Italbolt

Tárgy: Re: Italbolt 21.04.13 5:17

Joshua Alen Gregory

Mióta Robert meghalt sokkal szabadabb vagyok, ahogy elveszettebb is. Hosszú évekig mindent ő rendezett el a ház körül, bevásárló listát is saját kezűleg írt, és a bejárónők mindent elintéztek. Rám maradt a nagy ház, de a bejárónőktől megváltam elegem van abból, hogy minden lépésemet árgus szemmel nézték a temetés után, minden egyes lépésemet rosszallóan szólták le, nekem erre pedig nem volt szükségem. Mindig feltaláltam magam, most sem fog lenni másként, bele fogok rázódni, nincs is más választásom. Vagyis lenne más választásom, de ameddig nem találok rendes személyzetet, akik nem elfogultak a halott férjem iránt, akkor nem nekem kell ezzel foglalkoznom. Feltűnt hogy a bárszekrényben lévő italok nagyon is fogyóban voltak, és pont nem volt programom délutánra ezért bele ültem tűzpiros chevrolet corvette autómba. Egészen egy közeli italboltig vezettem, leparkolva az üzlet előtt szálltam is ki, hogy bevásárolhassak. Beérve az üzletbe biccentek egyet az eladó felé, aztán megragadtam egy bevásárló kocsit majd elindultam a kis felfedező túrámra. Nem tudtam eldönteni, hogy alul-e vagy talán túl vagyok-e öltözve, mert az eladó nagyon is végig mért. Hátra sem kell fordulnom biztos vagyok benne, hogy tekintete a hátsómon pihen, ezért is ringatom annyira csípőmet séta közben. De aztán véget vetek az élvezkedésének és befordulok az első adandó polc mögé. Szemben találom magam a whisky polccal, három glenfarclas whiskyt teszek a bevásárlókocsiba, ez még csak a kezdet, mire végzek mindennel az eladó garantáltan alkoholistának fog hinni. Következő utam a borokhoz vezetett, itt már bajban voltam, nem igazán tudtam hogy melyik is az a fajta, ami mindig vacsora mellé fogyasztottunk.
- Elnézést tudnál segíteni? - Egyből leszólítottam a hozzám legközelebb lévő személyt annak reményében, hogy tud nekem bármi olyat mondani amire egyedül nem tudnék rájönni.

Ruha.

Tárgy: Re: Italbolt 21.04.13 20:06

Az utóbbi időben szépen megfogyatkozott a whiskys, tequilás és egyéb üvegek száma a bárszekrényben valamint a borok száma odalent a pincében. Bármilyen hihetetlen, de mindért én vagyok a felelős. Persze azért én is kivettem a részem a munkából méghozzá tisztességesen. De nem igazán vagyok oda a borokért, mert ha már egy üveg vörös bor kerül az asztalra jól tudom, hogy az már régen rossz és hogy valami kevésbé az ínyemre való fog perceken belül terítékre kerülni. Jelenleg még az anyámmal élek, mert bátran kimerem jelenteni, hogy elég nagynak bizonyult eddig a ház kettőnknek. Szóval, ki sem találnám hogy ki a ludas a borok tekintetében. Hiába is tagadja. Nem vagyok hülye. Azért megtudom érteni. Neki sem lehetett könnyű egyik napról a másika elveszíteni egy olyan embert, akivel ár annyi mindent átéltek és megannyi évet tudhattak már maguk mögött. Én erről mit sem sejthetek és azt hiszem, hogy ezt már soha nem is fogom megtudni. Viszont van amit igen. De odáig még hosszú út vezet.
Egyszerűen csak útba esett hazafelé ez a kis bolt és ami azt illeti szükségem is volna néhány dologra és persze azzal is tökéletesen tisztába vagyok, hogy valamit igazán jól akarok csinálni, akkor azt egyedöl kell megtennem. Még ha külön le is írnám, hogy mit szeretném ha betűről betűre a személyzet szájába rágnám, akkor is valami harmadikat hoznának. Én pedig azonnal kikelnék magamból.
Félreálltam a kocsival majd mint derült égből a villámcsapás teremtem odabent. Intettem egyet az eladónak és már el is tűntem a sorok között. Nem vettem bevásárlókosarat, mivel ez most nem is egy bevásárlás. Amit pedig akarok az kényelmesen elfér a két kezemben is. Az italos polcnál parkoltam le majd ráérősen kezdtem el szemlélődni. először is azt kellene kitalálnom, hogy mit is szeretnék.
- El van nézve. - Nem túl figyelmesen fordultam meg az ifjú hölgy felé, amit szinte abba a szent pillanatban meg is bántam. Ugyan is nagyon is figyelemre méltó így első ránézésre.
- Nem tudom. Mond és akkor majd elválik. De mindenképp megpróbálok. - Ez a minimum és nem fáradtság. Borok, hogy én mennyire utálom. Ettől eltekintve kevés olyan fajta van ezeken a polcokon amelyikhez még ne lett volna szerencsém. Így talán ez sem egy veszett ügy.

