Marcus & Freya

Ha a képekért felelős személy nem említi meg az összeg értéket fogalmam nem lenne róla mégis mennyiért keltek el azok a bizonyos képek, mivel jó magam meg sem számoltam egyszerűen csak belecsúsztattam a pénzt egy borítékba, amit aztán elküldtem a megfelelő címre a Bosworth házba. Talán nem számít rá, de megmondtam, hogy nekem ebből a pénzből egy dollár sem fog kelleni, csakhogy annyival is boldogabb legyen és ezzel nagyon remélem, hogy lezárhatjuk az ismeretségünket. Óriási hiba volt a részemről vele ábrázolni azokat a képeket és még kiállításra is kerültek, bár az nem az én hibám volt, de most már ez is lényegtelen, a lényeg, hogy elkelt mind a kettő nekem viszont nincs szükségem arra a pénzre, gondolni se akarok rá, látni se akarom, ahogy az unokahúgom se. Tovább közös munkáról pedig szó nem lehet. Egyszeri ajánlat volt, de szerencsére elutasította. Én pedig szerencsére meggondoltam magam. Kizárt, hogy vele dolgozzak együtt, különben ha azt akarom lesz még húsz másik lány a helyére, aki modellt állna nekem és lefogadom sokkal jobban is szórakoznánk.
- Finomabban nem lehetne? - Ordibáltam ki miközben lefelé jöttem az emeletről, hogy ajtót nyissak, ha jól sejtem éppen az unokahúgomnak. Furcsa módon a bátyámra számítottam volna inkább...
- Mit akarsz? - Támaszkodtam meg egyik kezemmel az ajtóban, másikkal pedig az ajtófélfában, hogy még véletlenül se akarjon bejönni és ha megpróbálná, akkor szépen visszatolhassam oda, ahol most áll éppen. Hmm, hát így első ránézésre dühösnek látszik, nagyon dühösnek. Kár, hogy ez engem hidegen hagy, de van egy olyan érzésem, hogy kénytelen leszek végighallgatni, más különben addig fogja ököllel ütni az ajtómat meg óbégatni, amíg végig nem hallgatom, azt pedig igen csak rosszul viselném.

Marcus & Freya

- Te meg mégis miről beszélsz? Szó sincs semmiféle bosszúról. Az a pénz a Tiéd. A Te képeidért kaptuk, de nekem nem kell. Az egész összeg a Tiéd. De mivel annyira elvoltál foglalva a felháborodásoddal, hogy a bankszámlaszámodig már nem jutottunk el, hogy másképp nem ment, kénytelen voltam így eljuttatni hozzád... - Mindezt normál - számomra legalábbis - hangnemben és higgadtan közöltem vele. De be kell vallanom nagyon is élvezem és a kedvemre való a helyzet, bár nem áll szándékomban semmiféle bosszút állni, egyszerűen csak nem érdekel. Ha annyira bosszút akarnék állni, akkor megtehettem volna azzal a bizonyos rajzzal, amit kénytelen voltam róla elkészíteni, egyből előhozakodhattam volna vele.
- De miből gondolod, hogy ez engem most érdekel? Nem érdekel... Csinálsz, amit akarsz. Már a Tiéd. Csak ne feledkezz meg róla, hogy Te problémáid nem az enyémek. Talán kicsit előbb kellett volna gondolkodni kislány. - Mert nálam ezzel már nem fog semmire menni, semmit sem fog elérni, legfeljebb betuszkolom a kocsiba, hazaviszem és közlöm, hogy a bátyámmal, hogy kössön már végre rá pórázt vagy bánom is én, de nem vagyok rá kíváncsi és szerintem inkább azt se akarja, hogy én adjak magyarázatot a bátyámnak arról a pénzről, ami a lányát illeti a képekért, amihez egyszer a ruháit is ledobta, kár, hogy azok nem aktok lettek.
- De ha jól emlékszem azt is közöltem veled, hogy miután meglesz a pénz, elkapod és nem akarlak látni, szóval lenne még valami vagy belátnád végre, hogy ezt bebuktad? - Tudom, nehéz lehet elismerni, hogy nagy falat volt ez neki, de veszíteni is tudni kell, sőt a világnak szüksége van vesztesekre. Nem az Ő hibája. Ez biztosan Bosworth féle családi vonás.  

