Éjjel - nappali

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 25.08.12 17:41

Blanca Carolina Campbell

Imádom ezt az érzést. A másnapossághoz semmi sem fogható! Jól szét csapom magam, másnap pedig úgy ébredni fel, hogy a leghalványabb elképzelésem sincs arról, hogy hol is vagyok, vagy hogy hogy kerültem oda... Hogy jutottam oda... Kivel, Mivel stb. De néha jobb ezekről nem tudni. Ami igazán furcsa számomra, hogy egyedül vagyok, nem fekszik mellettem senki, ami arra utal, hogy tényleg durva este lehetett. Ha még hancúrozni sem volt kedvem mert más oka nem lehetett és ebbe most ne menjünk bele. E-pillanatban elég nehéz volna eldöntenem, hogy melyik testrészem fáj jobban, szóval inkább csak erőt veszek magamon, hogy feltápászkodjak az ágyról. Hát..., a ruháim pluszba a cuccaim is megvannak, szóval semmi gáz. A cigis dobozom után nyúlok és szomorúan konstatálom, hogy üres.

Kivánszorgok valami nappaliszerűségbe és hát a látottak alapján nem voltam és nem is vagyok egyedül az érzéssel..., csak azt tudnám, hogy hol vagyok. Mindegy, összeszedem a cuccaimat és búcsút intek az ismeretlen háznak. Nem várom meg még valaki elmagyarázza, hogy mi is történt. Tartok tőle sokáig tartana és én addig kipusztulok nikotin hiányában. Az utcára ki lépve sem lett jobb a helyzet. Még egy kicsit sem ismerős a környék..., de a friss levegőt azt nagyon tudom díjazni.

Szinte biztos, hogy nem Vegasban járok. Ez vagy Winchester vagy Paradise ahonnan viszonylag könnyen hazajutok szóval aggodalomra semmi ok csak kerítenem kell valahonnan cigit. Mert anélkül nem fogom ki bírni. Ilyenkor meg pláne nem. Normális esetben tudom türtőztetni magam de beleszámítva, hogy másnapos vagyok és mindenem fáj de főképp a fejem és azt sem tudom, hogy hova keveredtem.... úgy vélem ennyit igazán megengedhetek magamnak.

Az út testen átsétálva megpillantok egy kis boltot azonnal ki is jelölöm mint úti célt. Nekem aztán mindegy csak lehessen kapni cigit, aztán pedig ki találom hogyan hazáig. Mert nekem ennyi egy hajrára bőven elégnek bizonyult. Ahogy beléptem legszívesebben azon nyomban ki is fordulnék... Annyira utálok sort várni és olyan pokoli meleg van idebent is. De végül csak rá veszem magam a várakozásra. A látvány mindenért kárpótol az előttem álló szép..., nem... gyönyörű nő személyében. Egy ideig csak türelmesen álldogálok majd úgy döntök, hogy hatalmas bűn volna egy ilyen lehetőséget elszalasztani és nem megszólítani. Maximum el küld a búsba de most még valahogy az sem tudna megrázni.

- Elnézést kérek...! Ne haragudj, de túl szép vagy ahhoz, hogy ne szólítsalak meg! - Egy egészen kicsivel közelebb lépek hozzá, hogy kétségtelenül a tudtára adjam, hogy nagyon is hozzá beszélek és őt illetem ezen bókkal.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 26.08.12 2:57

Lassan már nem akarom elhinni, hogy ennyire naiv vagyok. Újból és újból ugyan azokat a hibákat követem el. Igaz a mondás, hogy néhány hiba túl szép, hogy csak egyszer kövessük el. Amolyan bűntudatom támad az éjszaka miatt, mikor oldalra tekintve meglátom a mellettem fekvő angyali kinézető szőke pszichológusomat, akinek az lenne a dolga, hogy "megtérítsen" de még is mindig máshogy végződnek ezek a terápiák. Mindketten jól tudjuk, hogy újból egy hibát követtünk el, ezért is bújok ki lassan ölelő karjai közül, hogy elmeneküljek a tetthelyről. Gyorsan magamra kapom ruháimat, cipőmet kezembe veszem és az ajtó felé lábujjon kifelé lopakodok a szobából. Mikor a bejárati ajtó túlsó felém találom magam, akkor felveszem magassarkúmat, majd kopogásomtól visszhangzó léptekkel hagyom el az épületet. Kiérve valamiféle megnyugvás tőr rám, amitől önelégülten elmosolyodok. Nem volt semmi az éjszaka, de még sem érzem úgy, mint ha helyesen cselekedtem volna. Bár már hozzászoktam ehhez az érzéshez is. Hibázni emberi dolog, na de ennyiszer? Na az meg egy másik kérdés, hogy ilyenkor hogyan fogok vissza keveredni a belvárosba, de majd megoldom ezt is, mint már annyiszor tettem. Az utcán sétálgatva rám tőr a szomjúság, ami egy ilyen este után nem is csodálok. Kíváncsian nézelődtem séta közben, hogy találjak egy olyan helyet, ahol véget tudnék vetni ennek a problémámnak. Szerencsémre pont szemben találom magam egy boltot, ahova habozás nélkül térek be. Pár percbe bele került, mire körbe jártam az üzletet és mire végre rátaláltam a hűtőre, amiből kivettem egy jó hideg ásványvizes üveget. Mikor ezzel megvagyok, elindulok a kassza felé, ahol szerencsémre nem kis sor fogad. Türelmesen sorba álltam, elképedve néztem az előttem álló, korosodó férfit, akiből orrfacsaró alkohol szag áradt, nem is beszélve a hányingert keltő izzadságszagáról. Bőrszerkójából és a tetoválásaiból ítélve valamiféle banda tag lehet, ezért is léptem hátra két lépést, na meg azért, mert felettébb gusztustalannak tartom az alakot. Alsó ajkamba harapdálva, szemet forgatva várom a csodát, hogy végre sorra kerüljek, mikor a hátam mögül hangokat hallok. Ez nekem szólt volna? Kissé félénken nézek hátra, bár nem mutatom ki meglepettségemet.
- Elnézem.- Hangzott szűkszavú válaszom. Ami azt illeti elég vonzó férfi lettére és talán még esélye is lenne nálam, ha a férfiakhoz vonzódnék.
- Az eladó lány is szép, miért nem nála próbálkozol? - Egy másodperc elejéig rápillantok az eladó lányra, aki látszólag meghallotta szavaimat, mert fülig elvörösödött. Persze nem szánt szándékkal akartam zavarba hozni, csupán így sikerült és úgy hiszem, hogy nála több esélye is lenne, mint nálam.
- Remélem nem csak azért bókolsz nekem, hogy elém engedjelek a sorban, mert az nem fog menni. - Még is tényleg mi oka lehet arra, hogy egy boltban bókoljon és pont nekem? Azt hiszem, hogy nagyon is el fogom keseríteni, ha komolyan gondolta ezt.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 28.08.12 22:30

- Roppant nagylelkű vagy. - Hangzik el kissé flegma válaszom de annyira nem tetszett az amit hallottam, még így másnaposan sem. Olyan visszautasító volt velem szemben és ez most fáj a pici törékeny kis lelkemnek. Ez rosszabb mint amihez eddig hozzá szokhattam. Talán mert ő egy kicsivel jobban kell, bár nem értem miért. Az újdonság varázsa vagy még mindig a pia hatása. Szépsége nem is kétségbe vonható de én most valami egészen más érzek. Még számomra is megmagyarázhatatlan, de egyelőre a fejfájásomra fogom és arra, hogy a saját elmém űzi ezt a gonosz játékot velem mert megérdemlem vagy mi. Én ehhez nem értek, végtére is csak el kell viselnem és átvészelni és az után minden visszatér a régi jó kerékvágásba mert nem szeretem buggyantnak érezni magam.

- Mert be vallom neked ennél azért nagyobb reményeket fűztem a dologhoz. - Azért csak nem bírom ki és rá kacsintok a pult mögött álló valóban csini eladó leánykára, de a tekintetem végül vissza húz az előttem várakozó szépségre mert ez kétségbe vonhatatlan. Persze nem azt vártam, hogy egyből ugorjék a nyakamba de nem értem mire ez az ellenszenv akár én túlzom el a dolgokat akár nem. Azért ennél akkor is egy kicsivel többre számítottam. Úgy tűnik ennek a napomnak a vele járója az, hogy talán túl sokat várnék bizonyos személyektől. Ez már csak ilyen. Majd csak túl leeszek rajta.

- A látványra való tekintettel nekem itt pont tökéletes. - Önelégülten mosolyra húzódnak ajkaim persze nem mint egy Colgate reklámban csak finoman szolidan. Majd az előtte ácsorgó pasasra bökök.

