Alex & Chels

 
Egész úton csak figyeltem, nem nézett ki valami jól, közben az is eszembe jutott, hogy ha elalszik mégis hogy a fenébe fogom kiszedni a kocsiból, mert az egy dolog, hogy a bártól a kocsiig valahogy elbalettoztunk, de a kocsitól az ágyamig már egy kicsit hosszabbnak és nehezebbnek ígérkezik. Alex úgy festhet, mint aki egy durva buliban volt, én meg még csak spicces se vagyok, ez nem fair.
- Alex, Alex, ne aludj, megérkeztünk. Ne hagyd el magad, segíts nekem csak beérni. - Kezdtem el rázni, miután megálltunk. Először kiszálltam, majd kiszenvedtem a kocsiból, húztam, kérleltem, könyörögtem, hogy csak egy kicsit bírja még ki, amit csak kellett. Huhh, ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Sok mindent megtanultam Harry bácsitól, de ez valahogy nincs közte.
- Aztán ígérem ott dőlsz el, ahol csak akarsz. - Valószínűleg én is ugyanezt fogom tenni, és én még azt hittem, hogy a pilates kemény. Sikeresen bedőltünk az ajtón, kis híján egymást rántottuk el, de összehoztuk. Jók vagyunk. Lerúgtam a cipőmet, valahol a folyosó meg a nappali között, kit érdekel, majd reggel megkeresem, és a tök sötétben botorkáltunk el a szobámig, ismerem már a járást és nincs még külön kapacitásom villanyt is kapcsolni.
- Szeretnéd, hogy hozzak jeget az arcodra? - Kérdeztem miután az ágyamhoz érve elengedtem. Ettől tuti izomlázam lesz holnap. Abban sem vagyok biztos, hogy eljutott a tudatáig, amit kérdeztem és lehet, hogy a következő húsz másodpercben már húzni fogja a lóbőrt, annál jobb, csak ne pateroljon ki a saját kényelmes kis ágyamból, mert lerúgom, akármennyire is fáj most neki az arca. Én már csak azért is jegelném, mert úgy hamarabb lemegy duzzanat róla, de nem szólok bele, a bárban azt sem engedte, hogy hozzáérjek, szóval szenvedjen csak, ha úgy jobb neki és holnap ilyen képpel akar bemenni órára. Tuti mindenki nézni fog egyet, még a tanár is.

Alex & Chels

 
- Mi van? Ne idegesítsél már, szállj ki! - Kezd kiborítani, még ebben az állapotban is, hát ezt nem hiszem el. Nem is értem, mért gondolja, hogy hazakísértettem volna magam, alig áll a lábán, ha azt akartam volna, hogy valaki ma hazakísérjen, akkor már bocsika, de az hét szentség, hogy nem ő lett volna, egyébként is nagylány vagyok már, részeg sem vagyok, hazatalálok és van taxi, ennyi. Amiből mellesleg örülnék, ha kimászna végre.
- Oké, mindjárt. - A jeget is inkább hozzávágnám most, még akkor is, ha sajnálom a dolgot, ő csak rosszkor volt, rossz időben, ennyi a bűne. Aztán végül csak a kezébe adtam, hűsítő felüdülés lesz, azt hiszem. Fogalmam sincs a szülei mit fognak szólni ehhez, de hálás vagyok, amiért ez már nem rám tartozik, a bulinak ezen része már az övé lesz.
- Az ágyamban akarok aludni... - Javítottam ki, és ott is fogok aludni, bár az még rejtély, hogy hol, mert úgy a nyolcvan százalékát befoglalta, de majd összébb szedem, valahogyan. Egyébként is, úgy mondta, mintha annyira bánná. - Még kizavarhatlak a nappaliba. - Felőlem semmi akadálya, hogy odakint aludjon, de oda már egyedül küzdi ki magát, nekem egyszer is bőven elég volt becipelni.
Komolyan, ha nem látnám rajta milyen pocsékul fest, most azt mondanám szórakozik velem, de legyen hát. Én jövök. Kimentem a fürdőbe, még jó, hogy tartunk itthon ilyesmit, Leültem mellé az ágyra, ezt most élvezni fogom, azt hiszem el is árultam magam a mosolyommal, de sebaj, vízszintesben van, nincs túl sok menekülési útvonal, és amúgy is, nagyfiú már, az ütés jobban fájt, akkor ez nem fog annyira, remélem. Nem akartam nagyon sokáig kínozni, így igyekeztem gyorsan csinálni, aminek következtében lehet, hogy itt-ott kicsit jobban odanyomtam a vattát, mint kellett volna, ekkor mindig felszisszent. Bocsi, nincs érzékem az ilyesmihez. Adjon hálát  világ, amiért nem egészségügyre mentem.

