Név: Gordon Fredrick Devron
Becenév: Gordon; Gordie;
Kor: 25
Születése hely, idő: 1987. - február - 2./ USA - Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Ne mondd már, hogy te még sosem vágytál kötöttségek nélküli szexre! Azzal se próbálj meg beetetni, hogy a jóság mintapéldányaként nem iszol, nem drogozol, sőt még a cigi is tabu. Üres fecsegés, amit szerintem te magad sem hiszel el igazán. Igen, én már szippantottam kokót, fetrengtem már a hányásomban másnaposan és jelenleg is dohányzom. Mi ebben a baj? Las Vegasban vagyunk. Itt nem lehetsz kedves, megértő és bölcs ember, aki a nyugodtságáról híres. A pénz és a külső beszél, minden más fölösleges, avagy haszontalan. Nem akarod elhinni, megértem, persze. De egy olyannak, aki itt nőtt fel, ne akard bemesélni az ellenkezőjét! Minden este azt utcákat és lokálokat szelem, a legtöbb klubban már törzsvendég vagyok, de még egy olyan személlyel sem találkoztam, aki meggyőzött volna állításaim ellenkezőjéről. Azzal jönnek, hogy én vagyok a megtestesült gonosz, Mr Szívtörő, akit nem érdekelnek mások érzései és aki bárkin áttapos céljai elérésének érdekében. Való igaz, így van, de rossz ez? Bűn, hogy jól akarom érezni magam és egyben sikeressé is szeretnék válni? Kétlem. Rengeteg pénzem van, a közeljövőben dolgoznom sem kellene, hogy megtudjak élni, mégis mint tisztességes polgár, én is munkába állok, mert különben haszontalannak érezném magamat. A legjobb az egészben, hogy az ég világon senki és semmi nem tud felbosszantani. Elszedik a pénzem? Hajrá, van elég bőven. Elszedik a nőmet, akivel éjszakázni akarok? Csak tessék, tudok miből válogatni. Behúznak nekem, mert nem tetszik a stílusom és a hozzáállásom? Garantáltan nem érik meg a holnapot.

Külső: Teljesen átlagos, hétköznapi férfi...Vagy még sem? Ezt döntsék el a nők, akiknek ezreit csaltam már ágyba röpke pillantásokkal vagy édes bókokkal, a széles, csibészes mosoly pedig már csak rátett az egészre egy lapáttal. Határozottan jóképűnek tartanak, amit ha nem gond, nem cáfolnék meg. Világ életemben az alacsonyabb alakok közé tartoztam. Persze nem a törpeméretűek, inkább amolyan átlagosak, mégis mindenki magasabb volt nálam. Nem zavart, vonzó, férfias vonásaimmal ugyanis elkápráztattam a "közönséget", a jég kék íriszekről már nem is beszélve, melyek szemgödreimben tanyáznak. Egy pillanat alatt elveszhetnek benne, egy pillanat alatt ráveszem magukat, amire akarom. A kérdés az, hogy akarom-e vagy sem. Általában akarom. És meg is kapom, amit kiszemeltem magamnak. Sötétbarna félhosszú tincseimet nem zselézem, nem waxolom, sőt még a vasalót is távol tartom tőlük. Ugyan-ugyan, homárnak néznek? Államat enyhe borosta tarkítja, bőröm nem sokkal világosabb az átlagnál. Öltözékem inkább elegáns, szeretem az öltönyöket, de természetesen mindig tudom, hogy hova és mit kell felvenni. Ezáltal egy baráti összejövetelre vagy épp olyan helyre, ahol tudom, hogy piszkos leszek, nem fogok fehér zakót húzni. A melegítő az egyetlen ruhadarab, amit soha semmi pénzért nem húznék magamra. Legutolsó sorban pedig megemlíteném, hogy hátamon a szerencsésebbek egy revolvert ábrázoló tetoválást csodálhatnak meg.