- Neked viszont bőven lenne okod a panaszra. - Ezt már természetesen halkabban jegyzem meg. Nem szeretnék magamra uszítani isten haragját. Azért ez egy halvány és burkolt kérdés is volt egyben ami meg is látszik arckifejezésemen. Az viszont nem is kérdéses, hogy ha panaszkodni szeretne bármi miatt én szívesen meghallgatnám. Jó hallgatóság tudok lenni, de még mennyire.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 29.08.12 0:58

Azt kell, hogy mondjam, hogy nem számítottam rá, hogy bárki is le fog szólítani ezen a helyen. Talán, ha egy szórakozóhelyen lennék, akkor még meg is érteném, de egy boltban, kinek szokása ismerkedni? Nem is értem, hogy miért pont engem választott ki, mikor azt sem lehet elmondani róla, hogy most a toppon lennék egy ilyen éjszaka után. Kimerült is vagyok, de egyben kielégült is, amitől kedvem nagyon is jó.
- Ha tudnád, hogy mennyire vagyok az. - Na jó, tény, hogy nem voltam vele túl kedves, de azért még sem vágyok ilyen flegma hangnemre tőle. Felhúzott szemöldökkel ismét méregetni kezdem, miközben testemet kirázza a hideg, köszönve a kezemben szorongatott ásványvizes üvegnek. Egy röpke pillanatra újból előre nézed de a sor ugyan olyan mozdulatlanul áll, el is húzom a számat, mert nagyon nem szeretek várni, sem pedig sorban állni.
- Mindig is értelmetlen dolognak tartottam a reménykedést. - Szavaim őszintén hagyták el a számat, talán túl őszinte is voltam vele, tekintve, hogy számomra, még is csak egy idegen. Ami pedig az eladó nőt illeti, valóban csinos, de nem üti meg azt a mércét, aminek meg kellene felelnie. Mert nem látok benne semmi különlegest, amitől meg akarnám szerezni magamnak. Minden erőmmel azon vagyok, hogy minél távolabb álljak, minél feltűnésmentesebben az előttem álló fickótól, mert még mindig rosszul vagyok a belőle áradó szagoktól, amik nem túl kellemesek.
- Most pontosan melyik látványra is célzol? - Mutatok az előttem ácsorgó pasasra, majd aztán pedig magamra, nem akarom, hogy megtudja, hogy róla beszélek, mert azért még is csak tanácsos lenne nem magamra haragítani egy ekkora nagy darab alakot.
- Nyugi szépfiú, ha panaszkodni szeretnék, akkor majd felkeresem a pszichológusomat. - Remélem nem várja el tőlem, hogy minden bajommal hozzá forduljak, hiszen nem is ismerem. Egy lépéssel közelebb lépek hozzá, annak reményében, hogy nem érti félre a közeledésemet, hiszen láthassa, hogy ki áll előttem a sorban és hát ha választani kell, inkább felé közeledek.
- Mennyire bevált módszer az, hogy másokat ilyen helyen szólítasz le? - Kíváncsiskodok, hiszen az eladó nőnek hála bőven van időnk csevejjel elütni az időt. Végül is semmi okom panaszkodni, hiszen sokkal rosszabb is lehetne ennél a helyzetem. De szépen kivárjuk a sort, fizetek és talán soha többet nem fogjuk látni egymást, sőt az is megeshet, hogy másnak azt is elfelejtsük, hogy valaha is találkoztunk.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 31.08.12 0:25

- Akarjam tudni? - Annyira utálok hízelegni már pedig most nagyon is azt teszem, de hívjuk inkább csak érdeklődésnek. Az úgy sokkal szimpatikusabb és kevésbé sértő! Soha sem kellett még ilyen eszközökhöz folyamodnom és csak tudni szeretném, hogy valóban megéri-e. Mert ha a semmiért tépem itt a számat egy botban megjegyzem... Hát az nem lendítene a napomon annyi bizonyos. Nincsenek konkrét terveim vele kapcsolatban, kivételesen... Ezért is olyan érthetetlen számomra ez az egész! A homlokomra van írva, hogy meg akarom húzni, vagy mi? Nem tartom kizártnak de attól még nem kérdezem meg. Eddig még nem bámultak meg emberek a szokottnál is jobban ezért egyelőre nem feltételeznék semmit.

- Ez majdnem fájt is. - Felszisszenek mintha valóban fájdalmat okozott volna hol ott nem, de közel áll hozzá. Lövésem sincs mivel érdemeltem ki ezt a hidegséget, de meg oszthatná velem és akkor annyi időt megspórolnánk ha csak nem találja élvezetesnek. Már az efféléken sem lepődnék meg, a mai világban és egy ilyen este után... Ami még mindig nem tiszta számmora, de teszek is rá és remélem még ha ebben semmi értelem sincs akkor is, hogy kilenc hónap múlva majd nem csörren meg a telefonom, hogy gratuláljanak: apa lettem!

- Megmutatom. - Körbe nézek vizslató szemek után majd a lány keze után nyúlok és megfogom azt. A választ szinte már suttogtam és óvatosan már persze ha hagyja a saját fenekére helyezem a kezét úgy, hogy én ne érjek hozzá. Tehát nincs is oka jól felképelni, hiszen én egy árva újjal sem nyúltam hozzá. Persze az a tény, hogy folyamatosan a fenekét bámulnám helytelen, ugyan is én csak egyszer mértem fel a területet. Több nem is kellett, megvoltam elégedve maximálisan.

- Miből gondolod, hogy jobb nálam? - Semmit sem tudok róla, de ez most nem is érdekes. Engem csak a válasza avagy véleménye érdekelne. Talán túl rámenős volnék? Lehet, de úgy érzem másképp nincs esélyem és igyekszem a jó Ízlés határain belül mozogni és ugyan akkor figyelembe venni a nyilvánosságot. Senkinek se hiányozna egy jelenet. Ma ne, nem vagyok formában. Egyébként már hozzá szoktam már amennyire ez lehetséges. A nők mindig elégedetlenek, tök mindegy, hogy mit csinálsz. Simán kinézem belőlük, hogy egész nap otthon ülnek és azon agyalnak ezerrel, hogy mivel borítsanak ki amint hazaértél, simán el tudom képzelni!

- Fogalmam sincs, még nem próbáltam. - Vonom meg a vállam. Akár hiszi akár nem, de ez így van. Őszinte voltam. még magamat is megleptem vele és még csak nem is esett nehezemre, fejlődöm! Mind ez egy nő miatt aki még talán ki is fog kosarazni. Nem túl jók az előrelátásaim. Hogy is gondolhattam komolyan, hogy sikerülhet? Ez a taktika valahogy nem nekem való, mindig is tudtam, de adnom kellett egy esélyt magamnak.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 31.08.12 1:34

Tudom nem vagyok valami kedves vele, de az ismeretlenekkel szemben mindig óvatos és tartózkodó szoktam lenni, nézze el nekem, hogy egyből nem vetem magam a karjai közé. Ki tudja, talán pont egy sorozatgyilkosba botlottam bele, aki a következő áldozatát bennem lássa! Na jó, ez tényleg túlzás, talán meg kellene tanulnom kicsit bízni az emberekben és nem mindenkiből nézni ki a gonoszt.
- Tudod vannak olyan dolgok, amiket jobb, ha nem tudunk. - Túl kíváncsi, amit talán máskor értékelnék is, de kissé fáradt vagyok, mivel az éjszaka folyamán nem sokat volt lehunyva a szemem. Most pedig ha akarnám sem, akkor sem tudnám bizonygatni, hogy mennyire is lennék nagylelkű, mert kicsit füllentettem, mert általában követelőző és mohó szoktam lenni.
- Nagyfiú vagy már, nem hiszem, hogy ennyivel fájdalmat bírnék neked okozni. - Nem hatott meg túlságosan, hogy felszisszent, bár nagyon is aranyos volt, hogy ennyire el akarta velem hitetni, hogy szavaimmal ekkora fájdalmat okozok neki, de azért valljuk be, az még is csak jobban fájna neki, ha véletlenül rá lépnék lábára magassarkúmmal. Felhúzott szemöldökkel várom, hogy mit is akar oly annyira megmutatni. Még a szavam is eláll, mikor kezem után nyúl, de attól még jobban, hogy hova is helyezi azt. Még mielőtt bármit is mondhatnék elveszem kezemet arról a helyről, ahol jelenleg van, ezzel egy időbe el is kapva kezemet, azért még sem vagyunk olyan viszonyban, hogy fogdosson, még ha a kezemről is van szó.
- Tudod ez már majdnem hízelgő. - Jelen pillanatban csak azon tud járni az eszem, hogy miért a saját kezemet tette oda és miért nem a tulajdon kezét? De ennek több oka is lehet, de betudom annyival, hogy nem akar még enné is jobban tolakodó lenni.
- Azt már tudom, hogy az ágyban milyen, és roppant jó hallgatóság, mindössze ennyiből. - Pimaszul elmosolyodok, ahogy szavaimat suttogva ejtem ki, nem szeretném, hogy ennek a kis csevejünknek bárki is szem illetve fül tanúja legyen. Bár még róla nem tudom, hogy milyen az ágyban, de szerintem nem is fogom megtudni, nem mint ha nem lenne vonzó férfi, csak nem az esetem pont azért, mert férfi.
- Hát akkor elárulom, hogy felesleges is lenne próbálkoznod. - Akaratlanul is úgy érzem, hogy megint gonosz voltam vele, pedig meg sem érdemelné, elvégre semmit sem vétet ellenem. Egy pillanat elejéig a kassza felé vándorol tekintetem, mikor meglátom, hogy az előttem álló pasas előtt lévő nénike egy rakás aprót fordít ki a pultra, amit az eladó lány kedvtelenül, de számolni kezd.
- Miért van olyan érzésem, hogy ez lesz életem egyik leghosszabb sorban állása? - Sóhajtok fel, miközben újból az ismeretlen férfia téved tekintetem. Legalább van aki elszórakoztat várakozás közben és nem mellékesen élvezet vele beszélni, akármennyire is játszom az ellenszenvest.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 03.09.12 15:45

