Living On My Own - Ben & Minea

Tárgy: Living On My Own - Ben & Minea 18.06.22 9:20

Ben & Minea

Addig nem kaphatom vissza az életemet, míg Cervantes életben van. Már csak az a kérdés, hogy egyáltalán vissza akarom-e kapni? Az élet, amit eddig éltem hazugságokból és titkokból állt. Legalább három évtízedig úgy éltem, hogy fogalmam se volt arról, hogy az a férfi, aki felnevelt nem is a biológiai apám és elhittem, hogy anyám halála pusztán csak egy szerencsétlen baleset. Azért nem hibáztathatom magam, hogy nem kételkedtem és elfogadtam mindazt, ami történt. Miből is kellett volna tudnom, hogy valójában egy elvetemült bűnöző lánya vagyok? Ha ez még nem lenne elég, hogy egy életre a padlóra küldjön még azt is kiderítettem, hogy Ő a felelős anyám halálért. Bőven lenne téma egy apa és lánya vacsorán. Felfordul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy Cervantes az apám. Ha nem lenne ennyire átkozottul óvatos és paranoiás akkor már rég végeztem volna vele. Bármit megtettem volna, hogy a közelébe férkőzzek, de túlságosan gyanakvó és rettenetesen nehéz megkörnyékezni. Szerencsémre Ben pont kapóra jött. Ő a kulcs figurám a bosszúm megvalósításához.
Pár sarokkal Cervantes főhadiszállásától arrébb béreltem egy kis garzonlakást. Közel akartam lenni és praktikusabb is, mint órákat tölteni a dugóban mire eljutnék otthonról idáig. A lakás elképesztően kicsi volt, de a célnak pont megfelel. Öreg divatjamúlt megsárgult tapéta fedi a dohos falakat. A mennyezeten több hajszálrepedés is végigfut, különös absztrakt látványt keltve. Mégis a legérdekesebb egy ronda festmény volt a falon, vagyis inkább az, hogy hol is lógott pontosan. Lejjebb volt, mint általában a falon lévő képek, ezért már csak kíváncsiságból is levettem a falról. Két lyukat találtam mögötte. Két kibaszott golyó ütötte nyomot. Tudtam, hogy ez a környék veszélyes is tud lenni, ahogyan azt is, hogy a főbérlőm egy hazug görény. „Csendes, nyugodt környék, pont ideális egy egyedülálló nőnek.” Hát persze… Én meg bevonulok apácának. Rengeteg időbe és energiámba telt mire kitakarítottam és mindent alaposan fertőtlenítettem, hogy hajlandó legyek ebben a lakásban éjszakázni. Természetesen előtte vettem egy új matracot az ágykeretbe, mert a régin durva gusztustalan foltok éktelenkedtek.
Mennyire nevetséges már, hogy egy átlagos életről fantáziálok? Vagyis inkább arról, hogy ki lehetnék mostanra, ha az életem nem siklik ki ennyire. Túl sok rossz döntést hoztam mégis miattuk lettem ennyire erős és elszánt, hogy le akarjam vadászni anyám gyilkosát. Ha átlagos életem lenne és mondjuk a közeli kisboltban dolgoznék, mint Viv, akkor képes lennék mindent kockára tenni a bosszúért? Sose fogom megtudni, hogy ki lehettem volna, talán még azzal se vagyok tisztában, hogy ki fog válni belőlem, hogy mivé fogok válni, ha megölöm anyám gyilkosát, aki egyben az apám is.
- Most már a közösségünk része vagy Jade! Neked is ott a helyed, gyere el, ha ráérsz. Szívesen látunk. - Lelkesen mondta miután kiszúrta, hogy a kasszánál kihelyezett színes mini plakátot olvasom, ami a közösségi ház renoválására toborzott embereket. Viv túl kedves hozzám, főleg úgy, hogy alig ismer. Mindössze pár szót váltottunk egymással, míg az életben maradásomhoz vettem néhány vackot a garzonomtól pár percnyire lévő kisboltban. Aztán ez újra és újra megismétlődött és végül csak beadtam a derekamat. Nem áll tőlem távol a jótékonykodás. Nevetségesen hangzik, de talán ezzel próbálnék kompenzálni miután annyi rossz dolgot kellett elkövetnem a nagyobb cél érdekében. Egy festéssel töltött délután miatt még nem fogom szentnek érezni magam, de talán enyhülni fog a bűntudatom. A legszebb az egészben, hogy itt magamat adhatom. Én vagyok az új lány, aki a környékre költözött. Se paróka, se kihívó smink, mindössze egy laza póló és egy kantáros farmernadrág. Hajamat laza kontyba fogtam fel és a lábaim biztos hálásak most, hogy lecseréltem a magassarkú cipőmet egy egyszerű fekete tornacipőre.
Ahogy megpillantott Viv a helyszínen oda sietett hozzám, úgy megölelt örömében, hogy majdnem még a szuszt is kiszorította belőlem. Nem számított, hogy már most összekent a festékes felsőjével. Lelkesen magyarázott, szó szerint be nem állt a szája, míg a feladatomhoz nem terelgetett és a kezembe nyomott egy ecsetet.