Előtörténet: Tömören és velősen fogok mesélni, utálom az életrajzokat. Feleslegesnek tartom mindet, mert hát ha akarsz, úgyis megismersz. Ha meg nem, akkor ezt sem olvasod el. Na de vágjunk bele!
1987-ben jöttem világra Paul és Clara Devron gyermekeként. A gyerekkoromat, nem is tudom minek nevezni. Fogjuk rá, hogy szép és nyugalmas volt. Tudni illik, apám a helyi maffiabanda egy tagja volt, vezérnek sosem akart beállni. Mondanom sem kell, ennél fogva pénzzel nem küszködtünk, viszont anyám mintha kicsit mindig boldogtalan lett volna. Éjszaka sírt, apám meg vigasztalta. Olyan problémákon rágták magukat, amik szerintem lényegtelennek számítanak. Ilyen például, hogy ártatlanokat bántottak, na meg fennállt a veszélye annak, hogy apámat lecsukják. Nem magának kereste a bajt? Nem ő akart bandatag lenni? Dehogynem. Akkor vállalja a felelősséget és a kockázatot. Igen, kegyetlenség ilyet kijelenteni az apámról, de mást aligha érdemelne, főleg azok után, hogy fűvel-fával megcsalta anyámat. Fel kellene néznem rá, mert én is ilyen vagyok és valószínűleg büszke lenne rám, de hányok, ha belegondolok, hogy mikor állítólag dolgozni ment, akkor nőkkel volt. Anyám meg... Végül is ő sem sokkal jobb. Az ég világon semmit sem csinált sosem otthon. Miért is tette volna? Elvégre a férje hozta haza a pénzt, neki nem muszáj semmit tennie a megélhetés érdekében. Lusta volt, nyugodtan kimondhatom. Las Vegas. Itt nevelkedtem és itt züllöttem el egy hétköznapinak nem mondható házaspár gyermekeként.
Az általános iskolai eredményeim nem voltak kiemelkedőek vagy jók. Igazi fiús bizonyítványokat vittem haza, amikért a szüleim bár nem rajongtak, de beletörődtek abba, hogy többet úgy sem bírok kihozni magamból. Végül erős hármassal végeztem el a nyolcadik osztály és sikeresen fel is vettek a kiválasztott gimnáziumba, merthogy szó sem lehetett arról, hogy ne tanuljak tovább. Oké, belementem, de magamban már akkor is tudtam, hogy a főiskola vagy az egyetem számomra tabu. A középiskola még belefér. Az öt évből az elsőben sikerült belevinniük a nagyobbaknak a rosszba és a bűnbe. Első cselekedetem, ami elindította "pályafutásomat" egy bolti lopás volt, amit amolyan bátorságpróbának szántak. Eztán jöttek a könnyű drogok, na meg a pia. Arany életem volt, amiről anyámék nem tudtak. Már hogy? Magukon kívül semmi sem érdekelte őket, főleg, hogy már engem sem kellett babusgatniuk. Egyenes úton haladtam lefelé a lejtőn. Gyakrabban rúgtam be, gyakrabban hallucináltam és szinte mindig be voltam tépve. A komolyságomról abban az időben nem voltam híres. Lányokat szedtem fel, de természetesen csak a könnyű vérűeket, mert a normálisabbak nem álltak szóba egy részeg kokóssal.
Aztán jött Diane. Mondanom sem kell, már akkor megőrjített, mikor megláttam azon a magas bárszéken margaritát kortyolgatva, hosszú combjait pedig épphogy takarta egy falatnyi fekete szoknya. Bátortalanul mentem oda, de a végén kiderült, hogy rám várt. Már régóta kiszemelt magának. Ezt a tizenhat éves srácot egy nála két évvel idősebb nő, aki bombázó volt. Örültem a fejemnek, de még hogy... Csak az egyetlen baj az volt, hogy kiderült: a szüleim mindenről tudtak. Diane-t azért küldték, hogy "megtisztítson", avagy lebeszéljen arról az életről, amibe készültem belemászni. Nem jöttem rá. Vakon bíztam a lányban és lassanként leszoktam a drogról, viszont a piát teljes mértékben nem voltam képes letenni. Néha megdézsmáltam a bárszekrényt. Diane-nel izzott körülöttünk minden egyes alkalommal a levegő, amikor kettesben voltunk, főleg, mikor már érettebb és férfiasabb lettem, ezáltal számára vonzóbb is. Napról napra hevesebben kívántam, ahogy ő is engem, de ez az érdekesnek mondható szerelem nem teljesedett be a szexszel. Diane lelépett. Tizenkilenc éves voltam, mikor se szó, se beszéd lelépett és úgy éreztem, hogy magával vitte szívem egy darabját. Tudom, nyálasan hangzik, de így történt. Ezek után nem estem vissza ugyan, de elhatároztam, hogy apám nyomdokaiba lépek és akkora hírnevet, valamint annyi pénzt szedek össze, hogy egykori "barátnőm" hanyatt-homlok szaladjon vissza hozzám. Mondanom sem kell, nem jött be.
Huszonhárom évesen költöztem el anyáméktól és ekkorra már kitanultam a szakma minden csínját. Olyan pitiáner dolgokból szereztem pénzt, mint a drogkereskedés, a fegyvercsempészet vagy olykor még a gyilkosság is. Utóbbit óvatosabban és ritkábban műveltem, nehogy lebukjak és befellegezzen az életemnek. Teltek az évek és most is tartok. Egy gyönyörű, tágas lakásom van Las Vegas legnéptelenebb kerületében, széles baráti körrel gazdagodtam és dúskálok a pénzben. Ugyanabból élek meg, amiből két-három éve, csak mostanra már profivá értem. Szóval csak vigyázz, nehogy te legyél a következő áldozatom!

Gordon Fredrick Devron!
Szép előtörténet, tetszett.
Elfogadva!
Remélhetőleg áldozatokban nem lesz hiány.