Kaszino terem

Tárgy: Kaszino terem 01.05.13 8:51

Vegas a Póker és a szerencsejáték hazája, s ez itt sincs másképp. Ha szerencsésnek érzed magad hatalmasat nyerhetsz, de jól vigyázz! A szerencse forgandó! Szabadon játszható... már ha engedi a keret.

Tárgy: Re: Kaszino terem 15.05.13 22:07

Alexa F. Blake

Azt hittem, hogy ezeknek a golyófejű biztonságiaknak a kopasz -és ezek szerint nagyon is üres-, fejébe sokkal több ész szorult! Én meg itt tökre ráparáztam erre az egész "hogy jutok be?" dologra. És láss csodát! Egész egyszerű volt belógni. Csak beleolvadtam a tömegbe -ami azért kapucnis pulcsiban és valami kopott szar farmerban nagy kihívást jelentett a sok öltönyös ürge, és estélyi ruhás tyúk között-, és lényegében a biztonságiak után már szabad volt a terep! Ide tényleg már csak a gazdag réteg azon sznob tagjai járnak, akiknek fel se tűnik, hogy egy nem pont a képbe illő srác rontja itt a levegőt, és elissza előlük az összes drága pezsgőt -amiktől lehetetlen bebaszni, de komolyan!-, és sorban gyújt rá a szintén nekik szánt szivarokra. Annyira el vannak foglalva a pénzzel, zsetonjaikkal és az elég nagy tétet követelő játékokkal, hogy engem észre se vesznek. Lassan már tényleg kezd sérteni a dolog. Mintha csak egy szellem lennék. Ennyi erővel akár fel is borogathatnék néhány asztalt, és széket. Állítom, itt még azt sem venné észre senki, kivéve akkor, ha öltöny lenne rajtam, a hajam hátra lenne nyalva, és olyan bájolgó beszédet folytatnék, ami dögunalmas. Egyszóval, ha úgy néznék ki, és viselkednék is, mint egy elkényeztetett úri ficsúr, akinek még a valaga is ki van nyalva...
-Kurva unalmasak vagytok! - Nyögöm bele a különböző dohányfüsttől bűzlő levegőbe a tömören megfogalmazott, nagyon is őszinte véleményemet, és újra "önfeledt" hintázásba kezdek a székkel, megbújva az egyik sarokba. Az eddig bent tartott dohányfüstöt karikákban fújom ki a plafon felé. Apropó! Most tűnik csak fel igazán, hogy itt még a plafon is tiszta csicsa! Annyira sikerül belefeledkeznem a szivar íze okozta "mámorba", és a plafon kielemezgetésébe, hogy fel se tűnik, hogy mikor sikerült a kelleténél is jobban hátra lendítenem magam a székkel. Már csak arra van időm, hogy kapálózzak egy sort a levegőben valami kapaszkodó után, de mivel egy formás, kerek női seggen kívül más nem akad a kezem ügyébe, ezért egy gyors, és illemtudónak nem mondható taperolás után már borulok is hátra. A fogaim egymásnak koccannak, amikor sikerül bevernem a fejem a falba. Az agyam zúgni kezd, de még ezen a rohadt idegesítő zsongáson keresztül is tisztán hallom, ahogy az imént lecsekkolt nő fülsüketítően felsikolt, és a tömeg zavaros morajlásba kezd.
-Ah... nem láttak még csóró gyereket? - Kapok hátra teljesen ráérősen, és laposakat pislogva a tarkómhoz. Az ujjamon egy kisebb vérfolttal találom szembe magam, de ennél több önsajnáltatásra nem futja.
-Ja, igaz is, persze hogy nem! - Teszem még hozzá az előbbihez egy roppantul pofátlan, cinizmussal telt vigyorral, és gúnytól csöpögő hangon, majd a falat használva támasznak, összekaparom magam a földről, felcsapom fejemre a fekete, elnyűtt pulcsim kapucniját, és egy gyors terep szemle után megállapítom, hogy kezd forróvá válni a helyzet.
-Hát... kezdődjön akkor az igazi buli! - Mondom csak magamnak az orrom alatt, majd meghúzom a kapucnimból kilógó két zsinórt oldalt, és futni kezdek a golyófejű biztonságiak elől. Útközben nem egy széket borogatok fel -néhány felborított darabon át is ugrok-, és nem is egy zaklatott vendéget lökök el az utamból.

Tárgy: Re: Kaszino terem 15.05.13 22:51

Mindig is oda voltam a szerencsejátékért, de a bájolgó csirkék közé sosem voltam sorolandó, akik csak teszik a szépet a férfiak mellett, de az üres fejükkel azt se értik mi a különbség a póker meg a blac jack között...feh! Jó persze én se vagyok olyan baromi okos...de azért hogy Lucien ennyire lealacsonyítson?! Franc essen belé...oké hogy a főnököm, de b*ssza meg már magát, hogy ez a jutalmam, hogy ide kísérhetem el mint valami szajha, billegni a pacsipajtársai előtt. Rohadtul unalmas, és baromira irritál, hogy itt feszengek mellette, én persze nem játszhatok, de ülnöm aaazt kell itt! Fulladjon meg a csokornyakkendőjébe!
A gondolataimból először egy fekete pulcsi rángat ki, szemöldök ráncolva nézem, hogy jól láttam-e?.... Nyakam nyújtogatva, és dülöngélve pásztázom a tömeget, hátha megint felbukkan, könyörgöm bukkanj fel, bukkanj fel! Na nem mintha ismerhetném a fazont...bár ki tudja, mégis...ha jól sejtem nem ficsúr, nem öltönyben van, és nem "báj cseverészni" jött, ami rohadtul jól jönne! Még azt is megkockáztatnám, hogy szarva Lucien fejére az alakhoz sétálok. Ennyitől nem rúgna ki, hisz ki terjesztené akkor csini szoknyában a cuccot?...
Bingó! Ó anyám köszönöm...baromira nem vagyok vallásos, de most áldom a nagyfőnököt fent! Ismét feltűnik, ám a terem másik végébe tart, franc!
- Ha megbocsájtanak... - állok fel egy rém unalmas, de roppant bájos mosollyal, majd indulok az alak felé, oké, kissé gáznak tűnhet, és fogalmam sincs hogy fog reagálni, tekintve én is talpig giccsben vagyok, mint valami kibaszott próbababa, de...lesz ami lesz! Bármi ma csak feldobni tudja a mai napom!
- Bocsánat...elnézést.... - török utat az asztalok között, a végén már hagyva a szar bájolgást csak odébb tessékelek pár tyúkot. Ám ekkor bolydul fel a nép, hallom a nő felháborodott sikoltását, mire felnevetek, bingó! Nézem merre fut, mire elmosolyodom sunyin, még benne se vagyok de előre élvezem...no de akkor...vágjunk bele! Lekapok az egyik pincér tálcájáról egy pezsgőt, majd odalépve egy háborgón trillázó nőhöz megkocogtatom a vállát, majd ahogy megfordul ráöntöm a pezsgőt. Aha...meg is van a reakció, hitetlenkedő hápogás maaajd..ááá ez fáj! Fintorgok ahogy sipákolni kezd, de a pofon elől elhajolok.
- Bocsi, de ezt muszáj volt...csak nem drága volt a ruhád? Óóó saaajnálom, de így is elég szarul néz ki, ez csak javított rajta hidd el! - kacsintok rá pofátlanul, mire a tömeg a sipítozására kezd felénk figyelni..igen igeeen!
- Biztonságiak!! Ezt a nőt is tessékeljék ki! Arcátlan kis csitri!! - kiáltja, mire a biztonságiak megtorpannak. Sejtettem, nem annyira fejlett az agyuk, hogy egyszerre kettővel is elbírjanak. Vajon a srác veszi az adást, vagy elmenekül?....Mindenesetre egy "ugráltassuk a seggfejeket" típusú cicázás jobban bejönne.
- Sziasztok...itt vagyok... - integetek nekik teli vigyorral a képemen, élvezve hogy végre van valami, ami feldobja ezt a napot!

Tárgy: Re: Kaszino terem 16.05.13 20:21

A borulásom olyan váratlanul következik be, hogy még nekem is van időm arra, hogy egy pillanatra meglepődjek. Talán még a levegő is a bordáim közé szorult egy pár röpke másodpercre rögtön az esést követően. A nő hisztis kurva sikolya meg egyszerűen fülsértő. Miért van annyira oda attól, hogy egy kamasz, tesztoszteron túltengéses kölyök kiderítette, hogy milyen a tapintása? Ahogy a férjét elnézem, ennek a csákónak fontosabb a pénz és a játék, mint a neje. Szerintem ez az öltönyös balfasz a vastag, zöld bankókkal szokta kielégíteni magát a felesége helyett.
Csak egy percet kaptam arra, hogy leellenőrizhessem, hogy milyen komoly a sérülésem, és nem többet! Itt az ideje egérutat nyerni, ahogy mindig is tenni szoktam az ilyen adrenalin szintet növelő helyzetekben. Még csak most költöztem -vagyis szöktem-, ide, a kiállhatatlan bátyám, és a bombázó csajának a lakásán, és ezen az rémunalmas helyen kívül még szinte semmit nem láttam ebből a városból. Nem akarok máris börtönbe kerülni, és ott megrohadni, amikor rengeteg tervem van még. Ha már kockásra ültem a seggem a repülőn azért, hogy idejöjjek, megérdemlem, hogy mindent megnézzek, és hogy a gazdag ficsúrok életébe is kicsit beleszimatoljak. De először is, hogy azt az előbb emlegetett dutyit elkerülhessem, meg kéne lépnem, ami elég necces lesz, tekintettel a bizti boyokra, akik mind a két lehetséges kijáratot elállták, és akiknek egy bizonyos része jelen pillanatban is az én fejemre pályázik. Hallom magam mögül, ahogy némelyikük felbukik az általam felborogatott székekben, ugyanakkor a káromkodásaik sem kerülik el a fülemet. Csak még izgalmasabb a dolog, ahogy szinte hallom, hogy az agyvizük felforr, és amikor rájövök, hogy társaságom akadt, de ezennel nem olyan, aki ellenem játszik, hanem sokkal inkább egy olyasvalaki, aki a pártomat fogja.
-Szép volt! - Vonogatom meg az egyik szemöldökömet, amikor mellé érek, és látom, ahogy azt a hisztis macát telibe önti a pezsgővel. Furfangos a csaj! Még hasznát vehetem. Ezzel az utolsó, ki nem mondott gondolatommal tulajdonképpen már rá is marok a csuklójára, és csak addig húzom magam után, ameddig rá nem jön, hogy ezzel csak annyit akarok, hogy fogjunk össze. Lehet, hogy ketten még mindig kevesek vagyunk ellenük, de úgy néz ki, hogy szürkeállományból nekünk mégis csak több jutott.
-Ötlet? - Lihegem fáradtan, és mikor ismét előre nézek, akkor már látom is közeledni szélsebesen -egyenesen a képem felé tartva-, egy kósza, elhajított széket.
-Mi a pöcsöm?! Maga normális?! - Ordítok rá az öltönyös krapekra. Nem sok hiányzott hozzá, hogy telibe verjen ez a szar! Remélem, hogy azért a csaj is megúszta. Körbenézve, nem látok mást, csak mindenhol riadt, elképedt embertömegeket -valaki éppen a maradék zsetonokat, pénzét menti-, és össze-vissza felborogatott székeket és asztalokat, amiken úgy néz ki, hogy nehéz dolguk lesz a biztonságiaknak átverekedniük magukat. Egy lehetőség van már csak. Az ablakok...
-Szorít az idő... - Sandítok az ismeretlen lány felé figyelmeztetően.