Tárgy: Re: Living On My Own - Ben & Minea 18.06.22 11:33

Minea & Ben

- Mond el nekem még egyszer anya, miért is kellett ma ide jönnöm?
- Azért Jay, mert a közösségi háznak szüksége van egy kis renoválásra, te pedig fiatal vagy, életerős, sok időt töltöttetek itt a bátyáddal, ráadásul míg festegetsz addig is szem előtt vagy és biztos lehetek abban, hogy nem keveredsz rossz társaságba.
- De anya, lenne más dolgom is! Tudod…
- Semmi de Jay! Pontosan tudom, hogy milyen dolgod lenne, ahogyan te is tudod, hogy nem pártolom és nem akarom, hogy folytasd! Nem elég, hogy a bátyád börtönben ült három évig miattunk, te is szeretnél bevonulni?
- Még kiskorú vagyok, nem vihetnek be.
- Oda, ahol a bátyád volt nem is, de bekerülhetsz egy javítóba, ami nem sokkal jobb hely, hidd csak el.
- De nem fognak elkapni és kell a pénz.
- Nem vitatkozom veled tovább Jay Sullivan! Ha nem is lehetek folyamatosan a sarkadban, hogy ne csinálj ostobaságot, azt megtehetem, hogy ma itt tartalak és valami hasznos munkára foglak. Szóval ragadj meg egy ecsetet és állj neki, hamarabb végzel.
- Francba!
- Ne beszélj csúnyán. Inkább örülj, hamarosan újra találkozhatsz a bátyáddal.
- Komolyan?
- Igen, Benjamin megígérte, hogy ő is jön segíteni.
- Nem úgy volt, hogy ha a környékre jön, lesittelik?
- A felügyelőtisztje elengedte, mikor megtudta, hogy közösségi munkában fog itt részt venni.
- Kafa! – Jay kicsit lelkesebben trappolt el az ecsetért, mikoris észrevett egy nagyon ismerős, csinos szőke hajú lányt. Ekkor fülig szaladt a mosoly az arcán.
- Hé Jade! Hát te mit csinálsz itt? – sietett oda hozzá. – Mármint… nagyon örülök, hogy látlak, csak meglepődtem! – kicsit zavarba jött
- Most is nagyon csinos vagy. – ekkor megjelent mellettük Blanca is, amitől Jay még jobban elvörösödött.
- Nocsak, bemutatsz a kishölgynek fiam?
- Izé… ha muszáj. Jade, ő az anyukám és a környék szíve-lelke, Blanca, anya… ő Jade, egy barátom.
- Nagyon örülök Jade. – mosolygott rá a lányra a nő.
- Szuper, hogy te is jöttél festeni. Nagyon fontos, hogy a közösségi házat végre rendbe hozzuk – mondta Jay, mire Blanca elfojtott egy kikivánkozó nevetést. Hírtelen mennyire lelkes lett a fia.
- Anya, szerintem Mrs. Vasquez téged keres! – Jay jelentőségteljesen pillantott az édesanyjára, amolyan, „kérlek, menj” arckifejezéssel, mire a nő mosolyogva el is tűnt a segítők között.
- Nagyon szuper volt az este veled a klubban a múltkor. Megismételhetnénk…

