Pulvere est et in pulvere reverteris - LDS&DH

Tárgy: Pulvere est et in pulvere reverteris - LDS&DH 15.11.21 21:29

Ms. DeSantos & Mr. Hanning

"I love the trouble and the trouble loves me
Dropping like a match in the gasoline
Living for the high, that sweet release
I love the trouble"

tumblr_inline_mfm19tw4ig1rxb8do.gif?crop=0.502xw:1.00xh;0.311xw,0&resize=640:*

„Pulvere est et in pulvere reverteris – mondá az Úr kedves hívek, ne feledjétek, Porból lettünk és porrá leszünk ismét, mint ahogyan az a könyvek könyvében áll. Most pedig visszaadjuk Gregory Hanning testét a földnek, lelkét pedig az égnek, ahová való…” – ch… nagyjából eddig a pontig bírtam hallgatni, messze a többi gyászolótól, észrevétlenül, majd egyszer csak sarkon fordultam és elhagytam a temetőt, hátra sem nézve többé. Ennek idestova két napja már, azóta pedig senki sem tud rólam semmit sem. Hazamentem, magamhoz vettem néhány ruhát, míg Greta távol volt, majd az egyetlen helyre mentem, ahol tudtam, senki sem találhat rám és végre valahára egy kicsit magam lehetek. Ezután minden összefolyik, talán nem is voltam magamnál egyetlen percre sem igazán, hol az alkohol, hol pedig az Ecstasy miatt, amivel egy kicsit igyekeztem enyhíteni a nyomáson, ami rám nehezedett. Mégis, volt egy hang, amit képtelen voltam kizárni az elmémből, az Ő hangja, ahogy a fejemhez vágja mennyire érzéketlen vagyok, mennyire szörnyű, hogy a saját apám halála nem érint meg… Pedig, ha tudná, amit én, egészen biztosan másképp vélekedne a dologról.

Mit sem sejtettem róla, hogy Greta üzent a lánynak aggodalmában, a telefonomat kikapcsoltam, tényleg nem voltam kíváncsi senkire és semmire. Elegem lett abból, hogy játszanom kell, elegem lett Maya húzásaiból, a túlérzékeny Ms. DeSantosból és nagyjából még magamból is. Csak időt akartam és egy kis teret, na meg lezárni magamban egy korszakot. Most nem a házban ültem, hanem azzal szemben a járdán, miközben rágyújtottam egy szál cigarettára és csak meredtem az épületre, egykori otthonomra, az egyetlen helyre, ahol önmagam lehetek.
- Pulvere est et in pulvere reverteris – suttogtam magam elé, egyetlen pillanatra sem véve le a tekintetem az ablakunkról. Esküszöm, mintha egy pillanatra apámat véltem volna felfedezni az üveg túloldalán. „Ha most kilépsz azon az ajtón, többé ne gyere vissza”…. ezek voltak az utolsó szavai hozzám, és most már örökre vége, végleg elment… Újabb slukkot szívtam a cigiből, majd kortyoltam egy kicsit a flaskámból.

DH.

