Név: Jamael Eugene Brox
Becenév: Jam
Kor: 41
Születési hely, idő: 1973. szeptember. 17, Egyesült Királyság - London
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: rendőr
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: heteroszexuális
Jellem:
Mogorva. Ez az egyetlen szó amivel igazán tudom magam jellemezni. Nem szeretek igazán emberek közt lenni, hisz mindegyikünk egy rohadt vírus ami a földet szennyezi. A türelmem szinte nulla, jobban szeretek cselekedni. Persze mint minden rendőr én is szolgálom és védem a hazám. Mondjuk ez inkább a katonákra vonatkozik, ám egy rendőr miért ne élhetne avagy halhatna meg a saját szülőhazájáért. Na, jó én Angliában születtem, de nem tekintem otthonomnak, hisz nemsokkal a születésem után el is költöztünk onnan. Bár eddig úgy tűnhet, hogy nem vagyok éppen egy minta rendőr azért vannak jó tulajdonságaim. Például lehet, hogy nem vagyok türelmes, de mindenre odafigyelek és nehéz elvonni a figyelmem. Pontos vagyok, soha nem kések sőt inkább korábban jövök. Magánéletben másfajta a viselkedésem mint a rendőrségen, valamivel normálisabb és emberibb. Nem vagyok nagy bulizós, max lemegyek egy-egy pohár sörre, elbeszélgetek néhány emberrel aztán csókolom.
Külső:
Százhetvennégy és fél centi vagyok ami valljuk be nem túl nagy, de e mellé társul igen nagy fizikai erő. Bár a külsőm nem ezt mutatja, hisz inkább szálkás, mint sem izmos. Mindennap edzek valamit, ha éppen nincs dolgom, szóval meg is látszik. A bőröm sötét fekete, így mutatva, hogy a családunk egy tagja nem félvér. Bár negyvenegy éves vagyok, a hajam erősen őszülni kezdett, akárcsak a vékony körszakállam. Ehhez képest az arcom még mindig fiatalos, sehol egy ránc, nem mintha szégyellném ha lenne. Senki nem marad fiatal, botoxszal egy rendőr pedig nem mérgezi magát. Hisz az is csak egy olcsó ideg méreg. Általában divatos ruhákat hordok, imádom a kalapokat és az ingeket. Mivel szokásom motorozni, olyankor bandanat hordok amit néha magamon hagyok. Nem szeretem a sötétszíneket, ezért világos ruhákat veszek magamra.
Előtörténet:
Este kilenckor érek a kávézóhoz. Rohadt hideg van és én csak egy bőrdzsekit kaptam magamra. Ha minden igaz Charlie emberei már bent vannak. Ha az akció jól sül el, nyertünk. Több hónapja terveztük, követve Dominick Grooberk minden lépését. Négy embert építettünk be a csapatba, a másodikra én magam jelentkeztem. Tudták, hogy mióta a feleségem elvitte tőlem a fiam, már nem vagyok a régi. No, nem hibáztatom, hisz van benne igazság. Idegbeteg és munkamániás vagyok. Ha annyira pipa vagy, hogy telefonálás közben az egész kütyüt a falhoz baszod majd egy Colttal agyon akarod lőni, ne számíts túl jó dolgokra. Na, de ennyire térjünk el a lényegtől.
Dominick nagy fékcsikordulással áll be a kávézó mellé. Felvonom a szemöldököm és egy pillanatig átfut az agyamon, hogy vagy részeg, avagy hülye. Illetve csak nem tud vezetni. Mindegy is. Két stop tábla lett az áldozat. Úgy? Na húsz év börtön mellé még meg is büntetem. Nemsokára kiszáll a kocsiból és átkozódva rugdossa a járművet. BMW M3-as. Szép járgány, bár a gazdája elég csúnyán elbánt vele. A festék több helyen le van kopva, a kereken négy méter vastagságú sárréteg az ablak csupa karc. Hogy lehet egy drogbáró ennyire nulla? Veszélyes egy csávó az autók számára.