- Na és ez miért lenne olyan dolog? - Nem tudom mivel sikerült kiérdemelnem ezt a bánásmódot, még csak azt sem mondhatja, hogy bunkó voltam. Az egyetlen bűnöm, hogy másnapos vagyok és bemásztam egy doboz cigiért és éppen merészeltem megszólítani... Én kérek elnézést, jól jegyezze meg mindenki! Az bánt a legjobban tényleg, hogy annyira visszautasító velem szemben pedig én még soha sem voltam ilyen vagy inkább ennyire kedves körül tekintő~tapintatos pedig még úgyse. De mit is várhatnék tőle, hiszen nem ismert, ami jelen körülmények között nem is olyan nagy baj. Így nem indulok hátránnyal, ennél nagyobbal. De azért egy esélyt igazán adhatna és akkor úgy talán még nem is csalódna.

- Talán mégis. - Akármilyen hihetetlen de még nekem is vannak rejtett érzéseim, hogy miben rejlik a titok? Abban, hogy rejtettek és jó mélyen vannak, de ettől még elérhetetlenek. Csak azért mert kevesen tudnak megbántani az nem azért van mert nem sikerülhet nekik, hanem azért mert én nem engedem nekik. Az egyedül létnek is megvannak a maga előnyei... Nincs aki megbánthatna. Bár meg kell mondjam tőle el tudnék viselni néhány sebhelyet abban az esetben ha utána maradna ápolgatni is.

- Akkor valamit nagyon rosszul csinálok. - Tudom... pontosan az is volt a célom, de neki erről nem kell tudnia, én nem vagyok gyenge és nem fogok hízelegni. Gusztustalanul hangzik. Másrészt viszont már nem tudom mit tehetnék, talán feladom. De azért még van egy dobásom. A döntés joga fenn áll az utolsó pillanatig de azon túl fordul a kocka. Belőlem egyetlen nő sem fog hülyét csinálni vagy ha mégis hát csak egyszer teheti meg, szóval én alaposan át gondolnám ezt a dolgot.

- Csak ennyi? - Roppant flegmán elvigyorodom... Cseppet sem leplezem a véleményemet még csak meg sem próbálom. Nem tud már érdekelni. Játszunk csak őszintén. Sértő, hogy csak így alárendel minden nélkül. Jó ha tíz perce ismerjük egymást de talán az ismerjük egymást és a tíz perc is túlzás. Megpróbáltam adni a jó fiút de unalmas és elegem van belőle és még eredménytelen is, szóval kár a gőzért. Különben is köztudott tény, hogy a nőknek vagy inkább úgy mondom, hogy egy igazi nőnek nem egy jó ficsúrra amolyan nyálgépre van szüksége.

- Ezt már hallottam... - Legyintek egyet...
- Nekem inkább azt áruld el végre, hogy miért és ha elég meggyőző lesz békén hagylak sőt, ha akarod még ki is sétálok innen?! - Kérdően nézek rá. engem most már a nyers tények érdekelnének egy ép kéz-láb válasz már ha tud ilyesmivel szolgálni nem csak ködösíteni, mert már elég rizsát hallottam és a körítés elég íztelen.

- Te mindig ilyen türelmetlen vagy? - Egyébként meg csak is magának köszönheti az egészet, remélem tudja. Én eddig mind végig azon voltam, hogy kissé élvezetesebbé tegyen a várakozást miközben azon tanakodtam, hogy a jó dolgokra mégis meddig érdemes várni?!

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 03.09.12 18:02

- Mert talán nem tetszene az, amit hallanál. - Tetszik, hogy ilyen kitartó, de azért nem kellene ennyire kíváncsinak lennie. Minden kérdésnek meg van a maga helye és ideje, de talán lehetne jobb helyet is találni kíváncsisága kielégítésére, mint ez a bolt, ahol éppenséggel sorban állunk. Nem szoktam hozzá, hogy csak így szinte a semmiből oda jön hozzám valaki és csak úgy leszólít, nem mondom, hogy ez lenne az első alkalom, de eddig egyetlen ilyen leszólítás sem sült el jól, ami a másik felet illeti. Mert azzal nagyon is tisztában vagyok, hogy mit akarok, de azok akiknek van annyi bátorságuk, hogy engem szemelnek ki, azok már közel sem tudják annyira, hogy nekem mire lenne szükségem. Talán ezért is váltottam le a férfi nemet a nőire, mert már annyit csalódtam a férfiakban, hogy teljesen kiábrándultam mindegyikből.
- Oh valóban fájt volna? Talán kérsz egy gyógypuszit? - Felvont szemöldökkel teszem fel kérdésemet, hogy jóvá tudjam tenni azt a fene nagy fájdalmat, amit neki okoztam. Persze nem szokásom csak úgy ismeretlen férfiakat puszilgatni, de végül is nem esne nehezemre megtenni, ha már ennyire nagylelkű vagyok.
- Esetleg szeretnél még egy lehetőséget, hogy most jól csináld? - Ennyi még igazán bele fér, hiszen mindenkinek jár egy második esély. Amúgy eléggé szimpatikus számomra, attól független, hogy nem igazán mutatom ki, hiszen eléggé célra törő, és nagyon is bátor, hogy leszólított, ergo ne retteg attól, hogy vissza utasítom, pedig ha tudná, hogy mennyire rossz ajtón kopogtat.
- Nem elég? - Meglepett ez az új hangnem, de hát ezt is csak magamnak köszönhetem. Már lassan el is felejtettem, hogy mennyire élvezetes a férfiak idegein táncolni. De most nincs semmi rossz szándékom, mindössze nem hiszem, hogy jó hallgatóság lenne, mert lefogadom, hogy egyáltalán nem érdekelni, amit mondok. Csak azért tenné, hogy aztán ágyba vigyen.
- Nyugodtan maradj, ha már eddig vártál a sorban, egyáltalán nem zavarsz és azért lenne felesleges próbálkoznod, mert... - Közelebb hajolok hozzá, hogy csak is ő hallja, amit közölni szeretnék fele, egy halk sóhaj után elkezdek suttogni.
- Nem vonzanak a férfiak. - Szerény egyszerűséggel árulom el neki, hogy miért is lenne felesleges tepernie. Majd elhajolok tőle, hogy újból tisztes távolságban legyek. Most vagy az a rész jön, hogy megvet, mert a saját nememhez vonzódok, vagy felizgassa, ha bele gondolok, hogy mit művelhetek egy másik lánnyal, vagy a kedvencem, hogy meg akarjak "téríteni", hogy újból a másik nemhez vonzódjak.
- Nem nem mindig, csak iszonyúan fáradt vagyok és már legszívesebben az ágyamban lennék. - Kecses mozdulattal megvonom vállamat, majd utána ismét a kassza felé sandítok, ahol már csak az a gusztustalan alak áll előttem, akitől még a hideg is kiráz, ha ránézek, főleg mivel ennyire gyomorforgató szaga van.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 05.09.12 8:42

- Annyira...? - Jó, hát akkor már nem is érdekel annyira, inkább csak nem akartam szó nélkül hagyni a kijelentést. Mondjuk úgy belebetegednék ha nem lehetne az enyém az utolsó szó? Na jó ez talán túlzás. akkor talán attól tartok, hogy egy ponton majd el akad a beszélgetés? Sokkal valószínűbbnek tartom. Úgy érzem eddig sem volt valami könnyű dolgom nála az átlaghoz képest és egy ilyen napon...?! Nem tudom mit várna el tőlem, még én magam sem tudom, hogy mit várhatok el magamtól. Még azt sem tudom, hogy jó úton haladok vagy tényleg csak az időmet pazarlom, amit azért kicsit sajnálnék, de azt még jobban ha meg sem próbáltam volna. Veszíteni is tudni kell csak, hogy én most nagyon nem akarok még akkor is úgy érzem nem érdemelném meg ezt a sikert.

- Erre a sebhelyre alig ha tudnál puszit adni, de azért meglehet próbálni.- annyira nem szeretném és nem is szokásom hangoztatni mikor valakinek sikerül megbántania, kiheverem. Majd le foglalom magam a fejfájásommal ami hamarosan jelentkezni fog pláne ha nem jutok cigihez. Az valami elviselhetetlen lesz és azt nem akarom, hogy lássa. Elismerem, szeret bennem az állat bemutatkozni de nagyon nem így. Se a hely se az időpont nem alkalmas mind erre és még nagyon messze járunk a dologtól. Már akkor is eszméletlenül boldog leszek ha hajlandó lesz velem újból összefutni, de még ha egy pusziban is részesít... Valóságos extázisba esek, legalább is ettől tartok!