Outfit: Ben

Tárgy: Re: Living On My Own - Ben & Minea 18.06.22 13:16

Ben & Minea

- Úgy irigyellek. – Szólt hozzám Viv miután hozott még egy vödör festéket.
- Mégis miért? – Elnevettem magam. Ha tudná, hogy semmi irigylésre méltó dolog nincs az életemben. Gyanakvóan néztem rá, hirtelen nem tudtam mire vélni, hogy ennyire végig mért. Bejövök neki, vagy mi? Eddig meg se fordult a fejemben, hogy Viv akár irántam is érdeklődhetne. Szép lány, de nem az esetem. Ugyan olyan magasak vagyunk, bőre színe pedig árulkodik egzotikus származásáról. Úgy saccolom, hogy néhány évvel fiatalabb lehet nálam. Barna szemét tökéletesen kiemeli természetesen hosszú szempillája.
- Mert már volt szerencsém látni, hogy mennyi egészségtelen kaját veszel magadnak. Semmi zöldség vagy gyümölcs, mégis ilyen alakod van. – Elnevettem magam ismét. Viv ezek szerint jól megfigyelte az étkezési szokásaimat. Nem volt nehéz dolga, hiszen minden termék át kell, hogy menjen a kezei között miközben becsipogja a vonalkódot.
- Milyen alakom van nekem? – Kíváncsian érdeklődtem.
- Hát ilyen! – Mutatott rám, ekkor már velem együtt nevetett.
- Mi a titkod? – Ó, ha azt tudnád Viv…
- Nincs semmiféle titok. Azt hiszem jó géneket örököltem és néha mozgok egy kicsit. – Azt hittem, hogy lesz egy napom amikor megfeledkezhetek arról, hogy ki is vagyok valójában, de amint megemlítettem azt, hogy „gén” egyből bevillant Cervantes.
- Mondanám, hogy csináljunk valamit közösen, de én meg a mozgás… - Grimaszolt egyet és annyira vicces volt így az arca, hogy ismét jobb lett a kedvem.
- Hé! Azt nem olyan színűre! Ezt el kell intéznem. – Úgy tűnik, hogy Viv vállalta magára a rendfenntartó szerepét és gyorsan elsietett, hogy másokkal is megossza az elképzelését. Magamra maradtam, de nem is bántam. Egyedül sokkal jobban haladtam. Így legalább nem csak a szám járt, hanem a kezem is.
- Festek. – Emeltem felé a festékes ecsetet, mintha be kellene bizonyítanom, hogy ártalmatlan vagyok és csak segíteni jöttem. Aztán hirtelen bevillant, hogy Jay remélhetőleg semmit sem tud rólam, ha Ben tartotta a száját. Ez most meglepett. Miért kellett hagynom, hogy Viv rábeszéljen? Nem számítottam arra, hogy Jay felbukkan és arra se, hogy az anyja is vele lesz.
- Én is meglepődtem. Nem gondoltam, hogy legközelebb ilyen körülmények között találkozunk. – Ben ujjai múltkor is jó szorosan fonódtak nyakam köré és most biztosan meg is fog fojtani, ha tudomást szerez arról, hogy a családja közelében voltam, még akkor is, ha ez teljesen a véletlen műve. Nem hinné el nekem. Már csak azzal tudom nyugtatni magam, hogy Ben nem bukkanhat fel itt, főleg nem fényes nappal.
- Köszönöm. Próbálom visszahozni a divatba a batikolást. – Utaltam a rajtam éktelenkedő festékfoltra, Viv lelkes ölelésének a következményére.
- Én is örülök a találkozásnak Blanca. – Mosolyogtam vissza rá, pedig legbelül mardosott a bűntudat. Kedves asszonynak tűnik mégis az Ő és a fia életével zsarolom Bent.
- Szerintem is fontos. – Blanca vonásait látva egyből levágtam a szitut.
- Persze, majd megkérdezem anyukádat, hogy elenged-e, jó? – Múltkor pont kapóra jött, hogy Jay hamis személyivel bejutott a klubba. Így könnyen a közelébe tudtam férkőzni.
- Esetleg akkor, ha már hamis személyi nélkül is beengednek. – Sőt, még akkor se. Ha minden a terveim szerint alakul, akkor felszívódok és sose látjuk egymást többet.
- Festeni jöttél, vagy bámészkodni? – Mutattam arra az ecetre, amit az előtt Viv használt, biztosan nem fogja bánni, ha befejezzük ezt a nagy rész mire visszaér.