Tárgy: Re: Italbolt 25.04.13 21:40

Vegyes érzelmek fognak el, mikor egy férfi ennyire feltűnően végig mér. Egyrészt élvezem is, hogy szemrevaló látványnak tartanak, de valamennyire visszataszítónak is tartom az egészet. De nem fogok apáca életet élni csak azért, mert ahol megfordulok ott mindenki vetkőztet a pillantásaival. Nézzenek csak, élvezzék a látványomat, ez még nekik sem kerül semmibe és végül is nekem sem fáj, csak néha nagyon is zavaró tud lenni. De mint mindig, úgy most is megpróbáltam túltenni magam az eladó kíváncsi pillantásain. Begyűjtöm az italokat amikből otthon kifogytam és már itt sem vagyok. Valahogy még a whiskykkel el tudok bánni, hiszen szeretem és előszeretettel fogyasztom is, ebben nem kellett segítséget kérnem, viszont a boroknál már nagyon is elveszettnek érzem magam. Magassarkúmban is kicsinek érzem magam, hiába próbálok így is csalni apró növésemen, még így sem látok fel a felső polcokhoz. Ha pedig kicsinek születik az ember nincs más választása kérni kell egy kis segítséget a tőle magasabbaktól. Most viszont hatalmas szerencse, hogy vonzó a külsőm, mert ilyenkor senki sem mondja, hogy nem lenne a segítségemre.
- Micsoda szerencse, hogy találtam egy ilyen segítőkész fiatalembert. - Szerényen mosolyogtam rá, kezemet pedig végig simítottam felkarján.
- Az a helyzet, hogy egy olyan bort keresek aminek a nevére sajnos nem emlékszek, de hát ha te tudod mi lehet, ha elmagyarázom hogy néz ki az üveg. - Erősen gondolataimban kutatok az üveg külsejét illetően, valami rémlik a címkéről. Ha képes leszek érthetően elmagyarázni tán akkor nem kell bor nélkül haza mennem, bár én nem rajongok annyira érte, de a vendégeim annál inkább.
- Fehér alapon vörös kecses betűk voltak rajta és a dugónál is vörös, így rémlik valami? Esetleg a felső polcokon látsz ilyet? - Nyakamat nyújtogatva próbálok feltekinteni, de nem sokra megyek ezzel.

Tárgy: Re: Italbolt 25.04.13 22:28

Lövésem sincs hogy kerültem a borok közelébe és már haladtam is volna tovább, amíg egy hangra figyelmes nem lettem. Nem mondhatnám, hogy ismerős volt. Soha életembe nem hallottam, de azért volt bennem annyi hajlam, hogy felé forduljak és jobban megnézzem magamnak, hogy kivel is van dolgom. Még így sem volt ismerős, viszont nagyon is szemrevaló volt. Bár abban a pillanatban nem kimondottan erre gondoltam és arra, hogy csak így legeltessem rajta tekintetemet. Nem rossz. Úgy is mondhatnám, hogy megjárja, de nekem ez még kevés. Meglepetten és kétkedve pillantok le karomra és az ő kezére ahogyan végigsimított felkaromon. Egyáltalán nem tudtam hová tenni a dolgot. Valószínűleg nem is lehetett olyan fontos. Egyszerűen csak váratlanul ért.
Nem számítottam rá, nem értettem és valószínűleg ezt már nem is fogom megérteni. De majd csak túl teszem magam rajta valahogy. Biztosra veheti, hogy ez nem marad életem örök nagy kérdése, hogy miért tette?! Nyilvánvalóan mert jól esett neki. Na tessék, íme a válasz. Nem volt ez olyan bonyolult. Nem egy megfejthetetlen személyiség.
- Ha te mondod. - Vontam meg a vállam még mindig értetetlenül. Nem tagadom, hogy még midig túlzásnak érzem mindezt. De ennyivel le is tudtam magamban ezt a dolgot. Segítőkész fiatalember. Én valahogy nem ezt látom reggelente a tükörben, hanem valami egészen mást. A látszat nem minden. Épp ezért olyan befolyásolható.
- Akkor halljuk. - Nem igazán akarok, de azért ennyi erőt még én is vehetek magamon, hogy kivételesen valamit jót is cselekedjek. Még ha semmi esélyt sem látok arra, hogy ténylegesen a segítségére tudnék lenni, de ha mégis hát az is igen csekély. De ha ő egy segítőkész fiatalembert szeretne bennem látni, akkor néhány pillanat erejéig megpróbálok az lenni.
- Már magadra ne vedd szívem, de én kapásból vagy egy tucat ilyet látok... - Tényleg, a világ minden kincséért sem szeretném megbántani, de úgy durván szinte minden ötödik üveg megfelel annak, amit ő az imént elmondott.
- Mégis száraz, félédes...? Bármi egyéb? - Mit tudom én. Akár még az üveg formája, alakja is nagy segítség lehetne. egyáltalán még az sem világos a számomra, hogy miért éppen engem ért ez a megtiszteltetés, hogy a segítségére lehetek? Tudtom szerint nincs rajtam semmiféle kitűző, de még csak egy idióta egyenruha sem. Most akkor éltetjük az eladókat a semmiért? Ha engem kérdez én már régen tájékoztattam volna a jómadarakat a munkájukról és annak hatásköréről. De szerintem neki egy szavába se került volna. Csak meglibbentette volna a kicsi szoknyácskáját a megfelelő irányba...

