Jellem: Hogy én mennyire utálok magamról beszélni, de végülis valahol el kell kezdeni, hogy megismerj, nem igaz? De mi van, ha én nem akarom, hogy megismerj? Mi van akkor, ha el akarom mindenki elől rejteni a valódi énemet? Vérbeli magányos farkas vagyok, de ez néha hátrány. Hogy itt mire is gondolok? Hát arra, hogy nem vagyok valami harcias. Kerülöm a verekedéseket, balhékat, vitákat másokkal. De ettől még kiállok a magam igazáért, aminek nyilvánvalóan nem örül mindenki és emiatt alakulnak ki a már fentebb említett balhék. Jó mi? De rendben, legyen neked gyereknap és pár infót elmondok még ezen kívül.
Régen, még gyerekként tengerész akartam lenni, vagy kalóz ... de végülis a fotózás mellett tettem le a voksomat, illetve a rajzolás mellett. A kamerám lencséjén át olyat is megláthatok, ami felett mások simán elsiklanak. Minden apróság a szemem elé tárul. Viszont nem szeretem ha én vagyok a lencse innenső felén, vagyis ha engem fotóz valaki.
Mit is még ... Oh igen. Szeretem a hasam. Most nem a külsőségre gondolok, hanem az evésre. Szeretek enni és nem vagyok válogatós, ez okból jó szakács is vagyok. Nem iszok sűrűn alkoholt, csak alkalmanként. Sosem vágytam arra, hogy tök részegre igyam magam és a jó öreg rókával és a vécécsészével kössek szorosabb barátságot, esetleg valami kapualjban ébredjek.
Nehezen leszek szerelmes, de akibe igen, arra még az életem árán is vigyázok. Elég romantikus alkat vagyok, de ezt nem kell feltétlenül kiírnom a twitterre.
Nem tudom ... ha érdekel még valami, keress meg, de a szavaknak is ára van.

Külső: Milyen a külsőm? Egy szóval érdekes. Festett fekete hajam miatt sokan azt hiszik, hogy emó gyerek vagyok. Pedig nagyobbat nem is tévedhetnének. Dehogy vagyok én emó. Nem vagdosom magam, nincs egyetlen heg sem a csuklómon és sosem akartam véget vetni az életemnek, mert az milyen keserű és nyamvadt. Viszont bármennyire is igyekszem megértetni ezt az emberekkel, valljuk be nem sokat segít az sem, hogy vasalom a hajam. Talán ez az egyetlen rész amit utálok magamon. A hajam. Felettébb göndör és miután gyerekként sokan piszkáltak miatta és hasonlítgattak a bárányokhoz, úgy döntöttem ez az egyetlen módja, hogy úgy álljon, ahogy akarom. Volt már hosszú, középhosszú, de most a rövid korszakomat élem épp. Nem az a nagyon rövid, hanem ... Úh, hogy is magyarázzam el. Szóval elől hosszabbra van hagyva, így ha nem simítom oldalra, akkor vasalt állapotában belelóg a szemembe. Azokba a sokatmondó kék szemeimbe, ahogy az anyám szokta mondani. Egyébként a "csodás hajkoronám" eredeti színe barna.
Nem vagyok sem meleg, sem transznemű, de ettől még néha én is használok szemceruzát. De csak ezt. Semmi szájfény, alapozó vagy más szépségápolási cucc.
Piercingem viszont van, nem is egy, ahogy a tetoválásokat sem vetem meg. Ez utóbbiból több is van mint elég, se még akarok. A tetoválásaim az életem részévé váltak és sosem bánta meg egyet sem. Szerencsére tudom hogy hova kell menni, ha jó minőségű alkotást szeretnék.
Lássuk csak mi maradt még ki? Majdnem elfelejtettem az öltözködést. Hát az még egy külön fogalom is lehetne akár, de otthon a bakancsgyűjteményemet bárki megirigyelhetné. Ide csak egy párt hoztam a lábamon. Ami a ruháimat illeti legtöbbjük fekete, emellett van még fekete és egy kis fekete is megtalálható valamelyik sarokban. Szeretem a szakadt farmerjaimat, a láncaimat és a mellényemet. A piercingjeim mellet ékszereim is vannak, de semmi csajos. Nyaklánc, karkötő, kendő és kész. Az egyetlen különleges darab, egy érme, amit a szülőanyámtól kaptam. Nem tulajdonképp miatta tartom meg, inkább amiatt, hogy mindig emlékeztessen, mennyire álszentek tudnak lenni az emberek. Senki nem érintheti, nem veheti le rólam, vagy veheti fel.