Név: Dionne Marshall
Becenév: Dio
Kor: 25
Születése hely, idő: 1988-augusztus-13 / USA - Los Angeles  
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: orvos
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Dionne egy határozott, céltudatos és karakán nő, aki mindig megmondja a véleményét, sokszor ironikusan vagy gúnyosan fogalmazva, pláne akkor, ha kihozzák a sodrából, vagy nagyon felmérgesítik. Alapvetően jókedélyű, mosolygós alkat, jóízűen tud kacagni, kedveli a humort és ő maga is humoros személyiség. Imádja a gyerekeket, főleg a kisfiát, akiért mindent megtenne. Aggódó típus, minden apróságot el tud túlozni, néha hisztérikusan tör ki, és meg kell nyugtatni ahhoz, hogy átlássa a dolgokat.

Külső: Dionne kedveli a magassarkú cipőket, ezekhez szoknyákat vagy egyrészes ruhákat hord különféle övekkel, kiegészítőkkel. Szeret csinosan és dekoratívan öltözködni, de arra mindig ügyel, hogy csak annyit láttasson, amennyit illik, se többet, se kevesebbet. nem szereti a zárt, hosszú ujjú ruhákat. Nadrágot is csak kényelmi szempontból visel, ha kirándulni megy, vagy éppen otthon takarít. Szereti a színes ruhákat, a zöld-kék-barna-narancs-bordó-lila-sárga színeket részesíti előnyben.
Előtörténet:

A karácsonyi vacsoránál összekoccantak a kristálypoharak, mindenki arcán őszinte mosoly játszott, egyedül csak én színleltem a boldogságot, valójában azonban rettegtem a holnaptól, s attól, hogy mit hoz majd a jövő. Legnagyobb pechemre a legjobb barátnőm hozzáment az első unokatestvéremhez, Mattyhez, s az esküvőjükön sikeresen összekavartam barátnőm bátyjával, Anthonyaval. Igaz, én sokkal többre számítottam, az a pasas a néhány nap alatt teljesen az ujja köré csavart, elhúzta előttem a mézesmadzagot, én meg totálisan beleestem. Mindez olyan kellemetlenséget gördített elém, amiről soha életemben álmodni se mertem volna. Teherbe estem az esküvő napján, Tony persze csúnyán dobott, s mire kiderült, hogy állapotos vagyok, már nem tehettem semmit.
- Egészségetekre és Kellemes Ünnepeket Mindenkinek! - Húzta mosolyra ajkait Matty unokatestvérem, majd mindannyian belekortyoltunk a borospoharakba. Hirtelen hagytam abba az ivást, hisz eszembe jutott, hogy állapotos vagyok, így gyorsan le is tettem a kristályt az asztalra, s egy szalvétával töröltem meg az ajkaimat, miközben figyeltem a többiek örömét. Rémesen éreztem magam, rossz kedvem volt, magányos voltam, s el sem tudtam képzelni, hogy mit kezdjek a jövőmmel. Orvosi karrier állt előttem, éppen csak elvégeztem az egyetemet, várt rám egy rezidensi állás, nekem azonban döntenem kellett, hogy mi a fontosabb. A gondolataimban olyannyira elmerültem, hogy még csak a telefon csörgésére sem figyeltem fel.
- Srácok, Tony mindenkinek Boldog Karácsonyt kíván. - Mondta Clarisse, s csak erre kaptam fel a fejemet.
- Ma eljön? - Kérdeztem kicsit zavartan, mintha csak abban reménykedtem volna, hogy újra láthatom őt, jövendőbeli gyermekem apját.
- Nem jön el, most valahol Európában van a csapatával, ott köszöntik az új évet is. - Mesélte mosolyogva barátnőm, aki mit sem tudott arról, hogy hamarosan nagynéni lesz. Hiába volt a legjobb barátnőm, nem tudtam elmondani neki azt, hogy a bátyja faképnél hagyott engem. Szerintem nem is tudták, hogy mi történt kettőnk között, s úgy döntöttem, nem is fogják megtudni. Abban a pillanatban, még azon az estén elhatároztam, hogy soha sem fogom elmondani Tonynak azt, hogy az Ő gyermekét várom...

Azóta négy év telt el, megszületett a kisfiam, Jamie, s a szülési szabadságot követően egy las vegasi kórházban helyezkedtem el, apámhoz hasonlóan, aki plasztikai sebészként dolgozik az egyik legnívósabb kórházban. Én magam a toxikológián vagyok rezidens, de néha belátást nyerhetek a sebészeti teendőkbe is. Mindkét szakirány nagyon vonz, egyelőre azonban nem tudom eldönteni, hogy melyiket válasszam. S hogy a jövőben mi vár rám? Még nem tudom, de mindenképp szeretnék megházasodni, s úgy tűnik, már meg is van rá a megfelelő személy, Howard Johnson, étterem tulajdonos, aki talán megfelelő apa lesz majd Jamie számára.