Marcus & Freya

- De. Talán. De miért is érdekelt volna. Esetleg, ha a megnyitó esten képes lettél volna viselkedni másképp, mint ahogy azt megszokhattuk... De nevetséges voltál. Tehát még mindig nem világos a számomra miért is kellett volna figyelemmel lennem rád vagy arra, hogy a bátyám mit fog erről gondolni... Tényleg, legalább mond, hogy Ő volt a szerencsés megtaláló a borítéknak? - És ennyivel már be is lenne aranyozva napom. - Bár ebben az esetben attól tartok lesz még egy hívatlan vendégem ma. - Na az lesz a napom csúcspontja, ha még ide is elpofátlankodik. Azt hiszem világosan kifejtettük egymás számára legutóbb, hogy kettőnkben nincs semmiféle közös vonás, de legfőképp beszélnünk nincs miről, miután az egyetlen személy, aki megpróbálhatott volna összekötni kettőnket már halott.
- Hűha... Talán mégis csak van némi eszed. - Ha most némileg jobb kedvem lenne még meg is tapsolnám, hiszen ezek után megérdemelné. - Na és mond csak, erre egyedül jöttél rá vagy segített benne valaki? - Oké. Kezdek jól szórakozni, aminek szerintem Ő nagyon nem fog örülni.
- Akkor csináld jobban, mert kezdek jól szórakozni. - Elképzelésem sincs róla ezt mégis hogyan szeretné megvalósítani, de kíváncsian minden zsigeremben megfeszülve érdeklődve várom.
- Talán mégis csak kezdhetünk még valamit azzal a rajzzal... - Igen, azzal a bizonyos rajzzal, amit egyelőre még nem égettem el, valahogy még nem jutottam oda. Tény, hogy kár lenne érte, de attól függetlenül, hogy azt az én munkám bánná nehéz szívvel, de képes lennék elégetni.
- Vagy esetleg lenne kedved velem együtt elégetni? - Vetettem fel az ötletet. - Úgy is mindig közös nagybácsi-unokahúg programokat akartál. - Valamiért az az érzésem, hogy naiv módon még mindig azt hiszi, hogy bármi esélye is lenne, ha velem kezdene. Nos, ehhez csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy ezért az ostobaságért már érdemes volt ma felkelni. 

Marcus & Freya

- Nos, gratulálok hozzá. - Mindössze ennyit tudtam hozzáfűzni a szavaihoz, többet nem is állt volna szándékomban és azt gondolom, hogy már elkapta érte, ami járt az egészet, szóval nem értem mit akar még mindig. Részemről nincs mit mondanom és különösebben látni se akarom, hallgatni a csipogását meg aztán még kevésbé. A következő kijelentése hallatán viszont egyenesen kibukott belőlem a nevetés. Hát ezt nem hiszem el. Akarva se csinálhattam volna jobban.
- Nem, csak szimplán hidegen hagynak a próbálkozásaid. Ez a két dolog között van némi különbség, vagy nincs? - Végül is édes mindegy, ami engem illet. Tényleg nem érdekel mivel próbálkozik a legkevésbé sem. Eleinte még foglalkoztatott fogalmazzunk úgy, de mostanára lealacsonyodott arra a bizonyos szintre, ahonnan lejjebb süllyedni már nem lehet, így már nem érdekes.
- Hűha... - Jegyeztem meg maximálisan higgadtsággal a hangomban, de még mindig jól szórakozva ezen. Most aztán össze-vissza csináltam magam. Most komoly, halál komolyan megfenyegetett ez a kis taknyos csitri? Mégis mihez kezdhetne? Ez még viccnek is rossz, egészen annyira, hogy még erőltetve sem tudnék nevetni rajta. De azért, ha most lenne a zsebemben egy zsepi azt odaadnám neki, hogy előbb törölje meg az orrát és utána pattogjon.
- Hmm, nem is, meggondoltam magam. Emlékek kötnek ahhoz a rajzhoz, az olcsó unokahúgomról meztelenül. Kár lenne érte... Felbecsülhetetlen értéke van. Talán mégis megtartom arra az esetre, ha nosztalgiázni lenne kedvem. Szóval, mégsem aktuális és most ha nagyon szépen megkérnélek rá kimásznál a képemből? Durván sérted a magánszférámat. - Más körülmények között talán még tudnám is értékelni a gyengécske, de annál igyekvőbb próbálkozásait, amik ettől független persze még mindig szánalmasak, de igazság szerint annyira gyűlölöm már csak azért is, mert köze van a bátyámhoz, hogy képtelen vagyok rá.  