Tárgy: Re: Kaszino terem 16.05.13 21:03

Most mondhatnám ezt a srácot megmentőnek, és hős lovagnak is de egyik se lenne épp igaz, bár ahogy nézem szőke...talán. A kapucnijából kilógó tincse mindenesetre az. No de vissza az eseményekre, Lucien már sehol, amint látom...helyes, mentse is csak a seggét meg a zsetonját...én még maradok bulizni... Valahogy meg sem lepődöm a nőn, tényleg rohadt drága lehetett ez a ruha, de....valahogy baromira nem tud érdekelni, ám ahogy a srác ide ér és megragadja a csuklómat, csak addig tiltakozom, míg a magassarkúm lerúgom, és kézbe felkapva futok utána, és török utat vele együtt a tömegben. Oké, hogy szépen mutat a két fekete darab a lábamon, de futásra max akkor alkalmas, ha bokatörést vagy minimum ficamot akarsz.
- Javasolnám a... - nem érek a mondat végére, mert felénk tart a szék, épp hogy elhajolok előle, ahogy a mellettem lévő ismeretlen is, mire felmorgok, oké, hogy ki akarnak hajítani de én még egyszer nem fogok a sebészeten kikötni azt leshetik.
- Mi a kurva...Ennyire ne védje már a zsetonját basszameg! - sose voltam a nőiesség mintaképe, de azért na! Mindenki kiakadna ha épp egy szék húz el a feje mellett.
- Nem mondod?! Arra menjünk... - bökök a játékgépek felé, tudom mire gondol, de én ablakon nem ugrom ki ha nem muszáj, még egyszer tűt a franc se akar látni...nem olyan rég voltam varratszedésen a múltkori kis késelős faszi miatt...nem akarom visszautalni magam, bármilyen kedves is volt a doktornő.
- Na gyere. - markolok most én az ő kezére, és félretolva pár embert, és átugorva pár széket húzom a játékgépek sora felé, ott kevesebb az ember, és hamarabb a biztonságiak elé keveredhetünk, már ha gyorsabb a lába mint eddig a szája volt....

Tárgy: Re: Kaszino terem 25.08.13 8:48

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Kaszino terem 02.09.13 9:41

Hogy mit keresek itt? Az tényleg nagyon jó kérdés, önszántamból tuti, hogy nem jöttem volna be. Egyrészt állatira nem passzolok a a többiek közé, másrészt egyszerűen lenne jobb dolgom is. Két választási lehetőségem volt még kora reggel. Vagy elhozok délután valami borítékot valami itteni pasasnak, aki elvileg tudni fogja, hogy hozzá jöttem, tehát majd megtalál, vagy beülök egy céges megbeszélésre. Jó ég, hát persze, hogy akkor inkább inkább a borítékkal futárkodom, a másik megoldással eluntam volna az életem, és azt hiszem apa nem értékelte volna, ha mondjuk közben időnként felpittyeg a telefonom, mert lelkesen postolgatok facebookon. Így legalább nem vagyok a szeme előtt és amíg várok nyugodtan azt tehetek, amit akarok, igaz? A borítékban természetesen fogalmam sincs, hogy mi van, fel sem merült bennem, hogy megnézzem, még azt se tudom, hogy le van-e zárva. Sokkal jobban izgatja a fantáziámat, hogy vajon mi lesz, ha Lock nem üti be a számsort a gépbe. Mennyivel izgalmasabb már a Lost, mint egy ilyen kaszinózgatós infoátadós izé? Hát ugye, hogy sokkal! Elvileg öt percen belül meg kellene érkezni a pasinak, akiről még azt se tudom, hogy néz ki, csak van valami jelszó. Azt hiszem Csőrike, vagy Gyalogkakukk? Valamelyik idétlen rajzfilmszerelő madár, ennyi rémlik. De nem sok esélye van, hogy egy vadidegen pont beletrafál, ha esetleg mégsem az övé a boríték igaz?
Szóval annyi a lényeg, hogy jelenleg a bárpultnál ücsörgök, egy kólát iszogatok, és a teremben lévőket pásztázom a tekintetemmel időnként. Egyrészt a pasit keresem, mármint valakit, aki célirányosan felém indul, másrészt érdekes figyelni az embereket, ahogy örülnek és kiborulnak, a nyertes és vesztes körök után. Nem vágom, mi a jó abban, hogy elherdálják a pénzüket, de hát legyen nekik. Más meg iszik, vagy drogozik, szóval ez még a jobb megoldás, mert lehet hogy időnként nyernek és jól jönnek ki belőle. A ruházatom amúgy egyszerű és totál nem illik ide, csak azért engedtek be, mert az apám az apám. A név itt sokat számít, és jelenleg jó, hogy viselem. Sima farmer van rajtam kékben, edző cipő a lábamon, felül pedig egy fekete póló a mellkasom közepén egy hozzám hasonló sorozatfüggőknek mindenképpen ismerős motívummal. Felette pedig egy sötétkék kapucnis pulcsi, aminek a zsebében bújik meg a már említett boríték.

Tárgy: Re: Kaszino terem 02.09.13 19:46

Ma reggel a másnaposság okozta őrjítő fejfájás mellett frissen lefőtt kávé kesernyés illatára ébredtem. Először szent meggyőződésem volt, hogy valaki valamit belecsempészett előző este a poharamba, ameddig én azzal a névtelen, gazdag, helyes úriemberrel kavartam, és azért hallucinálok az éltető, erőt adó fekete nedűről, de aztán átfordultam a másik oldalamra, kókadt, éledező tekintetem pedig valami totál ismeretlen hellyel találta szembe magát. Úgy terveztem, hogy ameddig Mr.Anonymus kint játssza a szorgalmas Hófehérkét a konyhába, addig én gyorsan összekapom magam a cuccaimmal együtt, és kilógok az erkélyen keresztül. Na igen, és valahol itt jött a probléma... Egy kibaszott nagy felhőkarcoló legtetején voltam ahonnan még maga Pókember sem tudott volna élve kijuttatni. Csapdába kerültem.
Mr.Jól fésültnek a lábában egész nap benne volt a bugi, és annyira fel volt izgulva a ténytől, hogy végre találkozott egy nővel, aki mellette ébredt egy átbulizott éjszaka után, hogy az egész napot vele kellett, illetve, vele kell töltenem. Mostanra már tényleg azon csodálkozom, hogy még nem térdelt le elém valami ötven karátos gyémántgyűrűvel, és hogy még nem mutatott be a szüleinek, mint jövendőbeli nejét. Pedig este még annyira szexinek és macsósnak tűnt. Egy igazi Gigoló volt, mára pedig átváltozott egy palotapincsivé, aki mindenkinek lesi a kívánságát, és akit -bármennyire is próbálkozol-, lehetetlen levakarnod magadról.
Egész nap úgy jártam-keltem az oldalán, mint egy életre kelt zombi, aki agyat akar. Valamikor akkor adtam fel az ellene és a túlzott lelkesedése ellen folytatott fölösleges küzdelmet, amikor berángatott valami puccos, drága ruhákat árusító boltba, és kikötötte, hogy ma este kaszinózni visz. Én meg csak álltam ott a kirakat előtt, hogy: Mi van?!
Meg nem tudnám mondani, hogy mióta dekkolunk már itt. Csak azt az egyet tudom, hogy haza akarok menni, el akarom felejteni az egész napot a pasassal együtt, és hogy át akarom aludni az egész életemet. Mégsem ezt teszem. Mégsem az otthonos kis hotelszobám sarokkádjában áztatom fáradt testemet egy nyugtató habfürdőben, hanem itt állok -hozzá tenném, hogy majd' leszakad a lábam ebben a rohadt cipőben, ami egy számmal nagyobb a lábamnál-, a roulette asztalnál és úgy teszek, mint aki nagyon izgul, hogy vajon mikor fog a pasija -merthogy szerinte ő a pasim-, kaszálni egy marha nagyot. Pedig ha tudná, hogy mennyire hidegen hagy az egész... Egyik kezem Oliver vállán -csak puszta formalitásból-, és amikor éppen nem kell nyájasan, behízelgően megköszönnöm a szivarozó, össze-vissza lébecoló pasasok bókjait, akkor tekintetemmel a termet pásztázom valamiféle menekülő útvonal után kutatva. Amikor már éppen feladnám az egészet, tekintetem összefonódik egy szőke srác meglepően sötét íriszeivel, amik mintha azt mondanák: Gyere, szabadulj meg attól a bájgúnártól, majd én megszöktetlek! Talán csak a másnaposság miatt beszélek be magamnak ilyeneket, amiért annyira meg akarok szabadulni Olivertől, talán totál más oka van, de egy a biztos, nem fogok veszni hagyni egy ilyen lehetőséget.
-Elmegyek iszom valamit. Neked hozzak még egy kis whiskyt?
-Aha, jó... egy whisky jéggel jó lesz... - Nagyszerű, ha ennyire a játék rabja, és még csak arra se méltatott, hogy felém forduljon, akkor talán nyert ügyem lesz, és végre kereket oldhatok. Így hát... el is indulok, és annak ellenére, hogy mennyire rohadtul fáj minden lépés után a sarkam, olyan kecsesen és kifogástalan lépkedem a cipőben, mintha mindig is ezt gyakoroltam volna. Persze, közben egy percre sem voltam hajlandó elengedni a sötét szempárt.
-Hello. Egy whisky lesz jéggel, tisztán és egy mentes víz. - Adom le máris a rendelést, amint a pulthoz érek, és megkönnyebbülten levágódhatok az egyik bárszékre. Lábaimat közben a pult alatt sunyiban kibújtatom a kényelmetlen surranókból. Ezt a tettemet egy megkönnyebbült sóhaj követi, tekintetem pedig hamarosan újra összeakad a szőke srác pillantásával, hacsak ő nem akadályozza meg mindezt.
-Hello, idegen... - Bukik ki végezetül sejtelmes hanglejtésben vérvörösre rúzsozott ajkaim közül, ahogy feltűnően végig mérem.