Még egy ideig szidja a BMW-t majd legyint egyet és elindul felém. Lóarcú, vékony fickó, sárgás bőrrel, bő viharkabáttal, fején hetykén taxis sapka. Mi a franc? Ez most drogbáró vagy valami suttyó? Nem ő az biztos, hisz akárhányszor láttuk így nézett ki. A fickó amúgy se százas. Mindegy, én most az a csávó leszek aki állítólagosan drogot akar venni és ezt egy kávézóban dumálják meg.
- Jó estét, Dominick!- köszönök rá, közben felé nyújtom az egyik kezem. Nem vagyok biztos benne, hogy akarom érezni a patkány karmait a tenyeremen.
Fanyarul elmosolyodik és megcsóválja a fejét.
- Önnek is bár a kézfogást mellőzném.
Mi a fasz? És még én vagyok a válogatós? Jól van nem baj. Pár perc múltán már bent vagyunk és egy ablak melletti asztalnál üldögélünk. Istentelenül nyomja az a Desert Eagle az oldalam amit még az akció kezdése előtt raktam az övem hátsó részébe. Alig ülünk le, máris ott terem a pincér. Mondjuk én csak Robertnek hívnám, mivel történetesen a munkatársam. És jól tudom, hogy az ő köténye alatt is megbújik egy pisztoly. Akárcsak annak a féltucat ál vendégnek akik a többi asztalnál eszegetnek-iszogatnak. Mindketten egy-egy Expressot iszunk. Hmm...legalább az ízlése jó a fickónak.
- Szóval, Mr. ....
- Lars.- válaszolom. Ez a nevem, amíg megy az akció. Andrew Lars.
- Igen, szóval Mr. Lars. Úgy hallom maga üzletelni akar velem.
- Jól hallotta. Az embereit biztosítottam róla, hogy mindkettőnk jól fog járni ezzel az üzlettel.
Dominick elmosolyodik.
- Ó hát persze! Tudja, bízom az embereimben, de...
Ekkor elkomorul az arca.
- Bízhatok magába is?
- Talán azt hiszi, hogy üres kézzel állítok be, drogot venni?
- Nem természetesen nem, csak tudja...már olyan időket élünk, ahol senkiben nem lehet megbízni. Kérem, tudná valamivel bizonyítani, hogy hajlandó az üzlet megkötésére azaz, magánál van a pénz? Úgy tudom az árakat megmondták már az embereim.
Félmosoly csúszik az arcomra. Ez könnyeben megy mint hittem. Túl könnyen. Benyúlok a kabát alá és elé teszem a kétezer dollárt. A fickó szemem felcsillan és már mohón nyúl érte ám én ráteszem a kezem a pénzre.
- Stop! Honnan tudhatom, hogy bízhatok magában?
Dominick elmosolyodik.
- Ha akarja máris hívom a futárom.
Bólintok és leveszem a kezem a pénzről. Ő pedig szépen elteszi, én pedig vele együtt előkapom a Desert Eaglet. A fickó egy pillanatig értetlenül bámul rám, csak akkor esik le neki, hogy mi vagyok mikor előveszem a jelvényt és Robert a fejét rányomja az asztalra közben pedig megbilincseli.
- Le vagy tartóztatva, barom! Jogodban áll kussolni, bármit amit mondasz felhasználható ellened a bíróságon!- darálom neki a szokásos szöveget majd a jelvényt elteszem azonban a pisztolyt még mindig rajta tartom.
Robert megcsóválja a fejét majd gyorsan megmotozza a fickót. Semmi fegyver. Semmi fegyver? Mi a szar? Ez elég fura. Közben a többiek is abbahagyják a kávézást és elindulnak kifelé. Egyikük még két rendőrt is kihív. Valószínűleg helyszíni szemle miatt. Kilépünk az épületből, mikor Dominick megszólal.
- Nem juttattok börtönbe, barmok!
- A francokat nem!- morgom miközben Robert kocsija felé visszük.
Alig pár méterre vagyunk a járműtől mikor a fickó felkiabál.
- CLARCK!!
