Név: Meredith Bernstein
Becenév: Meredith, Mary
Kor: 22
Születése hely, idő: 1990.04.11 ; USA, Seattle
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: fejvadász
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Hát igazából a jellemem az igen bonyolultan fest. Az első amit mindenkinek tudnia kell rólam, hogy nem bírom ha valakinek másnak van igaza, azaz nem nekem...bármiről is legyen szó. Nagyon gyorsan dühbe tudok gurulni, de szerencsére az a düh olyan gyorsan el is tud szálni, amilyen gyorsan jött. Viszont a keményfejűség is nagyon vall rám. Ha véletlen összeveszek valakivel, vagy megharagszom rá akkor esélytelen, hogy esetleg én kezdeményezzek egy kibékülést még ha fortyog is bennem a bűntudat. Nem tudom elfogadni még magamban sem ha én vagyok valamiért a hibás. Hiszen könnyebb mindent másra kenni, nemde? Mindenre tudok észszerű magyarázatot adni, így könnyen ki tudom húzni magam veszély esetén. Na meg a hazudozás sem megy túl nehezen. Nem azt mondom, hogy szeretek mindenkinek hazudni, de ha kell akkor tudok. Nem pedig elvörösödve és a körmömet piszkálgatva ökögök-makogok mint egy idióta. Alapjában véve életvidám lány vagyok, aki imád bulizni még huszonkét éves fejére is. Nem is tudom ezt mikor akarom kinőni. Azt szeretem ha pörgés van körülöttem, az unalmat nem igazán bírom. Ezért is imádom munkám. Ott mindig van valami akció. Persze azt sem bírom elviselni ha valaki parancsolni próbál nekem. De csak próbál mert éppen azért is az ellenkezőjét teszem. Kivétel az apám...neki tudom, hogy nem feleselhetek mert még levadássza a fejemet. Nekem pedig kell még a fejem...

Külső: Azt hiszem pontosan úgy nézek ki mint a többi ezer meg ezer ember. Talán csak pár dolog tér el. De alapjában véve két kéz, két láb, két fül, és így tovább. Sokáig tartana mindent felsorolni. Na meg ugyanazt látod ha magadra nézel. Így inkább azt sorolom ami eltérő: vörös haj, nem túl magas, körülbelül 165 cm, tengerkék szemek. Alkatra, nem mondom magam túl izmosnak de a hét év gimnasztika meglátszik rajtam. Szeretem a divatot, az új ruhákat, de régiekből is szívesen varázsolok valami újat és egyben egyedit.