//Bocs, hogy ilyen gány és hosszú :S //

Tárgy: Re: Kaszino terem 02.09.13 20:36

De most tényleg, hol a francban van az a pasas? Az órámra pillantok, aztán a faliórára előttem, és mindkettő ugyanúgy azt mutatja, hogy egy perc múlva célba ér a mutató és meg kéne történnie az átadásnak. Lehet, hogy az apám csak megszívatott, hogy ha nem mentem el a megbeszélésre, akkor töltsem rohangálással az időm? Igazából őszintén szólva ez sem lepne meg... de tényleg. A mutató pedig kattan és... tényleg nem jön! Ráncolom kicsit a homlokom, miközben a szívószállal szürcsölök kicsit a kólából. Igen, a ruhámmal és a mozdulataimmal úgy festek ezen a helyen, mint egy kölyök, aki elkísérte az apját kaszinózni, vagy csak tök véletlenül keveredett be ide, netán eltévedt. Nem is tudom, hogy egyáltalán beengedhetnének-e ide én korombelieket, de a nevem miatt szerencsére ez nem volt gond. Még várok kicsit, végül bizonytalanul kotorok bele a zsebembe, hogy előhúzzam a már említett borítékot. Tényleg nincs lezárva, és semmi sincs ráírva, szinte kérlel, hogy nyissam ki és nézzem meg, hogy mi van benne. És mivel a fickó nem jön, akire várok egyre inkább hajlok rá, hogy így tegyek. Újabb adagot szívok fel a kólából, mintha csak abból akarnék erőt meríteni ehhez a rettentő nagy lépéshez. Aztán kinyitom és... hogy nekem mennyire igazam volt! A borítékban kézzel írva pár sor, és mellé tolva egy ötvenes.
Ha jól sejtem tényleg megvártad, amíg el nem jön az idő. Rendes gyerek vagy... de nekem nem erre van szükségem. Szórakozz kicsit, és lassan embereld meg magad! - hangosan ciccegek egyet, amit elnyom a sikoltozó és lelkesen kiabáló emberek zaja. Remek, igazán remek! Nem baj, akkor fogom ezt az ötvenes és úgy elköltöm majd, hogy ihaj... de tuti, hogy nem itt. Annak semmi értelme. Pár ritka képregény, vagy... uh befizethetnék arra a Lost túrára! Végig lehet menni a szigeten, meg a forgatási helyszíneken, meg minden. Király lehet! Épp ilyesmiken töröm a fejem és közben megint a tömeget pásztázom, amikor megakad a tekintetem egy nőn, aki láthatóan engem néz. Kicsit arrébb kapom a tekintetem, majd megint vissza rá, és még mindig engem néz! Mi a franc? Ultra dögös és valami pasit karol át éppen, az a ruha pedig... Konkrétan nyitva marad a szám, amikor elindul felém, és kb. lefagy minden létező agytekervény odabent. Tökéletesen képtelen vagyok újraindítani egyelőre a rendszert, csak amikor végül elmegy mellettem és a pultoshoz fordul, na akkor vagyok képes rá, hogy visszaforduljak az italomhoz és valahogy letöröljem a képemről azt az oda fagyott bárgyú bambulást. Kicsit megköszörülöm a torkom, már csak reflexből, de már jön is a következő sokk, amikor konkrétan hozzám szól... hozzám! Elkerekedik a szemem és ösztönösen a hátam mögé nézek. Lehet, hogy van ott egy jól öltözött, menő fazon, vagy ilyesmi... de nem, most pont a kutya se ül mögöttem.
- Őőő... hogy én? - kérdezek vissza finoman szólva is nehezen. Egy mázlim van csak, hogy nem pont ittam, mert akkor ziher, hogy olyan lendülettel ürítettem volna a szám tartalmát a pultosra, hogy ihaj. Nagyokat pislogok még mindig és próbálom megtalálni a hangom. Gyerünk Jerry, nagy dumás vagy igaz? Hát akkor ne most fagyjál le nekem! System reload...
- Szi... szia! Jerry vagyok, és te nem azzal a pasival vagy ott... valamerre? - próbálom belőni az irányt. Mintha az előbb még arra lett volna, de most semmi. Vagy az irányérzékemet veszítettem el, vagy a fickó állt tovább, vagy csak tökéletesen összezavarodtam és még a kijáratot se találnám meg.

//Nem zavar a hosszú hsz, csak bátran. ^^//

Tárgy: Re: Kaszino terem 03.09.13 21:52

Még mindig nem hiszem el, hogy majdnem másfél-két órámba telt, mire végre rátaláltam az emberemre, de végül is tök mindegy! A lényeg, hogy a kiszemelt áldozatom ráharapott a csalira, és ha szerencsém van, akkor már csak percek kérdése, és szabad leszek, és úgy eltűnhetek Oli -merthogy ilyen buzisan hívatja magát-, elől, hogy nyomkövetővel sem bukkanna többet soha rám!
Innentől kezdve már tényleg nincs más dolgom, csak annyi, hogy az én javamra forgassam a lapokat, és hogy elérjem, hogy ez a szőke szépszál legény behódoljon nekem.
Eléggé kilóg a sznob tömegből ahhoz, hogy könnyedén kinézhessem belőle, hogy neki sem éppen szíve csücske ez a hely, és hogy feltett szándéka minél hamarabb megpattanni. Igazából -ha már itt tartunk-, elképzelésem sincs róla, hogy vajon, hogy jutott át az ellenőrzőkapukon, és a bejáraton, de mindez a lényegen mit sem változtat. Na meg különben is, ha egy kicsit alaposabban is szemügyre veszem, és mélyebbre ásom magam azokba a sötét bogárszemekben, könnyen felfedezhetek bennük némi komisz, mindenre elszánt cinkosságot, amik miatt okos ember akár azt is feltételezhetné, hogy átejtette a biztonságaikat azért, hogy bejuthasson. Én viszont egyenlőre ki akarok innen jutni. Bárcsak ennyire könnyű lenne az egész! De, mint tudjuk, a sikerért meg kell dolgoznunk, szóval itt az ideje annak, hogy én is bevessem magam, és azt, amim még van, és ami talán segítségemre lehet. Eddig minden fickót sikerült lekenyereznem. Lássuk, hogy egy hormon túltengéses tini srácnál mire megyek különböző kerekded domborulataimmal!
-Igen. Miért olyan meglepő ez? - Ééééés bingó! Nem kerülte ám el a figyelmemet az, ahogy teljes döbbenetében maga mögé pillantgatott, mintha csak nehezére esne felfognia, hogy nem mást, hanem Őt szólítottam le. Bizony-bizony, ő kell nekem! Csak ne ütné fel bennem a fejét minden második percben az a vészjósló gondolat, hogy talán nem lesz hajlandó segíteni. Végül is ez is benne van a pakliban. Lehet, hogy itt vannak valahol a teremben a szülei, és addig itt kell szobroznia, ameddig a kedves papa, és mama az utolsó centig el nem herdálják a pénzüket, vagy meg nem unják a játékot. Remélem, hogy nem az a tipikus: Anyuci szoknyája mögé bújó csodabogár, aki már annyitól idegdokkos állapotba kerül, hacsak elrepül a füle mellett egy szúnyog!
-Örvendek, Jerry! - Nyújtom felé a kezem egy elegáns, nőies mozdulattal, ahogy újra sokat ígérően a szemeibe mosolygok.
-Winter vagyok, de szólíts csak Winnienak. - Ejtek meg én is egy gyors bemutatkozást, továbbra is magamon hagyva a "sejtelmes idegen nő" álcáját, amit akár még vonzónak is találhat, ha vevő az ilyen színjátékokra.
-És ha rá gondolsz... - Ekkor pillantásom elvándorol valahova Oliver portája felé, aki látszólag még mindig nem ezen a bolygón jár lélekben.
-...ő csak egy barát. És igazából szívesen megszabadulnék már tőle, és ettől az egész helytől is. - Fordulok ennyivel vissza Jerryhez, ahogy egyik lábamat a pult alatt elegánsan keresztbe dobom a másikon, és a szívószállal belekortyolok a vizembe.
Persze nem bírom megállni, hogy az első korty után ne ragadjam fogaim közé a műanyag szívószál végét, és hogy ne nézzek közbe olyan igézően egy buja mosollyal a srác szemeibe, ahogy azt ilyenkor illik.
-Mi járatban erre? Nem tűnsz éppen idevalónak... - Tolom el magamtól végezetül a poharat -ezzel befejezve egy időre a provokálását-, és fejemmel egy aprót biccentek Jerry felé, célzást téve mindezzel az elég.. hmm... extravagánzs öltözetére. Ezek a mai fiatalok! Sajnálom, hogy nem idősebb pár évvel!

