Név: Lorena Lefroy
Becenév: -
Kor: 20
Születése hely, idő: 1991 Április 13. Las Vegas USA
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Ex elitélt
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Nem egy könnyen köt barátságokat, el van a saját kis társaságával, és nagyon nehezen tud, vagy csak nehezére esik meg bizni másokban. Ezért undoknak tarthatják, de talán igazuk is van. Ki nem állhatja ha valaki beképzeltebb a kelleténél, hiszen valaki akkor vágjon fel ha tényleg vagy mire.
Külső: 175cm magas, 70kg. Hajkoronálya fekete, szeme szine pedig barna. Ugyan tetoválása nincs, de odáig van a különféle kiegészítőkért, legyen szó bármiről fülbevaló, nyaklánc, karcsat, tehát bármiről. Nem tartozik éppen a cicababák kategóriájába, ezért bár nem tölt órká hosszát a tükör előtt, de mindig oda figyel saját meg jeelnésére, egyáltalán nem mások miatt, csupán ön maga miatt.

Előtörténet: Hol is kezdhetném? Talán az elején? Rendben. Las Vegas-ban láttam meg a napvilágot 1991 tavaszán. Eddigi életem igen csak mozgalmasnak mondható, ami cseppet sem meglepő véleményem szerint, hiszen Las Vegas-ban élek. Azt hiszem nem túlzás ha azt mondom előbb tanultam meg a kártyákat különféle módon felsorakoztatni mint rendesen járni. Anyám ezért természetesen apámat okolta, de ő evvel mit sem törődött. Büszke volt az ő egyetlen pici lányára, mondhatni szeme fényére. Nyolc évesen már profi szinte űztem az egszerűbbnek mondható kártyajátékokat. Tizenkét évesen pedig már helyem volt az asztalánál a felnőttek körében esti póker partik alkalmával. Ezekből a dolgokból adódóan jól ment a matrmatika, logika és minden ehhez köthető tudományág. Egy kis zseninek számítottam apám szemében. Tizenhat évesen már én is kaszinókban tehettem próbára önmagam. Ez persze normális esetben nem valósulhatott volna meg, de mivel Brandon volt az egyik résztulajdonos, ez nem okozott problémát. Kezdők szerencséje révén eleinte mindenit le söpörtem az asztalról, de mint, ahogy az lenni szokott én sem tudtam le állni. Ha nem is rögtön, de előbb utóbb engem is utolért a saját balszerencsém. Ezeket a kis problémákat és incidenseket eleinte sikerült el simítanunk, de persze csak eleinte. Apám sem tudta huzamosabb ideig el tűrni kicsapongó életmódomat, és ahogy az lenni szokott errefelé vagy fizetsz, vagy így jártál, és én pont az utóbbiba tudtam bele esni. Sajnos semmit sem lehet a végsőkig húzni, nem egy ügyem bíróságra került, és ki szabott óvadékkal, bizonytalan időre igen gyorsan rácsok mögött találtam magam, hamarabb mint én azt gondoltam volna. Még a mai napig sem tudom, hogy azért mert az apám ekkora összeget már nem tudott ki fizetni, vagy csak mert meg bánta, hogy nem nevelt belém kicsit több felelősségérzetet. Azért mélyen legbelül kicsit mindkét indokot meg értettem. A börtön nem éppen egy öt csillagos szálló volt, de pénz beszél, kutya ugat, így mindenem meg volt, aminek csak szükségét éreztem.
Való igaz, a mennyországban jobb a légkör, de a pokolban több az ismerős. És bár nem akartam hinni a szememnek, de tényleg akadt egy-két személy, akit ha csak látásból is, de innen-onnan ismertem. Kicsi ez a világ. Már egyáltalán nem éreztem magam olyan egyedül. Amúgy is különösen jó érzékkel találtam meg a közös nevezőket mindenkivel, és ha ez még sem így alakult volna, nos hát azokra a helyzetekre is fel voltam készülve. Itt tényleg soha sem lehet tudni, hogy ki osztja a következő lapot és ki fogja el venni az utolsót. Hónapok teltek el így, amikor egy nap két őr jött értem. Abba a helyiségbe vezettek, amely látogatásokra volt fenn tartva. Legnagyobb örömre Brandon áll a túloldalon a kedvenc cuccaimmal és avval a hírrel, hogy hazamegyek. Az utóbbi időben már tényleg kezdtem azt hinni, hogy itt hagy majd meg rohadni. Azt hiszem soha életembe nem készültem el olyan gyorsan, mint akkor. Hiába a legjobb cuccaim voltak rajtam, akkor is elég viharverten festettem. Végül is nem a Wellness központot készültem el hagyni, az a következő ulticélom volt. Anyám otthon szinte a nyakamba ugrott, életem nem tűrtem el annyi vinnyogást mint akkor, kicsit már szinte vissza vágytam a cellámba, ott legalább nem csipogott senki.
Mint, ahogy azt sejtettem a kaszinóktól el tiltottak, de ki mondta, hogy csak ott lehet játszani? Nem mondhatnám, hogy meg javultam, épp ellenkezőleg, százszor rosszabb lett a helyzet. Szóval vigyázz Las Vegas mert itt jövök én : Lorena Lefroy.

Lorena Lefroy!
Szép kidolgozott történet.
Elfogadom!
Kislány vigyázz, hogy kevered a kártyákat.