Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Dehogy érzem magam hősnek azért, mert elkaptam egy nyamvadt kölyköt. Egyszerűen csak jólesett a futás és utána a bunyó, semmi egyébről nincs szó. Nem is akarok hős lenni, ez soha fel sem merült bennem. Rühellem a firkászokat, szóval az tuti, hogy velem nem sok mindent tudnának kezdeni, ha ne adj isten olyasmibe tenyerelnék, ami valami nagyobb volumenű ügy. Egyszer volt ilyen, még LA-ben, amikor valami gazdag fószer kölykét húztam ki a slamasztikából és persze, hogy megpróbálták az újságokba préselni az arcom, de az egésznek nem lett semmi más következménye, mint egy kiadós pénzbírság, miután rommá törtem a kamerát, és betörtem az orrát a riporternek. Bármilyen meglepő, de annyira nem értékelték a dolgot, pedig én szóltam, hogy húzzanak el a fenébe. Innentől már az ő hibájuk, hogy nem sikerült érteni a szép szóból. Nem igazán figyelek fel a kis csapatra, akik odébb iszogatnak, bujálkodnak, meg mifene. Csak megiszom a sörömet, aztán jó eséllyel visszaülök a kocsiba - ittas vezetés? Zsaru vagyok, elnézem magamnak. - és szépen elhúzok a lakásomba. Otthonnak még nem nevezhetem, nem is tudom, hogy neveztem-e bármit is otthonnak az utóbbi években. Az valami plusz érzést jelent nem? Az csak a lakásom és kész, így egyszerűen. A hírt látva viszont már felfigyelek a kis csapatra. - Adj rá egy kis kakaót Jonny! - szólok oda a csaposnak, aki fél pillanat múlva már meg is teszi, amit kértem. Nyomorult kölyköt kicsinálták. Igazán sajnálom... francokat. Hidegen hagy a dolog, bár ezek szerint nem valami piti díler, hanem valami nagyobb fogásról lehetett volna szó, de ennyire nem mélyedtem bele. Az ő baja, nem kell rossz társaságba keveredni és akkor nem vágják fel a torkodat, mint egy nyomorult csirkének. Amikor meglátom a leányzó képét is a tv-ben, mégis csak a kis csapat felé fordítom a fejem. Az a szöszi olyan kihívóan néz, mintha minimum ő lenne a lenyomozhatatlan maffia feje. Azért önkéntelenül is nyelek egyet, amikor látom, hogy a másik csaj a már említett szöszi melleit markolássza. Franc se tudja, hogy miért van ez, de sok pasit beindít, ha két csaj egymással hempereg. Megrázom magam legbelül és felhajtom az utolsó pár korty sört, aztán lehuppanok a székről és a kis bagázs asztala felé veszem az irányt. - Bevihetném az egész bagázs már csak azért is, mert itt szippantgatják az anyagot, de szolgálaton kívül vagyok, úgyhogy azzal is megelégszem, ha Ms. Roberts felemeli azt a formás kis hátsóját és átül velem a másik asztalhoz, hogy váltsunk néhány szót. - egy gyors mozdulattal villantom fel a jelvényemet. Nem vagyok szolgálatban, de attól még zsaru vagyok, és mégis csak szimatolok valamit az egész ügy hátterében. Ez a finoman szólva is vérfagyasztó csaj, majd a kölyök, akinek máris átvágták a torkát, pedig csak pár órája vitték be... felettébb érdekes.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Three Angry Wives Pub 27.08.13 21:21
Azt, hogy ő minek képzeli magát, nem is nehéz kitalálni. Ha egy órával később látom, akkor már biztosan a klotyó fölé hajolna, vagy valamelyik árokban fetrengene. Még szívni sem tud rendesen. Ez a baj a zsarukkal, nem tudnak eléggé mélyre süllyedni, a félmegoldás pedig nem ad átütő sikert. Olvastam a Los Angelesi sztoriról is, úgy tűnik ez az alak nem éppen az újságírók kedvence. Mintha valami bukott hős lenne, aki még valamennyire a felszínen akarna maradni. Pedig mennyivel egyszerűbb megtanulni úszni. Úgy tűnik, végre fel is figyel ránk, pont amikor