Tárgy: Re: Kaszino terem 04.09.13 9:11

De most komoly miért kell ráerőltetni az emberre azt, ami nem érdekli? Nem akarom azt a rohadt céget soha az életben! Semmi közöm a dohányhoz, és a cégvezetéshez, és semmihez, ami túl komoly. Jó, egyelőre még nem tudom, hogy igazából mit akarok csinálni, de még van időm, hogy kitaláljam nem? Nem rohanunk sehova! Akkor meg miért nem lehet ezt egyszerűen kivárni. A céget meg majd vezeti mondjuk az a hogy is hívják... Berry, azt hiszem. Apa első embere, a jobb keze. Szerintem idegrohamot kapna, ha nem ő kapná meg az egészet, hanem egy taknyos kölyök, aki egyáltalán nem ért az ilyen ügyekhez. Én tényleg nem akarom, hogy Berry kiakadjon, szépen az övé lehet minden. Nekem meg van az a pár részvény, ami a nevemen van, megkapnám így is minden évben az osztalékomat, és élhetném úgy az életemet, ahogy nekem tetszik. Ez miért olyan nagy baj? Morcosan gyűröm a zsebembe a borítékot a kis cetlivel együtt. Mindegy, van egy ötvenesem, amiből vehetek pár dolgot. De tuti, hogy nem itt fogom eljátszani, mert annak semmi haszna nem lenne. Viszont késő van és már a képregénybolt sincs nyitva, szóval majd holnap. Lehet, hogy addig jobban átgondolom, hogy mire verjem el, vagy körülnézek a neten. Mostanában fel se térképeztem a dolgokat, pedig mindig akad valami ritkaság, amire jó pénzért le lehet csapni. Igen ez lesz, szépen hazamegyek és körülnézek, megkérdezek pár havert stb. Ebben a tervemben csak az akadályoz meg, hogy tényleg azt látom, hogy egy dögös szőke közelít felém, aztán még meg is szólít! Tényleg nem hiszem el elsőre, hogy engem, mert hát... miért tenné? Nem úgy néz ki, mint akit a hozzám hasonló kölykök vonzanak, inkább a pénzes nagykutyák, mint az apám. Pár pillanatig tehát csak értetlenkedve nézek rá és próbálom felfogni a tény, hogy tényleg engem szólított meg.
- Hát tudod te... meg én... érted!? - próbálom elmagyarázni közben magamra, majd rá mutatok. De biztos érti, cseppet sem vagyunk egy súlycsoportban semmilyen szempontból. Kicsit megköszörülöm automatikusan a torkom, amikor érzésem szerint egy kicsit hosszabb ideig sikerül a dekoltázsát bámulnom a helyett, hogy a szemébe néznék, pedig tudom ám, hogy azt úgy illik. De jesszus, hogy várhatják el egy pasitól, hogy ha a vele szemben ülő érett nő ilyen külsővel feszít... tényleg a szemébe nézzen. Szép a szeme szó se róla, de más részei még annál is sokkal szebbek! Mindenesetre gyorsan bemutatkozom neki. Valami miatt itt van, megszólított és nem akarom, hogy tényleg taknyos kölyökként viselkedjek, mégha hozzá képest majdnem az is vagyok.
- Winnie... szép neved van.- bukik ki belőlem, miután elismételtem a nevét, mint egy igazi amatőr. Azt hiszem kétsége sem lehet a felől, hogy ha akar tőlem valamit, akkor akár még arra is rávehetne könnyedén, hogy visszahozzak neki egy labdát és csaholva lihegjek a lábainál. Őszintén szólva képtelen vagyok rá, hogy ne kikerekedett szemmel bámuljam minden egyes mozdulatát. Ahogy keresztbe teszi azokat a fantasztikusan szép és hosszú lábakat, és az ajkai szinte már hívogatóan tapadnak rá a szívószálra. Köhintek egyet, hogy megpróbáljak a szavaira koncentrálni és az agyamban dübörgő lüktetést kizárni valahogy.
- Áh, értem, de ha nem akarsz itt lenni, akkor miért nem mész el? - bukik ki belőlem a kérdés. Szabad a kijárás nem? Mármint nem tűnt fel, hogy állnának az ajtóban, akik nem fognak kiengedni, ha egyszer bejöttem. Persze vannak őrök, hogy ne lépjen meg senki se a zsetonokkal, meg ilyenek, de aki simán csak távozik, azt nem tartóztatják fel gondolom. Szinte fellélegzem, amikor eltolja magától a poharat a szívószállal együtt. Azért őszintén szólva baromi nehéz a beszédre koncentrálni azok mellett, amit csinál.
- Az egyszer tuti! Az apám átejtett, ennyi az egész. Azt mondta, hogy itt kell találkoznom valami pasival és átadni neki egy borítékot, de nem jött az illető, a borítékban pedig csak egy cetli volt, meg egy ötvenes. Az apám ilyen kis vicces alak. - rántom meg a vállam egy mosollyal. Áh, igazából nem érdekel annyira a dolog. Mászkáltam kicsit, benéztem egy kaszinóba, ahova amúgy be se tehetném normális keretek között a lábam, főleg ilyen szerelésben. Ledöbbentettem pár embert és még kerestem is rajta. Szóval összességében jó buli volt, arról már nem is beszélve, hogy most itt ül előttem egy bombázó, amit még mindig nem értek igazán.
- És te miért vagy itt? Az látszik, hogy a hátad közepére se kívánod az egész helyet. Csak a... barátod miatt? - kicsit megnyomom a barátod szócskát. Azért hülye sem vagyok, valahogy nehezen hiszem el, hogy ilyen külsővel és öltözettel, no meg csábtó tekintettel az a pasi még nem mászott rá, vagy nem akart. Egy ilyen kaliberű nővel mégis hogy lehetne barátkozni?

Tárgy: Re: Kaszino terem 05.09.13 23:49

Soha nem tartoztak éppen a kedvenceim közé a mulya, szűzies fiúcskák. Ami egyedül előnyömre lehet, ha egy kis anyuci pici fiával sodor egy útra a sors, hogy könnyedén az ujjam köré csavarhatom, és így nem kell sokat küzdenem azért, hogy valakit összeszedjek egy újabb estére, amikor is kiélhetem magam a vágyaimmal együtt. Eleinte Jerry is csak egy potenciális "szöktető jelölt" a szemeimben, akiről elképzelhető, hogy talán még soha nem volt az életben dolga nővel, és hogy talán még soha nem került senki sem a másik nemből ennyire közel hozzá, de csupán percek kérdése, és máris felfedezek benne valami egészen mást. Valami olyat, amit eddig nem láttam, és ami rögvest mosolyt csal az arcomra. Amolyan jó kedélyű, vidám mosolyt, nem azt az előbbi buja, mindenre kész, és kirívó fajtát. Látom benne a komisz gyereket, akire ezen az estén nagy szükségem lenne!
-Te meg én...? Mégis... mi? - Kezdek faggatózásba -persze, csak bizonyos kereteken belül-, ahogy még a szemöldökeim is a homlokomra ugranak, ezzel fejezve ki egyértelmű értetlenségemet. Szóval én és ő... de mi? Kíváncsi tekintetem akarva akaratlanul is újra Jerry háta mögé vetül, és egy pillanatra most én vagyok az, aki azt hiszi, hogy talán időközben valaki bevágódott köreinkbe, és nem is nekem, hanem sokkal inkább annak a valakinek szánta az iménti kérdés áradatát. De nem... senki nincs a közelünkben. Új személy legalábbis biztos nem csatlakozott időközben, hogy unalmát piálásba fojtsa, azok pedig, akik eddig is itt lébecoltak, már vagy elmentek, vagy találtak valaki megfelelő partnert maguknak. Egyszóval, csak mi ketten vagyunk még mindig, ami kedvező kilátásokat nyújt.
-Köszönöm, bár soha se szerettem igazán... - Fintorodom el a szavaim után egy pillanatra, ahogy ebbe alaposabban is belegondolok, de aztán csak újra felhúzom az eddigi jól bevált álarcot és máris segítségemül hívom a szívószálat, ami úgy tűnik, hogy meghozza a kellő és várt hatást, és amitől ő máris egy kissé nyughatatlanul mocorogni kezd ültő helyében, ahogy az előre megjósolt, zavart torok köszörülés sem marad ki a buliból. Annyira édes, amikor zavarba van, és látszólag azt sem tudja, hogy hogy leplezze az egészet! Talán megtaníthatom neki...
-Nem egyszerű úgy meglépni valaki mellől, aki minden lépésedet figyeli. - Ekkor tekintetem már újra valahol a roulette asztalnál kalandozik. Egészen addig ott is felejtem, ameddig Oliver egy váratlan pillanatban fel nem néz, és bele nem fúrja tekintetét az enyémbe. Na, arról az idióta, bájgúnár vigyorról pedig inkább ne is beszéljünk! A hideg is kiráz tőle...
Amikor egy kivirult mosollyal int felém, én is ugyanezt teszem, bár szó se róla, az én arcomon meghúzódó mosoly koránt sem olyan élettel teli és őszinte, mint amilyen az ő képén is látszik. De legalább a whiskyt elfelejtette! Ha most oda kéne vinnem neki, tuti, hogy órákon keresztül nem szabadulhatnék tőle.
-És ha jól sejtem, ez az egész átejtősdi annyira nincs éppen az ínyedre. - Teszek egy óvatos észrevételt miután visszafordultam Jerryhez, és egy újabb kortyot leküldtem a vizemből.
-Nézd a pozitív oldalát! Van egy ötvenesed amiért nem kellett semmit se tenned, és arra költheted amire csak akarod. Nekem máris lenne egy-két ötletem... - Siklik végül nyelvem hegye egy észrevétlen pillanatig vörös ajkam szélén, ahogy pajkosan -a mai nap folyamán már sokadjára-, újra méregetni kezdem. Van benne lehetőség ez már biztos, bár lehet, hogy mindezt csak a nimfomániás énem mondatja velem. Nem akarok fiatalkorú megrontásáért börtönbe kerülni. Talán egy kicsit lassítanom kellene!
-Hogy miért? Hmm... ez egy hosszú és bonyolult történet, de ahelyett, hogy elmesélném, mi lenne ha... - A mondandóm végére egészen leviszem a hangsúlyt -csakhogy jobban felcsigázzam az érdeklődését-, miközben csintalan mód kicsit közelebb is hajolok hozzá.
-... ha együtt meglépnénk innen? Nem sorsszerű, hogy mind a ketten egy olyan helyen futottunk egymásba, amitől a hideg is kirázza mind a kettőnket? - Faggatózom, ahogy továbbra sem tágítok a közeléből, és hogy még meggyőzőbb legyek, zöld íriszeim rátalálnak az ő sötét bogár szemeire, miközben egyik kezemnek engedélyezem, hogy a pult alatt a combjára csússzon.