- Esetleg kaphatnék egy kis útba igazítást, hogy mit is tegyek vagy hogyan, hogy jól csináljam vagy erre magamtól kell rá jönnöm és csak az esély az adott? - Nem mondom, egyelőre avval is tökéletesen beérném és biztosra veheti, hogy kitalálnék valamit és ki is fogok. Nem adom fel egy könnyen. Már jó rég nem akartam ennyire semmit mint most őt. Nem tudom ez miért van, de rá fogok jönni, idővel. Én nem azt kérem, hogy egyből ugorjon a nyakamba anélkül sem állok valami stabil lábakon, csak egy minimális esélyt és jó indulatot kérek amit majd fokozhatok az idő múlásával. Azt már nem tudom meg ígérni neki, hogy soha egyszer sem fog csalódni bennem, de hát senki sem tökéletes és mindenki hibázik amit én legtöbbször próbálok elkerülni vagy helyre hozni még mielőtt kiderülne, hogy elszúrtam.

- Neked igen? - Érzem, hogy ez megint csak fájni fog, de legalább már nem fog újdonságként érinteni. Nem tudhatom neki mi az elég, de ez alapján merem feltételezni, hogy nem túl nagyravágyó vagy csak rossz helyen kutakodom.

- Te most szívatsz? - Na jó ez az a kijelentés ami után köpni nyelni nem tudok. A mosoly is az arcomra fagyott egy röpke pillanat erejéig.
- Várj, várj, várj... ez most komoly? - Azt hiszem a mai nap folyamán még nem sikerült ilyen komoly képet vágnom. Alig tudom el hinni azt amit mondott, nem akarok hinni a fülemnek, de ha megerősíti akkor majd csak meg emésztem valahogy.

- Osztom a véleményt. - Mélyet sóhajtok, utálok csak így egy helyben ácsorogni. A kassza felé pillantok és... ez nem lehet igaz, haladunk!

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 06.09.12 0:21

Kérdésére bólintok egyet, mert már nincs erőm tovább ragozni ezt a témát. Azt sem tudom, hogy minek akarom ennyire az igazamat bizonygatni egy számomra teljesen ismeretlen férfinak. Fáradt és szomjas vagyok és kezdek nyögős is lenni köszönve a sorban állásnak, ezért nézze el nekem, hogy nem vagyok annyira kedves vele, mint ahogy kiérdemelné, elvégre attól, hogy ő nem ismer nagyon is kedves és ez nekem túl gyanús. Kijelentésére sejtelmesen elmosolyodok, majd közelebb hajolva hozzá adok az arcára egy puszit. Mosolyogva húzódok el tőle, mivel nem akarok a kasszánál sorban állás közben műsort csinálni és lefogadom, hogy nem szokványos egymást puszilgatni egy boltban.
- Azért remélem tudtam enyhíteni a fájdalmadon. - Nem esett nehezemre neki puszit adni, itt is kinyilvánul nagylelkűségem. Eddig túl gorombán bántam vele, ennyit pedig már igazán megérdemelt tőlem. Nem szokásom ismeretlen férfiakat puszilgatni, de most cseppet sem bánom, hogy egy pusziban részesítettem, elvégre nem haltam bele, és talán már neki ettől szereztem egy jó napot.
- Jobban szeretném, ha magadtól jönnél rá. - Senkinek sem szeretem megkönnyíteni a dolgát, felnőtt férfi, hát találja fel magát. Esélyt mindenkinek adok, de az már egy másik kérdés, hogy ki mennyire tud élni az ajánlattal. Nálam egyetlen egy hiba is elég ahhoz, hogy valakinek kiadjam az útját. Bár értékelem, hogy ennyire teper, de talán ő is sokkal jobban járna, ha egy másik lányt szemelne ki, mert arra kicsi esélyt látok, hogy valaha is políroznám a szerszámát.
- Nekem semmi sem lehet eléggé elég. - Titokzatos mosolyomat villantom rá. Szeretem mindenből a lehető legtöbbet kapni, de persze csak a jó dolgokból, mint például az élvezetek. De szeretem azt is megválogatni, hogy kitől kapom az élvezeteket, mert nagyon is válogatós vagyok és csak úgy nem bújok be akárki ágyába.
- Hidd el ha szívatnálak, azt máshogy tenném. - Már meg sem tudok lepődni reakciója láttán, valahogy mindegyik férfi így reagál az igazságra. Engedhettem volna, hogy teperjen értem, de inkább még is csak szembesítettem az igazsággal, akármilyen fájó is lehet most számára.
- Szerinted viccelődnék ilyennel? - Ívelt szemöldökömet felhúzva teszem fel kérdésemet. Kíváncsi vagyok a válaszára, mert nagyon is látszik rajta, hogy hitetlenkedik.
- Ugye a saját ágyadra gondoltál, nem pedig az enyémre? - Már csak provokálásból is, de rákérdeztem. Ahogy fizetett a kasszánál az a nagy darab állat, úgy állok oda, hogy kifizessem az ásványvizet, amiért ennyit kellett várnom. Ahogy kifizettem, még utoljára hátra néztem, majd rákacsintottam arra a férfira, akivel eddig csevegtem, ezek után pedig egyenesen kisétáltam az üzletből az utcára. Türelmetlenül bontottam ki az üveget. Hihetetlenül jól esett ez a hideg víz, szinte megváltás volt számomra. Most már, hogy megszereztem azt, amit akartam, már csak a haza jutással kell törődnöm, ami talán nem is lesz olyan könnyű, tekintve, hogy egyetlen egy taxit sem láttam még elhaladni ezen a környéken.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 06.09.12 21:06

- Fogjuk rá. - Egy ilyen este után egy puszi aligha lehet elég, de valahogy most még ahhoz sincs kedvem,hogy ennél is többet akarjak, szóval megelégszem a kapott puszival és egy gyenge mosolyt próbálok az arcomra erőltetni. Semmi jelét sem adta annak, hogy szeretné ha viszonoznám szóval nem is teszem. Csak azt teszem amit eddig... Állok és várok! A jó szerencsémre, hogy végre sorba kerüljek aztán valahogy haza egészen a hálószobámig. Nem tudom, de gondolom ő is valami ehhez hasonlóra vágyik. Fel sem teszem, hogy akár együtt is csinálhatnánk ha már annyira nem tetszene a válasza.

- Gondoltam. - Ez már az elején világossá vált számomra, hogy ő nem az a nő aki szereti megkönnyíteni a férfiak dolgát. Egyáltalán nem gond, már csak egy dologra van szükségem mégpedig időre. Nincs olyan helyzet amit meg ne tudnék oldani és most egy nőről van szó... Helyesbítek nem csak egy nőről, hanem a nőről akinek még nem tudom a nevét és azt sem, hogy hogyan is merjem szólítani. A korlátai még ismeretlenek számomra és nem szeretném mindjárt a legelején áthágni őket, hisz még sehol se tartunk és ez kezd aggasztani.

- Most ellent mondtál saját magadnak. - Önelégült mosolyom jelenik meg arcomon és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne nevessek fel, pedig most olyan örömmel tenném meg. Ezt a csatát megnyertem.
Ha jól emlékszem már pedig figyeltem a mi előbb azt hangoztatta, hogy neki elég annyi, hogy tudja az illetőről, hogy jó az ágyban és jó hallgatóság most pedig azt hangoztatja, idézem, hogy: Nekem semmi sem lehet eléggé elég. Na akkor most hányadán is állunk??

- Nem tudom, nem tudhatom. - Nem kicsit ütött szíven ez az újonnan kapott információ. Mondhatni egy kisebb világ dőlt össze bennem amit olyan lelkesen kezdtem el építgetni úgy nagyjából tíz perce. Ez túl gyorsan ment, de még mindig értékelnem kell a felém mutatott őszinteségét. Húzhatta volna még az agyamat időtlen időkig de ő inkább a rövidebb utat választotta amiért - ugyan kimondani nem fogom - hálás vagyok valamilyen szinten.

- Nem, de szívesen venném az ajánlatot. - Pimasz módon elmosolyodom. Ha igaz az amit bizonygat akkor mit számítana, hogy mellette fekszem vagy sem?
A lányt követően én is sorba kerülök. Majd közlöm a nőcivel, hogy mit is kérnék... Fizetek, elmaradhatatlanul rákacsintok majd távozom.
Kiérve a boltból bátorkodom Miss jó fenék után lépni. Tisztes távolságra meg állok tőle, és végre valahára fel bontom a cigarettás dobozt, de mivel nem akarok faragatlannak tűnni először őt kínálom meg vele. Sejtelmem sincs róla, hogy dohányzik-e...