eldöntöttem, hogy hagyom, hogy megtegye a lépést. Fél füllel figyelem a tévét, hogy legalább indokom legyen rá, hogy tudok a dologról, de még kívülről sem hat meg túlzottan a dolog. A szemem sarkából látom, hogy majd kiugrik a szeme attól, amit Rachel művel velem, pedig ez aztán igazán semmi, csak egy kis műsor, hogy hergeljem. Nem is nagyon kell rájátszani. Lazán, mintegy nemtörődöm módon paskolom meg a lány fenekét, és mosolygok össze Vinnie-vel. Az óriás válla felett látom, hogy a rendőr elindult felénk. Halálos nyugalommal vetem hátra a hajamat, hogy a férfi csak helykén előremeredő, hegyes melleimet, és fedetlen combjaimmal találkozzon először. Nem is pillantok oda, csak hallgatom a fenyegetőzést. Végül felnézek, és megnedvesítem az ajkamat, mielőtt kifújnám orromom a füstöt. - Hacsak nem akar letartóztatni, vagy bevinni az őrsre, akkor húzzon innen a picsába. – Mosolyogva hozzáteszem. – Kérem. – Vinnie joviálisan áll elém, Rachel megvető vadmacska ábrázattal méregeti a fickót, a többiek pedig vigyorognak. Én pedig érdeklődve előrehajolok, hogy vajon mi is lesz a reakciója. Unom magam, vajon ha nincsen szolgálatban, akkor mi az, amit megtehet? Végülis a jelvényét, amely az övére van tűzve nem vette le. Úgy tűnik a nyomozónak csak a pia meg a munka maradt.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Three Angry Wives Pub 27.08.13 21:42
Hogy mennyire nagyon lenéz. Annak mégis mi értelme lenne? Tudok mértéket tartani és igen ritka, hogy nagyon kiütöm magam. Azzal saját magamat szívatnám meg nem? Másnap hogy menne a meló és milyen lenne másnaposan a reakciószintem? A nulla felé közelítene és bár imádom a veszélyt, hajt az adrenalin, azért nem vagyok hülye és nem akarom megöletni magam. Másnaposan általában nem megyek melózni, maximum délután, ha már elég kávét ittam és túl vagyok 2-3 aszpirinen. Mondjuk őszintén szólva nem igazán hat meg, hogy miket gondol rólam, soha nem érdekelt, hogy mások miket gondolnak rólam. A szemembe sosem mondják, már csak azért sem, mert aki megteszi mindig pórul jár. Mindenesetre az asztalhoz sétálok, és igyekszem elvonatkoztatni a szöszi finoman szólva is kihívó öltözetétől és mozdulataitól. Az egyszer biztos, hogy nem egy szentéletű valaki, inkább valami olcsó ribancnak tűnik, vagy legalábbis ilyesmit játszik el, de mégis lehet valaki, ha az a csóró kölyök épp őt jelölte meg kapcsolatnak. És mindezek ellenére nem parázik semmitől, szóval... nem igazán érdekel, amiket mondd, nem tágítok. - Ha ez a legnagyobb óhaja szívem, akkor akár erre is sort keríthetünk, bár azok után, ami a kis haverjával történt bent, nem tudom, hogy tényleg a hűvösre akar-e kerülni éjszakára... Vagy, ha annyira nem félti az életét... az is sokat sejtet. - válaszolok a nagydarab néger oldala mellett elpillantva, aztán a fickóra pillantok. Idétlen vigyorral áll előttem, majd két méter az ipse, de már hiányzik két foga, ami annyit jelent, hogy az ő baját is el lehet látni, nem sérthetetlen. - Húzzál arrébb, ha nem akarod, hogy még néhány fogadtól megszabadítsalak. - menne... tudom, hogy menne. Elég fürge és erős vagyok hozzá, a pasi meg inkább tagbaszakadtnak, lassúnak és nagyon bárgyúnak tűnik. Nem csinálok semmi mást, mint hogy magamat edzem éles bevetéssel és az ütéseket is meglepően jól állom. Az pedig tuti, hogy ha nem áll félre fél pillanat múlva, akkor már lendül az öklöm, hogy minimum betörjem az orrát. A törött orr a kedvencem... a roppanó hang, a rengeteg vér, ami onnan képes elszabadulni... nem vagyok százas igaz?