Tárgy: Re: Kaszino terem 06.09.13 12:34

Még mindig elég nehezen tudom felfogni, hogy ez a bombázó épp engem szemelt ki. Tényleg nem értem. Az ilyenek valahogy inkább az öltönyösökhöz illenek, a jólfésült üzletemberekhez, vagy tudom is én, de hogy tőlem mit akar, az egyszerűen elképzelhetetlen számomra. Azért annyira nem vagyok nyomi, mint ahogy gondolja, volt már barátnőm is, meg minden, csak azóta pocsékabb a helyzet, hogy apám elrángatott magával Las Vegasba. A középsuliban kifejezetten népszerű voltam. Nem úgy, mint mondjuk a focicsapat kapitánya, de a magam módján a humorral és a szórakoztatással. Szóval azért annyira nem vagyok gáz, bár ebben a környezetben nem csoda, ha annak tűnök. Próbálom neki is felvázolni, hogy mire gondolok, de úgy látom hogy nem érti. Pedig könnyebb lett volna, ha valahogy csak megérti kimondatlanul. Zavartan vakarom meg a tarkómat és erősen töröm a fejem, hogy magyarázzam el.
- Hát tudod, nem igazán vagyunk egy szinten. Hozzád az olyan pasi illenek, mint akitől eljöttél. - vázolom fel neki, hátha így már világosabbá válik a helyzet. Egyszerűen csak tényleg azt nehéz megértenem, hogy miért pont engem szemelt ki. Ebben a teremben szerintem bárkit megkaphatna bármilyen célzattal. Bár... lehet, hogy ez már egyszerűen untatja? Mintha mindig csak rántott húst ehetnél és hiába szereted, egy idő után már sokkal jobban bedobnál egy palacsintát helyette, mert már a könyöködön jön ki.
- Én se vagyok oda a saját nevemért. Ennél még az is jobb lett volna, ha Tomnak nevez el az anyám. Nem is tudom, talán rá volt kattanva arra a kis egérre. - sosem kérdeztem meg, amikor már elég nagy voltam hozzá, hogy felfogjam honnan ismerős a nevem, akkor már nem igazán voltam olyan kapcsolatban anyuval, hogy bármiről kérdezgessem. De simán el tudom képzelni, hogy a hecc kedvéért neveztek el egy rajzfilm szereplőről, vagy a jó ég tudja. Mégis komolyan milyen név a Jerry? És apám ezzel akarja, hogy jól menő üzletember legyek? Mégis ki venne komolyan? A szívószálas játék tényleg nagyon bejön, és nem is tudom elrejteni, hogy mennyire, bár ez azt hiszem nem meglepő.
- Hát akkor valahogy el kell terelni a figyelmét. - rántom meg a vállam, mintha ez olyan totál kézenfekvő lenne. Nekem végülis az, csináltam már egy s mást, szóval figyelemelterelésben igazán profi vagyok. És a válaszában persze van ráció, annyira azért nem borít ki az apám féle kis móresre tanítás. Jó az a kis pénz, és már most meg van az ötletem, hogy mire fogom költeni, azaz meg volt nagyjából addig a pillanatig, amíg a nyelve el nem kalandozik az ajkai felé. Konkrétan majdnem tátva marad a szám, és egészen kitágul a pupillám is, de aztán egy újabb torokköszörülés után rávetem magam a kólámra, mindegy menekülésképpen. Tuti, hogy minden nyomorult kis gesztusomat észreveszi. De hát basszus, én még leragadtam a középiskolás randiknál, és ott azért a lányok nem túl gyakran csináltak ilyesmit és végképp nem néztek ki így! Feszülten figyelek, amikor elharapja a mondatot és nagyot nyelek, amikor közelebb hajol. Kár lenne tagadni, hogy már ezektől az apró mozdulatoktól is simán ki akar ugrani a szívem a helyéről. Ez a nő tökéletesen tisztában van azzal, amit csinál és én ezt hiába tudom, totál képtelen vagyok visszafogni a gesztusaimat.
- Végülis... van ebben ráci... - és itt fagyok be már sokadik alkalommal, amikor tudatosul bennem, hogy a keze hol van épp. Ha valaki most ide nézne és nem a saját kis játékával lenne elfoglalva, akkor tuti, hogy ugyanannyira nem értené a helyzetet, mint én, vagy egyszerűen csak irigyelne? A jó ég tudja! - Szóval... khm... - próbálom menteni a menthetőt és valamit végre kinyögni. Csak mondj valami értelmes szót Jerry! Mindegy mit... na jó, nem mindegy, de valami normálisat.
- Én szívesen elmegyek veled bárhova! - vágom rá aztán hirtelen. Nem Jerry, nem ezt! Érzem, hogy az arcom enyhén vörös színt ölt magára. Elég lett volna annyi is, hogy oké, nem? E helyett jó hogy nem kezdek el itt ugrálni örömömben, mint valami kis nyomi. Jesszus! Egy pillanatra lehunyom a szemem... mély levegő! Tényleg próbálok egy cseppnyi nyugalmat erőltetni magamra, aztán újra rá pillantani.
- Ha gondolod én el tudom vonni a figyelmét, amíg te lelépsz innen... - mondom aztán, és olyan hirtelen pattanok le a székemről, mint aki éppenséggel valami fakír ülőkén pihent eddig, amiből megannyi szög áll ki. Gyorsan rá pillantok még, de aztán nem szólalok meg. Vajon, ha segítek neki elmenni, akkor megvár majd kint? Vagy már nem fogom megtalálni? Kár ezen filózni, már ezért a pár pillantásért és egyetlen érintésért is megérte. Nem várok én el sokat. Szóval ügyesen lavírozva az időnként feltűnő pincérek mellett közelítem meg a már említett pasast, aki továbbra is időnként Winnie felé pillantgat. Aztán csak ki kell várni a megfelelő pillanatot... és meglökni az egyik arra járó pincért, hogy a nála lévő tálca italadagja szépen ezen az Olin landoljon. Nem nagy kunszt igazából. És mire nagyjából feleszmélnek én már teljesen másfelé, a kijárat irányába haladok szépen. El lesznek egy ideig, mert hát a bor nagyon szép foltot tud hagyni a ruhán. Igazából még élvezem is a helyzetet, széles vigyorral a képemen intek az őrnek az ajtóban, amikor kilépek végre a friss levegőre. Csak ekkor hagyom, hogy kitörjön belőlem a nevetés, már az is csoda, hogy eddig vissza tudtam fojtani. És hogy a dögös szőke itt van-e? Ez egy remek kérdés!

Tárgy: Re: Kaszino terem 06.09.13 21:05

Hamarosan már nincs szükségem értetlenkedő, kérdő pillantásokra, és arra, hogy a hátunk mögött is felmérjem a terepet abban a hitben, hogy mondandójának egy bizonyos részét talán valaki egészen másnak szánta.
Egészen kivirul az arcom -persze azért minden erőmmel azon vagyok, hogy ne nevessem ki-, az áhított válaszok hallatán, ahogy töretlen jó kedvvel az arcának kisfiús pírba borult barázdáit fürkészem, miközben egyik kezem szinte önkéntelenül siklik rá a szívószálra, hogy lassan elkezdhessem a fekete műanyagot körbe-körbe forgatni az üvegpohárban.
-Furcsa, hogy ezt mondod. Az olyan pasik, mint Oliver is, unalmasak, és csak az tud némi örömöt szerezni nekik, ha villoghatnak a pénzükkel a sznob réteg előtt, és ha mindehhez grátiszként még egy csinos nőt is az oldalukon tudhatnak. Remélem, hogy Te nem tartsz unalmasnak engem... - Az elhangzottak közül csupán csak a legutolsó mondatom az, ami lényeges. Merem remélni, hogy tényleg nem tart valami unalmas dögös macának, aki csak ahhoz ért, hogy hogy szórja el mindenféle jelentéktelen, egyszer használatos szarságra a pasija pénzét. Az nem kicsit tiporná porba az önbecsülésemet, ami mostanság amúgy is eléggé padlót fogott ahhoz, hogy még egy csalódást, előítéletes megjegyzést el tudjon viselni.
Kis híján sikerül visszaköpnöm a számban tartogatott vizet, amint lazán leáll poénkodni az általa nem éppen kedvelt nevével. Ha kicsit jobban belegondolok, igaza van. Ki ne ismerné az elhíresült Tom és Jerry rajzfilmet? Tényleg nem lehet sokkal könnyebb dolga együtt élni a mesében is szereplő kis rágcsáló dög nevével együtt élnie, mint nekem, aki egy olyan évszakról kapta a nevét, amit nem mellesleg utálok.
Pillanatnyi fulladozásom halk, diszkrét nevetéssé fajul.
-Jobb lenne, ha lépten-nyomon mindenki Tommynak becézgetne? Egyébként... az apád miért nem szólt bele ebbe az egész névválasztásba? - Hát, nem éppen az volt az eredeti célom, amikor idejöttem becserkészni, hogy a családjáról kérdezgetem, és jókat röhögök az itt-ott elszórt poénjain, de úgy tűnik, hogy a kíváncsiság tényleg nagy úr, és hogy komolyan kezd érdekelni ez a kis szőke kölyök mellettem, aki az idő múlásával már egyáltalán nem csak egy random gimis srác, akinek csak addig fogom hasznát venni, ameddig kijuttat innen valahogy.
Talán megérné, ha egy kicsit többet tudnék róla, és mélyebbre ásnék...
-És segítesz benne? - Kérdezem szinte már-már kérlelő ábrázattal -ami mögött mégis meglapul a vadászó nőstény tigris-, ahogy egy perc másodperc töredéke alatt olyan közel kerültem hozzá, hogy szinte magamon érezhetem minden lélegzetvételét, amik feltűnően szaporábbak a normálisnál.
-Oh, valóban? Csak mert akkor jobb, ha minél hamarabb elindulok mielőtt rájönne a kis tervünkre... - Sutyorgok csábosan -szinte már csak kábítóan sziszegve a szavakat a füle mellett, amiket kis híján érintenek ajkaim minden kimondott betű közben-, és ezzel együtt körmeim finoman cirógatni kezdik a combját. Fel és le, fel és le...
-Kint megvárlak... - Suttogom még így utolsóként ígéretemet, majd -csakhogy ösztönzőleg hathassak rá-, lehelek egy gyors puszit az arcára, fizetek, lekászálódom a székről, igazítok a ruhámon és futólépésben áttipegek az öltönyös tömegen, a bejárati ajtó díszes boltíve alól még egy utolsót pajkosan Jerry felé kacsintva, ha figyelt, aztán már itt sem vagyok.
Gond nélkül török utat magamnak az éjszakai, hűvös, ugyanakkor friss, felszabadító levegőre. Már nem keringnek idegen parfümök, és kölnik pacsuli szagú keverékei a fejemben, és attól sem kell tartanom, hogy Oli mikor szólít újra magához. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon milyen elterelési hadművelet ötlött a szöszke éles agyába, de mindezt ráérek még kideríteni.
Csak le kéne intenem egy taxit, és máris hűlt helyem lenne, de valamiért nem érzem úgy, hogy egy pofára ejtéssel kellene meghálálnom Jerrynek azt, amit jelenleg is tesz odabent értem. Annál sokkal jobb ötletem van...
Végül magas alakja feltűnik az ajtóban, és én nem is hezitálok tovább. Könnyedén küzdöm le azt a pár lépés távolságot, ami még közöttünk van, és már ragadom is meg kezeimmel a pulcsijának nyakát, hogy magamhoz rántva egy hála csókban részesíthessem.
-Szerintem badarság lenne, ha itt vége lenne az estének, nem gondolod? - Suttogom az ajkaitól alig pár centire egy kaján, elszánt félvigyorral, ahogy homlokomat az övének döntöm, és továbbra sem tágítok tőle.