Előtörténet: 1990 tavaszán, pontosabban áprilisában jöttem világra méghozzá Amerika egyik legunalmasabb városában Seattle-ben. Persze a városban minden van ami kell egy normális gyereknek, vagy tininek. Mozi, szórakozóhelyek, bevásárlóközpontok...egyszóval: minden. De mégis unalmas. Semmi nem történt. Átlagos gyerekkorom volt, akárcsak mindenki másnak. Nem voltunk túl gazdagok, de szegények sem. Azaz mindenre telt amire szükségünk volt, de felesleges dolgokra már nem költhettünk. Apa akkor még a helyi rendőrségnél dolgozott, anya pedig tanár volt, spanyol tanárnő. Így hát bennem is maradt pár spanyol kifejezés vagy szó. Mint a "hola!" vagy a " Como estas?". Alapjában véve imádtam és még mindig imádom a nyelvet. A másik hobbim a gimnasztika volt. Elég hajlékony voltam hozzá és nagyon jól is ment. Na de egy apró bökkenő mégis van a családban. Aminek nem is tudom, hogy én örülök-e, vagy inkább féltékeny vagyok. Ugyanis van egy testvérem aki pontosan úgyanúgy néz ki mint én. Csupán hat perccel idősebb nálam. Mit meg nem tennék ha csak egy perccel is én lehetnék az idősebb. De nem...még szép, hogy az én fejemhez kell, hogy vágja a "Ne pofázz, én vagyok az idősebb" szöveget. Ugyan már...mi az a hat perc? De nem is érdemes Sarah-val vitatkozni. Viszont tényleg félelmetesen egyformák vagyunk. Nem csak külsőleg hanem belsőleg is. Ő is ugyanolyan keményfejű és nem hagy nyerni semmiben. Mikor betöltöttem, vagyis betöltöttük a hatodik életévünket, iskolába kényszerültünk. Persze egy osztályba kerültünk, és bevallom sokáig élveztük a helyzetet, hogy összekevernek minket. Sokszor szórakoztunk ezzel még idősebb fejünkre is. Na meg volt mikor a tanárokat is becsaptuk, esetleg szüleinket. Bár velük nehezebb volt mert ismertek már annyira, hogy meg todjanak különböztetni minket. Az általános iskola befejezésével, már kezdtem érdeklődni apa munkája iránt. Mindig a nyakán lógtam és ostoba kérdésekkel nyaggattam. Tetszett a rendőr szakma, hogy elfogják a rossztevőket. Csak mint említettem, ez egy b*romira unalmas hely. Így egy két betőrésen kívül nem történik soha semmi. Amikor egyszer egy rablás történt. Úgy értem emberrablás, nem győztek hazaküldeni apáék a munkatársaival. És hát nem is nehéz kitalálni milyen célt tűztem ki magamnak az életre. Gimnáziumba mentem, míg testvérem állategészségügyi középiskolába. Anniyra soha nem szerettem az állatokat, hogy folyton megmentsem őket...szóval van valami különbség közöttünk. De jobb is. Legalább nem kell azt hinniük a gimnazistáknak, hogy kettő van belőlem, vagy Sarah-ból. Barátaim tudták, hogy van egy testvérem, de többnyire próbáltam eltitkolni. Főleg a pasik elől. Mert mindenki tudja milyenek tudnak lenni...
Egyik nap mikor hazafelé mentem iskolából, éreztem hogy valami furcsa dolog közeleg. Mintha otthon lenne valami baj. Hamar meg is tudtam. Kint állt a kocsink a ház előtt, telepakolva bőröndökkel. Igen, az enyém is ott volt, nem kell megkérdezni. Értetlenül mentem be a házba ahol anya még mindig a holmikat pakolgatta. Nem értettem semmit. Elküld minket? Nem nézett rám, mintha észre sem vette volna, hogy a házban vagyok. A következő pillanatban nővérem is megérkezett és neki is ugyanaz a reakciója volt mint nekem. Mikor apa bukkant fel a lépcsőn felé fordultunk, de csak annyit mondott, hogy menjünk a kocsiba. Még gondolkozni sem volt időnk, így hát beszáltunk az autóba. Na és egészen Las Vegas- ig meg sem álltunk. Apa útközben mesélte, hogy megromlott a kapcsolatuk anyával és elválnak. Apa testvéréhez költöztünk be akivel még csak egyszer találkoztunk előtte. De elég kedvesnek tűnt.
A következő két év gimnáziumot már itt folytattam. De sajnos a gimnasztikát abba hagytam. Egyrészt mert először talpra kell állnunk, és találni kell valami munkát amivel apa eltarthat minket. Másrészt ahhoz már nem volt erőm, hogy ott is új emberek közé álljak be, még ha hét év is állt mögöttem. Így sem volt könnyű megszokni az új helyet és otthagyni a régi barátaimat elköszönés nélkül. Apának a munkája elveszett azzal, hogy ott hagyta Seattle-t. Hiába kért áthelyezést, nem kapta meg. De muszáj volt valamivel pénzt keresnie, így hát fejvadásznak állt. Az nem sokkal másab mint a rendőr. Na meg ebben a városban legalább van élet, mindig van kit elkapnia és nem kell naphosszakat ülni egy íróasztal felett és játszani egy tollal, arra várva, hogy hátha jön egy telefonhívás. Miután befejeztem az iskolát már nem volt kedvem a továbbiakhoz. Azzal voltam, hogy ha egy évet halasztok még nem szalad el a ló. Viszont még a rákövetkező évben sem volt kedvem egyetemre indulni. És mivel apa tudta, hogy mi a nagy álmom, ő segített nekem abban, hogy én is munkát kapjak fejvadászként. Hűű de bizarr! Én? Mint fejvadász...nem semmi! Elejében csak kis piti dolgokat kaptam, de ahogy múlt az idő egyre jobb és keményebb munkákat adtak nekem.

Meredith Bernstein!
Érdekes és terjedelmes volt történeted, szinte mindent megtudhattam rólad, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Gratulálok legelső fejvadászunknak. Kicsi lány vigyázz magadra, Vegas veszélyes tud lenni.