Natasha & Rew

Körülbelül egy hete lógatom a lábamat VEGAS-ban. Igen, pontosan, lógatom a lábamat az unalom legtökéletesebb formájában, immáron már egy teljes hete. Még a Kapitányságra is lusta dög voltam elmenni. A társam, James volt az aki jó fiú lévén elvitte az én dossziémat is a helyi főnöknek. Ő volt az, aki ott ugrált a helyiek között és gyűjtötte az infót. Folyamatosan értesített engem az éppen zajló nyomozásokról, arról, hogy kiről mit kell tudni és még sok olyan elengedhetetlen információ ami ahhoz kellett, hogy megalapozhassuk tudásunkat és ne kezdő újoncoknak higgyenek. Orrba is vágnám azt amelyik ezt meri feltételezni és nem adja meg nekem a kellő tiszteletet. Bár még azt sem tudják hogy nézzek ki vagy mi a nevem. Társam is csak Mr. Ward néven emlegetett a többieknek. Én kértem meg erre. Szerencsére a számomra totálisan unalmas napoknak egy hét után vége lett. Már tényleg kezdtem azt hinni Las Vegas csak a filmekben olyan menő hely. Aztán jött egy megbízás, egy füles és máris elindultam a bevetésre. Szerencsémre a bostoni főnököm szólt a helyi górénak, hogy gyakran cselekszem szó vagy engedély nélkül. Mentségemre szóljon nem szoktam elszúrni a dolgokat, így nem is kapok egy két enye-benye szónál többet. Épp ezért, mihelyt James kellő infóval szolgált elindultam új lakásomról a célpont tartózkodási helye felé. A feladat egyszerű. Egy tehetősebb szerencsejátékos férfi az gazfickó, akit azzal vádolnak, hogy titkon kokainnal kereskedik. Nekem való terep. Bementem a hotelba és egyenesen megkerestem azt az asztalt ahol állítólag játszani szokott a férfi. Mr. McDugles a szokásos helyén ült. Jól öltözött volt és látszólag ő állt nyerésre is. Az asztalnál volt még üres hely. Ellenfelei között voltak szintén öltönyösök, de akadtak itt bűnöző hajlamra utaló egyének is. Érdekes tetoválások a lázadás jeleiként, illetve - hoppá! az egy börtön tetkó! csodálatos - nem fogok kitűnni teljesen fekete bőr cuccaimmal, hosszú fekete hajammal és szokásos arc festékemmel. Oda sétáltam az asztalukhoz és lecsaptam egy köteg pénzt az asztalra. Értették a célzást, amit az asztalra vágott három ezer dollár jelentett. Helyet foglaltam és a következő körben már nekem is osztottak. Szükségem volt néhány körre mire kiismertem a többiek arcrezdüléseit, és alaposabban kielemeztem a célpontot. Sokat buktam. Szerintem már rég rájöttek a trükkömre. Ha mozgatom az orromat és szipogok, akkor pocsék lapjaim vannak. De ha szám sarkában egy apró és ravasz mosoly készül elő törni akkor veszélyes is lehetek. Mikor már csak két körre való pénzem volt, úgy döntöttem más színt viszek a játékba. Ekkor már tudtam, hogy jó hosszú ideje bent lehetek és James már rég szólt a helyi főnöknek is. Elmondta, hogy egyedül vagyok bent és még csak lehallgató készülék sincs rajtam vagy védőmellény. Gondolom az "erősítés" is megérkezett már. Ki tudja, talán még be is küldtek valakit, hogy keressen meg és tartson szemmel. Ez nem lesz könnyű, mert nem tudják hogyan nézek ki és nem is olyan régen az asztalhoz ült egy túlságosan is kicsípett öltönyös fiatal férfi. Ő lenne az "erősítés"? Kétlem, de legalább azt hiszik ő a zsaru és nem én. Rólam mondhatni senki sem mondja meg. Mekkora szerencse. Az volna? Ez az új srác csak veszít. Látszik rajta, hogy nincs gyakorlata és még zsarunak is túl illatos. Pfuj. Gyűlölöm a zsarukat, pedig én is az vagyok. Na mindegy. Térjünk vissza a pókerhez.