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 06.09.12 22:04

Még a levegő is bennem akadt, mikor tudatosult bennem, hogy mit is mondott. Nem akarom elhinni, kedves voltam és megtettem minden tőlem telhetőt, erre ez a válasza. Bevallom rosszul esett, ezzel is csak az önbizalmamat cincálja szép, amiből talán túl sok is van, de akkor is nem erre számítottam.
- Fogjuk rá? Nem hiszem el, hogy ennyire telhetetlen vagy. - Hitetlenkedve nézek rá. Ilyen kis idő leforgása alatt már többet kapott tőlem, mind hosszú hosszú idők óta bármelyik férfi. Kedves próbáltam lenni vele és enyhíteni a talán nem is létező fájdalmát és erre ez a hála, mondhatom szép.
- Nem fogom megkönnyíteni a dolgodat. - Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen helyzetben mennyire képes feltalálni magát. Még akkor is, ha teljesen hiába valónak érzem a miattam folytatott küzdelmét. Viszont az pedig felettébb érdekelne, hogy miért pont rám pazarolja az idejét, mikor egy ilyen cuki pofival bárkit megdönthetne. De eddig azt sikerült róla leszűrnöm, hogy szereti a kihívásokat és bennem talán pont ez keltette fel a figyelmét.
- Tudod ez a baj velem, percről percre változik a véleményen. - Halkan felnevetek, mikor tudatosul bennem, hogy tényleg ellent mondtam saját magamnak. De neki látszólag nagyon is tetszik, már csak az önelégült mosolyról a képén arra tudok következtetni. Végül is, ha jobban bele gondolok, mindig mindenkinek ellent szoktam mondani, még olykor magamnak is, ahogy hallhatta.
- Hát most már tudod az igazságot és azt is, hogy a közelemben az szépen a helyén marad. - Nem vagyok szívbajos, mutató ujjammal férfiassága felé mutatok, ezzel is arra célozva, hogy nem tartok igényt rá, hogy a közelemben használja, mert az már biztos, hogy bennem nem fogja kipróbálni.
- Oh, ezt még te sem gondolhattad komolyan. - Alsó ajkamba harapva csóválom meg fejemet. Felnőtt nő létemre, még mindig szüleimnél lakok, elég érdekes lenne, ha haza állítanék vele, tudván, hogy nem is vonzódok a férfiakhoz. Bár talán még hasznom is lehetne belőle, de nem akarom szegénykét kihasználni. Fizetek, majd távozok. Iszogatva az ásványvizemet töprengek el a továbbiakon, mire megint azon kapom magam, hogy ismét megjelent.
- Köszi, de nem mérgezem magam. - Halványan igaz, de elmosolyodok, mert kedves volt tőle, csak hát ez a gesztusa célt tévesztett. Megvárom még rágyújt, közben tekingetek hát ha feltűnik a színen egy taxi. Bingó!
- Vigyázz rá egy kicsit. - Kezébe nyomom az üveget, miközben kisétálok a járda szegély szélére, egyik kezemmel jelezve a taxinak, hogy igényt tartanék rá, de biztosra megyek, ezért másik kezemmel enyhén felhúzom combközépi ruhámat. Tudtam, hogy ez be fog válni, előttünk megállt a taxi én pedig hátra néztem az ismeretlen férfira.
- Jössz vagy maradsz? - Bájosan mosolygok rá, ki tudna egy ilyen mosolynak ellen állni? Különben is eddig jól elszórakoztatott és a belvárosig elég hosszú lenne az út egyedül.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 09.09.12 22:17

- Rajtad még így se tudok túl tenni, szóval nem aggódom. - Nem tehetek róla, hogy nem az efféle bánásmódhoz vagyok szokva. Nem kicsit új ez a szituáció nekem és valamilyen szinten még alkalmazkodnom kell hozzá, ha irányítani akarok. Meg kell ismernem... és meg is akarom. Talán nála ez jelenti pillanatnyilag a maximumot - bár ez nálam még jóval a nulla alatt lenne - és én ezt megpróbálom elfogadni, megérteni. Ilyen állapotban nem is lesz nehéz. Nem vagyok túl követelőző hangulatomban. Ha bármit is követelnék ezekben a perekben, az az ágyam volna, de érdekes mód én szeretek dolgokat megosztani másokkal...! Én már csak ilyen vagyok!

- Nem mondtál újat. - Már meg annyiszor hallottam ezt és talán az sem számít újnak ah azt mondom, hogy eddig mindig meg oldottam valahogy és ez most sem lesz másképp csak kicsivel időigényesebb lesz. Mindenkinek van valami gyenge pontja, mindenki szeret valamit, talán méh én is, de ne térjünk el a tárgytól.
Szabad perceimbe legyűröm legnyálasabb énemet akárhol is van és ki szedem belőle, hogy ő most mit tenne az után pedig ismét el zárom valahova jó mélyre.

- Az nem akkora baj! - Mondhatni felcsillannak szemeim szavai hallatán. Végre egy kis reménysugár számomra. Esküszöm úgy érzem magam mint aki be van szívva, fúva, lőve.
De talán még jól is alakulhatnak a dolgok leszámítva, hogy fogalmam nincs róla, hogy mit akarok valójában. Egyelőre legyen annyi elég, hogy őt! És ha van még csak egy halványka kis esélyem arra, hogy változtassak a véleményén avagy álláspontját hát én minden tőlem telhetőt megteszek, talán még egy kicsit többet is.

- Tudom, te tudod annak, nem mindig tudok parancsolni. - Ezt nevezem, most már elhiszem és eléggé lelombozó - vagy inkább lelohasztó? - az igazság. Nem tudom minek teperek még egyáltalán, de szeretem befejezni valamiképpen azt amit el kezdtem még akkor is ha nem a kívánt eredményt érem el.

- Történetesen de, de igen. - Szerintem meg teljesen mindegy, hogy hogy gondoltam. Kezdek igen csak le törni. Sok ez most így egyszerre. Túl sok az információ és félek nehogy valami meg akadjon a torkomon. Néha nekem is kell egy kis idő, hogy át gondoljam a dolgokat. ezt nehéz lesz megemésztenem még most is alig tudom el hinni, de kár volna ezt feszegetni csak is rosszabb lehetne azt meg most végképp nem akarom.

- Erre azért nem fogadnék. - Jegyzem meg halkan. Én ezzel mérgezem magam ő pedig egy tévhittel önmagát.
- Hihetetlen vagy. - Indulok meg felé a kis palack üveggel a kezemben majd útközben el taposom a még félig meglévő cigimet amit nem kicsit sajnálok ennyi sorba állás után.
- Én se kérnék sokkal többet... - Mutatok a kis ruhájára majd tartom az ajtót neki amíg beszáll a taxiba.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 10.09.12 4:05

Hirtelen nem is tudom, hogy szavait most bóknak vagy inkább sértésnek vegyem és ez nagyon is zavar. De talán, ha jobban megismerném, akkor tudnám ezt az egészet mire vélni, csak még azt nem tudom, hogy meg akarom-e jobban ismerni. Tetszik benne, hogy ilyen akaratos és nem tagadom elbővült a sármával, nagyon is vonzó egyénisége van és látszólag stílusa is. Ezért is olyan érthetetlen, hogy miért pont engem pécézett ki magának, mikor egy ilyen férfiért egyesek ölni is képesek lennének.
- Pedig lehet, hogy kellene. - Úgy fest, hogy nagyon is biztonságérzete van, ami elég gyorsan el fog múlni, ha továbbra is mellettem fog maradni. Ha tényleg meg akarna ismerni, hát legyen! Közel engedem magamhoz, de csak saját felelősségre, mert én nem fogok semmiért sem felelősséget vállalni. Elvégre eléggé szimpatizálok vele, csak szándékai nem tetszenek túlságosan, de majd amilyen hirtelen jött ez a fellángolása, úgy el is fog múlni. Kénytelen vagyok következő felszólalására halkan felnevetni, valahogy pontosan azt mondja, amire számítok.
- Hogy elszomorítsalak most közlöm, hogy van olyan véleményem, ami nem változik. - Szinte lerítt róla, hogy mire is gondol. Azt pedig már percekkel előbb sikerült kiderítenem, hogy mennyire nem támogassa azt a nézetemet, hogy a saját nememhez vonzódok.
- Nagyfiú vagy már, biztosra veszem, hogy tudsz neki parancsolni. - Persze nem ismerem és azt sem tudom, hogy milyen vérmérsékletű és, hogy mennyi azaz ingerküszöb ami után akcióra kész állapotban lenne. De hiszek abban, hogy ameddig rajtam marad a ruha, addig nincs veszély.
-Nos ez esetben meglátom, hogy mit tehetek. - Őrültség lenne beengedni az ágyamba egy majdnem ismeretlen férfit, de barátkozni sem szokványos módon szoktam, és talán ez még lehetne egy barátság kezdete. Azt pedig már rég megtanultam, hogy aki nem mer az nem is nyerhet, az meg nyilvánvaló, hogy sosem tartoztam a vesztesek közé.
- Talán szeretnél velem közölni valamit? - Tökéletesen jól hallotta, még akkor is ha próbált halk lenni. Jelen pillanatban nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy egymásnak essünk az eltérő vélemények miatt. Megpróbálom vissza fogni magam és még mielőtt összevesznénk gyorsan fogok egy taxit.
- Oh, köszönöm. Ezt bóknak veszem. - Mindig is tudtam, hogy hihetetlen volnék, csak sajnos túl keveset hangoztassák. De ha továbbra is így fog nekem bókolni, akkor minden bizonnyal jóban leszünk egymással.
- Szóval elvárnád tőlem, hogy combot villantsak neked? Nem láttál már eléget? - Jelen esetben eléggé megkérdőjelezném az úriemberiségét, mert valahogy úgy gondolom, hogy hátsószándék is van abban, hogy előre engedett, hogy beszálljak, még pedig az, hogy addig is stírölhesse a fenekemet. De nem zavartatom magam, beszállok és mikor már ő is mellettem ül, kiveszem a kezéből, azt ami az enyém. Ezek után benyögöm a sofőrnek a lakcímemet, hogy mihamarabb otthon legyek végre. Nem zavartatom magam, félig meddig elfekszek a hátsó ülésen, keresztbe teszem lábaimat, ahogy rápakolom combjára, elvégre még is csak szoknyában vagyok. Remélem túlságosan nem zavarja a közelségem, mert azért nekem most még is csak így a legkényelmesebb.
- Tudod nem szokásom olyan személlyel együtt lenni egy taxi hátsó ülésén, akinek még a nevét sem tudom. - Neki támasztom az ülésnek fejemet, így tökéletesen tudom figyelni arca minden egyes rezzenését. Remélem tudja, hogy nem feleslegesen fecsegek, hanem ezzel is a nevét akarom megtudni, elvégre már igazán illene egymásnak bemutatkozni, ha eddig még nem tettük meg.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 13.09.12 10:37