Tárgy: Re: Living On My Own - Ben & Minea 18.06.22 14:19

Minea & Ben

- Jaj, ne legyél már ilyen! – nevetett Jay zavarában, mikor a lány felhozta, hogy majd elkéri őt az anyukájától, aztán pedig bedobta még a hamis személyit is.
- Tehetek én róla, hogy ennek az országnak rettenetesen hülye törvényei vannak? Máshol simán lehet inni és bulizni már tizennyolc évesen, itt meg basztatják az embert huszonegy éves koráig. Mi ez, ha nem szemétség? – érvelt, miközben maga is felkapott egy ecsetet és hozzáfogott a mázoláshoz, hátha így tud majd magának szerezni néhány jó pontot a lánynál.
- Mehetnénk mondjuk ma este, elvileg valami állati banda fog fellépni élőben. De, ha nem tetszik a zenéjük, akkor lehet más is a program. Mondjuk mehetnénk moziba vagy ilyesmi. Amihez kedved van. Csak mondj igent szépségem. – mosolygott rá ellenállhatatlanul.
- Múltkor te is jól érezted magad velem… ne kéresd magad, annál csak jobb lesz, megígérem. – miközben beszélt egyetlen pillanatra sem állt le, szeretett volna minél előbb végezni, hogy több ideje legyen csak a lánnyal foglalkozni.

Mindeközben Blanca is kivette a részét a munkából, habár ő nem a festésben vállalt szerepet, hanem a munkások ellátmányozásában. Szendvicseket kent, limonádét és jegesteát készített, behordozta az autóból az ásványvizes pakkokat. Nagyjából erre a látványra értem oda a helyszínre és szaladtam oda egyből hozzá.
- Mamuska mit csinálsz? Tudod, hogy nem szabad nehezet emelned! – azonnal kikaptam a kartont a kezéből.
- Majd én viszem, te csak navigálj hová kéred. – ezzel felvettem még három kartont.
- Benisito… mi amor, nem vagyok rokkant, csak a hátam fáj néha.
- Tudom, ezért kell rád vigyázni. Szóval, hová?
- Gyere angyalom, mutatom. – indult meg.
- Különben is, hogy merült fel benned egyáltalán a cipelés? Miért nem Jayt szalajtottad ezekért?
- Mert az öcséd éppen lelkesen festi a falat.
- Jay? Mármint az öcsém, Jay? – nevettem. – Mit tettél vele?
- Én? Semmit. De találkozott egy kislánnyal, aki a barátnője, neki produkálja magát.
- Így már minden világos. Friss a dolog?
- Nem tudom, én csak most találkoztam vele először. Kedvesnek tűnik. Szőke, mosolygós… Jade a neve.
- Hogy mi??? – torpantam meg döbbenten, aztán hírtelen elfogott a düh és a pánik kellemetlen egyvelege. Nem, ilyen véletlen nincs, hogy egy másik Jade nevű, leírásban hasonló lány legyen.
- Jade. Nézd csak… ott vannak. – bökött rájuk, én pedig a vizekkel együtt megpördültem. Basszameg!!!
- Ide tedd le szívem! – mondta anya a sarokra mutatva, én pedig engedelmesen meg is tettem, de közben folyamatosan Jayéket figyeltem.
- Köszönök az öcsémnek, mindjárt jövök – nyomtam egy puszit anya homlokára, majd már siettem is oda hozzájuk.
- Jay! – talán kissé erősebbre sikerült, mint szerettem volna, így gyorsan rendeztem az indulataimat és nyugalmat erőltettem magamra.
- Szia bátyus. Jókor jössz, bemutatom neked Jadet. Jade, ő a bátyám Ben. Jade és én nemrég ismerkedtünk meg… - kezdett bele Jay.
- Csakugyan? Nahát… üdv Jade. – tettem úgy mintha nem ismerném.
- Jay, anyának mégis ki fog segíteni? Majdnem megszakadt előbb a cipelésben. Mázli, hogy ideértem.
- Basszus. De épp falat festünk.
- Majd én befejezem. Te nézz rá anyára.
- De…
- Sicc! Csevegni tudtok később is.
- Sietek vissza. – nézett a lányra, rám pedig duzzogva, majd elvonult. Azonnal halkabbra fogtam a hangom és a látszat kedvéért ecsetet ragadtam, úgy fordultam felé.
- Mi a fenét keresel itt? Arról volt szó, hogy ha teszem, amit mondasz, nem mész a családom közelébe. – sziszegtem indulatosan.
- Kurva gyorsan magyarázd meg, mit keresel az öcsém mellett, vagy esküszöm itt helyben megöllek!