Tárgy: Re: Italbolt 25.04.13 23:00

Azért még is valami mást vártam volna el tőle, habár nem is tudom mennyi elvárásaim lehetnének egy ismeretlen férfival szemben. Azt hiszem nagyon is kedves voltam vele és nem értem miért ennyire rideg a velem szembeli magatartása. Gondoltam az eladón kívül bárkinek szívesebben fogadnám a segítségét, mert az a fickó szinte már a nyálát csorgassa a látványomtól és meg szerettem volna magam kímélni attól a fazontól. Túl naiv voltam mikor leszólítottam, nem gondoltam volna hogy ennyire nehezére fog esni az, ha nekem segíthet, elvégre tényleg nem kértem tőle túl sokat. De ha már leszólítottam akkor nem hagyom faképnél, talán nehezére is esik, de attól segít nekem.
- Nem vagyok valami nagy borszakértő, sőt kimondottan nem is szeretem, ezért csak sejtésem van róla. Azt hiszem édes, de az már biztos, hogy vörös bor. - Orosz lévén inkább a vodkát részesítem előnyben, de a whiskyt sem vetem meg, sőt. Persze nem mondanám magamat nagy ivónak, csak vannak olyan alkalmak mikor nem árt egy kis alkohollal ellazítani magamat, vagy éppen egy feszült nap után mindig jól esik egy pohárkával.
- Francia bor, valami Chateau... Talán ezzel többre mész, de mindegy is, nem akarlak feltartani, biztosan van jobb dolgod is, mint velem foglalkozni. - Ez a lekezelő stílusa egyáltalán nem tetszett, pont eleget tűrtem már el a férfiaktól, hogy úgy bánjanak velem ahogy csak akarnak, ezért inkább most megkímélném magam egy újabb megaláztatástól. Most vagy megkérem az eladót hogy segítsen nekem, bár nem szívesen teszem vagy bor nélkül térek haza. Vagy maradok itt vele, hátha nem lesz ilyen morgós velem a továbbiakban és rátalálunk arra az átkozott borra! Hogy a fene essen belé az egész szőlőtenyésztő pereputtyba!

Tárgy: Re: Italbolt 26.04.13 0:32

- Azt hiszed? - Hát ez remek. Valamennyire azért mégis csak leszűkült a kör. Igazából nem tudom mi van velem. Mert hogy egyáltalán nem rá vagyok dühös és jobb napjaim tényleg akad bennem némi hajlam a segítőkészségre, de ez most egyértelműen nem az a nap és nekem az édes kevés, hogy azt hiszi. Én is sok mindent hiszek, de mégsem tudom. Valahogy engem ez a legkevésbé sem vigasztal, mert hogy a legkevésbé sem lök rajtam előrébb. Sokkal inkább csak egy helyben hagy toporogni, azt pedig nagyon utálok. Épp eleget voltam már néző és ültem tehetetlenül, ahhoz hogy besokalljak és az előadás is meglehetősen unalmas volt. Nekem már túl drámai így felálltam a nézőtérről és most a saját kis műsoromat forgatom és azt kell, hogy mondjam sokkal jobban élvezem.
- Akkor remélem van időd bőven. - Merthogy itt a borok túlnyomó része vörös és annak is a túlnyomó része megegyezik azon kritériumoknak amit elmondott. Utálom a borokat. Túl sok érzelmet enged a felszínre törni. Én pedig nem vagyok az a túl csöpögős alkat, aki odáig volna a romantikáért és szeret hosszasan az érzelmeiről beszélni valamint hosszasan nyálas eszmecserét folytatni órákon keresztül. Éjszakánéként, amikor annyival jobb dolgom is lenne minthogy mások lelkét ápolgassam. Jobb is ha már úgy érzed, hogy nincs. Így ha már úgy érzed, hogy megsérült öld is meg!
- Chateau, Chateau... - Hajtogattam csak magamnak halkan mialatt a sorokat böngésztem. Így azért már valamivel közelebb kerültünk a boldogsághoz. Attól viszont most már megkímélném, a szomorú valóságtól, hogy valóban lenne ennél jobb dolgom is. Nála talán nem jobb, de most nem is efféle szórakozást keresek és amúgy sem hiszem, hogy szívesen vállalkozna rám. Nekem meg most se időm, se kedvem, se türelmem teperni nála.
- Nem az az? Az ott fent? Chateau Mazeyres Pomerol. - Nincs épp szemmagasságban neki, de azért ha kicsit hátrálni kezd ő is láthatja. Szerintem azaz, mert másikat nem látok így kapásból. De ha mégsem, akkor megengedek magamnak még egy dobást, aztán feladom. Egyedöl már régen a kocsiban lennék, vagy már odahaza. Ez is arról tanúskodik, hogy egy nő csakis hátráltatni tud.

