Ma van az első nap. Pár perccel előbb érkeztem pusztán szakmai kíváncsiságból, látni akartam pontosan kivel is állok szemben, a kis hölgy engem jelen pillanatban nem érdekel, az se mennyire hordja fenn az orrát vagy épp hogyan adja elő az áldozat szerepét, bár kétségtelenül nem áll jól neki, de úgy látszik erről még senki sem szólt eddig, nyilvánvalóbb, hogy nem mert, aki engem érdekel az az ügyvédje, nem aprózta el az ügyvédválasztást, hogy is fogalmazzak, közel sem a legjobb a szakmájában, inkább úgy mondanám, hogy jó pénzért bármit előkapar, szóval ez nehezebb lesz, mint gondoltam, de pánikra semmi ok. Ma először is kiteregetik a lapjaikat, mi pedig annyival is okosabbak leszünk, itt ma még semmi sem fog eldőlni, ellenkezőleg, még csak most kezdődik minden, lesz itt sárdobálás, rágalmazás, minden, amit csak elbír a tárgyalóterem négy fala.
- Jó reggelt Axel, kérem ne figyeljen rá. - Jobb kerülni mindenféle kapcsolatot, nem szeretném, ha vita robbannak ki idő előtt, sőt az nekünk a későbbiekben sem számítana jó pontnak. - Tíz perc múlva kezdünk. - Mivel feltételezem, hogy még nem kellett részt vennie vagy jelen lennie hasonló dologban, ezért fogok mindent részletesen elmondani, nem azért, mert azt gondolom, hogy egyedül nem menne neki, pusztán nekem ez a dolgom, ez a munkám, amiért fizet. - Szeretném, ha megértenénk egymást, ha engem figyelne, nem őket. Ma még semmi sem fog eldőlni, először is meghallgatjuk a vádat, fontos, hogy mindvégig maradjon higgadt bármivel is hozakodnak elő, uralkodjon magán, ne avatkozzon közbe, csak akkor feleljen, ha szólítják, minden adandó alkalmat megfognak ragadni, hogy megpróbáljanak minket kínos és szorult helyzetbe hozni, de ezzel maga ne foglalkozzon. - Tudják, hogy a legfontosabb számára az önbecslése, véleményem szerint erre fognak rá szállni, hogy azt pusztítsák, igyekeznek majd szégyenbe hozni, nagyon remélem, hogy felkészült mindenre, amiről eddig beszéltünk. - Ezután jönnének a vád tanúi, akiket én még nem látok, orvosi jelentés az esetet követően, mert annak lenni kell, magunk között szólva erre kíváncsi leszek. - Ami nincs, azt mégis honnan, úgy értem, most komolyan, mégis mi az ördöggel szándékoznak bizonyítani a történteket? Óriásit fognak bukni. Teszek róla.

- Innen nem lehet elkésni, higgye el. Ők megvárják. - Láthatóan nagyon is zavarják a vádló tekintetek, ami bizonyos értelemben normálisnak is mondható, nos ami engem illet, csöppet sem érdekelnek, miért? Mert ez az egész egy vicc, gyermeteg sárdobálás, de ha már rákényszerítettek minket, akkor beszállunk a játékba, és nem kell félni, mi is felhúzzuk a kesztyűt. A tárgyaló padlóját fogom feltörölni ezzel a nővel, persze átvitt értelemben, de attól még jó lesz.
- Köszönöm Axel, igazán figyelmes. - Bár nem ez a legjobb pillanat a bókokra, azért halványan elmosolyodtam, nem szeretném, ha ezek bármivel is próbálkoznának, mindkettőnk érdekében.
- Még valami, ha kiszólítják, teljesen mindegy melyik oldal, akár én is lehetek az, nagyon fontos, hogy higgadtan, határozottan feleljen, igennel vagy nemmel, kerülje a kiegészítéseket, ha látják, hogy meginog, elbizonytalanodott, minden eszközzel azon lesznek, hogy lyukat üssenek a védelmünkön, megpróbálják majd kikezdeni, ért engem? - Talán mindez butaságnak hangzik, felesleges időhúzásnak, de egyáltalán nem az, ha még nem vett részt úgy általában bármiféle tárgyaláson, akkor nem tudhatja mennyire apró dolgokon dőlhet el egy ítélet, ami örök életére megbélyegzi.
- Rendben van. Mehetünk. - Bejelentették a tárgyalás kezdetét, így bevonultunk a terembe. - Ne is figyeljen rá, csak foglaljon helyet. - Nem fogom engedni, hogy idő előtt vegyes érzelmeket ébresszenek benne, ahhoz túl sokszor láttam én már ezt a megtört, bántalmazott nő vagyok tekintetet. Mégis mit hitt ez? Egyáltalán itt sem kellene lennünk. Axelnek lett volna oka feljelentést tenni és ami azt illeti ez lett volna a legokosabb...