Outfit: Ben

Tárgy: Re: Living On My Own - Ben & Minea 18.06.22 15:35

Ben & Minea

- Megértem. Régen ez engem is nagyon dühített. – Kezdem magam őskövületnek érezni hozzá képest. Mikor is volt ez pontosan? Annyira rég, hogy magamnak se merem bevallani. Vágytam arra, hogy felnőttként kezeljenek, hogy végre vehessek magamnak egy üveg piát a valódi személyimmel.
- Te most tényleg randira hívsz? – Hirtelen megállt a kezem festés közben annyira meglepődtem. Múltkor tényleg jól elvoltunk. Táncoltam vele, de ennél több nem történt, de ezek szerint neki más elképzelései vannak arról a bizonyos estéről.
- Drágám mit gondolsz hány éves vagyok? – Mert nekem nem úgy tűnik, hogy zavarná a köztünk lévő korkülönbség, sőt talán még imponálna is neki, ha egy tőle idősebb nőt tudna felszedni. Nem ismerem túl jól, de szerintem kedves és aranyos és bármelyik lány örülne, ha érdeklődne iránta. Hogyan tudnám szépen beadagolni neki, hogy jobb lenne, ha a saját korosztályából választana valakit? Nem akarom megbántani, mert kedvelem, de hitegetni se, mert az életemben kevés dolog biztos, de az igen, hogy sose jönnék össze vele.
Baszki! A kurva életbe! Ben mégis mit keres itt? Nem arról volt szó, hogy nem térhet vissza erre a környékre, még a felügyelője a nyakában liheg? A torkomban dobogott a szívem és éreztem, hogy az adrenalin elárassza egész testemet. Fontos volt a látszat, nem kell senkinek sem tudnia, hogy miféle viszony köt össze minket, ahogyan azt se, hogy mi már ismerjük egymást. Szóval igyekeztem higgadt maradni, már amennyire tudtam.
- Helló Ben. – Kényszerítettem magam, hogy rámosolyogjak.
- Vajon másokat is beindít ez a kemény csávó szerep, amit most itt előadsz? – Furcsa mód tetszik mikor így keménykedik. Annyira, hogy szívesen megnézném, hogy máshol milyen kemény tudna lenni. Oké, talán ártott a kapcsolatunknak az, hogy farkat villantott.
- Miért hiszed azt, hogy minden csak rólad szól? – A mi esetünkben egészen kézenfekvő lehetne erre a válasz.
- Fogalmam sem volt arról, hogy itt lesznek. – Sóhajtottam, mert már amúgy is tudom, hogy feleslegesen fogom koptatni a számat.
- Látod ott azt a lányt? – Viv felé böktem.
- Viv hívott meg. Legalább két hétig nyaggatott mire igent mondtam, de ha nem hiszel neki, akkor nyugodtan kérdezz rá. – Visszafordultam a falhoz, hogy tovább folytassam a festést. Mr. Kíváncsi tuti, hogy kérdésekkel fog bombázni. Főleg az érdekelheti, hogy honnan ismerem a lányt. Nem feltétlen mostanában akartam beszámolni arról, hogy a környéken is van egy lakásom, hogy közelebb legyek és jobban el tudjak vegyülni.