- Új paklit, kérem. - mondtam ennek a körnek a végén a felügyelő nőnek, aki készséggel teljesítette is a kérésemet. Láttam a többieken, hogy nem tetszik nekik a dolog. Abban bíznak, hogy túlságosan is béna vagyok ahhoz, hogy győzzek és mindegy milyen a pakli. De én láttam Mr. McDugles arcának rezzenését. Azt az apró rándulást a szeménél. Igen. Ezt a paklit már túlságosan is jól ismerte, így már csak az én rezdüléseim segíthetnek neki. Se baj, ezen is segítünk.
- Nem gondolja, hogy az új lapok nem segítenek Önön? Fortuna ma úgy látszik nem fogadta a kegyeibe. - jegyezte meg az egyik tehetősebb öltönyös férfi, akinek szintén volt még pénze.
- Meglehet. De én szeretek nagyban és sokat játszani. - mondtam és elővettem a zsebemből egy köteg pénzt. Hangosan puffant az asztalom amikor rávágtam. Hét ezer dollár volt. Ezzel meg is van a mai teljes tíz ezer dollárom. Már csak vissza kellene nyernem a többit. Már nem is kell sok hozzá. A többiek arcát látva észre veszem, hogy egy kicsit meglepődtek ennyi pénztől, de elfogadták a dolgot. Hamar hozzá is tettem - Dupla vagy semmi?!
Egyesek felkuncogtak, de én rendíthetetlenül és érzelemmentesen, elszántan tartottam magamat. Azt hiszik megfosztanak a pénzemtől... óriási baklövés. Újabb osztás következett, de ezúttal az új paklival. Feszült volt a légkör, aminek oka a teljes ismeretlenségem volt és nem pedig a rólam alkotott véleményük miszerint ostoba kölyök vagyok. Hát legyen. Ti akartátok... oh, ezt is elvesztettem. Micsoda pocsék lapok. Új kört akarok. Most!

Natasha & Rew

Tudtam, hogy már régóta vagyok bent és túl régóta veszítek ahhoz, hogy James ez idő alatt ne szervezzen be némi erősítést. Először arra a nagyon béna alakra gondoltam, aki nem csak játszani nem tud, de látszik rajta a feszültség. Izzad, mint egy versenyló a futam után. Lopva méregeti a többi játékost, ez pedig árulkodó jel arra, hogy semmi keresnivalója itt. Hmm... az is lehet, hogy valami bénább "rendfenntartó". Csak azt ne mondjátok, hogy ez az idióta az "erősítés". Ebben az esetben én fogom a hullaházba küldeni, mielőtt a többiek esnek neki. Ezt a kiváltságot nem hagynám meg nekik. De előbb, figyeljünk csak a többiekre. Az egyik öltönyös férfi úgy döntött itt a vége. Nem is foglalkoztam vele különösebben. Had menjen. Nekem Mr. McDugles kell és senki más. Még azelőtt, hogy megkopasztanának, bár erre nem sok esélyt látok. Eddig minden a terveim szerint halad. Kezdek fellélegezni, hogy egyel kevesebb emberen kell rajta tartanom a szememet, amikor a férfi helyére lehuppan egy nő. Nem különben, mint a többiek én is végigmérem. A túlzselézett férfi pedig idegességében még a nyakkendőjén is lazít. Ostoba. Csak felhúzza az agyamat és akkor nem fogom megállni, hogy ne lőjem szét ezt a helyet. A hölgyemén beszáll a játékba. Szavaira néhányan felkuncognak. Szinte hallom a gondolataikat a pénze elvesztéséről és a piszkos kis fantáziájukról. Annak ellenére, hogy férfi vagyok én egyikre sem gondoltam. Én inkább a munkára koncentrálok. Újabb osztás, újabb kör, majd még három. Mindegyiket a szokásos kis jelzésemmel veszítettem el. Ekkor meguntam a dolgot és kértem egy új paklit. Váltottam néhány szót a többiekkel miközben újabb, tehetősebb összeget tettem az asztalra. Láttam a felcsillanó tekinteteket. Azt hiszik ezt is elvehetik tőlem. Neeem. Álmodjanak hölgyeim, álmodjanak. Új pakli, új összeg, de az állás változatlan. Vesztettem. Most már tényleg itt van az ideje annak, hogy nyerjek. Vagy! Inkább még sem. Sokkal jobb lesz az utolsó kört megnyerni, de akkor a célpont összes pénzét elnyerem. A többiek pedig szépen lassan, remélhetőleg kikopnak a párbajunkból. Újabb kör következett, amit szintén bebuktam. A harmadikat csak kisebb összeggel nyertem meg. A többiek, az urak, arcrezdüléseit már megfigyeltem és tudom mikor ki hazudik. Ők észre sem vették, de én igen. Elvégre a legjobbtól tanultam és mivel gyilkossági nyomozó is vagyok a helyszíneket is gyakran derítem fel. Sajnos sok helyszínelő még akkor sem venné észre a véres pénztárcát ha az orra előtt lóbálnám. Szoktam is veszekedni velük emiatt. Aztán meg ott vannak az eredmények. A laborvizsgálatok. hogy ott mennyire lassúak és bénák. Te Szent Sz@r! Na, de térjünk vissza a játékhoz.