Alex & Chels

 
- Alex, ha nem fogod be, komolyan kiteszlek a szobámból, és sanszos, hogy valaki rád fog esni, mikor hazaér hajnalba. - Szerintem nem szeretne úgy plusz ötven kiló felesleget magán hajnali négy tájt, főleg, hogy sanszos, zuhanni fog. A kanapénk reggelre szinte mindig be van foglalva, de ha nem hagyja abba a bosszantásomat megtudja milyen érzés. Téved, ha azt hiszi nem tenném meg.
- Maradj nyugton! - Hagyd magad, előbb szabadulsz? Azt hiszem így szokták mondani, ami ebben az esetben nem teljesen igaz, mert ha csak nem a tulajdon két lábán, innen reggelig biztosan nem szabadul, mondjuk pislognék is, ha csak úgy felpattanna, hogy kösz mindent, lépek. Momentán egészen más képet fest. Sokkal inkább olyan hagyjál békén meghalni feje van. Nekem meg csak olyan aludhatnékom van. A múlt éjjel sem volt valami hosszú, meg hát kissé le is voltam terhelve, aztán a mai nap is lefárasztott agyilag, szóval nem aludhatnánk már végre, bánom is én hogy, csak maradjon csendben.
- Képzelődsz. Biztosan nagy ütést kaptál. Aludnod kéne... - Reggelre remélhetőleg kitisztul a feje is. Még, hogy megcsókolni? Tudnám honnan jut ilyesmi az eszébe, kétlem, hogy az a két sör lenne rá ekkora hatással, bár ki tudja, sosem láttam még inni, és úgy egyáltalán sosem láttam még, annak ellenére, hogy egy évfolyam vagyunk, sőt még közös óráink is vannak, fura. De összefoglalva a helyzet a következő, nem ismerem, és mégis az ágyamba fekszik és még pimasz is. Nemhogy örülne, hogy itt kötött ki, nem pedig a sebészeten, azt nem élvezné ennyire.
- És nekem is. - El is tűntem két percre, hogy átvegyem a pizsimet, mert hát ebben a ruhában képtelenség jól aludni. Lekapcsoltam a  villanyt, hogy végre én is ágyat érhessek. - Szóval, nincs tapi, ne pakolj rám, és ne horkolj. Jó éjt. - Fektessem le gyorsan a szabályokat, és jó éjt puszi sincs, de gondolom erre már rájött magától is.