@

Tárgy: Re: Pulvere est et in pulvere reverteris - LDS&DH 16.11.21 11:38

Soha életemben nem éreztem ilyen ellentmondásos érzelmeket valaki iránt. Ez mennyire zavart össze? Egészen annyira, hogy képes voltam hajnalok hajnalán felhívni, hogy a fejéhez vágjam azt, amit akkor gondoltam, majd rá is nyomtam a telefont, mikor már jobbnak láttam abbahagyni a beszélgetést. Mr. Hanning is rengeteg új információval látott el. Mégse akarok mindent elhinni neki. Mert én látom benne a szerethető embert is, aki kedves hozzám és törődik velem, de amikor ennyire érzelemmentesen és ridegen viselkedik, akkor tényleg el tudnám hinni neki, hogy mindössze szánalomból bánik így velem. Na meg érzem, hogy titkol valamit, valami olyasmit, ami engem is érint, de akárhányszor pörgettem vissza a fejemben a beszélgetést képtelen voltam rájönni arra, hogy mi az, amit titkolni próbál előlem. Azóta már napok teltek el és még mindig haragszom rá, de mégis bűntudatom van, amiért ki mertem mondani, amit akkor éreztem. Akkor halt meg az apja és valószínűleg az én kirohanásomra egyáltalán nem volt kíváncsi. Bele temetkeztem a munkába és próbáltam nem a beszélgetésünkre gondolni minden másodpercben, de abban biztos voltam, hogy haragszik rám, hiszen egyetlen egyszer sem keresett fel. Nem kaptam újabb feladatokat, igaz már előre elmondta, hogy mit vár el tőlem, de szinte már hiányzott a jelenléte. Még magam sem értem, hogy miért. Mindig azt vártam, hogy a következő pillanatban megjelenik előttem és olyan megjegyzést tesz, amin egész nap bosszankodhatok.
Lejárt a munkaidőm és már haza is tértem, hogy otthonról dolgozzak tovább. Átöltöztem kényelmesebb ruhába és már ott is folytattam, ahol az irodában abbahagytam. Egészen addig, míg Greta aggódva fel nem hívott azzal, hogy semmit sem tud Mr. Hanningról és fogalma sincs arról, hogy életben van-e egyáltalán. Nekem úgy tűnt, hogy túlreagálta, de megígértem neki, hogy előkerítem akárhol is legyen. Miután bontottam a vonalat azért én is megpróbálkoztam azzal, hogy felhívjam, de ki volt kapcsolva a telefonja. Ekkor már akaratlanul is aggódni kezdtem érte, de ha jók a megérzéseim, akkor tudom, hogy hol lehet most. Hívtam egy taxit és kicsit messzebb szálltam ki, mint ahogyan eddig, mintha csak időt akartam volna nyerni, hogy séta közben kitaláljam, hogy mit mondhatnék neki a történtek után. Biztosan nem kíváncsi rám és látni se akar. Akkor mégis miért indultam a keresésére? Csak azért, hogy megmondjam Gretanak, hogy nincs semmi baja és ne aggódjon tovább? Vagy egészen más motivál? Én sem értem, de aggódok érte, mert megkedveltem annyira, hogy fontos legyen nekem. Különös nyugalom érzet áradt szét testemben, amikor megpillantottam. Még él, de ez nem azt jelenti, hogy jól is van. Ha ide menekült, akkor biztosan nincs jól és egyre inkább mardos a bűntudat amiért olyan dolgokat mondtam neki, amiket sohasem kellett volna.
- Greta már nagyon aggódik magáért. – Mellé érve egyből a lényegre tértem.
- Ahogyan én is. – Tettem hozzá gyorsan, de miért is hinné el nekem? Ha már múltkor ridegnek és érzéketlennek jellemeztem? Akkor tényleg ezt gondoltam, de most… Nem is tévedhettem volna nagyobbat, mert látom rajta, hogy mennyire megviselte az apja halála.

ruha

Tárgy: Re: Pulvere est et in pulvere reverteris - LDS&DH 16.11.21 17:54

Ms. DeSantos & Mr. Hanning

"I love the trouble and the trouble loves me
Dropping like a match in the gasoline
Living for the high, that sweet release
I love the trouble"

Hosszú ideig észre sem vettem, hogy nem vagyok egyedül, annyira lefoglaltak kusza gondolataim. Vajon tényleg őt láttam odabent? Létezhetnek szellemek? Vagy pusztán csak az emlékeim kivetülése öltött testet néhány másodpercre? Évek óta nem ápoltunk már jó viszonyt apámmal, egészen pontosan azóta, hogy bevágtam magam mögött az ajtót és elmentem továbbtanulni. Azóta gazdag lettem és híres, bebizonyítva neki, hogy a nyomi kis kocka az összetákolt számítógépével nem volt vesztes, nem kellett volna lemondania róla, mégsem kaptam meg sosem az elégtételt, amire a szívem mélyén annyira vágytam. Büszke ember volt az apám, akárcsak én, makacsságban fej-fej mellett haladtunk, így egyikünk sem nyitott a másikunk felé és többé már soha nem is tehetjük. Végleg elment. Nem tudhatta meg, hogy én folyamatosan szemmel tartottam őt és össze-vissza mesterkedtem, hogy pénzhez juttassam és a legkiválóbb orvosi ellátáshoz ilyen vagy olyan ürüggyel. Végig abban a hitben élt, hogy nem érdekel, hogy nem törődöm vele, ahogyan ő sem törődött velem, pedig…. De már kár a múlton rágódni, hiszen megváltoztatni úgy sem tudjuk.

