Név: Carl Silwerman
Becenév: Carlo
Kor: 24
Születése hely, idő: 1988.10. 05. Detroit, Michigan, USA
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Fejvadász
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Mit is mondjak? Először is jó tudni rólam, hogy nem vagyok egy türelmes lélek. Hamarabb jár a kezem mint, ahogy gondolkodom. Ha rossz vagy depis időszakom van jobb ha mindenki békén hagy, mert akkor még annyira sem tolerálom a hülyeségeket mint a jobb napjaimban. Persze ha nagyon muszáj tudok rendesen is viselkedni. De azt nálam ki kell érdemelni, mert semmi sincs ingyen. Akik ismernek azt mondják, hogy makacs és szeszélyes ember vagyok. Én inkább céltudatosnak hívnám magam mint sem makacsnak. Mindig tudom mit akarok és azt meg is kapom. Mert olyankor csak a cél érdekel és csak a saját érdekem. Nevez nyugodtan önzőnek. De Carl már csak ilyen. Úgy viselkedek másokkal, ahogy ők velem vagy ahogy szerintem megérdemlik. Semmi különös nincs ebben. Erre tanított meg az élet.

Külső: Hát hol is kezdjem? Nem vagyok egy divatmániás alak, de azért odafigyelek, hogy ne koszos vagy szakadt cuccban jelenjek meg az utcán vagy bárhol máshol. Nálam csak a lezser, kényelmes viselet jöhet szóba. Semmi tapadós farmer meg rózsaszínű blúz. Nem vagyok én ferde hajlamú.
Nem is értem azokat akik ilyesmit hordanak, hogy nekik ez kényelmes vagy azt hiszik ettől jól néznek ki? Sajnálom szegényeket. Amúgy nem vagyok egy nagy szál gyerek a magam 180 cm-jével. Igazán nőhetem volna még egy kicsit. Mindig is 190cm fölött akartam lenni, de azt hiszem,hogy ebben a korban már nem vagyok fejlődő szervezet és ezért nem hiszem, hogy nőni fogok akár egy centit is. A hajam színe a kedvemtől függően változó, de az eredeti barna. A szemem színe az nem változik a kedvemtől függően. Pedig nem volna rossz. Na, szóval a szemem színe barna. Na és persze vannak még a tetoválásaim. Jó néhány van belőlük, de mindnek jelentése van. Az életem bizonyos szakaszait jelölik. Jó és rossz részeket egyaránt.

Előtörténet: Egy őszi éjszakán születtem a világra Ditroitban. Hát igen. Ditroit nem épp a legjobb hely, igaz? Sajnos itt rakott le a gólya. Lehet, hogy nem véletlenül. Ott tanultam meg, hogy milyen kemény is az élet. Persze voltak ott is elit körök, ahol semmi gondja nem volt az embereknek, de voltak gettók is ahol nem volt leányálom az élet. Olyanok mint ahol én nőttem fel. Két éves lehettem mikor a szüleim útja ketté vált. Anyám megelégelte a napi szintű veréseket és apám drogügyleteit. Egy nap mikor apám épp valami üzletről tárgyalt házon kívül, anyám össze szedte a cuccait és kisétált az ajtón. Ott hagyott engem az üres házban egymagam. Apám mikor megtudta, hogy lelépett egyenesen őrjöngött. Kerestetni kezdte az embereivel, de nem azért, hogy vissza könyörögje magát hanem, hogy eltüntesse a föld színéről. A keresés nem hozott sikert, és ekkor apám rájött, hogy itt van egy két éves gyerek akit neki kell felnevelni. Csodálkozom is, hogy nem adott egyből árvaházba. Megpróbált nevelni legalább is ő annak nevezte. Persze a drogügyletekkel továbbra sem hagyott fel. Mint mondtam a neveléshez nem értett, ezért inkább megvett mindent amin szemem-szám megkívánt, csak ne kelljen foglalkozni velem. Ahogy teltek az évek lassan felnőttem és mivel nem volt aki a jó útra tereljen ezért a rosszabbikat választottam. Bandázni kezdtem. Akkor azt hittem, hogy ez a helyes. Törődés hiányában úgy éreztem, hogy nincs kihez kötődjek ezért keresnem kellett valakit. Ez volt a banda. Több időt töltöttem velük mint otthon. Apám próbált otthon tartani, ezért bele akart vinni engem is a drogüzletbe. Folyton azt hajtogatta, ha ő meghal nekem kell tovább vinni ezt a dolgot. De nekem elég volt a banda nem akartam droggal foglalkozni. Többször lefüleltek a rendőrök apróbb utcai verekedésért, rongálásért de komolyabb bajunk sosem volt belőle.
Késő este volt már mikor haza indultam. A házunk előtt villogó, szirénázó rendőr autók álltak. Először arra gondoltam, hogy lefülelték apám mocskos ügyeit, de mikor láttam hogy több hullazsákot is hoznak ki a házból, már tudtam, hogy nem erről van szó. Egy másik konkurens banda kivégezte őket. Apám kilenc golyót kapott, azonnal belehalt a sérüléseibe. Persze a drogot is megtalálták a "zsaruk". Kikérdeztek, hogy mit tudok erről, elmondtam mindent. A tetteseket elfogták és életfogytiglanra ítélték. Én pedig felszámoltattam az egész mocskos drogügyet és Vegas-ba költöztem. Hogy miért lettem fejvadász. Talán azért mert úgy érzem, hogy nekem nem kell a rossz oldalon állnom csak azért mert az apám ott állt. Semmiben nem akarok rá hasonlítani. Ez így volt mindig is és így is marad...

Carl Silwerman!
Nahát, végre valaki aki ki akar törni a "sötét oldal" fogságából. Sok sikert kívánok az újrakezdéshez, tisztítsd meg Vegas utcáit. Történetedben minden tökéletes volt, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Úgy hiszem, hogy itt te sem fogsz unatkozni, vesd be magad a játéktérre.