Letizia Lia Gellini

"VAN, HOGY AZ EMBERNEK NINCS MÁS VÁLASZTÁSA, MINT A SÍRÁS VAGY A NEVETÉS."

Név: Letizia Liana Gellini
Becenév: Lia, Letti, Tizy, Ana, Zia,
Születése hely, idõ: Torino, Olaszország, 1995. augusztus 12
Szeretett személyek: Anyám: Carlotta Guerrieri
Néha még az apámat is: Pietro Guerrieri
Nővérem: Laura Guerrieri
És még sokan másokat a népes családunkból.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Média/Törvényen Kívüli
Foglalkozás: Modell/Diák
Szexualitás: Heteroszexuális
Avatar alany: Giza Lagarce

Ki vagyok én...?!

A külsejére egyáltalán nem lehet semmilyen panasza. A természet bőkezű volt vele: gyönyörű, kecses, csinos, ott domborodik ahol kell. Minden férfi szem megakad rajta ő pedig ezt nagyon is szereti. Imádja ha a férfiak csak rá figyelnek és őt bámulják. Ki is használja ezt és megjelenésével, bájával, na meg persze flörtölő, csábító viselkedésével könnyen az ujja kőré csavarja az ellenkező nemet.    
Állandó mosolygó és mindig vidám, optimista megjelenése miatt senkinek, még csak meg sem fordul a fejében, hogy az a mosoly milyen szenvedéseket és kínokat hordoz, leplez a lelke mélységében. Azt mondja ez jó gy inkább gondolják túl keménynek és érzéketlennek, mint gyengének. Az élet megedzette, megtanulta, hogy nem jó kimutatni az érzéseit, mert csak kihasználják azt. Szinte sosem sír inkább magában tartja a dolgokat, vagy elvonul oda ahol senki sem láthatja és kiengedem a gőzt magából.  
Nagyon sok célja van, de akkor sem lesz depressziós, vagy szomorú ha azok nem sikerülnek. Nagyon okosnak, intelligensnek tartják az emberek, aki gyorsan képes felfogni az új dolgokat. Szereti fejleszteni magát és új dolgokat megtanulni.
Szeszélyes és szenvedélyes nő lakozik benne, ez a tulajdonságom leginkább a szerelemben mutatkozik meg. Romantikus alkat, szereti a szép dolgokat és a szívből jövőket, mindent ami a romantikában benne van.
Amit nagyon sokan nem kedvelnek az a szókimondó természete, ami a szívén az a száján. Legtöbbször előbb beszél, mint, hogy gondolkodjék. Nagyon sokszor meg is sért embereket ezzel. Vakmerő, makacs és kitartó, amit a fejébe vesz azt meg is csinálja, nagyon nehéz eltántorítani az elhatározásától.
Hogy lásd a legbelső énjét gyere és ismerd meg igazán, akkor talán egy tiszta lelkű, kedves lány fog vissza nézni rád...
Múlt

