Név: Santiago Giacomo
Becenév: Giacomo
Kor: 35
Születése hely, idő: 1978.augusztus.5, Appiano (Olaszország)
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: körözött
Anyagi háttér:Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Jellemzés? Öreg most komoly? Okés, ha te akarod! Lássuk csak! Két Santiago Giacomo létezik. Az egyik a nappali aki a rendőrök elől elbújva csöndesen magányosan dolgozik temetkezési válalkozóként. Ő nem szól vissza, jó féle kubai szivarokat szív és meghallgatja mind a gyászolók, mind a vele beszélgetők gondolatait. A másik aki este fallja az életet és az alvilági helyeken elbújva illegális ketrecharc küzdelmeket szervez. Sunyi kissé, de vicces srác. Nem mondhatni, hogy kedves hisz mondhatni igen hideg a viselkedése az idegenekkel szemben. Szóval ez vagyok én!
Külső: Nagyjából egy hetven magas vagyok, igencsak rövid alkattal megáldva. Nem eszek. Nincs rá idő, nincs! Bár jó képűnek mondhatnám magam, az állandó kialvatlanság miatt az ábrázatom nem kicsit gyűrött. A hajam bár hosszú, mégis alig ér a tarkómig. Bár fiatalnak mondhatnám magam, a fekete hajamba mégis található néhány ősz tincs. A szemem szürke színű és olasz létemet meghazudtoló módon sápadt a bőrőm.
Előtörténet:
Nem mondhatnám, hogy rossz gyerekkorom volt. Sőt hazudnék ha ezt mondanám. Anyámat soha nem ismertem, mivel születésem előtt elváltak a szüleim. Mindenesetre apámnál jó helyen voltam főleg, hogy a barátnője írtó jó fej volt. Jó suliba jártam, ami jó környéken volt, jó emberekkel megkörítve. Szóval ifjúkori egymagamnak panasz nélküli élete volt.Tanulni úgy, ahogy jól tanultam, ezért elég volt, hogy egy kereskedelmi suliba kerültem általános után.
Na itt kezdődtek a gondok.
Az iskolában egy nap bunyó tört ki két rohadt harcias gyerek között. Sosem voltak jóban. Még máig is emlékszek rájuk. Luigi és Marcus. Egy tanár se volt a közelbe, főleg mert nap végén történt az iskola mögött, így én mint hírhozó, az úgymond kijelölt "küzdő hely,, közepére álltam és így szóltam:
- Hé, idefigyeljetek! Most fogjátok látni a suli legnagyobb bunyóját! Megkérem az urakat, hogy tegyék fel tétjeiket vagy Véres Luigire vagy Őrült Marcusra. A hölgyeket pedig megkérném, teljes beleadással szurkoljanak!
Igen ez volt az a szöveg ami rendesen belekavart az életembe. El is kezdődött a bunyó. Kamaszkorra jellemző....hogy is mondjam....simogatós verekedés tört ki. Elkapták egymás vállát, hogy aztán a földre lökve szétverjék a másikat.
Aztán hopp! Megállt az idő. Akár egy filmbe, lassan láttam mindent. Marcus kezébe egy kés került majd kezét hátra lökte és...
Gyomorba döfte a kamasz fiút!
Hat késszúrás. A közönség elhűlve bámult, a lányok ujjongása sikoltásba fordult, ahogy Marcus újra és újra lesújtott. A zöld fű véres lett. Lassan eszmélni kezdtem a bénultságomból. Odaugrottam Mariohoz és amilyen erővel csak bírtam oldalba rúgtam. Aztán letérdeltem a halkan pihegő fiú mellé majd ijedten felordítottam.
- Meghalt! Luigi halott!
És ekkor a legfurcsább mondat csúszott ki a számból.
- Marcus a nyertes!
Ezután felálltam és amilyen gyorsan csak tudtam elfutottam.
Persze ezután jöttek a rendőrségi ügyek. Kihallgatás, ujjlenyomat. Végül velem nem történt semmi. Marcus börtönbe került, ahol később öngyilkos lett. Alighogy befejeztem az iskolát boltokba és áruházakba vállaltam ideiglenes munkát. Sajnos egyik sem volt hosszútávú, így huszonegy éves koromba egy öreg temetkezési vállalkozó mellet vállaltam munkát. Nem egoista hozzászólás képpen, de a munkát páratlan módon kitanultam. Végül mikor az öreg nyugdíjba ment, én vettem át a helyét. Két év múltán a helyet elhagytam és Amerikába utaztam. Itt is találtam bolti állásokat, de aztán újra a temetkezési üzlet mellet kötöttem ki. Egy valami azonban sosem változott. Az illegális ketrecharc. Mikor az öreg mellé kerültem egyre több ilyet szerveztem és végül esti munkaként ezt vállaltam.
Kezdőlap 
Tárgy: Santiago Giacomo 
22.03.13 14:48
