Hogy milyen is vagyok? Jellemem, mint a legtöbb emberé nem egyszerű, de kezdjük akkor a pozitívnak mondható tulajdonságaimmal. Kitartó vagyok, mert amit eltervezek, valamilyen célt kitűzök magam elé, azt mindenképp véghez is viszem, semmit sem hagyok félbe. Mondhatni tanulékony is vagyok, hisz könnyen, és gyorsan megtanulok szinte bármit, emellett megbízhatónak tartom magam. Aki elnyeri a bizalmam, biztos lehet abban, hogy nem fogom elárulni, cserben hagyni, a barátaim szinte mindenben számíthatnak rám. Magabiztos is vagyok, mert csak olyanba fogok bele, amiben teljesen biztos vagyok, ezért nem is bizonytalanodom el soha a dolgomban. És persze eléggé kreatív. Szinte mindenre van valami új, esetleg nem teljesen hétköznapi ötletem, ami másnak akár soha az eszébe sem jutna. Legtöbbször pedig vidám, és mosolygós vagyok, nem hagyom, hogy bármi elrontsa a kedvem, de van, mikor nálam is betelik a pohár. Na de az éremnek is két oldala van...
A jók után, most következzenek a kevésbé jó tulajdonságaim. Alapjáraton az őszinteség jó dolog, de van, mikor az ember már átesik a ló túloldalára. És sajnos ebbe a kategóriába tartozom úlzottan őszinte vagyok, nem szeretek hazudni, mindig kimondom a véleményem, soha nem köntörfalazok, bár gyakran olyan szóhasználattal, ami nem épp kedves, és ezzel gyakran megbántom az embereket, még ha nem is akarom. Hirtelen haragú is vagyok, könnyen dühbe gurulok, és ilyenkor szokásom lehordani mindenkit, aki épp megharagított, de ez olyan gyorsan tűnik el, amilyen gyorsan jött, és persze gyakran meg is bánom azokat, amiket ilyenkor  mondok. A munkamánia a következő rossz tulajdonságom. Szinte mindenem a munka, amibe ha belevetem magam, akár még - egy kis túlzással - éhen is halnék, ha nem emlékeztetne valaki, hogy enni is kéne. De nálam mindig első a munka, ebbe temetkezem mindig, ha valami - vagy valaki - elől menekülni szeretnék. Csökönyös is vagyok, mert amit elhatároztam, vagy amiről úgy gondolom, hogy úgy a jó, attól senki nem tántoríthat el, ragaszkodom az elképzeléseimhez, és eddig még nem is akadt olyan ember, aki meg tudta volna változtatni a véleményem. Imádom a küzdősportokat, főként a karatét, amiből megszereztem már a fekete övem is, s ezen tudásom nem félek használni a küzdőtéren kívül sem. Emellett a másik nagy szenvedélyem az olvasás, mindig van nálam legalább egy jó vaskos könyv, sok szabadidőmet a könyvek között töltöm. Oh és még valami: utálom, ha valaki belemászik a személyes terembe, ilyenkor előfordul, hogy "önkéntelen idegrángásaim" lesznek, és az illető a csinos - vagy nem csinos - pofikáján viselheti egy darabig jó esetben a kezem nyomát. Jó esetben...
Mint te is látod, nem vagyok túlzottan magas, emellett még vékony is vagyok, de a kellő helyeken szépen domborodom. Többen meg is jegyezték már, hogy olyan kis aranyos, és törékeny. Persze a karaténak köszönhetően van rajtam némi izom, nem sok, de pont elég. Kerek arcom van, kis pisze orral, nem igazán telt ajkakkal, és zöldes-barnás szemekkel, amiket én kifejezetten utálok. Hajam sötétbarna, és körülbelül hátközépig ér, amit általában összefogva hordok, hogy ne nagyon zavarjon. Ruházatom már-már a rockosabb stílusra hajaz, imádom a bőrkabátokat, és ruhatáramban főként fekete holmik találhatók meg. Nem igazán vagyok a sminkelés híve, max valami enyhébb rúzst kenek a számra, amúgy meg jobb szeretem a természetességet.