Lassan már egy hónapja, hogy ide költöztem. Egészen kezdem megszokni az új környezetet és embereket. A lakásom is alakulóban van, bár még vannak itt-ott hiányosságok amik pótolva lesznek, hamarosan.
A nap sugarai erősen égették az arcomat, kilépve a hűvös házból. Ma hivatalos vagyok a munkatársam lányának a születésnapjára és még nem tudom, hogy mit vehetnék neki. Tíz éves lesz, de én mindig nehéz helyzetbe csöppenek az ajándékozás terén. Pár óra és kezdődik is a buli.
Beültem az autómba és elvezettem a kedvenc hobbi boltomba. Szerintem ott találok neki való ajándékot.
A parkoló tömve volt és a kocsik egymás hegyén-hátán álltak. Sikerült lestoppolnom egy kiálló autós helyét. Bent sem kongott a bolt ami egyébként nagyon tágas. Elindultam a gyerek játékok felé, ahol döbbentem néztem a polcokon sorakozó játékokra. Semmi olyat nem láttam, amit érdemes lenne megvásárolni egy tíz éves gyereknek. Barbie babák, plüssök, kisebb-nagyobb játék babák stb..Ezekből biztos kap egy jó párat. Én valami olyat szerettem volna, ami maradandó. Így a választásom egy iskolatáskára esett ami saját kreativitás alapján díszíthető a hozzá járó filcekkel. Úgy gondoltam, hogy ennek később is hasznát veszi és egész jó kis kézügyességgel rendelkezik a kis csaj. Vettem még hozzá csomagolópapírt, üzenő kártyát, masnit és egy dísztáskát. Mire a kasszához értem, azt hittem, hogy ki állok a vallásomból. Bár ne értem volna, vagy legalábbis az öt kasszából nem pont ahhoz. Olyan személy ült a pénztárnál, akit enyhén szólva nem szívlelek..
Megan Bennett, aki elszerette az exem, akivel már 3 éve megszakítottam a kapcsolatot. Csúnyán átvertek, amit én azzal fokoztam, hogy kirúgattam Megan-t a munkahelyéről. Munkatársam és jó barátom volt, akiben megbíztam, egészen addig míg rajta nem kaptam őket az étterem hátsó raktárában. Felszolgálóként dolgoztam ott, vele együtt, de miután rájöttem, hogy mit csinálnak a hátam mögött, Megan-nak távoznia kellett. Ezt azzal értem el, hogy a legdrágább bort beletettem a táskájába és amikor haza felé tartott, ellenőriztettem a főnökkel, aki persze nem díjazta a kis trükköt, így hát kirúgta a kis cafkát. Én persze, “semmiről sem tudtam” és Megan ugyan így hitte a paraszt exemmel együtt. Nem voltam ugyanis olyan buta, hogy jelenetet rendezzek, a háttérben szépen intézkedtem. Azok után, hogy kirúgták elmondtam neki és Félix-nek is, hogy mindenről tudok. Persze, szó szerint sosem vallottam be, amit tettem, de ez ma már egy nyílt titok. Én szakítottam Félix-el és úgy éreztem, hogy kiegyenlítettem a számlát. Mind ez már a múlté.
De ma, újra egymás elé sodort a sors. Mikor megláttam, hogy ő az, legszívesebben sarkon fordultam volna, de már nem tehettem. Egyesével mindent a szalagra pakoltam, és a pénztárcámért nyúltam a táskámba. Egymás szemébe néztünk, majd egy hirtelen mozdulattal megszakítottam ezt, és elfordítottam a fejem.
-Na csak. Te itt? -kérdezte az arckifejezésem konstatálva. -Miért olyan meglepő ez? -kérdeztem flegmán vissza. -Inkább az a furcsa, hogy itt vagy. Vegas-ban. Mikor jöttél ide? -megálltam a vásárolt holmik elpakolásával és ránéztem, kissé fenyegetően. -Na, jól figyelj rám. Nem vagyunk mi olyan jóban, hogy beszámoljak neked az életemről, és nem is kell erőltetni magad. Ami volt, elmúlt, de nem felejtek. Ha tudni akarod, ide költöztem és ha még itt is cseszegetni akarsz, még jobban megszívod. -mondtam, gúnyos mosollyal az arcomon. -Értve vagyok? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel. -Hogyne. -Fizettem és amilyen gyorsan csak lehetett, el is jöttem.
Pár óra múlva, már Emma lakásánál csengettem a születésnapi zsúrra érkezve, becsomagolt ajándékkal és egy doboz bonbonnal. Nem rég óta ismerem Emmát, azóta mióta ideköltöztem és munkába álltam, mint pincérnő, itt is. Úgy látszik, ez a meló mindenhol bejön. Szóval, nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki közöttünk és amikor csak tehetjük, találkozunk.
-Sziaaa, Bess! -Nyitott ajtót nagy mosollyal. -Szia, Emma. -Ölelés után beljebb estem és már át is adtam az ajándékot a lányának, Sarah-nak. -Remélem tetszeni fog. -amikor kibontotta a nyakamba ugrott mert kiderült, hogy már régóta vágyott egy ilyenre. -Nagyon szépen köszönöm, Bess néni! -Nincs mit, örülök, hogy örülsz. -Tényleg láttam rajta, hogy örül neki, ami miatt rögtön szebbé tette a napom. A buli folytatódott a tortával, gyertya elfújással és a többivel, amit ilyenkor szokás.
-Későre jár, lassan én is megyek. -mondtam és szedelőzködni kezdtem. -Köszönöm, hogy eljöttél, az ajándékot is. Na, meg hogy segítettél pakolni. -Ugyan, semmiség. -Emma szorosan megölelt, amit én is viszonoztam. -Bess, még nem is nagyon mesélted, hogy miért költöztél ide. -leültünk az asztalhoz és töltött még egy pohár kölyökpezsit, megadva a módját, viccesen. -vezetsz! -Jogos. -nevettünk fel. -Egyébként..nem jöttem jól ki a bátyámmal. A szüleink már pár éve autó balesetben meghaltak és én vele maradtam. De, most, hogy sikerült pénzt gyűjtenem ahhoz, hogy lelépjek, meg is tettem. -ittam bele a pohárba. -És nem hiányzik? Vagy nem sajnálod, hogy egyedül maradt? -kérdezte kicsit szomorú hangon. -Nem, mert úgy éreztem, hogy megfolyt...ő..-nehezen, de kiböktem. -drogozik...és már egyre durvább a helyzet. Annyi mindent próbáltam már, de semmi sem hat. A barátnőjét a Világért nem hagyná és ő viszi ezekbe egyre jobban bele. Meg a hülye baráti társaságuk. Ezekkel meg nem nagyon tudok szembe szállni...Elhiheted, hogy már hányszor próbáltam. Erőszakossá válik ezektől az anyagoktól, amit már nem viselek el. -ráztam meg a fejem keserűen, majd fáradtan húztam meg a vállam. -Elhiszem és nagyon sajnálom...ne haragudj, hogy ezt felhoztam. -Nem, semmi gond. Jó is valakinek elmondani. De most már tényleg megyek. -elköszöntem Emmától, Greg-től a férjétől, és a lányuktól is.
Beültem a kocsiba és nagyot sóhajtottam. Valóban eszembe jutott a bátyám, Will. De azok után, ahogy elváltunk...nincs mit mondanom neki. Megpróbálok új életet kezdeni.
Hulla fáradtam dőltem bele az ágyamba és már abban a percben el is nyomott az álom.