This is suck, boys...

Miután sikeresen túltesszük magunkat egy kis keveredésen, veszekedésen, és kapkodáson, rögtön elkap a hányingere, amit a hulla iránt táplálok. Hah... nem teljesen így, de van benne némi igazság. Abban a reményben állok ki az eső alá, hogy majd sikerül friss levegőt szívnom, de ez aligha sikerül tekintettel az ázott föld szagra, ami már leginkább a rothadásra emlékeztet. Soha nem voltam túl jó hazudozó. És ez most se sikerül elérnem, nem tudom hitelesen előadni azt, amit akarok. Így elárulva magam, kénytelen vagyok David szemébe nézni.
- Tudod nagyon jól, mi a baj... nem mellesleg, ha... Ha nem lenne itt az ügy a testvéremmel, akkor nagy valószínűséggel nem fordulna fel a dolgom a rohadt hullától. Se perc alatt elásnám, jókat nevetnék rajta, de nem megy... - egy egyszerű vállvonással sütöm le a szemeimet. Nem szeretek gyengének mutatkozni, de ha valaki, hát David előtt megengedhetem magamnak. Ő biztos megért, én nem fog jót nevetni rajtam, hogy a kemény legény nem tudja elfelejteni a testvérét. Mert tényleg nem tudom.
Lassan de biztosan elcipeljük a tetemet a pincelejáróig, hol nem finomkodva olyan könnyedén hajítom le a mélybe, mintha csak egy zsák krumpli lenne. Még a hangja is kellemesen imitálja ezt. Ettől eltekintve, mégis elhúzom a számat és Davere pillantok, hogy mi lesz a reakciója, de végül megvonva a vállam, már megyek is lefelé.
- Bocs - sóhajtok kelletlenül - Igen tudom, és már rohadtunk unom, hogy bármit felajánlok neked, nem kell... bezzeg ha azt mondanám, hogy egy doboz cigi, akkor tárt karokkal, nyáladzó pofával várnál igaz? - morgom, miközben haladok lefelé, hol rögtön Zane-re pillantok.
- Felgyújtani?... - pillantok körbe - ha felgyújtjuk, biztos vagyok benne, hogy ez a kóceráj is felgyullad, nem is akárhogy. Tele van szerekkel, benzinnel, ahogy elnéztem. Ez nyilván feltűnő lenne. De ha résen leszünk és úgy gyújtjuk fel, hogy itt leszünk, akkor meg füstmérgezést kapunk. De, végül is ez sokkal reálisabbnak tűnik nem? Nem marad nyom...hmmm - kulcsolom össze mellkasomon a karjaimat, miközben megvetem a lábaimat.
- Jól van. Akkor a tábortűzre felkészülni - ezzel már hajolok is le, hogy felkapjam a benzines bödönt - nincs gyomrom tovább bámulni. Lépjetek hátra! - utasítom őket, amint nyakon locsolom a faszit, ügyelve arra, hogy csak egy része kapjon benzint, mást ne, a végén tényleg felgyullad itt minden. Kikapva a farzsebemből az öngyújtót, lángra gyújtom, s vetve egy utolsó pillantást mindkettejükre, elvigyorodok.
- Remélem van elég homok a környéken, hogy legyen mivel leszórni majd.

This is suck, boys...

