Név: Jeanne D'auver
Becenév: Jeanne , "Zsann"
Kor: 23
Születése hely, idő: 1989-augusztus-12.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem:
Határozott, céltudatos, talpra esett, temperamentumos nő, annak idején ő is katonaként szolgált Franciaországban, így ez nem is lehetne másképp. Munkáját mindig kellő odafigyeléssel végzi, magánéletben viszont nem tagadhatná le női mivoltát. Szeret veszekedni, hatalmat gyakorolni, tipikus "húzz a környezetemből büdös disznó" szerzet, jó humorral megáldva. Csak bizonyos embereket tűr meg maga mellett az ellenkező nemből, eleinte még velük is komoly vitákba képes szállni. Ha kell, női praktikákat bevetve könnyedén csavarja ujjai köré a férfiakat. Szeret kacérkodni, főleg azzal, aki nagyon tetszik neki, de a flörtölést nem sok esetben lépi túl. Vagány, határozott, imádja az életet. Ha rossz kedvű, olyankor magába zárkózik, nem szívesen beszél a problémáiról.

Külső: Hosszú, barna haja van, mely néha egyenes, néha göndör, van amikor feltűzve van, vagy lófarokban, de előfordul, hogy kiengedve viseli. Szemei kékes zöldek, de a kék az jobban dominál. Tekintete határozott, vadmacska szerű. Szemöldökei íveltek, arca hibátlan. Magas, hosszúak a lábai, sportos a testalkata. Ha a katonaságnál van, olyankor egyenruhát visel, de hétköznapjaiban szívesen ölt nőcisebb ruhadarabokat, melyekhez magassarkút hordhat.

Előtörténet:

Huszonhárom évvel ezelőtt születtem meg Párizs egyik kórházában, születésemmel együtt azonban szomorúság és fájdalom zúdult egész családunkra. Édesanyámat sosem ismerhettem meg, de a bátyáim állítása szerint nagyon csinos és okos nő volt. Elvesztése apámat viselte meg a legjobban, aki csak nehezen tudta feldolgozni azt, hogy anyám belehalt a szülésbe. Késői gyermek voltam, mindkét bátyám már a tízes évei közepén járt, mikor én még csak lépni tanultam.

Mivel édesapám katona volt, méghozzá tiszt és igen komoly feladatokat látott el a francia hadseregnél, ezért nevelőnőt vett fel hozzánk, aki bátyáimmal és főként velem foglalkozott. A testvéreim, ahogy elérték a tizennégy éves kort, bentlakásos iskolába kerültek, ezért csak hétvégente jártak haza, apámat szintén ritkán láthattam. Szerencsére, a nevelőnő rengeteget foglalkozott velem, úgy viselkedett, mintha igazi anyám lenne, de a család szeretetét akkor sem pótolhatta. Ez miatt nem is lettem olyan nő, aki hamar elsírja magát, hisz az évek alatt megtanultam elfojtani a könnyeimet, magamban tartani a bánatot és őrlődni a nehézségeken.

Eltelt jó néhány év, már az általános iskolás éveim végét tapostam, mikor az édesapám egy nála pár évvel fiatalabb, csinos nővel állított haza. Attól a perctől kezdve egyre sűrűbbek lettek az otthon töltött perceik, lassan kezdtem hozzászokni, hogy van egy apám is, akit nap mint nap láthatok, és ahogy sejtettem, bekövetkezett az a pillanat is, mikor feleségül vette azt a nőt. Nekem nem volt különösebb ellenvetésem ez ellen, az egyik bátyámnak azonban nagyon nem tetszett apám választása és ezen csúnyán össze is vesztek. Philipe akkor el is költözött otthonról, a másik bátyám viszont hazaköltözött, mivel végzett az iskolával és apám nyomdokaiba lépve, ő is katona lett.

