Név: Axel Wainford
Becenév: Axel, Axe
Kor: 19
Születése hely, idő: 1995-10.-08./ USA- Birmingham
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Vandál
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Engem lehet szeretni, meg utálni. Az az egy biztos, hogy senkire se vagyok semleges hatással. Én is olyan vagyok, mint a drog. Nem lehet nélkülem élni, de van aki gyűlöl, és kerül mint a pestises öreg nénit. Gyűlölöm, ha megmondják, hogy mit csináljak, vagy elkezdenek kioktatni. Ezért sem vagyok jóban a papussal, na meg azért sem mert kirakott. A kedvességem akkor mutatkozik meg a legjobban, ha kell valami, de a haverok kivételek. Velük mindig jó fej vagyok, vagyis majdnem mindig. Szeretek veszekedést kezdeményezni, na meg bunyót is, és nekimegyek én a fekete öves kétszáz centis faszinak is. Nincs bennem veszély detektor, és tudom, hogy a futás nagyon is hasznos, szóval ha baj van és nincs senki aki segítene akkor gyorsan eliszkolok. Nem vetem meg az erőszakot, a nőkkel sem vagyok gyengéd, de azért próbálkozok. Kiszámíthatatlan vagyok, főleg akkor amikor be vagyok lőve. Nem lehet tudni, hogy elkezdek-e dühöngeni vagy elalszok a kocsi hátsó ülésén. A gyerekességem felülmúlhatatlan, semmit se veszek komolyan, főleg nem magamat.

Külső: A 173 centimmel a "törpézés" középpontja vagyok, de ezt már megszoktam. Egy ideje jól elhagytam magamat, lassan elfogyok, de ez már nem is érdekel. A majdnem teljesen csöves életmóddal ez együtt jár. Kidobtak, ugyebár, szakács pedig nem lettem hirtelen. A hajam világosbarna, de mostanság fakulok. A szemem zöld, a szívem tiszta...vagyis a szemem zöld. A ruháim nem márkásak, a cipőim sem. Ennek legfőbb oka az, hogy általában nincs is rajtam cipő, de ha van, az is valami szakadt, használt csuka. Pár naponta lopok valahonnan cuccokat, és akkor nem úgy nézek ki, mint egy részeges hajléktalan, ami valójában mindig vagyok.

Előtörténet: 1995-ben születtem Birminghamben, Alabamában. A szüleimről csak annyit, hogy apám hangmérnök, anyám meg eladó volt az egyik optikai szalonban. Az jó kérdés, hogy ők ketten hogy találtak egymásra, de valójában kurvára nem érdekel. Az óvodát átugorhatjuk, ott úgysem történt semmi érdekes. Sőt, abban is szinte száz százalékig biztos vagyok, hogy mindenkit az érdekel miért lettem és hogyan lettem drogos meg ilyesmi. Jól van, senkit se akarok untatni, vágjunk is a közepébe. A telefonokat tessék jó mélyre eldugni, nem kell a gyerekvédelmiseket hívni. Tizenkettő voltam, amikor először találkoztam ezekkel a nyalánkságokkal, de először is a cannabissal. Ez az egész egy házibulin történt. Tudom, kis szarosként semmi keresnivalóm se lett volna ott, de pár idősebb haveromnak hála, - akik valószínűleg nem azért lógtak velem, mert olyan atom nagy arc voltam, hanem inkább azért, hogy később nagy vevőjük legyek - szóval nekik hála kerültem be ebbe a buliba. Akkor még fogalmam se volt arról, hogy mi a francot csinálok, de ez megtörtént egyszer, kétszer, háromszor, és szép lassan nem tudtam leállni. Később közelebbről is megismertem a kokaint, marihuánát, és a hasist is. Természetesen ez nem ment egyik napról a másikra, eltelt bő egy év mire komolyan űztem az ipart. Természetesen a szüleim nem voltak hülyék, kivéve apámat, de ez majd később jön. A fejemhez vágták, hogy nem lesz belőlem semmi, ami igaz is, mert még elkezdeni se tudtam a középsulit, amit egyáltalán nem bánok. Ekkor tájt ismertem meg Anthonyt, aki a legjobb haverom lett. Először nem tudtam, hogy ő is olyan mint én, sok értelemben, de ettől csak még nagyobb cimbik lettünk. Mindig szívatom, piszkálom, de ha bajban van akkor futok, rohanok, repülök és megmentem a seggét. Ehh..sokszor mondjuk ő menti meg az enyémet, de ez nem olyan lényeges. Visszatérve a szép, gyermek éveimre, apámékkal megromlott a kapcsolatom, szinte csak a veszekedés ment otthon, de ez nem csak én miattam. A két jómadár nem élt harmonikus kapcsolatban, néha ment a pankráció nagyban, plusz az üvöltözés is. Ennek meg is lett a következménye, tizennégy lehettem mikor anya meghalt, szívrohamot kapott. Valami kib*szott nagy csoda folytán apám akkor hirtelen elkezdte szeretni, és engem vert meg azért, mert meghalt a felesége. Nem tudtam ez ellen mit tenni, visszaütni se tudtam, meg azért ahhoz meg elég kicsi kölyök voltam, hogy kárt tudjak tenni benne. Az elkövetkezendő két évben minden csak rosszabbra fordult, elkezdtem tartozni a dílereknek, ha nem jutottam hamar a cucchoz, piához vagy bagóhoz akkor konkrétan idegbeteg voltam, vagy pont az ellenkezője, leültem az úttest közepére és nyáladzva ütögettem a betont. Más haverjaim, köztük Anthony, ki tudtak segíteni, ezért szerencsére nem is vertek agyon. Anthony családi háttere minden volt, csak nem fényűző, ezért apám úgy döntött, hogy nálunk élhet. Nem, nem pedofil az öreg, csak úgy gondolta, hogy Anthony egyenlő Jézussal, és majd segít nekem megjavulni. Szegény azt még máig nem tudja, hogy a haverom nem jófiú, de még ha az is lenne, nem tudna segíteni abban, hogy leszokjak, és nem is akarnám, hogy segítsen. Anya halála engem is megviselt, nehogy azt higgye valaki, hogy kőből van a szívem. Csak én nem vertem apámat, hanem ittam. Ez a különbség köztünk. Anthonyval, az öregemmel és velem együtt elköltöztünk, egy jobb élet reményében, Miamiba. Elkezdtem ott a középsulit, de hamar kicsaptak. Nem akarom kiemelni, hogy miket csináltam ott, mert azok még szerintem is gyomorforgató dolgok. Tizenhat voltam, amikor a apuci úgy döntött, hogy kirak a házból. Azt mondta, hogy amíg nem tudok leállni a szerekkel, nem vagyok a fia, és nem mehetek haza. Anthony bezzeg maradhatott. Miamiban sem angyalkák élnek, de ez nem is baj, mert szereztem egy új havert, Dave-t. Nem olyan elzüllött mint én, vagy ha igen akkor nagyon jól titkolja. Tőle szoktam vásárolgatni, de nem csak azért bírom. Nem egy sorozatgyilkos, deformálódott idegrendszerű csávó, és ezt csípem benne.
Aztán egyik napról a másikra eszembe jutott, hogy még vannak más rokonaim is. Kapásból kettő is, igaz az egyiküket még nem is igazából láttam, és kötve hiszem, hogy ismerne engem. Sebaj, egy próbát megér. Stoppoltam, buszoztam, míg végül Las Vegasba értem. Most itt vagyok, kérdés mi lesz az után, hogy becsöngetek?