Ha lepődtem már meg igazán életemben, akkor az nem volt a mostanihoz fogható. Teljes ledöbbenésemben, értetlenül bámulok Davere, ahogy az se szó se beszéd, esik neki szerencsétlen kölyöknek, és kezdi el minden bűntudat nélkül ütlegelni. Kerek szemekkel, magam előtt kitárt karokkal, leesett állakkal figyelem őket, és próbálok dűlőre jutni afelől, hogy most mi lenne a legjobb megoldás. Ha hagynám, hogy szétverje a kölyök képét, amiért az szájára vette Roxyt, vagy szedjem le róla, amiért szegény kölyök csak a szájára vette Roxy nevét, de semmi rosszra nem célzott vele. Az persze más kérdés, hogy mire gondolhatott, de mondani semmi rosszat nem mondott. Így az utóbbira hagyatkozva, már el is indulok feléjük, majd karomat Dave torka felé lendítve átkarolom azt, és némi fojtogatás kíséretében lehúzom Zaneről.
- Higgadj már le, te szerencsétlen! - rivallok rá, ahogy a legközelebbi falhoz szorítom. Egyik kezemmel a vállát, másikkal a nyakát tartom, és tartom minél messzebb tőlem, mivel kinézem belőle, hogy felém kap azzal a céllal, hogy kikaparja a szememet a helyéről.
- Teljesen meg vagy ma zakkanva? Nem elég, hogy megölsz egy embert, de még a saját barátodat is képes vagy megverni azért, mert a nődet a szájára merte venni. Ki az a nő, most őszintén, hogy ne lehessen megemlíteni? Maga a megtestesült gyönyör? Mit képzelsz? Vagy csak félsz, hogy azt hiszi, nem vagy elég jó neki, és bárki ha a közelébe kerül, elveheti tőled? - vonom fel a szemöldökömet, miközben hosszasan kérdezősködök. Próbálok minél keményebben beszélni vele, minél kegyetlenebb dolgokat a fejéhez vágni, hogy ezzel érezze a helyzet komolyságát. Nem szoktam vigasztalni senkit, nem szoktam hagyni, hogy a vállamra boruljanak, és én se siránkozok senkinek. Nem mindig az a módja a vigasztalásnak, hogy mi magunk is bedepizünk, és hüppögünk a másikkal szinkronban. Az nem szokott mindig segíteni, és valószínűleg ez is egy ilyen eset, különben nem szedtem volna le róla ilyen módon. Nem tudom elhinni, hogy így viselkedik a saját barátjával. A halottra magasról teszek, semmi közöm hozzá. De az, hogy itt verje szét szegény srácot, azt nem fogom hagyni.
Hirtelen engedem el Davidet, így elhátrálva tőle, Zane felé fordulok.
- Minden oké? - érdeklődök aggodalmat imitáló tekintettel. Nem tagadom, van is bennem egy kevés, de nem hiszem, hogy olyan kis puhány lenne, hogy ne bírna állni néhány ütést. Ennek ellenére a vér és a fog ott van a földön még akkor is, ha nem kellene. Gyilkos pillantást véve Dave-re, rázom meg a fejemet, ezzel is kimutatva nemtetszésemet.
Végül elhagyva egy kis időre a helyiséget, inkább döntök a fejem kiszellőztetésénél, mint a bent maradásnál.
- Ha már itt vagyok, segítek. Úgy ismersz, mint aki egy kis emlékroham miatt megfutamodik? Szerintem nem - villantom meg barna tekintetemet, és már megyek is befelé, hogy eltörölhessem a hullát a föld felszínéről.
- David, megmondtam neked, hogy szívesen segítek, és nem várok semmiféle viszonzást - ezzel már hajítom is le a hullát a pincébe, hol gyomorforgató puffanással ér földet, ezt követően két perc múlva pedig már lángol is.
- Elég nagy vízsugár kellene ide akkor - kapom az arcom elé a kezemet, ahogy a lángok hirtelen a magasba csapnak előttem.
- Én elmennék, de most hagyjalak itt benneteket, hogy kinyírjátok egymást? - pillantok egyikről a másikra, de végül felsóhajtva elveszem a gyerektől a vödröt.
- Nem bánom, szerintem van mit megbeszélnetek... de a vízzel nem fogunk sokra menni - és már el is tűnök a füst és lángcsóvák vészjósló tömegéből, hogy gyors léptekkel keressek valami homok, vagy szárazföld féleséget, aminek a hasznát tudom venni még mielőtt felgyulladna az egész ház.
A vízzel nem mennénk sokra, mivel benzinnel locsoltuk le a hullát, és köztudott, hogy a benzin sűrűsége kisebb, mint a vízé, így azt ha nyakon öntjük vízzel, ugyan úgy égni fog, mint az elején. Téve egy kitérőt egy sötétebb folyosó felé, minden szobába belesek, hátha találok földet vagy homokot. A semmin kívül viszont más nincs egészen addig, míg a hatodik szobába be nem tévedek, mi bűzlik a földszagtól. Főnyeremény!

This is suck, boys...