Gondolataimból egy ismerős hang rántott vissza, mely áthatolt az alkohol enyhe és a drog erősebb ködén át az elmémbe, ekkor fordultam csak a lány felé.
- Egyszer már megmondtam magának Ms. DeSantos, rossz pénz nem vész el. Csak egy kis nyugalomra vágytam, sok volt a papírmunka mostanában… - vontam meg a vállam, majd újra húztam egy nagyot a flaskámból.
- Tudja, mi érzéketlen szörnyetegek, habár nem érzünk, elfáradni néha még mi is eltudunk… - főleg, ha annyit kell színlelni, mint nekem, akinek erről szól az egész élete. Kibújtam a kabátomból, amit aztán leterítettem neki a járdára, hogy ő is le tudjon ülni, ha akar. A tervező valószínűleg megölne érte, de nem érdekel különösebben, ahogy az sem, mennyire csípős az idő. Úgysem érzek semmit.

DH.

@

Tárgy: Re: Pulvere est et in pulvere reverteris - LDS&DH 16.11.21 23:52

Még mindig erősen él bennem az ellentmondás, amit iránta érzek. Kedvelem, de mégis zavar a viselkedése. Most nem arra gondolok, hogy már kétszer is megcsókolt, mert az hiba volt, ahogyan visszacsókolni is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudnék rá megfelelő magyarázatot adni, hogy miért tettem, hogy miért nem löktem el inkább magamtól. Megtörtént és kész és úgy fogunk tenni, mintha mi sem történt volna, mert egyikünk sem akar semmit se a másiktól. Sőt, Mr. Hanning számára még mindig csak egy alkalmazott vagyok és már esélyt sem látok arra, hogy egyszer esetleg a barátjának gondoljon. Most mégis eljöttem, de nem azért, mert a főnököm és Greta halálra aggódja magát. Nem is azért, hogy ne legyen bűntudatom és nyugodtan tudjam éjjel álomra hajtani a fejem. Semmi közöm ahhoz, hogy mit művel itt Mr. Hanning, ennek ellenére mégis itt vagyok, miért is? Ez már nekem túl bonyolult, inkább bele sem akarok gondolni abba, hogy mi vezérelt el egészen idáig.
- Szegény asszony halálra aggódja magát, azért küldhetne neki valami életjelet. – Nekem eddig úgy tűnt, hogy Greta úgy szereti, mintha a saját fia lenne. Törődik vele és nem csak azért, mert Mr. Hanning fizet érte. Sőt, egészen annyira, hogy még engem is képes volt felkeresni. Ez tényleg szeretetből fakadó aggódás.
- Sose mondtam azt, hogy szörnyeteg lenne. – Ha már leterítette a kabátját, akkor leültem mellé. Most tényleg a járdán ücsörgünk? Miért is ne tehetnénk meg? Hiszen ezt a hely annyira elhagyatott, hogy még soha senkit se láttam erre. Sejtettem, hogy ezt még fel fogja hozni. Érzéketlennek már neveztem, de sose vádoltam azzal, hogy szörnyeteg volna.
- Sajnálom. – Mégis mit? Mindent. Azt, hogy meghalt az apja és persze azt is, hogy annyi mindent vágtam akkor a fejéhez. Tudom, hogy a sajnálkozásommal nem tud mit kezdeni, de egyszerűen akartam, hogy tudja.
- Mindvégig itt volt? Azt hittem, hogy haragszik rám és azért kerüli a társaságomat. – Karoltam át lábaimat, majd fejemet térdeimre hajtottam úgy néztem rá.

