Név: Vincent Jehosofer Loreks
Becenév: Vinnie
Kor: 21
Születése hely, idő: 1991.szeptember.5, London
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Szenvedélybeteg
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Utálok az ilyenekről beszélni, főleg mert nincs önismeretem. Azt szokták rólam mondani, hogy önfejű, nagyszájú és kezelhetetlen vagyok. Igen, ez mondhatni igaz. Viszont nőkkel kifejezetten kedves vagyok. Hiszed, nem hiszed az vagyok. Tudok udvarias lenni ha nagyon muszáj és a régi iskolás évekből tanult tanulmányaimat elnézve, intelligensnek is mondhatom magam, bár tudásom nagy részét most már a zenének szentelem. Egyesek vadnak neveznek, de a hirtelen hangulatváltozásom miatti ordibálások és kikelések miatt nem mondhatnám magam vadnak.

Külső: Férfi létemre alacsony vagyok, alig 170-175 cm magas. A hajam hosszú, nagyon hosszú, de mindennapi bezselézés miatt összevissza áll. Az eredeti hajszínem sötétbarna, de azóta már fekete. Sötétzöld színű szemem van, amikben kontaktlencséket hordok. Ritka, hogy szemüveget hordok. Az állandó éhezés miatt mind a testalkatom és arcom nagyon vékony. Kezeim hosszúak a testalkatomhoz képest, az ujjaim begyén pedig vékony hegek vannak, amik a gitárpenge miatt vannak. Gyakran hordok kissé szakadt ruhákat, de megesik, hogy divatos ruhák jelennek meg rajtam.

Előtörténet:

Slampos ruhában lép be a szobába és nem foglalkozva a zárt hellyel, rágyújt. Miután hoznak neki egy széket, hanyagul leveti magát a bútorra. Egyik lábát a karfára teszi, míg a másikat a földön hagyja.
- Hé, be van kapcsolva a mikrofon? Mi? Ja, hogy így lehet...á, meg is van. Szóval azt kértétek meséljek az életemről. Legyen. 91' őszén születtem meg, egy szegény család egyetlen kölykeként. Nem nevezhetném túl gazdagnak magunkat, olyan család voltunk aki tévé helyett rádiót hallgattak, a lámpa helyett szívesebben használtunk gyertyát. Még is ki a franc kívánta azokat a szarokat amiket a mai kölykök akarnak? Mi így is meghitten éltünk. Asszem öt vagy hat voltam mikor anyámék újra gyereket akartak. Néhány próbálkozás után, amikre máig sem emlékszem szívesen, sikerült. Anyám terhes lett. Nagy volt az öröm, de én öt éves fejjel csupán annyit vettem észre, hogy sokkal több a kirándulás és édesség érkezik hozzám. Tudom kicsit hülyén mondtam, de ezt egy dalomból idéztem. Szóval visszatérve a gyerekkoromra a szüleim boldogak voltak. Aztán én meg szépen tönkre csesztem ezt az egészet. Tudod mivel? Egy rohadt játékautóval. Érted? Ennyi tette tönkre a szüleimet és a házasságukat.
A maradék csikket elnyomja majd felül és könnyes szemmel, de még mindig hanyag hangon folytatta.
- Egyik nap a lépcsőn hagytam egy játékautót miután roncsderbist játszottam. Anyának a gyerekvárás miatt sokszor akadtak mozgás hibái. Tudod édesanyám kiskora óta mozgáshibákkal született. A gerince kicsit gyengébb volt egy normál emberénél, 17 évesen pedig eltörte a bal bokáját ami miatt sosem tudott normálisan menni. Szóval édesanyám egyik nap nagyon fájlalta a bokáját, így nem mert lemenni a lépcsőn. Apám felkapta a kezébe majd levitte a lépcsőn, de megcsúszott és elesett. Azt hittem, hogy semmi bajuk, de mint később kiderült, elvetélt. Érted, egy k*rva játékautó miatt.
Feláll majd sétálgatni kezd.
- Ezt követően anyám depresszióba esett, amit apám nem viselt túl jól. Állandóan üvöltözött vele és végül egy nap elhagyott minket. Akkor voltam 12. Szörnyű gyerekkor, igaz? Félévvel később nevelőapám lett, Jackson. Nagyjából három év múlva az ő házában éltünk, mivel édesanyám hozzáment. Mind szép és jó volt, fasza élet, elég kaja, pénz dögivel és Jacks is jó arc volt. És mégis volt baj. Mi is? Ez a fickó egy munkamániás hülye volt! Mindig dolgozott. Aztán egy év múltán édesanyám egy nap meghalt. Furcsán hangzik igaz? De tényleg. Reggel még bevásárolni hívott el, délutánra halott volt. Akkoriban San Fransicoban éltünk és mint kiderült anyám öngyilkos lett. A jól ismert vörös hídnál leállította az autót, kiszállt majd levetette magát. Máig nem tudom miért tette. Mindenesetre keménynek mutattam magam és nem sírtam. Az iskolában mindenki szánalommal tekintett rám, mindenki sajnált, még azok se csesztettek akik eredetileg naponta szívták a vérem.
A zilált haját hátrasimítja majd tovább beszél.
- Tudod, nagyon jó tanuló voltam. Nagyon...nagyon jó. Anyám halála után csupán egy órára jártam be amibe viszont a legjobb voltam. Megtanultam gitározni. Annyira jól sikerült, hogy rengetegen ajánlották fel, hogy karriert csinálnak nekem. Elfogadtam és egy rocker együttesnek a basszus gitárosa lettem.
Elvigyorodik.
- Ó, igen! Először csak más együttesek zenéit játszottuk el. Aztán csináltunk önálló zenéket. Nem voltak olyan jók mint a Black Sabath, vagy a Kiss, de volt néhány koncertünk. Akkoriban rászoktam a drogokra. Az egyszerre érkező Lsd, Marihuána és társai nagyon kikészítettek. Szétestem, az elvonóra kerültem, de ezzel ellenem nem értek semmit. A folytonos drogok miatt, kirúgtak a bandából. És most...
Nevetve megvonja a vállát.
- Most itt vagyok. Van még kérdés?

Vinnie Loreks!
Történetedben minden meg volt, ami ide kell, ezért nem is húzom tovább;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Vinnie innentől már csak annyi dolgod van, hogy berobbanj a játéktérre!