Marcus & Freya

- Szerintem meg engem a legkevésbé sem érdekel mit kellene csinálnom. Megtartom... Eladom jó pénzért. Talán összehozok még pár példányt belőle, ha esetleg rákapnának. Talán még jótékonykodnék is belőlük. Na mit szólsz? - Valamiért az az érzésem, hogy Ő nem fogja annyira értékelni az ötletemet. - Az a rajz pedig kell, hogy valamiről mintázhassak, bár lehetséges megváltoztatok benne pár apró vonást. - Ezekkel a szavakkal már egyáltalán nem csak bántani akarom, komolyan gondolom, megtenném. Miért is ne használhatnék ki minden egyes szinte már kínálkozó alkalmat, hogy megalázzam? Sőt ezzel már mondhatni két legyet egy csapásra, mert ezt már a bátyám sem nézné jó szemmel, hiszen ez már milyen megalázó is lenne az egész családra nézve, hogy a lányuk ilyen olcsón viselkedik, hogy képes meztelenül modellt állni a nagybátyjának. Undorítóan hangzik? Nemde. De igen.
- Szóval, ha azt hiszed nincs mit veszítened azzal, hogy adod itt nekem a baszatlan szűzkurvát, akkor előreszólnék, hogy nagyon is van, szóval lásd be végre és szűnj meg számmora még mielőtt belőled lesz a város legolcsóbb lotyója, aki szinte fillérekért ledobja a ruháit. - Ő sem akarhatja, hogy túl komolyan vegyem a hadüzenetét. Ne akarja... Először is, mert nem vagyunk egyenrangúak és ez nyilvánvaló, másodsorban, mert annak a háborúnak nagyon sok fájó pontja lenne.   

Marcus & Freya

- Már kezdtem azt hinni, hogy soha nem fogom ezt hallani a szádból. Azt hiszem ezért ma még felbontok egy üveg pezsgőt is annak örömére, hogy az unokahúgom megvilágosult, bár elég sokáig tartott, de hát úgy tartják jobb későn, mint soha. - Belőlem pedig egyáltalán nem fog kicsikarni semmiféle együttérzést, megértést, bűntudatot vagy akármit. Eleinte is megmondtam, hogy a mi kapcsolatunk csak is így végződhet és őszintén szólva alig vártam, hogy ezt végre Ő is belássa. Pokolian hosszú időbe telt, de megérte, ha ezek után nem fog a nyakamra járni, de ha mégis, nos akkor ostobább, mint képzeltem, mert fogalmam sincs meddig vagyok képes elmenni, mindez csak egy kis ízelítő, pusztán szavak, mivel nem látom értelmét annak, hogy bármit is bizonyítsak, arról nem beszélve, hogy már régen veszített, de ezt nem az én dolgom beláttatni vele. A kis naiv azt gondolta Ő fog megtörni engem. Nos, én viszont úgy gondolom, hogy ez fordítva esett meg.
- Nem, nem, nem. Nagyon tévedsz, mint mindig. Ez nem bosszú. Ez csak egy lecke volt és bízzunk benne, hogy megértetted a mondanivalóját, más különben csúnyán is végződhet. A szánalmas apád tönkretette az életem a puszta létével. Itt az ideje visszavágni. - Még keresem az erre legmegfelelőbb eszközt, persze az unokahúgom is megteszi egynek, de nem alapozhatok mindent csak rá. - Te pedig a lánya vagy. Kíméld meg és ne keress többé, mert Téged foglak felhasználni és veled fogom tönkretenni az egész családot. - Ez pedig nem fenyegetés volt, hanem sokkal inkább ígéret vagy egyfajta figyelmeztetés és egyáltalán nem üres.
- Aggódom? Érted? Hálás vagyok, de nem rendeltem udvari bohócot. Szóval próbálkozz máshol ezzel a pocsék humorérzékkel. - Véleményem szerint nem kérdéses, hogy a legkevésbé sem érdekel, hogy mi van vele, eddig sem érdekelt és ezután sem fog.
- Köszi, hogy benéztél. Nagy öröm volt újra látni Téged... - Kúszott egy döghöz méltó mosoly az arcomra, miközben utána szóltam még pár kedves szóban, ha már i]y távozik.