Tárgy: Re: Italbolt 26.04.13 2:08

Biztosan segítőkészebb lenne velem, ha elsírnám neki, hogy csak azért nem tudom mit is keresek pontosan mert megözvegyültem és az egykori férjem végezte az italok vásárlását. De legkevésbé sincs a sajnálkozó tekintetekre szükségem, különben sem bánom, hogy így alakult, sőt ennél szebb befejezése nem is tudott volna lenni a házasságomnak. Sosem tudtam volna tőle megszabadulni, de a halál mindent megold. Robert meghalt és én így lettem igazán csak élő, mert eddig nem éreztem igazán hogy élnék.
- Igen csak hiszem, mert ha tudnám melyik bor az ami nekem kell, akkor nem kínlódnék még mindig itt. - Egyértelműen fogalmam sincs arról, hogy melyik üveg bor is az, ami otthon szokott nálunk lenni, mindig is Robert volt otthon a borszakértő, de mióta meghalt ez a szerep rám hárult. Nem is értem miért akarom a szokásos borfajtát, talán csak megszokásból.
- Mondjuk nem túlzás, ha azt mondom időmilliomos vagyok. - Hát igen időm van bőven. Özvegy lévén nem kell semmit sem tennem, csak felélnem a rám hagyott örökséget, ha nem szórom két kézzel Robert pénzét, akkor akár életem végéig is ellehetnék anélkül, hogy dolgoznom kellene. Ami pedig a munkát illeti, nos eddig sosem dolgoztam, hacsak a testem árúba bocsájtása nem számított annak, de ezt sem azért tettem, mert én akartam volna. Ki tudja mivé válhattam volna, ha nem lett volna ennyire elcseszett a gyerekkorom.
- Igen pont arra gondoltam. - Két lépést hátra léptem és akkor láttam csak meg, hogy az a bor tekint rám vissza amit ezidáig kerestem. Remélem még nincs elege belőlem és még egyszer és utoljára kisegít.
- Még annyit megtennél, hogy leveszel nekem két üveggel? - Szerintem még a pofátlanság határain belül vagyok. Hiába én el sem érném, még magassarkúban is túl kicsi vagyok a felső polchoz, ő pedig ezzel a magasságával könnyedén el tudná érni, feltéve ha ebben is a segítésemre lenne.

Tárgy: Re: Italbolt 26.04.13 2:37

- Bölcs meglátás. - Nem mintha volna bármi hozzáfűznivalóm szavaihoz, de azért mégis csak erőt veszek magamon. Ne nézzen már még nagyon taplónak mint amekkora vagyok. Egyébként nem érdekel.
Mit ne mondjak. Kiváló meglátásai vannak a kis hölgynek. Csak tudnám honnan szedi ezeket az okosságokat? Én is fellapoznám néha azt a bizonyos könyvet vagy ha netán tanítják olykor-olykor bejárjak órára, csak hogy én se maradjak ilyen tudatlan. De azt hiszem az ilyesmit képtelenség még csak oktatni is. Veleszületett tulajdonság. Vagy összejön vagy nem. De úgy vélem, hogy mi mind a ketten piszok szerencsések vagyunk irónia, cinizmus és némi szarkazmus szempontjából. Csak épp már nincs kinek megköszönjem. Őszintén nem gondoltam volna, hogy harminc éves fejjel máris elkéstem ezzel.
- Mondjuk nem túlzás ha azt mondom komolyan irigy vagyok rád e-tekintetben. - Időmilliomos. Az idő az, aminek nekem soha sem volt igazán. De még ha megadatott volna is, akkor sem lett volna soha elég és most sem az. Mert az idő soha sem neked dolgozik. Sokkal inkább mindig ellened. Nem bizonyítható tény, csak érzed valahol és ez neked épp elég. Már annyi időm sincs mint régen volt. Azt érzem, hogy elkéstem. Nem tetem meg akkor, amit kellett volna, a szükséges lépéseket most viszont már értelme nincsen.
- Remek. - Ha vallásos lennék most egész biztosan leborulnék itt helyben csak azt tudnám, hogy melyik irányba is van Mekka. Meg, dehogy koszolom be magam. Imaszőnyeggel pedig nem rendelkezem. Nem érte elég tragédia mostanság a családot, még ha megtudnák, hogy megtértem a muzulmán hitre ki is tagadnának vagy simán elkönyvelnék, hogy megőrültem és kényszer zubbonyt húznának rám és aztán vezekelhetnék csak igazán.
- Persze, hogyne. - Léptem közelebb a polchoz majd könnyedén levettem neki a kért két üveggel a borból majd lazán belefektettem azokat a kis hölgy bevásárlókocsijába.
- Parancsolj. - Azt hiszem ezzel rövid ismeretségünk végéhez közeledünk, hacsak nem szeretne egy újabb körútra invitálni. Nos, maximális meg tudom érteni ha úgy döntene, hogy nem. Nem vagyok túl felemelő társaság mostanság.

Tárgy: Re: Italbolt 26.04.13 3:22

Inkább már ezt le sem reagálom, valószínűleg engem is elkönyvelt már magában egy üres fejű libának, még véletlenül sem akarom megbolygatni az illúzióját. Sokakat megtéveszt a szőke haj és már hajszínem miatt be vagyok skatulyázva. De már az évek alatt volt szerencsém ehhez is hozzá szokni. Nem mondanám hogy zavar a jelenlegi felállás, nem panaszkodhatok, habár nem túl kedves velem, de azért még is segít, pedig látszólag semmi kedve velem foglalkozni, még sem tudott eddig faképnél hagyni.
- Nem kellene ennyire irigyelned, elhiheted nem mindig kedvezne neked sem ez a sok idő, főleg ha egyedül kellene töltened. - Persze nem annyira rég óta vagyok özvegy, hogy megtapasztaltam volna a valódi magány fogalmát. De azért még is csak egyedül maradtam ha úgy nézzük és ezt a bennem lévő magányt néha napján képes vagyok csillapítani, de ez az űr sosem fog bennem megszűnni. Valójában sosem találtam a világban a helyemet, biztosan azért mert eddigi életem során mindenki úgy kezelt mint egy tárgyat, akit bármikor lehet használni. Vagy csak egy test voltam mások számára amit megkaphatnak semmi más.
- Köszönöm. - Kedvesen rámosolyogtam hálám jeléül, és hogy lássa mennyire hálás is vagyok neki már fogom is a bevásárló kocsimat és el is indulok a vodkás részleg felé. Így is már túlszárnyalta várakozásaimat és nem szerettem volna még az eddigieknél is jobban feltartani. Ezt nem akarom elhinni, már megint egy felső polcon van az amit szeretnék. Komolyan mondom legközelebb hozni fogok magammal egy létrát! Egyszer felnyúltam, de semmi esélyem hogy elérjem, de már nem szeretnék szólni az előbbi gáláns úriembernek sem, patthelyzet.