A játék folytatódott és miközben én csak nagyon ritkán kaptam normális lapokat és a tervemet is tovább folytattam, az újabb 7 ezer dolláromból szintén sokat buktam. Három ezrem maradt és ezt is csak "nehezen" sikerült ennyin tartanom. Ekkor a túlságosan is kikent, jól öltözött és nagyon ideges, izzadós férfi -jaj, de lelőném most már- felállt az asztaltól és így szólt:
- Én itt befejezem. Eleget vesztettem. - mondta és megigazította a ruháját. Előtűnt belőle a jelvénye. FBI. Mekkora barom! Ha mázlija van a többiek nem vették észre vagy nem foglalkoznak vele. De akkor is, szánalmas. A játékot felügyelő, itt dolgozó nő utána szólt.
- Mr... Ward! A maradék pénzét itt hagyja? - az ügynök, aki minden bizonnyal nem régóta van ebben a szakmában, csak legyintett egyet, hogy nem érdekes és lassan elballagott. Tudtam, hogy nem megy messzire. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy Mr. McDugles intett a fejével az egyik biztonsági őrének, hogy kövesse. Hát barátom, úgy tűnik most gyorsan kell nyernem és ki kell segítenem a pácból ezt az idiótát mielőtt valaki más kapja szét. De szerintem nem is megy messzire. Ki tudja. Még azt is el tudom képzelni, hogy végig be volt drótozva. Egy biztos, most már az idő szorít. Gyorsan kell osztania a nőnek és győznöm is kell. De minek is foglalkozom azzal a fiatal újonccal? Nekem itt van a célpontom és ha meg is hal az FBI ügynök, csak nekem lesz jobb, mert biztosan elítéltethetem. Ha pedig rosszra fordulnak a dolgok, James ezt már megtanulta, akkor előszeretettel lövöm le a célpontot is. De előbb, új osztás!