Életem, létem, világom

Ha elmondanám ki vagyok igazából, vagyis hát, hogy ki fia borja vagyok, tuti elmenekülnél előlem. Így inkább senkinek nem mesélek az életemről, mindenki csak annyit tud rólam, hogy Olaszországból jöttem és most itt tanulok, dolgozok.
Amit titkolok:
Apám az olasz maffia feje, mindenki retteg tőle és még csak a közelébe sem mernek menni. Hatalmas cégeket irányít, tulajdonképpen ebben "mossa a pénzét" úgymond. A munkások csak sejtik, hogy az ő keze ügyére dolgoznak, de beszélni nem mernek erről. Tudják, hogy apám kezéhez számtalan gyilkosság és "baleset" tapad, ám mégsem mernek semmit sem tenni ellene. Soha sem jelentette még fel senki. Pedig olyan sok családot szakított szét, tett tönkre, ölt meg hogy azt elmondani sem tudom.
Joggal kérdezhetitek, hogy anyám, hogy tudott egy ilyen alakba belezúgni. Hát az elején ő semmit sem tudott apámról. Nagyon jól titokban tudta tartani az egészet. Aztán mikor rájött és apa elmondta, már nem volt mit tenni-e. Terhes volt, apának eszébe sem volt elengedni őt. Így hát magához költöztette. Apám fiúra számított, ám fiú helyett egy lány jött Laura, majd megint egy lány: én. Mindentől és mindenkitől óvott egész életünkben. Ha valaki csúnyán bánt velünk vagy ne adj Isten mást akart akkor ő rögtön közbelépett és brutálisan megleckéztette az illetőt. Egész életünkben megmondta, hogy kivel találkozhatunk, barátkozhatunk és még azt is, hogy kibe szerethetünk bele. Az csak apróság volt, hogy abba bele szólt, mit tanulhatunk, hova mehetünk, még az is, hogy mindenhova követtek az emberei, de ez... Anyám nem mert ellenszegülni neki, félt attól, hogy bántani fogja azokat, akikhez ragaszkodik. Szóval inkább hallgatott és tűrt. Minket is arra próbált tanítani, hogy engedelmeskedjünk inkább.  
El se tudjátok képzelni, milyen szőrnyű volt az életem. Mindig is arra vágytam mikor nagyobb lettem, hogy szabad lehessek és azt tegyem, amit én szeretnék. Olyan nagy kérés lett volna ez tőle? Aztán mikor egyik nap azzal jött haza, hogy attól a naptól kezdve menyasszony vagyok, betelt a pohár nálam. Nem is ismertem az illetőt, soha nem is láttam. Apám egyik legjobb emberének a fia volt, akiről ő úgy gondolta méltó utódja lesz majd. Én ezt nem akartam nagyon nem. Anyám meglepetésemre, most az egyszer állt az én pártomra és azt mondta, hogy talán még várhatnánk ezzel. De nem apám hajthatatlan volt. Sikerül a nővéremet férjhez adnia ahhoz akit ő kiszemelt neki és most engem akart ugyanígy férjhez adni. De én nem voltam hajlandó ezt elfogadni.
Szökésem napja:
Anyám és én valahogyan kiharcoltunk apámnál, hogy Angliában tanulhassak "menedzsmentet", ezt is ő akarta, hogy ezt tanuljak így könnyen belement a dologba. Ám valójában színészetre mentem, Angliába, hogy elmeneküljek előle.  Az őreim számát is lecsökkentette kettőre. Ez nagy szó volt tőle, hiszen régen összesen 10 ember vigyázott a védelmemre. Szegények, mára már biztosan hallottak azok után, hogy szem elöl tévesztettek.
Hónapokig terveztem két barátnőmmel, a szökésem napját. Rendőrcsemeték voltak, az apjuktól kértek tanácsokat, de sosem mondtak semmit se nekik arról, hogy mért akarják tudni ezeket a dolgokat. Mindig titokban találkoztunk: női vécékben, öltözőkben. Ez volt az egyetlen mód arra, hogy beszélhessünk. Tudtam oda nem követnek a testőreim, így sosem tudja meg apám kik voltak a szövetségeseim. Nem tudja majd bántani őket ezért.
Aznap egész reggel ideges voltam, tudtam végre eljött az az idő amikor igazán szabad lehetek. Boldog voltam, ám nem mertem mégsem túlságosan örülni a dolognak. Tisztában voltam vele, hogy nagyon kockázatos ez az egész, de a szabadságom függőt tőle.
Aznap kellett visszautaznom Olaszországba, hogy megismerjem a vőlegényemet. Úgy is volt, hogy odautazunk a repülővel én és a testőreim. Fel szálltam a gépre és leültem a helyemre, ami vagy 15 székkel előrébb volt a testőreimnél. Én nem kértem, hogy apa gépet küldjön utánam, meglepettségemre elfogadta. Nagyon bízott a szegény bugyuta őreiben. Kezdők voltak szegénykék vagy mi. Mindenesetre elég idióták is. Anyám választotta ki őket, tudta, hogy ilyenek, mégis őket akarta mellém. Szerintem sejtette mire készülök. Apám pedig imádta anyámat ezért engedett neki. Anyám meg rájött ezidáig, hogy apa sose bántaná sem őt, sem pedig a családját. Mindegy is.
Könnyű volt kicselezni őket. Leült mellém a gépre egy lány, valami színésznő. Én gyorsan felkaptam egy szőke parókát, más ruhákat és cipőt. Ő pedig olyan színű hajat rakott, mint amilyen az enyém. Felvette a ruháim, én pedig se perc alatt észrevétlenül leszálltam a gépről. Rögtön át is ültem egy Amerikába tartó járatra, hisz arra volt jegyem és meg sem álltam odáig.
Az úti célom Las Vegas volt. Ám itt sajnos hamis iratokkal kell élnem, mint Letizia Lia Gellini, a vezetéknevem változott. Csak ennyit sikerült elrendezniük, azoknak akik segítettek nekem. Ez is több, mint a semmi. Remélem senki nem jön rá. Ekkor még nem tudtam, hogy valaki rájött az itt tartózkodásomra....

Elfogadva!

Kedves Letizia!
Üdvözöllek az oldalon. Nos, az emberek néha olyan nagy gondossággal őrzik a titkaikat, hogy van aki a sírig is elveszi őket, vagy azon is túl, a mocsok pedig az élőkre marad, vannak akik igyekeznek kemény munkával lemosni és vannak akik tovább viszik, virágoztatják a sok év "kemény munkáját". De mindig van választásunk, és Te döntöttél. Remélem megtalálod majd a helyed a saját életedben. A lapodat elfogadom és jó játékot kívánok!