Tárgy: Re: Kaszino terem 07.09.13 9:02

Hát egyszerűen képtelen vagyok mit kezdeni magammal, folyton zavarba jövök és vörösre vált az arcom, de nem az én hibám. Amiket ez a nő művel... ez egyáltalán nem meglepő. Mindenki így lenne vele a helyemben igaz? Mármint aki olyan, mint én, és nem valami nagy önbizalommal rendelkező öltönyös pasas.
- De hát akkor minek vagy vele itt? És dehogy tartalak unalmasnak, még soha nem találkoztam ennyire izgalmas nővel! - vágom rá kicsit gyorsabban, mint ahogy tényleg kellett volna. Szóval erre megint csak kissé zavarba jövök, de azt hiszem, hogy ez teljesen érthető is, mert kissé nyíltan mondtam ki azt, ami jobb lett volna, ha megmarad szépen a fejemben. Aztán a neveinkre terelődik a szó és úgy fest, hogy sikerül megnevettetnem. Ez jó igaz? Az mindig jó, ha meg tudsz nevettetni egy lányt! Én nem voltam soha az a csábító típus, de még is volt már pár barátnőm, mert nagyon jó vagyok abban, hogy a magam módján vegyem le a csajokat a lábukról. Persze egy ilyen nő esetén más a helyzet, nekem még csak gimisekkel volt dolgom, szóval... ez most nagyon új terep.
- Jó, igazad van, a Tommy se lenne jobb. A Tommy-k tipikusan a maffia verőlegényei, vagy nekem legalábbis ez ugrik be. És hát... apám valaha szerette annyira az anyámat, hogy engedjen neki ebben, bár szerintem nem tetszett neki az ötlet. - valaha. De szerintem az nagyon rövid ideig tartott, mert én már csak a veszekedésekre emlékszem. Állítólag tényleg szerelem gyerek voltam, azért is születtem olyan hamar a házasságuk után, de végeredményében az egész csak egy rossz döntés volt, hiszen ma már ki nem állhatják egymást, és az apámat hidegen hagyja, hogy anya nem döglik-e bele abba, amit csinál magával. Furcsa elhinni, hogy ez valaha szerelem volt közöttük.
- Persze! - bólogatok hevesen, bár azt hiszem már tudhatja a választ, hiszen minden gesztusa és mozdulata egyszerűen kiveri nálam a biztosítékot, és egyáltalán nem kérdés, hogy segítek neki lelépni, akkor is, ha aztán kint már csak hűlt helyét találom. Nagyot nyelek, amikor egész közel hajol a fülembe és mikor még a keze is mozogni kezd konkrétan elfagyok és csak ülök ott a széken, mint valami bábu, amit ha most valaki lelökne, akkor gond nélkül eldőlne, és kész. De tényleg, totál képtelen vagyok megmozdulni.
-O...o...oké. - nyögöm ki végül, amikor még egy puszit is kapok. Jó ég, milyen csodálatos az illata! Ez csak most jut el a tudatomig, de kell pár pillanat hogy képes legyek összeszedni magam. Gyorsan pattanok le a székről és nem is figyelem, hogy ő merre tűnik el, hamarosan már össze is hozom a kis felfordulást, hogy mire a pasijának eszébe jut, hogy keresse, addigra már tényleg elég messze járhasson ettől a helytől. Most egy ideig tuti, hogy el lesz foglalva azzal a bazi nagy borpacától azon a méregdrága ingen. És végül kijutok, kiengedve a nevetést, ami már bent is kínzott. De hamar belém is fagy a dolog, amikor meglátom kint őt és ahogy közelebb jön. Elkerekedik a szemem és majdnem el is felejtek visszacsókolni. Pár pillanatnyi fáziskéséssel azért sikerül és a kezem is a derekára csúszik. Azért nem vagyok annyira kölyök, mint aminek képzel, csak... na jó, kölyök vagyok, de rendkívül lelkes és az minden tapasztalatot képes helyettesíteni igaz? Amikor visszahúzódik csillogó szemmel pillantok rá. Hogy megérte-e ide jönni az apám kis átverése miatt? Oh, hát hogy a fenébe ne! Semmi sem érte még meg soha ennyire! Esetlenül bólogatok a kérdésére, és képtelen vagyok egy épkézláb válasz kinyögni még pár pillanatig, de aztán csak összekaparom a maradék lélekjelenlétemet.
- Végülis van egy ötvenesem, de... őszintén szóval fogalmam sincs, hova vihetnék egy ilyen lányt. A városban csak a játéktermet ismerem, de a képregényboltot és a... Mekit. Menjünk el a Mekibe? Az ilyenkor is nyitva van. Bár nem tudom, azért a ruhádhoz egy olyan környezet nem passzol és nem tudom, hogy nem vagy-e a a salátás típus... bár a Mekiben saláta is van, nem csak azok a hizlaló kaják. Na nem mintha engem zavarna, ha... mármint, ha szereted a hizlaló kajákat, akkor nyugodtan egyél azt, hiszen tökéletes vagy... - és valahol itt veszek végre levegőt, miután szinte egy szuszra daráltam el az eddigit. Egy kicsit túlzásba estem? Lehetséges, de végülis az én erősségem főként a beszéd. Lehet, hogy nem vagyok egy elegáns akárki, vagy egy menő csábító, de dumálni azt tudok, maximum néha túlzásba esem.

Tárgy: Re: Kaszino terem 07.09.13 23:06

A kissé kínos, és nehezen megmagyarázható kérdés ellenére jó ízűen felnevetek az azután következő bókjára. Nem újdonság, hogy hímnemű szájából ilyet hallok, és hogy a többiekhez hasonlóan ő is lát bennem fantáziát, izgalmasnak talál, de... nos, figyelembe véve, hogy mennyire nehezen akart indulni nekünk ez az egész, és hogy még most is képes a füle tövéig pirulni, ha valami nem éppen szokványosat mondok, ez már egész szép előrelépésnek nevezhető a részéről. Már csak egy kis magabiztossággal, bátorsággal kéne őt valakinek úgy isten igazából megáldania, és máris kész lenne egy tinédzser, vicces srác bőrébe bújt álom fickó, aki egy kacsintással, sanda mosollyal bárkit megkaphatna magának. Oké, talán ez így mind egyben kissé perverznek tűnik, de én is ezt csinálom minden este, amikor levedlem az unalmas, dögös hírbemondó nő szerepét, és felöltöm a prédára váró énemet. Úgy tűnik, hogy a ma este már eldöntött, és nem kell tovább keresnem annak érdekében, hogy találjak valaki olyat, akit könnyedén palira vehetek. Azt hiszem, hogy Jerry az első olyan ember, akit már most előre sajnálok, amiért hagyom, hogy hamis ábrándokba ringassa magát, amik -ha rajtam múlik-, egy éjszakánál nem fognak tovább tartani.
-Azért vagyok itt, mert udvariatlanság lett volna visszautasítanom az ajánlatát. Ez pedig... nos, nagyon kedves tőled, de még nem láttál semmit amiért ezt állíthatnád. - A végét titokzatosságban úszó hangnemmel, és mindvégig a szemeit fürkészve búgom.
Arcvonásaim időközben bujává, huncuttá változtak.
-Nos, ezzel viszont nem tudok vitába szállni. Nem mozgok maffia körökben, és igazából jobb szeretek ki is maradni az ilyen, és ehhez hasonló helyzetekből, szóval... fogalmam sincs, hogy azokban a körökben mi számít menő névnek, és mi nem. És persze az apádat sem ismerem ahhoz, hogy tudjam, hogy milyen ember lehet, és hogy vajon mennyire érdekelte őt azt, hogy az anyád milyen nevet választ neked. - Laza, ámbár kissé hosszadalmasra sikeredett monológom után könnyedén vállat vonok, és még csak eszembe se jut, hogy a túlzott, és nyers szókimondóságom miatt talán valami olyat is mondhattam most, amihez semmi közöm, vagy amivel esetlegesen megbánthattam. Már késő is lenne gondolkodni ezen. Az időt nem tudjuk visszaforgatni, így hát csak kiiszom a poharam utolsó kortyát, és csak akkor győződöm meg véglegesen is arról, hogy nem sértettem vérig, amikor továbbra is lelkesen állja a szavát abban, hogy kijuttat innen. Persze, abban biztos vagyok, hogy ebben közrejátszhatott az is, ahogy a combját érintettem, és az a puszi is egyaránt, ami nem mellesleg egy jókora vöröslő rúzsfoltot hagyott maga után a bőrén, mintha csak ezzel akartam volna megbélyegezni. Végülis van benne valami. Erre az egy estére azt akarom, hogy csakis az enyém legyen ez a srác!
De ahhoz először is Olivertől kell megszabadulnunk, ami sokkal gyorsabban meg is történik, mint ahogy arra számítani mertem, és mire kettőt pislogok, addigra már a szabadságot jelentő, a kaszinó előtt futó kivilágított járdán állok, és sanda vonásokkal figyelem, ahogy hős lovagom közeledik felém.
A viszonzott csókja -annak ellenére, hogy szentül hittem, hogy így lesz, és hogy talán még csókolózni sem tud-, egyáltalán nem tűnik esetlennek, vagy éppen ügyetlennek. Ami azt illeti, sokkal jobban élveztem, mint azokat az unalmas nyálcseréket, amiket tapasztaltabb, idősebb pacákoktól már megszokhattam. Volt benne valami, ami... más volt, mint az eddigiek is...
Aztán persze minden jónak vége szakad -esetünkben ez csak egy bizonyos részig igaz-, és máris azon kapom magam, hogy alig tudom követni az egy levegővel elhadartakat.
Mielőtt válaszra méltatnám, rendezem értetlen arcvonásaimat, és felnevetek.
-Hé, hé lassan a testtel Bajnok! - Borzolom össze a haját egy széles vigyorral együtt.
-Először is, nem vagyok egy válogatós típus. Pár hónapig vega voltam, de nem bírtam, így ma már a műkajákat is megeszem. Másodszor, azt hiszem, hogy játékteremben a pénzedet más lánnyal kell majd elverned. Nekem ugyanis mára elég volt ennyi a pénz nyerős játékokból. Harmadszor pedig, a taxi költségeit én állom. - Sorolom fel neki a kikötéseimet, mindent szépen pontokba véve, ahogy egyik kezem becsúszik ruhám dekoltázsához, hogy megvillogtassak néhány dolcsit, amit még ma csentem el Oli zakójának a zsebéből. Huncut mosollyal lebegtetem meg arcom előtt a zöld bankókat, aztán egy utolsó kacsintást követően már intem is le az első taxit, ami meg is áll, így máris miénk lehet a terep.
-Te választasz helyszínt. Lepj meg! - Fordulok felé felsőtestemmel, amikor már a járgányban ülünk, és közben egyik kezem a combjára csúszik, szám pedig lassú barangolásba kezd az álla alatt, és nyakán is. És hogy mindeközben érzek egy lelkiismeret furdalást? Naná!

