekek és... Jó, mély levegő. Szóval bepánikoltam. Végül jött Diego és egyenesbe hozta az életemet azzal, hogy felajánlotta, lesz egy meghallgatás, ahol modelleket keresnek. Lenne esélyem. Elmentem hát, úgy gondoltam nincs vesztenivalóm.
Miután megkaptam az állást és állandó munkám lett, lassanként kezdtem megszedni magamat és most már elég csinos kis anyagi háttérrel büszkélkedhetek. Szebbel, mint valaha gondoltam volna. Egy kisebb lakást bérelek Vegas csendesebb negyedében, az éjszakáimat pedig vagy valami szórakozóhelyen vagy épp Tish társaságában töltöm, aki kész bármikor meghallgatni, amennyiben szükségem volna rá.