Tárgy: Re: Living On My Own - Ben & Minea 18.06.22 17:26

Minea & Ben

Figyelmen kívül hagytam a lány beszólását, mert egyszerűen annyira mérges voltam, hogy képtelen voltam másra fókuszálni csak arra, hogy mi az istent keres a családom közelében, amikor a megállapodás az volt, hogy békén hagyja őket, cserébe az engedelmességemért. Felrúgta az alkut, most akkor vajon én is megtehetem? Mennyiből állna idehívni gyorsan néhány cimborát és eltüntetni a maradványait a föld színéről? Bárcsak… de mi van, ha a cinkosa is itt van és mindent lát? Talán ő is beférkőzött a családom környezetébe? Lehet, hogy mind a ketten „ismerősök”, csak én nem tudtam róla?
- Hagyd a szarakodást és áruld el… mit keresel itt? – az ujjaim szorosabban markolták az ecsetet, szinte már teljesen el is fehéredtek, félő volt, hogy végül a fa nyelű ecset összetörik a szorításomban.
- Hogy miért? Nos lássuk csak… betörtél a lakásomba és megzsaroltál az öcsém életével, akivel még egy közös videóra is futotta tőled, aztán pizzát rendelve csaltál magadhoz, hogy jelentsek, pár nappal ezelőtt meg parókában követtél a bárba, elrángattál majd a lakásomban közölted, hogy vetkőzzek, hogy átcsesszük a pártfogó tisztem… - soroltam az eddigi bűnlajstromát – És most komolyan el kellene hinnem, hogy halál véletlenül sodort az élet téged pont arra a környékre, ahol a családom lakik? Te tényleg ennyire hülyének nézel engem? – vissza kellett fognom magam, nehogy üvöltsek és mindenki felfigyeljen ránk. A jelzett irányba néztem, ahol kiszúrtam Vivet és hírtelen még több kérdésem lett.
- Hogy ő? Mégis miért tette volna? Honnan ismerne téged? – aztán hírtelen a paranoia kezdett elhatalmasodni felettem.
- Ő lenne a társad? Viv? Vele figyelteted a családomat? – de ez képtelenség, hiszen Vivet már ezer éve ismerjük és kedveljük, nem tudom elképzelni róla, hogy valaha is ártana a tesómnak vagy anyának.
- Mit keresel ezen a környéken Jade? Mit kavarsz már megint? – ám a kérdésemre nem kaptam választ, mert Jay ismét mellettünk termett.
- Mindent becipeltem anyának, ja és kéri, hogy segíts Mr. Jenkinsnek, mert van a tetőn néhány lyuk, amit be kellene fedni és az öreg már nem lenne jó ötlet, ha felmászna. - néhány pillanatig haboztam, de kénytelen voltam menni, nehogy gyanússá váljunk.
- Remélem hamarosan folytatni tudjuk a beszélgetést Jade… - erőltettem magamra egy mosolyt, majd mentem a dolgomra.
- Megismerkedtetek a bátyámmal? Ugye milyen rendes? Bár nekem kissé merev, mióta kijött a sittről, azelőtt sokkal szórakoztatóbb volt… - vonta meg a vállát.
- Egyébként igen, randira hívtalak – tért vissza a korábbi témához – és a korod kicsit sem érdekel, csak te magad. Szóval mit mondasz? Ma este?

Outfit: Ben

Tárgy: Re: Living On My Own - Ben & Minea 18.06.22 22:32

Ben & Minea

- Vak vagy? Nem látod, hogy festek? – Nem fog hinni nekem, ezért nem is láttam értelmét annak, hogy tovább magyarázkodjak. Mit is mondhatnék amúgy is? Hogy szar embernek érzem magam, aki arra használja azt a kevés kis szabadidejét, hogy valami jót cselekedjen? Ben nem ezt az énemet ismeri, habár rengeteg énem van, talán nem ártana szép lassan bemutatnom mindegyiknek. Általában azt a szerepet alakítom, amit a környezetem követel. Aztán egy szép napon már azt se fogom tudni, hogy melyik a valódi énem és melyik az, amit csak a színjáték kedvéért játszottam el.
- Mennyi szép közös emlékünk van. Megható, hogy ennyire jól emlékszel mindenre. – Dühös most rám, talán még ennyire sose láttam kifordulva magából, de képes türtőztetni magát. Túl sok ember vesz körül minket, itt van a közelben a családja is. Túl sok a szemtanú. Nem eshet nekem. Most nem. Talán ezért bátorodtam fel ennyire, pedig jobb lett volna meg se szólalnom. Nem Ben haragja a legrosszabb, ami történhet velem.
- Nem ez a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy megvitassuk minket is nézlek téged. – Hülyének biztos nem, de úgy hallom, hogy kezd túlságosan is paranoiás lenni.
- Nem is tudom… - Sóhajtottam. - Talán azért tehette mert kedvel? Tudom nehéz elhinni, de nem mindenki akarja a halálomat. – Vettem lejjebb a hangerőmet.
- A közeli kisboltból ismerjük egymást. – Nem akarok Vivnek ártani, ezért döntöttem úgy, hogy bevallok neki mindent. Még csak az hiányzik, hogy letámadja.
- Biztosan elkeveredett valahol a lakásavatóm meghívója. Viszont bármikor szívesen látlak. – Kell ennél érthetőbben a tudtára adni, hogy a közelben van egy lakásom? Ben okos pasas, szerencsére nem kell mindent a szájába rágni.
- Drágám a paranoia nem áll jól neked. – Szerencsére visszatér Jay és megmentett a további kérdezősködéstől. Még sose örültem neki ennyire.
- Egy ideig még itt leszek. – Mosolyogtam vissza rá, mindent a látszat kedvéért.
- Pár perc udvarias csevej után tényleg rendesnek tűnik. – Főleg akkor, ha azzal fenyeget, hogy megöl, de ez már csak egy újabb részletkérdés.
- Akkor találkozunk ma este a lakásomon. – Nehéz volt kimondanom és mosolyognom is hozzá. Bűntudatom támadt, hogy ezt teszem vele, hogy reményt adok neki.
- De ez nem randi, csak két barát megnéz egy filmet és kaját rendelünk. – Ameddig velem van elfoglalva addig legalább nem az utcán árulj azt a szart.
- Megfelel? – Jay rendes srácnak tűnik és nem kellene ezt tennem vele, de valami azt súgja, hogy a későbbiekben még hasznát vehetem ezért jobb, ha a közelemben van.