Tárgy: Re: Kaszino terem 08.09.13 14:14

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Kaszino terem 14.10.13 19:28

A fellépés jól sikerült, de hát mikor nem? Bűvész vagyok. Mágus. Az a dolgom, hogy varázsoljak. Hogy a varázslat igazi-e, vagy sem, nem számít. Talán már én magam sem tudom. És őszintén? Nem is érdekel.
A bűvészt nem nézik jó szemmel a pókerasztalnál. Azt hiszek, van egy ász az ingujjában. Hiába, szakmai ártalom. Éppen ezért öltöztem át, mielőtt kijöttem a személyzeti részlegből játszani. Nem csaltam, mert nem volt rá szükségem. Nyerek vagy vesztek, érdektelen számomra. De a póker leköti a figyelmem, legalább annyira, hogy ne gondolkodjak. Nézem a lapokat, tologatom a zsetonokat, csípősen válaszolok a játékostársak odamondásaira. Közben bámulom a gyönyörű nőket, hivatásosakat és erre tévedőket egyaránt, és keresem azt az egyet, aki képes lenne felkelteni az érdeklődésem, de nincs ilyen. Nagyon régóta nincs. A whiskey jéggel és szódával pedig fogy, egyik a másik után... Nem zavar, hogy minél többet iszom, annál többet veszítek. A pénz nem számít. Ott egy pénztárca sarka, amott egy ezer dolláros zseton, amit könnyedén elemelhetnék... Csak egy apró trükk, parányi varázslat, és máris gazdag vagyok. Újra.
Valaki "all in"-t mondott. A zsetonjaimra néztem. Vállat vontam, és az egészet középre toltam. Miért ne? Ez sem számít. Háromezer dollár, talán annyi sem. Másvalaki kiszáll... És még valaki. Egy egyenesen fogja a maradék kis pénzét, és szitkozódva távozik. Ketten maradtunk.
Egy dáma drillre adtam meg az all in-t, és persze veszítettem. Nevetve gratuláltam a győztesnek, majd felálltam, hogy újabb zsetonokat váltsak. Hosszú még az éjszaka. Szükség lesz rá.

Tárgy: Re: Kaszino terem 14.10.13 20:36

Lássuk be, ez nem pont az én helyem, mármint nincs feleslegesen túl sok pénzem, amit elszórhatnék, de ami az utóbbi időben történ velem, már kezd sok lenni. Mostmár kell valami, ami egy kicsit kikapcsol, meg ha egyszer az életben ennyi szerencsétlenség ér, akkor lehet hogy a szerencsejátékban ez máshogy lesz. Végülis egy próbát megér, akkor is, ha túl sok kockáztatni való pénzem nincs. Igazából semennyi sincs. A fizetésemet tegnap kaptam meg, az a mázli, hogy albérletre nem kell költenem egyelőre, amíg Will ki nem teszi a szűrömet, szóval végülis garázdálkodhatok a fizu egy részéből, ami nem kajára kell. Nem is hoztam többet, mert azért annyira nincs nagy akaraterőm, hogy teszem azt ne essek túlzásba. Elég gáz lenne elherdálni mindent, mert messze van a következő hónap, és az se biztos, hogy addig megmarad az állásom. Nem vagyok az a kisestélyis típus, őszintén szólva egyáltalán nincs előkelő cuccom, de ha egyszer zsetont váltok, akkor kutya kötelességük beengedni akkor is, ha kicsit lepukkant vagyok a nagy többséghez képest. Amúgy se értettem soha miért kell egy kaszinóba kiöltözni. Szóval van rajtam egy testszínű harisnya, egy lila rövid szoknya, és egy fehér blúz, rövid ujjú, szóval tökéletesen látszik az extravagáns külső, de ez nem érdekel. Csak nem tesznek ki innen pár tetkó miatt, amíg pénzem van. Ez a felső is csak a meló miatt van meg, egyébként nem nagyon hordok ilyesmit. A kabátomat szépen leraktam kint a ruhatárban, aztán meglátjuk mi lesz. Fura, mert én is osztóként dolgozom, de mégse tudom először, hogy mi is lenne az, amiben ki kéne próbálnom magam, úgyhogy egyelőre bizonytalanul állok meg a pultnál és csak figyelek, próbálom eldönteni mi illik hozzá. Tuti, hogy nem a póker, mert még csak nem is tudok játszani. Inkább valami egyszerű, 21, vagy rulett, ilyesmi.
Csendben figyelem, ahogy az egyik asztalnál épp valami nagy dolog folyhat, mert többen is felállnak. Viszont, mintha az egyik fickó veszítenek, és mégis olyan lelkes, hogy ihaj... na ezt nem vágom. Én már pár dollár elkótyavetyélése után is ki lennék bukva.

Tárgy: Re: Kaszino terem 14.10.13 20:53

Legelőször is felváltottam még ezer dollárt, hogy legyen zsetonom, aztán pedig, mivel az italom elfogyott, kértem még egyet a pultnál. Ismerős arc vonta magára a figyelmem, de nem tudtam hová tenni. Kellett néhány másodperc, míg eszembe jutott, hol láttam: egy másik kaszinóban, ahol felléptem. Pincérnő volt, vagy ilyesmi. Sohasem tulajdonítottam különösebb jelentőséget az efféle véletlen találkozásoknak, de ez a nő végre nem tűnt unalmasnak. Bár a tetoválás még nem jelenti azt, hogy valaki izgalmas...
Belekortyoltam az italomba. A pultosnak adtam egy zsetont borravaló gyanánt, nem is nagyon figyeltem, mekkorát. Hátamat a pultnak döntve körülnéztem, és eltöprengtem, hogyan tovább. Ott a Black Jack, a rulett, meg a gépek... De egyikhez sem volt igazán kedvem. Pillantásom megint a nőre tévedt. Szabad kezem ujjain közben, mintha csak saját akaratából tenné, egy mélykék zseton szaladgált fel és alá. Apró kis trükk, semmi különös, a legtöbb tapasztalt pókeres képes rá, még csak bűvésznek sem kell lennie hozzá. De én most gyorsítottam és gyorsítottam és gyorsítottam a zseton útján, mígnem csak egy elmosódott, kék folt maradt belőle... Ekkor a markomba zártam, és mire újra kinyitottam ujjaim, már nem volt sehol. Elmosolyodtam. Nem tudtam, a tetovált nő látta-e ezt, de nem is neki csináltam, inkább csak a magam szórakoztatására. Ittam még egy kortyot, majd végül úgy döntöttem, társaságot akarok, és arra ő éppúgy megteszi, mint bárki más.
Odaléptem hozzá, de nem néztem rá.
- Őrültek. Azt hiszik, itt fogják megtalálni a megváltást, és közben eljátsszák anyuka kórházi számláját, a gyerek tandíját, a ház törlesztőrészletét... Te miért vagy itt? Hiszel a szerencsédben, és tudod, hogy csak nyerhetsz? Előre szólok, egy óra múlva romokban fogsz távozni. Ez itt Las Vegas. Mindig a ház nyer.

Tárgy: Re: Kaszino terem 14.10.13 21:11

Azt hiszem ez nekem olyan, mint amikor valaki kávét szolgál fel, aztán otthon már konkrétan undora van tőle, vagy ő maga nem is szereti a kávét. Túl sokat járok kaszinókba a munka miatt, és most, hogy nekem kéne játszanom fogalmam sincs, hogy mi lenne az, ami tényleg érdekelhet, vagy egy kicsit is lefoglalna. Sőt... a legjobb az lenne, ha tényleg szerencsém is lenne benne. Próbálom figyelni a tömeget és az alapján leszűrni, hogy mi lehet érdekes. Talán olyan asztalt kéne választani, ahol nincsenek sokan, de mindenképpen olyat, ahol nem túl bonyolult a játék, így nem kell a szabályokkal foglalkoznom. Voltam már osztó, szóval sok egyszerű kártyajáték megy, de pl. pókerben egyáltalán nem vagyok otthon. Annyit mégis kiszúrok, hogy nem olyan messze valami nagy dolog játszódik le éppen, mert elég sokan húznak el az asztaltól. Érdeklődve figyelem az eseményeket, aztán... fura, miért olyan lelkes az a pasi, aki láthatóan most veszített és nem is kis summát. Követem a tekintetemmel, ahol eltűnik a tömegben, hogy újabb zsetonokat váltson magának. Nem néz ki pénzes pasinak, de mégis az lenne? Tudom, ne ítéljünk külsőre, de... azért mégis csak sok mindent elmond az emberről az, hogyan is néz ki. Mindenesetre eltűnik a szemem elől és következőre már akkor veszem észre, amikor megáll mellettem, majd meg is szólal, de mintha csak magának mondaná. A tömeget fürkészi és még csak rám se néz. Fura alak. Én azért oldalra fordítom a fejemet, aztán követem a tekintetét a játszadozó alakok felé. Totál igaza van, szó se róla.
- Azért néha nyer valaki, ez olyan mint a lottó. Nagy ritkán valakinek piszok nagy mázlija van, ők is mind azt hiszik, hogy talán pont nekik lesz az. - ez végülis nem más csak szimpla remény. Azt pedig nem lenne szép elvenni az emberektől. Persze a nagy részüknek soha sem válik be, sőt a végén nagyon mélyre süllyednek a hülye játékszenvedély miatt, de néha akad egy-egy kivétel. A kérdésére viszont csak megrántom a vállam, és felmutatom neki azt a nem túl nagy mennyiségű zsetont, ami nálam van. 100 dollár, nem olyan nagy pénz ahhoz képest, ami itt forog kockán nap, mint nap.
- Ne aggódj miattam, ha ez elszáll, akkor ez van, nem fogok összetörni miatt. Egyszerűen csak gondoltam kipróbálom magam, fura módon jó ideje itt élek Vegasban, de még soha nem játszottam. Talán a mai nap mellém pártol az a bizonyos kezdők szerencséje. - azt már nem teszem hozzá, hogy mostanában annyi negatívum történt az életemben, hogy valami pozitívnak mostmár be kell ütni és lehet hogy az majd pont a jackpot lesz.