Tárgy: Re: Italbolt 27.04.13 10:16

- Miért? Neked egyedül kell töltened? - Ragadtam meg az alkalmat, hogy visszakérdezzek, mert most ezzel nagyon is nekem kedvezett az adott helyzetben. Viszont úgy titkon őszintén nem gondoltam volna, hogy egyes egyedül egymagában, magányosan - na jó, befejezem - tengeti napjait. Hová tűnhetett a szőke herceg? Leégett a lovag meg eladta? Kontaktlencsét visel és befestette a haját, hogy még véletlenül se ismerje fel senki? Nem mintha sok közöm van hozzá és erre valószínűleg már nem is fogok kitérni, de tényleg nem gondoltam volna, hogy egyedül él, vagyis hogy nincs akit szédíthetné és aki elvenné a lábáról amikor kell. Nos, én szívesen megtenném, csak hogy nem egészen amikor kell, hanem amikor én akarom és amikor szükségem van némi női törődésre.
Ere most úgy szintén nem térek ki, de én nagyon is tudnám értékelni azt a magányomba eltöltött időt. Csak valamiképp az emberek képtelenek azt felfogni, hogy nekem senki sem kell. Nem kell ezt túlbonyolítani. Nem vagyok egy romantikus alkat, ez az első szempont volna. Továbbá gyakorta nem is volna elég türelmem hozzá és akkor egyszerűen elvenném azt amit akarok. Azt pedig jól tudom, hogy nem várhatom el, hogy ő mindig segítőkész legyen. Időm se lenne mással foglalkozni. Egy nővel, úgy ahogy megérdemelné és annyit amennyit megérdemelne, azért amiért ki tart mellettem. Épp ezért ezt senkitől sem várom el. Ami pedig a hisztériás rohamokat illeti, na attól minden szál hajam égnek és futkos tőle a hideg a hátamon. Egyszerűen nem bírom elviselni és nem tartom kizártnak, hogy egy-egy alkalommal még ha nem is szánt szándékkal csak a pillanat hevében, de elcsattanna egy-két pofon.
Én már megtaláltam amit akartam, de mégis itt vagyok még. Szemlélem a kínálatot, hátha akadna még valami, amire még szükségem lehet, csak most még erről én magam sem tudok.
Komoly és megerőltető önuralom kellett hozzá, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés a kis műsorát végignézve a legfelső sorral. De félő, hogy akkor elejtettem volna még az üveget is, az pedig ár kész pazarlás, pocsékolás.
- Nagyon szívesen. - Léptem oda ismét a polchoz, mert már nem tudtam tovább nézni a kínlódását. Könyörgöm, ezt ne csináld már... Egy laza mozdulattal kiemeltem az üveget a sorból, amit láthatóan ő is próbált elérni majd a kezébe adtam. Ha még is elhibáztam volna a választást és rosszat vettem volna le, hát majd úgy is szóvá teszi.
- De mond csak, te mégis mire készülsz? Az apokalipszisre, az armageddonra? - Akarva akaratlanul is a pillantásom a kocsijára vándorolt, ahogy belefektette az üveget. Ennyi alkoholt... Nem, megvan. A következő jégkorszakra készül és mint tudjuk az alkoholnak igen magas a fagyáspontja. Megfejtettem.