Van egy olyan érzésem, hogy nem ártana keresnem egy jó kis pszichológust vagy pszichiátert David barátomnak, akire egy is ag turkászat, düh kezelés bőven ráférne. Ez csak akkor ötlik az eszembe, mikor lerángatva Zane-ről, a falhoz szorítom, és ideges grimaszba torzult arcát figyelem. Próbálom minél határozottabban tartani még akkor is, ha meg-megremeg a kezem már csak a gondolattól is, hogy ez a gyerek képes lenne itt, álltó helyében kinyírni mindenkit. Nem elég, hogy pár órával ez előtt megölt egy srácot, de még folytatja azzal a személlyel is, aki jó barátja? Nem is értem. Kéne már egy jó nagy atyai pofon neki, de ezt inkább nem említem meg neki. Így is elég ideges már, és ezzel szerintem eltörnék benne valamit. Valamit, amit nem szabadna. Helyette lassan, kimérten engedem el, és szabadítom meg a szorításomtól, ami egy idő után biztos megmaradna a bőrén.
Fejemet rázva hagyom el az épületet, hogy friss levegőt szívjak. Szavaira csak elvigyorodok.
- Most azt akarod, hogy maradjak ki ebből a buliból? Mert az rohadtul nem fog menni.
Pár perc elteltével már úgy ég a srác teste, mint régen a boszorkának vélt személyek máglyája. Nincs ínyemre ez a lehetőség, ennek ellenére kénytelenek vagyunk megtenni. Egy szétaszott, bomladozó testet hamarabb megtalálnak és azonosítanak, mint néhány szem hamvat, ami porral, földdel, homokkal és pernyével keveredik. Az nem hiszem, hogy menne még a hatalmas nyomozóknak se. Ha mégis, akkor én kérek elnézést, és megemelem a létező összes kalapomat, amiből nem mellesleg nincs egy darab se.
Csak későn jut eszünkbe, hogy kellett volna valami oltóanyagot is lehozni, ha már egyszer felgyújtottuk a testet, elvégre egy benzin nem fog túl hamar elaludni főleg úgy, hogy tartályokban van még itt anyag bőven. Mikor elindulok homokot keresni amit találok is, kénytelen vagyok visszafordulni, bár a talált adagot nem hagyom magam mögött.
A pince felől hangos köhögés szűrődik ki, valamint a vastag füstfelhők már itt is, az előtérben is nagy lelkesedéssel gomolyognak. Fejemben olyan gyorsan kapcsolnak be a vészharangok, hogy a gondolataim megelőzik a testem reakcióképességét, így kis híján fejre állok, mikor elfelejtek lépni, de végül összeszedve magam, már kettesével szelve a lépcsőket, vágtatok is lefelé.
- Húzzatok felfelé! - lökök egyet Zanen, hogy a maga után húzott Davet is vigye magával - menj már!
A tűz is a füstsokaság elzárja az utamat a benzintől, mely nagyi locsolókannája méretű kék és zöld tartályokban vannak. Ha azokat kiviszem innen, akkor legalább nem lesz akkora tűz, hogy az visszafordíthatatlan károkat okozzon. Bár... mi nagy kárt okozhatna egy ilyen romhalmazban?
Mikor egy nagyobb lángnyelv csap fel előttem, az arcom elé kapom a kezem, végül átbotladozva egy kisebben, megmarkolom a két kanna fülét, hogy azzal széles vigyorral távozhassak. Érzem ahogy a hátamról a nadrágom övéig csurog lefelé a forróság hevében keletkezett verejték, s tüdőm egyre több füsttel telik meg. Hörögve, köhögve és fulladozva a füsttől, indulok el Davidék után, s bár a kettős látás adott, mégis elérem a lépcsőt, hogy azon felküzdve magam, minél messzebb vihessem a háztól a kannákat. Csak érnék már fel.

This is suck, boys...