- De neked tudni róla már annyira nem... - Ez most tudom, nem hangzott túl szívmelengetően, de még az alkalmazkodó stádiumba sorolnám magam. Bevallom még egy ilyen nőhöz sem volt szerencsém és még nem mindig tudom, hogy mikor mondok valami jó avagy rosszat. Persze, hogy ki vagyok akadva egy bizonyos szinten, de ez természetes és neki erről igazán nem kell tudnia. Önbizalomban egyébként sincs hiány, én meg még adjam alá a lovat? Anélkül is van éppen elég bajom és félő, hogy ez már soha nem lesz jobb, csak rosszabb... Legalább is ha nem múlik el rövidesen és félek, hogy nem áll szándékában. Az élet furcsa fintora. Ez nem véletlen..., hogy pont egy olyan nőbe botlottam akit végképp nem kaphatok meg. Ez volna a büntetésem? Lehetne rosszabb is, sokkal rosszabb... mint amire számítottam!

- Ezt még te sem tudhatod! - Valljuk be ez a helyzet, bár ennek most még nem adok hangot. Nem vagyok a megfelelő pozícióban. De addig mi sem tudhatjuk, hogy mi fog történni addig amíg meg nem történt... és én nem fogom feladni. Nem tudom mi értelme van ennek az egésznek, de kiderítem ha már így alakult. Annyira rossz vége csak nem lehet. Maximum ezek után elmondhatom valakiről, hogy jól éreztem magam a társaságában az nélkül is és, hogy talán még így is sajnálom, hogy vége kellett szakadjon.

- Megteszem azt amit tudok. - persze, tudom... Tiszteletben kell tartani a döntését meg bla bla bla... Na és mi lesz velem? Bennem ma egy kisebb világ dőlt össze alapjaiban. Azt ki fogja újraépíteni?
Természetesen tudok parancsolni magamnak ameddig mindketten úgy akarjuk. Azt hiszem félreismert és ezen szeretnék valamilyen szinten változtatni. Persze vagyok aki vagyok és aki voltam ezt nem is tudnám, de még csak nem is akarom le tagadni, mert az is én vagyok... még mindig és nem mondok le róla, ha csak nem muszáj, már pedig nem muszáj!

- Lekötelezel. - Remélem nem veszi azért készpénznek, cinizmus helyett mondtam. Úgy vélem ez még mindig jobb. Leszámítva, hogy ezt eddig még senkitől sem kellett külön kérnem. Ebből is látszik, hogy milyen könnyedén meg tudnak változni a dolgok és nem kell hozzá a mi engedélyünk. Őszintén én nevetségesnek tartom már ezt az egészet mégis bele mentem. Ennyire csak nem unatkozhatok?! Ezt teszi a szabadnap na meg persze a másnaposság. Olyankor van bennem némi hajlandóság olyan dolgok felé amit máskülönben egész biztosa nem tennék meg. Mint például, hogy koslassak egy lány után és nem merjem le taperolni ha úgy tetszik.

- Ó... több dolgot is... - De mind ezt igyekszem magamban tartani. Vannak némi kétségeim afelől, hogy az már túl sok lenne kettőnknek így hirtelenjében és, hogy csak egy rakás ostobaságot hordanék itt össze mindenféle alap nélkül.
- Attól tartok félreértesz. - De talán jobb is így. Én nem azt várom tőle, hogy combot villantson... látok eleget és meg kell mondjam, már nem tud lázba hozni.
- Oh... Adam vagyok. Kezet is csókolnék, de az túl régimódi. - Pillantok felé egy halvány mosoly keretein belül.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 13.09.12 13:44

Felfoghatatlan számomra, hogy őszintén elmondtam, hogy nem vonzódok a férfiakhoz és még mindig nem hagyott faképnél. Remélem nem azon töri a fejét, hogy hogyan tudna "megtéríteni". Mert már annyi férfi akarta ezt megtenni velem, mondanom sem kell, hogy mennyire sikertelenek voltak. Annyi csalódás után, amit a férfiaktól kaptam, nem akarok ismét bele esni abba az önbecsapásba, hogy talán ő majd más lesz velem. Eddigi tapasztalataim szerint minden férfi csak ugyan azt akarja és ha megkapták, önelégülten és kielégülten állnak tovább.
- Hidd el jobban szeretnék tudatlan lenni, de ezzel már elkéstem. - Így is már túl sok dologról tudok, talán még vissza sírom az édes tudatlanságot. Azt is tudom, hogy csak arra játszik, hogy megkapjon, de nem fogom beadni neki a derekamat.
- Meglehet. - Szerény egyszerűséggel válaszolok neki, majd megrántom vállaimat. Ezen már igazán nem szeretnék vele veszekedni, hogy mit tudok és mit nem. Mert nem olyannak néz ki, aki szívesen fogadná a veszteséget, ahogy én is inkább győzni szeretek és addig szívnánk egymás vérét, még az egyikünk ki nem száll a játékból én pedig nem szoktam feladni.
- Ez esetben úgy hiszem, hogy nem lesznek gondjaink. - Mert az már tényleg kínos lenne, talán mindkettőnk számára is, hogy ha a férfiassága saját életre kelne, ameddig a társaságában vagyok. Ezért is megpróbálom nem felborzolni a kedélyeket és vissza fogottan viselkedni, mert ha kihívó lennék vele szemben, talán azt az eredményt érném el, amit nem akarnék. Következő megjegyzését egy apró mosollyal díjazom, hát persze, hogy lekötelezem, ha tudná, hogy mennyire. Végül is mi értelme lenne az életnek, ha olykor nem őrülünk meg egy kicsit? Szinte nem is ismerem, de nem tartom kizártnak, hogy még a mai napon beengedjem az ágyamba, hogy együtt aludjunk és így közelebbről is megismerhessem. Talán nem fogok benne akkorát csalódni, mint másokban, szeretnék végre pozitívan meglepődni.
- Akkor mire vársz még? - Felhúzott szemöldökkel kérdezek rá, mert eléggé felkeltette a kíváncsiságomat azzal, hogy több dolgot is meg akar velem osztani. Hát akkor használja a száját és közölje végre velem, hogy mi nyomassza.
- Szóval félre értettelek, akkor még is mit szeretnél tőlem? - Ha nem arra megy ki a játék, hogy villantsak neki a combomból, akkor még is mire? Szeretném az ő szájából hallani, ha egyáltalán mer velem őszinte lenni. Szinte biztosra veszem, hogy nem fogok rajta megsértődni, mert sokkal többre értékelem az őszinte embereket, mint azokat, akik csak félre beszélnek. Nem zavartatom magam, rápakolom lábaimat, ha ellenére van, majd rám szól, hiszen többet között azért is van szája.
- Én pedig Blanca. - Ez így fair. Megtudtam a nevét, akkor már a sajátomat is elárulom. A kézcsók pedig jobban hangzik, mint hittem volna, abban pedig igaza van, hogy kiment már a divatból, de jelen pillanatban úgy vágyok rá, ezért egy próbát megér, hiszen már tőlem kapott egy puszit, remélem nem felejtette el.
- Pedig úgy szeretnék kapni egyet. - Mosolyogva nyújtom felé a kezemet, miközben kíváncsian figyelem, hogy vajon megteszi-e ezt a kedvemért.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 14.09.12 16:53

- Gondolod? Na és miért? - Azt hiszem evvel több dologra is feltettem a kérdőjelet. De érdekel és ha megszeretném ismerni és arra sajnos kapásból nem tudok más módszert minthogy kérdezek és talán még választ is kapok rá ha úgy érzi. Most nagyon nem tetszik, hogy érdemre megy a játék, de nem én irányítok és nem én szabom meg a határokat. Nem kicsit új nekem ez a helyzet, de gondolom neki már nem újdonság. Most nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, de az csak jelent valamit, hogy olyan gyorsan és könnyedén a fülembe suttogta az igazat ami hát elég szívbe markoló volt, szó szerint!