Erre lövés hallatszik és Dominick mellkasából vér fröccsen. Egy kevés az arcomat találja el, a többi a kabátra megy. Átkozódva engedjük el a haldokló drogbárót és futunk fedezékbe. Én egy sövény mögé ugrok be, Rob pedig egy kocsi alá kúszik. Francba is, ennek a szemétnek saját embere van akivel kinyírathatja magát. Sötét van, ezért nem sok mindent látunk. Egy teljes pillanatig csend van majd az egyik rendőr hangját hallom.
- Él még az a nyomorult?
Mivel én vagyok a legközelebb Dominickhoz előre kúszok megnézni. Kapkodva veszi a levegőt és a szájából véres hab tör elő. Biztos vagyok benne, hogy tüdőn lőtték. Majdnem ott vagyok, mire újabb lövés zápor hallatszik és az arcom előtt csapódnak be a golyók. Legalább hat végigszántja Dominick testét. Gyorsan visszavetődöm a bokorba és dühömben üvöltözni kezdek.
- A kurva anyád! Legalább esélyt adnál, te mocskos strici!
Erre újabb dördülés a válasz ami viszont az egyik kocsi alól hallatszik. Rob lő. Három-négy golyó a falon pattog, majd egy ötödik lövés valakit eltalál. Az egyik tető felől jön. Fájdalmas ordítás hallatszik majd egy pillanat múlva valami tompán puffan. Mint mikor a szemetes zsákot nyolc emeletről ledobják az utcára. Reménykedve nézek ki, mire Robert is kimászik a kocsi alól.
- Rob, maradj ott!- sziszegi valaki.
A srác megcsóválja a fejét, enyhén megrogyasztja a térdét és lassú léptekkel megy.
- Rob, menj már vissza!
Nem hallgat ránk, megy tovább. BUMM! A srác a lövéstől szinte felemelkedik a levegőbe majd nagyot csattan a földön és nem mozdul. A szemem nagyra kitágul és már szaporán veszem a levegőt. Az agyamat lassan elönti a vörös köd. Azonban mielőtt elindulhatnék, hirtelen a földről felém kiállt Rob.
- Negyedik emelet, balról harmadik ablak!
Azzal amennyire telik tőle, feláll és futni kezd az autó felé. Újabb dördülés. Most egy fiatal rendőrnőt talál el kis híján, aki erre majdnem az egész tárat az említett hely felé lövi. De ekkor már az egész osztag tüzel, kivéve Robertet aki fájdalmasan sziszegve veti a hátát egy oszlopnak. Nem jutott el a kocsiig. Valószínűleg golyóálló volt rajta, hisz nincs rajta vérnyom. Mázlista. Hirtelen szirénázás hallatszik és két rendőr autó gurul be majd pár másodperces lemaradással még hat. Valószínüleg valaki hívott még erősítést. Közben mi meg a fedezékeinkből megállás nélkül lövünk. A rendőr autók keresztbe fordulnak épp úgy, hogy se minket, se az újonnan érkezett rendőröket ne találják el. Végül hárman berohannak az épületbe. Eddigre szinte mindnyájunk pisztolya kifogy és mi az izgalomtól fújtatva bújunk elő óvatosan. Közben Rob nagy nehezen odabiceg hozzám és fájdalmas képpel leveszi a golyóálló mellényt.
- Tudod milyen kurva fájdalmas ha meglőnek?- kérdezi grimaszolva.
Elnevetem magam.
- Tudom. Volt már tapasztalatom.
Odasandít a holttest felé majd vissza rám.
- Majdnem én is ilyen lettem.
Némán bólintok. Még egy rövid ideig így üldögélünk, mikor az egyik rádión egy recsegős hang megszólal.
- A lövész öngyilkos lett. Hívjatok mentő egységeket.
Robert savanyúan megcsóválja a fejét.
- Max hullaszállítót.
Megint csak némán bólintok, mire ő megböki az oldalam.
- Tényleg, lesz valami ebből a Las Vegasi rendőrséggel?
- Ja. Egy hét múlva áthelyeznek.- válaszolok majd hátradöntöm a fejem.
Ott abban a percben csak egy valamit éreztem: kurva álmos voltam.
Kezdőlap 
Tárgy: Jamael Eugene Brox 
12.02.14 8:48