Tárgy: Re: Italbolt 28.04.13 19:43

Eddig is magányosnak éreztem magam, hiába voltam Robert felesége, neki csak a testem kellett és miután megkapott úgy dobott el magától, mint egy játékszert, amire már ráunt.
- Többnyire igen, vagyis csak mostanában, de inkább vagyok egyedül, mint valaki olyannal aki meg sem érdemli, hogy vele legyek. - Már a kelleténél is több információt zúdítottam rá azt hiszem. Még nem terítettem ki elé az özvegy vagyok kártyámat, de ha nagyon végig mért talán neki is feltűnt az ujjamon lévő gyűrűm, ami egykoron azt mutatta a világ felé, hogy már férjnél vagyok, de mára csak egy szép kiegészítő lett. Habár már férjem meghalt, még sem tudok megválni a gyűrűtől, nem a szép emlékek miatt, hiszen olyan a házasságom alatt nem is volt, de ez a gyűrű túl szép ahhoz, hogy túladjak rajta. Ki szeretne megválni egy gyémánt gyűrűtől? Normális ember biztosan nem. Pár perc szóváltás után végül magára hagytam azt az illetőt aki levette nekem a keresett bort a polcról, pillanatokon belül rádöbbentem, hogy hiba volt. De már nem akartam segítségért kuncsorogni, ekkor váratlan dolog történt. Mellettem termett és ismét segített, erre aztán nem számítottam. Abban a hitben éltem, hogy örül hogy végre megszabadul tőlem, aztán ismét a segítségemre siet.
- Ismételten csak köszönöm, igazán kedves tőled, hogy még mindig van időd nekem segíteni. - Halványan rámosolyogtam, mindenféle cinizmust mellőzve hangomból, tényleg hálás vagyok neki, hogy segít. Legalább nem kell az eladót zargatnom, aki már akkor elalél ha rám néz. Megfogtam a felém nyújtott vodkás üveget és betettem a bevárásló kocsiba a többi ital mellé.
- Nem készülök semmire sem, maximum egy egyszemélyes bulihoz, vagyis akár két személyes is lehetne, ha éppen nem lenne estére programod. - Eléggé meredek vállalkozás volt tőlem, hogy estére hozzám invitáljam azok után, hogy mennyire morgós kedvében van már most is, vagy netalán alapjáraton ilyen lenne? Mindegy is a lényeg, hogy szerintem mindkettőnkre rá férne a társaság, különben is egyedül csak az alkoholisták isznak.

Tárgy: Re: Italbolt 11.05.13 18:11

Na itt már jóval többről van szó mint gondoltam és ennyire behatóan azért nem vagyok rá kíváncsi. Inkább most már meg sem próbálok érdeklődni. Ami nem olyan nagy újdonság tőle, tekintetbe véve, hogy általában, mi több szinte soha sem érdekel ténylegesen az amit végighallgatok és túlnyomórészt csak azért teszem fel a kérdést, hogy ne állíthassák, hogy még ez is nehezemre esett, de mindenki láthatja,hogy egyébként igen. Nagyon is a nehezemre esett. Ez már igazán nem az én problémám. Pedig én próbálok nagyon is türelmesen viselkedni az emberekkel... De ha egyszer nem érdekel a mondandójuk. Amit szeretnék hát azt majd úgy is meg tudom valahonnan. Én úgy vagyok vele, hogy többre értékelem ha valaki tud hallgatni és akkor beszél amikor kérdezik. Nem ha kell, ha nem. Nem az én hibám mégis én viselem a következményeit. Annyira végül is nem zavar. Van ami jobban. Az pedig a figyelem. Egyszerűen nem tudok kizárólag egy dologra összpontosítani. Valahogy mindig sikerül a dolgok mögé látni. Előttem nem az számít kihívásnak ha fent tudok tartani az álarcodat, hanem ha időben fel tudod húzni a kesztyűt. Nem vagyok túl bőbeszédű ember és ez mondhatom egyáltalán nem zavar. Neked még csak esélyed sem volt rákérdezni én már megtettem, mert épp úgy láttam jónak és majd ha ténylegesen érdekel a véleményed megfogom hallgatni. Ne akard megszabni, hogy mit, mikor és hogyan tegyek, mert annál nagyobb hibát el sem tudnál követni, az én szemeben.
- Látod ez egy jó nézőpont. Okos, egy nőtől. - Jegyeztem meg kissé meglepetten, de viszonylag még komolyan is gondoltam amit mondtam. Szeretem ha egy nő okos és határozott. Aki tudja, hogy miért tesz és miért teszi azt. De ezt persze még túl kora volna kijelenteni és nem szokásom az efféle jelzőkkel dobálózni. Az én szemeben egy nő soha sem lesz egyenrangú egy férfival. De ettől eltekintve még tudom tisztelni.
- Na és azt is kitudnád fejteni nekem ilyen okosan, magabiztosan, röviden és tömören, hogy milyen az aki megérdemel és milyen az aki nem? Ne feledd. Csak röviden! - Ez mindig is érdekelt és már rég megakartam ezt kérdezni egy nőtől, csak épp sosem találtam az arra megfelelő személyt. De félreértés ne essék nem litániát akarok hallani, hanem egy lényegre törő gyors és rövid érvelést, aminek még némi értelme is van na meg persze alapja. Lehetőleg olyan, amit még én is képes vagyok elfogadni vagy inkább kénytelen. Tudom, nem mindennapi és egyszerű az amit kérek viszont elismerném ha ügyesen megoldaná a feladatot. Ilyesmit egyáltalán senkitől sem kérdeztem, de olyan határozottan és csípősen jelentette ki, hogy muszáj volt. Érdekel, hogy az eredménye lesz-e ennyire jó.
- Időm az nincs, de esetleg szakítanék rád ha úgy döntenél, hogy szeretnéd meghálálni kedvességemet. - Nem hiszem el. Csak kimondtam. De szerintem ő nem tudja mit állított. Én nem vagyok kedves. Még csak azt sem tudom azt hogyan kell csinálni. Mind vagyunk valakik, ez világos. Így tehát én is vagyok aki vagyok. Női felfogás. Igaza van. Komoly megerőltetés volt számomra felnyúlni azért az üvegért és levenni azt. De ettől még nem vár odakint a fehér ló és hát úgy vélem, hogy amúgy sem felelnék meg a kritériumoknak.
- Nem, éppen ráérek. - Azt hiszem. Most már kétség sem fér hozzá, hogy elment az eszem. De mégis foglalkoztat valami, aminek mégis csak a végére szeretnék járni és most nem kiváltképp csak a mellbőségére gondoltam.
- Megtudhatnám akkor, hogy kit és hol kell majd keresnem és persze, hogy mikor? - Az első dolog, amivel meglephetem majd. Legalább is még nem volt aki szóvá ne tette volna. Az pedig a pontosságom. Én mindig pontos vagyok. Ez nem hol mi berögződés. Nálam ez természetes és elvárt.