- Elválik. - Remélem mi hamarabb. Nem szeretek kínlódni, de a tudatlanságot még kevésbé, hogy valaki döntésétől függjek. Általában mások szoktak az enyémtől. Nagyon pocsék a túl oldalon állni, de talán ez is idővel javulni fog. Nem szívesen mondom ezt, de csak is rajta áll...vagy bukik. Nem azt kérem, hogy engedjen egyből a csábos lábai közé csupán csak, hogy adjon egy esélyt és legyen egy egészen kicsivel nyitottabb a lehetőség felé.

- Bízzunk benne! - Azt hiszem még egy ideig jó volna ha kerülnénk a kínos és félreérthető helyzeteket, nem miattam... miatta! Csak remélni tudom, hogy nem fog szándékosan cukkolni, mert abban az esetben előfordulhat, hogy én sem úgy fogok viselkedni ahogy azt ő elvárná tőlem. Azt meg nem kérheti tőlem, hogy megfeledkezzek arról aki és ami vagyok.

- A megfelelő időre. - Na jó, ez még az én számból is hihetetlenül hangzott, amit értek is. De félő elég rossz vége lenne annak ha csak így rá zúdítanék mindent amit gondolok. Áh, nem éri meg. Tekintetbe véve, hogy ő más, de így csak még különlegesebb. Viszont a szokványos módszerek csődöt mondtak. Valami mást kell ki találnom. Bizonyos szintig még szórakoztató is..., bizonyos szintig, de azon túl már nem. Szóval jó volna a meghúzott határokon belül maradni.

- Egész pontosan úgy értettem, hogy én se kérnék vagy várnék el többet tőled minthogy néha betekintést nyerhessek a szoknyád alá... Már meg ne sértődj! - Mondanám, hogy visszaszívom, de már nem lehet és nem is tudom. Nem tudom ez esetben mennyit számít, hogy őszinte voltam, de tényleg csak erről van szó és csak cukkolni szerettem volna kicsit. Nem kell halálosan komolyan vennie.

- Nem látom akadályát drágaságom. - Majd kicsi kacsója után nyúlok, hogy egy aprócska "csókot" leheljek rá, hogy az ne legyen túl tolakodó. Majd gyengéden végig simítom a lábát kezemmel. ez a legkevesebb azok után, hogy csak így kényembe helyzete magát féli meddig rajtam.
- Szóval csak simán Blanca?!

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 15.09.12 22:26

Halvány mosoly jelenik meg ajkaim szegletében, ahogy meghallom, hogy mennyire kíváncsi. Nem igazán szeretem a kérdéseket, mert minden kérdést egy újabb és újabb követ, ez amolyan ördögi kör, aminek sosem lesz vége.
- Édes, túl sokat kérdezel. - Próbálom mindössze ennyivel elintézni a felmerülő kérdést, remélve, hogy már nem hozza fel újból. Eddig is úgy hiszem, hogy olyan válaszokat adtam neki, amire nem számított, sőt talán merem feltételezni, hogy nem jártam a kedvében velük. Amúgy meg értékelem, hogy ennyire kíváncsi, hiszen végül is úgy ismerhet meg, ha kérdéseket tesz fel, de vannak olyan kérdések, amik még túl koraiak lennének. Mivel nem valami túl bőbeszédű, ezért most nem tudok semmit sem reagálni, de nem is érzem szükségét, hogy bármit is kellene. De azt még mindig nem értem, hogy miért áldoz rám még mindig az idejéből, hiszen nyíltan közöltem vele, hogy nem vonzódok a férfiakhoz. Persze az is meglehet, hogy éppenséggel ez hozza lázba, ki tudja? Nem ismerem, ezért nem is kategóriázhatom be.
- Oh én nagyon bízok benne. - Nem mit ha tudnék mást tenni, meg kell bíznom benne, hogy vissza tudja fogni a legősibb ösztönt magában. De ezért talán én is tudok tenni valamit, mondjuk azt, hogy vissza fogom magam és nem próbálom provokálni a viselkedésemmel, ami nehezemre fog esni, de azért megpróbálhatom. Azért még is csak ott motoszkál a fejemben az a gondolat, hogy mi lenne, „ha adnám alá a lovát” érdekelne, hogy akkor melyik arcát tekinthetném meg, mert szerintem ő is valamilyen szinten most vissza fogja magát a jelenlétemben, ami persze a jelen esetben mindkettőnk érdekét szolgálja.
- Abba bele gondoltál már, hogy mi lesz akkor, ha sosem lesz az a bizonyos megfelelő idő? - Egyszerűen nem tudom hova tenni, hogy várakoznom kell, de talán így jobb is. Túl friss még a mi kapcsolatunk ahhoz, hogy olyan dolgokat mondjon, aminek nagy súlya van. Valójában nagyon is érdekel, hogy a megfelelő időt megtalálva mit is akarna velem közölni, de abban már nem vagyok ennyire biztos, hogy értékelni is fogom a mondanivalóját.
- Nem sértődök meg azért, amiért őszinte vagy hozzám, sőt mi több, még értékelem is, de túl sokat akarsz. - Úgy hiszem, hogy érthetően megmondtam neki, hogy nem látok rá túl sok esélyt, hogy betekintést nyerjen a szoknyám alá, ki kell ábrándítanom. Különben is aki így néz ki, az mindenkit megkaphat, hát most legyek én az egyetlen, aki nemet tud neki mondani. Gondolom pár napig rosszul fog neki esni, hogy visszautasítom, de pár ital, na meg a nők segítenek neki átvészelni ezt az időszakot, úgy is túléli valahogy.
- Oh, ezt a magtisztelteltetést. - Akaratlanul is elmosolygom magam, ahogy gyengéden de megkapom azt a bizonyos kézcsókot. Eleinte kételkedtem benne, hogy valóban részem lesz-e benne, de a kételyem abban a pillanatban szerte foszlott, mikor megfogta a csuklómat.
- Igen, miért máshogy szeretnél hívni Adam? - Hangsúlyozva ejtem ki a nevét, mert ha netalán valami becenevet akarna nekem adni, abban az esetben én sem lennék rest, neki kitalálni valami hozzá illő nevet. Kinézve a taxi ablakán egyre ismerősebbé válik a környék, ami azt jeleni, hogy nem sokára otthon leszek.
- Na és elgondolkoztál már, hogy a te vagy az én ágyam vonz jobban? Mert nem sokára döntened kell. - Talán tőlem ez egy nem várt fordulat volt, amiben sejtetve ugyan, de arra utalok, hogy alhatna nálam is, ha szeretne.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 18.09.12 20:34

- Sajnálom cukorfalat. - Na jó, így se szólítottam még soha egyetlen nőt sem, mindjárt elválik, hogy milyen hatást váltottam ki belőle ezzel. Remélem pozitívat, mert nem volt semmiféle romlott szándékom vele, csöppnyi kedvességnek szántam, amit igen is értékelni kell, legalább is másoktól simán elvárnék és nyugodt lehetnék benne, hogy meg is kapom az úgy nevezett értékelést. De jelen helyzetben minden más. Meg változtak a szabályok. Egészen másképp kell játszanom. Biztos értelmetlennek tűnik mind ez számára egy kicsit még számomra is, de akarom. Azt hiszi ha nem érdekelne még mindig itt dekkolnék? Fenéket, de az a helyzet, hogy nagyon is érdekel. Felkeltette az érdeklődésemet csak tudnám, hogy mivel.

- Fél siker. - Ebben a dologban most nagyon is szükségem volna a közreműködésében ha tényleg ezt akarja. Én megteszem amit tudok, de nem biztos, hogy majd elégnek is bizonyul az akarat erőm ha ő ellenem dolgozik, ami nem volna túl szép, még tőle sem tekintettel a "másságára". Én aztán nem ítélem el. Mindenki döntse el maga, hogy kihez vonzódik. Van, hogy ezt nem is mi magunk határozzuk meg, sokkal inkább az érzelmeink és azok elég makacsok tudnak ám lenni. Egyébként meg erről kötve hiszem, hogy nekem kellene papolnom. Erre nem én vagyok a legmegfelelőbb személy úgy hiszem, hiszen én minden egyes alkalomkor máshoz vonzódom. Ez már csak ilyen.

