Camila DeLuca

Vállam nyomja szüntelen,
hogy egy szürke világba,
nem színvaknak születtem.

Név: Camila Eve DeLuca
Becenév: Mila, Cami, DeLuca
Születése hely, idõ: 1997-12-24 / USA - Las Vegas
Szeretett személyek: Családod vagy szeretteid nevei kerülnek ide
Tartózkodási hely: Miami/Las Vegas
Csoport: Művészek
Foglalkozás: Diák/Énekesnő
Szexualitás: Heteroszexuális
Avatar alany: Camila Cabello

Ki vagyok én...?!

Szerintem nem kell nagyon kifejtenem a személyiségem és a külsőme sem, hiszen elég ha csak annyit mondok, hogy apai részről félig olasz, félig kubai vagyok. Még anyai részről pedig Mexicói gyökerekkel rendelkezem. Ennek okán jó sok makacssággal és temperamentummal lettem megáldva. Talán még a nővéremben lévőnél is többel, pedig azért valljuk be őszintén Ő se semmi csajszi. Jenny amióta csak ismerem, mindig azt hajtotta, hogy Ő orvos szeretne lenni és végül ez a makacs ragaszkodása juttatta el odáig, hogy mára már egy kiváló sebész lett belőle. Én ettől eltérően mindig más és más akartam lenni. Ahány korszakom volt mindig ahhoz kapcsolódott az álmaim szakmája. Egy dolog volt ami mindig örök volt az életemben és ami végül a munkámmá nőtte ki magát, ez pedig a zene szeretete.
Világ életemben szerves része volt a zene a mindennapjaimnak. Egészen kicsike korom óta énekelek és ahogy egyre fejlődtem benne elkezdtek érdekelni a hangszerek is. Sokfélét kipróbáltam, de amibe igazán beleszerettem az a gitár volt. Könnyed és mégis szenvedélyes dallamokat lehet kicsalni belőle. Plusz ami nem utolsó szempont az a súlya, hiszen ez legalább könnyedén szállítható, Alex hatalmas zongorájával ellentétben.
Alexander a barátom, életem nagy szerelme. Amióta először találkoztunk azóta fülig szerelmes vagyok belé. Akkor és ott megfogadtam Anna May barátnőmnek, hogy ha törik, ha szakad én akkor is megszerzem magamnak. Márpedig amit én egyszer a fejembe veszek azt véghez is viszem. Nem véletlenül vagyunk már együtt több, mint négy és fél éve.
Na de ha már szóba került Anna May akkor kanyarodjunk is oda a hozzá egy kicsit. Körülbelül kis, pisis korunk óta ismerjük egymást és mindenféle szépítés nélkül állíthatom, hogy Ő a legeslegjobb barátnőm. Mivel az anyukám és az Ő anyukája is nagyon jó barátok így soha egy percig nem volt gondunk azzal, hogy mikor és mennyi időt tölthessünk a másiknál. Tulajdonképpen volt olyan időszakom, amikor szinte mindig náluk voltam. Majdhogynem már ott is laktam. Egy oviba jártunk, egy általános iskolába, egy középiskolába és a konzervatóriumba is együtt jártunk, annyi különbséggel, hogy ő zongorista, majd hegedű szakon én pedig klasszikus ének szakon tengettem a mindennapjaimazt. Mi így hárman alkotunk egy egységet, egy stabil baráti kört ami az évek alatt már-már inkább családdá nőtte ki magát. Aztán a diploma után úgy hozta az élet, hogy Miami-ban kaptam egy visszautasíthatatlan lehetőséget az egyik ottani iskolától, hogy tanuljak náluk Oratórium- és dalének szakon. Persze magammal rángattam Alexe is és így mos mind a ketten kétlaki életet élünk. Viszont a legújabb agymenésem az, hogy May-t is átcsalom oda, hiszen ott annyival másabbak a lehetőségek. Sokkal több lehetősége lenne és nem kellene tanársegédet játszania, amikor már régen kiérdemelte magának azt az átkozott tanári állást ami jelenleg a nagy vágya. De nem könnyű Ő rávenni a változásra, ami megint csak egy hatalmas különbség köztünk. De talán ezek a kis másságok tesznek minket annyira jó párossá és elválaszthatatlan barátokká immár lassan 20 éve.