Eszetlenül robogok egyik romos helyiségből a másikba, hogy találjak valami homoknak nevezhető és hasonló anyagú dolgot, amivel nyakon önthetem a tüzet, mely valószínűleg egyre gyorsabban és gyorsabban terjed. Ezt már csak onnan sejtem, hogy lentről furcsa harákoló, fuldokló hangok törnek fel, valamint a füst is egyre csak terjed. Ezt már itt, helyiségekkel arrébb is lehet érezni. Épp ezért fordulok sarkon, kezemben két vödörrel és már indulok is feléjük. Félúton sincsenek, mikor megragadom Zane vállát, és lökök rajta egy nagyot a lépcső felé csak, hogy minél gyorsabban haladjon előre, és ugyan ezt teszem Davevel is, aki a kelleténél átszellemültebbnek tűnik. Nem hagyhatom, hogy amiatt fulladjanak vagy égjenek meg, mert én lángra lobbantottam a hullát.
Mély levegővétellel fordulok a lángok felé, melyek a kelleténél gyorsabban terjednek, talán a benzin és a ki tudja, milyen származékú, kiömlött szerek miatt. Mikor utoljára a hátam mögé pillantok, Davidéknek már nyoma sincs, ami nagy megkönnyebbülés számomra. Így az arcom elé tartva a karomat, indulok el az előbb kiszemelt tartályok felé, melyek nyilván benzint tartalmaznak. Többször tör fel keserű, füst ízű köhögés a torkomból, a szemeim már nem is engedi, hogy mindent olyan tisztán lássak, ahogy kellene. Kellemetlen lesz, ha itt dobom fel a talpam, és elégek egy hullával. Inkább nem szeretném kipróbálni.
Ezzel a gondolattal markolok rá a törött, az idő miatt megviselt korlátra. A tüdőmbe jutott füst nem engedi, hogy a megfelelő módon vegyem a levegőt, és ez aligha sikerülne, mivel alig van idelent friss oxigén, csupán a füst és a vegyszerek kellemetlen, maró szaga. Mindig is tudtam, hogy a fulladásos halál az egyik legkellemetlenebb de, hogy kettő az egyben legyen, abból inkább kösz szépen, de nem kérek.
Ahogy felpillantok a lépcsősor végére, akkor pillantom meg Davidet.
- Te... ba*d meg, nem azért - torkollik heves köhögésbe a mondandóm - nem azért jöttem le, hogy vissza gyere - indulok el felfelé, kétrét görnyedve hála a levegőhiánynak, amit a beszéddel még inkább elpazaroltam. Menet közben a farmerom alja sikeresen kigyullad, így azt gyorsan hozzácsapkodva a másik lábamhoz oltom el.
- Fogjátok ezt - adom oda egyiknek az egyik, másiknak a másik kannát - benzin... vigyétek messzebb - fuldoklok, s ahogy a fülembe beszökik a rendőrök és a tűzoltók szirénájának vészjósló hangja, mellkasomra szorított kézzel indulok el az ajtó felé, minek csak homályos sziluettjét látom, hála a vastag füstfelhőnek.
- Ha szerencsénk van, akkor... - köhögöm - a hátsó úton még elhúzhatunk - nem kellemes úgy beszélni, hogy azt az érzést kelti a tüdőmben a füst, mintha smirglivel masszíroznák. Ennek ellenére nem állhatok, állhatunk meg, majd a kocsiban kifulladozzuk magunkat.

Eszméletlen, hogy mindig akkor talál rám, mikor nem is számítok rá, és ez veszettül idegesítő. Azért most némi káröröm lappang bennem, amiért szar helyzetbe került, csak az bánt, hogy nem általam.
Kifürkészhetetlen tekintettel várom, mikor hajlandó leemelni azt a szart, igazán nem szeretnék én is cselekedni. Na, jó, ez így nem feltétlenül igaz. Legyen bármennyire is összezavaró a srác, átküldöm a más világra, ha azt kell tennem.
- Baromira ajánlom, mert ha miattad nem megyek át a vizsgán...- sóhajtok fel a végére, és még a szemem is megforgatom, mikor csak azért is rátapos.
- Na mi az, bezárt az ovi?- kérdem gúnyosan, utalva arra, hogy ez cseszettül gyerekes húzás volt tőle. Mégse töröm el a lábát, vagyis, ha megteszem, nem most. Mázli, hogy nem felejtek, mert bosszút állni sose azon nyomban szoktam. Ezt Tristan is tapasztalhatta már, nem is egyszer.
Persze üldözőbe is vesznek minket, és mintha már kezdene érdekelni, mit csinált, maiért szúrja a szemét. A zsákutca engem nem ér meglepetésként, marha régóta tanyázok itt ahhoz, hogy ismerjem is a helyet.
- Ha az emlékezetem nem csal, épp végtagokkal se ment - vigyorgok rá, gúnyos mégis kihívó mosollyal. Szeretem szembesíteni Mr. Tökéletes arrogáns dögöt azzal, hogy valamit iszonyúan elbaltázott. Két alkalma volt arra, hogy eltegyen láb alól, és lám, még mindig itt vagyok.
Gavin elhúz mellőlem, értem az okát, és hálás is vagyok érte, legalább tiszta lesz a fejem, így úgy tűnik, enyém a csali szerep.
Mikor már csak alig két méterre vannak tőlem, a bal oldali férfinak tényleg a lábába küldöm a golyót. Csak arra nem számítok, hogy ő még így is lőne. Mivel az én állóképességem jelenleg jobb, így mondhatni könnyű szerrel kitérek a golyó elől, de sikerült felpaprikáznia, így a következő lövést, egyenesen a férfiassága bánja, amit hangosan a tudtunkra is ad.