Tárgy: Re: Italbolt 13.05.13 0:08

Nem szokásom fecsegni és már az első öt percben minden lényeges dolgot elárulni magamról egy vadidegen személynek. Különben is Robert mellett megtanultam azt, hogy jobban járok ha csak akkor szólalok meg mikor lényeges mondandóm van, különben nem restellte meglendíteni felém a kezét és lesújtani rám. Volt mikor okkal kaptam és volt hogy csak azért mert szerette rajtam levezetni a feszültséget. Morbidnak hangozhat, de kissé hiányzik, mármint nem Robert hanem az, hogy valaki helyre tegyen. Annyira hozzá szoktam már a bántalmazáshoz, hogy már nem is a fájdalmat látom benne, hanem a mögötte lévő élvezetet.
- Mármint nem azt szeretted volna mondani, hogy okos egy szőke nőtől? Gondolom nagy csalódást fogok okozni, ha te is olyan férfi vagy akinek előítéletei vannak a szőke nőkkel szemben és beskatulyázzák őket az ostoba kategóriába. - Még csak azzal a kifogással sem bírok szolgálni, hogy festett szőke lennék, mert ez az eredeti hajszínem. Sötét múltam végett iskolát nem igen végeztem, de az élet iskolája mindenre felkészített és a házasságom idején nagyon is kikupálódtam, sőt már alig érezhető orosz akcentusom.
- Nem tudnám kifejteni, hiszen még nem találtam olyan férfit aki tényleg megérdemelne. Mert minden férfi önző és csak az érdekli őket, hogy minél előbb felpróbálhassanak. - Nem is tudom, hogy valójában megérdemelnék-e magam mellé egy olyan férfit akit tényleg érdekel az, hogy valójában milyen vagyok és nem csak a bugyimat akarja leszedni rólam. Sosem volt ezidáig normális kapcsolatom és nem ismerkedtem meg azzal, hogy milyen járni valaki olyannal akit tényleg szeretek. Azt sem tudom, hogy képes vagyok-e még a szeretetre, mert a kuplerájban töltött éveim egy egészen más emberré formáltak. Ezért sem vagyok érzelgős fajta, aki képes elpityeregni magát egy romantikus filmen.
- Mindenképpen szeretném meghálálni a kedvességedet. - Miért is ne? Mindig jól jöhetnek az új ismeretségek és ki tudja mikor lesz pont arra szükségem, hogy hozzá forduljak ismét segítségért. Mondjuk egy magányosnak ígérkező éjszakán szívesen vendégül látnám, az már biztos, hogy mellette nem unatkoznék.
- Ezek szerint élvezhetjük egymás társaságát. - Halkan, de annál sejtelmesebb mosollyal arcomon jegyeztem meg. Persze nincs semmi hátsószándékom, csupán tényleg szeretnék hálás lenni neki amiért ennyire segítőkész volt.
- Persze, na és én kit is fogok vendégül látni? - Még az ismerkedős részen túl kell esnünk, de a kézrázós résztől mindig vonakodok, az olyan hivatalos. Táskámból elő kapok egy tollat és egy papírfecnit, amire telefon számommal együtt a lakás címem is helyett kapott.
- Alexandra, de szólíts csak Alexnak. Olyan fél hét körül nekem tökéletes lesz ha neked is megfelel. - Eltettem vissza a táskámba a tollat, a fecnit pedig felé nyújtottam.
- Ezen a címen megtalálsz, de ha véletlen eltévednél ott a telefonszámom is, hogy útba tudjalak igazítani ha szükség lenne rá. - Én sem vagyok teljesen komplett egy vadidegen férfit invitálok magamhoz, akiről semmit sem tudok, de legalább érdekesebb lesz a megismerkedés.