Natasha & Rew

Sosem kérdeztem meg senkitől, hogy ki kedvel vagy sem. Tudtam jól magam is a választ. A legszívesebben a Pokolba kívánnának. Különösen a munkatársaim véleménye nem hatott meg. Egyszer kirendeltek egy időre a hadsereghez. Jól teljesítettem. Átlagon felül és mégis inkább megszabadultak tőlem egy aprócska incidens miatt. Hát, nos... az egyik katona megsérült és jajgatott a lába után. Én megfogtam a kezét és eltörtem az egész karját. Elég súlyos lett a törés, de legalább már nem fájt tovább a lába. A felcser nem győzött kiabálni velem, mire teljesen nyugodt és érzelemmentes arccal a fiatal férfi arcába fújtam a dohányfüstöt. Hát nem kedveltek meg a srácok. Mindig is különcködtem és sosem nyitottam a többiek felé. Ők is elkerültek ha tehették, mert már a puszta megjelenésem is elég volt neki, hogy tudják, nálam nem lelnek vigaszt. Lehet, hogy gonosz vagyok vagy gyilkos és egy hatalmas rohadék, de van az embernek egy olyan oldala is amit mások nem ismernek. Talán... talán James az aki ahhoz a bizonyos oldalamhoz a legközelebb áll és bár még ő sem látott mindent belőlem, ő azért tudja miként tegyen a kedvemre. Mikor hagyjon békén vagy mit mondjon ha szükséges. Először nem szóltam hozzá hetekig. Nem voltam hajlandó vele együtt dolgozni. Végül sikerült lecsiszolja a jeget a kapcsolatunk felületéről és azóta talán ő az egyetlen aki a legjobban ismer az élők között. A holtak pedig nem érdekelnek. Sokkal jobban érdekel jelen pillanatban az, hogy Mr. McDugles mit fog tenni ezek után. Változik-e valami a játékában. Az emberei már elindultak az FBI ügynök után, aki nem törődött a többiekkel és megjegyzéseikkel. Igazából senki sem törődött a másikkal. Akik itt maradtak emelték a tétet és úgy döntöttek, hogy végre pontot tesznek a játszma végére. Az egyikük, világos öltönyös, hosszú szőke hajú férfi miután elvesztett öt ezer dollárt úgy döntött, hogy feláll az asztaltól. Miatta kértem új paklit. Az előzővel nehezebb lett volna megverni. Egészen addig hét ezre is volt. Ismerem a trükkjét. Még a játékos partnerei előtt elkezdi nézegetni a paklit és egyesével alaposan meg is tapogatja őket. De ne menjünk bele a trükk részleteibe. Elvégre az úr épp most távozik az asztaltól. Még itt van egy nagy darab tetovált férfi, a nő és az igazi ellenfelem. Ő a legesélyesebb. Két körrel később a nagy darab férfi is kiszállt a játékból. Nagyon jó. Csak sietni kellene ha foglalkozni akarok azzal az ügynökkel is. De... inkább nem érdekel. Magának kereste a bajt az FBI. Azt hiszik menők, mert egy "felsőbb rendű" szervezet. Na meg a... tudják hova menjenek el! Ó, már csak két ezrem van. A nő elég passzívnak tűnik, de nem hagyhatom figyelmen kívül. Akár még ő is lehetne az állítólagos erősítésem, ami nagyon is filmes stílust keltene, de nem érdekel. Nem ez a legfontosabb, elvégre nem szorulok senkinek sem a segítségére.
- Miután megkopasztottam utolsó férfi ellenfelem, meghívom egy italra a Hölgyet. - kacsintott a nőre Mr. McDugles és már folytatta is a velem való gyilkos szemezgetését. A következő lapok jók voltak. Nagyon is. De ettől függetlenül nem mosolyogtam. Szipogtam és megköszörültem a torkomat is. Mostantól a jelzéseim az ellenkezőjét mutatják. Eddig a szipogás a vesztes lapokat jelentette, de most egy pókerrel megnyertem ezt a kört és a két ezremet nem csak megtartottam, de újabb két ezret kaszáltam. De mégis csak egy tízest tettem fel eddig, úgyhogy még nincs itt vége. Jó pár ilyen fordított kör után már hét ezrem volt. Komolyabb ellenfelemnek több, mint egy harminc ezer hevert az asztalán. A következő lapok nagyon rosszak lettek. Egy kettes és egy hármas. Az asztalon pedig nagy lapok. Biztos voltam benne, hogy McDugles már rájött a fordított cselemre, így itt volt az ideje a győzelemnek. Úgy tettem, mintha valakinek nem lenne túl sok