Mivel világ életemben szigor és fegyelem vett körbe, annak megfelelően viselkedtem, minden iskolámat kitűnőre végeztem, majd tizennégy éves koromtól én is egy katonai iskolába kerültem, hisz apám is mindig azt akarta, hogy minden gyermeke az ő pályáját kövesse. El is végeztem az iskolát, de már közben rádöbbentem arra, hogy engem igazán a jog érdekel. Beszélgettem is erről az apámmal, aki örült annak, hogy tudásomat bővíteni szeretném. Támogatott a döntésemben, ezért, miután felvettek katonai állományba és beosztottak Franciaországban, az mellett, távoktatásban jogot kezdtem el tanulni. Az volt a célom, hogy egy napon a katonai ügyészségen dolgozhassak. Apám, látva kitartásomat és szorgosságomat, elintézte, hogy gyakornok katonaként az ügyészség közelében dolgozhassak, hogy megfigyelhessem, mi hogyan működik és még több tapasztalatra tegyek szert.

Élveztem a feladatot, még annak ellenére is, ha nekem csupán az volt a dolgom, hogy az elítélt katonákat szállítsam A pontból B pontba. Általában ilyen feladatokat bíztak rám, éles bevetésen sosem kellett részt vennem. Volt néhány alkalom, mikor a francia légierő tagjaival is együtt kellett dolgoznunk, azokat a feladatokat kifejezetten élveztem, ugyanis bebizonyíthattam azoknak a tuskóknak, hogy egy nő is képes helytállni a katonaságnál.

Akkor ismerkedtem meg Joachimmal is, először kicsit szemtelennek tűnt, jó pár szóváltásunk volt egymással, de aztán, egy sörözgetés mellett kiderült, hogy nem is olyan bunkó, mint amilyennek elsőre tűnt, hamar közös nevezőre jutottunk, rádöbbentem, hogy remek társaság, szimpatikus volt és remekül csókolt. Nagyon megkedveltem őt, mondhatnám, hogy több volt az a kapcsolat szimpla együtt töltött óráknál. Mégis, valamilyen oknál fogva egyikünk sem pedzegette ezt a témát, sosem beszélgettünk arról, hogyan működne közöttünk egy párkapcsolat. Joachim sem tűnt olyan férfinek, aki abban az időben komoly kapcsolatra vágyott, s én sem akartam elkötelezni magamat, tanulva korábbi kapcsolatomból.

Mindketten remekül éreztük magunkat és ha lehetett, kerestük egymás társaságát, arra azonban ügyeltem , hogy az apám ebből mit se vegyen észre, mivel ő nem rajongott azért, hogy egy katona legyen a barátom. Egy napon Joachim nem jelentkezett a megkeresésemre, mikor pedig az ügyészségen jártam, hallottam, hogy megszökött. Teljesen ledöbbentem, fogalmam sem volt arról, hogy mivel vádolják, egyáltalán kinek kavart be, és miért kellett lelépnie. A legjobban az fájt, hogy még csak egy üzenetet sem hagyott nekem. Nem tudtam, hogy valóban csak az életét féltette, vagy épp tényleg rossz fát tett a tűzre, és azért kellett elszöknie. A helyzet már katasztrofális volt, napról napra csak rosszabb dolgokat lehetett hallani, jól tudtam, hogy bárkinek is árthatott, az előbb vagy utóbb a nyomára bukkan. Bár dühös voltam rá, mégis aggódtam érte, próbáltam vele felvenni a kapcsolatot, sokáig kerestem őt, még sem reagált a hívásaimra.

Azóta eltelt egy év, megismerkedtem egy férfivel apám révén, egy francia milliárdos üzletember fiával. Apám örülne annak, ha összeházasodnánk, bennem kettős érzések kavarognak ezzel kapcsolatban. Sebastient kedvelem, de még én magam sem tudom, hogy pontosan mit akarok ettől a kapcsolattól... Most utaztunk pár hétre Las Vegasba,ő üzleti úton van, apám pedig azt akarta, hogy kísérjem csak el a barátomat.

Jeanne D'auver!
Az előtörténetedet élvezet volt olvasni. Nagyon tetszik a karaktered háttértörténete és örülök annak hogy te is megérkeztél az oldalra!
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Jeanne most rajtad a világ szeme, illetve Vegasé biztosan, árgus szemekkel fogjuk lesni minden egyes lépésedet.