Alex & Chels

 
Percek alatt kidőltem, nem nagyon zavart, hogy van mellettem valaki, ebben a lakásban számomra már az a szokatlan, ha nincs, példának okáért tippem sincs kit fordítottam le reggel magamról, gondolom itt volt este, aztán pont ebbe a szobába talált be és pont rám tudott dőlni. De azt nagyon utálom, mikor valakitől nem kapok levegőt, ezért is helyezkedtem úgy, hogy még csak egymáshoz se érjünk. Néhány alkalommal felébredtem az éjjel, furcsa módon pontosan tudtam ki fekszik mellettem, sőt minden alkalommal megigazgattam a jeget az arcán. Legközelebb már csak reggel nyitottam ki a szemem, és valami nem stimmel, ugyanis valami vagy valaki szuszogott a fejem alatt, ugyanis éreztem, ahogy megemelkedik vagy vissza a mellkasa, okééé... Óvatosan felemeltem a fejem, úgy hogy ne ébresszem fel, majd felnéztem, oké, de mit keresek én Alex mellkasán, gyorsan leszedtem róla a lábam, majd ha már úgyis fent vagyok gondoltam rálesek az órára, átmászva rajta a telefonom után nyúltam, majd nagyon is kinyíltak szemeim, mikor megláttam hány óra...
- Basszus, basszus, basszus! - Ezt már fennhangon mondtam, lazából elfogunk késni. Már megint. Ismét rázni kezdtem Alex-et, hogy ébredjen fel és már ugrottam is ki az ágyból. - Alex, ébredj! Elfogunk késni! - Még mindig elég ramatyul fest, igazából nem tudom megmerjem-e mondani neki, hogy most már nem duzzadt, hanem lila véraláfutásos az arca, de úgyis megfogja látni a tükörben. De még életében nem hiányozhatott óráról és bizonyára nem is ma szeretné elkezdeni, nekem meg nem minősülne túl jó pontnak, ha ma is elkésnék, sőt vagy meg se jelennék. Már így is pikkel rám majdnem mindegyik tanár.
- Hallod?! Ébredj! - A nyöszörgés még nem számít életjelnek. Kezdetnek jó, szóval még él, de kicsit gyorsabban kellene eljutnunk az ébrenlétig. Általában magamat is alig tudom kivakarni az ágyból reggelente, bár én még smink nélkül is jobban festek, mint ő most.

Alex & Chels

 
- Hogy mi van? - Fordultam felé kikerekedett szemekkel. Oké, valami nem stimmel vele. Agyrázkódást is kapott, vagy mi? Kezdjek aggódni érte. Nemár, már így is eléggé vacakul érzem magam a történtek miatt. Mi az, hogy nem érdekli? Őt, aki még soha egy óráról sem hiányzott? - Te lógni akarsz? - Kérdeztem még mindig döbbenten. Végül is, azon senki sem lesz meglepve, ha én nem jelenek meg, ő viszont haza sem ment az éjjel. Ne tetézzük még a listámat azzal, is, hogy miattam fog szorulni. De mivel továbbra sem mutat arra semmiféle hajlandóságot, hogy felkeljen...
- Oké, benne vagyok! - Engem aztán nem kellett győzködni, meg még amúgy is pizsiben vagyok. Megfogtam a kezét és szépen visszamásztam az ágyba, ezúttal kíméletesebben, amit úgy kell értelmezni, hogy nem másztam rajta át, nem könyököltem a hasába meg ilyenek. Viszont megint hátat fordítottam neki, ám ezúttal húztam őt is magammal. Fogalmam sincs mi üthetett belém, de most valahogy nem is érdekel. Én ki nem mászom az ágyból, úgy délig, vagy két óráig. Felhúzva a lábaimat felvettem a kis kifli pózt és vártam, hogy mögém bújjon. Erről határozottan nem fogunk beszélni egy ideig, de most had legyen már egy kicsit nekem is jó.
Amúgy milyen óránk is lenne? Fogalmam sincs. Én mindig idiótán vigyorgok, mikor késve érkezek, most meg azt hiszem inkább a tanár szeme elé se akarok kerülni, mert az fájni fog,
Lassan visszaaludtam, ami iszonyú rövidnek tűnt. Esküszöm, öt perc volt az egész, nem hiszem el, mi a nyavalya ez a zaj, és honnan jön és mi ez? Kellett pár másodperc mire rájöttem, hogy valószínűleg egy mobil és kizárásos alapon, ha nem az enyém és nem odakintről jön, hanem épp a szobában visít, akkor Alex mobilja az.
- Könyörgök, vedd fel! - Nyöszörögtem még mindig behunyt szemmel és mozdulatlanul, mert megmozdulni se akarok, mért kell? Nem akarok. Ha akarja, majd felveszi.