Végighallgattuk a vádat, majd én következtem, igyekeztem a rövidre, pusztán néhány aprócseprő dologra kívántam rámutatni, mégpedig az első, nincs senki, aki mindezt alátámaszthatná, mindössze a a vádlott vallomása, nincs orvosi lelet, pedig erőszaknál ez legyen az első, továbbá a vádnak nincsenek tanúi, mégis mi a csodát keresünk mi itt?
Ezután sorban szólítottam a klinika dolgozóit, akik szépen beszámoltak arról, hogy a hölgy szinte már visszajáró vendégnek számított náluk, ami azért sokat elárul a szándékairól, valamint, hogy csak és kizárólag Dr. Blaze-el óhajtott konzultálni, ez sem furcsa, igaz? Ezután szünet következett, kár pedig már kezdtem belejönni.
- Őszintén Axel, meg kell köszönnöm, hogy engem kért fel erre az ügyre.. - Persze mindezt csak halkan jegyeztem meg, immár a folyosón várakozva egy kávéval a kezemben. - Jól szórakozom.

 - Tudja, jelenleg határozott előnynek mondanám, hogy az esküdtszék javarészt nőkből áll, más esetben most darabokra szednék, de ugyanakkor még a vak is látja, hogy itt miről van szó... Én a póthaját is leperelném róla a maga helyében, de persze azt is megérteném, ha csak túl szeretne lenni ezen az egészen és visszarántani a klinikáját a lejtőről. De ha mégis meggondolná magát, ismerek pár embert az erkölcsrendészeknél. - Persze már az is munka lesz, hogy minden visszaálljon úgymond a régi kerékvágásba nála és újra elismerjék, mint kiváló szakembert, ahogy ez a cirkusz előtt is volt, amihez én segítségképp hívnám a médiát is, de ez már nem az én asztalom. A szünet lejárt és újra beszólítottak mindenkit a tárgyalóba. Hmm, megszólalt a második gong a fejemben. Akkor lássuk...
- Figyeljen Axel, maga jön. Ahogy megbeszéltük, csak határozottan, igen, nem, ne habozzon, nincsen de, nincsen ha, szigorúan csak a kérdésre feleljen, figyelje az esküdteket... - Így is volt, a védelem tanúját szólították, csak ne kezdjen magánakcióba. Természetesen van vésztervem is, de odáig nem fogunk eljutni, ha minden jól megy. Csendben figyeltem, aprókat bólintottam, ügyes, jól csinálja, türelem Axel, a félnótásokkal másképp nem lehet, csak ne engedje, hogy kizökkentsék. Azonban mikor a magánéletéről tettek fel neki kérdéseket, illetve a gyerekkoráról, valamint a szüleiről, azonnal felszólaltam.
- Tiltakozom, nem tartozik az ügyhöz. - Logikusan gondolva, ha pszichopata vagy szociopata lenne, az már megmutatkozott volna, és úgy doktorátusa sem lehetne.Az pedig, hogy esetleg bántalmazták-e gyerekként pszichikailag vagy akár tettlegesen nem tartozik az ügyhöz, és azt sem akartam, hogy válaszoljon rá. Ezután mi következtünk, minden ment, ahogy az már korábban begyakoroltuk.
Azért szép próbálkozás. Vannak tanúik, azta... hosszasan végighallgattuk, amíg a kis hölgy pszichiátere hosszasan elmondta, hogy ügyfelét mennyire összetörték és megviselték a történtek, majd rátért arra, hogy nem szabadna soha többé megengedni az ilyesmit és azonnal be kellene vonni az ilyenek engedélyét.
- Tiltakozom, rágalom... - Tiltakoztunk, és helyt kaptunk, ezután az enyém volt a tanú, majd a családtagok, hát kis anyám, egy három éves jobb stratéga, ami viszont nekünk csak jó, és ki ez a balek? Mégis hogy lehet így vádat felépíteni?  

- Hát öhm, nem egészen ilyen irányban gondolkodom, pusztán arra próbálok rámutatni, hogy ők is látják, mire is megy itt ki a játék. És csúfos kudarccal fog véget érni, még ha most nem is annak látszik, ez a nő meg csak lejáratja magát szépen... - Dióhéjban ennyi fog történni a tárgyalás hátralévő részében, ami a mai nap folyamán le is fog zajlani teljes egészében, és véleményem szerint eddig nagyon is jól állunk, és most Axel jön, az utolsó tanú elvileg, aztán megtudjuk mink is van, de igazán bizakodó vagyok. Ennél még az egyetemen is nehezebb olvasmányaim voltak, mint amit ez a liba itt összehordott. Nem lehet túl sok tapasztalata az ilyesmiben, bár valamiért az az érzésem, hogy nem Dr. Blaze az első férfi, akit megpróbál ilyen módon rászedni, csak a pénzre hajt, na meg persze néhány percnyi hírnévre meg dicsőségre, voltaképp szánalmas, nagyon szánalmas.
