Néhány napja már annak, hogy a balesetem után visszatértem dolgozni, de még mindig annyira furcsa minden. Az a másfél év, ami kiesett a memóriámból hatalmas hátrányt jelent számomra az üzleti világban, de igyekszem minél előbb leküzdeni, nehogy az ellenlábasaim megneszeljenek bármit is a problémámból és esetlegesen felhasználják ellenem. Nagyon sokan pályáztak már korábban is a bőrömre, sokakat zavart, hogy nagyon gyorsan váltam azzá, aki most vagyok, pontosabban, aki voltam még nem is olyan régen, talán épp ennek köszönhetem a balesetemet is. Bár Kim és Greta nagyon titkolózik, én titkon mégis arra adtam a fejem, hogy kiderítsem mi is történt azon a bizonyos estén. Megbíztam a magánnyomozómat, aki már eddig is sokszor dolgozott nekem, hogy derítse ki a baleset körülményeit és mindenről számoljon be nekem, természetesen a legnagyobb diszkréció mellett. Ennek már jó néhány napja, de a férfi még nem jelentkezett. Furcsa, pedig általában gyorsan dolgozik… Talán, ha nem foglalt volna le annyira, hogy igyekezzek bemagolni minden üzleti információt, amit az asszisztensem összegyűjtött nekem az elmúlt időszakról, magam kezdtem volna el feltörni az adatbázisokat, kamera és egyéb felvételek után kutatva, de fájdalom, ez eddig nem fért bele az időmbe. Igyekeztem alaposan felkészülni egy nagyon fontos tárgyalásra, amire a feljegyzések szerint hosszú ideje vártam. Egy elektrotechnológiai cég vezetőjével van megbeszélésem, aki elég vacak anyagi helyzetbe került, ezért kénytelen a cége részvényeinek egy részét értékesíteni, ami nekem kapóra jön a legújabb fejlesztéseim kapcsán. Az öreg nagyon megválogatja kit vesz be „társának”, így visszautasíthatatlan ajánlatot kell tegyek neki. Ráadásul rám nem jellemző módon vállaltam, hogy én repülök hozzá és nem őt rángatom Chicagoból Vegasba, pedig simán megtehetném. Ahogyan azt is, hogy magángéppel utazzak, mégis, a baleset óta igyekszem tudatosabban élni és a környezetemre is jobban odafigyelni, így a hagyományos repülés mellett döntöttem. Nora az első osztályra vásárolta meg az én és az asszisztensem jegyét, pedig igazán nem voltak ilyen igényeim, de ha már így esett, legalább kihasználható az idő még több munkára, nem zavarjuk majd vele a turista osztályon utazókat.

Megbeszéltem Ms. DeSantossal, hogy másnap a reptéren találkozunk, így miután felébredtem és elkészültem, a sofőröm ki is vitt a reptérre. Hogy miért nem én vezettem? Nos, a történtek óta nem szívesen ülök elől, de erről még egyáltalán nem beszéltem senkivel és nem is akarok. Arra fogtam a dolgot, hogy így nem kell az autómat egy megbízhatatlan parkolóban hagynom arra a pár órára, míg visszaérünk a városba. A vegasi dugóknak hála kishíján lekéstem a gépet, az összes utas felszállt már a gépre, de hála egy gyors telefonnak és egy apró szívességnek, a pilóta nem indult el nélkülem. Néha jól jön, hogy ismert vagyok…

Mikor megérkeztem azonnal felkísértek a járatra, én pedig az összes utasnak küldtem egy pohár drága pezsgőt bocsánatkérésem jeléül, amiért feltartottam őket. Persze névtelenül, nekik nem számoltak be róla, ki a titokzatos késő, mert nem szerettem volna pár óra múlva a neten látni a sztorit. Megköszöntem a pilótának, hogy megvárt, majd az első osztályra mentem. Ott a székek egyesével vannak két oszlopban, egy kisebb folyosóval elválasztva.
- Ms. DeSantos – biccentettem a lány felé, majd helyet foglaltam és felé hajoltam.
- Remélem nem ijedt meg, hogy egyedül küldöm tárgyalni. – kacsintottam rá, majd előbűvöltem a laptopomat a táskámból.
- Van három és fél óránk míg odaérünk. Átbeszéljük a jegyzeteit?