Tárgy: Re: Living On My Own - Ben & Minea 18.06.22 23:33

Minea & Ben

A fejemben csak úgy kavarogtak a gondolatok, miközben meggyőződésem, hogy a paranoia szintem elérte a plafont, innen már egyenes az út a diliházba. Nem sokat tudtunk beszélni a lánnyal, ám ez így is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy szánalmas kis mesénk újabb baljóslatú fejezetet kapjon. A jelek szerint nem fél magát megmutatni a családomnak, ami problémát okoz, hiszen így a nap bármely pillanatában aggódhatok értük. Eddig legalább az tartotta bennem a lelket, hogy nem fog a közelükbe menni, ám Jade szemlátomást szavahihetetlen. Ideje hát, hogy én magam is taktikát váltsak. Lássuk mit tudunk eddig. Van egy bűntársa, könnyen lehet, hogy Viv, de lehet valaki más, aki lehet, hogy szintén itt van és figyel minket, ráadásul a lány már a környékre is költözött saját bevallása szerint. A kérdés már csak az, hogy miért? Mégsem bízik abban, hogy képes vagyok kivitelezni az általa rám ruházott feladatot? Vagy így akar szemmel tartani? Vagy ez is egy trükk lenne a sakkbantartásomra? Hiszen itt él a családom mellett, azaz, ha akar, bármikor árthat nekik. A büdös életbe! Francba! Most mégis mi tévő legyek? Ki kell találnom valamit, de villámgyorsan, főleg, mivel az öcsém szemmel láthatóan odavan a csajért. Nem szeretném, ha tovább fajulna a helyzet. Szerettem volna visszamenni hozzájuk és hallani, hogy miről folyik a csevely, de várt rám egy foltozni való lyukas tető…

- Kezdetnek megteszi. – mosolygott kihívóan Jay a lány ajánlatára, az arcára pedig rá volt írva, hogy esze ágában sincs megelégedni ennyivel, bizony a végsőkig hajlandó elmenni, hogy célt érjen.
- Hétkor nálad vagyok szépségem. – ezzel folytatta is a pingálást, hogy minél előbb végezhessen. Néhány perccel később gyanús telefonhívást kapott, mire sietve elköszönt a lánytól, akit újra biztosított afelől, hogy este a lakásán találkoznak, majd intett anyának és eltűnt a látóterünkből. Mire én lekászálódtam a tetőről sem az öcsémnek, sem pedig Jadenek nem leltem nyomát. Kurvaélet! Hazakísértem anyát, majd elugrottam a lakásomra a fegyveremért, hogy aztán a kis hülye után induljak. Hála istennek a telefonokba épített GPS-ekért. Itt az ideje, hogy bizonyos dolgokat végleg lezárjunk…

Outfit: Ben

Tárgy: Re: Living On My Own - Ben & Minea

» Living Hell
» Hello Stranger - Minea & Ben
» End of Me - Ben & Minea
» Minea & Nick
» Monsters - Ben & Minea

Living On My Own - Ben & Minea

Living On My Own - Ben & Minea

Similar topics

Similar topics