Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Név: Shawn Tries Becenév: Shawn Születése hely, idő: 1978. augusztus. 21. New York, USA Tartózkodási hely: Las Vegas Csoport: szenvedélybeteg Anyagi háttér: Középosztály Szexualitás: Heteroszexuális Avatar alany: Jonathan Davis
Ki vagyok én...?!
M Külsőleg nem vagyok valami feltűnő személyiség, ahogy szokás mondani, afféle szürke kis egér vagyok. Csöndesen elvagyok a magam dolgaival, nem szokásom különösebben feltűnösködni. Nagyjából 175 cm magas lehetek, ehhez társul úgy hatvanöt kiló. Nem vagyok valami sportos testalkatú, sőt soha nem is volt különösebb ezekhez hasonló elfoglaltságom, ehhez képes vékony testalkatú vagyok. A testemen szerte találhatóak tetoválások, főleg egy amit máig nem bántam meg, a "Mama i hate you" felirat a mellkasomon. Mivel tíz éves korom óta növesztem a hajam, így az igencsak hosszú lett, ezért egy idő után ezt rasztába fontam be. A szemeim sötétbarnák, jóformán feketék. Bár néha kontaklencsét hordok, mégis többször látható rajtam a vékony keretes szemüvegem. Arcomat az állandó vékony bajusz és a kecskeszakáll fedi. Mindkét fülembe van fülbevaló a szemöldökömben pedig piercing. Nos viselkedésileg...hmm...ki vagyok égve. Ezért máig járok pszihológushoz és gyógyszereket kell szednem. Gyermekkori traumák miatt, nos ha mondható ilyen, enyhe skizofrénia és dühkitörések kínoznak. Passzív hozzá állásom van szinte az egész világhoz és ezt az emberek teszik. Igen, mind az emberek hibája.
Életem, létem, világom
Utálom. Rohadt életbe ő cseszte el az életem. Nincs testvérem és a vérszerinti szüleim halottak. Anyám volt az első, nyolc éves koromban követte apám. Tudta, hogy meghal. Lejáróban az életem. Anyám beteg volt, tüdőrákba halt meg. Nem is emlékszem rá egyáltalán, képet se láttam róla soha. Apám nos öngyilkos lett. Nem kertelek. Elvett egy nőt és...uh, jézusom. Az a nő. Marien Lous. Félig spanyol volt és elmebeteg. Miatta csesződött el az életem. Két évig voltak együtt apámmal, aki aztán a halálba menekült. Nem tudom pontosan mi volt a baja, de nem bírta tovább és egy nap leugrott a Golden Gate hídról. Ezt persze egy nyolc éves gyerek nem egy könnyen fogja fel, így a nevelőanyám csak annyit mondott, hogy apám elköltözött. Ez engem rendesen odatett lelkileg és akkoriban Mary, ahogy én hívtam, egész normális volt. Akkoriban bírt velem foglalkozni. Aztán egy nap elpattant az agya és utána jöttek a legbizarabb dolgok. Nem... nem tudok róla beszélni....ki az a beteg aki megerőszakolja a kilenc éves nevelt gyerekét? Ki az a beteg, aki éjszakánként bejár a gyerekét megverni miközben az édesen alszik? Ki az a beteg aki kizavarja a kertbe a gyereket és két napig egy póznához kötve tartja ott? Ki az?! Ez a rohadt kurva így tett engem tönkre!! Minden éjszaka a mocskos halálát kívántam és egyik nap mikor ki akart kötni az ágyamhoz, a kibaszott combjába beledöftem egy ollót!! Ezután menekültem el tőle és kerestem segítséget. Eredmény? Irány a pszichiátria. Komolyan nem voltam még tizenkét éves és ott kellett rohadnom bent egy rohadt elmebetegeknek kiállított szobába, miközben gyógyszereket tömtek belém és a gyógyulás útja felé sodortak. Ennek hála, tényleg kurva nagy segítség volt, ma már gyógyszereken kell élnem és nyugtatókat kell szednem. Néha üvöltözve csapkodok a házamba és szorongva ülök bent a szobámban. Vannak azonban tiszta pillanataim, sőt most már egyre kevésbé vagyok dilis, ilyenkor járok el a legtöbbször dolgozni. Nemrég lettem pultos Las Vegas egyik kis kocsmájába. Alapjáraton ugyanolyan ember vagyok, ha nem nézzük a múltam.