Tárgy: Re: Kaszino terem 15.10.13 1:56

Felcsendült egy ismerős szám a rejtett hangszórókból. Nem volt mai sláger. Az árvaházban sokat hallgattuk... Valami kis szúrást éreztem a mellkasomban, de hamar elhessegettem. Hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy nem csak egy embert hagytam cserben. De kár a múlton rágódni. Az a James halott.
A szemem sarkából a lányra pillantottam, és még el is mosolyodtam. Érdekes volt, hogy milyen tisztán látja a helyzetet, és mégis milyen könnyen magával ragadja Vegas szelleme. Ez a város erről szól. Véghetetlen reményről, önámításról, és arról a pillanatról, amikor már minden mindegy, és tizennyolcra lapot kérsz. És kettest kapsz.
Vagy éppen egy királyt...
Győzöl és az égbe szállsz, vagy veszítesz, és megszégyenülve hazakullogsz. Csak egy biztos: másnap is itt leszel. És azután is, meg utána is, egész addig, míg el nem pusztít a város. És az ittlévőknek legalább a felére ez várt.
- Igen, csak abba nem gondolnak bele, hogy mindenki ezt hiszi, és nem nyerhet mindenki. Mi lehet emögött? Kétségbeesés? Önhittség? Te miért akarsz játszani? Ne értsd félre... Nem akarlak lebeszélni róla. Talán tényleg te leszel az az egy, aki nyerni fog. Csak ha nyersz is, tudd, hogy az a kezdők szerencséje. A legtöbben itt rontják el. Hogy visszajönnek az első győzelem után.
Becsuktam a tenyerem. Amikor kinyitottam, megint ott volt benne a kék zseton. Zsebre tettem. Most először teljesen a lányra pillantottam.
- Én a Black Jacket ajánlanám. Egyszerű játék. Kezdőknek való. - kezet nyújtottam - James vagyok.

Tárgy: Re: Kaszino terem 15.10.13 11:04

Azt hiszem, hogy Vegas mindenkit magával ragad, csak akadnak olyanok, akik nehezebben adják oda neki magukat. Nekem ezzel végülis nincs gondom, már rég elragadott ez a város, csak nem a szerencsejáték útján. Őszintén szólva talán már, ha akarnék se tudnék innen elmenni. Túl sok minden történt velem, és arról nem is beszélve, hogy máshol nem néznék ilyen könnyen el a kis hibáimat. Itt nem baj, ha úgy nézel ki, ahogy én. Sok a fura alak, nem vagyok sokkal feltűnőbb, mint más. Talán egyszer elérhetem a célomat is, ha elég kitartó vagyok, mert ebben az egyben tényleg hajlandó vagyok rá. A kis stiklik felett pedig könnyebben hunynak szemet és a legtöbb melóhelyen nem kérdeznek túl sokat, ami nekem nagyon hasznos. Végülis nem az igazi nevemet használom, no meg nem vagyok valami jó munkaerő, de ritkán kérnek kimondottan ajánlólevelet azokon a helyeken, ahol
én melózom.
- Ha jól sejtem nélkülük ez a város nem is létezne, és a reményt csak nem vehetjük el az emberektől igaz? Persze sokan buknak el és nem ők lesznek a győztesek, de az az egy, aki igen új reményt ad a többieknek is. Remény nélkül sokuknak élni se lenne érdemes. - oké, jogos, amit mondd, de sokan nem fogadják el az életüket úgy, ahogy van. A monotonitás, az unalom idővel képes az emberből mindent kiölni. Itt, ha csak kis időre is mások lehetnek, aztán persze jön a nagy pofára esés, de legalább addig a rövid ideig kitörnek a megszokott pocsék életből.
- Nem is tudom, azt hiszem mindenkit más vezérel. És hogy engem mi? Csak teszek egy próbát. - rántom meg végül a vállam. Végülis így van, túl régen élek már Vegasban ahhoz, hogy végül ne próbáljam ki én is magam. Azért lássuk be ez a város erről szól, a játékról, én pedig eddig nagy ívben elkerültem. Most sem fogok túlzásba esni, ennyit megfogadtam. Figyelem, ahogy játszik a zsetonnal, ha jól sejtem ő jóval gyakorlottabb nálam. Nagyon úgy fest, hogy otthon van a kaszinók világában.
- Szóval Black Jack. Legyen úgy. - mosolyodom el és persze elfogadom a kézfogást is. - Jenna. No és te James miért vagy itt? Úgy fest nagyon jól ismered ezt az egész világot, mégis ahogy láttam az előbb veszítettél egy egész nagy összeget. Akkor...? - kicsit oldalra döntöm a fejem, ahogy próbálom megfejteni a fickót. Fura pasi, szó se róla. Itt van, úgy beszél, mint aki mindent ért, az élet nagy rejtelmei neki már semmit se jelentenek, tudja mindenre a választ... közben pedig mégis ugyanúgy játszik, mint a többiek. Vagy netán csak valami milliomos, aki unja magát és pár ezer dollárt elszórni egy este nem sokat jelent neki? Egészen kíváncsi lettem.

Tárgy: Re: Kaszino terem 15.10.13 17:25

Pontosan ezért vitán felül álló tétele az életnek, hogy a külső alapján ítélni ostobaság. Egy angyali arcú, szőke, kék szemű szépség lehet gyilkos, egy konszolidált nagymama rosszindulatú pletykafészek, és egy hosszú hajú rocker egyetemi professzor. Mint ahogy egy dögös, tetovált vadóc is lehet bölcs. Nem a külső, nem a kor, és nem a társadalmi háttér számít. Csakis az, mit éltél meg. Attól leszel, az, aki vagy.
- Elkeseredett ember az, akinek Vegas az utolsó reménye - mondtam csendesen - Aki már csak a vakszerencsében bízik, az feladta. Megpróbálja kijátszani az utolsó sanszát, és ha nem sikerül... Akkor vége. Kihullik a réseken. A fények, a zene és a csillogás alatt Las Vegas a világ egyik legszomorúbb városa.
Megráztam a lány kezét,aztán a zsebembe süllyesztetem a sajátomat. Egy pakli kártya volt benne, meg egy kis apró. Bűvészkellékek. Tekintetemet megint a tömeg felé fordítottam. Ezt a megjegyzését a lánynak válasz nélkül hagytam. Csak tesz egy próbát... Sokan kezdték így. Nagyon sokan. A faggatózására viszont elmosolyodtam, és megint rápillantottam.
- Az csak pénz. Számomra könnyedén pótolható. És rátapintottál a lényegre. Sok mindent tudok, sok mindent látok, amit mások nem, és mégsem vagyok immúnis Vegas varázsára. Játszom én is. Nem sokat... Ma például csak két fellépésem árát veszítettem el. Bűvész vagyok... Szóval ez nekem ugyanúgy munkahely, mint szórakozás.
Hallgattam egy kicsit, és a mosoly szépen lassan leolvadt az arcomról. A szemembe is szomorúság költözött.
- De ha az őszinte válaszomra vagy kíváncsi... Unatkozom. Gyűlölök egyedül lenni, és ha itt vagyok, ha játszom, legalább az illúziója megvan annak, hogy nem vagyok magányos. Egy vagyok Vegas elveszettjei közül... Semmi több, csak egy újabb szerencsétlen a sorban.
Felhajtottam az italom maradékát, és a pultra tettem a poharat, de most nem kértem többet. Fejemmel a Black Jack-asztal felé intettem.
- Gyere... Én is játszom.

Tárgy: Re: Kaszino terem 15.10.13 21:52

Pedig a legtöbben nem így gondolkoznak, általában skatulyákat hoznak létre a fejükben és ha meglátnak valakit, akkor egyszerűen belepakolják. Ezért nem hittek nekem a zsaruk és ezért keveredem folyton bajba, amióta csak itt vagyok. Engem is mindig valamilyen csoportba sorolnak, és általában semmiféle beleszólásom nincs, főleg mert utána már a többség ritkán változtat a véleményén.
- Tudom, igazad lehet, de... e nélkül még annyira se lenne esélyük semmire. Fene tudja, valahogy azért meg tudom érteni őket. - megrántom a vállam, de nem mondok többet. Nem fejtem ki neki, hogy én is azért jöttem ebbe a városba, hogy valahogy beteljesítsem az elszállt reményeimet. Nem tudom, hogy van-e erre bármi esély, hogy itt megtalálom-e, amit keresek. Fene tudja, ha ennyi idő alatt nem sikerül, akkor talán már nem is fog, de egyelőre még nem adom fel, csak azért sem. Megrázom a fickó kezét, és azért csak megjegyzem, hogy láttam ám, amikor azt a sok pénzt nem rég elverte.
- Oh, bűvész vagy? És mégis itt játszol? Szóval tudok, hogy mi nem jó a helyben, de mégis itt vagy, akkor mégsem ítélhetsz el másokat, akik ugyanazt teszik nem? - Egy bűvész! Azért erre tényleg láthatóan felcsillan a szemem. Valahogy olyan érdekes munka, csillogás, színpad, trükkök. Olyan jó dolog lehet ilyen környezetben élni, tiszta varázslat lehet az élete, bár... hülyeség, hiszen ő ad másoknak varázslatot, de mégis, biztosan kellemes lehet, ha rajongva figyelik, vagy lelkesen tapsolnak neki. Aztán viszont mégis vált, amire egy kicsit meglepődöm. Helyes pasi, úgy fest, hogy eljátszani való pénze is van rendesen és mégis magányos?
- De hát... akkor miért nem csinálsz valami olyasmit, ahol ismerkedni is lehet? Mármint tudod itt annyira azért nem megoldható az ilyesmi, mert rengeteg ember van, az igaz, de a többségüket csak a játék érdekli. Miért nem mész el egy bárba, vagy... valami. - tényleg nem értem a logikáját, bár lehet, hogy nem konkrétan egy személy kell neki, hanem mondjuk esetleg csak az a tény, hogy vannak körülötte mások. Viszont aztán mégis egyedül megy majd haza, hiába volt körülötte most tömeg. És akkor megint ugyanolyan magányos lesz nem?
- Jól van, hátha meghozod a szerencsémet, ha már te tapasztalt játékos vagy. - mosolyodom el, és ellököm magam a pulttól, ahol eddig támaszkodtam. Nem ittam semmit, egy ilyen helyen rémesen magasak az árak, nem épp az én pénztárcámhoz mérték. Azt a kevés pénzt, amit hoztam tényleg a játékra akarom most felhasználni, szóval akkor irány az említett asztal, ahol el is foglalom a helyem hamarosan. Kifejezetten izgulok, de végülis ez egy kártyajáték, hátha mázlim lesz benne.

Tárgy: Re: Kaszino terem

» Tuning terem - Alagsor
» Kaszinó

Kaszino terem

Kaszino terem

Similar topics

Similar topics