Életem, létem, világom

Amióta Miamiban élek minden reggelt azzal indítok, hogy legalább egy órát fütok a lakásunkhoz közeli parkban. Ez nem akkora újdonság, hiszen mindig is egy hiperaktív örökmozgó gyerek volt, ezt pedig mostanra sem csillapodott. Anya szerint ha nem lennék annyira az éneklés megszállotja, akkor belőlem is hihetetlenül nagy Jazz balaettos lehetne. Na persze és akkor lenne aki átvegye a helyét a konzervatóriumban. Én soha nem álmodtam ilyesmiről, ez Anna May álma, nem az enyém.
Én zenélni szeretnék, hatalmas színpadokon állni sokezer ember előtt és szórakoztatni őket azzal a tehetséggel amivel megáldott a sors. Ezért is vállatam, hogy elutazom többszáz kilóméternyire az otthonomtól, a családomtól és a barátaimtól. Végtére is nem mindenkinek adatik meg az a lehetőség, hogy személyesen keresse fel a Miami zenei konzervatórium képviselője, hogy náluk szerezze meg a mesterképzését.
Azóta már eltelt lassan 2 év, és teljesen beleszerettem az iskolába és Miamiba is. Annyival másabb, mint Las Vegas. Ott van a tenger és a rengeteg zenei esemény amielyek szinte soha véget nem érnek. Számomra az a tökéletes hely. most mégis újra itthon vagyok, itt vagyunk. Hiszen May és az iskola is megérdemli, hogy hűségesek legyünk hozá és akár a világ végéről is eljöjjünk ha szükségük van ránk.
A művészetek napja mindig is fontos volt a számomra és most iszonyatosan furcsa lesz, hogy nem úgy fogok fellépni mint az iskola egyik diákja, hanem mint vendég szereplő. Talán éppen ezért is vagyok ennyire izgatott és ezért is akarom ennyire a legjobbat kihozni magamból. Alighanem már sikerült az őrületbe kergetnem Alecet az állandó próbára rohangálásaimmal és azzal, hogy sosem vagyok vele. Úgyhogy talán ideje lenne egy kicsit lazítanom, meg mielőtt összeveszünk és többet veszítek, mint nyerek ezzel a fellépéssel.
Úgyhogy beléptem a lakásba, és bepillantottam, hogy az ágyunk üres, rögtön tudtam, hogy hol kell keresnem. Tudva, hogy rajtunk kívül senki nincs a lakásban, menet közben megszabadultam a fölsőmtől és minden apró ruhadarabomtól, hogy úgy sétálhassak be a fürdőbe és úgy csatlakozhassam hozzá egy kellemes zuhannyal egybekötött együttlet erejéig. Reménykedve benne, hogy egy kicsit ezzel is csillapíthatom a köztünk lévő feszültséget.
- Ezt mégis mivel érdemeltem ki? – vigyorgott rám elégedetten
- Mostanában egy kicsit elhanyagoltalak. Úgy gondoltam, hogy örülnél egy kis törődésnek. – feleltem egy picit még mindig pihegve
- Háááát... nem mondom, hogy nincs így. Sőt... – vágta rá sokat sejtetőne, majd felkapott és úgy ahogy voltunk, anyaszült meztelen átvitt a hálóba és ezúttal ő készült elkényeztetni engem a tudásával és teljesítményéval.

Elfogadva!

Camila Eve DeLuca! Igazán érdekes és különleges hangzású a neved, és bár tudom, hogy nincs benne semmi misztikus, de ettől függetlenül imádom. Az olvasottak alapján pedig nem is csodálkozom rajta, hogy ennyire különleges személyiség mint Te egy ennyire szép csengésű nevet kapott. A lapodhoz nem fűznék külön megjegyzést. Szerintem látszik benne aminek kell és amúgyis várnak már rád, szóval nem szívesen tartanálak fel. Úgyhogy irány foglalózni és aztán ne fogd vissza magad kislány