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Three Angry Wives Pub 27.08.13 22:13
Talán kicsit jobban utána kéne néznem, mert az igaz, hogy a munkáját úgy ahogy ellátja, de manapság senki nem mer rá komolyabb ügyeket bízni, hiszen teljességgel kiszámíthatatlan, ahogyan a rendőrségi jelentésekből kiderül. És amelyekhez én a mérhetetlen vagyonom folytán hozzáférek. Vagyok annyira brilliáns, hogy ha valaki, akit bevisznek, engem jelöl meg kapcsolatnak, akkor nem árt tudnom valamit arról is, aki majd utánam szaglászhat. Az angyalok városában szó szerint megmentett valakit, azóta akár hősnek is tarthatná bárki, ám talán a többség úgy van vele, hogy pillanatnyi elmezavarból tehette, hogy később ne mardossa a nemlétező lelkiismeretfurdalása. Odasétál tehát hozzánk, és már le is osztja a lapokat. Cuki, hogy ilyen esetlenül próbálja felvenni a harcot túlerő ellen. Ennek tényleg nincsen veszítenivalója. Pont ettől vállik viszont érdektelenné, mit rántsam ezt még mélyebbre. És mégis kardoskodik tovább. Felugrik a szemöldököm a szavaira, és félmosollyal nyomom el a csikket, mire Vinnie fogatlan mosolya nevetésbe csap át. Mégsem szól egy szót sem, amíg én nem lépek. - Hjaj, ha ennyire muszáj... – Körbepillantok, és intek. – Menjetek, majd beszélünk. - Rachel az utolsó pillanatig a karomba vájja hosszú műkörmeit, nemtitkolt utáltattal méregetve a tagot. Vinnie is lelép végül, a lány pedig a banda után siet, engem egyedül hagyva a zsaruval. - Magának aztán van bőr a képén. – Emelkedem fel, és az üveg után nyúlok. – Akkor már inkább ne itt. A tónál van a házam. Amúgy sem vezetnék most. Ha hazavisz, kérdezhet, amit akar. – Odalépek hozzá, lényegesen alacsonyabb vagyok, de pont tökéletes, hogy beleleheljek a nyakába. - Mehetünk nyomozó? – Szemeim hűvös nyugalommal mélyednek bele az övébe, miközben a táskámban turkálok a cigim után.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Three Angry Wives Pub 28.08.13 9:30
Hogy manapság? Igazából a kezdetektől fogva így van, és nem is nagyon foglalkozom én azzal, hogy ki milyen ügyet bíz rám. Azzal foglalkozom, amivel én akarok. Tény persze, hogy előfordult már, hogy pár hétre elvették a jelvényem, mert nem hallgattam a főnökre... és ez miben is akadályozott? Ugye, hogy semmiben. Volt értelme? Persze, hogy nem. Idővel erre rá is jönnek mindig, na olyankor helyeznek át másik városba. Teszek rá, igazából teljesen mindegy a dolog, őszintén szólva nem nagyon izgat, hogy épp hol lakom. Szóval az asztalához sétálok és a túlerő cseppet sem érdekel, soha nem is érdekelt. Jártam már meg párszor e miatt, de még élek és ez a lényeg igaz? Az, hogy hány sebhely mutatja, hogy párszor igazán közel jártam már a túloldalhoz, kit érdekel! Igazából cseppet sem érdekelne, ha meg kéne ütnöm ezt a nagydarab négert, sőt még az sem, ha azt a kis műkörmös cicababát kéne arrébb tessékelnem. Végül csak lelépnek, amit akár egy elégedett mosollyal is konstatálhatnék, de szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak megtörténik és kész. Nem vagyok annyira oda magamért, hogy ódákat zengjek, mert sikerül elhajtanom pár barmot. - Az én képemen? Így is úgyis behívták volna pár nap múlva az őrsre szivi. Így legalább megkímélem a felesleges utazgatástól, és elmesélheti szépen, hogy mi köze is van ahhoz a kölyökhöz. - szó se róla, az hogy kihívó viselkedés, csak egy egész gyenge megfogalmazás ahhoz képest, amit ez a nő művel. Lepillantok rá, akaratlanul is megnézve magamnak a dekoltázsát. Ez még nem bűn igaz? Mást nem akarok tőle, akárhogy is nézzük nem tűnik valami békés alaknak és baromira nem lenne rá szükségem, hogy valami kis ribanc a hátamba állítson egy kést, miközben épp benne munkálkodom. - Hát nem viszi el egy gorillája sem? Igazán pech... - szökik fel kicsit a szemöldököm. Sofőrnek néz basszus! Na jó, fogjuk rá, hogy beleférhet, bár rohadtul kiesik az útvonalból, és nem terveztem mára már nagy kocsikázást két whiskey és egy korsó sör után, de egye fene. Megrántom végül a vállam és intek Jonny-nak, hogy dobja a számlámhoz a mostanit, és majd holnap úgyis beugrom. Ezzel azt is jelzem a szöszinek, hogy a srác nagyon jól tudja, hogy hova kivel mentem el innen, úgyhogy ne próbáljon velem szórakozni. - A kocsiban nincs cigi világos? Maximum, ha kihajol az ablakon. - vetem még oda, miközben kifelé indulok, miután felkaptam a farmerdzsekit a szék mellől, ahol előzőleg ültem. A kulcs se perc alatt a kezembe kerül és nyitom ki magamnak az ajtót. Neki dehogy fogom, majd szépen megoldja magának. Egyébként én is dohányzom, de a kocsimra hárklis vagyok. A dohány szag olyan szinten bele tud ivódni az anyagba, hogy ihaj, és viszonylag új a járgány, akkor kaptam kézhez, amikor áthelyeztek ide, szóval egyelőre még nincs szándékomban tönkre vágni. Amikor végre betolja a hátsóját az ülésre, be is indítom a verdát és irány a cél. A tó parton? Sejtem, hogy valami puccos kéglije lehet, vagy ilyesmi, ha pedig mégis rossz felé megyek, akkor majd szól.