- Nem, csak akkor nem lesz, hogy ha te nem akarod, hogy legyen. - Válaszolom egészen egyszerű és ez a helyzet. Ha ad nekem időt akkor majd minden kiderül mint mondtam idővel, majd a megfelelő időben, mert van... lennie kell. Nekem pedig van időérzékem és meglehetősen jó, ami napról napra beigazolódik mint most is.

- Meglehet. - Azt gondolom ezt jobb ha egy időre ennyiben hagyjuk. Nincs ezen mit ecsetelni, úgy sem jutnánk előrébb. Csak még inkább el ásnám magam azt pedig nem akarom. Valami köztes megoldást kell találnom, nem lesz egyszerű, de bízom benne, hogy a segítségemre lesz majd vagy ellenkezőleg. De hasznos tudni, hogy nálam amit adsz azt kapsz de van, hogy duplán. Ne akarja megismerni bennem az állatot, még ne. Érje be ezzel az Adammel.

- Részemről az öröm hölgyem. - Válaszolom a kellő színpadiassággal. Nem esett nehezemre megejteni a kézcsókot. Per pillanat alig ah tudna tőlem olyant kérni ami valóban a nehezemre esne.
- Igen! - Külön hangsúlyt fektetek mondanivalómra. - Blans, Blankica vagy csak simán cica? Kapásból ennyi jut eszembe, de ha egyik sem tetszik akkor ki találok valami mást. - A cicánál külön kacsintok egyet felé.
- Már döntöttem, csak is a tiéd. - Most feledkezzünk meg arról, hogy mikor ki léptem a lakásból másra se tudtam gondolni mint egy szál cigire egy fejfájás csillapítóra és az ágyamra. Hát ez annyiban, változott, hogy most már az ő ágya után vágyakozom.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 20.09.12 2:54

Szavai hallatán akaratlanul is elnevezem magam. Jó tudom én kezdtem becézni, de ez a válasza akkor is olyan váratlanul ért, de attól még nagyon is tetszik, csak hát nem is tudtam, hogy elértünk erre a szintre. Megpróbálkozok azzal, hogy valahogy komolyságot erőltessek magamra és abba hagyjam a belőlem kikívánkozó nevetést.
- Cukorfalat? - Egyszerűen muszáj rákérdeznem mert még mindig nem hiszem el, hogy tényleg ezt mondta rám. Mert nem hiszem, hogy kellő bánásmódban részesítettem, ahhoz hogy ilyen és hasonló szavakkal illessen. Most sokkal inkább érzem úgy, hogy találóbb lenne rám a hárpia jelző, mert eléggé fáradt vagyok, ami meglátszik a viselkedésemen. Ezen csak egy kiadós alvás segítene, de azért megpróbálom moderálni magam.
- Innentől már csak rajtad múlik, hogy mennyire lesz ebből teljes siker. - Nem ígérhetek semmit, de igyekszem nem felborzolni a kedélyeket, mert elég gyorsan elrontanám a sikerhez vezető eléggé rögös utat. Ilyen helyzetekben, mikor tudom, hogy jó kislánynak kellene lennem, egyből el kezd motoszkálni bennem a kisördög és olykor túl nagy a csábítás, hogy ellen tudjak neki állni. Mindig is kíváncsi természet voltam és eléggé foglalkoztassa a fantáziámat, hogy hogyan reagálna a provokálásomra. De tényleg megpróbálom magam vissza fogni, ha a közelemben van, mert még a végén könnyen elronthatnánk ezt az ismerkedést az ilyenekkel, pedig úgy hiszem, ha jobban megismernénk egymást nagyon is ki tudnánk jönni. Sőt, talán még barátok is lehetnénk, semmit sem tartok lehetetlennek.
- Nem leszek semminek az elrontója, ezért akarom, hogy legyen. - Tényleg érdekel, hogy mit is akar nekem mondani, de olyan türelmetlen vagyok. Sosem szerettem ha valamivel ennyire felkeltik az érdeklődésemet aztán pedig várnom kell arra, hogy megtudjam, hogy végül is miről van szó. Szerény véleményem szerint még mindig túl sokat akar tőlem, főleg, hogy tudja, hogy mi is a helyzet velem. A kézcsókjával pedig egész egyszerűen elkápráztatott, reményem szerint nem csak egyszeri alkalom volt részéről.
- Hm, cica, nem is hangzik olyan rosszul. - Sejtelmesen elmosolyodok, ahogy megtalálta azt a becenevet, amit még el is viselnék, azért ez már komoly haladás a cukorfalathoz képest.
- Remélem tudod, hogy mire vállalkoztál. - Mosolyom pedig még mindig ott virít az arcomon. Igaz azt az aprócska kis részletet elfelejtettem neki mondani, hogy még szüleimmel lakok, de az enyém az egész emelet, ezért nem hiszem, hogy bárki is ránk rontana, főleg úgy, hogy tudtommal még mindketten munkában vannak. Különben sem lenne semmi gáz, abból hogy nálam aludna. Sőt, talán még anyám ha össze futna vele a házban valami véletlen folytan, talán még sírva le is térdelne elé, hogy végre egy férfival állítottam haza. Felcsillant szempárom, ahogy megláttam a kívánt célt a szemem előtt. A taxi szép lassan fékezett én pedig fizettem, remélem Adam nem avatkozik közben, mert nem esik nehezemre, különben is én ragaszkodtam hozzá, hogy velem jöjjön. Nem zavartatva magam átmászok rajta, végül is ez a rövidebb út, ami az ágyamhoz vezet. Megvárom még kiszáll Adam is a taxiból, majd elindulok vele a bejárati ajtó felé, hogy kezdetét vegye a már jól kiérdemelt pihenés.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 24.09.12 11:37

- Talán nem tetszik? Ezért már igazán nem fogok elnézést kérni. - Úgy gondolom nincs is miért, hiszen csak kedves próbáltam lenni amit nem túl sokszor teszem meg és hát nem hiába mivel, hogy most sem a kívánt eredményt értem el. Tudom, hogy mit teszek és, hogy mit miért teszek és hát most nem vagyok megelégedve. Azt nem állítom, hogy hiábavaló próbálkozás volt - mert próbálkozni mindig lehet és kell is - de mégis nem elég. Régen voltam már ilyen tanácstalan helyzetben. Kezdem úgy érezni, hogy neki - mint ahogy azt ő maga mondta - tényleg semmi sem tud eléggé elég lenni vagy pedig jó. Az még úgyse. Már pedig ez nálam nagyon is, hogy sokat jelent és az már igazán nem az én számlámra írható ha nem tudja értékelni az őt körülvevő embereket.

- Már mondtam... - Nem szeretem ismételni önmagam és az az igazság, hogy csak még jobban felbosszantom magam rajta az pedig most egyikünknek se hiányzik tekintve a körülményeket, hogy nem ez életünk legszebb napja. De hát miért kell még mindig ezen rágódnunk? Azt hittem ezt már megbeszéltük, hiszen mindketten hangot adtunk véleményünknek és én ennyivel le tudtam a dolgot. Nincs már mit hozzá fűznöm és teljesen hiábavaló is volna. Itt a szavak már édes keveset érnek. Nem ígérhetek meg neki semmit, így pláne nem. Tartom magam ameddig tudom aztán meg majd kitalálok valamit. Sejtelmem sincs még arról, hogy hogyan is fog működni ez az egész. Talán sehogy, de az is lehet, hogy egészen jól.

- Ezt örömmel hallom. - Ha hívő embernek tartanám magam most keresztet is vetnék. De mivel ez nem így van és a csodákat sem éltetem várjuk csak ki a végét. Nem tudom mikor jön el az a bizonyos megfelelő idő, de ez nem csak rajtam áll vagy bukik. Azt nekünk kell megteremtenünk és lehetőleg együtt.
- Nekem a cukorfalat mégis csak jobban tetszett de hát akkor maradjunk a cicánál cica. - Bevallom nem mindenkit szoktam ilyen mód becézgetni ezért mondhatni tekintgeti magát kivételesnek ami nálam csak is jót jelent, de én ezzel már tisztában voltam amint megpillantottam még így másnaposan is.

- Nem egészen, de most már nem riadok vissza és tartozom is neked. - Nem akartam vele azonnali veszekedésbe kezdeni és gondolom a sofőr sem kimondottan a vitánkra lett volna kíváncsi inkább csak a pénzre ezért hagytam Blanca-t fizetni de egyáltalán nem volt ínyemre a dolog és természetesen nem is fogom annyiban hagyni ezt jobb ah tudja. nem tudom eddig tudom még magammal űzni ezt a játékot pedig még csak most kezdődik el igazán. Figyelmem eltereléseként ki bámulok az ablakon amíg cica nem zavartatva magát keresztül mászva rajtam ki száll a kocsiból. Majd mikor ezen túl vagyunk én is ki szállok a kocsiból be csapva mögött mögött az ajtót és Blanca nyomába eredek.

Tárgy: Re: Éjjel - nappali 24.09.12 12:59

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Éjjel - nappali

» Nappali
» Nappali
» Nappali
» Nappali
» Nappali

Éjjel - nappali

Éjjel - nappali

Similar topics

Similar topics