ruha

Tárgy: Re: Pulvere est et in pulvere reverteris - LDS&DH 17.11.21 0:09

Ms. DeSantos & Mr. Hanning

"I love the trouble and the trouble loves me
Dropping like a match in the gasoline
Living for the high, that sweet release
I love the trouble"

- Majd maga hírül viszi Gretának, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van, hiszen a német titkosszolgálat épp ezért küldte magát utánam, nem igaz? – nem ejtettek a fejemre, pontosan ismerem Greta észjárását. Azt gondolja, hogy mivel különlegesnek tartom a lányt, így többet tudhat rólam, mint bárki más, vagyis akkor is elérhet, amikor az egész világ szeme elől eltűntem. És hogy mi a legszörnyűbb az egészben? Hogy Mata Harinak igaza van… Talán életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy felfedtem előtte a titkos helyemet, így már egy szemernyi magánszférám nem sok, annyim sem maradt. Ideje új hely után néznem, annál is inkább, mivel ezt úgy érzem már elvesztettem…
- Utalt rá, de ne szabadkozzon miatta Ms. DeSantos, van egy olyan érzésem, hogy az alkalmazottjaim jó része hasonlóképpen gondolkozik. Legalábbis a férfiak között… - vontam meg a vállam, mert, hogy őszinte legyek, tényleg egyáltalán nem érdekel a dolog. Meg kellett tanulnom vastag bőrt növesztenem a képemen ennyi év alatt, így született meg Dylan Hanning álarca…
- Itt voltam. – feleltem kurtán miközben rágyújtottam egy szál cigarettára és nagyot szippantottam belőle.
- Már miért haragudnék? Csak elmondta, amit gondolt, szíve joga, hiszen alkotmányunk mindenki számára biztosítja a szólásszabadságot. – keserűen felnevettem, de még mindig a házat figyeltem.

DH.

@

Tárgy: Re: Pulvere est et in pulvere reverteris - LDS&DH 17.11.21 1:33

Vajon Greta honnan tudhatta, hogy én vagyok a megfelelő személy arra, hogy megtalálja? Hiszen az ismeretségünk még annyira friss, hogy meglepő számomra, hogy rám esett a választása. Mégis a lehető legjobb emberhez fordult, hiszen itt vagyok most vele, mert pontosan tudtam, hogy hol fogom megtalálni. Akaratlanul is eszembe jutott erről, hogy egyedül csak velem osztotta meg azt, hogy ide vissza szokott járni és azt, hogy ez a hely mit is jelent számára. Egykor ez volt az otthona. Mikor először jöttünk ide, akkor úgy éreztem, hogy kezd közel engedni magához, hogy képes nekem megnyílni. Még sose láttam annyira emberinek, mint akkor, ezen a helyen. Itt annyira más.
- Igaz, pontosan ezért. – Miért is tagadnám? Greta aggódott. Ez egyben kedves és szomorú is, mert erről bevillant, hogy most veszítette el az apját. Egyáltalán van még élő rokona? Családja? Sose emlegette őket, de ettől még nem jelenti azt, hogy nincs senkije.
- A másik fele pedig rajong magáért. – Ezt nem is kell jobban kifejtenem, hiszen tudja, hogy a női alkalmazottjai mennyi mindent megtennének neki. Clarissa is nagyon lelkes volt a karácsonyi partin és ki tudja, hogy még mennyien voltak hasonlóan lelkesek vele azelőtt.
- Nem a legjobb volt az időzítés és talán nem is kellett volna megtennem. – Nem arról van szó, hogy bánnám, hogy őszinte voltam hozzá, hogy ki mertem mondani azt, amit akkor gondoltam és éreztem vele kapcsolatban. őszinteséget vár tőlem, de néha az őszinteség fájdalmas tud lenni. Már persze akkor, ha egyáltalán érdekli a véleményem, mert azt sem tartom kizártnak, hogy egyáltalán nem is érdekelte az egész. Talán már megszokta, hogy mások ilyeneket mondanak róla, de mégis úgy érzem, hogy ez tőlem túl durva volt.
- Meddig szeretne még itt maradni? – Láttam, hogy mit néz. Vajon most megrohamozzák az emlékképek? Nosztalgikusan gondol vissza az itt töltött időre, hogy milyen volt akkor még mikor itt lakott és az apja még életben volt? Legszívesebben most jó szorosan magamhoz ölelném, de már belátom, hogy jobb, ha nem közeledek felé. Azok után, amiket a fejéhez vágtam már nem érezem azt, hogy helyes lenne, ha pont én akarnám vigasztalni.

