Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted

Három hete, hogy igazi családnak hívhatom magunkat. Végre itthon vagyunk az új házunkban az  új életünkben. Talán még soha sem voltam boldogabb mint most. Végre apa lettem még ha erre egy évvel ezelőtt gondolni sem akartam. Élveztem az agglegény életemet és azt hittem, hogy az én életem így tökéletes ahogy van, de aztán Lyna odajött hozzám a bárba és az életem száznyolcvan fokos fordulatot vett. Amit addig normálisnak hittem, az egyszerre furcsának és abnormálisnak látszott. Mindaddig csak a munkával és a és a bulikkal foglalkoztam, de talán az a rossz nap amit akkor néhány itallal próbáltam feledni, életem legjobb napjává vált. Megismertem ezt a csodálatos nőt, aki megajándékozott a világ legszebb dolgával a Fiammal. Szavakkal ki sem tudnám fejezni mennyire hálás vagyok ezért neki. Hálás vagyok azért hogy megmutatta, hogy nem csak sötét oldala van az életnek, hanem van egy világos is... Pont mint a filmekben. Egyszeriben elkezdtem élni és élvezni az életet. Otthagytam azt a koszos albérletet és új életet kezdtem vele...velük. Persze azért még mindig akadnak olyan dolgok, amiket nem tudtam letisztázni. Például a szüleimmel való kapcsolatom. Valahogy még mindig nem oldódott meg... Tudom, hogy Lyna szeretné, ha részesei lennének a fiunk életének, de ez valahogy nekem nem megy. Sokat gondolkodtam az utóbbi időben. Kettőnkről és arról, hogy lehet neki van igaza. Nincs jogom megtagadni a fiamtól, hogy ismerje a nagyszüleit. Ezért ma meghívtuk Őket, hogy találkoznak az unokájukkal és, hogy megpróbáljuk megoldani a fennálló helyzetet. Végül is nem kerülgethetjük egymást életünk végéig. Mivel megígértem Lynának ezért megpróbálom. Megpróbálok jó képet vágni az egészhez.
- Kicsim ideadnád a fogót? - nyújtottam a kezem Lyna felé, miközben az erkély padlóján térdeltem. Még van mit javítgatni a házon, de lassan minden a helyére kerül és vele együtt az életünk is. Persze most itt a baba is és hát bizony nem sok pihenőt hagy nekünk. De szeretném ha Lyna elégedett lenne a házzal és olyan lenne amilyent szeretne. - Na azt hiszem ez is kész. - álltam fel elégedettem. - Na mit szólsz baba... Tetszik? - karoltam át Lynát a vállánál és magamhoz szorítottam. Végre kész az erkély korlát, teljesen gyerekbiztos.

▲ megjegyzés ▲ zene ▲ szavak száma ▲ ○ ▲

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted

Hát igen apa lettem, család lettünk. Fáradtak vagyunk de nagyon boldogok. Derek nem túl nyugodt baba és képes végig üvölteni az éjszakát. Igyekszem segíteni Lynának amennyit csak tudok, de az állandó tizenkét órázás nagyon sokat kivesz belőlem. Azért minden erőmmel azon vagyok, hogy helytáljak mint apa és nem utolsó sorban mint férj. Nagyon nehéz, hisz tegnap még egy egyedül élő pasas voltam aki a bárokat járta esténként, hogy leveztesse az egész nap felgyülemlett feszültséget, ma pedig már házas ember vagyok, akinek nem mellesleg van egy fia. Nehéz helyzet de majd beleszokunk mindketten. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz majd. Lyna is néha a tűréshatára legszélén van, hisz sokszor nem úgy állunk a gyerekneveléshez ahogy kell. Rengeteg dolgot nem tudunk, hogyan kell, hisz nincs aki megtanítsa ezt nekünk. Egyedül próbálunk helytállni. Persze mindig vannak okoskodó családtagok, de egyikünk sem szereti ha beleavatkoznak a dolgainkba. Ami a házat illeti, még mindig vannak apróbb javításra szoruló dolgok, viszont lassan de biztosan készen lesz. A hátsó kertet még rendbe kell hoznom ezért most kivettem pár hét szabadságot, hogy utol tudjam érni magamat és persze Lynának is tudja segíteni Derekkel. Még csak most szült és nem kéne túlterhelnie magát.
- Tudom.... - emeltem fel a karomat, miközben befeszítettem az izmaimat demonstrálva, hogy milyen isten is vagyok valójában. Na jó csak vicceltem. - Azt hiszem lassan igazi otthon lesz ebből. -  csókoltam meg a homlokát, majd hirtelen megszólalt a csengő.  
-Remek... - mondtam lehangolt fintorral az arcomon. Semmi kedvem ehhez a bájcsevejhez, de Lyna miatt megteszem. Nagyon szeretné, ha mindkét oldalról a nagyszülők részei lennének Derek életének. Szívem szerint soha nem engedném a gyerekem közelébe Őket. Nincs neki szüksége senkire rajtunk kívül.
Összepakoltam a szerszámokat a teraszon és benéztem Derek szobájába. Csendesen aludt, nem zavarta meg a csenő hangja. Felrajzoltam egy hamis mosolyt és lassan elindultam lefelé a lépcsőn. A nappaliban ott ültek a szüleim és Lyna. Anyám ahogy meglátott felált és kitárta a karjai felém. Még mielőtt reagálhattam volna körém zárta a karjait. Szerintem minden kiült az arcomra. Kelletlenül átöleltem, de ennél többet nem tudtam kipréselni magamból. Hátbérlépet és megszólalt: - Kisfiam, annyira örülök, hogy meghívtatok minket a házatokba. - mosolygott. - Megemberesedtél fiam. - nézet végig rajtam, majd apám felé fordult. - Fiam... - biccentet. - Hozok valamit inni. - szólaltam meg majd a konyha felé indultam. Muszáj kifújnom magam, mert ezt a színjátékot nem vagyok hajlandó játszani. Össze kell szednem magam Lyna és Derek kedvéért. Kezembe fogtam a boros üveget és visszatértem a napaliba és leültem Lyna mellé. Hát akkor legyünk túl rajta.

▲ megjegyzés ▲ zene ▲ szavak száma ▲ ○ ▲