 Outfit: Mr. Hanning outfit

Amikor a lány „nekem rontott” azzal, hogy mennyiszer keresett, azonnal elővettem a telefonomat, hogy megnézzem mi történhetett, ekkor jöttek csak meg az értesítések a számtalan próbálkozásról. Ha nem tudnám az indítékát, biztosan megrémítene a tény, hogy egy nő huszonötször hívott egymás után… De az megállapítható lett ez alapján róla, hogy elszánt egy teremtés, nem könnyen adja fel a dolgokat.
- Elnézést kérek Ms. DeSantos, valószínűleg az autóban lehetett térerő probléma. A pilótát is nehezen értem el, hogy várjanak meg. – közben repülő üzemmódra állítottam mind a két készüléket és becsatoltam magam, mert kigyulladt a felszállást jelző lámpa.
- Nem mintha alábecsülném a képességeit, a jegyzeteiből világossá vált számomra, hogy nagyon alaposan végzi a munkáját, mégis egy ekkora horderejű tárgyalásra nem szívesen engedtem volna egyedül. A fickó nagyon makacs, nagyon nehezen veszi tudomásul, hogy muszáj valakivel társulnia, különben hamarosan lehúzhatja a rolót, ha pedig „csak” az egyik alkalmazottamat küldeném, azt egyenesen sértésnek venné és a szándékaim komolytalanságának. – hazudhattam volna, hogy teljesen nyugodtan elküldtem volna egyedül is, mert tuti sikerrel jár, de jobban szeretem az őszinteséget, vele pedig elméletileg van is valami ilyesmi megállapodásunk.
- Jobb biztosra menni, nem gondolja? – a baleset óta sajnos nem csak az elmúlt másfél évemet vesztettem el, de olykor a rövidtávú memóriámmal is gondok vannak. Bár ebbe aztán igazán senkit nem avattam be, még Kiméket sem, mert csak még sebezhetőbbé válnék mindenki szemében.
- Jól van? – észrevettem, hogy a lány remegni kezdett, miközben elkezdtünk felszállni, ráadásul az arca is egy kissé sápadtabbá vált.
- Csak nem az első alkalom? – lehet, hogy korábban még sosem repült? Vagy tériszonyos? Talán meg kellett volna kérdeznem tőle, mielőtt kijelöltem erre a munkára? Kellemetlenül érzem magam a dolog miatt, nem akartam neki rosszat.
- Idehívom a stewardesst, majd ő hoz valamit a rosszullétére. – ezzel már meg is nyomtam a hívó gombot.


 Outfit: Mr. Hanning outfit

A stewardess nemsokkal azután, hogy megnyomtam a hívó gombját már meg is jelent mellettünk, kacér mosolyt küldve felém.
- Miben segíthetek Mr. Hanning? Szüksége van valamire?
- Nagyon kedves… - néztem a névtáblájára – Barbara. – mosolyogtam vissza rá kedvesen, amitől a lány még el is pirult.
- De a helyzet az, hogy a kisasszonynak lenne szüksége a segítségére. – mutattam a lányra. Barbara ettől kissé csalódottá vált, ám aztán magára erőltette a szakmai mosolyát és a lány felé fordult.
- Mi a probléma hölgyem?
- A kisasszony most repül életében először és a jelek szerint nem érzi jól magát.
- Nahát Mr. Hanning, milyen figyelmes az utastársaihoz.
- A kisasszony az asszisztensem, szükségem lesz rá egy tárgyalás során, szóval nagyon hálás lennék, egyenesen lekötelezne, ha segítene, hogy jobban legyen.
- Máris jövök. – ezzel a lány már sarkon is fordult és elsietett, mi pedig ismét ketten maradtunk.
- Szóval tereljem el a figyelmét… mondjuk, ismeri azt a viccet, hogy: Repülőgép közeledik éjszaka a repülőtér felé. A pilóta elhatározza, hogy megtréfálja a tornyot és eltorzított hangon szól a mikrofonba: - Találd ki, hogy ki vagyok! - Erre az irányítótorony diszpécsere lekapcsolja a leszállópálya fényeit és visszaszól: - Te meg találd ki, hogy hol vagy... – gonosz vagyok, hogy pont repülős viccel jöttem? Talán egy kicsit.
- Van még ebből egy csomó és ha lemaradna, ne aggódjon, a feketedobozból mindet vissza lehet hallgatni… - oké, ez már tényleg aljas volt, így inkább leálltam. Bár az is igaz, hogy ha felbosszantom, akkor legalább nem pánikol, de talán más módot kellene találnom.

- Mély levegő Ms. DeSantos, nem lesz semmi baj. Legalább ezerszer repültem már az életem során és eddig még egyszer sem történt semmi baj. Bízzon bennem. – ekkor a laptopomra pillantottam és bevillant valami.
- Meséljen nekem a pasasról, akihez megyünk. Tudom, hogy alaposabban is utánajárt. Mi mindent hagyott ki a jegyzeteiből?


 Outfit: Mr. Hanning outfit