ruha

Tárgy: Re: Pulvere est et in pulvere reverteris - LDS&DH 17.11.21 2:01

Ms. DeSantos & Mr. Hanning

"I love the trouble and the trouble loves me
Dropping like a match in the gasoline
Living for the high, that sweet release
I love the trouble"

- Létezik olyan, hogy tökéletes időzítés Ms. DeSantos? – magam sem tudom, hogy ezt valóban tőle kérdeztem-e vagy sokkal inkább magamtól, ahogy az emlékek áttörték azt a védfalat, amit az elmémben hoztam létre ellenük.
- Hisz abban, hogy eljön az a bizonyos pillanat, amikor odaállhatunk valaki elé és elmondhatjuk neki mit érzünk miatta, vele kapcsolatban és a másik fél egyszer csak varázsütésre rájön a hibáira, a tévedéseire és bocsánatot kér? – szívtam egy újabb slukkot a cigarettámból.
- Mert ha igen, akkor most le kell lombozzam egy életre. Ez a pillanat sosem jön el, mert hiú ábránd csupán. Az emberek makacsok, az idő csak telik és mire észbe kapunk már tova is szállt a lehetőség, többé pedig nem tér vissza. – réveteggé vált az arcom, ahogy az ablakot fürkésztem.
- Évekig olyan voltam, mint maga. Naiv. Hinni akartam, hogy egy szép napon minden széppé és jóvá válik, hogy az univerzum valami nagy dolgot tartogat számomra, de csakhamar rá kellett jöjjek arra, hogy kurva nagy tévedésben élek. – keserűen elmosolyodtam.
- Tizenhat voltam, mikor utoljára láttam az apámat… - nem is hozzá beszéltem, hanem saját magamhoz, közben a képek szép lassan megelevenedtek lelki szemeim előtt.
- Ott állt az ajtóban és azt mondta, hogy, ha nem hagyok fel a kockulással és kezdek magammal valami értelmeset, akkor nem vagyok a fia. Mindezt azért, mert iskolát akartam váltani, hogy azt tanulhassam, amit szeretek. Összecsomagoltam és közöltem vele, hogy nem adom fel, még, ha ki is tagad. Aztán jött az ominózus mondat…. „Ha egyszer kilépsz azon az ajtón, többé ne gyere vissza”…. – egy pillanatra elhallgattam, de csak míg kortyoltam az italomból.
- Én pedig nem fordultam vissza többé. Ösztöndíj, egyetem, nagy találmányok, milliárdok, saját cég és bumm… megszületett Dylan Hanning…. de apám sosem keresett meg, ahogyan én sem őt. Legalábbis ő sosem tudta…. – hát igen, hiszen mesteri hacker vagyok.
- Fizettem a számláit, a kezelését, nagyjából mindent, mert neki sosem sikerült kitörnie innen…. de sosem tudta, hogy én állok az egész mögött. Nem kellett tudnia. Lemondott rólam, ahogy én is róla és ez most már örökké így is marad. – felé pillantottam.
- Hát ezért nincsenek érzéseim… - felálltam és szívtam még egy utolsó slukkot a cigiből.
- Gregory Hanning halott…. hát pusztuljon vele együtt Dylan Hanning régi énje is. – ezzel bedobtam a még égő cigarettát a házba, ami szinte azonnal kigyulladt a körbe locsolt alkohol miatt.
- Pulvere est et in pulvere reverteris – meredtem a tűzbe, majd újra felé fordultam.
- Mehetünk Ms. DeSantos.

