Lucas McNamara

Az embereknek nincs hatalma felettünk. Mi adunk nekik hatalmat.

Név: Lucas McNamara
Becenév: Lucas
Születése hely, idõ: 1989 augusztus 21 / Los Angeles, California, Egyesült államok
Szeretteim:  Roger McNamara - édesapa
Linda McNamara - édesanya
Yvonne McNamara - kishúg
Daniel McNamara - bátyó
Tartózkodási hely: Las Vegas, Nevada állam
Csoport: Művészek
Foglalkozás: Zongorista, jogi képviselő
Szexualitás: Heteroszexuális
Avatar alany: Tom Ellis

Ki vagyok én...?!

A személyiségem? Hát lehengerlő. Családcentrikus, önzetlen és segítőkész? Nem, az egyik sem, bár Roger és Linda megtette, amit tudott, hmm nem, ez sem igaz. A maguk példájára neveltek és még a gyerekeikből is azt nézték hogyan is lehetnének minél hasznosabbak, láss példát, Daniel pénzt most, én meg feltakarítok körülötte, Yvonne pedig próbál az anyánkra hasonítani, na Ő fogalmam sincs, hogy mit is csinál, valószínűleg hosszú évekig Ő tartotta egyben ezt az egészet, amióta pedig Roger a hűvösön tölti minden idejét, azóta meg inkább, a húgunk pedig csak próbál normális életet élni egy látszólag átlagos családban, amiről nem tudom, hogy valójában az-e, nem is kimondottan érdekel. Elvégzem a munkám, emellett pedig úgy élem az életem, ahogyan épp kedvem tartja, elegánsan és pofátlanul, a lényeg, hogy nekem jó legyen. Ez volt az alku Lindával, amikor összepakoltam a családot és Vegas-ba hoztam, így visszagondolva jó döntés volt, még a végén élvezni is fogom.

Életem, létem, világom

Ez a történet is úgy kezdődött, mint mindenkié. '92 augusztus huszonegyediként Kaliforniában, a McNamara család második fiú gyermekeként érkeztem a világra teljesen szokványos körülmények között, szokványos gyerekkorom volt, etettek, öltöztettek, taníttattak, az lettem, aminek lennem kellett Roger szerint, egy jó ügyvédre szüksége van a családunknak és hát kiben is bízhatnál meg jobban, mint a saját kölyködben és hát közgazdászunk már volt, hova passzolnom pedig nem volt, mivel a biznisz nem nőknek való, ha ezt Yvonne hallotta volna, akkor most legfeljebb a temetésemről mesélhetnék, de ez még mindig nem én vagyok, ez csak egy hasznos befektetés egy név mögé rejtve, egy jól csengő név mögé. Sosem kérdezősködtem, csak tettem a dolgom, takarítottam, amíg a nagyok pénzt mostak, nem volt valami jól elrejtett titok, épp csak nem beszéltünk róla, adtuk a nagy és boldog családot, Yvonne még férjhez is ment, két poronty büszke nagybátyja lettem, éltük az életünket, mindenki a sajátját és működött, kinek ne klappolna egy olyan élet, ahol semmit sem kell csinálnod, mégis folyik be a pénz? Annyi, hogy már nem tudtuk mire költeni. Mindenki beletanult a maga szerepébe, mások meglehet unalmasnak találták volna az életet, amit éltem, minden nap éjbe nyúlóan bulizni, aztán aludni egyet, zuhany és folytatni, de én élveztem. Egészen addig, amíg Linda be nem rontott egy reggelen, hogy az apámat megkéselték és ha ez még nem volna elég, börtönbe is megy. Még magamnál sem voltam, de valahogy éreztem, hogy nem egy újabb drámai előadás áldozata vagyok, hanem nagyon is komoly.
- Csomagolj anya. - Kaptam fel a mobilom, hát ez nem lesz egyszerű.
- De hát mi lesz az apáddal? És hová megyünk?
- Csak csomagoljatok. Legyetek kész, mire megjövök. - Még nem volt kész tervem, Ivy-nek nem is szóltam, Ő rendben lesz, nem volt egyszerű elintézni, az óvadékot persze elutasították és apa börtönbe ment, de ha pénzed van, bármit megvehetsz, így nem aggódtam.
Végül Vegas lett az újrakezdés városa, nagy szart, csupán kellett egy hely, ahová beolvadhatunk ismét, nem dolgoztam senkinek, csakis fű alatt és csakis annak, aki tudta hol keressen.
- Mit fogunk itt csinálni, Lucas? Hogyan lesz tovább? - Linda bár okos asszony volt, ez sokszor nem látszott.
- Hogyan lesz tovább, anya? Nyitni fogunk egy klubot. Az jó lesz, nem feltűnő. Azt pedig, hogy te mit mihez fogsz kezdeni az nem érdekel, de nekem többé ne mondd meg, hogy mit csináljak, rendben anya? Bízz csak rám mindent.
- Ügyvédként fogsz dolgozni?
- Természetesen nem, anya. - Mi sem lehetne ennél feltűnőbb? Nem kellett sokáig gondolkodnom azon miben vagyok még jó.
Vegyen vissza a pedálból, nem elég felemelni a lábat, egy hang nem addig, ameddig leüti a billentyűt.
Ki nem állhattam a vén szipirtyót, de évekig, több, mint tíz éven keresztül játszottam zongorán több neves zenei díjat is bezsebelve.
- Hozasd el a zongorám, mielőbb. Ne csináljanak vele semmit, csak állítsák be, majd én felhangolom. - Remélem még nem rozsdásodtam be túlságosan.

Elfogadva!

Kedves Lucas!
Nagy örömömre szolgál, hogy egy újabb rossz fiút, nevezhetünk annak? Szóval, egy újabb rossz fiút köszönthetek az oldalon. Remélem idővel célt talál az életed, addig is, mulass jól, ha nem tévedek, azt pontosan tudod hogyan kell, így nem is magyarázok itt tovább, a lapodat elfogadom, irány a játéktér!