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: Three Angry Wives Pub 20.10.13 8:53
Szabad játéktér!
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Three Angry Wives Pub 11.01.14 10:52
Edgar Miles Reeds
Nincs túl sok kedvem magyarázni, hogy miért is vagyok én itt. Talán azért, mert inni van kedvem, vagy talán azért, hogy pasizzak? Vagy inkább mindkettő? Nem lényeges. A pultostól a szokásosat kérem, aki máris önti nekem az italt. Nem vagyok az az alkoholista fajta, de azért esténként néha lecsúszik egy-egy pohárka. Először ízlelgetem a keserű, de erős piát, majd a kezemben lévő itallal körülnézek. Egész szép kis emberek gyűltek ma össze. Volt egy csapat lány, szerintem lánybúcsú volt éppen. Aztán egy-két pasi, akik a csajokat méregették. A pultnál két ember ült rajtam kívül. Egy dagadt pali, aki biztos a bánatait itta le és egy szőkés hajú férfi. Idősebb volt nálam, de az itt jelenlévők közül ő volt az egyetlen, aki még ígéretesnek nézett ki. Női "erőm" által felismerem az olyan férfiakat, akik nem házasok, bunkók vagy perverzek. Néha talán ez az erő nem működik túl jól, de most bíztam benne. A poharamat fogva lassan a férfi mellé lépek és ezt kérdezem tőle: - Szabad ez a hely? Ahogy megszólítom rám néz. Ahogy gondoltam, nincs gyűrű az ujján. Ez biztató. Mosolygok, hogy kedvesnek látszódjak. Néha nem kell színlelnem. Tudok én kedves lenni. A helyzettől függően biztos. Azon gondolkozom, vajon mennyire lehetek dögös. A koktélruha és a dekoltázsom éppen annyit mutat csak, amennyit kell. Általában ez megteszi a kellő hatást. Hajam kiengedve a vállamra lóg. Nem vagyok túlsminkelve. Csak szemfesték és szempillaspirált használtam ma. Körömcipőben nem egyszerű egész nap lenni, de egy jó kis estéért megéri.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Three Angry Wives Pub 19.03.14 12:13
Éjjel... Nem a magamfajtának való napszak, ilyenkor már rééég a paplak párnái közé temetkezve kéne forogjak hol az egyik, hol a másik oldalamra bújva, én mégis itt lebzselek. Hogy mi az amit keresek?? Talán lelkesedést, elkeseredést.. vagy valami egészen mást, talán szabadságot, messze a templomtól, néhány pohártól remélve s feledve a rabságot, de egy holtbiztos.. most nem a koromszínű reverendás tisztségemben tisztelgek. Most csak körülvesznek az egyszerű.. ismeretlen emberek és errefelé én is ismeretlen vagyok. Szerencsémre.. Talán túlságosan is belefullva egy pohárka whiskybe, talán a jelent siratom talán a múltamat, mégis kiesett az a pillanat, amikor egy igencsak Mennyekbe csengő hang megjelenik mellettem és valószínű az üreslő helyekre kérdez. Felé kapom a fejem és azonnal ledöbbenek. Nem, nem ismerős.. szerencsémre… Nem is az egyik bárány, akit egyszer már több.. mint szemügyre vettem, de most pótolhatom ezt a csekélységet, mert amit látok.. az szinte éget! Vagy legalábbis erősen próbára teszi a feszültséget. - Háttt.. hogyneeeee! - kiáltom el magam, talán valamivel hangosabban is mint kéne, mert az alig szemben álló pultos ragyáktól duzzadó képe egyenesen belebámul az arcomba. Nem hat meg. Most.. itt.. egyáltalán nem, nem foglalkozom vele, csak visszafordulok erre a kis tündérre, és még egyszer tüzetesen végigmérem. - Ünnepelgetünk?? Ünnepelgetünk?? - kérdezem teljesen ártatlan képpel, de fejemben a velem szemben álló öltözet ténye már rég benn, az egyik sarokban figyel.
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Three Angry Wives Pub 
27.08.13 21:01