DH.

@

Tárgy: Re: Pulvere est et in pulvere reverteris - LDS&DH 17.11.21 23:41

Fizikailag itt ül mellettem, de mégis úgy érzem, hogy most nagyon távol van gondolatban. El sem tudom képzelni, hogy most mi játszódhat le benne, talán jobb is így.
- Fogalmam sincs. – Talán van egy pillanat, amit tökéletesnek hiszünk, de addig mérlegeljük, hogy valóban az volna, hogy elszáll a pillanat és már nem jó az időzítés.
- Ezt tettem magával, de nem vártam, hogy bármit is beismerjen. – Elmondtam neki mikor felhívtam, hogy mit érzek azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogadta az apja halálhírét. Akkor tényleg sok mindent vágtam a fejéhez. Ami a szívemen az a számon… Ezt már Mr. Hanning is megtapasztalta. Nem akartam elhinni, hogy olyan érzéketlen és rideg tudott akkor lenni, mert hinni akarok abban, hogy nem ilyen ember valójában, hiába is akarja pont ezt elhitetni velem. Sőt azt is, hogy sokkal rosszabb annál, mint amit el tudok róla képzelni.
Könnyes szemekkel hallgattam, hogy a múltja egy kis darabkáját megossza velem. Eddig fogalmam sem volt arról, hogy az apjával ilyen viszonyban voltak, hogy haraggal váltak el egymástól és még hosszú évek múltán se rendezték a kapcsolatukat. Most pedig már nincs is rá alkalom. Már sosem kérhetnek egymástól bocsánatot. Ez annyira szomorú. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet így élni, mert én mindig számíthatok a szüleimre.
Szó szerint ledöbbentem mikor felgyújtotta a házat. Szinte pillanatok alatt lángokban állt. Felkeltem és felvettem a földről a kabátját.
- Mi lesz, ha tovább terjed a tűz? – Most tényleg csak úgy itt akarja hagyni a lángoló házat? Ki kellene hívni a tűzoltókat, mielőtt még nagyobb baj lenne. El sem hiszem, hogy tényleg képes volt ezt tenni. Nagyon igyekszem megérteni, hogy miért tette és azt hiszem, hogy értem is, de mégis túlzásnak tartom. Így már soha többé nem térhet vissza ide. Az apjával együtt most a régi otthonát is elveszítette.

ruha

Tárgy: Re: Pulvere est et in pulvere reverteris - LDS&DH 18.11.21 20:49

Ms. DeSantos & Mr. Hanning

"I love the trouble and the trouble loves me
Dropping like a match in the gasoline
Living for the high, that sweet release
I love the trouble"

- Elfelejtette, hogy enyém az egész utca? Égjen porig, mit bánom én. – vontam meg a vállam, miközben elindultam az autóm felé ügyet sem vetve arra, hogy nála van a kabátom, vagy arra, hogy talán így nem kellene vezetnem. Annyiszor megtettem már, most sem okoz majd különösebb problémát.
- Szálljon be, nehogy megfázzon. A kocsiból hívok magának egy taxit és megvárom, míg ideér önért. – mert bár magamat cseppet sem féltem, egyrészt az ő életéért nem akarok felelősséget vállalni, másrészt pedig biztosan lenne jobb dolga is, mint egész este mellettem ücsörögni, nem akarom, hogy kötelességének érezze a bébicsőszködést. Kinyitottam előtte az ajtót, majd, ha beült be is csuktam, és magam is beszálltam mellé. Pár másodpercig révetegen meredtem a lángok közé, egészen úgy, mintha figyelnék valamit vagy valakit. Csak én tudhattam, hogy ez valóban így van, hogy a tekintetem tényleg egy személyen nyugszik, akit épp elemésztenek a forró lángok. Ég veled Dylan Hanning, többé már nem kell szenvedned tovább. Az álarc most már örökre elrejt, te pedig „békében” nyugodhatsz a feledésben. Lehunytam a szemem, még egyszer utoljára régi önmagamként, hogy aztán Mr. Hanningként nyissam fel ismét, jéghideg, érzéketlen, szinte lélektelen tekintettel.