Tárgy: Re: Italbolt 18.05.13 19:12

Tévedésben él, de ez engem a legkevésbé sem zavar vagy érdekel. Mindenki azt hisz, amit csak akar vagy ami épp jól esik neki. Tény, hogy hazudnék ha azt állítanám, hogy ezt nevelték belém, mert nem igaz és az apám forogna is a sírjában ha ezt így kinyilvánítanám. Nálunk a mi idézőjeles kis családunkban nagyon is sok beleszólása volt az anyámnak az apám ügyes bajos dolgaiba még ha ezt ő nem is egészen így képzelte el. Így nem igazán mondható el rólam sem, hogy olyan környezetben nőttem volna, ahol semmibe veszik a nőket. Óriási tévedés. Én nagyon is tudom tisztelni a nőket, csak eddig még kevés olyannal találkoztam aki méltó volna az elismerésemre.
- Nem, nem azt szerettem volna mondani. - Vajon hogy találta ki? Jobb volna ha nem próbálna meg olvasni bennem, mert nem venném a lelkemre ha miattam aztán szörnyű rémálmok gyötörnék szegénykémet.
- Nem. Nekem nem a szőke nőkkel szemben vannak előítéleteim, hanem úgy egyáltalán a nőkkel. Érted már? - Az, hogy ez így most jól vagy kevésbé jól hangzik hidegen hagy. Ő akarta annyira tudni, hát rajtam ne múljék. Ez nem minden csak az igazság.
- Ez a helyes válasz. - Kis ügyes. Elkeserítő, de igaz. Engem csak ennyi érdekelt. Őszintén nem is érdekelt igazán, hogy miféle férfi is volna az aki őt megérdemelne vagy épp milyen aki nem. Fütyülök rá. De azért annyit megért a kérdés, hogy ezt megtudjam.
- Akkor arra mindenképpen szakítani fogunk időt. - Nem tartalak vissza. Tehát nem fogd vissza magad aranyom! Na de nem kell neki mindent és mindenről tudnia. Még majd a végén túl okos lesz és ő lesz az újkori okoska. Én pedig ki nem bírom állni mikor valaki okoskodik vagy csak simán túl okos szeretne lenni hol ott nála nagyobb idiótát rajzolni sem lehetne.
- Bingó. - Kis okosom. Nekem aztán teljesen mindegy, hogy fekete, barna vagy akár szőke, de még ha vörös is. A rejtély amúgy sem a fején, sokkal inkább a fejében rejlik. Én pedig imádom a rejtélyeket. Á, a fenébe. Mindig is tudtam, hogy elfuserált egy életem van. De hogy még nekem ez a kerek világ sem tud megfelelni?
- Az, hogy kit is láttál vendégül valójában arra nem akkor fog csak igazán fény derülni amikor az illető már távozott? - Addig semmi sem biztos. Minden bizonytalan. Nem tudhatod, csak sejtheted. Kérdezhetsz, talán felelnek is. Beszélnek, de ugyan akkor gondosan ügyelnek arra, hogy semmit se mondjanak. Ez vagyok én.
- Josh vagyok. - Napi bölcsességet félretéve mutatkoztam be.
- Nos Alexandra... Alex, biztosíthatlak róla, hogy a kellő időben fogok majd eltévedni. - Ha most azt hinné, hogy ténylegesen szándékomban áll tévedni, akkor bizony hatalmasat csalódnék a szőke kis buksijában. Mert igen, szándékomban áll eltévedni csak valahol egészen máshol és jó ideig kívánok ott elidőzni.
- Fél hét. Rendben, ott leszek. Volna még valami, mert előtte volna még egy kis elintéznivalóm. - Nem is olyan kicsi. Meglehetősen nagy falat. Így aligha tudom majd keresztben lenyelni. A csodába is. Így kénytelen leszek méretre szabni.

Tárgy: Re: Italbolt 19.05.13 7:18

Már meg sem tudtam lepődni szavain. Egész életemben tapasztalhattam azt, hogy a férfiak mennyire lenézik a nőket. Szerintük csak másodrendűek vagyunk velük szemben és sosem lehetünk egyenértékűek. A nők ne gondolkozzanak és ha van is önálló véleményük inkább tartsák meg maguknak mert egy nő ugye semmihez sem ért és semmibe sem szólhat bele, hiszen a konyhában van a helye.
- Szóval hímsoviniszta vagy, így már minden érhető. - Ha már ilyet nyíltan ki mer jelenteni biztosan egy egész rajongó tábor veheti körül, ami dühös nőkből áll. Bátornak bátor, de nem túl okos dolog ezt felvállalni. Tény, hogy vannak olyan dolgok amit nem tudunk a másikról.
- Persze, hogy helyes a válaszom, mindig tudom mit szeretne hallani egy férfi. - Nem túl nagy ördöngösség tudni mit akarnak hallani a férfiak, könnyedén a kedvükbe lehet tenni. Ahogyan én is szeretnék a kedvében járni, legalábbis tisztességesen megköszönni azt hogy segített. Hogy lássa mennyire nem vagyok hálátlan ezért invitálom magamhoz, ha már estére egyikünknek sem volt programja, most legalább nem fogunk unatkozni.
- Valójában mindegy hányszor hívlak el magamhoz vendégségbe és mennyiszer távozol, ha nem árulsz el magadról semmi olyat ami után úgy érezhetném, hogy ismerlek. Van akit egy élet is kevés kiismerni, nemde? - Tegyük fel eljön hozzám és felmerül pár téma, elbeszélgetünk az élet nagy dolgairól, de ettől még nem leszek előrébb abban hogy kiismerjem. Azt vallom valakit nem is kell teljesen kiismerni, érdekesebbek az emberek ha nem fedik fel minden lapjukat.
- Örvendek Josh. - Jobb később, mint soha bemutatkozni és legalább így már tudjuk is hogyan szólítani a másikat.
- El sem bírnád téveszteni. - Kacéran kacsintottam rá. Jöhettem volna azzal is, hogy az utcában a legnagyobb házat keresse, de nem szokásom felvágni mások előtt a vagyonommal, mert akkor szóba kellene hozni az elhunyt férjemet akitől származik.
- Nem, más nincs, rendezd csak el a dolgodat, aztán úgyis találkozunk. - Még egyszer rámosolyogtam, majd elindultam a bevásárlókocsival beszerezni még ezt-azt az újabb találkozásunk előtt.

Tárgy: Re: Italbolt 19.05.13 23:38

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Italbolt