esze a játékhoz és csak ehhez az aprósághoz értenék, de ennyi is volt a legjobb dolog ami hozzám köthető lett volna. Nem nagyon tudok mit tenni ez ellen a két rossz lap ellen, de így még érdekesebb lesz a dolog. Szám folyamatosan ugrált. Igyekeztem a félmosolyomat visszatartani és fapofát vágni, de nem sikerült. Ez volt a terv egyik része. Láttam a férfin. Jó lapjai vannak, de egy kicsit bizonytalan. Végül így szóltam: all in. Utána bizonytalanul piszkáltam meg az orromat és igyekeztem elrejteni a szipogást amit kiadtam hozzá. A férfi szeme felcsillant és ő is feltette az összes pénzét. Azt hitte egy pillanatra, hogy elveheti a hét ezremet, de a lépést egy kicsit elszámolta. Még korábban, az előző körben az egyik ász sarkát behajtottam. Ügyeltem arra, hogy ellenfelem észre vegye. És most úgy, hogy ne lássa meghajtottam ugyanúgy a kettest is. Tudja, hogy annak a bizonyos lapnak egy igen komoly ereje lehet különösen az asztalon lévő lapokkal. Szerintem valami nagyra gondolt. Mi lehet a kezemben? Esetleg Royal flöss? Igen, ez volt az a gondolat ami végül arra késztette a férfit, hogy pénze feltevése után bedobja a lapjait és átadja a nyerést nekem. Mondhatni megtripláztam a pénzemet. Nagyszerű. Nem mutattam meg nekem milyen lapjaim voltak, de az biztos, hogy ha nem hátrál meg vagy nem tudok a férfi fejében olvasni akkor ő nyer. A nő biztos vagyok benne, hogy nem kapott nála jobb lapokat. Aztán kitudja. Szerencsémre ő már ebben a körben nem volt benne. Nincs olyan hülye, hogy az összes pénzét feltegye és még előtte kiszállt, mint előtte olyan sokszor. Az asztalnál dolgozó nő végül kiszámolta a pénzemet és odaadta a nyereményemet. Lassan felálltam az asztaltól.
- Ez szép volt. Általában átlátok az ellenfelemen. Látom nem egy kezdő játékossal szemben veszítettem és szemfülessége figyelemre méltó Mr.... - kérdőn néz rám miközben kezet nyújt. Én lassan fejet csóválok és miután eltettem a pénzemet fogtam magamat és méltóságteljesen, de mégis önnön magamhoz méltóan elsétáltam. Közben pedig a bőrkabátom zsebébe nyúltam és elővettem a doboz cigarettámat és rágyújtottam. És most, kezdődjék az igazi akció. Vééégreee! A kaszinó részéről elsétáltam és visszatértem a szállodai részre. Épp a vörös szőnyeges, rendezett, kivilágított folyosón sétáltam egyedül - már amennyiben a nő nem követett, amire nem vennék épp mérget - amikor éles fülem hangokat hallott a raktár felől. Az ajtó résznyire nyitva volt. Épp ott volt McDugles két verőembere és az FBI ügynök. Nem nézett ki jól, de nem is volt olyan, mint akit régóta vernek. Inkább infót akartak tőle. Az iratai a földön hevertek és a tönkretett lehallgató készülék törmelékei is ott hevertek. Megálltam az ajtó mögött és bekopogtam. Az egyik férfi épp kiakart jönni amikor rárúgtam az ajtót. Erősen rúgtam, hogy megérezze a fa ajtót. Megkerültem és a következőt pár ütés után egy összefejelés kellett már csak ahhoz, hogy a két darab kétajtós szekrény a földön csicsikáljon. Jó éjszakát Hölgyeim! Az ügynököt megragadtam a a félig kigombolódott inge gallérjánál és kirántottam a szertárból. Felemeltem a földről és olyan magasan felemeltem, hogy lába nem érte el a földet.
- Utálom amikor a hozzád hasonló patkányok megpróbálnak beleköpni a levesembe. - mondtam a férfinak, majd letettem a lábára. A tisztítószerek és takarításra használt cuccok között találtam egy ideiglenesen elég masszívnak tűnő tárgyat amivel megtudtam kötözni a szekrényeket. Aztán bezártam őket a raktárba. Na, most kellene megtudni, hogy ki és hol van az "erősítés". Tudom, hogy az FBI is akcióba fog lépni és nem csak a rendőrség amint egy kicsit jobban felgyorsulnak az események és amekkora szerencsém van cafatokra fogjuk lőni a hotelt. Nagyszerű! Újabb fejmosás vár majd rám, de nem érdekel, mert az igazi izgalom csak most kezdődik...