A zsebembe nyúltam, hogy visszakapcsoljam a telefonomat, ekkor véve észre azt a rengeteg nem fogadott hívást, ami ez alatt a néhány nap alatt gyűlt fel. Greta, Ms. DeSantos, Nora, Kim, Maya és egy blokkolt szám, amiről pontosan tudtam, hogy kié, de még csak a gondolattól is rosszul lettem, mielőtt megfogalmazódott volna az elmémben…. Bepötyögtem a taxitársaság számát majd rendeltem neki egy autót.
- Még húsz perc… - fordultam felé, miután letettem.
- Annyit még kibír mellettem? – közben egy gerenda megadta magát, a ház pedig roskadozni kezdett. Rezzenéstelen arccal figyeltem, majd egyszer csak eszembe jutott valami.
- Megkapja a következő projektjét Ms. DeSantos, nagyobbat, mint valaha. – körbe mutattam az utcán.
- Dózeroltasson le mindent, az összes házat, minden fát, egyetlen fűszál se maradjon a helyén. Utána vegyen részt az újjáépítésben. Ezt az utcát az alapítvány nevére íratom és rászorulókat költöztetünk ide. Legyen valami haszna a teleknek, ha már itt áll.

DH.

@

Tárgy: Re: Pulvere est et in pulvere reverteris - LDS&DH 20.11.21 10:58

- Nem. – Hogy is felejthettem volna el? Tisztán emlékszem mindenre, amit akkor mesélt, mikor legelőször hozott ide magával. Akkor annyira sebezhetőnek tűnt, hogy szinte már kényszert éreztem, hogy magamhoz öleljem. Láttam benne a védtelen kisfiút, aki mindvégig csak szeretetre vágyott, most viszont már fogalmam sincs arról, hogy hová lett az, akit egykor láttam benne. Megdöbbentett már csak azzal is, hogy az egész utca Mr. Hanning tulajdonában van, de azzal még jobban, hogy ilyen egyszerűen porig égeti.
Követtem az autóhoz, majd be is szálltam. Közben akaratlanul is azon járt az eszem, hogy azért ilyen udvarias és figyelmes velem, mert most jelenleg ehhez van kedve? Aztán majd ismét jól a fejemhez vágja, hogy csak szánalomból viselkedik így velem. Megérdemeltem. Aznap én sem voltam vele túl kíméletes. Mégse tudom bánni, hogy megtettem, egyedül csak az időzítés zavar és persze az, hogy ennyire nyers voltam.
- Húsz percet? – Kibírok-e még ennyit mellette? Ez mégis miféle kérdés volt?
- Én ennél sokkal hosszabb távra tervezek maga mellett. – Mármint úgy értve, mint az alkalmazottja. Jonathan sem tudott átcsábítani a cégéhez és szerintem bármilyen ajánlatot visszautasítanék miatta. Senki se kérdezze, hogy miért, de egy biztos, hogy nem azért, mert úgy érzem, hogy tartozom neki, amiért minden adósságunkat kifizette. Megígértem neki, hogy mindig őszinte leszek hozzá, ahogyan azt is, hogy sose árulom el.
Nem telik el úgy nap, hogy Mr. Hanning ne lepne meg valamivel, akár többször is. Kiszámíthatatlan, de mégis ez is imponál. Már így se látszok ki a munkából, mert túl sok feladattal bízott meg eddig is, erre még ez is? Hihetetlenkedve néztem rá, mintha ez jobban aggasztana, mint az, hogy nem is olyan messze már a ház porig ég.
- Biztos abban, hogy alkalmas vagyok erre a projektre? – Nem akarok neki csalódást okozni, ezért sem utasítanám sose vissza, na meg ha a főnököm ezt várja el tőlem, akkor ezt kell tennem.

ruha

Tárgy: Re: Pulvere est et in pulvere reverteris - LDS&DH