- Maga semmi rosszat nem csinált, épp ellenkezőleg... Ezt meg, helyrehozzuk, jöjjön. - Ő épp csak egy kiszemelt áldozata ennek a nőnek, Axel mindent jól csinált, pontosan ahogy azt egy orvosnak kell, épp csak rossz időben volt, rossz helyen és rászedték. Sajnos azt kell mondanom, hogy túlságosan sokszor fordul elő az ilyesmi, de ennél kevesebbel is nyertek már meg pert, ez gyerekjáték lesz. Elég durva meghurcolásokról lehet olvasni, a miénk egyáltalán nem az, ez csak egy tudatlan nő megalapozatlan rágalmai és vádaskodásai, ami most vissza fog ütni a tárgyalóteremben.
- Nos, miután ennek vége és ha még mindig komolyan gondolja, hívjon fel! - Örömmel segítek, csakhogy akkor az már nem lesz ilyen barátságos per, mint ez a vicc, de egyelőre belemegyünk a játékba, mert muszáj. Figyelmesen hallgatom a kérdéseket, amiket feltesznek neki, és csak bízom benne, hogy kimért marad és higgadt. Közben az is megérkezett, amit kértem. Bár az utolsó pillanatban futott be a felvétel, azért felvezettem és bíztam benne, hogy elfogadják, a képsorok ugyanis döntő jellegűek. Az igaz ugyanis, hogy a rendelőjében személyi jogokat sért kamerát felszerelni, de az irodájában már megteheti, és szerencsénkre volt is egy, ami kiválóan rögzített mindent, ami ugyan felvetne még pár kérdést, de szerintem mindenkinek elege van már, gy ezt már nem fogják szétszedni, hisz a nő ott van a felvételen, bent Axel irodájában, dátummal és idővel ellátva, ebbe már csak a bolond kötne bele.
Az ítélethirdetés következett, kérték, hogy mindenki álljon fel, hiszen az esküdtszék meghozta döntését. Nos, ez gyors volt, ami határozott ítéletre utal. Nem voltak nehezítő körülmények, egyhangúan tudtak dönteni. Felálltunk, majd a bíró tisztán, világosan és érthetően felolvasta...
- A vádlott nem bűnös... - Bár szinte biztos voltam benne, na jó majdnem, de azért megkönnyebbülve sóhajtottam fel.
- Nos Axel, gratulálok! - Nyújtottam felé a kezem, hogy gratuláljak a közös sikerünkért. Kellenek az ilyen esetek, ilyenkor mindig ráébredek, hogy igen is vannak méh jó emberek, akiknek kijár a védelem és az, hogy harcoljunk az igazságért.   

- Önön múlt. Én csak közreműködő voltam. Köszönöm a bizalmat, Axel. - Finoman viszonoztam az ölelését, ami ugyan meglepett, hirtelen fogalmam sincs, hogy szakmai szempontból volt inkább szokatlan vagy másért, mindent egybevetve elkönyveltem pusztán hálának, amit meg is értek, hiszen balul, sokkal kedvezőtlenebbül is elsülhetett volna az ügy, aminek sem az orvosi kamara, se pedig Axel nm örült volna, végett vetett volna a karrierjének.
- Csupán egy nevetséges nő nevetséges vádaskodásai. Többé senki sem volt hitelt adni a szavainak, higgye csak el, ez a munkám. - Ezek után kétlem, hogy bármelyik ügyvéd is komolyan venné, különösen azok, akik hallottak vagy hallani fognak még az esetről, bár meglehet, egy szép kerek összeg fejében, hogy nincs igaza, de állunk elébe, Axel rám mindig számíthat.
- Senki sem akarná nevetség tárgyának kitenni magát egy ilyen ember végett. Ennek vége. Önnek pedig teljes egészében ki kell zárnia az életéből, erre ez a megoldás. - Aztán bízom benne, hogy így is fog cselekedni, nem csak azért mert ez a legésszerűbb, amit tehet, hanem mert Ő is ezt szeretné.
- És most mi lesz az első dolog, amit megfog tenni? Ünnepelni fog? - Kérdeztem ismét felé fordulva, miután kisétáltunk az épületből. Én azt csinálnám a helyében, ünnepelnék, hiszen ez mindkettőnk számára siker. Nekem nő a statisztikám, Ő pedig folytathat mindent onnan, nos ahonnan csak szeretné.
- Vegye ki a mai napot, meg még néhányat, megérdemli. - Simítottam végig a jobb vállán. - Nos, nekem most mennem kell. Tudja hogy megy ez. Mi nem állunk meg. Legyen szép napja Axel! - Kedvesen elköszöntem, majd lesétáltam a lépcsőn. Az én napom itt még nem ért véget, szóval a lazítás egy pohár jó borral még várat magára, viszont egy igazi jó kávé most rám férne valahol, még átfutom a következő tárgyalás terveit.